Népszava, 1951. március (79. évfolyam, 50-75. sz.)
1951-03-01 / 50. szám
NfePSZAV/C garázdálkodó ellenségre és egy sor elfogó gazdasági intézkedést is hozott közellátás zavartalanságának biztosítására. Ismeretes, hogy ezeknek az intézkedéseknek eredményeként sikerült a cukor- és finom lisztellátást kitélesítően megoldani, hogy egyéb területeken megvalósított rendszabályokkal nagyjában rendet teremtettünk néhány más fontos élelmiszer forgalmában is. De hiba volna, ha megnyugodnánk és azzal áltatnánk magunkat, hogy a közel látás kérdését a már meghozott intézkedésekkel megoldottuk. Nyilvánvaló, hogy közel látásunk kérdésének megoldásához még további erőfeszítések szükségesek. Mindenekelőtt a mezőgazdasági és az ipari termelés további fokozása terén, sőt nemcsak általában a mezőgazdasági és az ipari termelés, hanem döntően a mezőgazdaság és az ipar árutermelésének további növelése útján. Emellett elvtársak, továbbra is szárazon kell tartanunk a puskaport és kíméletlenül sokszorozott erővel kell lesújtanunk népünk ellenségeire, amelyek, mert előre kell látrzatni, meg fogják kísérelni újból és újból támadásba átmenni közellátásunk, népi demokráciánk ellen. A közellátásunk terén mér meghozott és még meghozandó intézkedések célja: a dolgozók és családtagjaik zavartalan ellátása legfontosabb élelmezési és egyéb közszükségleti cikkekkel; jelentős állami tartalékok biztosítása, mert ez elengedhetetlen feltétele a tervszerű gazdálkodásnak, s végül külkereskedelmi áruforgalmunk számára a szükséges árukészletek rendelkezésre bocsátása, bár az élelmiszerkivitelt ötéves tervünk folyamán mind nagyobb mértékben fogjuk gépkivitellel helyettesíteni. Külkereskedelmünk az imperialisták által velünk szemben alkalmazott ellenséges rendszabályok dacára általában megoldotta az ötéves terv első évében rá váró feladatokat, biztosította iparunk számára az egyelőre csak külföldről beszerezhető nyersanyagokat, beruházásainkhoz az ipari felszerelést, gépeket stb. Ebben döntő szerepet játszott a Szovjetúnió és a népi demokrácia országai között létrejött újtípusú gazdasági kapcsolatok rendszere, mely meggyorsította és meggyorsítja a népi demokrácia országainak iparosítását s lehetővé tette és lehetővé teszi, hogy ezek az országok, így Magyarország is, a hiányzó nyers- anyagokat, a népgazdaság fejlesztéséhez szükséges ipari felszerelést, gépeket, mind fokozottabb mértékben az egyírás közötti kereskedelemben biztosítsák. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa, melynek részvevői teljesen egyenjogúak s amelyben a Magyar Népköztársaság is részt vesz, az országok közötti gazdasági kapcsolatoknak elvileg új rendjét jelenti. Ilyen új rendje a gazdasági kapcsolatoknak csakis a kommunizmus felé haladó Szovjetunió és a népi demokrácia útján szocializmust építő országok között jöhetett létre. A tőkés imperialista országok külkereskedelmi és általában gazdasági kapcsolataiban az erősebb szabja a törvényt. E kapcsolatok törvénye: aki bírja, marjai Minthogy pedig az erősebb inkább bírja, tehát az erősebb ragadozó marja a gyengébbeket. Világosan mutatkozik ennek a rabló, imperialista törvénynek a hatása azokban a tőkés országokban, amelyek a hírhedt úgynevezett Marshall-segélyben részesülnek s amelyeket az amerikai és egyéb imperialista hatalmak úgy támogatnak, ahogyan az akasztott embert a kötél támogatja. Ezzel szemben az új viszony, amely a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa révén a Szovjetunió és a népi demokrácia országai között megvalósult, valóban a kölcsönös megsegítésen