Népszava, 1950. szeptember (78. évfolyam, 203-228. sz.)

1950-09-05 / 206. szám

1950 SZEPTEMBER 5. KEDD SZAKSZERVEZETI MUNKA A jó szociálpolitikai munka előrelendíti a termelést — a Standard példája is ezt bizonyítja A Standard-gyár dolgozói jól emlé­keznek a Geiger-banda aljas működé­sére. Arra, hogy az üzemen belül nem akadt egyetlen terület sem, ahol ne ártottak volna, ahol ne fékezték volna a fejlődést, az előrehaladást. Akna­munkájuktól nem maradt mentes az üzemi szociáls gondoskodás sem. Mi volt a módszerük? Szavakban mindent, tettekben semmit. Nem tar­tották szükségesnek például, hogy megfelelő öltözőket, mosdókat készít­senek. Bölcsődét létesítettek a dolgozó anyák gyermekei részére. De milyent? Beszorították ez egészségteen üzembe, elzárták a napfényt, a levegőt a gyer­mekek elől. A festő-galvanizáló üzem­rész dolgozóinak nem volt hol el­­fogyasztaniuk az ennivalójukat. Gei­­gerék egy hónapban átlagosan 15.000 forintot költöttek gyógyszerre. Név­­leg az orvosi rendelő részére vásárol­ták ezeket. Tesszár Zoltán, az őket kiszolgáló üzemorvos azonban gondol­kodott, hogy ezeket ne a rászoruló munkások, hanem a »haverok« kap­ják. Nem tartották fontosnak a bal­esetelhárítást sem. Ezért volt három hónap alatt 22—2­ gépi baeset az üzemben. Az üzemi bizottság és a szociálpoli­tikai felelős munkáját is hátráltatták Geigerék az ilyen módszerekké. Balázs Ferenc­né elvtársat, az akkori szociál­­po­ltikai felelőst az aktívahálózatot fel­­világosító, szervező és mozgósító mun­kájától vonta el az a közelharc, amit egy-egy kérdés körül Geigerékkel szemben meg kellett vívnia. Harcban a dolgozók szociális védelméért Az­­ ellenség felszámolása után a szociálpolitikai munka területén is foko­zatos javulás következett be. Az i­b friss erővel fogott hozzá a dolgozók szociális helyzetének megjavításához. Állandó feladatokkal látta el a hosszú időn keresztül csak pa­píron létező szo­­ciálpolitikai bizottságot. Mindinkább ki­küszöbölte a sok esetben gépies, a poli­tikai célkitűzéseket szem elől tévesztő munkamódszereket. A szociálpol­ítik­a munkát az üb ma már nem elkülönült reszortként kezeli, hanem a termelés-­­sel szorosan összefüggő feladatának tartja. • Az ötéves terv beruházásai során korszerű, egészséges bölcsödét létesí­tettek és legújabban már arról van szó, hogy ezt is kibővítik. Nagymértékben lecsökkentették a balesetek számát is. Az elmúlt hat hónap alatt mindössze 14 gépi baleset volt. A festő-galvanizáló dolgozói is megkapták az étkezőhelyi­ségüket, amit azelőtt hiába sürgettek. Gyógyszerekből is jut minden rászo­rulónak. A felsorol­takon kívül 1-3 és számos eredmény mutatkozik a Standard szo­ciálpolitikai munkájában, amelyek mind­­hozzájárulnak a dolgozók munkakedvé­nek és munkaképességének fokozásá­hoz. Azért érhették el ezeket a jelen­tős eredményeket, mert az üb. fel­ismerte: a termelés és a dolgozók szo­ciális helyzetéről való gondoskodás egymástól elválaszthatatlan, hogy a jó szociálpolitikai munka feltétlenül a ter­melés emelkedéséhez, a munkaverseny szélesedéséhez vezet. Szász Márton szocpol­felelős — új normával 150 százalék Az egyes műhelybizottsági szocpol­­felelősök és az aktívák maguk is jó példát mutatnak a termelésben. Most az új normák túlteljesítéséért folyó harcban különösen