Népszava, 1951. január (79. évfolyam, 1-25. sz.)
1951-01-24 / 19. szám
1951 JANUÁR 24, SZERDA 5 Jó minőségű téglát Dunapentelének! Soktízezer forint kár egyedül a Paksi Téglagyár rossz munkája miatt. , A téglát, az egyszerű, tömör, kisméretűvöröstéglát mindenki ismeri. Ilyen téglákból is épülnek a Dunai Vasmű lakótelepének házai. A kőművesek munkája nyomán gyorsan nőnek a falak. Ahogy kézhez rakják vagy munka közben összeütődik két tégla, csengő »üveghangot« ad. A kőművesek jó szívvel hallgatják a jó minőségű tégla hangját. De jócskán akad kezükbe olyan tégla is, ami színtelenül szól, sőt meg se mukkan, csak tompán puffan. Ilyen téglával nehéz dolgozni. Makik. Nem törik egyenesen, hanem szétesik. A rosszminőségű tégla a falban bizonytalan. Ha víz éri a téglában csomókban ülő meszet, az duzzadni kezd, szétveti a téglát. Ilyen tégla nem való a falba, de ilyen rosszminőségű téglát gyártani sem szabad. De mégis gyártottak. Gyártották a Paksi Téglagyárban. A Dunai Vasmű Magasépítő Vállalatának dunai kikötőjében január 18-án kezdték kirakni a BH 388-as számú uszályból a téglát. Csala Ferenc brigádvezető elámult, ahogy meglátta a téglákat. Elámult, mert látott már sokféle téglát (maga is dolgozott négy és fél évig a tüskei téglagyárban) —, de ilyen rossz minőségűt még soha. Hanyagul megdolgozott anyagból, gondatlanul égették ezeket a téglákat. Tele vannak mészkővel, a kemencében meg hirtelen tüzet kaptak, a gőz nem tudott rendesen eltávozni, »lefőzték«. Hozzányúlnak, hogy talicskába rakják, szétmállik, morzsolódik. A 145.250 darab téglát a Paksi Téglagyár II-es telepén »gyártották« és rakták uszályba. De a saját súlyát sem bírta, s 50 százaléka eltört. Szétmorzsolódott a berakás és a szállítás közben. Míg itt a Dunai Vasműnél kirakják és felszállítják az építkezéshez, tovább nő a törött, szétesett téglák száma. Ennél az egy paksi szállítmánynál legalább 28.000 forint a kár. De ez már a hatodik szállítmány a Paksi Téglagyárból. És ha megnézzük a hat szállítmány mérlegét: 60.000 forint a kár. Körülbelül 60.000 forintba került az, hogy a Paksi Téglagyárból a Dunai Vasművet építő kőműves kezéhez tégla helyett törmelék ért, hogy a szállítmányok nagy része szállítás közben tönkrement, mert az utat sem bírta. Ha így megy tovább, a téglaselejt miatti kár ebben az évben felemészt egy 12 lakásos »kocka«-házat. Rosszminőségű gyenge téglát több téglagyárból is szép számban küldtek a Dunai Vasmű építkezéséhez. A szombathelyi, a zalaegerszegi a mohácsi téglagyár előtt a rossz minőség terén azonbana Paksi Téglagyár »vezet«. Miért gyártottak jóformán használhatatlan téglát a Paksi Téglagyár két üzemében? Azért, mert a minőségi követelményeket semmibe se vették, a munkaversenyt kizárólag a mennyiségi termelésre irányították. Az üzemi pártszervezet titkára, Rein József elvtárs, sem fordult szembe a gyár vezetői között kialakuló káros nézettel, amely szerint csak a mennyiség a fontos. Nem fordítottak gondot az anyagelőkészítésre, sem az égetésre. Tudták, hogy a kemencéből rosszminőségű tégla kerül ki. Tudta ezt az üzem vezetője, Busa László is. Mégsem gondoskodott a mzinőségi ellenőrzésről, a jó minőségű tégla műszaki előfeltételeiről. Ehelyett a gyártási idény alatt a mennyiségi termelés fokozása érdekében a minőséget még jobban lerontó anyagelőkészítő eljárást vezetett be. Azonban a Paksi Téglagyár telepvezetőjének, Busa László elvtársnak felelősségénél is nagyobb a központ: a Tolna megyei Téglagyári Egyesülés vezetőinek felelőssége. E központ alá tartozik a Paksi Téglagyár. Ebben a központban létezik ugyan egy