Népszava, 1951. április (79. évfolyam, 76-100. sz.)
1951-04-01 / 76. szám
népszava Erősítsük az egész világot átfogó hatalmas béketábort Megkezdődött a Magyar Szabadságharcos Szövetség II. Országos Kongresszusa Vörös és piros-fehér-zöld lobogók díszítik az Építők Szakszervezete székházának nagytermét. A díszemelvény hátterében Lenin, Sztálin, Rákosi elvtársak arcképe. Kétoldalt pedig Kossuth, Petőfi, Táncsics, Dózsa, Rákóczi és Hunyadi nemzeti lobogóval övezett képe díszíti a falat. Ebben a teremben kezdte meg szombaton reggel kétnapos kongresszusát a Magyar Szabadságharcos Szövetség. ,4.5 üzemek élenjáró szabadságharcos dolgozói: sztahanovisták, munkaérdemrendesek, nők, férfiak, ifjak, továbbá a gépállomások, termelőszövetkezeti csoportok küldöttei jöttek el, hogy a kétnapos kongresszuson megtárgyalják feladataikat. Izzó lelkesedés töltötte el a kongresszusi küldötteket, amikor a felszabadító Szovjetunióról és a nagy Sztálin felbecsülhetetlen értékű támogatásáról számolt be Nógrádi elvtárs a megnyitó beszédében. A zsúfolt padsorokból hatalmas erövel zúgott hosszú perceken át az »Éljen Sztálin«, üdvözlet. Ütemes taps töltötte be a termet és egy emberként hangzott az »Éljen Rákosi, Etjén a Párt« köszöntés, amikor Nógrádi elvtárs népi demokráciánk fejlődésének motorjáról, győzelmeink szervezőjéről emlékezett meg. Dolgozó népünk békeharcának jelentős eseménye a Magyar Szabadságharcos Szövetség II. Kongresszusa, amelynek munkáját országszerte nagy érdeklődés kíséri. A Kongresszus megnyitásán megjelentek: Rónai Sándor elvtárs, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Nagy Imre elvtárs élelmezési miniszter, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagjai. Nógrádi Sándor elvtárs, az MDP Központi Vezetőségének tagja, a Szabadságharcos Szövetség elnöke, Drahos Lajos elvtárs, az országgyűlés elnöke, Piros László elvtárs, az MDP Politikai Bizottságának póttagja. Mező Imre elvtárs, a Budapesti Pártbizottság másodtitkára. Dénes István elvtárs, a DISZ főtitkára, Joss Istvánné elvtárs, az MNDSZ főtitkára. Bobás Lajos elvtárs, a DEFOSZ főtitkára. A Kongresszus küldöttei között helyet foglaltak Szőczey Sándor, a MÁVAG Kossuth-díjas sztahanovista kovácsa, Szili Lászlóné, a Csepeli Papírgyár sztahanovistája, Varga Imre, a Dunapentelei Vasmű Szabadságharcos Bizottságának titkára, Jakab Sándor, a Győri Vagon sztahanovistája, továbbá a Szabadságharcos Szövetség budapesti és vidéki szervezeteinek képviselői, akik a termelésben és a szabadságharcos munkában élenjárnak. A román szabadságharcos testvérszervezetet Elisabeth Lencovici és Ravel Ciochirca képviselték a Kongresszuson. Nógrádi Sándor elvtárs, a Szövetség elnöke nyitotta meg a Kongreszszust s a küldöttek lelkes tapsa között tolmácsolta a Párt Központi Vezetősége és Rákosi Mátyás elvtárs üdvözletét. — A Párt és Rákosi elvtárs elvárja ettől a Kongresszustól, hogy teljes értékű munkát végezzen — mondotta. A Kongresszus teremtse meg a feltételeit annak, hogy fordulat álljon be a Szövetség munkájában. Olyan fordulat, hogy a Szövetség valóban hatalmas, a nép által szeretett és támogatott, sokszázezer dolgozót — közöttük elsősorban ifjút és nőt — magában foglaló tömegszervezetté váljék. A Kongresszus ezután viharos lelkesedéssel választotta meg a díszelnökségbe