így van ez. Krisztié Ernőné elvtárs, a XVI-os üzemrész szocpol­felelőse, forrasztónő, például most kapta meg a sztahanovista okle­­velet. Azonkívül, hogy az új normát túlteljesíti, vállalta a szocpol-munka még jobb elvégzését. Egy másik műhelybizottság szocpol-felelőse, Szász Márton elvtárs, lakatos, ugyan­csak derekasan kiveszi a részét a ter­melőmunkából. Az új norma első heté­ben újításával 150 százalékos teljesít­ményt ért el. A mindennapos felvilágo­­sító munkát összekapcsolja a termelés­sel. Elmondja például, hogy a több­termelés nyomán nagyobb nyereség­­részesedést kapnak vissza, amit az üzem dolgozói érdekében újabb szociá­lis berendezésekre fordíthatnak. Az üzem,­­bizottság segítségét je­lenti, hogy legtöbb üzemrészben a bi­­zalm­ak összehangolják munkájukat a szocpo-felelőssel és aktíváival. Jó példa erre a XXI. revízióban Három­­sitz Istvánné elvtárs szocpol-felelős és Zeller Vladimirné szakszervezeti bi­zalmi munkája. Háromsitzné esetenként a segélyekre való javaslattétel előtt Zeilerné véleményével erősíti meg, hogy az illető valóban rászolgál-e arra. A versenyszerződések megkötésénél és általában a versennyel kapcsolatos felvilágosító munkánál viszont a Szoc­­pol-felelős segít oly módon, hogy dol­­gozótársai előtt rámutat a több terme­lésből származó szociális előnyökre. Gondoskodás a beteg dolgozókról A szocpol-reszort egyik legjobban működő része a beteglátogatás. Ezen a területen különösen alaposan kiépí­tették a társadalmi munkások széles hálózatát. A beteglátogatók eredmé­nyes és éber munkájának köszönhető, hogy az utóbbi időben egyetlen táp­­pénzcsalási eset sem fordult elő. Az V-ös üzemrész beteglátogatói munka­­képtelen dolgozótársaiknak beszámol­nak az üzem életéről, a termelésről. Mayer Imre elvtárs például a többi között meglátogatta Kovács József ifjúmunkást és a koreai békehét ered­ményeiről beszélt neki. Kovács József ennek hatására a betegállomány le­telte előtt két nappal bement dolgozni az üzembe. A beteglátogató aktívá­k jelentős része tehát nem gépiesen végzi a munkáját. Elviszik a munka­­képtelen dolgozókhoz munkatársaik sze­­retetét, gondoskodását. Elmondják ne­kik, hogy hiányoznak a termelésből. Egészséges derűlátást öntenek beléjük és ezzel siettetik gyógyulásukat. Az üdültetést is helyesen szervezik a Standardban. Jól bizonyítja ezt, hogy a jelenleg lehetséges keret sok esetben szűknek bizonyul. Miért van ez? Azért, mert az üdülésből visszajött dol­gozókat is bekapcsolják a felvilágosító munkába. Szenes Rózsi például, aki az­előtt csak a rokonainál nyaralt, most Pécsett, a Mecseken töltötte szabadsá­gát. Az szembe visszatérve, lelkes han­gon beszélt üdülési élményeiről. Az ilyen 16 hasonló szavak hallatára mind több dolgozó kapcsolódik be a szak­­szervezeti üdültetésbe. Fontos területe a szociálpolitikai munkának a balesetelhárítás is. Dr. Szegő István elvtárs, üzemorvos kez­deményezésére a megtörtént balese­teket kiértékelik és a balesetelhárítási felelősök azokat megtárgyalják a dol­gozókkal Rámutatnak arra, hogy több gondossággal, nagyobb figyelemmel a védőberendezés alkalmazásával a bal­esetet elkerülhették volna. Tovább a PB-határozat megval­ósításáér­t Az eddigiekből kitűnik, hogy a Standard üzemi bizottságának szocio­­politikai felelőse, Nagy