Népszava, 1951. április (79. évfolyam, 76-100. sz.)

1951-04-01 / 76. szám

népszava Erősítsük az egész világot átfogó hatalmas béketábort Megkezdődött a Magyar Szabadságharcos Szövetség II. Országos Kongresszusa Vörös és piros-fehér-zöld lobogók díszítik az Építők Szakszervezete szék­­házának nagytermét. A díszemelvény hátterében Lenin, Sztálin, Rákosi elv­­társak arcképe. Kétoldalt pedig Kossuth, Petőfi, Táncsics, Dózsa, Rákóczi és Hunyadi nemzeti lobogóval övezett képe díszíti a falat. Ebben a teremben kezdte meg szombaton reggel kétnapos kongresszusát a Magyar Szabadságharcos Szövetség. ,4.5 üzemek élenjáró szabadságharcos dolgozói: sztahanovisták, munkaérdemrendesek, nők, férfiak, ifjak, továbbá a gépállomások, termelőszövetkezeti csoportok küldöttei jöttek el, hogy a két­napos kongresszuson megtárgyalják feladataikat. Izzó lelkesedés töltötte el a kongresszusi küldötteket, amikor a felszaba­dító Szovjetunióról és a nagy Sztálin felbecsülhetetlen értékű támogatásáról számolt be Nógrádi elvtárs a megnyitó beszédében. A zsúfolt padsorokból hatalmas erövel zúgott hosszú perceken át az »Éljen Sztálin«, üdvözlet. Ütemes taps töltötte be a termet és egy emberként hangzott az »Éljen Rákosi, Etjén a Párt« köszöntés, amikor Nógrádi elvtárs népi demokráciánk fejlődésének motorjáról, győzelmeink szervezőjéről emlékezett meg. Dolgozó népünk békeharcának jelentős eseménye a Magyar Szabadság­­harcos Szövetség II. Kongresszusa, amelynek munkáját országszerte nagy érdeklődés kíséri. A Kongresszus megnyitásán meg­jelentek: Rónai Sándor elvtárs, a Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Nagy Imre elvtárs élelmezési mi­niszter, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagjai. Nógrádi Sándor elvtárs, az MDP Központi Ve­zetőségének tagja, a Szabadságharcos Szövetség elnöke, Drahos Lajos elv­­társ, az országgyűlés elnöke, Piros László elvtárs, az MDP Politikai Bi­zottságának póttagja. Mező Imre elv­társ, a Budapesti Pártbizottság m­á­­sodtitkára. Dénes István elvtárs, a DISZ főtitkára, Joss Istvánné elv­társ, az MNDSZ főtitkára. Bo­bás Lajos elvtárs, a DEFOSZ főtitkára. A Kongresszus küldöttei között he­lyet foglaltak Szőczey Sándor, a MÁVAG Kossuth-díjas sztahanovista kovácsa, Szili Lászlóné, a Csepeli Pa­pírgyár sztahanovistája, Varga Imre, a Dunapentelei Vasmű Szabadság­­harcos Bizottságának titkára, Jakab Sándor, a Győri Vagon sztahanovis­tája, továbbá a Szabadságharcos Szö­vetség budapesti és vidéki szervezetei­nek képviselői, akik a termelésben és a szabadságharcos munkában élen­járnak. A román szabadságharcos testvér­szervezetet Elisabeth Lencovici és Ravel Ciochirca képviselték a Kon­gresszuson. Nógrádi Sándor elvtárs, a Szövet­ség elnöke nyitotta meg a Kongresz­­szust s a küldöttek lelkes tapsa között tolmácsolta a Párt Központi Vezető­sége és Rákosi Mátyás elvtárs üdvöz­letét.­­ — A Párt és Rákosi elvtárs elvárja ettől a Kongresszustól, hogy teljes értékű munkát végezzen — mondotta.