alapul. Lényege a szabad népek szolidaritása, egymás kölcsönös érdekeinek figyelembevétele, s az, hogy az erősebb segíti a gyengébbet. Mert talán felesleges külön aláhúzni, hogy bár kölcsönös segítésről van szó, mégis elsősorban a nagy Szovjetunió az, mely segít valamennyiünket, segíti a nem demokrácia összes országait. (Nagy taps.) E nélkül az önzetlen segítség nélkül sem Magyarországon, sem a népi demokrácia többi országaiban nem lehetne szó az új életről, a szocializmus építéséről. Mi, elvtársak, természetesen, nemcsak a Szovjetúnióval és a népi demokrácia országaival akarunk fenntartani külkereskedelmi kapcsolatokat, hanem a tőkés országokkal is és kereskedünk is a tőkés országokkal, amennyiben ez a kereskedelem országunk számára hasznos és nem sérti az egyenjogúság elvét. A tőkés országok azok, emelve'-' főként az amerikai imperialisták nyomására, mindinkább elzárkóznak attól, hogy velünk kereskedjenek, jóllehet ez a magatartás ezekre az országokra nézve hátrányosabb, mint a mi számunkra. Így nem csodálatos, hogy ugyanakkor, amikor 1950 folyamán külkereskedelmi forgalmunk egészében több mint 13 százalékkal emelkedett, a tőkés országokkal folytatott külkereskedelmünk nemcsak viszonylag, de abszolút értékben is csökkent. Ettől függetlenül, mint láttuk, népgazdaságunk egész szépen haladt előre, míg a tőkés országok legtöbbjének termelése, amelyek a legkülönfélébb akadályokat gördítik a Szovjetúnióval és a népi demokráciákkal folytatott külkereskedelem elé, egyhelyben topog, vagy egyenesen visszaesett. Szocializmust építő népi demokráciánk szempontjából rendkívül fontos kérdés a népgazdaság beruházásainak alakulása, mert ezen mérhetjük le a szocialista felhalmozás ütemét országunkban. 1950-ben lényegesen magasabb összeget ruháztunk be, mint amekkorát ötéves tervünknek megfelelően erre az évre előirányoztunk. Az 1950-ben megvalósított összes népgazdasági beruházások értéke 67,4 százalékkal haladta meg az 1949. évi beruházások összegét. Az időközben fölemelt beruházási tervet népgazdaságunk 1950- ben 12,5 százalékkal túlteljesítette. Egyetlen év alatt több mint 3 milliárd forintnyi összeget vonsztunk be népgazdaságunkba. A gyáripar fejlesztését szolgáló beruházásoknak több, mint 90 százalékát fordítottuk nehéz iparunkra, ami megfelel a szocialista iparosítás követelményének, de hatalmas összegek jutottak mezőgazdaságunknak, közlekedésünknek, könnyűiparunknak és szocialista kereskedelmünknek is. Beruházásaink révén jelentős mértékben fejlesztettük iskolahálózatunkat, kulturális intézményeinket, növeltük a dolgozók szociális és egészségügyi kiszolgálását biztosító létesítmények számát. Népünk életszínvonala az ötéves terv első évében gyorsabban növekedett, mint ezt ötéves tervünk előírta. Ez kifejezésre jutott a többi között abban, hogy a gyáriparban dolgozók béralapja, vagyis az öszszes gyáriparban foglalkoztatottak forintban kifizetett bére — a különböző kedvezményeket nem számítva — egy év alatt 37,6 százalékkal növekedett meg. De jelentősen emelkedett az átlagmunkabér is, így míg 1949 decemberében az átlagmunkabér a gyáriparban 708 forint volt, addig 1930 decemberében az állagmunkabér 767 forintra nőtt. Egyetlen év alatt, 1950- ben, 1949-hez képest, 223.000-rel emelkedett a foglalkoztatottak száma, ebből kereken 193.000 fő emelkedés a gyáriparra és az építőiparra jutott. Különösen jelentős volt a dolgozó parasztság életszínvonalának emelkedése, amiről tanúskodik a Központi Statisztikai Hivatal reprezentatív háztartásstatisztikai felvétele is. E statisztika szerint a