Károly­né elv­társ és a szociálpolitikai bizottság a dolgozók szociális védelmének meg­szervezése körül jó munkát végeznek. Az eredmények mellett azonban mu­tatkoznak hiányosságok is. A szociál­­politikai munka hibáira a Pártunk Po­litikai Bizottságának határozatát meg­tárgyaló aktívaértekezleten és a leg­utóbbi szociálpoltikai értekezleten is rámutattak. Az egyik legsúlyosabb hiba, hogy egyes műhelybizottsági szo­ciálpolitikai felelősök helytelen mód­szerrel igyekeztek bevonni a dolgozó­kat ebbe a munkába. Nem magyaráz­ták meg, milyen fontos és szép feladat a jobb szociális helyzetért harcolni. E­lfordult, hogy egyeseket kényszerrel akartak »akti­vitálni­«. A rossz kivá­lasztási módszerből következett az is, hogy erre a munkaterületre nem von­tak be megfelelő számban pártonkívü­­lieket. Több üzemrészben csak formá­lis a kapcsolat a műhelybizottsági szo­ciálpolitikai felelős és a dolgozók kö­zött. Nem kísérik figyelemmel a mun­kások szociális helyzetét, hanem meg­várják, amíg azok sérelmeikkel hozzá­juk fordulnak. A Standard vb-jének szocpol­­reszortjában kétségkívül több az ered­mény, mint a hiányosság. Azt bizo­nyít­ja ez, hogy a szociálpolitikai munka a Geiger-banda felszámolása óta ha­talmas fejlődésen ment át. Pártunk Politikai Bizottságának határozatából tanulnia kell Nagyné elvtársnőnek, az ab Szociálpolitikai felelősének és a helyenként mutatkozó hibákat mielőbb ki kell küszöbölni. Pártunknak a szak­­szervezeti munkára vonatkozó bírála­tán kívül azonban a dolgozók egyre növekvő versenylendülete is sürgeti a szociális körülmények biztosítását még magasabb fokon. Méltán várják el az új normákat túlteljesítő, új munka­­módszereket, újításokat alkalmazó dol­gozók az Alkotmányban biztosított szociális jogoknak és lehetőségeknek kiterjesztését mind szélesebb körben. A verseny szervezésével párhuzamosan ezt megvalósítani, továbbfejleszteni fontos feladata a Standard üzemi bi­zottságnak is. (kbcs) A szovjet komplex­ sebészeti kezelés a legtökéletesebb és legkorszerűbb eljárás Véget ért az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet pécsi vándorgyűlése Az Orvos-Egészségügyi Szakszerve­zet sebész- és ortopédszakosztálya pécsi vándorgyűlésének első napján dr. Hédfi Endre elvtárs, professzor tartott előadást a csonttörések kor­szerű gyógyításiról. Rámutatott arra, hogy ezen a téren egyre inkább a szovjet sebészet kutatásainak alap­ján nyert tapasztalatok­at alkalmaz­zák, így a csontátültetést, szegezést helyezik előtérbe. A szovjet sebészet a Nagy Honvédő, Háborúban igen jó eredményeket ért el csontátültetés­­sel. A szegezést először Spizsnarij orosz sebész írta le, eljárása forra­dalmi újítást jelentett, kitűnő és nélkülözlhetetlen módszernek bizo­nyult. Az előadáshoz számos sebész szólt hozzá. Schmidt Lajos pécsi professzor, dr Erezi Miklós,­­ dr. Zoltán László agy- és idegsebész előadásai után dr. János György, a III. Sebészeti klinika sebésze, a koreai magyar tá­bori kórház egyik sebészével, dr. Piener Ottóval közösen írt előadását olvasta fel­­a törések komplex kezelé­­séről.n. Múlt év decemberében a sebé­szeti klinika­­vezetőjének, Petrovszkij professzornak kezdeményezésére létre­hozták a klinika utókezelési osztá­lyát és ettől kezdve a klinikán foko­zatosan rátérnek az úgynevezett