­­ A Kongresszus teremtse meg a fel­tételeit annak, hogy fordulat álljon be a Szövetség munkájában. Olyan for­dulat, hogy a Szövetség valóban ha­talmas, a nép által szeretett és támo­gatott, sokszázezer dolgozót — kö­zöttük elsősorban ifjút és nőt — ma­gában foglaló tömegszervezetté váljék. A Kongresszus ezután viharos lel­kesedéssel választotta meg a dísz­elnökségbe a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagjait, élén Rákosi elvtárssal, valamint Dobi Ist­vánt, a minisztertanács elnökét. Ezután Kenéz István elvtárs, a Ma­gyar Szabadságharcos Szövetség fő­titkára tartotta meg beszámolóját. — Szövetségünk a szocializmus diadalmas építésének, ötéves tervünk megvalósításának második esztende­jében tartja If. Országos Kongresz­­szusát. Abban az időben, amikor minden magyar dolgozóra és soraik­ban a magyar szabadságharcosokra is még sok fontos feladat valóravál­­tása vár. A Párt és a dolgozó gép teremtette új helyzet, a boldog, szebb élet új feladatokat tűz ki minden té­ren. Sokat alkotott, sokat alkot a ma­gyar nép. Mindenkor készen kell állni eredményeink, szabadságunk, függet­lenségünk védelmére. A főtitkár ezután a külpolitikai ese­mények tükrében világított rá a há­borúra készülő imperialisták gaztet­teire. Rámutatott a Szovjetúnió , ve­zette sokszázmilliós béketábor egyre növekvő erejére. — Mindenki előtt világító fáklya­ként mutatják az utat Sztálin elvtárs­nak, a béke legfő­bb őrének szavai: .új béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke megőrzésének ügyét és végig kitarta­nak mellette.« Rákosi elvtárs, minden magyar szabadságharcos példaképe, mondotta nagy Pártunk II. Kongresz­szusán: »... lankadatlanul, hűén, erőnket nem kímélve küzdünk tovább a béke frontján s mindenütt­­olt le­szünk, ahol a béke nagy ügyéért küz­deni és áldozni kell«. Népünk forrón­­szeretett vezérének szavai szabják meg szövetségünk feladatait is a békeharcban — mondotta beszámoló­jában Kenéz elvtárs. — Mi, a mai magyar szabadság­harcosok úgy érezzük, igaz úton já­runk, mert a magyar szabadságharc legszebb hagyományait követjük. Büszkén valljuk magunkat az 1848-as szabadságharcosok követőinek. Esz­ményképeink 1919 proletárhősei és a dicsőséges, magyar Vörös Hadsereg katonái. Tudjuk, hazafinak lenni ez ma azt jelenti, hogy védjük a dolgozó nép hatalmát, átalakulásunk nagy vívmányait, békés, szocialista építő munkánk lehetőségeit. Kenéz elvtárs ezután beszámolt ar­ról, hogy a szabadságharcosok mi­lyen lelkes felajánlásokkal készültek a Szövetség kongresszusára. Különösen a Kongresszus előkészítő időszakában, soha nem tapasztalt érdeklődés és áldozatkészség nyilvánult meg. — új és új szabadságharcos baj­­társak seregével erősödtek szerveze­teink. Új és új szervezetekkel erősö­dött szövetségünk. Rámutatott arra, hogy bár az el­múlt három év alatt sokat fejlődött a szövetség, a szabadságharcos moz­galomban még mindig seregével je­lentkeznek a hibák és hiányosságok. — Kongresszusunk jelentsen min­den téren fordulatot — emelte ki. — A szabadságharcosok soraiba baj- t­ársi szeretettel, várunk pártállásra való tekintet nélkül minden becsüle­tes dolgozót. Várjuk és hívjuk a pár­­tonkívülieket. Az új bajtársak felvé­telénél az a döntő szempont, hogy a termelő munkában helytálló, igaz hazafiságtól áthatott dolgozók legye­nek. Azt akarjuk, hogy az ifjúság le­gyen a szabadságharcos munka mo­torja és lendítőereje. Ugyanakkor a nők tíz- és tízezreit hívjuk sorainkba, mozgósítjuk békeharcra. Ismertette a Szövetség munkáját. A különböző körökben a szabadság­­harcos sportokkal ismerkednek meg a Szövetség tagjai — mondotta, majd így folytatta: — Kitartó munkával elérjük, hogy Szövetségünk a dolgozók százezreit magában foglaló, hatalmas, népszerű tömegszervezet lesz. 7— Forró szeretetünket