Népszava, 1951. február (79. évfolyam, 26-49. sz.)
1951-02-08 / 32. szám
1951 FEBRUÁR 8. CSÜTÖRTÖK s A Szovjetunió Kormányánál! válaszjegyzéke Franciaország, az USA és Nagy-Britannia Kormányához a német kérdésben összehívandó négyhatalmi értekezlet ügyében Moszkva, február 7. (TASZSZ) Ez év január 23-án Chataigneau, Franciaország nagykövete, Barbour, az USA ideiglenes ügyvivője és Nicholls, Nagy-Britannia ideiglenes ügyvivője Franciaország, az USA és Nagy-Britannia kormánya nevében azonos tartalmú jegyzéket nyújtott át, válaszul a Szovjetunió kormányának 1950 december 30-i jegyzékére. Az 1950 december 30-i szovjet jegyzék a Szovjetunió, az USA, Nagy-Britannia és Franciaország külügyminiszterei tanácsának összehívásával foglalkozott a Németország demilitarizálását kimondó potsdami egyezmény teljesítése kérdésének megvizsgálása céljából. Ez év február 5-én Visinszkij, a Szovjetunió külügyminisztere fogadta Chataigneaut, Franciaország nagykövetét, Barbourt, az USA ideiglenes ügyvivőjét, valamint Nichollst, Nagy- Britannia ideiglenes ügyvivőjét és átnyújtotta nekik a szovjet kormány válaszjegyzékét. A január 23-i francia jegyzék Alább következik Franciaország kormánya 1951 január 23-i jegyzékének és a szovjet kormány 1951 február 5-i válaszjegyzékének szövege. Franciaország kormányának 1951 január 23-i jegyzéke. »Franciaország nagykövetsége igazolja a szovjet külügyminisztérium 1950 december 30-i jegyzékének vételét és kormánya nevében a következő választ adja: A francia kormány célja, hogy enyhítse a nemzetközi helyzetben jelenleg fennálló feszültséget. E cél érdekében az államok közötti fő nézeteltérések megoldására megvitatni kívánja mindazokat a problémákat, amelyek világszerte a békét fenyegethetik. E célból jelen válaszában azoknak az alapoknak további tanulmányozására szorítkozik, amelyeken, ilyen tárgyalások folytathatók lennének és tartózkodik attól, hogy részletesen megcáfolja a szovjet kormány jegyzékében szereplő több ponttal kapcsolatos, különösen Németországot illető állításokat. Mint a francia kormány már több alkalommal és 1950 december 22-i, jegyzékében is hangsúlyozta, ezek az állítások minden alapot nélkülöznek. Ami a szovjet kormány válaszának lényegét illeti, a francia kormány megállapítja: a szovjet kormány nem ellenzi, hogy a négy kormány képviselői előzetes tanácskozást folytassanak. A jegyzék többi részét figyelembe véve, azonban a francia kormány szükségesnek tartja, hogy magyarázatokat kérjen mindenféle félreértés elkerülése végett és lehetővé tegye, hogy ezek az előzetes tanácskozások kedvező körülmények között folyjanak le. A francia kormány december 22-i jegyzékében kijelentette, hogy a szovjet javaslat, amely a külügyminiszterek tanácskozását Németország demilitarizálása problémáinak a prágai nyilatkozat nevet viselő nyilatkozat keretében való tanulmányozására korlátozná, elfogadhatatlan. Ki is fejtette ennek indokait. Ebben a jegyzékben a többi között javasolta, hogy a külügyminiszterek tanácskozása ne csak az Ausztriával és Németországgal kapcsolatos kérdésekre terjedjen ki, hanem ölelje fel azokat az alapvető kérdéseket is, amelyeknek megoldása valóban és hoszszú időre megjavítaná a Szovjetunió, illetőleg az Egyesült Államok, Nagy- Britannia és Franciaország viszonyát, továbbá kiküszöbölné a mostani nemzetközi feszültség okait. A szovjet kormány válaszában mindössze arra mutatott rá, hogy kész megtárgyalni a Németországgal kapcsolatos kérdéseket. Ebben a kérdésben a szovjet kormány ismét az úgynevezett prágai nyilatkozatra hivatkozik. Ez a nyilatkozat, amint azt a francia kormány, valamint az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság kormánya megállapította, semmiesetre sem szolgálhat korlátozó mértéküt vagy alapul a tárgyalások számára. Uj módon a szovjet kormány jegyzéke nem mutat rá, vájjon beleegyezik-e a szovjet kormány, hogy a négy hatalom külügyminisztereinek tanácskozása megtárgyalja a többi