Népszava, 1951. február (79. évfolyam, 26-49. sz.)

1951-02-08 / 32. szám

1951 FEBRUÁR 8. CSÜTÖRTÖK s A Szovjetunió Kormányánál! válaszjegyzéke Franciaország, az USA és Nagy-Britannia Kormányához a német kérdésben összehívandó négyhatalmi értekezlet ügyében Moszkva, február 7. (TASZSZ) Ez év január 23-án Chataigneau, Franciaország nagykövete, Barbour, az USA ideiglenes ügyvivője és Nicholls, Nagy-Britann­ia ideiglenes ügyvivője Franciaország, az USA és Nagy-Britannia kormánya nevében azonos tartalmú jegyzéket nyújtott át, válaszul a Szovjetunió kormányának 1950 december 30-i jegyzékére. Az 1950 december 30-i szovjet jegyzék a Szovjetunió, az USA, Nagy-Britannia és Franciaország külügyminiszterei tanácsának összehívásával foglalko­zott a Németország demilitarizálását kimondó potsdami egyezmény teljesí­tése kérdésének megvizsgálása céljá­ból. Ez év február 5-én Visinszkij, a Szovjetunió külügyminisztere fogadta Chataigneaut, Franciaország nagy­követét, Barbourt, az USA ideiglenes ügyvivőjét, valamint Nichollst, Nagy- Britannia ideiglenes ügyvivőjét és átnyújtotta nekik a szovjet kormány válaszjegyzékét. A január 23-i francia jegyzék Alább következik Franciaország kor­mánya 1951 január 23-i jegyzékének és a szovjet kormány 1951 február 5-i válaszjegyzékének szövege. Franciaország kormányának 1951 január 23-i jegyzéke. »Franciaország nagykövetsége iga­zolja a szovjet külügyminisztérium 1950 december 30-i jegyzékének véte­lét és kormánya nevében a következő választ adja: A francia kormány célja, hogy enyhítse a nemzetközi helyzetben je­lenleg fennálló feszültséget. E cél ér­dekében az államok közötti fő nézet­­eltérések megoldására megvitatni kí­vánja mindazokat a problémákat, amelyek világszerte a békét fenyeget­hetik. E célból jelen válaszában azok­nak az alapoknak további tanulmá­nyozására szorítkozik, amelyeken, ilyen tárgyalások folytathatók len­nének és tartózkodik attól, hogy rész­letesen megcáfolja a szovjet kormány jegyzékében szereplő több ponttal kapcsolatos, különösen Németországot illető állításokat. Mint a francia kor­mány már több alkalommal és 1950 december 22-i, jegyzékében is hang­súlyozta, ezek az állítások minden alapot nélkülöznek. Ami a szovjet kormány válaszának lényegét illeti, a francia kormány megállapítja: a szovjet kormány nem ellenzi, hogy a négy kormány kép­viselői előzetes tanácskozást folytas­sanak. A jegyzék többi részét figye­­lembe véve, azonban a francia kor­mány szükségesnek tartja, hogy magyarázatokat kérjen mindenféle félreértés elkerülése végett és lehe­tővé tegye, hogy ezek az előzetes tanácskozások kedvező körülmények között folyjanak le. A francia kormány december 22-i jegyzékében kijelentette, hogy a szov­jet javaslat, amely a külügyminiszte­rek tanácskozását Németország demilitarizálása problémáinak a prá­gai nyilatkozat nevet viselő nyilatko­zat keretében való tanulmányozására korlátozná, elfogadhatatlan. Ki is fej­tette ennek indokait. Ebben a jegyzékben a többi között javasolta, hogy a külügyminiszterek tanácskozása ne csak az Ausztriával és Németországgal kapcsolatos kérdé­sekre terjedjen ki, hanem ölelje fel azokat az alapvető kérdéseket is, ame­lyeknek megoldása valóban és hosz­­szú időre megjavítaná a Szovjetunió, illetőleg az Egyesült Államok, Nagy- Britannia és Franciaország viszonyát, továbbá