Népszava, 1951. április (79. évfolyam, 76-100. sz.)
1951-04-21 / 92. szám
WB1 ÁPRILIS 21. SZOMBAT O A negyedik sztálini ötéves terv ragyogó eredményei ékesszólóan bizonyítják a Szovjetúnió erejének növekedését és békeszerető politikáját A szovjet tervjelentés világvisszhangja A moszkvai sajtó több munkáslevelet közöl a háború utáni ötéves terv sikeres teljesítésével kapcsolatban. Mihail Gudomszkij, a leningrádi Emelő- és Szállítóberendezések Gyárának egyik lakatosa a Trud című lapban közölt levelében rámutat, hogy a leningrádiak nem csekély mértékben járultak hozzá az ötéves terv sikeres teljesítéséhez, új, a háborúelőttieknél tökéletesebb gépek érkeznek Leningrádból a szovjet ország mindet részébe, a sztálini építkezések és a moszkvai felhőkarcolók építkezéseinek színhelyére. — A lapokban olvasunk a kapitalista országok munkásainak életéről - folytatja Gudomszkij. — Amerikában —, amely pedig nem érezte a háború súlyát — az egyszerű emberek életszínvonala állandóan csökken. Angliában és Franciaországban még nem állították helyre a bombázások során rombadőlt házakat. Nálunk egész új városok épültek és már a negyedik árleszállítást hajtották végre. Továbbra is erősítjük a Szovjetunióbak, a világbéke bástyájának hatalmát — írja befejezésül a leningrádi lakatos. Mihail Brezsnyev fejtőgépkezelő, a Rosztov kerületi Novosahtinszk városából írt levelében kiemeli, hogy a bányákban a legújabb fejtőgépekkel dolgoznak, hatalmas szállítóberendezések és egyéb gépek működnek. Brezsnyev közli, hogy bányájában a szénkitermelést a háború előtti színvonalhoz képest megháromszorozták. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság dolgozói nagy lelkesedéssel tárgyalják meg azokat a hatalmas eredményeket, amelyeket a Szovjetúnió ipara és mezőgazdasága elért. He Den Szuk, a köztársaság népművelési és propagandaügyi minisztere kijelentette, hogy a koreai nép örömmel és büszkeséggel fogadja a baráti nagy szovjet népnek a háború utáni, sztálini ötéves terv teljesítésében elért ragyogó sikereit. Pak Den Aj, Nemzetközi Sztálintbékedíjas kijelentette, hogy az ötéves terv eredményei ékesszólóan bizonyítják a Szovjetúnió erejének növekedését és békeszerető politikáját. A Szovjetunió sikerei egyben az egész haladó és békeszerető emberiség sikerei, a béke, a demokrácia és szocializmus táborának győzelme. A lengyel lapok továbbra is foglalkoznak a Szovjetúnió negyedik (háború utáni első) ötéves terve teljesítésének eredményeivel. A Glos Pracy című lap »A szocialista gazdaság diadala« című vezércikkében hangsúlyozza, hogy a szocializmus építésének útjára tért országok részére a Szovjetúnió újabb eredményei lelkesítő példát jelentenek. Ezek az eredmények a fejlődés óriási távlatait mutatják. A szófiai Ozecsesztven Front című lap »A békés és alkotómunka diadala« című vezércikkében így ír: „ A bolfár dolgozók, akiket örömmel tölt el azovjetúnió minden sikere, őszinte lelkesedéssel, mint saját sikerüket fogadták a Szovjetúnió háború utáni ötéves terve túlteljesítéséről szóló hírt. Minél hatalmasabbá, legyőzhetetlenebbé válik a Szovjetúnió, annál erősebb a békének, a demokráciának és a szocializmusnak a nagy Sztálin által vezetett tábora. Románia dolgozói is lelkes örömmel fogadták a Szovjetúnió háború utáni ötéves tervének határidő előtt történt teljesítését. A szovjet emberek történelmi győzelmének — mondta a bukaresti Vulkán-gyár munkásainak egyike — minden békeszerető nép örül. A román nép, amely hozzálátott első ötéves tervének megvalósításához, követi a szovjet emberek példáját. C. Stoica, a román minisztertanács helyettes elnöke a Scanteia című lapban a többi között ezeket írja: ,az a tény, hogy 1950-ben Lengyelországban az ipari termelés több mint harminc százalékkal, Csehszlovákiában tizenöt százalékkal, Magyarországon harmincöt százalékkal, Bulgáriában huszonhárom százalékkal, Romániában