Népszava, 1951. március (79. évfolyam, 50-75. sz.)

1951-03-01 / 50. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! Előre a szocializmust építő ötéves terv teljesítéséért! Győzelmi jelentések az üzemekből a kongresszusi versenyvállalások teljesítéséről Az üzemek dolgozói száz és száz táviratban büszke örömmel jelentik naponta az MDP II. Kongresszusá­nak kongresszusi vállalásaik sikeres ■ teljesítését és túlteljesítését. Tömege­sen születnek naponta új munkagyő­■­zelmek, az üzemek fizikai és értelmi­ségi dolgozói, párttagok és pártért­­kivüliek így fejezik ki hálájukat, sze­­retetüket a Párt és Rákosi elvtárs iránt.­­ Több mint huszonegymilliós túlteljesítés, 489 új sztahanovista a Rákosi Művekben A Rákosi Mátyás Művek dolgozói írják: »Vállaltuk, hogy terven felül 12 millió forint értéket termelünk és önköltségcsökkentéssel és anyagtaka­rékossággal 3.900.000 Ft-ot takarítunk meg. Büszkén jelentjük, hogy a Kongresszus megnyitásának napjára, február 24-re vállalásunkat a terme­lésnél 16 és félmillióval, az anyag­­takarékosság­ és önköltségcsökkentés területén pedig 4.860.000 forinttal teljesítettük túl. Vállalásaink tejesí­tése 24-re 37,250.000 forintot eredmé­nyezett és üzemünkben a kongresz­­szusi verseny során újabb 489 dol­gozó érdemelte ki munkájával a szta­hanovista címet.­ A fűzfői Nitrokémia dolgozói jelen­tették, hogy a kongresszusi verseny­ben hatmillió 439 ezer forintos vál­lalásukat február 23-ig 7 millió 954 ezer forintra teljesítették. A borsodnádasdi bányaüzem dol­gozói táviratban jelentik, hogy kon­gresszusi versenyvállalásukat 157 százalékra teljesítették és vállalják, hogy a Kongresszus ülésezésének ideje alatt a terven felül 70 tonna­­szenet termelnek. A Landler Jenő Járműjavító dolgo­zói jelentik, hogy 700 ezer forintos felajánlásukat február 24-ig hatszo­rosára, 4.202.000 forintra teljesítet­ték. Ózd: Már a márciusi terv túlszárnyalására készülnek Az Ózdi Kohászati Üzemek dolgo­zói a Kongresszusi Hét során elért nagy eredményeik továbbfejlesztésé­vel köszöntötték a pártkongresszust. A V­I-es Martin-kemencénél dolgozó brigádok új üzemi csúcsot értek el. Az átlagidő csökkentésével, 3,68 tonna­órás teljesítménnyel szárnyalták túl a sztahanovista színvonalat. A mar­tinászok között folyó versenyben az ifik kerültek az élre. Kemencéjük élet­tartama meghosszabbításának ideje alatt 18 millió forint értéket termeltek a népgazdaságnak. Februári tervelő­irányzatát az ifibrigád 28-ig 130 szá­zalékra teljesítette. . A Durvahengermű tartósorán Bre­­dár József előhengerész brigádja Rákosi elvtárs beszédének napján 165 százalékra teljesítette a napi tervelő­irányzatot. Papp Mátyás, az ország egyik legjobb előhengerésze, az ózdi dolgozók küldöttjeként vesz részt a pártkongresszuson. Tanítványa, Varga ,már előhengerész most megdön­tötte Papp Mátyás elvtárs legmaga­sabb teljesítményét is, 3,6 tonnával szárnyalta túl tanítóját. Az Ózdi Kohászati Üzemek dolgo­zói a versenyrendület továbbfokozása mellett már előkészülnek a márciusi tervek túlszárnyalására is. Egyesült Izzó: Nyolcszázan tettek újabb munkafelajánlást Az Egyesült Izzó dolgozói újabb vállalásokkal bizonyítják be, hogy a kongresszusi versenyben elért ered­ményeiket csak kiindulásnak tekintik további, még kiemelkedőbb eredmé­nyek felé. Horváth József, a gépmű­hely