kiküszöbölné a mostani nem­zetközi feszültség okait. A szovjet kormány válaszában mind­össze arra mutatott rá, hogy kész megtárgyalni a Németországgal kap­csolatos kérdéseket. Ebben a kérdés­ben a szovjet kormány ismét az úgy­nevezett prágai nyilatkozatra hivat­kozik. Ez a nyilatkozat, amint azt a francia kormány, valamint az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság kormánya megállapította, semmiesetre sem szolgálhat korlátozó mértéküt vagy alapul a tárgyalások szám­ára. Uj módon a szovjet kormány jegy­zéke nem mutat rá, vájjon beleegye­­zik-e a szovjet kormány, hogy a négy hatalom külügyminisztereinek tanács­kozása megtárgyalja a többi kérdést is, amelyre a francia kormány utalt. A francia kormány hangsúlyozni kívánja — amint ezt már december 22-i jegyzékében is megtette —, hogy nem a német probléma a jelenlegi feszültség oka. A szovjet kormány által javasolt kérdésekre szorítkozó tanácskozás következésképpen elég te­­ttm­­ás tárgytalan tenne. A francia kormány a fent előadot­takra tekintettel örülne, ha meg­tudhatná, vájjon- a szovjet kormány elfogadja-e, hogy ezek a kérdések sze­repeljenek a külügyminiszterek által megtárgyalható kérdések között. A francia kormány december 22-i jegyzékében ezenkívül javasolta, ne­vezzék ki a négy kormány képvise­lőit, akik összeülnek és megtárgyal­ják a fent említett kérdéseket, hogy kölcsönösen elfogadható alapot talál­janak a négy külügyminiszter tanács­kozása számára és megfelelő napi­rendet javasoljanak kormányuknak. A francia kormány véleménye sze­rint ezeknek a megbízottaknak meg kellene vizsgálniuk a szóban forgó kérdéseket, hogy megállapítsák a pontos fogalmazást, amellyel azokat napirendbe iktatják, továbbá a napi­rend sorrendjét is, hogy a tárgyalás számára kölcsönösen elfogadható alap alakuljon ki. Nem lenne felada­tuk a megbízottaknak a problémák megoldásának keresése, minthogy ez a feladat magukra a miniszterekre hárul. A szovjet kormány jegyzékében ki­»A Szovjetunió külügyminisztériuma a francia kormány 1951 január 23-i jegyzékével kapcsolatosan a követke­zőket jelenti ki: 1. A Németország demilitarizálása tárgyában kötött potsdami egyezmény teljesítése és a négy hatalom állás­pontjában e kérdéssel kapcsolatosan mutatkozó nézeteltérések kiküszöbö­lése igen nagy jelentőségű a nemzet­közi helyzetben érezhető jelenlegi fe­szültség enyhítésére és kétségtelenül jelentősen elősegítené a viszony meg­javítását Franciaország, Nagy-Britan­nia, az Egyesült Államok, illetőleg a Szovjetunió között. Ugyanakkor Fran­ciaország, az USA és Nagy-Britannia külügyminisztereinek 1950 szeptembe­rében tartott newyorki tanácskozása és a három hatalom kormányának ezt követő intézkedései határozottan arra irányulnak, hogy Nyugat-Német­­országban újjáteremtsék a reguláris német hadsereget és a fegyverkezést Európában és az Egyesült Államok­ban oly nagy mértékben növeljék, hogy az egyre nagyobb aggodalmat kelt a népek körében, amelyek csak nemrég élték át a második világháború megrázkódtatásait és csapásait. Ép­pen ezért a szovjet kormány már az elmúlt év november 3-án vállalta a külügyminiszterek tanácsa összehívá­sának kezdeményezését Németország demilitarizálása kérdésének megtár­gyalására. Amennyiben Franciaország kormá­nya — épúgy, mint Nagy-Britannia és az USA kormánya — szintén kijelenti, hogy Franciaország, Nagy-Britannia, az Egyesült Államok, illetőleg a Szov­jetunió viszonyának tartós megjavítá­sára, továbbá a mostani nemzetközi feszültség okainak kiküszöbölésére tö­rekszik, a szovjet kormány úgy véli, hogy ebben az esetben nem lehet alap a külügyminiszterek tanácsa össze­hívásának további halogatására. 