és hálánkat fejezzük ki nagy Pártunk és szeretett Rákosi elvtársunk iránt. A Párt fel­becsülhetetlen értékű támogatása, se­gítsége tette lehetővé, hogy eredmé­nyeket érjünk el. Még jobb, még több munkát kell végeznünk, hogy teljesít­hessük mindazt, amit dolgozó né­pünk tőlünk vár. — A mi feladatunk az is, hogy erő­sítsük azt a hatalmas, egész világot átfogó béketábort, amelynek élén a világbéke legfőbb őre, a mi drága Sztálin elvtársunk áll. A főtitkári beszámoló után Gubis Ádám, a Szabadságharcos Szövetség szervezeti kérdéseit ismertette, amely­nek során az eredményekre és hi­bákra mutatott rá. A bizottságok megválasztása után számos hozzászólás hangzott el. A Kongresszus elsőnapi munkáját a Városi Színházban rendezett ü­nnepi műsor fejezte be. Művezetői értekezlet a Vasasszékházban A kohó- és gépipari minisztérium és a Vasasszakszervezet péntek délután művezetői értekezletet tartott a Vasasszékház dísztermében. Az értekezleten megjelent Apró Antal elvtárs, a SZOT főtitkára, Csergő Já­nos elvtárs, a kohó- és gépipari mi­niszter első helyettese, valamint a kohó- és gépipari üzemek művezetői. Csergő elvtárs előadásában rámutatott arra, hogy nagyrészt a művezetők munkáján múlik a műhely jó vagy rossz termelési eredménye, a műveze­tők munkáján múlik a terv teljesítése és az új gyártási eljárások bevezetése. Ezért fontos feladat, hogy a műveze­tőknek megfelelő tekintélyt szerezzünk a műhelyekben. — A művezetők jogait és köteles­ségeit ki kell szélesítenünk — mon­dotta Csergő elvtárs. — Az a cél, hogy a művezetőknek joguk legyen a rosszul dolgozó, hanyag munkásokat i­­egbüntet­ti, de ugyanakkor a becsü­letesen dolgozókat megjutalmazni. Csergő elvtárs a művezetők felelős­ségéről szólva rámutatott arra, hogy a művezető felelős a tervben meghatá­rozott önköltségi és termelékenységi előirányzat teljesítéséért. A műveze­tőnek összekötőkapocsnak kell lenni a vállalatvezető és a munkások között. Feladatuk, hogy az anyaghiány és a műszaki előkészítés hiányosságainak megszüntetésével elősegítsék a munka­verseny lendületét. Csergő elvtárs előadása végén han­goztatta, hogy a művezetőknek fel­adatkörükben legyenek példaképeik a szovjet művezetők, akiknek legfőbb céljuk az, hogy műhelyüket sztahano­vista műhelyekké fejlesszék. Csergő elvtárs előadása után Ba­konyi Sebestyén elvtárs, a kohó- és gépipari minisztérium gépipari fő­osztályvezetője és Szabó László elv­­társ, a Vasasszakszervezet elnöke tartott előadást a művezetők felada­tairól. Az előadásokat számos hozzá­szólás követte. A HÉT KÖNYVEI SZIKRA KÖNYVKIADÓ SÍ Angol Kommunista Párt K­arri pro­gramjála (Nemzetközi kérdések, 52. sz.), 52 oldal, fűzve 1­50 forint. SZÉPIRODALMI KÖNYVKIADÓ Gergely Sándor: Falusi jelentés, ?. ki­adás, tar oldal, fűzve 10.­­ forint. Veres Péter: Próbatétel (regény), 3. ki­adás, 154 Old., fűzve 9.50, kötve 15.— forint. Cervantes: Don Quijote, lett., 6-t­­ ol­dal, fűzve 38.—. kötve 51.— forint. Moliére: Az úrhatnám polgár (komédia), 9­4 oldal, fűzve 6.5­0 forint. UJ MAGYA­R KÖNYVKIADÓ Golubkov..: Két világot éltem (regény), 3­0. oldal, fűzve 17.50 forint. Szidlkbekov: Napjaink emberei (regéli)­­, 142 oldal, fűzve 16.— forint. IFJÚSÁGI KÖNYVKIADÓ Geréb László: Kiált Patak vára (regény), 144 oldal, kötve 14.— forint! MŰVELT NÉP KÖNYVKIADÓ Kosztomarov: A szocialista Moszkva, 4­0 oldal, fűzve 1.