Népszava, 1950. november (78. évfolyam, 255-278. sz.)

1950-11-01 / 255. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! 6# NÉPSZAVA Szombat reggel kezdődik a Magyar Békekongresszus A faipar ötéves műszaki fejlesztési terve 78. ÉVFOLYAM, 255. SZÁM ARA 50 FILLÉR 1950 NOVEMBER 1. SZERDA Dolgozó parasztságunk nagyszerű teljesítménye Az előző évekkel szemben három héttel előbb fejezték be az őszi vetést Az időben végzett minőségi mélyszántás növeli jövő évi terméseredményeinket A tanácsválasztások napjára, október 22-re két megye kivételével valamennyi megye jelentette az őszi gabona vetési előirányzatának teljesítését és az­óta az elmaradt két megye is végzett a vetéssel. Az előző évekkel szemben három héttel előbb fejeztük be az őszi vetést. Ez olyan eredmény, amilyent mező­gazdasági termelésünk még sohasem ért el. Egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztságunk hallgatva a Párt és kormányunk tanácsára, az őszi gabonavetés határidő előtti teljesítésével újabb bizo­nyítékát adta a munkásosztály és a dolgozó paraszt­ság megbonthatatlan szövetségének. Így vált lehe­tővé, hogy a községek, járások és megyék a tanács­választások napja előtt egymásután jelenthették a Pártnak, Rákosi elvtársnak az őszi vetések terén elért győzelmet. Termelőszövetkezeteink és állami gazdaságaink előljárva teljesítették a növénytermelés fejlesztéséről szóló minisztertanácsi határozatban megjelölt határ­időket és géppel végzett, jó minőségűi munkával bizo­nyították a szocialista mezőgazdasági nagyüzem fölényét. A korai vetés és az október végi esők lehetővé te­szik, hogy őszi gabonáink jól keljenek, erőteljesen nö­vekedjenek és megerősödve kerüljenek a télbe, ami egyúttal biztosítéka a jó telelésnek és a tavaszi erő­teljes fejlődésnek és végeredményben a nagyobb ter­mésnek. Az őszi vetések befejezése után most a soron követ­­kező legfontosabb munka az őszi mélyszántás végre­hajtása. December első feléig, a futóhomokos és vad­szikes területek kivételével, minden talpalatnyi be­vetetlen szántóföldet mélyen fel kell szántani. A dolgozó parasztság legfontosabb feladata, hogy mind a saját érdekében, mind az egész magyar dol­gozó nép javára a lehető legjobb minőségben végezze el az őszi mélyszántást. Ezzel — mint számtalan példa bizonyítja — a tavaszi növényeknél holdanként többmázsás terméstöbbletet érhet el. Ezért a dolgozó parasztság alkalmazzon szántó­földjein minél több traktorszántást, mert ez biztosítja a kellő mélységű (20—25 cm-es) szántást. Ott is, ahova még traktor nem jut a dolgozó parasztság földjére, legalább 18—20 cm-es szántást végezzenek. A mélyszántás során a rendelkezésre álló istálló­­trágyát teljes egészében használják fel, különösen a jövő évi cukorrépa-, burgonya- és kukoricaföldek megtrágyázására. Hasznosítsák azt a sokéves tapasz­talatot, amely szerint az őszi trágyázás sokkal hasz­nosabb, mint a tavaszi. A termelőszövetkezeti csoportok tagjai és az állami gazdaságok dolgozói járjanak elől jó példával a mélyszántás jó minőségű végrehajtásával is és ezzel is alapozzák meg a jövő évi magasabb terméseiket. A megyei, járási mezőgazdasági osztályok adja­­nak meg minden segítséget ahhoz, hogy a dolgozó parasztság az őszi mélyszántást kellő mélységben, minél több gépi munka segítségével, a magántrakto­rok teljes munkába állításával, a rendelkezésre álló trágyamennyiséget felhasználva, hajtsa végre. Tavaszi vetéseink előkészítésének másik fontos munkája az október elején megindult termelési szer­ződéskötések gyors befejezése. Az eddigi szerződéses termelés bebizonyította, hogy a dolgozó nép állama milyen hatalmas segítséget nyújt