Népszava, 1951. június (79. évfolyam, 125-150. sz.)

1951-06-01 / 125. szám

­K0I TONI­US 1, PÉNTEK ii prémiumrendszer előkészítésének eddigi tapasztalatai . A minisztertanács rendelete értel­mében június 1-én megszűnt a mu­tatószámos bérrendszer, amely nép­gazdaságunk fejlettségének jelenlegi fokán már nem felel meg a szocia­lista építés, fölemelt ötéves tervünk követelményeinek. A mutató számos rendszer áttekinthetetlensége, a bur­­zsoá »bérrendszerekre« jellemző ködö­sítő jellege és az, hogy az idők folyamán ez a rendszer a kispolgári egyenlősítés melegágyává vált, szük­­ségessé tette a megszüntetését. Pár­tunk II. Kongresszusának határozata­­értelmében a mutatószámos rendszer helyett elsősorban darabbért kell bevezetni, ahol ennek előfeltételei biz­tosíthatók. Azokban a munkakörök­ben, ahol a darabbér bevezetésére nincs lehetőség, a dolgozók munká­jának eredményességét mutató szám­adatok alapján be kell vezetni a pré­miumrendszert. Ez annyi jelent, hogy a dolgozók időbéres alapbérükön felül előre meghatározott összegű prémiu­mot kapnak, ha »prémiumfeladatai­kat« teljesítették, vagy túlteljesítet­ték. Azokat a dolgozókat pedig, akik­nél a munka eredményessége nem mutatható ki számszerűleg, »sima« időbérben kell elszámolni. A rendelet célja az, hogy a koráb­ban mutatószámos rendszerben elszá­molt dolgozók közül mennél többen kerüljenek át darabbérbe. A prémiumrendszer bevezetésére irányuló előkészületek befejeződtek. A vállalatok túlnyomó többsége kö­rültekintően foglalkozott a »mutató­számos« dolgozók munkakörének meg­vizsgálásával. Ennek során számos »eldugott« munkakörre bukkantak, amelyekről tudták ugyan, hogy létez­nek, de nem volt tudomásuk arról, hogy a munkakört betöltő dolgozók mit végeznek munkaidejük alatt. E »rejtett tartalék« felszínre kerülése lehetővé tette, hogy megfelelő átszer­vezéssel egyes munkaköröket össze­vonjanak s ezzel munkaerő szabadul­jon fel, így például a Magyar Pamut­­iparban, miután megállapították a vetüléktáblamérők és hüvelyválogatók alacsony leterhelését és a helytelen munkaszervezést- a két munkakört összevonták. Ezáltal három dolgozót lehetett más munkára beosztani és lehetségessé vált az »összevont« mun­­­kakörben a darabbér bevezetése. A vállalatok többsége megértette a­­rendelet célját és a »mutatószámos« dolgozók többségét darabbérbe vitte át. Természetesen egyidejűleg biztosí­tották a darabbér bevezetésének elő­feltételeit. A »Richards« Gyapjúfonó- és Szövő­vállalatnál 141 mutatószá­mos közül 121 dolgozik ezentúl darab­bérben. A mutatószámból darab­bérbe kerülők létszámának ilyen ked­vező alakulása a textiliparban általá­nos. A vállalatok párt- és szakszervezeti aktívái általában eredményes segítsé­get nyújtottak a rendelet végrehajtá­sát irányító szakemberek munkájához.­­A Győri Vagongyárban jó munkát végeztek a párt- és szakszervezeti ak­tívák. A rendelet ismertetését követő röpgyűlés után az a hangulat terjedt el a dolgozók között, hogy most min­den »mutatószámos dolgozó« sím­a idő­bérbe kerül és ennek következtében csökkenni fog a keresetük. Ez a han­gulat abból keletkezett, hogy a minisz­tertanács rendeletét hiányosan ismer­tették. Ezért a párt- és szakszervezeti aktívák a gyárrészlegek prémiumfele­lőseivel együtt egyenként fogl­alkoztak a dolgozókkal. Példákon magyarázták meg, hogy a becsületes, szorgalmas­­dolgozók keresete általában nem csök­ken, sőt, ha prémiumfeladataikat túl­teljesítik, az eddiginél magasabb lesz a keresetük. Közölték továbbá a dol­gozókkal, hogy a mutatószámosok kö­zül körülbelül 240-en darabbérbe ke­rülnek. Nem mondhatjuk azonban, hogy a szakszervezetek központi szervei min­den esetben segítették