a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagjait, élén Rákosi elvtárssal, valamint Dobi Istvánt, a minisztertanács elnökét. Ezután Kenéz István elvtárs, a Magyar Szabadságharcos Szövetség főtitkára tartotta meg beszámolóját. — Szövetségünk a szocializmus diadalmas építésének, ötéves tervünk megvalósításának második esztendejében tartja If. Országos Kongreszszusát. Abban az időben, amikor minden magyar dolgozóra és soraikban a magyar szabadságharcosokra is még sok fontos feladat valóraváltása vár. A Párt és a dolgozó gép teremtette új helyzet, a boldog, szebb élet új feladatokat tűz ki minden téren. Sokat alkotott, sokat alkot a magyar nép. Mindenkor készen kell állni eredményeink, szabadságunk, függetlenségünk védelmére. A főtitkár ezután a külpolitikai események tükrében világított rá a háborúra készülő imperialisták gaztetteire. Rámutatott a Szovjetúnió , vezette sokszázmilliós béketábor egyre növekvő erejére. — Mindenki előtt világító fáklyaként mutatják az utat Sztálin elvtársnak, a béke legfőbb őrének szavai: .új béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke megőrzésének ügyét és végig kitartanak mellette.« Rákosi elvtárs, minden magyar szabadságharcos példaképe, mondotta nagy Pártunk II. Kongreszszusán: »... lankadatlanul, hűén, erőnket nem kímélve küzdünk tovább a béke frontján s mindenüttolt leszünk, ahol a béke nagy ügyéért küzdeni és áldozni kell«. Népünk forrónszeretett vezérének szavai szabják meg szövetségünk feladatait is a békeharcban — mondotta beszámolójában Kenéz elvtárs. — Mi, a mai magyar szabadságharcosok úgy érezzük, igaz úton járunk, mert a magyar szabadságharc legszebb hagyományait követjük. Büszkén valljuk magunkat az 1848-as szabadságharcosok követőinek. Eszményképeink 1919 proletárhősei és a dicsőséges, magyar Vörös Hadsereg katonái. Tudjuk, hazafinak lenni ez ma azt jelenti, hogy védjük a dolgozó nép hatalmát, átalakulásunk nagy vívmányait, békés, szocialista építő munkánk lehetőségeit. Kenéz elvtárs ezután beszámolt arról, hogy a szabadságharcosok milyen lelkes felajánlásokkal készültek a Szövetség kongresszusára. Különösen a Kongresszus előkészítő időszakában, soha nem tapasztalt érdeklődés és áldozatkészség nyilvánult meg. — új és új szabadságharcos bajtársak seregével erősödtek szervezeteink. Új és új szervezetekkel erősödött szövetségünk. Rámutatott arra, hogy bár az elmúlt három év alatt sokat fejlődött a szövetség, a szabadságharcos mozgalomban még mindig seregével jelentkeznek a hibák és hiányosságok. — Kongresszusunk jelentsen minden téren fordulatot — emelte ki. — A szabadságharcosok soraiba baj- társi szeretettel, várunk pártállásra való tekintet nélkül minden becsületes dolgozót. Várjuk és hívjuk a pártonkívülieket. Az új bajtársak felvételénél az a döntő szempont, hogy a termelő munkában helytálló, igaz hazafiságtól áthatott dolgozók legyenek. Azt akarjuk, hogy az ifjúság legyen a szabadságharcos munka motorja és lendítőereje. Ugyanakkor a nők tíz- és tízezreit hívjuk sorainkba, mozgósítjuk békeharcra. Ismertette a Szövetség munkáját. A különböző körökben a szabadságharcos sportokkal ismerkednek meg a Szövetség tagjai — mondotta, majd így folytatta: — Kitartó munkával elérjük, hogy Szövetségünk a dolgozók százezreit magában foglaló, hatalmas, népszerű tömegszervezet lesz. 7— Forró szeretetünket