2. A szovjet kormány nem hagy­hatja szó nélkül az utóbbi hónapok­ban mindenki szeme láttára lejátszódó eseményeket. A három hatalom kül­ügyminisztereinek newyorki tanácsko­zása még csak felvetette a német fegyveres erők újjáteremtésének és a német hadiipar újjáépítésének kérdé­sét Nyugat-Németországban. Azóta azonban már sok tekintetben feltárult a három hatalom e határozatának va­lódi jelentő­sége. Az egész világ előtt ismeretes, hogy Franciaország, az USA és Nagy-Britannia kormánya, illetőleg Adenauer bonni kormánya már nem első hónapja messzemenő tárgyalásokat folytatnak. E­urópa vala­mennyi békeszerető népe megérti e tárgyalások veszélyes jelentőségét. Ez­zel kapcsolatosan meg kell említeni azt a tényt is, hogy Eisenhower tábor­nok a revánsvágyó Adenauer kormá­nyával megbeszéléseket folytatott. Ezek a tárgyalások arról folytak, hogy az újjáteremtés alatt álló német had­sereget bekapcsolják az úgynevezett »Egyesült Fegyveres Erők« kötelékébe és magának Eisenhower tábornoknak kinevezéséről e fegyveres erők főpa­rancsnokává. Mindez nem fér össze a béketörekvéseket hangoztató hivatalos nyilatkozatokkal. Nincs semmik­ meg­lepő sem abban, hogy éppen ennek a helyzetnek következtében Nyugat- Németországban felütik fejüket a szél­sőséges militaristák és revánsvágyók, nagy jelentőségre emelkednek azok, akik tegnap Hitlert szolgálták és akik a legagresszívabb elemek közöl kerül­nek ki. Az a kétségtelenül meglévő szán­dék, hogy az újjászervezés alatt álló jelenti, hogy nem ellenzi a négy kor­mány képviselőinek előzetes tanácsko­zását. A jegyzék más helyeiből azon­ban nem derül ki, vájjon egyetért-e a szovjet kormány azzal, hogy ennek az előzetes tanácskozásnak szerepe a fent körülírt legyen. A francia kormány ez­zel kapcsolatosan örülne, ha megtud­hatná, vájjon a szovjet kormány állás­pontja ebben a kérdésben egyezik-e a francia kormány álláspontjával. Ami az előzetes tanácskozás össze­hívásának helyét illeti, a francia kor­mány Párizst javasolja. A francia kormány ismét előterjeszti december 22-i javaslatát. Reméli, hogy a szovjet kormány kész megtárgyalni a jelenlegi nemzetközi feszültség fő­­okai megszüntetésének kérdését és ezért kész a beleegyezésre a fent emlí­­tett kérdésekkel kapcsolatosan. A francia kormány a szovjet kor­mány részéről érkezett ezen beleegye­zés vétele után kész az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok és a Szovjetunió kormányának megkérde­zése után megállapítani a megbízot­tak előkészítő tanácskozása időpont­ját.A német fegyveres erőket a hatalmak egy bizonyos csoportosulása engedel­mes eszközeként használják fel, inga­tag talajra épült, minthogy Nyugat- Németországban most az Adenauer- és Schumacher-féle revánsvágyók kor­mányának védelme alatt egyre inkább fokozzák befolyásukat és nyílt ural­mukat a hitleri uszályhordozók so­raiba tartozó, a balsikerek miatt fel­bőszült militaristák, akik a kialakult helyzetet agresszív imperialista cél­jaik érdekében maguk akarják kihasz­nálni. Az a körülmény, hogy ezen­kívül Európa