a szerződéses ter­melésen keresztül a dolgozó parasztságnak. A jövő­évi szerződések sok esetben még nagyobb kedvezmé­nyeket és kedvezőbb feltételeket biztosítanak a dol­gozó parasztoknak. A legsürgősebb feladat most, hogy a dolgozó parasztok gyorsan kössék meg a szerződé­seket, hogy már az őszi mélyszántást és trágyázást a szerződött növények igényeinek megfelelően tudják elvégezni. " A termelési szerződések megkötése, az őszi mély­szántás és istállótrágyázás minél jobb minőségű el­végzése legyen dolgozó parasztságunk legforfsosabb feladata az elkövetkező hetekben. Ezzel biztosítják a jövő évi jobb termést, a­ több ipari nyersanyagot és takarmányt s ezzel ötéves tervünk második évi mező­gazdasági tervének teljesítését. Jelentés a november 7-i vállalások frontjáról Az Egyesült Izzó két üzemrésze befejezte évi tervét Az Egyesült Izzó dolgozói az elsők között jelentették be csatlakozásukat a Nagy Októberi Szocialista Forradalom méltó megünneplésére indított szocia­lista munkaversenyhez. A dolgozók egyéni vállalásaiból alakult ki az üzem globális vállalása. Ebben a vállalásban szerepel a többi között az is, hogy két fontos üzemrész, a rácsgyártás és a katódgyártás november 1-re befejezi évi tervét. Kedd este a két üzemrész dolgozói szinte egyszerre jelentették: »Délután négy órakor a vállalást be­csülettel végrehajtottuk s eredmé­nyeink további fokozásával harcolunk hosszúlejáratú versenyszerződéseink pontjainak végrehajtásáért.« A rács- és a katódgyártás dolgozói, vállalásuk végrehajtása — az elsőéves terv befejezése — után, »békeőrségek« szervezésével lendültek újabb ver­senybe, a II. Országos Békekongresz­­szus tiszteletére. A hétfői »békeőrség« kezdetén Diszkai Jánosné megfogadta, hogy 95 százalékos teljesítményét 110 százalékra emeli. Az esti kiértékelés­­148 százalékos eredménye bizonyította, hogy Disskainé helytáll a béke front­ján. A katódgyártásban Rokobauer Menrikné 17 százalékkal emelte telje­sítményét a »békeőrségen«. Példamuta­tásával így adott további lendületet az üzem dolgozóinak a béke megvédésére irányuló termelési harcban. * A Magyar Pamutiparban minden szakmányváltáskor az üzemi hang­szóró ismerteti a november 7-re tett egyéni felajánlások teljesítésének állá­sát. Az ob és a versenyiroda úgy szervezte meg a verseny nyilvánossá­gát, hogy a dolgozók világosan lás­sák: hogyan állnak vállalásaik végre­hajtásával. Az egyes üzemrészek normairodái reggelenként pontos napi egyéni teljesít­mény kimutatást küldenek Varga Erzsébet verseny­­jelelősnek, aki a név szerint kimuta­­tott teljesítményeket egyezteti a válla­lásokkal. Ennek a jól szervezett mun­­kának az eredményeként kedd dél­ben például az üzemi hangos híradó a többi között a következőket mon­dotta: »... A fonó II-ben Brilik Borbála november 7-re váltotta, hogy termelé­sét 96 százalékról 98 százalékra emeli. Tegnap 103 százalékos teljesít­ményt ért el...« .A jól megszervezett ellenőrzés nem kis mértékben járult hozzá az olyan eredményekhez, mint amiről a híradó beszél.­­Szeidler Lászlóné a motolján a 42. bérhéten csak 87 százalékot ért el. Október 30-án 110 százalékot telje­sített, bizonyítékául annak, hogy a szaktársnő át­érzi a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójá­nak jelentőségét és több termeléssel mutatja meg, hogy a békéért küzdő milliók táborának öntudatos har­cosa ...