Népszava, 1951. február (79. évfolyam, 26-49. sz.)

1951-02-01 / 26. szám

népszava Ünnepi évforduló tíl évvel ezelőtt, február elsején, repesz dolgozó népünk elemi erejű követelése létrehozta a Köztársaságot. Az elnyomott nép felszabadítására, az ország függetlenségének és szabadságának kivívására harcba szálló demokratikus erők az első és legfőbb csapást mindig a királyság ósdi, haladásellenes, népellenes intézményének szánták. úgy érezték a legjobb magyarok, a legigazibb hazafiak, hogy a királyság, a feudális urak és a népnyúzó kizsákmányolok szuronyokra épülő államformájának szétzúzása az első lépés a nemzeti felemelkedés felé. Ez a felismerés vezette 1849-ben Kossuth Lajost és híveinek táborát a gyűlölt Habsburgok trónfosztásának kimondásával és noha a köztársaságot nem kiáltották ki — lényegében ennek megfelelő gyakorlatot folytattak. 1918-ban tovább jutottunk: ekkor már a munkásosztály követelésére létrejött az októberi köztársaság. Még nyilvánvalóbb a haladás 1919-ben, amikor a tőkés és nagybirtokos reakcióval szemben maga a munkásosztály vállalta a dolgozó nép államának megteremtését, függetlenségének, szabadságának és anyagi boldogulásának biztosítását. Negyedízben 1946-ban, a Szovjetunió dicső hadseregének győzelme nyomán vált valóra a magyar szabadság, hogy dolgozó népünk éljen vele és mindörökre kiseprűzze országunkból a kizsákmányolás korhadt rendszerét a rátapadó összes élősdiekket. Miért nem lehetett hosszú életű az első három köztársaság és miért nőtt megdönthetetlenné a negyedik, miért vált a maivá, a Magyar Népköztársasággá? 1916-ban, a köztársaság kikiáltásakor népünk szeretett vezére, Rákosi elvtárs a következőket mondotta: »Nincs olyan hatalom, amely a magyarnépet még egyszer letérítheti a demokratikus köztársaság felé vezető útjáról.« Azért nincs ilyen hatalom, mert élni tudtunk a Szovjetunió adta szabadsággal, mert a mi köztársaságunk nem nyugati, burzsoá értelemben vett »köztársaság. A mi köztársaságunk nem akármilyen köztársaság, hanem népköztársaság, ami azt jelenti, hogy itt nemcsak papiroson, hanem a gyakorlatban, a valóságban is léteznek a nép jogai. ■ »A köztársaság megalkotása csak ez első lépés — tanított bennünket Rákosi elvtárs 1946-ban —, a munka neheze az, hogy a fiatal magyar köztársaság formáját valóban demokratikus, valóban népi tartalommal töltsük meg.* A kommunisták vezette eredményes harc a munkásosztály egységének megteremtéséért, megerősítette a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály hatalmát. A hároméves terv, ill .ötéves terv hallatlan eredményei, 5párunk és mezőgazdaságunk hatalmas iramú fejlődése, a Mindszentvól Rajk-féle hazaárulók és imperialista ügynökök leleplezése és szétzúzása, Alkotmányunk törvénybe- iktatása, a helyi tanácsok megválasztása és a dolgozó nép bevonulása a közigazgatásba — mind, mind egy-egy megcáfolhatatlan bizonyítéka annak, hogy a mi Népköztársaságunk valóban a nép köztársasága! Az első három köztársaság megszilárdulását és végleges győzelmét sok kedvezőtlen körülmény akadályozta meg. Lényegében a belső ésa külső feltételek akkor sohasem találkoztak. Vagy a dolgozó nép nem jutott megfelelő irányítószerephez, vagy a külső körülmények játszottak közre úgy, hogy az óriási küzdelem elszigetelődött és a dolgozó nép magára maradt az ellene szövetkezett külső és belső reakcióval szemben. A nemzetközi burzsoázia, az imperialista agresszorok fenekednek ránk ma is. Az Amerikai Egyesült Államok világuralomra törő monopoltőkései egyre szemérmetlenebb nyíltsággal fonják-szövik terveiket a haladó