Népszava, 1951. január (79. évfolyam, 1-25. sz.)

1951-01-24 / 19. szám

1951 JANUÁR 24, SZERDA 5 Jó minőségű téglát Dunapentelének! Soktízezer forint kár egyedül a Paksi Téglagyár rossz munkája miatt. , A téglát, az egyszerű, tömör, kisméretű­­vöröstéglát­­ min­denki ismeri. Ilyen téglákból is épü­lnek a Dunai Vasmű lakótele­pének házai. A kőművesek mun­kája nyomán gyorsan nőnek a falak. Ahogy kézhez rakják vagy munka közben összeütődik két tégla, csengő »üveghangot« ad. A kőművesek jó szívvel hallgatják a jó minőségű tégla hangját. De jócskán akad kezükbe olyan tégla is, ami színtelenül szól, sőt meg se mukkan, csak tompán puffan. Ilyen téglával nehéz dolgozni. Mak­ik. Nem törik egyenesen, hanem szétesik. A rosszminőségű tégla a falban bizonytalan. Ha víz éri a téglában csomókban ülő meszet, az duzzadni kezd, szétveti a téglát. Ilyen tégla nem való a falba, de ilyen rosszminőségű téglát­­ gyártani sem szabad. De mégis gyártottak. Gyártották a Paksi Téglagyárban. A Dunai Vasmű Magasépítő Vállalatának dunai kikötőjében ja­nuár 18-án kezdték kirakni a BH 388-as számú uszályból a téglát. Csala Ferenc brigádvezető el­­ám­ult, ahogy meglátta a téglákat. Elámult, mert látott már sokféle téglát (maga is dolgozott négy és fél évig a tüskei téglagyárban) —, de ilyen rossz minőségűt még soha. Hanyagul megdolgozott anyagból, gondatlanul égették ezeket a tég­lákat. Tele vannak mészkővel, a kemencében meg hirtelen tüzet kaptak, a gőz nem tudott rendesen eltávozni, »lefőzték«. Hozzányúl­nak, hogy talicskába rakják, szét­mállik, morzsolódik. A 145.250 darab téglát a Paksi Téglagyár II-es telepén »gyártot­ták« és rakták uszályba. De a saját súlyát sem bírta, s 50 százaléka eltört. Szétmorzsolódott a berakás és a szállítás közben. Míg itt a Dunai Vasműnél kirakják és felszállítják az építkezéshez, tovább nő a törött, szétesett téglák száma. Ennél az egy paksi szállítmánynál legalább 28.000 forint a kár. De ez már a hatodik szállít­mány a Paksi Téglagyárból. És ha megnézzük a hat szállítmány mér­legét: 60.000 forint a kár. Körül­belül 60.000 forintba került az, hogy a Paksi Téglagyárból a Dunai Vasművet építő kőműves kezéhez tégla helyett törmelék ért, hogy a szállítmányok nagy része szállítás közben tönkrement, mert az utat sem bírta. Ha így megy to­vább, a téglaselejt­­ miatti kár ebben az évben felemészt egy 12 lakásos »kocka«-házat. Rosszminő­ségű gyenge téglát több téglagyár­ból is szép számban küldtek a Dunai Vasmű építkezéséhez. A szombathelyi, a­­ zalaegerszegi a mohácsi téglagyár előtt a rossz minőség terén azonban­­a Paksi Téglagyár »vezet«. Miért gyártottak jóformán hasz­nálhatatlan téglát a Paksi Tégla­gyár két üzemében? Azért, mert a minőségi követelményeket semmibe se vették, a munkaversenyt kizá­rólag a mennyiségi termelésre irá­nyították. Az üzemi pártszervezet titkára, Rein József elvtárs, sem fordult szembe a gyár vezetői között ki­alakuló káros nézettel, amely sze­rint csak a mennyiség a fontos. Nem fordítottak gondot az anyagelőkészítésre, sem az égetésre. Tudták, hogy a kemencéből rossz­­minőségű tégla kerül ki. Tudta ezt az üzem vezetője, Busa László is. Mégsem gondoskodott a mzinőségi ellenőrzésről, a jó minőségű tégla műszaki előfeltételeiről. Ehelyett a gyártási idény alatt a mennyi­ségi termelés fokozása érdekében a minőséget még jobban lerontó anyagelőkészítő eljárást veze­tett be. Azonban a Paksi Téglagyár telepvezetőjének, Busa László elv­társnak felelősségénél is nagyobb a központ: a Tolna megyei Tégla­gyári Egyesülés vezetőinek felelős­sége. E központ alá tartozik a Paksi Téglagyár. Ebben a köz­pontban létezik ugyan egy minőség­ellenőrző