dolgozó parasztság 1950-ben átlagosan családonként 756 forintot takarított meg. Ugyanez a statisztika azt is mutatja, hogy dolgozó parasztságunk 1950-ben sokkal többet költött ruházkodásra, bútorra, művelődésre, mint az előző évben. A dolgozók és családtagjaik életszínvonalának emeléséhez nagy mértékben hozzájárultak azok a hatalmasan megnövekedett összegek, melyeket államunk a munkások és alkalmazottak szakképzésére, a parasztok szakképzésére, társadalmi honosításra, üdülésre, népünk kulturális igényeinek kielégítésére, falvaink villamosítására stb. fordított. Népgazdaságunk szocialista építése terén az ötéves terv első évében eléri eredményeinket világosan műfaja a nemzeti jövedelem alakulása is. A nemzeti jövedelem, vagyis a népgazdaságunkban termelt összes új érték 1950-ben mintegy 20 százalékkal volt magasabb, mint az előző évben. Ez csaknem egyharmada annak a növekedésnek, melyet ötéves népgazdasági tervünk az 1950—54. évi időszakra előirányoz. A Horthy-fasizmus idején az ország nemzeti jövedelme 15 év alatt, tehát az első világháborút követő stabilizációtól, 1924-től 1939-ig mindössze 12,6 százalékkal emelkedett, tehát az évi emelkedés nem érte el az egy százalékot sem. Ötéves tervünk első évében, tehát a nemzeti jövedelem emelkedésének üteme a Horthy-rendszerbeni átlagos év növekedésnek 24-szerese volt. (Taps.) Már a hároméves terv utolsó évében, 1949-ben, a nemzeti jövedelemnek csaknem 80 százalékát adta népgazdaságunknak az a része, ahol nincs kizsákmányolás (vagyis a népgazdaság szocialista része és az idegen munkaerőt nem foglalkoztató kisárutermelők, dolgozó parasztok, kisiparosok), míg a tőkés szektor részesedése a nemzeti jövedelemből valamivel 20 százalék fölött volt. Az ötéves terv első évében az arány még ritkább a dolgozók javára tolódott el, amennyiben 1950-ben a szocialista szektor és az idegen munkaerőt nem kizsákmányolók részesedése a nemzeti jövedelem termeléséből 11 százalékra emelkedett, a tőkés szektor részesedése pedig 9 százalékra csökkent. Népgazdaságunk szocialista szektorának részesedése a nemzeti jövedelemből ugyanezen idő alatt 53,8 százalékról csaknem 70 százalékra emelkedett. A szocialista ipar részesedése a nemzeti jövedelemnek az egész iparra jutó részében egy év alatt 77.5 százalékról 91.4 százalékra növekedett, míg a tőkés elemek részesedése 18.5 százalékról 4.3 százalékra csökkent. 1949- ben a nemzeti jövedelmen belül az ipar részesedése 77 százalékkal múlta felül a mezőgazdaságot, 1950-ben pedig már 124 százalékkal. Mit mutatnak az említett számadatok? Mindenekelőtt azt mutatják, hogy népgazdaságunk komoly szocialista felhalmozást képes megvalósítani és ténylegesen meg is valósít. Azt mutatják, hogy a nemzeti jövedelem mind fokozottabb mértékben válik ténylegesen a nemzet, a nép jövedelmévé s mindinkább összezsugorodik a nemzeti jövedelemnek az a része, amely a tőkés szektorra jut. Másrészt elvtársak, népgazdaságunknak 1950-ben elért fejlődését vizsgálva, azt is meg kell állapítanunk, hogy országunk szocialista iparosításának terhét döntően iparunk viseli. A valóság az, hogy 1950 folyamán gépek, építkezési hitelek, vetőmagkedvezmények, a mezőgazdasági munkáknál, a gépállomások útján nyújtott előnyök stb. formájában államunk sokkal többet adott a mezőgazdaságnak, mint amekkora összeget a mezőgazdaságtól visszakapott. 