sztahanovistája, aki jelenleg is 300 százalék fölött jár, vállalta, hogy eredményét fokozatosan további 20 százalékkal növeli. Ugyanitt Kerék László sztahanovista »József Attila«­­brigádja nevében vállalta, hogy a Kongresszusi Héten elért 142 száza­lékos brigádátlagot további három százalékkal emelik. Janek Rudolf, aki Picker Ignác elvtárs munkamódszeré­nek átvételével elérte a 130 százalékos teljesítményt, most újabb vállalást tett arra, hogy átlagteljesítményét 150 százalékra­ emeli. Kiszlinger József sztahanovista esztergályos bejelen­tette, hogy a Kongresszusi Hét ta­pasztalatainak felhasználásával a kon­gresszusi verseny előtt elért 170—180 százalékos átlagát felemeli és átlag­teljesítményét állandóan 300 százalék fölött tartja. Ezzel április 4-re, hazánk felszabadulásának hatodik évforduló­jára befejezi 1952 első félévi tervelő­irányzatát. Munkamódszerét továbbra is rendszeresen átadja 30 társának. Az üzem 20 alapszervében tartott röp­­gy­űléseken 800-an tettek újabb munkafelajánlást. Új munkasikerek a bányákban Bányászaink a pártkongresszus nap­jaiban fokozódó teljesítményekkel har­colnak tovább a kongresszusi zászló elnyeréséért. Február 27-én Dudar dolgozói érték el a legjobb eredményt 136,8 százalékkal. A nagybátonyi ak­nák bányászai 126,6, Petőfi-bánya dol­gozói 125 százalékos átlagteljesít­ményt értek el ugyanezen a napon. Jelentős fejlődés mutatkozik az Ózdi Szénbányáknál is, amelynek dolgozói február 27-én 119,1 százalékos átla­got értek el. Az ózdi eredményekben döntő része van Ribánszki Sándor sztahanovista munkamódszerátadó vá­járnak, akinek segítségével festőcsapa­tok egész sora emelte fel nagymérték­ben teljesítményét. Somsály­bányán Ribánszki elvtárs tanítványainak egyik csoportja, amely a kongresszusi verseny előtt 100 százalék alatt telje­sített, a Kongresszusi Héten 150, feb­ruár 27-én 240 százalékos átlagot ért el. Stricz Károly hat főből álló csa­pata, amely ugyancsak 100 százalékon alul indult el, előbb 160, majd a leg­utóbbi napokban 270 százalékra emelte átlagteljesítményét. Kőbányai Fonó: Túlteljesítették a Kongresszusi Héten elért átlagot A Kőbányai Fonógyár dolgozói a február 24-i ünnepi kongresszusi nagy­gyűlés után felkeresték a vállalatveze­tőséget és bejelentették, hogy a kon­gresszus tartama alatt minden eddigi­nél magasabb eredményeket akarnak elérni és kérték ehhez a műszaki se­gítséget. A dolgozók be is váltották ígéretüket s a Kongresszusi Héten el­ért 105 százalékos átlaggal szemben a pártkongresszus eddigi napjai során tervteljesítésük átlaga 108 százalékra emelkedett. Standard: Február 26-án 129,7, 27-ére 131,6 százalékos gyári átlag A Standard-gyár dolgozói lelkesen harcolnak tovább kongresszusi válla­lásuk túlteljesítéséért. Eredetileg azt vállalták, hogy februári tervük­et 24-re befejezik. Februári tervüket, eddig, a tervszerűség 100 százalékos betartása mellett, 111 százalékra teljesítették. A dolgozók a kongresszus napjai alatt napról napra fokozzák teljesít­ményeiket. Február 26-án 129,7, 27-én már 131,6 százalék volt a gyári átlag­teljesítmény. Élenjár a 13-as műhely, amely a Kongresszusi Héten elért legmagasabb 140.5 százalékos ered­ményét is továbbfokozta és február 27-én 140.7 százalékos átlagteljesít­ményt ért el. Szorosan a nyomában jár az 5-ös lakatosműhely, amely el akarja