osztály , de nem működött. Nem működött, mert­­autó hiányában nem tudták rend­szeresen látogatni a gyárakat«. Ebben a központban igazgatók, műszaki igazgatók (mint például a nemrég Szegedre helyezett Váczi Mihály, vagy a nemrég idekerült Liebher József és Somlai Jenő igazgatók) irányítják a téglagyá­rak munkáját. Tudták, hogy a paksi gyárban jelentős mennyiségű használhatatlan téglát készítenek, de nem léptek közbe a gyártási idény alatt. A Dunai Vasműhöz le­szállított téglák minőség­e ellen emelt kifogásokat bürokratikus mó­don visszautasítják. Ezt tette pl. Az 1950-es tervévben a tervfelbon­­tás hiánya igen nagy mértékben aka­dályozta üzemünkben a verseny ki­fejlődésének lehetőségeit. _ Csak na­gyobb egységekben és főleg csak je­lentősebb üzemrés­zekben adtunk dol­gozóinknak felbontott tervet. A hibát 1951-ben kijavítottuk és minden egyes dolgozó részére felbontottuk a tervet. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy min­den fonó, szövő, cérnázó és kikészítő üzemrész konkréten ismeri azokat a feladatokat, amelyeket az 1951-es terv sikeres befejezéséhez teljesítenie kell. Minden üzemrészben könnyen megállapítható mérnékegységekre bon­tottuk fel a dolgozók egyéni tervét. Minden dolgozónál nyolcórai munka­időre határoztuk meg a tervkövetel­ményt. A tervosztály dolgozói a visszajelen­tett terv elkészítésekor, 1950 decem­ber 20-án kezdték el a tervfelbontási munkát. A tervfelbontásnál figye­lembe vettük dolgozóink kívánságát, hogy a tervet ne gépenként, hanem személyenként dolgozzuk ki. Szem előtt tartva a termelékenység növelését, az egyéni tervkövetelményeket úgy álla­pítottuk meg, hogy ha dolgozóink egyénenként 100 százalékra teljesítik tervüket, akkor az üzem is 100 száza­lékra teljesítette. A tervfelbontást négy nap alatt befejeztük és azt üzemi érte­kezleten tárgyaltuk meg dolgozóinkkal. Dolgozóink így konkrét felajánláso­kat tehettek tervük teljesítésére, illetve túlteljesítésére. Fekete Mihály­né szövő például egy gépről né­gy gépre tért át és az első 10 napi kiértékelésnél már bebizonyí­totta, hogy február 22-ig szóló tervét négy nappal előbb befejezi. Ugyanilyen vállalást tett Gangyi Józsefné szövő is, aki negyedévi tervét öt nappal előbb tudja majd befejezni. Ezek a példák nem egyedülállóak. A tervfelbontáson keresztül értünk el odáig,­hogy Pártunk kongresszusának tiszteletére üzemünkben eddig mint­egy 34 egygépes szövőnő áttért a­­többgépes rendszerre. Ez üzemünkben körülbelül nyolcszázalékos­­termelékeny­­ségi növekedést jelent. Dolgozóink örömmel fogadták az első negyedévi terv felbontását és ennek alapján igye­keznek minél előbb befejezni tervüket. BURKUS EGON, a Mechanikai Szövőgyár tervosztály vezetője január 3-án az »ügyintéző« Ko­­vách, amikor is kifejtette:levelében­­a Paks I. gyárból az 566. számú uszállyal szállított 180.000 tégla minősége ellen emelt kifogásra vá­laszolva), hogy »a kereskedelmi életben teljesen szokatlan, hogy képviselő nélkül hajózták ki a tég­lákat«. Mintha a tégla minőségét javítaná egy képviselő jelenléte. Mintha a szocialista kereskedelem­ben nem az elsőosztályúnak jelzett harmadosztályú tégla szállítása lenne a »szokatlan« eljárás. A Tolna megyei Téglagyári Egye­sülés és a hozzátartozó Paksi Téglagyár munkájáért végső fokon az építésügyi minisztérium tégla- és cserépipari főosztálya a felelős. Felelős azért, mert eltűrte, hogy ilyen rosszminőségű munkát végez­zenek, mert a Dunai Vasmű építé­séhez rosszminőségű téglát irányí­tott, mert nem lépett közbe ideje­korán. Most a paksi gyár új gépeket kapott. Ez kétségtelenül kihat majd a minőség javulására is. Önmagá­ban azonban az új gépek nem