1950- ben államunk különféle célokra kereken 4130 millió forintot juttatott a mezőgazdaságnak, de csak 2578 millió forintot kapott vissza a mezőgazdaságtól és bár érthető, hogy államunk komoly áldozatokat hoz a mezőgazdaság fejlesztése érdekében és fog hozni a jövőben is, mégsem lehet helyesnek és igazságosnak tekinteni az iparosítás jelenlegi terheinek, nagyon is aránytalan megoszlását az ipar és a mezőgazdaság között. Az igen komoly fejlődés ellenére, mely népgazdaságunkat jellemzi, meg kell" említeni egy sor olyan hiányosságot, amely nem csupán népgazdaságunk egyik-másik körülhatárolt területére, hanem egészére, vagy legalábbis jelentős részére vonatkozik A legfontosabb ezek közül a hiányosságok közül: a még mindig laza állami és népi fegyelem és a javuló, de még távolról sem elég szolárd munkafegyelem, rendszeres, szervezett takarékosság hiánya a legutóbbi időkig, a rendelkezésre álló ipari felszerelés, gépek elégtelen kihasználása, a nyersanyag pocsékolása a termelésben és általában üzemeink viszonylag alacsony szervezettségi foka, a felelős egyéni vezetés elmosottsága, a gyakori szervezés és átszervezés, arra sok felesleges költséggel jár és zavarja a folyamatos munkát; a vezető káderekben és általában a szakképzett munkaerőben mutatkozó hiány mellett ezeknek sokszor rossz felhasználása, a bürokratizmus elburjánzása gazdasági szerveinkben, a bírálat és önbírálat gyengesége, a dolgozók javaslatainak, kezdeményezéseinek elégtelen felkarolása és hasznosítása, ami megkönnyíti az ellenség aknamunkáját a népi demokrácia gazdasága ellen. Azonban, elvtársak, a gazdasági munkánkban és népgazdaságunkban föllelhető összes hiányosságok és lábak semmit sem változtatnak az alapvető tényen, melyet ötéves tervünk első évének eredményei napnál világosabban bizonyítanak: országunkban sikeresen rakjuk le a szocializmus alapjait, sikeresen építjük a szocialista népgazdaságot, sőt a számok azt is bizonyítják, hogy népgazdaságunk szocialista építésének üteme jóval gyorsabb, mint ezt magunk egy évvel ezelőtt föltételeztük. Különösen vonatkozik ez a megállapítás szocialista gyáriparunkra, amely az öt évre előírt termelés emelkedésének egy év alatt 40,6 százalékát valósította meg. (Nagy taps.) Az ötéves terv első évében elért eredményeink azt is mutatják hogy bizonyos tekintetben lebecsültük saját lehetőségeinket, a népdemokráciánk, mint a kapitalizmusból a szocializmusba vezető átmenet gazdaságának a lehetőségeit. Nem láttuk világosan a rejtett tartalékok nagyságát népgazdaságunkban, amelyeket az utóbbi év folyamán népgazdaságunk alaposabb felmérésével, tervezésünk megjavításával, helyesebb szervezéssel, a szocialista munkaverseny és a Sztahonov-mozgalom segítségével az eddiginél nagyobb mértékben sikerült feltépnünk. De ezek a rejtett tartalékok még távolról sem merültek ki s nem is egyszers mindenkorra adottak, hanem fejlődésünk folyamán, a népgazdaság szocialista építése folyamán újra- és újratermelődnek. Fejlődésünk ütemének megnövekedésében, népgazdaságunk szocialista építésének sikereiben döntő súllyal esik latba a nagy Szovjetúnió sokoldalú, baráti segítsége, a szovjet tapasztalatok mind következetesebb hasznosítása országunkban, a népgazdaságunknak nyújtott szovjet műszaki és tudományos segítség, szovjet tudósok, mérnökök, műszaki emberek tanácsadása és tapasztalatátadása, a legkiválóbb szovjet sztahanovisták látogatása hazánkban, akik készséggel ismertették meg élenjáró munkamódszereikkel a magyar dolgozókat és ezzel hatalmas mértékben segítették hozzá munkásosztályunkat a szocialista munkamódszerek elsajátításához. Felbecsülhetetlen jelentőségű számunkra az a segítség, amelyet a Szovjetúnió nehéziparunknak és könnyűiparunknak hazánkban hiányzó igen fontos nyersanyagok, továbbá nehézipari