komplex kezelésre, ami a Szovjetunió­ban kitűnően bevált. A baleseti bete­­gek szovjetrendszerű komplexi­eze­­lése a legtökéletesebb és legkorsze­rűbb eljárás, amely lehetővé teszi, hogy a sérültek munkaképessége mi­előbb helyreálljon és a beteget a bal­esettől kezdve munkaképessége vissza­adásáig egy intézetben kezeljék. Ezután keskenyfilmet mutattak be a szovjet komplexkezelési módról. A vándorgyűlés elhatározta, hogy a ta­nulságos filmet az ország valamennyi kórházában levetítik, továbbá bizottságot alakítanak a tűrések komplexkezelése szovjet módszerének tanulmányozására. A vándorgyűlés táviratban szeretettel és büszkeséggel köszöntötte a koreai szabadságharcosok oldalán dolgozó ma­gyar sebészeket és egészségügyi dol­gozókat, egy másik táviratban pedig tiltakozott az imperialisták általi ke­­gyetlenségű­ koreai bombázásai ellen. Vasárnap, a vándorgy­űlés második napján, sor került az ortopédiai pro­blémák megvitatására. Zinner­­Sándor professzor »A világrahozott csipőficam általános kérdései« címmel tartott elő­adást. Számos hozzászólás után a ván­dorgyűlés elfogadta Zinner professzor javaslatát, amely szerint a világra­­hozott csípőficam hathatósabb gyógyí­tása érdekében megkezdik a 6-9 hó­napos csecsemők vizsgálatát. 5 Csehszlovák és magyar vasutasok komplex-brigádot alakítottak Hidasnémeti határállomás és a szomszédos Cana csehszlovák határállomás vasutas dolgozói komplex-brigád szerződést kötöt­tek mindkét nem­ demokrácia őszi forgalmának sikeres le­bonyolítása érdekében. A nemzetközi komplex­ brigád célkitűzése, között szerepel a vasúti kocsik fölösleges ácsorgá­­sána­k megszüntetése. Mint brigádszerződésükben kifejtik: vállalják, ho­gy a határállomásra »felkínált« vonatot a lehető leg­rövidebb idő alatt továbbítják és az átküldésre szánt kocsikról a másik határállomást előre ki­értesítik, így lehetővé válik­­hogy a vontatóikat mozdony várja és az érkező kocsikat az eddigi­nél gazdaságosabban lehet az üzemek részére továbbítani. Ez a nemzetközi brigádszerző­dés rövid idő óta már a harma­dik, amelyet a magyar vasuta­sok szomszédos baráti országok vasutasaival kötöttek. A nemzet­közi vasutas komplex­ brigádok hűséges kifejezői annak a szoros együttműködésnek, amely a népi demokráciák országai között fennáll és bizonyítékot nyújt arra, hogy a szocializmust építő népeknek közösek az érdekei. A A szovjet szakszervezetek tömegkapcsolatai Bolsevik Párt egész története alatt mindig megőrizte és erő­sítette kapcsolatát a nép széles tömegeivel. A szakszervezetek a munkás­­osztály minden tagját átfogó szer­vezetek. Ezek kapcsolják össze a munkástömegeket az élcsapattal, tehát fontos, hogy szakadatlanul erősítsék és sokszorozzák a­ kap­csolatot a dolgozók tömegeivel. A szakszervezeti szervek és a dolgozó tömegek közötti kapcso­latnak egyik legjobb fokmérője a szakszervezeti tagok számának növekedése. Alapszabályunk ki­mondja, hogy a szakszervezeti alapszerv feladata az összes mun­kások és alkalmazottak bevonása a szakszervezetbe. Ha az üzemi bizottság jól teljesíti tömegszer­vező és nevelő feladatait, akkor minden új dolgozó a munkába­­lépés első napjától kezdve szak­­szervezeti tag lesz. Aki azelőtt nem dolgozott, annak javasolják, hogy lépjen be a szakszervezetbe, ki más üzemből jött, azt azonnal