ele­gendőek a további hibák meg­akadályozásához. A minőség le­rontásáért felelős műszaki vezető­ket felelősségre kell vonni. A paksi gyár Pártvezetőségének a munka­­versenyben a figyelmet a minőség emelésére kell irányítania. A kommunistáknak kell a­­ minő­ségi tégla emeléséért folyó harc élére állni. A szakszervezeti szerveknek minden erővel támo­­gatniuk kell a dolgozókat a minő­ségi tégla termeléséért folyó ver­senyükben. A dolgozók jól tudják, hogy mit jelent a jó minőségű tégla és nem tűrik, hogy a Dunai Vasmű hatalmas építkezését, ötéves ter­vünknek ezt a nagyszerű alkotását egyesek felelőtlen, hanyag mun­kája hátráltassa. Éppen ezért ren­det kell teremteni ebben a kérdés­ben — nemcsak Pakson, hanem a többi említett téglagyárakban is. F. I. Jól tudom, hogy ötéves tervünk má­sodik éve még fokozottabb köve­­lmé­nyeket állít üzemünk minden dol­gozója elé. Ahhoz, hogy felemelt tervünket maradéktalanul teljesíthes­sük, szükséges, hogy az anyagellátás zavartalan biztosítása mellett tervünk­kel minden egyes személyre felbont­sák. Ez a probléma üzemünkben még mindig nem oldódott meg. Sem én, sem pedig dolgozó társaim nem is­merjük azokat a követelményeket, amelyek reánk hárulnak. A Duna Cipőgyárban a 304-es kö­rön jelenleg 1300 pár szandálcip­őt ké­szítünk naponta. Azt azonban nem tudom, hogy nekem ebből hány pár ferahúzást kell elvégezni ahhoz, hogy tervem teljesí­tem, így azt sem tudom megállapítani, jelenleg hol tartok ter­vem teljesítésével. Egyéni tervünk hiányában Pártunk kongresszusára tett vállalásom is csupán minőségi vállalás. A terv határidő előtti befeje­zésére vállalást nem tehettem, mert nem tudom azt, hogy tervem teljesíté­séhez mennyi munkát kell elvégezni. A rossz anyagellátásnak, a gyenge versenynyilvánosságnak és az egyéni tervünk hiányának tudható be az is, hogy üzemünk az 1950-es tervévben messze lemaradt versenytársunk, a Tisza Cipőgyár mögött. Menetközben nem tudtuk ellenőrizni a verseny állá­sát. A népnevelők, szakszervezeti bizal­miak sem végeztek kellő felvilágosító munkát. A tervosztály dolgozói részéről az volna a legnagyobb felajánlás Pártunk kongresszusának tiszteletére, ha sze­mélyekre felbontott egyéni tervünket mielőbb ismer­etnék velünk. Az üzem minden dolgozójának érdeke, hogy ez a kérdés mielőbb megoldódjék. Ha az üzem minden egyes dolgozója tisztá­ban van saját munkatervével, az anyagellátás zavartalanul biztosítva van s megteremtjük a verseny nyilvá­nosságát, úgy ebben az évben sokkal jobb eredményeket érhetünk el. Célunk az, hogy a vándorzászlót minél előbb visszanyerhessük a Tisza Cipőgyártól. Ha megkapjuk a vállalat veze­tsége részéről a szükséges támogatást, ígér­jük, az eredmény nem marad el. MURÁNYI SÁNDOR, a Duna Cipőgyár dolgozója A jó munka megköveteli a részletes tervfelbontást Két dolgozó levele a tervfelbontás eredményeiről és hibáiról A jó minőségű tégla kettéhasított felülete sima, egyenletes. A rossz­­minőségű tégla sarkai, élei letöredeznek, elvágott fek­­ete gödrös, csomós. népszava A magyar repülők nagy seregszemléje írta: RAGYÁNSZKI ANDRÁS, az OMRE főtitkára A magyar dolgozó ifjúság egyre nagyobb tömegben fordul a repü­lés felé. Különösen azóta, amióta a DISZ kiadta a jelszót: »Magyar fiúk és leányok, hódítsátok meg a leve­gőt, legyetek repülők« — azóta a magyar munkás és dolgozó paraszt­­fiatalok egyre nagyobb számban jöt­tek a repülők soraiba. Soraink nagy mértékben való megszaporodása, az előttünk álló nagy feladatok, a nem­zetközi helyzet kiéleződése egyaránt szükségessé tette, hogy számba­­vegyük erőinket, seregszemlét tart­sunk a magyar repülők tábora fe­lett, kiértékeljük végzett munkán­kat