Népszava, 1950. szeptember (78. évfolyam, 203-228. sz.)

1950-09-01 / 203. szám

népszava A déli és keleti partvidéken nyomul előre a koreai néphadsereg A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság népi hadseregének főparancs­noksága augusztus 30-án este jelen­tette: A népi hadsereg egységei valamennyi fronton továbbra is kemény harcokat vívnak az amerikai és Li Szin Mami­­féle csapatokkal, amelyek dühödt ellen­támadásokat intéznek. A keleti part­vidéken a népi hadsereg egységei előre­nyomulnak, csapásokat mérnek a ko­nokul ellenálló ellenségre. A keleti partvidék körzetében folyó harcokban a népi hadsereg egységei az ellenség több mint 2000 katonáját és tisztjét semmisítették és sebesítették meg, több mint kétszázat foglyul ejtettek. A népi hadsereg egységei a következő zsákmányt ejtették: hat rakétalöveg, tíz autó, nagyszámú rádióállomás, kézi­gránát, lövedék és sok egyéb hadi­­anyag. A déli partvidéken a népi hadsereg egységei visszaverik az ellenség dühödt ellentámadásait és folytatják támadó harcaikat. A népi hadsereg légvédelmi egységei augusztus 26—27-én Nampho (Tinnampo) körzetében három amerikai repülőgépet lőttek le. A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság népi hadseregének főparancs­noksága közölte augusztus 31-én reg­gel. A népi hadsereg egységei vala­mennyi fronton visszaszorítják az ellen­támadó ellenséget és támadó harcokat vívnak. Az ellenség légiereje és szárazföldi csapatai ellentámadásokat intéznek, kí­sérleteket tesznek, hogy megállítsák a népi hadsereg egységeinek támadását. A népi hadsereg azon egységei, ame­lyek Jekvan (ikan)-t felszabadították, valamennyi fegyvernem együttműködé­sével támadnak a déli és keleti part­vidéken, visszaverik az amerikai és Li Szin Man-féle csapatok ellentámadá­sait és tovább nyomulnak előre. Augusztus 28-án a népi hadsereg légvédelmi tüzérsége lelőtt két ameri­kai vadászgépet Vonszan (Genzan) körzetében. Augusztus 29-én két ame­rikai vadászgépet lőttek le Phenjan körzetében. Szovjet lap két hónap hadműveleteiről: A koreai néphadsereg döntő sztratégiai sikereket ért el I. Kolomejcev elvtárs, a Literatur­­na­ja Gazetában a »Koreai hadművele­tek két hónapja« címmel a következő­ket írja: — Ez alatt az aránylag rövid időszak alatt a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság hadserege döntő sztraté­giai sikereket ért el. Szétverte Li Szin Man csapatait és súlyos vereségeik egész sorát mérte a koreai nép ellen aljas Intervenciót végrehajtó amerikai hadosztályra.­­ A néphadsereg hadműveletei ma­gasfokú céltudatosságukkal tűnnek ki. Ez szívóssággal és állhatatos győzniaka­­rással párosult. A néphadsereg egy­séges, leküzdve az ellenség makacs ellenállását, már az első harminc nap harcai során a jobbszárnyon négyszáz kilométert nyomultak előre és eljutot­tak a koreai félsziget legdélibb ré­szébe. A néphadsereg a front más szakaszain kifejlesztett támadó műve­leteivel Puszan előterébe szorította az ellenség csapatait. A cikkíró felveti a kérdést, mi a magyarázata a néphadsereg ilyen meg­lepő sikereinek és az ellenség kudar­cainak és így válaszol: " Az amerikai imperialisták Korea meghódítására törekedve, óriási hadi­­gépezetük egész erejét rázúdították erre a kis országra. A technikai fölény a­ beavatkozók oldalán van. Ez azon­ban önmagában nem dönti el a háború sorsát. Döntő jelentősége van itt az erkölcsi tényezőnek. Az amerikai be­avatkozók technikai erejük segítségé­vel barbár módon bombázzák Koreát, porrá és hamuvá változtatják a koreai városokat és falvakat, de nincs elég erejük, hogy elnyomják a koreai nép feltartóztathatatlan törekvését a sza­badságra és a függetlenségre. Nem lehet legyőzni egy népet, amely akkora elszántsággal harcol felszabadulásáért, mint aminőt a koreaiak tanúsítanak az amerikai beavatkozók elleni küzdelem­ben.