minőségellenőrző osztály , de nem működött. Nem működött, mertautó hiányában nem tudták rendszeresen látogatni a gyárakat«. Ebben a központban igazgatók, műszaki igazgatók (mint például a nemrég Szegedre helyezett Váczi Mihály, vagy a nemrég idekerült Liebher József és Somlai Jenő igazgatók) irányítják a téglagyárak munkáját. Tudták, hogy a paksi gyárban jelentős mennyiségű használhatatlan téglát készítenek, de nem léptek közbe a gyártási idény alatt. A Dunai Vasműhöz leszállított téglák minősége ellen emelt kifogásokat bürokratikus módon visszautasítják. Ezt tette pl. Az 1950-es tervévben a tervfelbontás hiánya igen nagy mértékben akadályozta üzemünkben a verseny kifejlődésének lehetőségeit. _ Csak nagyobb egységekben és főleg csak jelentősebb üzemrészekben adtunk dolgozóinknak felbontott tervet. A hibát 1951-ben kijavítottuk és minden egyes dolgozó részére felbontottuk a tervet. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy minden fonó, szövő, cérnázó és kikészítő üzemrész konkréten ismeri azokat a feladatokat, amelyeket az 1951-es terv sikeres befejezéséhez teljesítenie kell. Minden üzemrészben könnyen megállapítható mérnékegységekre bontottuk fel a dolgozók egyéni tervét. Minden dolgozónál nyolcórai munkaidőre határoztuk meg a tervkövetelményt. A tervosztály dolgozói a visszajelentett terv elkészítésekor, 1950 december 20-án kezdték el a tervfelbontási munkát. A tervfelbontásnál figyelembe vettük dolgozóink kívánságát, hogy a tervet ne gépenként, hanem személyenként dolgozzuk ki. Szem előtt tartva a termelékenység növelését, az egyéni tervkövetelményeket úgy állapítottuk meg, hogy ha dolgozóink egyénenként 100 százalékra teljesítik tervüket, akkor az üzem is 100 százalékra teljesítette. A tervfelbontást négy nap alatt befejeztük és azt üzemi értekezleten tárgyaltuk meg dolgozóinkkal. Dolgozóink így konkrét felajánlásokat tehettek tervük teljesítésére, illetve túlteljesítésére. Fekete Mihályné szövő például egy gépről négy gépre tért át és az első 10 napi kiértékelésnél már bebizonyította, hogy február 22-ig szóló tervét négy nappal előbb befejezi. Ugyanilyen vállalást tett Gangyi Józsefné szövő is, aki negyedévi tervét öt nappal előbb tudja majd befejezni. Ezek a példák nem egyedülállóak. A tervfelbontáson keresztül értünk el odáig,hogy Pártunk kongresszusának tiszteletére üzemünkben eddig mintegy 34 egygépes szövőnő áttért atöbbgépes rendszerre. Ez üzemünkben körülbelül nyolcszázalékostermelékenységi növekedést jelent. Dolgozóink örömmel fogadták az első negyedévi terv felbontását és ennek alapján igyekeznek minél előbb befejezni tervüket. BURKUS EGON, a Mechanikai Szövőgyár tervosztály vezetője január 3-án az »ügyintéző« Kovách, amikor is kifejtette:levelébena Paks I. gyárból az 566. számú uszállyal szállított 180.000 tégla minősége ellen emelt kifogásra válaszolva), hogy »a kereskedelmi életben teljesen szokatlan, hogy képviselő nélkül hajózták ki a téglákat«. Mintha a tégla minőségét javítaná egy képviselő jelenléte. Mintha a szocialista kereskedelemben nem az elsőosztályúnak jelzett harmadosztályú tégla szállítása lenne a »szokatlan« eljárás. A Tolna megyei Téglagyári Egyesülés és a hozzátartozó Paksi Téglagyár munkájáért végső fokon az építésügyi minisztérium tégla- és cserépipari főosztálya a felelős. Felelős azért, mert eltűrte, hogy ilyen rosszminőségű munkát végezzenek, mert a Dunai Vasmű építéséhez rosszminőségű téglát irányított, mert nem lépett közbe idejekorán. Most a paksi gyár új gépeket kapott. Ez kétségtelenül kihat majd a minőség javulására is. Önmagában azonban az új