és kijelöljük azokat az utakat, amelyeken tovább kell haladnunk, hogy további eredményeket érhes­sünk el. _ Pártunk nagy súlyt helyez a repü­lés fejlesztésére. A felszabadulás első percétől kezdve gondot fordí­tott repülésünk alapjainak kiépíté­sére, irányt mutatott és segítséget áttett a repülőknek abban, hogy megkezdhessék munkájukat, felépül­hessenek a gépek. Nem volt könnyű feladat a repülés elindítása és to­vábbfejlesztése, hiszen a régi rend­szer a repülést az »urak sportjá­nak« tartotta és ennek megfelelően a zártkörű kaszt »kiváltságosai« re­pülhettek csak. Maroknyi munkás­­fiatal kezdett hozzá a felszabadulás után a Párt irányításával a repülés fejlesztéséhez és ma elmondhatjuk, hogy a repülés is a dolgozó töme­geké, a repülőgépeken a mi fiaink, munkás és dolgozó paraszt fiatalok ülnek, ők szállnak a magasba, hogy kövessék az előttük álló nagy pél­dát: a hős sztálini sólymok példá­­ját. A szovjet repülők tapasztalatai­nak követésével, kiképzési mód­szereik átvételével értük el azt, hogy az országban mindenütt üzemi repülőklubok, modellezőkörök ala­kultak, amelyek keretében munkás és dolgozó parasztinak, tanulók sa­játítják el a repülés, a repülőmodel­lezés tudományát. Az Országos Magyar Repülő Egyesület az utóbbi évben komoly fejlődést ért el. A további előrehala­dás előtt azonban igen komoly aka­dályok mutatkoztak. Az elmúlt esz­­tendőben­ lelepleződtek az imperialis­ták beépített ügynökei, akik minden eszközzel a repülés megakadályozá­sára, a tömegeknek a repüléstől való eltávolítására törekedtek. Pár­tunk vezetésével és segítségével az ellenség gócait részben felszámol­tuk , és ezt tette lehetővé, hogy az év további részében jelentős mértékben megnövekedtek eredményeink. A további, munka azonban még na­gyobb lendületet, még szorosabb egységet követel a repülőktől is. Ezért ül össze január 27 és 28 kö­zött a Magyar Repülő Szövetség országos kongresszusa. Kongresszusunk a mindjobban éleződő nemzetközi helyzet köze­pette ül össze. A háborús gyújtoga­tók imperialista kalandorok mind­jobban áttérnek a háborús agresz­­szióról a nyílt támadásra. Mi, ma­gyar repülők tisztában vagyunk az­zal, hogy az amerikai imperialis­ták légibanditái milyen embertelen gyilkosságokat követnek el, hogyan bombáznak iskolákat, lakóházakat, kórházakat, hogyan gépfegyverez­­nek csecsemőket, asszonyokat, a békésen dolgozó koreai népet. De tudjuk azt is, hogy a háborús gyúj­togatók maroknyi gyilkos csoport­jával szemben ott áll a világ né­pinek hatalmas béketábora, az a tábor, amelyben nyolcszázmillió em­ber emeli fel messzehangzó szavát a béke védelmében, az a tábor, amelyet a hatalmas Szovjetunió és a népek nagy tanítómestere, Sztálin elvtárs vezet. Ebben a táborban haladunk mi is, a mi hazánk is erős bástyája ennek a frontnak, amely megvédi a népek békéjét. A mi dolgozó népünk munkával­, a termelés fokozásával erősíti hazán­kat és ezzel a békefront ránk eső szakaszát. A Magyar Repülő Szö­vetség országos kongresszusa azért ül össze, hogy a repülők az eddigi­nél még fokozottabb mértékben, még nagyobb lendülettel, még na­gyobb munkagyőzelmekkel vegyék ki részüket a békeharcból. Felsora­koztatjuk a repülők táborát még szi­lárdabb egységben Pártunk mögött, mozgósítani fogja ez a kongresszus a­­ repülőif­júságot Pártunk és a mi­t szeretett Rákosi elvtársunk által kitűzött feladatok megvalósítására. Kongreszusunk le fogja szögezni, hogy repülőfiatalságunkat úgy kell nevelnünk, hogy hazáját forrón sze­resse, gyűlölje az ellenséget, legyen első a munkában, fokozza politikai képzettségét, sajátítsa el mind job­ban és jobban a repülés elméletét, hogy ha szükség lenne