népek függetlensége, szabadsága, jóléte és békéje ellen. Fenyegetnek bennünket is. De a mi országunk nem egymagában álló, barát- és szövetséges nélküli elszigetelt ország többé. Nincs olyan nap, hogy valamilyen formában ne éreznénk felszabadítónk, a legyőzhetetlen Szovjetunió baráti, segítő kezét. tagjai vagyunk a 800milliós béketábornak, a szövetséges országok egész sora akarja velünk együtt ugyanazt: szabadságot, békét, szocialista építőmunkát. E hatalmas tábor fölött a gazdasági válsággal, a munkanélküliséggel, a tőkés termelés folyton éleződő ellentmondásaival megterhelt imperializmus nem diadalmaskodhatik soha többé, ha mi magunk el nem bízzuk magunkat s ha elszántan védelmezzük jogainkat. A magyar kommunisták, Rákosi Mátyás elvtárs vezetésével dolgozó népünk sorra legyőzte a tőkés és nagybirtokos osztályok maradványait és a jobboldali szociáldemokraták szervezte ellenforradalmi próbálkozásokat. Hiába kísérletezik a belső ellenség a leggaládabb aknamunkával, alul kell maradnia, mert a népköztársaságot a munkásosztály vezeti — mégpedig a nemzeti egység és a proletárnemzetköziség alapján. A mi nagy Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja úgy szervezte meg a fölemelkedésért folyó harcainkat, hogy e harcok győzelme az egész dolgozó nép számára termett édes gyümölcsöket. Ma már nincs olyan igazi hazafi ebben az országban — pártállásra, származására, vallására, világnézetre való tekintet nélkül aki ne ismerné el, hogy a vezetés a munkásosztály kezében — jó kézben van. Erős és egyre erősödő, elhatározott és egyre elhatározottabbá váló, gyarapodó és egyre gyarapodó országgá vált a mi Népköztársaságunk. Vannak nehézségeink és lesznek is. De ezek a növekvés nehézségei, az erőszaporulat átmeneti izomhúzódásai. Maga a tendencia, a fejlődés iránya és üteme azt bizonyítja: a mi Népköztársaságunk olyan szabad emberek független és boldog országává fejlődött, amelyben törvény a munka megbecsülése és közös akarat a szocializmus felépítése, szabadságunk és békénk biztosítása. A Párt és Rákosi elvtárs vezetésével eszerint élünk és eszerint cselekszünk, így ünnepeljük Köztársaságunk születésének ötödik évfordulóját is! Az indulásnál,a nagy sztálini műszak indulásánál az öt szegecselő egy pillanatra megállt az épülő hajó állványzatánál. Az épülő hajótest miniumfestéktől vezeslő bordázatán mint sűrű, fekete varrottas, végtelen sorokban húzódtak végig egymás mellett, egymás alatt és fölött az oldalterhezeket ideiglenesen összetartó anyacsavarok. A szegecselő-csoport legfiatalabb tagja, Várkony Pista megrándította vállán a panyókára vetett fdőkabátot A magas hajótestre nézett. A hajótajnál a decemberi korareggel ködfoszlányai lebegtek. Egyéb semmi. De Várkony Pista mégis úgy látta, hogy ott áll valaki. Zömök férfit látott katonaköpenyben, amelynek két szárnyát csendesen lobogtatja a dunai szél. Várkony Pista jól tudta, hogy nyilvánvalóan a szeme káprázik. Ez a látomás csupán képzeletének játéka. De akarta látni ezt a káprázatot. Egész éjjel a nagy műszak előtt arra gondolt, hogyha látni akarja, akkor ott is lesz a hajózaton. Ugyanolyan barátságosan tekint majd le reá, mint azon a szép május elsejei színesfilmen, ahol a Lenin-mauzóleum kőemelvényéről szemlélte a nagy felvonulást. Várkony Pista most társa előtt nem rejtette véka alá ezt az elképzelést: — Látjátok, ott áll Sztálin elvtársi — mutatott mosolyogva a hálózat felé. A többiek komoly arccal néztek a magasba. Várkony Pista arcán fényesebb lett a mosoly. Azután széles mozdulattal mutatott végig a vörös hajótest oldalán sűrűn