­­ Most a tegui háromszög a nép­hadsereg csapatai és a Korea dél­kelet­ sarkába szorított amerikai be­avatkozók között folyó elkeseredett harcok színtere. Az amerikaiak öt-hat teljes hadosztályt és óriási mennyi­ségű hadigépet összpontosítottak ebben a térségben. Elkeseredett erőfeszítése­kert tesznek, hogy tartsák a pusztai hídfőt, megpróbálják, hogy onnan tá­madásba menjenek át *­* A kezdeményezés azonban to­vábbra is a néphadsereg csapatainak kezében van. A néphadsereg továbbra is csapásokat mér az ellenségre, meg­hiúsítja terveit. A harcok egyre elke­­seredettebb jelleget öltenek és döntő jelentőségük minden­ki előtt nyilván­való. A Biztonsági Tanács vessen véget az imperialisták koreai agressziójának •­ követeli az egész békeszerető emberiség Világszerte fokozódik a dolgozók til­takozása az amerikai kapar­adistáik koreai szennyes háborúja ellen. A Szovjet írók Szövetség© felhívást intézett a Biztonsági Tanácshoz, amelyben követeli, vessenek végett az amerikaiak koreai agressziójának, azonnal és feltétl­enül tiltsák be a­­koreai békés városok és a lakosság bombázását. Hasonló felhívást tetézett a Biztonsági Tanácsihoz a szovjet Szén­ipari Munkások Szakszervezetének vezetősége. Szergej Obrazcov, az Oroszországi Szövetséges Szovjet Szocialista Köz­társaság Sztálin-díjas népművésze a következőket írja: »Az USA kormány­körei azt bizonygatják, hogy a kommu­nistáktól »védik« meg a koreai népet. Az összes koreai kommunisták azonban a hazájuk szabadságáért és független­ségéért harcolóik első soraiban küzde­nek, míg az amerikai repülők békés városokat és falvakat bombáznak. Nő­ket, gyermekeket, öregeket gyilkolnak, mindazokat, akik a koreai földön élnek, függetlenül attól, hogy kommunisták-e vagy sem. Mi, szovjet embereik, az amerikai agressziót hősiesen visszaverő szabadságszerető koreai nép mel­lett állunk. Örülünk a koreai nép minden sikeré­nek. Tudjuk, hogy igazsá­gos, felszaba­dító harcot vív a­­külföldi leigázók ellen.« Lengyelországban eddig 18 millióan írták alá a stockholmi felhívást. A békekongresszus küldöttválasztó gyű­lésein több mint 4­0 millió dolgozó vett részt. A gyárakban és üzemekben egy­másután lépnek békeműszakba a dol­gozók. A Lengyel Ifjúsági Szövetség központi vezetősége táviratban tiltako­zott Malik elvtársnál, a Biztonsági Tanács elnökénél és Trygve Lienél, az ENSZ főtitkáránál az amerikaiak koreai agressziója ellen. 15.000 ifjú békeharcos tüntetett a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Usti nad Láben városában rendezett béke­tüntetésén. A karlovy-vary-i béke­gyűlésen felszólalt Kim Hen Bong, a prágai nemzetközi diákkongresszusom résztvett koreai diákküldöttség veze­tője. Tiltakozott a Biztonsági Tanács­nál az amerikaiak koreai agressziója ellen a Csehszlovák Újságírószövet­­ség, valamint a csehszlovák papok is számtalan táviratban juttatták kifeje­zésre tiltakozásukat. Hysni Kapó, az Albán Demokratikus Arcvonal főtitkára az elnökség nevé­ben táviratot intézett Malik elvtárshoz és Trygve Liehez, amelyben tiltakozott az USA koreai agressziója ellen és támogatásáról biztosította a Szovjet­unió törekvéseit a koreai kérdés békés megoldására. A Szabad Ossztrák Ifjúság vezető­sége Bécs fiatalsága nevéből tiltako­zott az USA bécsi követénél a koreai terrorbombázások ellen és követelte az intervenció beszüntetését. A koreai néphadsereg fogságába esett amerikai hadifoglyok táviratot in­téztek Malik elvtárshoz, a Biz­tonsági Tanács elnökéhez és köve­telték, hogy az ENSZ szólítsa fel az Egyesült Államok kormányát, vonja ki az amerikai csapatokat Koreából. A Literaturnaja Gazeta közli a fogságba esett Philip Deane, a londoni Observer haditudósítójának cikkét. Deane beszámol arról, hogy fogságba­­esése után mindennel ellátták, orvosi kezelésben részesült és ugyanúgy, mint a többi foglyok, azt az élelmezést kapja, mint a koreai katonák. Az an­gol haditudósító megrázó képet ad az amerikaiak barbár támadásairól. 