gépek nem elegendőek a további hibák megakadályozásához. A minőség lerontásáért felelős műszaki vezetőket felelősségre kell vonni. A paksi gyár Pártvezetőségének a munkaversenyben a figyelmet a minőség emelésére kell irányítania. A kommunistáknak kell a minőségi tégla emeléséért folyó harc élére állni. A szakszervezeti szerveknek minden erővel támogatniuk kell a dolgozókat a minőségi tégla termeléséért folyó versenyükben. A dolgozók jól tudják, hogy mit jelent a jó minőségű tégla és nem tűrik, hogy a Dunai Vasmű hatalmas építkezését, ötéves tervünknek ezt a nagyszerű alkotását egyesek felelőtlen, hanyag munkája hátráltassa. Éppen ezért rendet kell teremteni ebben a kérdésben — nemcsak Pakson, hanem a többi említett téglagyárakban is. F. I. Jól tudom, hogy ötéves tervünk második éve még fokozottabb kövelményeket állít üzemünk minden dolgozója elé. Ahhoz, hogy felemelt tervünket maradéktalanul teljesíthessük, szükséges, hogy az anyagellátás zavartalan biztosítása mellett tervünkkel minden egyes személyre felbontsák. Ez a probléma üzemünkben még mindig nem oldódott meg. Sem én, sem pedig dolgozó társaim nem ismerjük azokat a követelményeket, amelyek reánk hárulnak. A Duna Cipőgyárban a 304-es körön jelenleg 1300 pár szandálcipőt készítünk naponta. Azt azonban nem tudom, hogy nekem ebből hány pár ferahúzást kell elvégezni ahhoz, hogy tervem teljesítem, így azt sem tudom megállapítani, jelenleg hol tartok tervem teljesítésével. Egyéni tervünk hiányában Pártunk kongresszusára tett vállalásom is csupán minőségi vállalás. A terv határidő előtti befejezésére vállalást nem tehettem, mert nem tudom azt, hogy tervem teljesítéséhez mennyi munkát kell elvégezni. A rossz anyagellátásnak, a gyenge versenynyilvánosságnak és az egyéni tervünk hiányának tudható be az is, hogy üzemünk az 1950-es tervévben messze lemaradt versenytársunk, a Tisza Cipőgyár mögött. Menetközben nem tudtuk ellenőrizni a verseny állását. A népnevelők, szakszervezeti bizalmiak sem végeztek kellő felvilágosító munkát. A tervosztály dolgozói részéről az volna a legnagyobb felajánlás Pártunk kongresszusának tiszteletére, ha személyekre felbontott egyéni tervünket mielőbb ismeretnék velünk. Az üzem minden dolgozójának érdeke, hogy ez a kérdés mielőbb megoldódjék. Ha az üzem minden egyes dolgozója tisztában van saját munkatervével, az anyagellátás zavartalanul biztosítva van s megteremtjük a verseny nyilvánosságát, úgy ebben az évben sokkal jobb eredményeket érhetünk el. Célunk az, hogy a vándorzászlót minél előbb visszanyerhessük a Tisza Cipőgyártól. Ha megkapjuk a vállalat vezetsége részéről a szükséges támogatást, ígérjük, az eredmény nem marad el. MURÁNYI SÁNDOR, a Duna Cipőgyár dolgozója A jó munka megköveteli a részletes tervfelbontást Két dolgozó levele a tervfelbontás eredményeiről és hibáiról A jó minőségű tégla kettéhasított felülete sima, egyenletes. A rosszminőségű tégla sarkai, élei letöredeznek, elvágott fekete gödrös, csomós. népszava A magyar repülők nagy seregszemléje írta: RAGYÁNSZKI ANDRÁS, az OMRE főtitkára A magyar dolgozó ifjúság egyre nagyobb tömegben fordul a repülés felé. Különösen azóta, amióta a DISZ kiadta a jelszót: »Magyar fiúk és leányok, hódítsátok meg a levegőt, legyetek repülők« — azóta a magyar munkás és dolgozó parasztfiatalok egyre nagyobb számban jöttek a repülők soraiba. Soraink nagy mértékben való megszaporodása, az előttünk álló nagy feladatok, a nemzetközi helyzet kiéleződése egyaránt szükségessé tette, hogy számbavegyük erőinket, seregszemlét tartsunk a magyar repülők tábora felett, kiértékeljük végzett