pedig harminchét százalékval emelkedett, csak azzal a támogatással vált lehetségessé, amelyben ezeket az országokat a Szovjetúnió részesíti A szovjet népnek a háború utáni sztálini ötéves terv teljesítésében aratott történelmi győzelmei hatalmas anyagi alapot jelentenek a szocializmus nagy, diadalmas országa részéről a román népnek nyújtott további testvéri támogatás érdekében. Ez a segítség biztosítéka annak, hogy országunk dolgozóinak az első ötéves terv megvalósítására irányuló erőfeszítéseit is siker koronázza. A Német Demokratikus Köztársaság lapjai közül a Berliner Zeitung rámutat a Szovjetúniónak a békés gazdaság helyreállításában és fejlesztésében, valamint a lakosság anyagi helyzetének továbbjavításában elért nagy sikereire. Kiemeli, hogy mindez szembetűnő bizonyítéka a szovjet gazdaságpolitika békés jellegének. A szovjet dolgozók alkotó kezdeményezésében, gazdaságuk hatalmas fellendülésében szembetűnően látható a Szovjetunió ereje. A Der Morgen, a Liberális Demokrata Párt lapja megállapítja: " Az ötéves terv teljesítése mindenekelőtt azt mutatja, hogy a Szovjetúnió politikája a háború megakadályozásának, a béke biztosításának politikája. Az Unitá, az Olasz Kommunista Párt központi lapja hangsúlyozza: Az a közlemény, hogy az ötéves tervet kilenc hónappal a kitűzött határidő előtt teljesítették, elvitathatatlanul és meggyőzően bizonyítja, hogy a szocializmus országában a munka a népek békéjének és anyagi jólétének jegyében folyik. A szocializmus országa, amely nem ■szenved háborús pszichózistól, minden területen fokozza termelését és gyorsított ütemben változtatja termékeny földekké a pusztaságokat. Az ember, a legnagyobb érték, a szocialista állam fejlődésének minden előnyét élvezi. Mindez a legjobb bizonyítéka annak, hogy a Szovjetúnió a békéért küzd. Hollandia haladó közvéleménye nagy érdeklődést tanúsít a Szovjetúnió háború utáni első ötéves tervének teljesítéséről szóló jelentés iránt. A De Waarheid című lap, amely közölte a Szovjetúnió háború utánielső ötéves tervének eredményeiről szóló jelentést, szokatlan nagy példányszámban fogyott. A De Waarheid című lap a jelentéssel foglalkozva kiemelte a szovjet dolgozók jólétének növekedését. Miközben a nyugati országok vezetői esztelen fegyverkezési versenyt folytatnak — hangoztatta a lap — és a munkásosztályt nyomorra kárhoztatják, a Szovjetunióban a dolgozók jól táplálkozhatnak és ruházkodhatnak, nagy összegeket költhetnek kulturális igényeik kielégítésére. Az El Plata című uruguayi lap hangsúlyozta, hogy a Szovjetúnió az 1940. évihez viszonyítva hetvenhárom százalékkal fokozta termelését és hogy az ipar fontosabb ágazataiban a kitűzött tervet jelentősen túlteljesítették. A Szovjetúnió a legnagyobb villamosenergiatermelő ország Európában Moszkva, április 20. (TASZSZ) A háború utáni ötéves terv teljesítéséről kiadott jelentéssel kapcsolatban Dmitrij Jimerin elvtárs, a Szovjetúnió villamoserőműveinek minisztere a következőket mondotta a TASZSZ munkatársának: — A Szovjetúnió a háború utáni időkben hatalmas lépést tett előre az ország energiagazdálkodásának fejlesztése terén. A villamosenergiatermelés színvonala tekinttetében a Szovjetúnió is Európában az első helyre került, , az energetika fejlesztésének üteme tekintetében pedig a világon az első helyen áll. Meggyőzően tanúskodik erről az a tény, hogy a háború utáni ötéves terv utolsó évében, 1950-ben a Szovjetúnió villamosenergiatermelése 87 százalékkal haladta meg az 1940. évi színvonalát, a tervben előirányzott 70 százalékkal szemben. A háború utáni években — mondotta a továbbiakban Jimerin — a szovjet energetikusok hatalmas munkát végeztek. Újjáépítették a háborúban lerombolt erőműveket az OSZSZSZK-ban, Ukrajnában, Belorussziában, a Karéi- Finn Köztársaságban, stb. A Lenin nevét viselő dnyeperi vízierőtelepet — amely Európa legnagyobb erőműve — hihetetlenül rövid idő alatt helyreállították és most teljesítőképessége meghaladja a háború előtti színvonalat. Az elmúlt ötéves tervben nagy figyelmet szenteltek az ország Vízierergatartalékai további kihasználásának. Egész sor vízierőművet létesítettek az OSZSZSZK-ban, mint például a scserbakovi erőművet a Volgáig valamint Üzbekisztánban és Grúziában. 