és hálánkat fejezzük ki nagy Pártunk és szeretett Rákosi elvtársunk iránt. A Párt felbecsülhetetlen értékű támogatása, segítsége tette lehetővé, hogy eredményeket érjünk el. Még jobb, még több munkát kell végeznünk, hogy teljesíthessük mindazt, amit dolgozó népünk tőlünk vár. — A mi feladatunk az is, hogy erősítsük azt a hatalmas, egész világot átfogó béketábort, amelynek élén a világbéke legfőbb őre, a mi drága Sztálin elvtársunk áll. A főtitkári beszámoló után Gubis Ádám, a Szabadságharcos Szövetség szervezeti kérdéseit ismertette, amelynek során az eredményekre és hibákra mutatott rá. A bizottságok megválasztása után számos hozzászólás hangzott el. A Kongresszus elsőnapi munkáját a Városi Színházban rendezett ünnepi műsor fejezte be. Művezetői értekezlet a Vasasszékházban A kohó- és gépipari minisztérium és a Vasasszakszervezet péntek délután művezetői értekezletet tartott a Vasasszékház dísztermében. Az értekezleten megjelent Apró Antal elvtárs, a SZOT főtitkára, Csergő János elvtárs, a kohó- és gépipari miniszter első helyettese, valamint a kohó- és gépipari üzemek művezetői. Csergő elvtárs előadásában rámutatott arra, hogy nagyrészt a művezetők munkáján múlik a műhely jó vagy rossz termelési eredménye, a művezetők munkáján múlik a terv teljesítése és az új gyártási eljárások bevezetése. Ezért fontos feladat, hogy a művezetőknek megfelelő tekintélyt szerezzünk a műhelyekben. — A művezetők jogait és kötelességeit ki kell szélesítenünk — mondotta Csergő elvtárs. — Az a cél, hogy a művezetőknek joguk legyen a rosszul dolgozó, hanyag munkásokat iegbüntetti, de ugyanakkor a becsületesen dolgozókat megjutalmazni. Csergő elvtárs a művezetők felelősségéről szólva rámutatott arra, hogy a művezető felelős a tervben meghatározott önköltségi és termelékenységi előirányzat teljesítéséért. A művezetőnek összekötőkapocsnak kell lenni a vállalatvezető és a munkások között. Feladatuk, hogy az anyaghiány és a műszaki előkészítés hiányosságainak megszüntetésével elősegítsék a munkaverseny lendületét. Csergő elvtárs előadása végén hangoztatta, hogy a művezetőknek feladatkörükben legyenek példaképeik a szovjet művezetők, akiknek legfőbb céljuk az, hogy műhelyüket sztahanovista műhelyekké fejlesszék. Csergő elvtárs előadása után Bakonyi Sebestyén elvtárs, a kohó- és gépipari minisztérium gépipari főosztályvezetője és Szabó László elvtárs, a Vasasszakszervezet elnöke tartott előadást a művezetők feladatairól. Az előadásokat számos hozzászólás követte. A HÉT KÖNYVEI SZIKRA KÖNYVKIADÓ SÍ Angol Kommunista Párt Karri programjála (Nemzetközi kérdések, 52. sz.), 52 oldal, fűzve 150 forint. SZÉPIRODALMI KÖNYVKIADÓ Gergely Sándor: Falusi jelentés, ?. kiadás, tar oldal, fűzve 10. forint. Veres Péter: Próbatétel (regény), 3. kiadás, 154 Old., fűzve 9.50, kötve 15.— forint. Cervantes: Don Quijote, lett., 6-t oldal, fűzve 38.—. kötve 51.— forint. Moliére: Az úrhatnám polgár (komédia), 94 oldal, fűzve 6.50 forint. UJ MAGYAR KÖNYVKIADÓ Golubkov..: Két világot éltem (regény), 30. oldal, fűzve 17.50 forint. Szidlkbekov: Napjaink emberei (regéli), 142 oldal, fűzve 16.— forint. IFJÚSÁGI KÖNYVKIADÓ Geréb László: Kiált Patak vára (regény), 144 oldal, kötve 14.— forint! MŰVELT NÉP KÖNYVKIADÓ Kosztomarov: A szocialista Moszkva, 40 oldal, fűzve 1.