munkánkat és kijelöljük azokat az utakat, amelyeken tovább kell haladnunk, hogy további eredményeket érhessünk el. _ Pártunk nagy súlyt helyez a repülés fejlesztésére. A felszabadulás első percétől kezdve gondot fordított repülésünk alapjainak kiépítésére, irányt mutatott és segítséget áttett a repülőknek abban, hogy megkezdhessék munkájukat, felépülhessenek a gépek. Nem volt könnyű feladat a repülés elindítása és továbbfejlesztése, hiszen a régi rendszer a repülést az »urak sportjának« tartotta és ennek megfelelően a zártkörű kaszt »kiváltságosai« repülhettek csak. Maroknyi munkásfiatal kezdett hozzá a felszabadulás után a Párt irányításával a repülés fejlesztéséhez és ma elmondhatjuk, hogy a repülés is a dolgozó tömegeké, a repülőgépeken a mi fiaink, munkás és dolgozó paraszt fiatalok ülnek, ők szállnak a magasba, hogy kövessék az előttük álló nagy példát: a hős sztálini sólymok példáját. A szovjet repülők tapasztalatainak követésével, kiképzési módszereik átvételével értük el azt, hogy az országban mindenütt üzemi repülőklubok, modellezőkörök alakultak, amelyek keretében munkás és dolgozó parasztinak, tanulók sajátítják el a repülés, a repülőmodellezés tudományát. Az Országos Magyar Repülő Egyesület az utóbbi évben komoly fejlődést ért el. A további előrehaladás előtt azonban igen komoly akadályok mutatkoztak. Az elmúlt esztendőben lelepleződtek az imperialisták beépített ügynökei, akik minden eszközzel a repülés megakadályozására, a tömegeknek a repüléstől való eltávolítására törekedtek. Pártunk vezetésével és segítségével az ellenség gócait részben felszámoltuk , és ezt tette lehetővé, hogy az év további részében jelentős mértékben megnövekedtek eredményeink. A további, munka azonban még nagyobb lendületet, még szorosabb egységet követel a repülőktől is. Ezért ül össze január 27 és 28 között a Magyar Repülő Szövetség országos kongresszusa. Kongresszusunk a mindjobban éleződő nemzetközi helyzet közepette ül össze. A háborús gyújtogatók imperialista kalandorok mindjobban áttérnek a háborús agreszszióról a nyílt támadásra. Mi, magyar repülők tisztában vagyunk azzal, hogy az amerikai imperialisták légibanditái milyen embertelen gyilkosságokat követnek el, hogyan bombáznak iskolákat, lakóházakat, kórházakat, hogyan gépfegyvereznek csecsemőket, asszonyokat, a békésen dolgozó koreai népet. De tudjuk azt is, hogy a háborús gyújtogatók maroknyi gyilkos csoportjával szemben ott áll a világ népinek hatalmas béketábora, az a tábor, amelyben nyolcszázmillió ember emeli fel messzehangzó szavát a béke védelmében, az a tábor, amelyet a hatalmas Szovjetunió és a népek nagy tanítómestere, Sztálin elvtárs vezet. Ebben a táborban haladunk mi is, a mi hazánk is erős bástyája ennek a frontnak, amely megvédi a népek békéjét. A mi dolgozó népünk munkával, a termelés fokozásával erősíti hazánkat és ezzel a békefront ránk eső szakaszát. A Magyar Repülő Szövetség országos kongresszusa azért ül össze, hogy a repülők az eddiginél még fokozottabb mértékben, még nagyobb lendülettel, még nagyobb munkagyőzelmekkel vegyék ki részüket a békeharcból. Felsorakoztatjuk a repülők táborát még szilárdabb egységben Pártunk mögött, mozgósítani fogja ez a kongresszus a repülőifjúságot Pártunk és a mit szeretett Rákosi elvtársunk által kitűzött feladatok megvalósítására. Kongreszusunk le fogja szögezni, hogy repülőfiatalságunkat úgy kell nevelnünk, hogy hazáját forrón szeresse, gyűlölje az ellenséget, legyen első a munkában, fokozza politikai képzettségét, sajátítsa el mind jobban és jobban a repülés elméletét, hogy ha szükség lenne