egész sor országában és az Amerikai Egyesült Államokban hal­latlan méreteket öltött a hadsereg nö­velése és a fegyverkezési verseny, magától értetődően nagy mértékben fo­kozza a nemzetközi helyzet feszültsé­gét és a népek körében uralkodó nyug­talanságot. Olyan helyzet alakult ki, hogy a külügyminiszterek tanácskozását ezzel vagy azzal kapcsolatosan egyre halo­gatják és ugyanakkor nemcsak hogy nem folyik Németország demilitarizá­­lása, hanem ellenkezőleg, intézkedé­seket tesznek a reguláris német had­sereg és a nyugatnémetországi hadi­ipar újjáépítésére. Sok más lépést is tesznek az új háború erőltetett ütemű előkészítése érdekében. Ha ez a hely­zet továbbra is így marad, akkor a külügyminiszterek tanácsa szemmel­­láthatóan befejezett tények elé kerül. A szovjet kormány már kijelentette, hogy ellenzi a befejezett tényeknek ezt a politikáját. Lehetséges, hogy ez a politika megfelel egyes agresszív kö­rök törekvéseinek, de a szovjet kor­mány nem teheti, hogy ne fordítson figyelmet a kialakult helyzet meg­engedhetetlen voltára. 3. Franciaország kormánya jegyzé­kében közli, hogy a szovjet kormány előbbi ,jegyzékében érintett néhány kérdéssel kapcsolatosan szükségesnek tartja magyarázatot kérni. A francia kormány a többi között megkérdezi hajlandó-e a szovjet kormány Német­ország demilitarizálásának kérdésén kívül más kérdéseket is megtárgyalni­, bár ezúttal sem mondja meg, tulaj­donképpen milyen kérdésekről van szó. A szovjet kormány lehetségesnek találja, hogy a külügyminiszterek ta­nácsának ülésein más kérdéseket is megtárgyaljanak, feltéve, hogy ezeket a kérdéseket a miniszterek tanácsa olyan összetételben és olyan rendben vizsgálja meg, amint ezt a Szovjet­­únió, az USA, Nagy-Britannia és Franciaország között kötött potsdami egyezmény előírja. Ami a francia kor­mánynak azt a megjegyzését illeti, hogy a prágai nyilatkozat nem fogad­ható el tárgyalási alapul, a szovjet kormány e kérdésben már 1950 decem­ber 30-i jegyzékében kifejtette állás­pontját. Magától értetődik, a szovjet kormány ezzel kapcsolatosan abból in­dul ki, hogy a külügyminiszterek ta­nácsa valamennyi tagjának egyenlő joga van, hogy a tárgyalásra elfoga­dott kérdések bármelyikével kapcso­latosan tetszés szerinti javaslatot ter­jesszen a tanács elé. 4. Franciaország kormánya január 23-i jegyzékében felveti a négy ha­talom megbízottai előzetes tanácsko­­­zása feladatainak kérdését. A szovjet kormány 1950 december 30-i jegyzéké­ben ezt a kérdést illetően is kifejtette álláspontját A szovjet kormánynak az a véleménye, hogy Franciaország, az USA, Nagy-Britannia és a Szovjet­unió képviselői előzetes tanácskozá­sának a napirend kidolgozására kell szorítkoznia, beleértse a kérdések tár­gyalásának sorrendjét. Ily módon ne tartozzék az előzetes tanácskozás fel­adatai közé a napirendbe iktatott kér­dések érdemi tárgyalása. 5. A szovjet kormány nem ellene, hogy a négy hatalom képviselőinek ta­nácskozását Párizsba hívják össze.« Ugyanilyen szövegű jegyzéket in­téztek az USA és Nagy-Britannia kor­mányához­­.­­ A szovjet kormány 1951 február 5-i válaszjegyzéke NÉPSZAVA Tömegmozgalom a marshallizált országokban Nyugat-Németország felfegyverzése ellen Nyugat-Európa haladó szervezetei egyre fokozottabb mértékben mozgó­sítják harcra a dolgozó tömegeket a háborús készülődések és különöskép­pen Nyugat-Németország felfegyver­zése ellen. A francia békeharcosok állandó bi­zottsága a nyugatnémetekhez üzene­tet intézett s megállapítja, hogy a há­borús bűnösök szabadonbocsátása nemcsak a francia nép megsértése, hanem ugyanakkor veszélyt jelent a német népre is.