sorakozó fekete anyacsavarokon és vidáman kiáltotta: — Hímezzük ki születésnapjára ezt a hajót, tatjától a közepéig a huszonkétmilliméteres szegecsekkel! ... kiadd legyen ezen a hajón a hétköznapi gombok helyett szép ünnepi ezüstpityke!... Most már a többiek is mosolyogtak. Azután hallgatólagos megjegyzéssel átbújtak a gerendáit alatt. Felkúsztak az állványzatra és a pallókon szembefordultak a fekete anyacsavarok hosszú sorával. Ez a szembenállás azonban csak néhány pillanatig tartott. A következő pillanatban mindenki a helyére igyekezett. Alig egy perc múltán hatalmas rengéssel megdörrent a hajó acéloldalán a revolverkalapács. Várkony Pista a hajótesten belül volt. Meggörnyedten, mint az ölelő medve, szorította az izzó szegecsre a tartóvasat. A hajótesten kívül, szemben Pistával, Búzás Béla tartotta a kalapácsot, a karján szablyaszélességűre húzódtak szét az izmok a dögönyöző kalapács markolata fölött. Bondár Pali az izzítóserpenyőnnél hevítette a szegecset és látható eltökéltséggel az arcán szurkálta a csipőgás fejével az engedékeny málnavörös parazsat. Aradi Jani meg néhány lépésnyire állt a serpenyőtől a pallón és előrehajolva, mint valami párviadalnál, nyújtotta fürkésző szemmel Bondár Pali felé csipővasát. A hajótest belsejének félhomályában egyre sűrűbben jelent meg Várkony Pistánál Aradi Jani csipővasának fogai között az áttüzesített és rubinitos fényben sugárzó szegecs. De Pista csipővasa egyre sürgetőbben mart bele: cikázott a félhomályban az izzó szegecs, akár a megugró parázs. Kint megvillant Búzás Béla kalapácsa, a szegecsre rászorult a kalapácsfej, azután feldördült keményen a kalapács, fellobbant egy kékes lángnyelvecske, majd a pálosszürke füst és a bekalapált rubintrog helyett már a szegecs, ezüstpitykéje ékeskedett a vörös lemezen. A hajótesten belül Pista csipővasa a lemezen türelmetlenül és kihívóan kopogott, újabb szegecset követelve. Aradi csipővasa elfogadta a kihívást. Ismét megugrott ent a rubintos szegecs, kint meg, mint zápor hullott a pallóra a fekete anyacsavar, amelyet megfontoltan, de sebesün hántolt le a lemezről az ötödik brigádtag, Csap- Sák Iván. És ez így ment szép sorjában. Cikázott a szegecs Bondártól Aradiig, Araditól Várkonyhoz és Búzás éhes kalapácsa megkapta az adagját és már újabb acélpityke született az ünnepi lázban lobogó hajón. Az idő meg nyargalt. De a brigád nyomon követte. Gyakran úgy tűnt fel nekik, hogy az idő elhúz mellettük, de voltak pillanatok, amikor érzésük szerint megelőzték az időt. Emberi szó nem igen követhette a munkát, minden szót túlharsogott a revolverkalapács égzengése. De ez az égzengés a brigád képzeletét nem nyomhatta el. Várkony Pista sem láthatta a félhomályban, hogy kint az acélgombokkal miként áll a dolog, legföljebb a tartóvas gyors haladásából következtethetett a munka izamára. De lelki szemével _ jól látta kint a hímzést és összepréselt ajka körül ,mosoly , futkosott. És lelkiszemével a hajózatot is látta: látni akarta a magasban a jól ismert arcot és most arra gondolt, hogy talán az a hajnali köd a katonaköpenyes férfi derűs csibukjának a füstje volt, nem más. Kint már déli verőfény aranyozta be a dolgozókat, s noha december huszonegyedikét írtak, tavasz volt a napsugár. A hajótesten hosszú sorban és ezüstösen szikrázott a frissen vert szegecs. Az izzítóserpenyő füstje egyenesen szállt a magasba, a Duna felől még csak szellő sem zavarta útját. A szegecselés meg úgy futott a kemény acéllemezen, akár a lágy szöveten az öltés. Az öt ember díszítette a hajót lankadatlanul. A kalapács megállás nélkül