— forint. Markov Szergej: Szibéria Ilése, 90 oldal, fűzve 6.61 forint. A XIX. század nagy orosz realista festői (36 festmény, kis Sándor bevezető tanúim.), 16 oldal, kötve 21.30 forint. NÉPSZAVA KÖNYVKIADÓ Birman: Harc a szocialista vállalatok jövedelmezőségének további fokozásáért, fűzve 7.5 forint. f .szervezeti szervezőmunka a Szovjetunióban. fűzve 4.— forint. M r,h: A villamosság alapfogalmai, IX. kiadás. fűzve 8.— forint. Az őrszem fémmegmunkálási eljárások, fűzve 5.50 fointért 4 Április 14—15-én országos értekezletet tart a Magyar Vöröskereszt A közeljövőben tömegszervezetté alakul át a Magyar Vöröskereszt. Az ipari, mezőgazdasági, értelmiségi dolgozók és diákok széles tömegeit vonja be a Vöröskereszt a munkahelyeken, iskolákban és lakóterületeken megalakuló csoportjaiba. A Vöröskereszt aktívái felvilágosító munkájukkal hathatós segítséget nyújtanak majd a balesetek megelőzéséhez, a népbetegségek elleni harchoz. Április 14-én és 15-én országos értekezletet tart a Magyar Vöröskereszt, amely utat mutat majd az új tömegszervezetre váró széleskörű feladatok megoldásához. ÁjtóVíj tj-CH új ísovjet darabot mutat át a Szintűié. Hazánk felszabadulásának hatodik évfordulóján, április 4-én új, szovjet darabot mutat be a Nemzeti Színház Kamaraszínháza, a Magyar Színház. Címe: »Titkos háború.« Szerzői:Mihajlov és Szomolját. A darabot Makai Imre fordította és Tarkányi Zoltán rendezi.. Főszereplőt a többi között: Somlai Artúr, kétszeres Kossuth-díjas, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze, Gobbi Hilda, Kossuth-díjas, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze. Az új antiimperialista szovjet dráma fordulatos cselekményén keresztül megismerteti a közönséggel a szovjet államvédellmi hatóságoknak a békét és az épülő kommunizmust bátran és rendíthetetlenül védő munkáját. Gyáriéitól kiló zscskvalasztó azonnali belépésre keresünk: SMUilgejóWlaggyár, xm.t swbpcss 4. 1951 ÁPRILIS 1. VASÁRNAP A tudós aspiránsok első értekezlete táviratban üdvözölte Rákosi elvtársat Az Országos Aspirantúra Bizottság március 31-én értekezletre hívta össze az aspiránsokat, amelyen megtárgyalták az aspiránsok tudományos kutató munkájának és szakmai tanúi hiányainak, munkatervének előkészítését. Az értekezletről egyhangú lelkesedéssel táviratot küldtek Rákosi elvtársnak. A többi között írják: Tudják, hogy a szocializmus építésében, a békéért folyó harcban igen nagy jelentősége van annak, hogy Pártunk kezdeményezésére, a Szovjetunió példáját követve, nálunk is megvalósult a kandidátusképzés, a néphez hű tudományos káderek tervszerű kiképzése. Büszkéi, hogy úttörői lehetnek hazánkban az aspiránsépzésnek és hálásak a magyar munkásosztálynak és élcsapatának, a Magyar Dolgozók Pártjának, hogy biztosította számukra a gondtalan tanulást és a tudományos kutatásban való elmélyedés lehetőségét. Ígérik, hogy a szovjet tudósok példáját követő, a néphez hű tudományos munkásokká válnak, akik a dolgozó nép javára fejlesztik tovább szaktudományukat és tudásukat a szocializmus építésének, a béke megvédésének szolgálatába állítják. Segítsék sikerre kultúrmunkásaink a békeaáírásgyűjtés ügyét Soha nem volt még szebb, hálásabb feladat üzemi kultúrmunkásaink előtt, mint az április 8-án kezdődő új aláírásgyűjtés elősegítése kulturális munkával. Az aláírásgyűjtés során a dolgozóknak meg kell