elveszik a nyilvántartásba. Ha az üzemekben, intézményekben sok a szervezetlen dolgozó, akkor el­mondhatjuk, hogy rossz az üzemi bizottság kapcsolata a dolgozók tömegeivel. A szakszervezetekbe az utóbbi időben százezernyi új dolgozó lé­pett be, kik közül sokan aktív tár­sadalmi munkát végeznek. A szervező- és tömegmunka szín­vonalát nemcsak a taglétszám nö­vekedése, hanem a szakszervezeti aktívák számának emelkedése is jellemzi. Az üzemi bizottságok­ aktíváikra támaszkodva jobban tud­na­k szervezni és esz­bekovácsolni a tömegeket. A sokmilliós szakszervezeti aktíva az ipar, a szállítás, az állami gépállomások és a szovjet értelmi­ség képviselőiből­­áll. Legnagyobb részük becsületesen végzi társa­dalmi megbízatását, kiérdemli a kollektíva bizalmát. Minden szak­­szervezeti szerv elsőrendű köteles­sége, hogy gondosan fejlessze az aktívát, figyelemmel kísérje tevé­kenységét és állandóan támogassa mindennapi munkáját. Az aktíva lebecsülése a szakszer­vezeti demokrácia megsértésének egyik legsúlyosabb formája. A szak­szervezeti szervek támasza az ak­tíva, amely nélkül dolgozni sem lehet. A tömegeket be kell vonni a szakszervezeti munkába — mond­ják a szakszervezetek alapszabályai. A tömegekkel való kapcsolat annál erősebb lesz, minél jobban nevelik az aktívákat. A tömegekkel való kapcsolat meg­erősítésének egyik legértéke­sebb eszköze a szakszervezeti köz­gyűlés. Ezek igen nagy jelentősé­gűek a tömegek mozgósítása, a munkások és alkalmazottak alkotó kezdeményezésének kifejlesztése és a szakszervezeti tagok politikai te­vékenységének fokozása szempont­jából. A közgyűlés a kommunista nevelés iskolája, a kritika és ön­kritika szószéke. A szakszervezeti szervezetek éle­tében különösen nagyjelentőségű a beszámoló és a választó tag­gyűlés. De a taggyűlések csak akkor töltik be fontos nevelő sze­repüket, ha azokat gondosan elő­készítik, megteremtik a bolsevik kritika gyakorlásának feltételeit. Fontos, hogy a taggyűlések hatá­rozatai konkrétak legyenek és azok végrehajtását ellenőrizzék. Ebben a munkában részt kell venni a szakszervezeti tagok töme­geinek. Ha betartjuk ezeket a sza­bályokat, elősegítjük a szakszer­vezeti szervek kapcsolatának meg­erősítését a széles dolgozó töme­gekkel. A taggyűlések a X. kongresszus óta számos üzemben, bányákban és intézményben betöltik már az üzem legfőbb szakszervezeti szervének szerepét. A tömegekkel való kapcsolat nem­csak a taggyűléseken és értekez­leteken keresztül valósul meg. En­nek számos más formáját ismer­jük. Ilyenek: a tagokkal folytatott egyéni és csoportos beszélgetések, a kérvények és panaszok gondos megvizsgálása stb. Az alapszabá­lyok megállapítják, hogy a szak­­szervezeti tagnak jogában áll kér­vénnyel és panasszal fordulni az összes felsőbb szakszervezeti szer­vekhez. A szervek kötelessége meg­védeni a tagokat jogsérelem esetén. Az üzemi bizottságokhoz intézett kérvényekben kifejezésre jutnak a szakszervezeti tagok növekvő kul­­túrigényei, a jóléti és lakásviszo­nyok megjavítására irányuló törek­vései. Minden szakszervezeti funk­cionárius kötelessége, hogy alapo­san megismerje a munkások életét és támogasson minden új és haladó javaslatot, hogy gondoskodjék a szovjet emberek kulturális emelke­déséről és jó szociális ellátásáról. N­álunk természetesen