dübörgött, a csípővasak követelőztek, a lehulló fekete anyacsavarok kopogtak, az izzitcserpenyő pedig, mint a bőségszaru ontotta a cikázó rubintot. Az öt ember most már tudta, hogy többet teljesített az eddigieknél. Testük súlytalanná vált, közeledő dicsőségük tudata, örömük- nek Hőérzete elfújta fáradtságukat. Meggyőződésük lett, a tesükbe ment át, hogy a dolgozó emberiség nagy vezetője iránti szeretetük a fáradtság legjobb ellenszere. Az esthomály a fokozódó Iramnak lehetett tanúja. És a nagy műszakot lefújó gyárduda a brigád kimagasló teljesítményének. Ekkor már az időmérők lelkendezve vitték szét a hírt az egész gyártelepen. Rekord született... Az állványzatok előtt tömeg verődött össze. A brigád nagy nyugalommal közeledett a Sztálint éljenző tömeg felé. Várkony Pista ismét a hajótat felé nézett. Négy társa követte tekintetét, a tömeg is követte. Várkony Pista bólintott: — Kihímeztük hát a hajót az ünnepre — szólt fel a tat felé csendesen. Az időmérő lelkesen felkiáltott: — Méghozzá kétezer százalékkal! Te meghúzás kétezerre!!... A csoport is ment veletek, hétszázötvennel! ... Várkony Pista tűnődve nézte a fekete csavarok helyén csillogó szegecseket. A gyárigazgató lépett a brigádhoz és rövid köszönőbeszédet mondott. Beszélt az ünnepről, a brigád munka előkészítéséről, mint a siker fontos tényezőjéről és a hűségről Sztálin elvtárs iránt. Egetverő éljenzés követte szavait és ez akkor is tartott, amikor a brigádtagokat egyenként megölelte. Várkony Pista megint a magasba nézett: — Elhiheti az igazgató elvtárs — mondta vontatottan és lassan elhúzta a tatról a tekintetét —, elhiheti — és hangja most már felélénkült —, hogy ezt az ünnepet mindennapos ünneppé lehet tenni!... Búzás nevetve Várkony elé állt és mutatóujjával megbökdöste a társa mellét: — Úgy legyen, ahogyan mondottad ... És ezt a szót ott a fedélzeten is hallották, el ne felejtsd.. Az író kongresszusi __ felajánlása _ Karczag István: ACÉLVARROTTAS 4 1951 FEBRUÁR 1. CSÜTÖRTÖK A Szovjetunió gépkocsi- és traktoripari munkásai szakszervezetének ötödik kongresszusa Január 30-án a Sztálinról elnevezett moszkvai gépkocsigyár futúrpalotájában megnyílt a Szovjetunió gépkocsi- és traktoripari munkásai szakszervezetének ötödik kongresszusa. Ivan Blinov elvtárs, a szakszervezet központi bizottságának elnöke beszámol arról, hogy a legutóbbi két év alatt egész sor új gép gyártását vezették be, köztük a ZIM közmyűgépkocsik, a Z1SZ 115 mintájú társasgépkocsik, továbbá tehergépkocsik, bfffenőautók és Diesel-traktorook gyártását. A könynyűgépkocsik gyártásának tervét 1950- ben száznegyvenegy százalékra, a tehergépkocsik gyártásának tervét százharminc százalékra teljesítették. A munka termelékenysége az 1949. évihez képest 19,2 százalékkal emelkedett. Stefan Heyman megkoszorúzta a gellérthegyi Szabadság-emlékművet Stefan Heyman rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, a Német Demokratikus Köztársaság budapesti diplomáciai missziójának új vezetője, szerda délelőtt megkoszorúzta, a gellérthegyi Szabadság-emlékművet A külügyminiszter képviseletében Kik Endre követ, valamint a külügyminisztérium több vezető tisztviselője, a honvédelmi miniszter képviseletében Székely Béla vezérőrnagy volt jelen. Az ünnepélyes koszorúzáson megjelent I. I. Kiszeljov, a Szovjetúnió magyarországi nagykövete. A vietnami néphadsereg újabb sikerei A vietnami népi hadsereg csapatai öt nap alatt január 17-ig négy ellenségen zászlóaljat zúztak szét — jelenti a vietnami népi hadsereg főparancsnokságának hivatalos jelentése. A népi hadsereg csapatai több