felszerelés és különféle gépek szállításával nyújtott és nyújt, olyan nyersanyagok és gépek szállításával, melyeket az imperialisták tőlünk megtagadnak. A Dunai Vasmű felépítése, kohóipari üzemeink teljes újjászervezése, a budapesti földalatti vasút megépítése lehetetlen volna számunkra a Szovjetúnió hatalmas segítsége, a szovjet gépek nélkül. Meggyőződésem, hogy egész dolgozó népünk nevében szólok, amikor innen, a Magyar Dolgozók Pártja kongresszusi tribünjéről kifejezem köszönetünket és saját el nem intő hálánkat felszabadítónknak, a kommunizmust diadalmasan építő Szovjetuniónak, a szovjet tudósoknak, mérnököknek, sztahanovistáknak,ha mindenekelőtt népünk igaz barátjának, a világ dolgozói nagy vezérének, valamennyiünk bölcs tanítómesterének, a mi forrón szeretett Sztálinunknak! Az ötéves terv első évének eredményei, elvtársak, nem maguktól szítlettek meg. Az eredményeket, a Szovjetunió támogatása és állandó segítsége mellett, munkásosztályunk, dolgozó népünk — Pártunk vezetésével, Rákosi elvtárs vezetésével — kemény, szívós küzdelemben harcolta ki külső és belső ellenségeinkkel szemben, a kizsákmányoló osztályokkal és maradványaikkal szemben. Kiharcolta az imperialisták, a kulákság, a klerikális reakció és az áruló jobboldali szociáldemokraták ellen folytatott szakadatlan küzdelemben. Népünknek ezek a megrögzött ellenségei mindent elkövettek, ami tőlük kellett, hogy megkíséreljék akadályozni, fékezni népgazdaságunk szocialista építését, lazítani a munkásosztály szocialista fegyelmét, lazítani a munkafegyelmet és a népi demokrácia állami fegyelmét, megingatni dolgozó népünknek saját erejébe és alkotóképességébe vetett hitét. Emlékezzünk a bér- és normacsalásokra, az aljas aknamunkára a szocialista munkaverseny és a Sztahanov-mozgalom ellen, amelyet a jobboldali szociáldemokraták, az imperialistáknak ezek a hazaáruló ügynökei, a klerikális reakcióval egységfrontban szerveztek. Emlékezzünk a kulákság támadására az aratás, a be-* gyűjtés és a terménybeadás ellen. Emlékezzünk a nép ellenségeinek ismételt támadására közellátásunk ellen, melyről előbb már szólottunk. Az ellenség aknamunkája és támadása azonban, ha itt-ott ideiglenesen sikerül is elérnie némi eredményt, meghiúsult. Meghiúsult azért, mert Pártunk, Rákosi elvtársat, munkásosztályunk a mi nagy Pártunkat, dolgozó népünk munkásosztályunkat követte. Meghiúsult azért, mert Pártunk, munkásosztályunk sziklaszilárdan átlőtt és áll a szocialista építés frontján, mert tömegmozgalommá vált országunkban a szocialista munkaverseny, mert mindinkább tért hódít a Sztahanov-mozgalom, mert — Sztálin elvtárs szavaival élve — »a szocialista munkaversenyben a tömegek gyakorlati, forradalmi önbírálata jut kifejezésre, mely a dolgozók millióinak alkotó kezdeményezésére támaszkodik«. Az ötéves terv első évében elért komoly eredményekért: köszönet a mi nagyszerű munkásosztályunknak, mely szövetségben a dolgozó parasztsággal, Pártunk vezetésével előrelendítette a népgazdaság szocialista építésének ügyét. Népgazdaságunk szocialista építésében megvalósított sikereink egyben az imperialista háborús gyújtogatók ellen, a béke megvédéséért folytatott harcunk eredményei is. Elmondhatjuk, hogy ha szerény mértékben is, de gazdasági eredményeinkkel mi is hozzájárultunk a világot átfogó hatalmas béketábor erejének gyarapodásá-f hoz, a világbékefront megerősítésé- hez, melynek vezetője s egyben leg-szilárdabb bástyája: a szocialista Szovjetúnió. 