2 1950 SZEPTEMBER­T, PÉNTEK Megkezdődött a Szabad Német Szakszervezeti Szövetség III. kongresszusa Herbert Wamke, a Szabad Német Szakszervezeti Szövetség elnöke szerda délelőtt a berlini Werner Seelensbinder­­csarnokban megnyitotta a Szabad Né­met Szakszervezeti Szövetség III. kongresszusát. A kongresszusnak kü­lönös jelentőséget kölcsönöz több mint 70 külföldi szakszervezeti vezető jelenléte, élükön Louis Saillanttal, a Szak­szervezeti Világszövetség főtitkárával. A kongresszuson több mint 800 nyugatnémetországi szakszervezeti har­cos vesz részt. Herbert Warnke megnyitószavai után a kongresszus az elnök­séget, majd a tiszteletbeli elnök­­séget választotta meg, élén Sztálin elvtárssal, a világ békemozgal­mának vezetőjével, a német nép nagy barátjával. Tagjai: Wilhelm Pieck, Mao Ce Tung, Di Vittorio, Kuznyecov, Boleslav Bierut, Klement Gottwald, Rákosi Mátyás, Maurice Thorez, Benoit Frachon, Palmiro Togliatti, Kim Ir Szen, Tsoo Ken, Dók, La Passio­naria elvtársaik: Guy de Boysson és Eugenie Cotton asszony. Ottó Grotewohl elvtárs, miniszterelnök üdvözli a kongresszust Ezután Ottó Grotewohl elvtárs, a Német Demokratikus Köztársaság kormányának nevében köszöntötte a kongresszus vendégeit és részvevőit. »A szakszervezetekben — mondotta — demokratikus rendünk felépítésének egyik hatalmas erejét köszöntjük. Kü­lönösen fontos ez ma, amikor olyan időket élünk, hogy Németországot és a német népet az újrafegyverkezés útjára akarják taszítani. — Ebben a harcban — mondotta Grotewohl elvtárs — harcos szövetségesként köszönt­jük a Szabad Német Szakszerve­zeti Szövetséget. Ez a szövetség a Szakszervezeti Világ­­szövetségbe való belépése által meg­tette az első lényeges lépéseket azon az úton, amely a német munkásosz­tályt visszaviszi a nemzetközi­­munkás­­osztály nagy szolidáris családjába, miután Hitler az egész világ előtt szennybe és megvetésbe rántotta a német nevet. Köszörítjük Németország és az egész világ szervezett munká­sait, akik bátran és határozottan meg­tagadják a hadianyagok szállítását. Köszöntjük a francia szervezett munkásságot, akik velünk közös megállapodásban lerántották az álarcot a Schuman­­tervről és ezáltal megmutatták a né­peknek az imperialista háborús gyújto­gatók igazi arcát. Otto Grotewohl elvtárs ezután is­mertette a kétéves terv megvalósítá­sának eredményeit és azok hatását a Német Demokratikus Köztársaság dol­gozóinak életszínvonalára. Befejezésül a német egység problémájára tért ki és a kormány nevében azon meg­győződésének adott kifejezést, hogy a kongresszus határozatai erő­teljesen hozzájárulnak majd az egységes, független, békeszerető és demokratikus Németország megteremtéséhez, az igazságos békeszerződés megköté­séhez s a megszálló csapatok kivoná­sához. Herbert Warnke elvtárs beszéde Ezután Herbert Warnke elvtárs, a Szabad Német Szakszervezeti Szövet­ség elnöke számolt be a Szövetség munkájáról, a legutóbbi kongresszus óta eltelt három és fél év alatt, majd leszögezte, hogy a német szervezett munkásság a béke és a népek közötti barátság táborához tartozik, amelyet a Szovjetunió vezet s valamennyi né­met szervezett dolgozó nevében szoli­daritásáról biztosította a hős koreai népet. Erélyes szavakkal bélyegezte meg az amerikai légibanditák vadálla­­tias kegyetlenkedéseit Koreában a véd­telen polgári lakosság elem. Warnke kiemelte annak a ténynek a fontosságát, hogy a Szabad Német Szakszervezeti Szövetséget felvették a Szakszervezeti Világszövetségbe és megbélyegezte a szakadár nyugat­német szakszervezeti