ritka eset­­­­ az, hogy a szakszervezeti szer­vek vezetője elszakadjon a szak­­szervezeti tagság tömegétől. Ha ilyen esetek előfordulnak, ez figyel­meztetés arra: az ilyen eseteket gyökeresen meg kell szüntetni. A kritika és önkritika társadal­munk előrehaladásának egyik hatal­mas ereje. Alapszabályainkban ez áll: »A szakszervezeti szervek köte­lesek következetesen betartani a szakszervezeti demokráciát, össze­hívni a szakszervezeti tagok köz­gyűlését és konferenciáit, megtar­tani a beszámolókat és vála­sztás­o­­kat, megteremteni szakszerveze­teinkben a kritika és önkritika gya­korlásának feltételeit, széles kör­ben bevonni a tagokat a szakszer­vezeti munkába, megtartani a szak­­szervezeti aktívagyűléseket.« Sztálin elvtárs nagy feladatokat állított a szakszervezetek elé, ame­lyek megkövetelik szakszervezeti munkánk színvonalának emelését. Ennek nélkülözhetetlen feltétele, hogy tovább erősítsük és megsok­szorozzuk kapcsolatunkat a töme­gekkel.­­ Sz. Jegorazdov elvtársnak, a Szov­jet Szakszervezetek Központi Ta­nácsa szervezési és instruktor osz­tálya vezetőjének cikkéből. . népszava A Phylaxia dolgozóinak újfajta oltóanyagot sikerült előállítani a baromfipestis teljes kiküszöbölésére Állategészségügyünk fejlődése újabb jelentős állomáshoz érkezett: a Phy­­laxia Állami Oltóanyagtermelő Intézet­ben folytatott kísérletek eredménye­képpen olyan oltóanyagot hoztak for­galomba, amely hazánkban teljesen megszünteti az eddig évi százötven­millió forintnyi kárt okozó baromfi­pestist. A nagyszerű eredményről a követ­kező levélben értesítették népünk sze­retett vezérét, Rákod Mátyást: »A Phylaxia Állami Oltóanyagtermelő Intézet NV dolgozói büszkén jelentjük Rákosi elvtársnak, hogy az eddig évente 150 (százötven) millió forint kárt okozó baromfipestisbetegséget sikerült a gyár fizikai és műszaki dol­gozói által termelt oltóanyaggal ha­zánkban gyakorlatilag teljesen meg­szüntetni. Ez az eredmény is a szocialista munka felsőbbrendűségének újabb bizo­nyítéka. Az imperialista országokban nem tudták leküzdeni ezt a betegséget, minden erőfeszítésük ellenére tombol a vész, ami a mi népgazdaságunk baromfiállományát már nem pusztítja. Ezt az eredményt is a Szovjetunió­nak, a Pártnak, Rákosi elvtársnak kö­szönhetjük. Mi ezt az eredményt ki­indulópontnak tekintjük újabb sikerek felé. Továbbfolytatjuk a harcot ötéves tervünk sikeres végrehajtásáért, a béketábor további erősítéséért, a szo­­cializmus építéséért. Ebben a harcban tovább vezet ben­nünket a Szovjetunó példája, Pártunk, Rákosi elvtárs útmutatása. Salgótarjáni és székesfehérvári vasutasok az őszi csircsforgalom sikeréért »Az őszi forgalom legjobb dolgo­zója« címéért indított szocialista ver­seny eső napján Salgótarjánból elin­dult az első 2000 tonnás — 500 kilomé­teres —, az irányvonat-mozgalomban részvevő szerelvény. Ugyanezen a napon Kisterenyéről is útnak indították az első 2000 tonnás 500 kilométeres és Irányvonat-mozgalomban részvevő sze­relvényt. A székesfehérvári fűtőház mozdony­­vezetői csatlakoztak a két kazánmosás között megtett út növelése mozgalom­hoz. A fűtőház dolgozói közül elsőnek Rumpler András mozdonyvezető és Sági Ferenc fűtő ért el kimar­ar­ó trife­­stményt: mozdonyuk több mint 25.000 kilométer utat tett meg kazánmosás nélkül.

Next