hódítani a 13-asoktól »A kon­gresszusi verseny legjobb műhelye« címet. Február 27-én és 28-án 103 dolgozó kötött egymással párosver­­senyszerződést, s ezzel a párosver­senyzők száma a Standardban 1009-re emelkedett. Gerő elvtárs beszéde az MDP II. Kongresszusán Az ötéves terv első évének eredményei és további feladataink a népgazdaság szocialista építése terén A Magyar Dolgozók Pártja II. Kon­gresszusa harmadik napjának tanács­kozásait kedd délután, ebédszünet után folytatták. Elsőnek Cserpák Jánosné elvtárs, orosházi parasztasz­­szony szólalt fel, aki a Dózsa termelő­­szövetkezet 177 tagjának harcos üd­vözletét tolmácsolta a kongresszusnak. Ezután a Németország egységéért harcoló nyugatnémet dolgozók üdvöz­letét tolmácsolta Gustav Gundelach elvtárs, a Német Kommunista Párt küldötte. Elmondotta, hogy Alan Rei­­mann elvtárs is szívesen részt vett volna a kongresszuson, de a Német Kommunista Párt március 2-től 4-ig Münchenben tartandó kongresszusának előkészületei gátolták őt az utazás­ban. A nyugatnémetországi kommu­Elmondotta, hogy a szövetkezet meg­indulásakor 150.000 forint volt a va­gyon és ez ma már közel áll a másfél­­millióhoz. (Rákosi elvtárs nagy taps mellett szól közbe: »Ez igen, ez nagy­szerű eredményű­) Ezután Cserpákné elvtárs a hiányos­ságokra mutat rá. Listák szeretnék, ha a Magyar Dolgo­zók Pártjának a küldöttsége részt­­venne kongresszusukon. A Párt előtt most az a nagy feladat áll, hogy az amerikai imperialisták és nyugat­németországi cinkosaik számára lehe­tetlenné tegye támadó háború kezdé­sét Nyugat-Németországból kiindulva a Szovjetúnió, a népi demokráciák és a Német Demokratikus Köztársaság ellen. Előtérben Nyugat-Németország újrafelfegyverzése elleni harc v­oll, továbbá a harc Németország egységé­nek helyreállításáért és a békeszerző­dés megkötéséért 1951-ben. Ez a harc nem könnyű, mert a szociáldemokra­ták jobboldali vezetői Schumacher irányításával mindent elkövetnek, hogy meggátolják a munkásosztály essé­gének létrejöttét Nyugat-Német­­országban. Kijelentette, hogy a Német Kom­munista Párt fő feladatának az akció­­egység megteremtését látja különösen üzemekben és a szakszervezetekben. Ezen a téren az utóbbi hónapok­ban sikereket értek el Nyugat- Németország minden részében.­­ A Párt számára nagy segítséget jelente­nek Lenin és Sztálin hős pártjának gazdag tapasztalatai. De a Magyar Dolgozók Pártjától is tanulnak, mi­ként kell harcolni egy új társadalmi rendért és a béke biztosításáért A Német Kommunista Párt küldötte üdvözli a kongresszust Rónai Sándor elvtárs Pártunk nevelő erejéről A Német Kommunista Párt küldöt­tének felszólalását a kongresszus nagy tapssal, fogadta és lelkesen ünepelte Max Reimann elvtársat, a Német Kommunista Párt vezetőjét Ezután Rónai Sándor elvtárs, a Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsának el­nöke, a Párt Politikai Bizottságának tagja szólalt fel. Beszéde elején Rákosi elvtárs be­számolójának azzal a részével foglal­kozott, amelyben Rákosi elvtárs meg­állapította, hogy a magyar népi demokrácia fejlődése és fölemelkedése különösképpen azóta vett gyors ira­mot, amióta 1948 júniusában szerve­sen is létrejött a munkásegység és a Magyar Dolgozók Pártjának meg­alakulásával egyetlen hatalmas poli­tikai párt mögé tömörülhetett a dol­gozó nép. Rákosi elvtárs