vezetők árulását, akik elszabotálták a né­met szakszervezeti mozgalom egy­ségét azáltal, hogy a londoni sárga internacionáléhoz csatlakoz­tak. Kiemelte, hogy a német munkásság­nak azzal kell válaszolnia arra a bizalomra, amelyet a Szakszervezeti Világszövetségbe való felvétel bizo­nyít, hogy a proletárnemzetköziség szellemé­ben harcol a békéért. Ezzel összefüggésben rámutatott a Szovjetunióval fennálló baráti kap­csolatok további, fokozott elmélyítésé­nek szükségére. Behatóan foglalkozott a népi demokráciákkal fennálló kap­csolatok erősítésével. Ezután Warnke elvtárs a német és francia szakszervezetek harcos szö­vetségének fontosságát hangsúlyozta, majd a nyugatnémetországi helyzeteit ismertette. Megbélyegezte az újrafel­­fegyverkezési terveket és a békehar­cosokat sújtó terrorintézkedéseket és kijelentette, hogy a nyugatnémetor­szági haladó munkásságnak a nemzeti ellenállás hajtóerejévé kell válnia. Kíméletlenül szét kell zúzni min­den szakadár politikát és mindazt, ami megbontja a dolgozók milliós tömegeinek egységét. Ezután Wamke a nagyberlíni Szabad Német Szakszervezetek feladatait ismer­tette. Meg kell akadályozni, hogy Nyugat-Berlint az imperialisták hídfő­nek használhassák fel a köztársaság újjáépítésének megzavarására. Az első feladat a demokratikus Németország Nemzeti Frontjának erősítése. A nemzet valódi érdekeiért vívott harcban a munkásságnak az első helyen kell állnia. Ehhez széleskörű és alapos felvilágo­sító munkával kell fokozni a tömegek kezdeményező képességét. Warnke elvtárs megemlékezett az október 15-i választások jelentőségéről is, amelyek rendkívül fontos mérföld­követ képeznek a békéért, Németország egységéért és további újjáépítéséért vívott harc útján. Hétmillió szakszervezeti tag Ezután Wamke elvtárs azokat a feladatokat ismertette, amelyek a Német Demokratikus Köztársaság to­vábbi építésében a szakszervezetekre hárulnak. Különös elismeréssel emlé­kezett meg az élmunkásmozgalomról és elmondta, hogy 1950 május 1-ig mintegy 95.000 kiváló dolgozót tün­tettek ki élmunkás címmel. A Szabad Német Szakszervezetek Szövetsége A, az iparügyi minisztérium között létre­­jött rendkívül fontos megegyezés ér­telmében ez év negyedik negyedében nagy munkaverseny indul meg, amely­nek feladata az élmunkásmozga­lom új formáinak népszerűsítése, az 19­50-es népgazdasági terv­részlet határidő előtti megvalósí­tása. Warnke bejelentette, hogy a leg­utóbbi, második kongresszus óta másfélmillióval emelkedett a szak­­szervezeti tagok száma, amely jelenleg a Német Demokratikus Köztársaság területén összesen hétmillióra rúg. Felhívta a kongresszus figyelmét a nők és fiatalok bevonásának fontos­ságára. Befejezésül Warnke elvtárs a követ­kezőket mondotta: »Az elért sikerek, élmunkásaink lelkesedése, dolgozóink egyre fokozódó harca az új és job­b életért, fiatalságunk lendületes mun­kája megadja a lehetőséget még na­gyobb feladatok megoldására- így járn­unk ahhoz, hogy a Demokratikus Né­metország Nemzeti Frontjában, a munkásság vezetése alatt egyesítsük népünk minden haladószelemű rétegét az imperialisták és Adenauer-féle béren­ceik minden mesterkedése ellenére. El kel jönnie annak a napnak, amikor Németország egységes lesz. Teljesíteni fogjuk az ötéves tervet, amely végleg szétzúzza a régi kapi­talista világ maradványait köztársasá­gunkban és olyan fokra emeli a dolgo­­zók jólétét, mely eddig ismeretlen volt Németországban. — Ki fogjuk harcolni a békét, szo­ros, megbonthatatlan barátságban ! Szovjetunióval, a népi demokrácia or­szágaival, a világ minden szabadság­­szerető népével és a Szakszervezeti Világszövetségbe tömörült munkásság millióival — fejezte be beszédét Wamkai elvtárs. A német szakszervezeti kongresszus megbélyegzi az imperialisták koreai barbarizmusát