« A termelési irodára tömegével ér­keznek a jelentések. Az üzemrészek dolgozói kíváncsian várják a hangos híradó hangját és egymással verse­nyezve harcolnak a vállalások teljesí­téséért A szövődében azonban a dol­gozók hiába várják, hogy eredmé­nyeiket vagy lemaradásukat a hang­szóró bemondja. A szövődé műhely­bizottságának tagjai és normairodá­jának dolgozói ugyanis — a több­szöri felhívás ellenére — elhanyagol­ják a napi jelentések elkészítését, ezért a november 7-i vállalások állása előtt teljesen tájékozatlanul állnak a szövődé dolgozói. * A Gamma-gyár egyik dolgozója, Málits Pál műszerész vállalta, hogy november 7-re eddigi 130 százalékos átlagteljesítményét 25 százalékkal emeli. Ezt a vállalását nemcsak határ­idő előtt teljesítette, hanem már túl is szárnyalta, mert a legutóbbi héten átlagteljesítménye 196 százalék volt. Ugyancsak a Gamma-gyárban Nagy Eszter betanított munkás felajánlotta, hogy 115 százalékos heti átlagát no­vember 7-ig 10 százalékkal emeli. Vál­lalását már az elmúlt héten teljesí­tette, 125 százalékos átlagot ért el. Jó példát mutatott a felajánlás határ­­idő előtti teljesítésében Sereg­i József, a Gamma-gyár egyik tervezőmérnöke, aki aztt vállalta, hogy egy mérőműszer tervezését a kitűzött határidő előtt két nappal befejezi. Sereg József vál­lalását két nap helyett hat nappal előbb teljesítette. Sorra teljesítik november 7 tisztele­tére tett felajánlásukat a Csavaráru­­gyár dolgozói is, így Beringer János november 7-re vállalta évi tervének befejezését, de vállalását már október 27-én­­teljesítette. Ugyanebben az üzemrészben dolgo­zik automatagépen Gyurnoki Gyula és Papp László. Mindketten felajánlották, hogy a Nagy Októberi Forradalom 33. évfordulójának tiszteletére, november 7-re ezévi tervüket teljesítik. Vállalá­sukat nyolc nappal a kitűzött határ­idő előtt, már október 30-án teljesítet­ték.* A Borsodvidéki Gépgyár dolgozói értékes munkafelajánlásokat tettek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 33. évfordulójának méltó megüznneplé­­sére. Az öntöde dolgozói vállalták, hogy terven felül 96.000 forint értékű önt­vényt gyártanak. A vasszerkezeti műhely dolgozói vál­lalták, hogy terven felül 557.100 forint értékű árut termelnek. A műszaki dolgozók vállalták, hogy több fontos munka tervezését határ­idő előtt végzik el. ÁCS JÁNOS tímár a béke élenjáró harcosa Ács János tímár a felszabadulás előtt több mint húsz évig saját bőrén tapasztalta a kizsákmányolást és a Horthy-rend­­szer »szociálpoli­tikáját«. Weisz és Tuti »uraknak«, a Fehérvári Bőr­gyár volt tulajdo­nosainak leg­kisebb gondjuk is nagyobb volt an­nál, hogy az üze­mükben dolgozó munkások sorsá­val, munkakörül­ményeivel és hely­zetével törődje­nek. Nem törőd­tek Ács Jánossal sem, aki társaival együtt 10—12 órát is dolgozott na­ponta a tőkés zse­bének duzzasz­tására azért, hogy biztosíthassa csa­ládjának a szű­kös megélhetést. Élete állandó ret­tegés volt a munkanélküliség rémétől. A talpmeszes műhelyben — ahol Ács János is dolgozik — a régi munkások még mindannyian emlékeznek a felszabadulás előtti, keserves életükre, a piszkos műhelyekre és a nehéz munkára, amit kézierővel, min­den segédeszköz nélkül kellett végezniük. Ács Jánosnak akkor is sokszor eszébe jut a múlt nyomorúsága, amikor az üzem most készült új ebédifi­jében étkezik, vagy az új fürdőben mosakszik az éhezés és a régi pisz­kos vödör helyett. Az új műhelyekben, az új gépek mellett a munka is könnyebbé vált. Ács János tímár nem felejti a múltat és ahogy öntudatosodik, emel­kedik az életszínáórásla­, úgy nő a gyűlölete is a tűzsákmámpló tőkés rend iránt. Azok iránt, akiknek csak egy céljuk van: a profit és végső soron csak egy eszközük van annak növelésére: a háború. Ezt Ács János már tapasztalatból tudja. Ezért lépett 1945-ben a Kommunista Párt tagjai sorába. Azóta, mint párttag élenjáró harcosa annak a boldog jövőnek, amelynek most öntudatos