magyarázni, mi a jelentősége a Béke Világtanács követelésének, annak, hogy az öt nagyhatalom kössön békeegyezményt. Ez új, hatalmas arányú felvilágosító munkát kíván meg. A népnevelők politikai felvilágosító tevékenysége mellett tehát ismét fontos szerep jut az üzemi kultúrcsoportok, kultúrbrigádok sajátos, színes agitációjának. Kultúrbrigádjaink már eddig is sikeresen segítették a szocializmus építését, a békéért vívott harcunkat. Most eddigi jó tapasztalataik felhasználásával, továbbfejlesztésével tegyék színessé, elevenné az aláírásgyűjtést megelőző kisgyűléseket és az egyéb agitációs megnyilvánulásokat. Dallal, zenével, rigmusokkal, szavalatokkal és villámjelenetekkel avassák harcos, lelkes ünneppé az aláírás napjait. A kultúragitáció eszközeivel is segítsék elmélyíteni a béke harcos megvédésének gondolatát. Műsorszámaik növeljék a béke Szovjetunió vezette világtáborának erejébe vetett hitet, a Párt iránti szeretetet és fokozzák az ellenséggel szemben az engesztelhetetlen gyűlöletet. Az üzem életéből vett események, példák műsorszerű feldolgozásával tudatosítják a dolgozókban: a békéért folyó harc nem szavakban, hanem mindennapi tettekben, elsősorban a termelés frontján való helytállásban nyilvánul meg. Ezért a rigmusok emeljék ki a termelésben, tehát a békeharcban is élenjáró dolgozókat, azokat, akik túlteljesítik április 4-i és május 1-i verseny-felajánlásaikat. Bírálják azokat, akik csak szavalnak a békéről, de munkájukkal nem védik azt. A műsorok is győzzék meg a dolgozókat arról: jól, vagy rosszul dolgozni, ez ma szintén állásfoglalás és a békeiveken az aláírással tett fogadalmat a munkapadoknál végzett tettek sorozatával váltjuk valóra. Szükséges, hogy a kultúrmunka különböző ágai, az üzemek központi kultúrcsoportjai, a maguk adottságainak teljes felhasználásával szintén segítsék elő békeharcuknak ezt a jelentős ütközetét. Hogyan érhetik ezt el? A kultúrverseny soron következő bemutató előadásai előtt 2—3 perces rövid beszéddel utaljanak az aláírásgyűjtés céljára és a jobb, áldozatkészebb munka jelentőségére a békeharcban. Műsorszámaikat pedig úgy állítják össze, hogy az előadásnak a legváltozatosabb számok mellett is imperialistaellenes jellege legyen. A műsor hazaszeretetre, hősi helytállásra neveljen. Ilyen műsorok öszszeállításához segítséget nyújtanak az eddig megjelent műsorfüzetek. De fokozottabban kell kísérletezni — hivatásos patronáló művészek segítségével — önálló műsorszerkesztéssel is, olyannal, amelynek anyagát, témáját az üzemi életből merítik. Ilymódon a kultúrverseny teljesítményfeltételeinek is jobban eleget tesznek. Az aláírásgyűjtés ideje alatt minden rendezvény, gyűjtés vagy értekezlet szintén jó alkalmat nyújt a kisebb vagy nagyobb kultúregyütteseknek rövid kis békeműsor előadására. Még a tánccsoportok műsorszámai is alkalmasak, hogy a mondanivalójukkal szintén elősegítsék békeharcunkat. Mojszejev elvtárs, a nálunk tartózkodó nagyszerű Sztálin-díjas művész megállapítja: »Minden népi táncban kétségtelenül közös téma a hazafiság, a népek barátsága, a munka hősiessége.