kérdést is, amelyre a francia kormány utalt. A francia kormány hangsúlyozni kívánja — amint ezt már december 22-i jegyzékében is megtette —, hogy nem a német probléma a jelenlegi feszültség oka. A szovjet kormány által javasolt kérdésekre szorítkozó tanácskozás következésképpen elég tettmás tárgytalan tenne. A francia kormány a fent előadottakra tekintettel örülne, ha megtudhatná, vájjon- a szovjet kormány elfogadja-e, hogy ezek a kérdések szerepeljenek a külügyminiszterek által megtárgyalható kérdések között. A francia kormány december 22-i jegyzékében ezenkívül javasolta, nevezzék ki a négy kormány képviselőit, akik összeülnek és megtárgyalják a fent említett kérdéseket, hogy kölcsönösen elfogadható alapot találjanak a négy külügyminiszter tanácskozása számára és megfelelő napirendet javasoljanak kormányuknak. A francia kormány véleménye szerint ezeknek a megbízottaknak meg kellene vizsgálniuk a szóban forgó kérdéseket, hogy megállapítsák a pontos fogalmazást, amellyel azokat napirendbe iktatják, továbbá a napirend sorrendjét is, hogy a tárgyalás számára kölcsönösen elfogadható alap alakuljon ki. Nem lenne feladatuk a megbízottaknak a problémák megoldásának keresése, minthogy ez a feladat magukra a miniszterekre hárul. A szovjet kormány jegyzékében ki»A Szovjetunió külügyminisztériuma a francia kormány 1951 január 23-i jegyzékével kapcsolatosan a következőket jelenti ki: 1. A Németország demilitarizálása tárgyában kötött potsdami egyezmény teljesítése és a négy hatalom álláspontjában e kérdéssel kapcsolatosan mutatkozó nézeteltérések kiküszöbölése igen nagy jelentőségű a nemzetközi helyzetben érezhető jelenlegi feszültség enyhítésére és kétségtelenül jelentősen elősegítené a viszony megjavítását Franciaország, Nagy-Britannia, az Egyesült Államok, illetőleg a Szovjetunió között. Ugyanakkor Franciaország, az USA és Nagy-Britannia külügyminisztereinek 1950 szeptemberében tartott newyorki tanácskozása és a három hatalom kormányának ezt követő intézkedései határozottan arra irányulnak, hogy Nyugat-Németországban újjáteremtsék a reguláris német hadsereget és a fegyverkezést Európában és az Egyesült Államokban oly nagy mértékben növeljék, hogy az egyre nagyobb aggodalmat kelt a népek körében, amelyek csak nemrég élték át a második világháború megrázkódtatásait és csapásait. Éppen ezért a szovjet kormány már az elmúlt év november 3-án vállalta a külügyminiszterek tanácsa összehívásának kezdeményezését Németország demilitarizálása kérdésének megtárgyalására. Amennyiben Franciaország kormánya — épúgy, mint Nagy-Britannia és az USA kormánya — szintén kijelenti, hogy Franciaország, Nagy-Britannia, az Egyesült Államok, illetőleg a Szovjetunió viszonyának tartós megjavítására, továbbá a mostani nemzetközi feszültség okainak kiküszöbölésére törekszik, a szovjet kormány úgy véli, hogy ebben az esetben nem lehet alap a külügyminiszterek tanácsa összehívásának további halogatására. 2. A szovjet kormány nem hagyhatja szó nélkül az utóbbi hónapokban mindenki szeme láttára lejátszódó eseményeket. A három hatalom külügyminisztereinek newyorki tanácskozása még csak felvetette a német fegyveres erők újjáteremtésének és a német hadiipar újjáépítésének kérdését Nyugat-Németországban. Azóta azonban már sok tekintetben feltárult a három hatalom e határozatának valódi jelentősége. Az egész világ előtt ismeretes, hogy Franciaország, az USA és Nagy-Britannia kormánya, illetőleg Adenauer bonni kormánya már nem első hónapja messzemenő tárgyalásokat folytatnak. Európa valamennyi békeszerető népe megérti e tárgyalások veszélyes jelentőségét. Ezzel kapcsolatosan meg kell említeni azt a tényt is, hogy Eisenhower tábornok a revánsvágyó Adenauer kormányával megbeszéléseket folytatott. Ezek a tárgyalások arról folytak, hogy az újjáteremtés alatt álló német hadsereget bekapcsolják az úgynevezett »Egyesült Fegyveres Erők« kötelékébe és magának Eisenhower tábornoknak kinevezéséről e