— forint. Markov Szergej: Szibéria Ilése, 90 oldal, fűzve 6.61­ forint. A XIX. század nagy orosz realista festői (36 festmény, kis Sándor bevezető tanúim.), 16 oldal, kötve 21.30 forint. NÉPSZAVA KÖNYVKIADÓ Birman: Harc a szocialista vállalatok jöve­delmezőségének további fokozásáért, fűzve 7.5 forint. f­ .szervezeti szervezőmunka a Szovjet­unióban. fűzve 4.— forint. M r,h: A villamosság alapfogalmai, IX. ki­adás. fűzve 8.— forint. A­z őrszem fémmegmunkálási eljárások, fűzve 5.5­0 fointért 4 Április 14—15-én országos értekezletet tart a Magyar Vöröskereszt A közeljövőben tömegszervezetté alakul át a Magyar Vöröskereszt. Az ipari, mezőgazdasági, értelmiségi dol­gozók és diákok széles tömegeit vonja be a Vöröskereszt a munkahelyeken, iskolákban és lakóterületeken meg­alakuló csoportjaiba. A Vöröskereszt aktívái felvilágosító munkájukkal hat­hatós segítséget nyújtanak majd a balesetek megelőzéséhez, a népbeteg­ségek elleni harchoz. Április 14-én és 15-én országos értekezletet tart a Magyar Vöröskereszt, amely utat mu­tat majd az új tömegszervezetre váró széleskörű feladatok megoldásához. ÁjtóVíj tj-CH új ísovjet dara­bot mutat át a Szintűié. Hazánk felszabadulásának hatodik évfordulóján, április 4-én új, szovjet darabot mutat be a Nemzeti Színház Kamaraszínháza, a Magyar Színház. Címe: »Titkos háború.« Szerzői:­­Mi­­hajlov és Szomolját. A darabot Makai Imre fordította és Tarkányi Zoltán rendezi.. Főszereplőt a többi között: Somlai­ Artúr, kétszeres Kossuth-díjas, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze, Gobbi Hilda, Kossuth-díjas, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze. Az új antiimperialista szovjet dráma fordulatos cselekményén keresztül megismerteti a közönséggel a szovjet államvédellm­i ha­tóságoknak a békét és­ az épülő kommunizmust bátran és rendíthetetlen­ül védő munkáját. Gyáriéitól k­iló zscskvalasztó azonnali belépésre keresünk: SMUilgejóWlaggyár, xm.t swbp­cs­s 4. 1951 ÁPRILIS 1. VASÁRNAP A tudós aspiránsok első értekezlete táviratban üdvözölte Rákosi elvtársat Az Országos Aspirantúra Bizott­ság március 31-én értekezletre hívta össze az aspiránsokat, amelyen meg­tárgyalták az aspiránsok tudományos kutató munkájának és szakmai tanúi hiányainak, munkatervének előkészíté­sét. Az értekezletről egyhangú lelkese­déssel táviratot küldtek Rákosi elv­társnak. A többi között írják: Tudják, hogy a szocializmus épí­tésében, a békéért folyó harcban igen nagy jelentősége van annak, hogy Pártunk kezdeményezésére, a Szovjet­unió példáját követve, nálunk is megvalósult a kandidátusképzés, a néphez hű tudományos káderek terv­szerű kiképzése. Büszkéi­, hogy út­törői lehetnek hazánkban az aspiráns­­épzésnek és hálásak a magyar mun­kásosztálynak és élcsapatának, a Ma­gyar Dolgozók Pártjának, hogy bizto­sította számukra a gondtalan tanu­lást és a tudományos kutatásban való elmélyedés lehetőségét. Ígérik, hogy a szovjet tudósok példáját követő, a néphez hű tudományos munkásokká válnak, akik a dolgozó nép javára fejlesztik tovább szak­­tudományukat és tudásukat a szocia­lizmus építésének, a béke megvédésé­nek szolgálatába állítják. Segítsék sikerre kultúrmunkásaink a békeaáírásgyűjtés ügyét Soha nem volt még szebb, hálá­­sabb feladat üzemi kultúrmunkásaink előtt, mint az április 8-án kezdődő új aláírásgyűjtés elősegítése kultu­rális munkával. Az aláírásgyűjtés so­rán a dolgozóknak meg kell magya­rázni, mi