« Bizonyos, hogy a mi táncainkban is benne van ez, csak tánccsoportjainknak meg kell tanulniok ennek felismerését és játékstílusukon keresztül ennek megfelelő kidomborítását. A szakszervezeti és üzemi kultúrotthonok vegyék programmjukba az aláírásgyűjtési mozgalom idejére a békeharccal, a szocialista munkaversennyel foglalkozó tömegelőadások rendezését, ilyen témájú könyvekről szóló ankétok, viták szervezését. Rendezzenek a békével foglalkozó kép- vagy egyéb dokumentációs anyagból kiállításokat. Ebben is kövessék a szovjet kultúrotthonok példáját, amelyek minden országos eseményt, minden harci feladatot sokoldalúan segítenek. A kultúrotthonokban és a szakszervezeti központokban az üzemek és szakszervezetek központi kultúregyüttesei legalább egyszer a kampány ideje alatt békekultúrestet rendezzenek. A szakszervezeti központi rendezvényre elsősorban a kultúrcsoportokkal nem rendelkező egész kis üzemek, illetve kisipari műhelyek dolgozóit vonják be. A könyvtárak rendezzenek kiállítást a békeharc és a szocialista építéssel foglalkozó könyvekből. Most különösen hívják fel a dolgozók figyelmét ezekre a könyvekre. Ajánlják nekik olvasásra és a könyvtáraktívák beszéljék meg velük egyénileg is az olvasottakat. A kultúrpropagandisták fokozottabban hívják fel a dolgozók figyelmét a békeharccal és a szocialista építéssel foglalkozó filmekre, színművekre. Induljanak harcba kultúrmunkásaink és a kulturális felvilágosítás minden eszközével, sokoldalú kultúrmunkával segítsék sikerre a békéért vívott harcot. Barinova és Petrovszkaja nagysikerű hangversenye a Fővárosi Zenekarral ■ A Magyar-Szovjet Barátság Hónapja nagyszerű élménysorozatából is kiemelkedő hangversenyt tartott pénteken a Fővárosi Zenekar a Városi Színházban. Már maga a műsor öszszeállítása is nagy érdeklődést váltott ki közönségünkből, de még jobban fokozta az érdeklődést Gatina Barinova és Veronika Petrovszkaja, szovjet vendégművészeink fellépte és új Kossuth-díjas karnagyunk, Perencsik János vezénylése. A műsor első számaként Weben Oberon-nyitánya hangzott el, a maga költői meseszerűségének, romantikus érzelemvilágának és hősies lendületének teljességében. Galina Barinova, a Moszkvai Filharmónia Sztálin-díjas hegedűművésze Brahms: Hegedűversenyét játszotta. Már a szólóhegedű első akkordjainak megszólaltatásával éreztük, hogy a sokszor hallott hegedűverseny új szépségeit fogjuk megismerni a kiváló szovjet hegedűművésznőnek az előadásában. Várakozásunkban nem csalódtunk, mert Barinova művészete a legnehezebb kettősfogásokban,a legnagyobb hangmagasságokban és a leggyorsabb tempókban is tiszta hegedűjátékkal, szólamának ezernyi színével, sok-sok árnyalatával, a hullámzó érzelmek kifejezésével mesterien tündökölt. Barinova hegedűjátékából melegség, emberség és nagy szeretet áradt. Veronika Petrovszkája hasonlóan elmélyedő művészettel és a nagy orosz előadóművészet hagyományaihoz méltóan tolmácsolta Csajkovszkij B-dúr zongoraversenyét. Játékában nyoma sem volt a nálunk oly gyakori, Csajkovszkijt meghamisító kispolgári szenvelgésnek. A versenymű letisztult érzéseit, líráját, emberi szenvedését és küzdelmeit kifejező zongorajáték, a virtuóz hatások öncélú hajszolásától távolálló, őszinte muzsikálás az, ami Petrovszkaja játékában oly nagyon magával ragadja a hallgatóságot. A Városi Színházat zsúfolásig megtöltő közönség sokáig ünnepelte szovjet vendégművészeinket, az est kitűnő karnagyát és a Fővárosi Zenekart. Külön ajándékként gyönyörködhettünk azokban a műsorszámokban, amelyeket Barinova és Petrovszkaja ráadásként játszottak.