fegyveres erők főparancsnokává. Mindez nem fér össze a béketörekvéseket hangoztató hivatalos nyilatkozatokkal. Nincs semmik meglepő sem abban, hogy éppen ennek a helyzetnek következtében Nyugat- Németországban felütik fejüket a szélsőséges militaristák és revánsvágyók, nagy jelentőségre emelkednek azok, akik tegnap Hitlert szolgálták és akik a legagresszívabb elemek közöl kerülnek ki. Az a kétségtelenül meglévő szándék, hogy az újjászervezés alatt álló jelenti, hogy nem ellenzi a négy kormány képviselőinek előzetes tanácskozását. A jegyzék más helyeiből azonban nem derül ki, vájjon egyetért-e a szovjet kormány azzal, hogy ennek az előzetes tanácskozásnak szerepe a fent körülírt legyen. A francia kormány ezzel kapcsolatosan örülne, ha megtudhatná, vájjon a szovjet kormány álláspontja ebben a kérdésben egyezik-e a francia kormány álláspontjával. Ami az előzetes tanácskozás összehívásának helyét illeti, a francia kormány Párizst javasolja. A francia kormány ismét előterjeszti december 22-i javaslatát. Reméli, hogy a szovjet kormány kész megtárgyalni a jelenlegi nemzetközi feszültség főokai megszüntetésének kérdését és ezért kész a beleegyezésre a fent említett kérdésekkel kapcsolatosan. A francia kormány a szovjet kormány részéről érkezett ezen beleegyezés vétele után kész az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok és a Szovjetunió kormányának megkérdezése után megállapítani a megbízottak előkészítő tanácskozása időpontját.A német fegyveres erőket a hatalmak egy bizonyos csoportosulása engedelmes eszközeként használják fel, ingatag talajra épült, minthogy Nyugat- Németországban most az Adenauer- és Schumacher-féle revánsvágyók kormányának védelme alatt egyre inkább fokozzák befolyásukat és nyílt uralmukat a hitleri uszályhordozók soraiba tartozó, a balsikerek miatt felbőszült militaristák, akik a kialakult helyzetet agresszív imperialista céljaik érdekében maguk akarják kihasználni. Az a körülmény, hogy ezenkívül Európa egész sor országában és az Amerikai Egyesült Államokban hallatlan méreteket öltött a hadsereg növelése és a fegyverkezési verseny, magától értetődően nagy mértékben fokozza a nemzetközi helyzet feszültségét és a népek körében uralkodó nyugtalanságot. Olyan helyzet alakult ki, hogy a külügyminiszterek tanácskozását ezzel vagy azzal kapcsolatosan egyre halogatják és ugyanakkor nemcsak hogy nem folyik Németország demilitarizálása, hanem ellenkezőleg, intézkedéseket tesznek a reguláris német hadsereg és a nyugatnémetországi hadiipar újjáépítésére. Sok más lépést is tesznek az új háború erőltetett ütemű előkészítése érdekében. Ha ez a helyzet továbbra is így marad, akkor a külügyminiszterek tanácsa szemmelláthatóan befejezett tények elé kerül. A szovjet kormány már kijelentette, hogy ellenzi a befejezett tényeknek ezt a politikáját. Lehetséges, hogy ez a politika megfelel egyes agresszív körök törekvéseinek, de a szovjet kormány nem teheti, hogy ne fordítson figyelmet a kialakult helyzet megengedhetetlen voltára. 3. Franciaország kormánya jegyzékében közli, hogy a szovjet kormány előbbi ,jegyzékében érintett néhány kérdéssel kapcsolatosan szükségesnek tartja magyarázatot kérni. A francia kormány a többi között megkérdezi hajlandó-e a szovjet kormány Németország demilitarizálásának kérdésén kívül más kérdéseket is megtárgyalni, bár ezúttal sem mondja meg, tulajdonképpen milyen kérdésekről van szó. A szovjet kormány lehetségesnek találja, hogy a külügyminiszterek tanácsának ülésein más kérdéseket is megtárgyaljanak, feltéve, hogy ezeket a kérdéseket a miniszterek tanácsa olyan összetételben és olyan rendben vizsgálja meg, amint ezt a Szovjetúnió, az USA, Nagy-Britannia és Franciaország között kötött potsdami egyezmény előírja. Ami a francia kormánynak azt a megjegyzését illeti, hogy a prágai nyilatkozat nem fogadható el tárgyalási alapul, a szovjet kormány e kérdésben már 1950 december 30-i jegyzékében kifejtette