a jelentősége a Béke Világ­tanács követelésének, annak, hogy az öt nagyhatalom kössön békeegyez­ményt. Ez új, hatalmas arányú felvilá­gosító munkát kíván meg. A népneve­lők politikai felvilágosító tevékenysége mellett tehát ismét fontos szerep jut az üzemi kultúrcsoportok, kultúr­­brigádok sajátos, színes agitációjá­nak. Kultúrbrigádjaink már eddig is sikeresen segítették a szocializmus építését, a békéért vívott harcunkat. Most eddigi jó tapasztalataik felhasz­nálásával, továbbfejlesztésével tegyék színessé, elevenné az aláírásgyűjtést megelőző kisgyűléseket és az egyéb agitációs megnyilvánulásokat. Dallal, zenével, rigmusokkal, szavalatokkal és villámjelenetekkel avassák harcos, lelkes ünneppé az aláírás napjait. A kultúragitáció eszközeivel is segítsék elmélyíteni a béke harcos megvédésé­nek gondolatát. Műsorszámaik növel­jék a béke Szovjetunió vezette világ­­táborának erejébe vetett hitet, a Párt iránti szeretetet és fokozzák az ellen­séggel szemben az engesztelhetetlen gyűlöletet. Az üzem életéből vett ese­mények, példák műsorszerű feldolgo­zásával tudatosítják a dolgozókban: a békéért folyó harc nem szavakban, hanem mindennapi tettekben, elsősor­ban a termelés frontján való helyt­állásban nyilvánul meg. Ezért a rig­musok emeljék ki a termelésben, tehát a békeharcban is élenjáró dolgozókat, azokat, akik túlteljesítik április 4-i és május 1-i verseny-felajánlásaikat. Bí­rálják azokat, akik csak szavalnak a békéről, de munkájukkal nem védik azt. A műsorok is győzzék meg a dolgozókat arról: jól, vagy rosszul dolgozni, ez ma szintén állásfoglalás és a békeiveken az aláírással tett fo­gadalmat a munkapadoknál végzett tettek sorozatával váltjuk valóra. Szükséges, hogy a kultúrmunka kü­lönböző ágai, az üzemek központi kultúrcsoportjai, a maguk adottságai­nak teljes felhasználásával szintén se­gítsék elő békeharcuknak ezt a jelen­tős ütközetét. Hogyan érhetik ezt el? A kultúrverseny soron következő be­mutató előadásai előtt 2—3 perces rövid beszéddel utaljanak az aláírás­gyűjtés céljára és a jobb, áldozat­készebb munka jelentőségére a béke­harcban. Műsorszámaikat pedig úgy állítják össze, hogy az előadásnak a legváltozatosabb számok mellett is imperialistaellenes jellege legyen. A műsor hazaszeretetre, hősi helyt­állásra neveljen. Ilyen műsorok ösz­­szeállításához segítséget nyújtanak az eddig megjelent műsorfüzetek. De fo­kozottabban kell kísérletezni — hi­vatásos patronáló művészek segítsé­gével — önálló műsorszerkesztéssel is, olyannal, amelynek anyagát, té­máját az üzemi életből merítik. Ily­­módon a kultúrverseny teljesítmény­feltételeinek is jobban eleget tesznek. Az aláírásgyűjtés ideje alatt minden rendezvény, gyűjtés vagy értekezlet szintén jó alkalmat nyújt a kisebb vagy nagyobb kultúregyütteseknek rövid kis békemű­sor előadására. Még a tánccsoportok műsorszámai is alkal­masak, hogy a mondanivalójukkal szin­tén elősegítsék békeharcunkat. Moj­­szejev elvtárs, a nálunk tartózkodó nagyszerű Sztálin-díjas művész meg­állapítja: »Minden népi táncban két­ségtelenül közös téma a hazafiság, a népek barátsága, a munka hősies­sége.