1950-ben a Szovjetúnió vízierőművei két és félszer annyi energiát termeltek, mint 1940-ben. A körzeti vízierőművek nagy részét automatizálták. Az utolsó években az automatizálás magasabb fokát kezdték alkalmazni: a telemechanikát, vagyis a távolból való irányítást, így például az üzbég energiarendszer egész sor vízierőműve távirányítással működik. A külügyminiszterhelyettesek értekezletének április 19-i ülése Párizs, április 20. (TASZSZ) A külügyminiszterhelyettesek értekezlete április 19-én tartotta 33. ülését. Mint ismeretes, Gromiko elvtárs, a Szovjetúnió képviselője a tót megelőző ülésen elhangzott felszólalásaiban kijelentette, hogy a három hatalom által április 1- én javasolt napirend első pontjának megfogalmazása lényegében nem különbözik attól a formulától, amelyet a nyugati hatalmak küldöttségei április 2-án nyújtottak be. Az új megfogalmazásban épúgy, mint a régiben, a fegyverzet és fegyveres erők csökkentésének kérdését üres nyilatkozatokkal intézik el. Gromiko elvtárs arra is rámutatott, hogy nem lehet kielégítőnek tartani semmiféle napirendtervezetet, amely nem tartalmazza az Atlanti Egyezmény és az idegen területeken levő amerikai haditámaszpontok kérdését. Bár Gromiko elvtárs a megelőző üléseken megtette az említett megjegyzéseket a három hatalom képviselői által április 17-én benyújtott új napirendtervezet lényegére vonatkozólag, Jessup, Davies és Parodi a csütörtöki ülésen tartózkodott minden nyilatkozattól. Gromiko megkérdezte, elfogadhatják-e a három nyugati hatalom képviselői azt a megfogalmazást a trieszti kérdésre vonatkozólag, amelyet nemrégiben a szovjet küldöttség javasolt. Ez a formula így hangzik: ,,az Olaszországgal kötött békeszerződés teljesítése a szerződésnek Triesztre vonatkozó részét illetően.* Jessup, az Egyesült Államok képviselője, kijelentette, hogy ennek a pontnak a Szovjetúnió küldöttsége által benyújtott megfogalmazása ellen nincs kifogás, ha *a napirend egészében megegyeznek*. Ezután Parodinak, Franciaország képviselőjének javaslatára elhatározták, hogy az ülést bezárják. A következő ülést április 20-án tartották. A koreai néphadsereg főparancsnokságának hadijelentése A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága április 19-én közölte: A néphadsereg egységei a front keleti és középső részén a kínai önkéntes osztagokkal együtt folyatták kemény harcaikat az ellenség ellen a 38. szélességi körtől északra. Az elmúlt hét folyamán a néphadsereg egységei a következő veszteségeket okozták az ellenségnek: megsemmisült vagy megsebesült több mint ötezerkétszáz ellenséges katona és tiszt, közöttük körülbelül kétezerötszáz amerikai. Megsemmisült az ellenség tizenegy páncélosa és tizenhárom gépkocsija. Az ellenség az emberben és anyagban elszenvedett hatalmas veszteségek ellenére tovább nyomul előre észak felé. Április 18-án a néphadsereg egységei a nyugati partvidék körzetében az ellenség négy repülőgépét lelőtték. népszava Trieszt népének harca a háborús uszítók és titóista zsoldosaik ellen A KÜLÜGYMINISZTERHELYETTESEK PÁRIZSI TANÁCSKOZÁSÁN Gromiko elvtárs joggal mutatott rá, hogy az imperialisták Trieszt kérdésében is megszegték az Olaszországgal kötött békeszerződést. A békeszerződés ugyanis Triesztet szabad területté nyilvánította, amelynek élére kormányzót kellett volna választani. A kormányzó megválasztását követő 135 napon belül a megszálló csapatoknak ki kellett volna vonulniuk Trieszt területéről. A kormányzó kinevezése azonban az imperialisták szándékos huzavonája következtében a mai