álláspontját. Magától értetődik, a szovjet kormány ezzel kapcsolatosan abból indul ki, hogy a külügyminiszterek tanácsa valamennyi tagjának egyenlő joga van, hogy a tárgyalásra elfogadott kérdések bármelyikével kapcsolatosan tetszés szerinti javaslatot terjesszen a tanács elé. 4. Franciaország kormánya január 23-i jegyzékében felveti a négy hatalom megbízottai előzetes tanácskozása feladatainak kérdését. A szovjet kormány 1950 december 30-i jegyzékében ezt a kérdést illetően is kifejtette álláspontját A szovjet kormánynak az a véleménye, hogy Franciaország, az USA, Nagy-Britannia és a Szovjetunió képviselői előzetes tanácskozásának a napirend kidolgozására kell szorítkoznia, beleértse a kérdések tárgyalásának sorrendjét. Ily módon ne tartozzék az előzetes tanácskozás feladatai közé a napirendbe iktatott kérdések érdemi tárgyalása. 5. A szovjet kormány nem ellene, hogy a négy hatalom képviselőinek tanácskozását Párizsba hívják össze.« Ugyanilyen szövegű jegyzéket intéztek az USA és Nagy-Britannia kormányához. A szovjet kormány 1951 február 5-i válaszjegyzéke NÉPSZAVA Tömegmozgalom a marshallizált országokban Nyugat-Németország felfegyverzése ellen Nyugat-Európa haladó szervezetei egyre fokozottabb mértékben mozgósítják harcra a dolgozó tömegeket a háborús készülődések és különösképpen Nyugat-Németország felfegyverzése ellen. A francia békeharcosok állandó bizottsága a nyugatnémetekhez üzenetet intézett s megállapítja, hogy a háborús bűnösök szabadonbocsátása nemcsak a francia nép megsértése, hanem ugyanakkor veszélyt jelent a német népre is.A francia-német kibékülés csak a fegyverkezés ellen folytatott közös harc folyamán válhat teljessé" — szögezi le a bizottság üzenete. Az Angol-Szovjet Baráti Társaság Londonban tartott évi konferenciájának második napján számos küldött foglalkozott a vitában Nyugat- Németország felfegyverzésének kérdésével. Len Smiths, a gépipari üzemek műhelytitkárai országos tanácsának titkára a következőket mondotta: »Esküszöm, hogy sohasem fogok fegyvert a szovjet nép, a kínai nép vagy a keleteurópai demokratikus országok népei ellen... Tisztában vagyok azzal, hogy amikor ezt a kijelentést teszem, az egész világ békéjéért és különösen a brit nép békéjéért harcolok.« A konferencia részvevői lelkes éljenzéssel fogadták ezt a kijelentést. Gordon Sheffer haladó újságíró határozati javaslatot terjesztett elő, amely többi között ezt mondja: »Követeljük a kormánytól, hogy fogadja el a Szovjetúniónak a nagyhatalmak külügyminiszterei tanácskozására vonatkozó javaslatát az egységes, demokratikus és demilitarizált Németország létrehozásának biztosítására, amelyre vonatkozóan Nagy-Britannia kötelezettséget vállalt Jaltában, Potsdamban és az 1942-ben kötött angolszovjet egyezményben.« E. J. Evans, a délwalesi bányász szakszervezet küldötte a jelenlevők lelkes tapsa közepett jelentette ki: »a délwalesi bányászok kisujjukat sem mozdítják azért, hogy segítséget nyújtsanak bármely kormánynak a Szovjetunió ellen irányuló támadásához. Kopentjágában kedd este hatalmas tömezgyűlést tartottak a parlament épülete előtt, amelyen L. Andersen és Axel Larsen parlamenti képviselők szólaltak fel. A gyűlés részvevői határozatot fogadtak el, amely tiltakozik a német militarizmus újjászervezése ellen és leszögezi: »Követeljük, Dánia vegye ki részét az egységes, demilitarizált és demokratikus Németország létrehozásából.