rá, azért szálljon a magasba, hogy lesújtson az imperialista támadókra. A repülők kongresszusa egy hó­nappal a Magyar Dolgozók Pártja kongresszusa előtt ül össze. Az egész ország dolgozó népe nagy lelkesedéssel, hatalmas munkalen­dülettel készül dicső Pártunk kon­gresszusára. A repülők is kiveszik részüket a pártkongresszus elő­készítéséből, elsősorban azzal, hogy a repülőkongresszust jól megszer­vezik, hogy munka­versennyel, foko­zott politikai munkával, termelési, tanulmányi és kiképzési eredményeik javításával készülnek és ünnepük meg a Pártkongresszust. Ebben a munkában is élenjárnak a repülő­fiatalok között Pártunk tagjai. a DISZ tagjai, szabadságharcosok, személyes példamutatással ragadják magukkal az ifjúságot nagyobb eredmények, új sikerek elérésére. Ma van húsz esztendeje annak, hogy a hős lenini Komszomol véd­­nökséget vállalt a Szovjet Légierőit felett. A Komszomol jelszava lett a »Komszomolista — repülőgépre.« Ettől kezdve a Komszomol nagy energiával fogott hozzá a repülő­káderek kiválasztásához. A pilótá­kat úgy képezték ki, hogy nem von­ták ki őket a termelésből. A Kom­­szomol számos világhírű pilótát adott a Légierőknek. A Komszomol példáját — a repülés népszerűsíté­sében is — nekünk is követnünk kell. A repülőkongresszus komoly erő­próbája lesz a Magyar Repülő Szö­vetségnek. Az ország repülőklub­jainak és modellezőköreinek kép­viselői ülnek össze január 27 és 28 között az ÉDOSZ nagytermében, hogy megtárgyalják a repülés égető kérdéseit, hogy a repülőd­aklatok ma­guk válasszák meg az MRSZ új ve­zetőségét, hogy határozatokat hoz­zon, amelyek mind a repülés fejlesz­tését, virágzását szolgálják. Kongresszusunk feladata lesz, hogy szervezeteinkben minden terü­leten szervezettség, egység és fegye­lem legyen. Politikai munkánkat a kongresszus határozata nyomán még harcosabbá tesszük, még job­ban emeljük a repülőifjúság politi­kai színvonalát. Elmélyítjük szövet­ségünkben a kritika-önkritika alkal­mazását, hogy ezzel újabb lendüle­tet adjunk fejlődésünknek. Döntő csapást mérünk a kongresszussal az eddig még mindig felbukkanó ön­­célúságra is. Minden repülőfiatal­nak tudnia kell, hogy a repülés nem­csak sport, nemcsak szórakozás, ha­nem sokkal több ennél, a mi kezünk­ben: a béke megvédésének harcos, kemény fegyvere. Kongresszusunk egyben felhívja a dolgozó tömegek figyelmét a repülésre. Lássák meg dolgozóink, hogy a magyar repülők növekvő tábora a Párt vezetésével halad a hős sztálini sólymok harcos útján és ez az út a béke megvédé­sének, a szocializmus építésének útja. Most, január 27-e előtt mindezt magyar repülő lendületes, jó munká­val készül a repülőkongresszusra. Munkaversennyel, dekorációs és faliújságversennyel, politikai és tanulmányi eredmények fokozásával, tagtoborzással növelik repülőink a kongresszus sikerét. Részt vesznek ebben a munkában a tömegszerve­zetek, elsősorban a DISZ és a Szabadságharcos Szövetség és ve­lük karöltve dolgoznak klubjaink, modellezői köreink növendékei. Minden magyar repülő szívébe véste Sztálin elvtárs szavait, amit a szovjet repülőknek mondott: »Re­püljetek gyorsabban, magasabbra és messzebb, mint mások.* Sztálin elvtárs szavai a mi számunkra is irányt mutatnak. Mi is gyorsabban, magasabbra és messzebb akarunk szállni, mert tudjuk, hogy így követ­jük példaképeinket, a hős sztálini sólymokat, így tudjuk megvédeni a mi népünk építő munkáját, így tud­juk kivenni részünket a békeharc­ból. Számunkra Pártunk és népünk tette lehetővé, hogy repülve lehes­sünk és mi ezt úgy háláljuk meg, hogy még jobb munkával, mé­g na­gyobb lendülettel, ha kell fegyver­rel védjük meg békénket, szociálisz­must építő hazánkat !

Next