« Bizonyos, hogy a mi tán­cainkban is benne van ez, csak tánc­csoportjainknak meg kell tanulniok ennek felismerését és játékstílusukon keresztül ennek megfelelő kidomborí­tását. A szakszervezeti és üzemi kultúr­­otthonok vegyék programm­jukba az aláírásgyűjtési mozgalom idejére a békeharccal, a szocialista munka­­versennyel foglalkozó tömegelőadá­sok rendezését, ilyen témájú köny­vekről szóló ankétok, viták szer­vezését. Rendezzenek a békével fog­lalkozó kép- vagy egyéb dokumentá­ciós anyagból kiállításokat. Ebben is kövessék a szovjet kultúrotthonok pél­dáját, amelyek minden országos ese­ményt, minden harci feladatot sok­oldalúan segítenek. A kultúrotthonok­­ban és a szakszervezeti központokban az üzemek és szakszervezetek köz­ponti kultúregyüttesei legalább egy­szer a kampány ideje alatt békekultúr­­estet rendezzenek. A szakszervezeti központi rendezvényre elsősorban a kultúrcsoportokkal nem rendelkező egész kis üzemek, illetve kisipari mű­helyek dolgozóit vonják be. A könyvtárak rendezzenek kiállítást a békeh­arc és a szocialista építéssel foglalkozó könyvekből. Most különö­sen hívják fel a dolgozók figyelmét ezekre a könyvekre. Ajánlják nekik olvasásra és a könyvtáraktívák be­széljék meg velük egyénileg is az olvasottakat. A kultúrpropagandisták fokozottabban hívják fel a dolgozók figyelmét a békeharccal és a szocia­lista építéssel foglalkozó filmekre, színművekre. Induljanak harcba kultúrmunká­saink és a kulturális felvilágosítás minden eszközével, sokoldalú kultúr­­munkával segítsék sikerre a békéért vívott harcot. Barinova és Petrovszkaja nagysikerű hangversenye a Fővárosi Zenekarral ■ A Magyar-Szovjet Barátság Hó­napja nagyszerű élménysorozatából is kiemelkedő hangversenyt tartott pénteken a Fővárosi Zenekar a Városi Színházban. Már maga a műsor ösz­­szeállítása is nagy érdeklődést vál­tott ki közönségünkből, de még job­ban fokozta az érdeklődést Gatina Barinova és Veronika Petrovszkaja, szovjet vendégművészeink fellépte és új Kossuth-díjas karnagyunk, Peren­­csik János vezénylése. A műsor első számaként Weben Oberon-nyitánya hangzott el, a maga költői meseszer­űségének, romantikus érzelemvilágának és hősies lendüle­tének teljességében. Galina Barinova, a Moszkvai Fil­harmónia Sztálin-díjas hegedű­művésze Brahms: Hegedűversenyét játszotta. Már a szólóhegedű első akkordjainak megszólaltatásával éreztük, hogy a sokszor hallott he­gedűverseny új szépségeit fogjuk megismerni a kiváló szovjet hegedű­­művésznőnek az előadásában. Vára­kozásunkban nem csalódtunk, mert Barinova művészete a legnehezebb kettősfogásokban,­­a legnagyobb hang­­magasságokban és a leggyorsabb­ tempókban is tiszta hegedűjátékkal, szólamának ezernyi színével, sok-sok árnyalatával, a hullámzó érzelmek kifejezésével mesterien tündökölt. Barinova hegedűjátékából melegség, emberség és nagy szeretet áradt. Veronika Petrovszkája hasonlóan elmélyedő művészettel és a nagy orosz előadóművészet hagyományai­hoz méltóan tolmácsolta Csajkovszkij­ B-dúr zongoraversenyét. Játékában nyoma sem volt a nálunk oly gya­kori, Csajkovszkijt meghamisító kis­polgári szenvelgésnek. A versenymű letisztult érzéseit, líráját, emberi szen­vedését és küzdelmeit kifejező zon­gorajáték, a virtuóz hatások öncélú hajszolásától távolálló, őszinte mu­zsikálás az, ami Petrovszkaja játé­kában oly nagyon magával ragadja a hallgatóságot. A Városi Színházat zsúfolásig megtöltő közönség sokáig ünnepelte szovjet vendégművészeinket, az est kitűnő karnagyát és a Fővárosi Zene­kart. Külön ajándékként gyönyörköd­hettünk azokban a műsorszámokban, amelyeket Barinova és Petrovszkaja ráadásként játszottak.

Next