megerősített állást szétromboltak. — Az ellenség vesztesége emberben: ezer-kilencszázharminc halott és kétszáz, ötven fogoly. Egységet, békét, demokalciát követel Nyugat-Németország népe A nyugateurópai országok és a bonni bábkormány képviselőinek katonai megbeszéléseivel kapcsolatban Melnyikov elvtárs a Tajoban megállapítja, hogy ezeken három dologról van szó: először a nyugatnémetországi megszálló csapatok megerősítésével kapcsolatos új rendszabályokról, másodszor a nyugatnémetországi agreszszív fegyveres erők »szervezett formájának feldolgozásáról, harmadszor a nyugatnémetországi hadsereg bekapcsolásáról a támadó északatlanti tomb fegyveres erőinek sorába. Mindezeket az intézkedéseket március közepéig a villámütembent szándékoznak megvalósítani. Helnyikov rámutat, hogy az imperialisták Nyugat-Európában elsősorban a nyugatnémetországi millitaristáira támaszkodnak, amint ezt például aNew York Times szemleírója is kifecsegte, amikor arról írt, hogy az USA és Anglia egyes befolyásos körei végső fokon hajlandók arra, hogy az USA, Anglia és Nyugat, Németország között háromoldalú szövetséget kössenek. Mindez óriási felháborodást váltott ki Nyugat-Németország dolgozóiból. Nyugat-Németország dolgozó népe továbbra is síkraszáll az egység és béke mellett és harcol országának békés és demokratikus fejlődéséért — állapítja meg befejezésül Melnyikov. Nyugat-Németország felfegyverzése számos tüntetésre szolgáltatott okot Franciaországban is, a délikert- franciaországi Bourg-es-Bresseben heves incidensekre került sor a tüntetők és a rohamrendőrök között. roham, rendőrök támadása több békésen tüntető franciát — közöttük egy fiatal leányt is — megsebesített.. A rendőrség sok tüntetőt letartóztatott. Doual környékén, a bányavidéken már több mint 10.000 Nyugat-Németország felfegyverzése ellen titkozó aláírást számoltak össze. Dulles elismerte, hogy az USA fel akkarja használni Japánt ázsiai agresszív tevékenységében Tokaóból érkező közlések szerint Dulles különmegbeszéléseket folytat a japán kormánnyal. Josidai miniszterelnök parlamenti felszólalásából, valamint a japán sajtó és rádió számos közleményéből kitűnik, hogy Dulles célja japán zsoldos hadsereg gyors létrehozása s Távol-Keleten. A tokiói rádió Dulles ötnapos tokiói tartózkodásával foglalkozva rámutat, hogy Truman küldötte kijelentette: »Amerika nem fogja kímélni erőit Japán biztonsága és polgári hatalma megszilárdításának biztosítására, ha Japán önként az Egyesült Nemzetek Szervezetével való együttműködés ellásipontjára helyezkedik.* Ma már általában ismeretes, hogy az amerikai imperialisták rablóterveiket az ENSZ cégére alatt igyekeznek megvalósítani (mint ahogy ezt Koreában teszik). Dukes nyilatkozatában tehát nyíltan elismerte, hogy az Egyesült Államok meg akarja, gyorsítani Japán újrafelfegyvérzését, és fel akarja használni Japánt ázsiai agresszív tevékenységében. Az Egyesült Államok és Japán közötti különbéke-szerződés megkötésének az a célja, hogy előmozdítsa Washingtonnak a béke ügye ellen irányuló tervek megvalósítását Alátámasztja ezt Josida japán miniszterelnöknek, az amerikaiak bábjának január 27-i parlamenti beszéde, amelyben kijelentette, hogy Japán elérkezett ahhoz az időponthoz, amikor »fontos szerepet fog játszani a kommunista agresszió elleni harcban«. • A koreai népi hadsereg főparancsnokságának hadijelentése A Koreai Népi Demokratikus Köztér- A népi hadsereg egységei a kínai haság népi hadseregének főparancs- ] önkéntesekkel együtt minden srorttnoksága jelenti jármát 30-án. A szakaszon hadműveleteket folytattak.