4951 MÁRCIUS 1. CSOPORTÓr Elvtársak! Népgazdaságunk fejlődésének meggyorsulása azt jelenti, hogy az ötéves tervről szóló törvényben kijelölt feladatokat az ipar és közlekedés terén mintegy 3—3'0 év alatt meg tudjuk valósítani. És ha behozzuk a mezőgazdaságunk fejlődésében mutatkozó elmaradást, akkor minden lehetőségünk megvan arra, hogy az ötéves tervtörvényben előírt összes feladatokat, tehát egész mostani ötéves tervünket 4 év alatt, vagy ennél is rövidebb idő alatt megvalósítsuk. Mint láthatják az elvtársak, az ötéves tervünk megbukott. (Derültség.) Legalábbis, ha hinni lehet a New York Times tudósítójának, aki — Rákosi elvtárs referátumát kommentálva — azt írta: »A Kommunista Párt főtitkára bejelentette, hogy az ötéves terv megbukott.« (Nagy derültség.) Szóval elvtársak, megnyílt előttünk az a lehetőség, hogy országunkat az eddiginél is gyorsabb ütemben formáljuk át virágzó szocialista országgá, hogy hazánkat még erősebbé tegyük, hogy fokozzuk népünk felemelkedésének ütemét, hogy népünk életszínvonalát még nagyobb mértékben növeljük, mint amit ezen a téren eredetileg célul tűztünk magunk elé. Mindennek érdekében szükséges ötéves tervünknek olyan átdolgozása, melynek értelmében a még hátralevő 4 évre az eredetinél sokkal nagyobb feladatokat állítunk országunk elé s mely ugyanakkor lehetővé teszi azt is, hogy felszámoljuk azokat a hiányosságokat, amelyek népgazdaságunk fejlődésében az ötéves terv első évi részlegének megvalósítása során kerültek felszínre. Ötéves népgazdasági tervünket oly módon kell átdolgozni, hogy meggyorsítsuk országunk iparosítását, vagyis mindenekelőtt a nehézipar, az ipari alapanyagok, a villamosenergia és a gépgyártás s általában a termelőeszközöket előállító iparágak fejlődését. Mert elvtársak, csak ilyen módon tudjuk még inkább fokozni könnyűiparunk termelését, kielégíteni a mostaninál sokkal nagyobb mértékben népünk gyorsan növekvő sokféle szükségleteit, hatalmasan megnövelnünk munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk, egész népünk kulturális színvonalát. Továbbá: mert ahhoz, hogy mezőgazdaságunk sokkal több gabonát, húst, zsírt, vajat, tejet, gyümölcsöt, főzeléket és sokkal több ipari nyersanyagot adjon népünk ellátására, a kis- és középparaszti gazdaságoknak önkéntes társulás útján fokozatosan nagyüzemi gazdaságokban való egyesítése mellett, arra is szükség van, hogy az eredeti ötéves tervben előírtnál lényegesen több gépet, műtrágyát, nemesített vetőmagot juttassunk a falunak. És szükség van arra is, hogy a dolgozó parasztok soraiból a mezőgazdasági szakemberek tízezereit és százezreit képezzük ki, hogy a tudományt és a kultúrát bevigyük a faluba gyorsabb ütemben és nagyobb mértékben, mint azt eredeti ötéves tervünk előírja. Ezeket a feladatokat tűzve magunk elé, emlékeznünk kell Sztálin elvtárs tanítására: »Egy ellenzéki párt — mondja Sztálin elvtárs — kitűzhet jelszavakat — a mozgalom legfőbb, gyakorlati jelszavairól beszélek — azzal, hogy majd hatalomrajutás után fogja megvalósítani azokat. Egy ellenzéki pártot senki sem vádolhat azzal, hogy nem valósítja meg azonnal jelszavait, mert mindenki belátja, hogy nem az ellenzéki párt, hanem más pártok vannak kormányon.« »Egészen máskép áll a dolog, ha kormányzópártról van szó, amilyen a mi Bolsevik Pártunk. Ilyen párt jelszavai nem egyszerű agitációs jelszavak, hanem ennél sokkal több valami, mert gyakorlati határozat, törvény erejével bírnak.« (Sztálin Művei XII. kötet, 71. oldal.) Ezzel a Sztálin elvtárs megkövetelte komolysággal, a kormányzópárt felelősségérzetével kell kitűznünk azokat a feladatokat, amelyeket ötéves ír. Módosított ötéves népgazdasági tervünk fővonásai