­­A francia-német kibékülés csak a fegyverkezés ellen folytatott közös harc folyamán válhat tel­jessé" — szögezi le a bizottság üzenete. Az Angol-Szovjet Baráti Társaság Londonban tartott évi konferenciájá­nak második napján számos küldött foglalkozott a vitában Nyugat- Németország felfegyverzésének kér­désével. Len Smiths, a gépipari üze­mek műhelytitkárai országos taná­csának titkára a következőket mon­dotta: »Esküszöm, hogy sohasem fogok fegyvert a szovjet nép, a kínai nép vagy a keleteurópai demokra­tikus országok népei ellen... Tisztában vagyok azzal, hogy amikor ezt a kijelentést teszem, az egész vi­lág békéjéért és különösen a brit nép békéjéért harcolok.« A konferencia részvevői lelkes éljenzéssel fogadták ezt a kijelentést. Gordon Sheffer ha­ladó újságíró határozati javaslatot terjesztett elő, amely többi között ezt mondja: »Követeljük a kormánytól, hogy fogadja el a Szovjetúniónak a nagyhatalmak külügyminiszterei tanácskozására vonatkozó javas­latát az egységes, demokratikus és demilitarizált Németország létrehozásának biztosítására, amelyre vonatkozóan Nagy-Britannia kötelezettséget vállalt Jaltában, Pots­­damban és az 1942-ben kötött angol­­szovjet egyezményben.« E. J. Evans, a délwalesi bányász szakszervezet küldötte a jelenlevők lelkes tapsa közepett jelentette ki: »a délwalesi bányászok kisujju­kat sem mozdítják azért, hogy se­gítséget nyújtsanak bármely kor­mánynak a Szovjetunió ellen irá­nyuló támadásához.­ Kopentjágában kedd este hatalmas tömezgyűlést tartottak a parlament épülete előtt, amelyen L. Andersen és Axel Larsen parlamenti képviselők szólaltak fel. A gyűlés részvevői ha­tározatot fogadtak el, amely tiltako­zik a német militarizmus újjászerve­zése ellen és leszögezi: »Követeljük, Dánia vegye ki ré­szét az egységes, demilitarizált és demokratikus Németország létrehozásából.« Nyugat-Németországban egyre na­gyobb mértékben terjed a német haza­fiak követelése: kezdjék meg a tár­gyalásokat az egységes, demokratikus békeszerető Németország létrehozása érdekében. Németország egyesítésére alakult württemberg-badeni bizottság körlevelet intézett Nyugat-Német­ország számos vezető személyiségé­hez. A körlevélhez mellékelték a Népi Kamara felhívásának szövegét, ezen­kívül egy nyilatkozatot, amelynek alá­írói kijelentik, hogy helyeslik a Népi Kamarának a bonni parlamenthez intézett fel­hívását és élesen szembefordul­nak Nyugat-Németország felfegy­verzésével. A badeni Seelbach—Schwarzenbach egyik üzemének gyűlésén a dolgozók határozatot fogadtak el, amelyben kö­vetelik a Népi Kamara által javasolt összném­et tárgyalások megindítását. Martin Lenhardt, volt heidelbergi polgármester nyilt levelet intézett Adenauerhez, amelyben kijelenti: »Ön veszélyes utakon halad Ade­nauer úr s népünk létét teszi kockára«. A nyugatnémetországi burzsoá sajtó is egyre élénkebben foglalkozik a Népi Kamara felhívásával. A Lindauer Zeitung szerint a Népi Kamara felhí­vása igen komolyan veendő kísérlet a német egység helyreállítására. A ko­­burgi Neue Presse vezércikke meg­állapítja, a német nép életérdeke ma