építője. Ács János tímár harcát a felszabadulás óta a Párt irányította. Becsülettel kivette a részét minden munkából, amit a Párt­­ bízott rá. A termelés frontján is a Párt mutatta úton haladt. Az eredmény csillogó élmunkásjelvény lett. Az igazi eredményt azonban mégsem ez mutatja, hanem az a sok élenjáró munkás, akiket Ács János oktatott, tanított a ter­melésben való helytállásra. Vér Zoltán, Szente János ipari tanulók is az ő munkamódszer átadása nyomán váltak szocializmust építő öntudatos emberré. Ebben a munkában jóbarátja, segítőtársa Dézsi Sándor, akivel együtt újításokkal, észszerűsítésekkel könnyítik meg maguk és társaik munkáját. Most, Rákosi elvtárs beszéde után adták be legújabb javas­­­latukat a »bőrkopasztás« gépesítésére. Mint mondja: »Rákosi elvtárs által megmutatott hatalmas fejlődési lehetőségből, a Terv győzelméből mi is új, beruházás nélküli észszerűsítéssel akarjuk kivenni a részünket.« Ács János tímár Rákosi elvtárs kiszabadulásának évfordulójára vál­lalta, hogy eddigi százszázalékos termelését — a jó minőség megtartása, mellett — 105 százalékra növeli. Ács elvtárs vállalta és vállalásának teljesítésével bizonyította be szeretetét a Párt, Rákosi elvtárs iránt. Most új, fokozottabb erővel lendült munkába, november 7-i vállalásának tel­jesítéséért, a 110 százalékos átlagért és az üzem 50.000 forintos önköltség­­csökkentési vállalásának teljesítéséé­rt szolgálja újítási javaslata is. A Fehérvári Bőrgyárban Ács elvtársat azelőtt úgy ismerték, hogy jó szakember. Ma már mindenki tudja az üzemben: Ács János tímár a béke élenjáró harcosa is. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának törvényerejű rendelete november 7. napjának, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának állami ünneppé nyilvánításáról A Magyar Közlöny közli a Népköztársaság Elnöki Tanácsának­ alábbi törvényerejű rendeletét: * 1917 november 7. napján Oroszország munkásosztálya, szövetségben a dol­gozó parasztsággal és az elnyomott népekkel, Lenin és Sztálin dicső Bolsevik Pártja vezetésével, megdöntötte a kapitalizmust s a földkerekség egyhatodán megteremtette a világ elő szocialista államát, a Szovjetúniót. 1917 november 7. napja a világtörténelem legnagyobb fordulópontja. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom az emberiség történetében először hozott létre olyan államot, amely megszüntette az ember ember általi kizsákmányolását. Az Októberi Forradalom szülötte, a Szovjetúnió az első olyan állam, amely nemzetközi kapcsolatainak alapjává a népek egyenjogúságon nyugvó együtt­működését, a nemzeti függetlenség tiszteletben tartását, a béke védelmét tette. A Szovjetúnió a világ népeinek reménysége, támasza és példaképe a békéért, a függetlenségért, a szocializmusért vívott küzdelemben. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója a magyar nép ünnepe is. Az O­któberi Forradalom győzelméből született Szovjetúniónak köszönhetjük hazánk felszabadulását, nemzeti függetlenségünk megvalósítását, a népi demokratikus államhatalom kivívását és megszilárdítását. A Szovjet­úniónak köszönhetjük, hogy megvalósíthatjuk hazánkban is az Októberi Forradalom nagy eszményeit: a kizsákmányolás minden fajtájának meg­szüntetését, a dolgozó nép teljes felszabadítását, a szocializmust. November 7. napja a magyar nép számára is a győzelmes szocializmus, a dolgozók nemzet­közi szolidaritása, a felszabadító Szovjetúnió és a nagy Sztálin iránt érzett hála ünnepe. Ezért a Népköztársaság Elnöki Tan­ácsa elrendeli. November 7. napja a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója, a Magyar Népköztársaság állami ünnepe.

Next