elismeréssel emlékezett meg azoknak a volt szociál­demokrata párttagoknak és funkcio­náriusoknak tíz- és százezreiről, akik 1948 tavaszán és nyarán lelkesen, meggyőződésből léptek át Lenin és Sztálin győzelmes zászlaja alá és ez­zel elévülhetetlen érdemeket szereztek a szerves munkásegység megteremté­sében. Rákosi elv­társ elismerése — mondotta Rónai elvtárs — a volt szociáldemokratákat még szorgalma­sabb tanulásra és még jobb termelő­­munkára ösztönzi majd. Hangsúlyozta, hogy Pártunk okta­tása és tanítása révén a volt szociál­demokratáknak mindinkább vérükké válik Lenin és Sztálin tanítása. Egy érzés azonban nem múlik el belőlük soha: a megvetés, az undor és gyű­lölet a séfi­t szociáldemokrata párt opportunista, osztályáruló vezetőivel szemben, akár a jobboldalok akár baloldali álarcban szolgálták az im­perializmust, az osztályellenség érde­keit. Ezután elmondotta, hogy azok között a volt szociáldemokraták között, akik­ről Rákosi elvtárs megemlékezett, sokan vannak, akik mögött néhány évtizedes mozgalmi múlt áll. De el voltak zárva — különösen a vidé­kiek — attól, hogy Lenin és Sztálin tanításai eljussanak hozzájuk. Ebből következett, hogy nem látták tisztán hogyan állítják a pártot, a munkás­­osztályt a szociáldemokrata párt áruló vezetői a kapitalisták szolgálatába. Példaként felhozta a »Milyen legyen a tervgazdálkodás« címmel 1941-ben megjelent füzetet, amelynek szerkesz­tője Ács Tamás néven egyébként Mónus Illés volt. Az egész füzetben azt igyekezett bizonyítani, hogy a kapitalizmuson belül lehet olyan tervgazdálkodást folytatni, amely megfelel a munkásosztály és a dol­gozó nép érdekeinek. Erre nem lehet azt mondani, hogy fából akartak vas­karikát csinálni, mert ezek tudatosan szolgálták a kapitalizmust és ezzel tudatosan árulták a munkásosztályt. Szemléltetően bizonyítja ezt az angol munkáskormány, amelynek esze ágában sincs a szocialista tervgazdálkodás útjára lépni, de annál hűségesebben szolgálja ki az imperializmust. Ezután arról beszélt Rónai elvtárs, hogy a volt szociáldemokraták ma m­ár világosan látják: egykori veze­tőik hogyan vitték a pártot az árulás útjára a kapitalizmus szolgálatában. Hosszú ideig nem látták. A második világháború alatt a Kossuth-rádión Moszkvából érkezett rádiófelvilágosí­tások alapján kezdtek gondolkozni, de még mindig nem tudták elszakí­tani magukat a szociáldemokrata párttól. Nemcsak a baráti kapcsola­tok és egyéb szálak miatt, hanem, mert nem ismerték Lenin és Sztálin tanításait. Csak a felszabadulás után kezdték hibáikat látni, amikor Rákosi elvtárs és a kommunisták kezdték felnyitogatni a szociáldemo­kraták szemét. De még mindig sokat bukdácsoltak, bár már elég határozot­tan léptek fel az olyan állásponttal szemben, amelyik azt mondta: elég széles az országút, elférünk rajta ketten. Rákosi elvtárs tanácsai és fel­világosításai, a Kommunista Párt támogatása nélkül azonban nem tud­ták volna aránylag rövid idő alatt sikerrel befejezni a harcot a szociál­demokrata párt árulói ellen. Befejezésül Rákosi elvtársnak az­zal a megállapításával foglakozott, hogy a szociáldemokrata tömegek ér­deméből semmit sem von le, hogy vezetőik egy részéről kiderült: az el­lenség szolgálatában állottak. Ez azokra a vezetőkre vonatkozik, akik megjátszották a baloldalit, de az el­lenség érdekeit szolgálták. Beszé­dét