minden erő megfeszítését kívánja, hogy tárgyalás útján békésen megold­ható legyen Németország egyesítése. Kína demokratikus pártjai és szervezetei tiltakoznak az ENSZ jogsértő határozata ellen Kína demokratikus pártjai és szer­vezetei országszerte elítélik az ENSZ jogsértő határozatát, amelyet az USA javasolt Kína ellen és amely újabb bizonyítéka az amerikai imperialisták háborús politikájának. A Kínai Demokratikus Liga egyik szóvivője megállapította: az amerikai imperialistákkal csu­pán akkor bánhatunk el, ha meg­erősítjük a koreai nép megsegíté­sére irányuló nagy mozgalmunkat és ha még súlyosabb csapásokat mérünk az amerikai imperialis­tákra. A Kínai Parasztok és Munkások Demokratikus Pártja nyilatkozatá­ban rámutatott: az amerikai imperia­listák most újabb bizonyítékát adták annak, hogy Amerika ellenzi a koreai kérdés és a többi ázsiai kérdés békés rendezését. Korea népe támogatja Csu En Laj elvtárs nyilatkozatát A phenjani rádió jelentése szerint Korea különböző társadalmi szerve­zetei és politikai személyiségei élesen tiltakoznak az ENSZ Politikai Bi­zottsága határozata ellen. Kim Csan Dun, a Koreai Egységes Demokra­tikus Hazafias Front főtitkára így nyilatkozott: »Az, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete az amerikai im­perialisták nyomására elfogadta a koreai kérdésről szóló gyalázatos ha­tározati javaslatot , a hadműveletek kiszélesítését célozza. Támogatjuk Csu En Lajnak, a Kínai Népköztársaság külügymi­niszterének nyilatkozatát és min­den erőnket mozgósítjuk az ame­rikai támadók megsemmisítésére.« Pak Den Aj asszony, a Koreai Nők Demokratikus Szövetségének elnöke­ kijelentette, hogy a Szövetség támo­gatja Csu En Laj nyilatkozatát, majd ezt mondotta: »Az amerikai imperia­listák semmiféle mesterkedése sem gyengítheti meg a koreai nép elszánt­ságát, hogy a felszabadító honvédő háborúban a végső győzelemig har­col.­ Tiltakozó tömeggyűlés Londonban A londoni Daily Worker az USA- határozattal kapcsolatos amerikai zsaroló manővereket leleplezve rá­mutat, hogy az amerikai rágalmazó határozati javaslat megtagadása előtti napokban az angol kormánynak az amerikaiak tudomására hozták, hogy­ha Anglia képviselője nem sza­vaz a szóban forgó határozati ja­vaslat mellett, akkor az Egye­sült Államok beszünteti a gyapot, a kén és más fontos nyersanya­gok kivitelét Angliába és megnehezíti Nagy-Britannia ke­reskedelmét a dollárterülettel. A Kínával való békéért küzdő an­gol szervezet a londoni hampsteadi városházán hatalmas tömeggyűlést tartott, melyen felszólalt a többi kö­zött Kingsley Martin, a New States­man and Nation szerkesztője és két munkáspárti képviselő. Kingsley Mar­tin közölte, hogy a munkáspárti J. Cole, angol történész a múlt héten levelet intézett a New Statesman and Rationhoz, melyben bírálta az angol kormány koreai politikáját. Levelére válaszul többszáz helyeslő levél ér­kezett. Ezután Reed Collins alezredes, Mac­­Arthur vezérkarának volt tisztje, beszámolt az amerikaiak és a H-­szinmanisták állati kegyetlenke­déseiről Koreában. Collins kijelentette: »Az, ami Koreá­ban történik, szégyent hoz orszá­gunkra.« A gyűlés részvevői egyhangúlag ha­tározatot hoztak, melyben mély elé­gedetlenségüket fejezik ki afölött, h­ogy az angol kormány támogatta az ENSZ-ben azt az amerikai javaslatot, amely Kínát »agresszor«-nak minő­síti.

Next