rá, azért szálljon a magasba, hogy lesújtson az imperialista támadókra. A repülők kongresszusa egy hónappal a Magyar Dolgozók Pártja kongresszusa előtt ül össze. Az egész ország dolgozó népe nagy lelkesedéssel, hatalmas munkalendülettel készül dicső Pártunk kongresszusára. A repülők is kiveszik részüket a pártkongresszus előkészítéséből, elsősorban azzal, hogy a repülőkongresszust jól megszervezik, hogy munkaversennyel, fokozott politikai munkával, termelési, tanulmányi és kiképzési eredményeik javításával készülnek és ünnepük meg a Pártkongresszust. Ebben a munkában is élenjárnak a repülőfiatalok között Pártunk tagjai. a DISZ tagjai, szabadságharcosok, személyes példamutatással ragadják magukkal az ifjúságot nagyobb eredmények, új sikerek elérésére. Ma van húsz esztendeje annak, hogy a hős lenini Komszomol védnökséget vállalt a Szovjet Légierőit felett. A Komszomol jelszava lett a »Komszomolista — repülőgépre.« Ettől kezdve a Komszomol nagy energiával fogott hozzá a repülőkáderek kiválasztásához. A pilótákat úgy képezték ki, hogy nem vonták ki őket a termelésből. A Komszomol számos világhírű pilótát adott a Légierőknek. A Komszomol példáját — a repülés népszerűsítésében is — nekünk is követnünk kell. A repülőkongresszus komoly erőpróbája lesz a Magyar Repülő Szövetségnek. Az ország repülőklubjainak és modellezőköreinek képviselői ülnek össze január 27 és 28 között az ÉDOSZ nagytermében, hogy megtárgyalják a repülés égető kérdéseit, hogy a repülődaklatok maguk válasszák meg az MRSZ új vezetőségét, hogy határozatokat hozzon, amelyek mind a repülés fejlesztését, virágzását szolgálják. Kongresszusunk feladata lesz, hogy szervezeteinkben minden területen szervezettség, egység és fegyelem legyen. Politikai munkánkat a kongresszus határozata nyomán még harcosabbá tesszük, még jobban emeljük a repülőifjúság politikai színvonalát. Elmélyítjük szövetségünkben a kritika-önkritika alkalmazását, hogy ezzel újabb lendületet adjunk fejlődésünknek. Döntő csapást mérünk a kongresszussal az eddig még mindig felbukkanó öncélúságra is. Minden repülőfiatalnak tudnia kell, hogy a repülés nemcsak sport, nemcsak szórakozás, hanem sokkal több ennél, a mi kezünkben: a béke megvédésének harcos, kemény fegyvere. Kongresszusunk egyben felhívja a dolgozó tömegek figyelmét a repülésre. Lássák meg dolgozóink, hogy a magyar repülők növekvő tábora a Párt vezetésével halad a hős sztálini sólymok harcos útján és ez az út a béke megvédésének, a szocializmus építésének útja. Most, január 27-e előtt mindezt magyar repülő lendületes, jó munkával készül a repülőkongresszusra. Munkaversennyel, dekorációs és faliújságversennyel, politikai és tanulmányi eredmények fokozásával, tagtoborzással növelik repülőink a kongresszus sikerét. Részt vesznek ebben a munkában a tömegszervezetek, elsősorban a DISZ és a Szabadságharcos Szövetség és velük karöltve dolgoznak klubjaink, modellezői köreink növendékei. Minden magyar repülő szívébe véste Sztálin elvtárs szavait, amit a szovjet repülőknek mondott: »Repüljetek gyorsabban, magasabbra és messzebb, mint mások.* Sztálin elvtárs szavai a mi számunkra is irányt mutatnak. Mi is gyorsabban, magasabbra és messzebb akarunk szállni, mert tudjuk, hogy így követjük példaképeinket, a hős sztálini sólymokat, így tudjuk megvédeni a mi népünk építő munkáját, így tudjuk kivenni részünket a békeharcból. Számunkra Pártunk és népünk tette lehetővé, hogy repülve lehessünk és mi ezt úgy háláljuk meg, hogy még jobb munkával, még nagyobb lendülettel, ha kell fegyverrel védjük meg békénket, szociáliszmust építő hazánkat !