a következő Szavakkal fejezte be: — Számunkra sovány mentség, hogy nem tudtunk ezekről az árulá­sokról, nem voltunk éberek, én magam sem voltam elég éber, nem láttam meg, hogy a nagy kijelentések mögött az imperializmus áll. A mi Pártunk nevelésének köszönhetjük, hogy vanak­ból látókká váltunk, köszönjük Pár­tunknak, Rákosi elvtársnak, hogy rávezetett benünket az egyetlen helyes útra, hogy a marxizmus-leninizmus tanítását mindjobban elsajátíthatjuk, örök hűséget fogadva felszabadítónk­nak, a nagy Szovjetúniónak, részesei lehetünk annak a hatalmas béketábor­nak, melyet a forrón szeretett Sztálin elvtársunk vezet. Pányin elvtárstól tanait új munkamódszert vez­et be Lengyel­ Jó­zsef elvtárs Rónai elvtárs nagy tapssal foga­dott beszéde után Lengyel József elv­társ, a Ferencvárosi Fűtőház sztaha­novista főmozdonyvezetője lépett a mikrofonhoz. Rákosi elvtárs beszédé­hez kapcsolódva, két kérdéssel fog­lalkozott. Az egyik az, hogy élenjáró dolgozóink, a sztahanovisták, de még a pártszervezetek nagy része sem tö­rekedett arra, hogy a Szovjetunió élenjáró tudósaitól, sztahanovistáitól átvett munkamódszereket a széles tö­megek, az egész ország dolgozói leg­alább kisebb-nagyobb mértékben alkal­mazzák. A saját példáján mutatott rá, hogy lehet állandósítani az elért kimagasló teljesítményeket, ő maga a kongresszus hetében 33 óra alatt egy mozdonnyal hat vonatot irányí­tott Nyíregyháza és Budapest között, 236 mázsa szenet takarított meg. Ez a megtakarítás a vasutasság össz­­dolgozóinak a jó eredménye, annak köszönhető, hogy helyesen és jól szervezték meg a vonat továbbítását. Bejelentette, hogy a kongresszus tiszteletére egy új mozgalmat vezettek be, amelyet a ljublinói sűtőház dol­gozóitól, Pányin elvtárstól kaptak. Ennek alapján ki tudják számítani minden út jövedelmezőségét és ezzel elérik, hogy érdekeltté teszik a dol­gozót a munkaverseny fokozásában és szorosabbra fűzik a kapcsolatot az értelmiséggel. A másik kérdésről szólva elmon­dotta, hogy most, amikor a nemzet­közi helyzet feszültebbé válik, az or­szágban is kezd az osztályellenség jobban mozgolódni. Nem szabad abba a hibába esnünk, hogy a kérdés megoldását kizárólag az állami szer­vektől várjuk. A dolgozó asszonyok örülnek, hogy a kormányzat intézke­désére jegyre megkapják a legszüksé­gesebbeket. Tudjuk, hogy vannak és lesznek is még nehézségeink, ezek azonban nem keserítenek el bennünket, hanem keményebb harcra serkentenek. Világosan megértettük Rákosi elvtárs szavait: a holnapi túzokért nem fo­gadjuk el a mai verebet. Népi demokráciánk fejlődésével együtt fejlődtek a magyar nők is A magyar asszonyok üdvözletét Vass Istvánné elvtárs, az MNDSZ főtitkára tolmácsolta a pártkongresz­­szusnak. Hangsúlyozta, hogy felsza­badult hazánkban megváltozott éle­tünkkel, népi demokráciánk fejlődésé­vel együtt fejlődtek a magyar nők is, akik a múltban a legelnyomottabbak, legkizsákmányoltabbak voltak. A nők új életüket Pártunknak köszönhetik, amely a legnehezebb harcok idejét is nagy odaadással, gondossággal és türelemmel irányította, nevelte a nők tömegét. Pártunk és Rákosi elv­társ támogatásával és segítségére érte el a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége, hogy mind nagyobb mér­tékben ki tudja venni részét­ az előtte álló feladatokból. Vass Istvánné elvtárs ezután fel

Next