« Nyugat-Németországban egyre nagyobb mértékben terjed a német hazafiak követelése: kezdjék meg a tárgyalásokat az egységes, demokratikus békeszerető Németország létrehozása érdekében. Németország egyesítésére alakult württemberg-badeni bizottság körlevelet intézett Nyugat-Németország számos vezető személyiségéhez. A körlevélhez mellékelték a Népi Kamara felhívásának szövegét, ezenkívül egy nyilatkozatot, amelynek aláírói kijelentik, hogy helyeslik a Népi Kamarának a bonni parlamenthez intézett felhívását és élesen szembefordulnak Nyugat-Németország felfegyverzésével. A badeni Seelbach—Schwarzenbach egyik üzemének gyűlésén a dolgozók határozatot fogadtak el, amelyben követelik a Népi Kamara által javasolt össznémet tárgyalások megindítását. Martin Lenhardt, volt heidelbergi polgármester nyilt levelet intézett Adenauerhez, amelyben kijelenti: »Ön veszélyes utakon halad Adenauer úr s népünk létét teszi kockára«. A nyugatnémetországi burzsoá sajtó is egyre élénkebben foglalkozik a Népi Kamara felhívásával. A Lindauer Zeitung szerint a Népi Kamara felhívása igen komolyan veendő kísérlet a német egység helyreállítására. A koburgi Neue Presse vezércikke megállapítja, a német nép életérdeke ma minden erő megfeszítését kívánja, hogy tárgyalás útján békésen megoldható legyen Németország egyesítése. Kína demokratikus pártjai és szervezetei tiltakoznak az ENSZ jogsértő határozata ellen Kína demokratikus pártjai és szervezetei országszerte elítélik az ENSZ jogsértő határozatát, amelyet az USA javasolt Kína ellen és amely újabb bizonyítéka az amerikai imperialisták háborús politikájának. A Kínai Demokratikus Liga egyik szóvivője megállapította: az amerikai imperialistákkal csupán akkor bánhatunk el, ha megerősítjük a koreai nép megsegítésére irányuló nagy mozgalmunkat és ha még súlyosabb csapásokat mérünk az amerikai imperialistákra. A Kínai Parasztok és Munkások Demokratikus Pártja nyilatkozatában rámutatott: az amerikai imperialisták most újabb bizonyítékát adták annak, hogy Amerika ellenzi a koreai kérdés és a többi ázsiai kérdés békés rendezését. Korea népe támogatja Csu En Laj elvtárs nyilatkozatát A phenjani rádió jelentése szerint Korea különböző társadalmi szervezetei és politikai személyiségei élesen tiltakoznak az ENSZ Politikai Bizottsága határozata ellen. Kim Csan Dun, a Koreai Egységes Demokratikus Hazafias Front főtitkára így nyilatkozott: »Az, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete az amerikai imperialisták nyomására elfogadta a koreai kérdésről szóló gyalázatos határozati javaslatot , a hadműveletek kiszélesítését célozza. Támogatjuk Csu En Lajnak, a Kínai Népköztársaság külügyminiszterének nyilatkozatát és minden erőnket mozgósítjuk az amerikai támadók megsemmisítésére.« Pak Den Aj asszony, a Koreai Nők Demokratikus Szövetségének elnöke kijelentette, hogy a Szövetség támogatja Csu En Laj nyilatkozatát, majd ezt mondotta: »Az amerikai imperialisták semmiféle mesterkedése sem gyengítheti meg a koreai nép elszántságát, hogy a felszabadító honvédő háborúban a végső győzelemig harcol. Tiltakozó tömeggyűlés Londonban A londoni Daily Worker az USA- határozattal kapcsolatos amerikai zsaroló manővereket leleplezve rámutat, hogy az amerikai rágalmazó határozati javaslat megtagadása előtti napokban az angol kormánynak az amerikaiak tudomására hozták, hogyha Anglia képviselője nem szavaz a szóban forgó határozati javaslat mellett, akkor az Egyesült Államok beszünteti a gyapot, a kén és más fontos nyersanyagok kivitelét Angliába és megnehezíti Nagy-Britannia kereskedelmét a dollárterülettel. A Kínával való békéért küzdő angol szervezet a londoni hampsteadi városházán hatalmas tömeggyűlést tartott, melyen felszólalt a többi között Kingsley Martin, a New Statesman and Nation szerkesztője és két munkáspárti képviselő. Kingsley Martin közölte, hogy a munkáspárti J. Cole, angol történész a múlt héten levelet intézett a New Statesman and Rationhoz, melyben bírálta az angol kormány koreai politikáját. Levelére válaszul többszáz helyeslő levél érkezett. Ezután Reed Collins alezredes, MacArthur vezérkarának volt tisztje, beszámolt az amerikaiak és a H-szinmanisták állati kegyetlenkedéseiről Koreában. Collins kijelentette: »Az, ami Koreában történik, szégyent hoz országunkra.« A gyűlés részvevői egyhangúlag határozatot hoztak, melyben mély elégedetlenségüket fejezik ki afölött, hogy az angol kormány támogatta az ENSZ-ben azt az amerikai javaslatot, amely Kínát »agresszor«-nak minősíti.