A Szabad Német Szakszervezeti Szövetség harmadik kongresszusa ha­tározatot hozott, amelyben a német dolgozók millióinak ne­vében a legélesebben elítéli az USA erőszakos koreai támadását és mélységesen tiltakozik az amerikai bombázók bűnös támadása ellen. A német szervezett dolgozók követelik az amerikai támadások azonnali be­szüntetését, minden idegen csapat kivonását Koreából, a békés rende­zésre irányuló szovjet javaslatok el­fogadását és a gyilkosok és gyújto­­gatók szigorú megbüntetését. A hatá­rozat üdvözletét küldi minden ameri­kai békeharcosnak, aki a Truman­­klikk és az amerikai militaristák há­borús gaztettei ellen küzd és felhívja az egész német népet, hogy még éli szántabban és bátrabban harcoljon a békéért. A kongresszus üdvözlő táviratot intézett a koreai szakszervezetek­hez, amelyben testvéri szolidari­tását fejezi ki a hős koreai néppel és rámutat arra, hogy a koreai népi harca a német nép harca is. »Korea a koreaiakés Németország a németekét Gátoljátok meg az ame­rikai háborús gyújtogatók mesterke­dését! Éljen a Szakszervezeti Világ­szövetség ! Éljen a dolgozók nemzet­közi szolidaritása!« — fejeződik be­ a kongresszus távirata. 25.000 új gépet kapnak csatornaépítésre az öntözésben részesülő szovjet területek A Szovjetunióban nagyra értékelik a szovjet kormány közelmúltban kiadott rendeletének fontosságát, amely az új öntözési rendszer alkalmazására vo­natkozott. A mezőgazdasági miniszté­riumban ezzel a kérdéssel kapcsolat­ban értekezletet tartottak. Az egybe­gyűltek figyelmesen hallgatták végig Alexandr Nikit­in előadását, amely a kol­hozok új öntözési módszerének kérdé­seit tárgyalta. Az előadó hangsúlyozta, hogy az új öntözési módszer az eddi­ginél nagyobb terület termékennyé­­tételét, valamint a mezőgazdasági munkálatok fokozottabb gépesítését teszi lehetővé. Nikitin rámutatott arra a fontos körülményre is, hogy ez idő­­szerint már nemcsak a gyapottermelő kerületeket látják el megfelelő öntö­zési rendszerrel, hanem a Szovjetúnió­nak olyan fontos gabonatermelő terü­leteit ie, mint a Volga-vidék, Észak- Ka­ukázus, Ukrajna, a Moldvai Szocia­lista Szovjet Köztársaság stb. Az öntö­zésben részesülő kerületek gépállo­másai, valamint szovházai két év alatt körülbelül 15.000 új gépet kapnak a csatornák ■építése és a talajplanírozási munkálatok céljából. A gabonatermelő vidékeken az új öntözési rendszer ke­retében ideigllenesen árkokat ásnak egymástól 80—120 méteres távolságra. Aratás előtt ezeket az árkokat be­­földelik, hogy a kombájnok zavartala­­nul dolgozhassanak. Az új öntözési módszer alkalmazá­sával kapcsolatban csupán ebben az évben 10—11 millió köbméter földet mozgatnak meg — fejezte be Nikitin. Moszkvába érkezett a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség k­ü­ldöttsége Szerdán Moszkvába érkezett a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség küldöttsége. A küldöttség a Kínai Ifjúság Új Demokratikus Szövetségé­nek meghívására a Kínai Népköztár­saságba utazik. A küldöttséget Enrico Boccara, a DIVSZ főtitkára vezeti. A vaukovói repülőtéren a küldöttséget a Komszomolnak, a Szovjet Ifjúság Antifasiszta Bizottságának, a Komszo­­mol moszkvai bizottságának és a fő­város fiatalságának képviselői fogad­ták. Nyugateurópai bányászok látogatása a Szovjetunióban A belga, luxemburgi és holland bá­nyászoknak a Szovjetúnióban tartóz­kodó küldöttsége Makievkában meg­látogatta a széniparban dolgozó mun­kások biztonságával foglalkozó tudo­mányos kutatóintézetet. Az intézet munkatársai elmondták, hogy a Szov­jetúnióban tökéletes készülékeket szerkesztettek a szénpor és a bányalég elleni küzdelemre. A bányákban nap­pali fényt sugárzó lámpákat használ­nak és a föld alatt önműködő csillék szállítják a bányászokat a fejtőhely­hez.

Next