napig sem történt meg, Trieszt még ma is két megszállási övezetre oszlik: az »A*-övezetre, amelyet arigol-amerikai csapatok tartanak megszállva és a »B*-övezetre, ahol a trialsták az urak. A megszállás fenntartásának célja — mint Gromiko elvtárs rámutatott — ugyancsak nyilvánvaló: Triesztet, ezt a sztratégiai szempontból rendkívül fontos kikötőt, amelynek birtoklásáért évtizedek óta marakodik az olasz és jugoszláv imperializmus, az angol-amerikai imperialisták és titóista lakásaik háborús támaszponttá építik ki a Szovjetúnió és a népi demokráciák ellen. Az angol-amerikai és titóista megszállóknak ez a politikája azonban jelentős ellenállásra talál Trieszt népe részéről, amelynek helyzete a megszállás következtében egyre rosszabbodik. A megszállók politikája mindenekelőtt teljesen elvágta, a trieszti kikötőt természetes »hátországainak« egy részétől (Lengyelországtól, Csehszlovákiától, Magyarországtól), amelyekkel azelőtt kikötői forgalmának jelentős részét bonyolította le. Ez a helyzet is egyik előidézője a tömeges munkanélküliségnek és a lakosság életszínvonala rohamos süllyedésének. Triesztnek 270.000 lakosa közül mintegy 100.000 a munkás és alkalmazott, ezek közül 20.000 a munkanélküli, 25.000 pedig olyan nyugdíjas, akinek járadéka a létminimumnak egytizedét sem éri el. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy minden dolgozó családra jut legalább egy munkanélküli, vagy nyugdíjas, akit a családnak kell eltartatnia. Akik dolgoznak, az üzemi munkások és hivatalnokok, legfeljebb 30.000 líra fizetést kapnak, a létminimum pedig egy kétgyermekes család számára Triesztben ma 58.000 líra. Hogy Triesztben ennek következtében milyenek az életviszonyok, erre vonatkozólag elegendő egyetlen adatot közölnünk: a legutóbbi nemzetközi kimutatások szerint Trieszt az az európai város, ahol viszonylagosart a legtöbb ember szenved tüdővészben. AZ ANGOL-AMERIKAI ÉS TITOISTA MEGSZÁLLÓK a trieszti övezet lakosait megfosztották politikai szabadságjogaiktól. Triesztnek nincsen választott törvényhozó szerve, a törvényeket a katonai rendeletek formájában hozzák a megszálló hatóságok a lakosság tudtára. Minden gyűlésre nyolc nappal előre kell engedélyt kérni a megszálló hatóságoktól. A katonai megszállás következménye az a hihetetlen méretű korrupció is, amely ma Triesztben úrrá lett. A prostitúció és a csempészés olyan méreteket öltött, mint a város történelmében eddig még soha. Trieszt népe azonban a megszállás első pillanatátólkezdve elszántan harcolt és harcol ma is a tűrhetetlen állapotok megszüntetéséért, a békeszerződés betartásáért, a megszálló csapatok kivonásáért. Ennek a harcnak az élén az erős és harcedzett Trieszti Kommunista Párt áll, melynek főtitkára, Vittorio Vidali elvtárs, évtizedek óta szervezi a munkások harcát. 1945-ben, a háború befejezése után a Trieszti Kommunista Párt, melynek soraiból kerültek ki a felszabadító harcok legkiválóbb katonái, a lakosság minden rétegében hatalmas tekintélynek örvendett. Ezt a tekintélyt egy időre eljátszották, helyesebben mondva, tudatosan aláásták a Pártba befurakodott titóista ügynökök. A haladó szakszervezeteket a befurakodott titóisták valóságos önkényuralmi szervekké alakították át, melyek a dolgozók tanácsait és követeléseit figyelembe sem vették. A TÁJÉKOZTATÓ IRODA LELEPLEZŐ HATÁROZATA világosan megmutatta a trieszti kommunisták számára is a követendő utat. Az üzemek munkásai a határozat közzététele után egyszerűen nem tűrték, hogy a titóista vezetők betegyék a lábukat az üzembe és valamennyiüket eltávolították addig betöltött funkcióidól. A Sttobanda azonban nem adta fel a harcot. Provokációs ügynököket helyezett el a gyárakban, pénzelte az opportunista elemeket, hogy fejtsenek ki propagandát a szakszervezeti vezetők ellen. Megkísérelték egy szakadás titóista szakszervezet létrehozását is, ez a kísérletük azonban teljesen csődöt mondott. A titóista árulók megpróbálnak a trieszti lakosság egyes rétegeinek »nacionalista« érzelmeire is hatni; az olasz és szlovén anyanyelvű dolgozókat megpróbálják egymás ellen uszítani. A tények azonban azt bizonyítják, hogy ennek a kísérletnek sincsen semmi sikere. A trieszti munkásság egységének és hevei szellemének fényes bizonyítékát nyújtotta az elmúlt év februárjában, amikor 35 ezer ipari munkás sztrájkolt 12 napon keresztül a nyomorúságos életfeltételek és az angolamerikai közigazgatás antidemokratikus intézkedései ellen. Együttérzése kifejezéseképpen a Trieszti Szabad Terület minden dolgozója két napon át általános sztrájkban állott. Bár a titóista propaganda óriási összegeket fordít arra a célra, hogy a trieszti lakosságot megnyerje — két napilapot és három hetilapot jelentetnek meg a városban és a megszálló övezet funkcionáriusai hatalmas fizetéseket húznak —, a trieszti munkásság hű marad haladó hagyományaihoz és a Kommunista Párthoz. Ezt bizonyítják az 1949 júniusában lezajlott községi választások is, melyeknek során a Kommunista Párt 13 mandátumot kapott, a titóista jelöltek pedig mindössze egyet. Az angol-amerikai megszálló hatóságok természetesen mindenben készségesen támogatják a titóistákat. Az utóbbi időben például rendszeresen tiltják be megszállási övezetükben a Kommunista Párt olyari kiadványait, melyek leleplezik a Titobanda mesterkedéseit. A TRIESZTI NÉP elszántan harcol az angol-amerikai imperialisták háborús előkészületei ellen. Az Exilona nevű amerikai fegyverszállító hajó, amely 1950 májusában Olaszországba szállított fegyvereket, miután Nápolyban a kikötőmunkások megtagadták kirakását, Triesztbe készült. A trieszti kikötőmunkások körében azonban kijelentették, hogy a hajót nem rakják ki, s az Exilona ezért jobbnak látta a kikötőt elkerülni. Ez év március 13-án a triesztiek ezrei tömeggyűlésen követelték a békeszerződés betartását és állást foglaltak az ellen, hogy a város az imperialista agresszió haditámaszpontja legyen a Szovjetúnió és a népi demokráciák ellen. Miután a titóista provokátorok egységbontó mesterkedései kudarcot vallottak, Triesztben ma teljes az önkény és a terror. A város 270 ezer főnyi lakosságára 10 ezer idegen katona is hétezer rendőr jut. A titók megszállása alatt álló »B«-övezetben — mint Vidali elvtárs közölte az Olasz Kommunista Párt VII. Kongresszusán . 1949 márciusától 1950 márciusáig 1573 lakost kegyetlenül bántalmaztak, 700-at elbocsátottak munkahelyéről, több mint 1400-at Tito csendőrei elhurcoltak, több mint 1700-at kényszermunkára ítéltek, 27-et orvul megöltek. Az angol-amerikai megszállók saját céljaikra 33 palotát, 121 villát, 23 lakóházat, 19 szállodát, 2 színházat, megszámlálhatatlan üzlet- és irodahelyiséget, valamint raktárt foglaltak le, míg a városban 55 ezer a hajléktalanok száma. Az angol-amerikai megszállók ma olyan kiváltságokat élveznek Triesztben, mint amilyeneket egykor Sanghajban élveztek az imperialisták ügynökei. Ezek után természetes, hogy az angol-amerikai imperialisták és titóista lakásaik a trieszti nép akaratával mit sem törődve, minden eszközzel megkísérlik a megszállás törvénytelen, fenntartását. Olasz és jugoszláv szolgáik most egymásután szórják a rágalmakat a Szovjetúnióra, amely következetesen harcol azért, hogy a békeszerződés Triesztre vonatkozó pontjait tiszteletben tartsák. A Szovjetunió következetes békepolitikájának tényei és a hatodik éve tartó keserves megszállás tapasztalatai következtében Trieszt népe ma egységesebben, elszántabban áll a Kommunista Párt mögött, a nemzetközi béketábor soraiban, mint valaha. A stockholmi békefelhívást 102.000 trieszti írta alá. Nem kétséges, hogy az öt nagyhatalom közötti békeegyezményt követelő berlini felhívás még nagyobb visszhangra talál majd a trieszti nép körében. Trieszt népe harcol a békéért, a kenyérért és a szabadságért.