munkájukban a szakszervezetek üzemi szerveit, így a szakszervezetek győri központja nem hozta a vállalatok tudomására más győri vállal­atok eredményeit, — például azt, hogy a Richards-gyárban a mutatószámosok 86 százaléka darabbérbe kerül —, hogy azokat fel­világosító munkájukban felhasznál­hassák. Az elért eredmények mellett több helyen tapasztaltunk kisebb-nagyobb hibákat, hiányosságokat is. Ezek többsége olyan, hogy néhány nap alatt kiküszöbölhetők és így nem ve­szélyeztetik a rendelet eredményes végrehajtását. Vannak azonban olyan lemaradások, amelyeknek behozása komoly feladatot jelent. A Győri Va­gongyárban például a vállalatvezetés helytelen szervezése következtében nem tudták június 1-re befejezni az előkészületi munkáikat. A lemaradás o­ka az, hogy későn kezdtek hozzá a »mutatószámból« prémiumrendszerbe kerülő dolgozók elmúlt három havi keresetének megállapításához. Az át­lagkeresetek kiszámítása nélkül pedig nem lehet meghatározni a prémiumok mértékét. Ennek következtében a dol­gozókkal nem tudták június­­ előtt közölni a prémiumok mértékét. Ezt a lemaradást csak úgy tudják be­hozni, ha a vállalat igazgatósága megfelelő segítséget ad a prémium­­felelősöknek és a statisztikusoknak. A lemaradás behozása szükségessé teszi azt is, hogy a rendelet végrehajtását irányító és abban részvevő szemé­lyek a rájuk bízott feladat jelentősé­géhez mérten az eddiginél nagyobb lendülettel végezzék munkájukat. Egy másik hiba, hogy több helyen »sima« időbérbe akartak­­ átvinni olyan dolgozókat, akiknél a prémiu­m bevezetésének előfeltételeit meg lehe­tett volna teremteni. A kérdés annál nagyobb jelentőségű, mert magasabb szakképzettséget igénylő munkakö­rökről van szó (például karbantartó lakatosok)­ Előfordult olyan eset is, hogy az udvari segédmunkásokra »rá­erőszakoltak« valamilyen »prémium­mutatót«. Az ilyen,­­vagy ehhez ha­sonló törekvések ellen, amelynek célja a kispolgári »egyenlítősdi« becsempé­szése mindjobban szocialistává váló bérrendszerünkbe, a legélesebben fel kell venni a harcot. A június 1-i határidő lejárta nem­­jelenti azt, hogy a vállalatok vezető­ségének és a dolgozóknak a felada­tai most már lezárultak. A vállalatok irányítóinak kötelessége, hogy a pré­miumrendszerbe került dolgozókra a lehetőségekhez mérten, folyamatosan kiterjesszék a darabbérrendszert, ezen­kívül a »sima« időbérbe átvitt dol­gozók számára is mennél szélesebb körben lehetővé tegyék a prémium­­rendszer alkalmazását. A szakszervezetek üzemi szervei­nek feladata elsősorban a hibák ki­küszöbölésének ellenőrzése, valamint annak biztosítása, hogy a júniusi munkabéreket fennakadás nélkül el tudják számolni. Ott, ahol még nem közölték volna a dolgozókkal, hogy június 1-e után milyen bérrendszer­ben fogják elszámolni őket, illetve nem közölték velük a prémiumfelada­tot és a kifizetésre kerülő prémiu­mok mértékét, a szakszervezetek üzemi szerveinek legsürgősebb fel­adata a dolgozók mielőbbi tájékoz­tatása. A dolgozók viszont éberen őrködje­nek afelett, hogy­ a prémiumrendszert az ellenség ügynökei ne használhas­sák fel népgazdaságunk, a terv sike­res végrehajtása és a dolgozók egyéni érdekei ellen. Akadályozzák meg, hogy a prémiumrendszert esetleg egyesek népgazdaságunk fejlődését gátló ,mutatószámos rendszerré tor­zítsák­. Lépjenek fel a hamis egyen­­lősdi ellen és akadályozzanak meg idejében minden ilyen törekvést. Így válik csak a prémiumrendszer a ter­melés eredményeinek egyik emelő­jévé, hasznos fegyverré a felemelt ötéves terv végrehajtásáért folyó harcban. Forrai László Nagyarányú építkezések Komlón, az ötéves terv új bányászvárosában Komlón, az ötéves terv új bányász­­óvárosában nagyarányú építkezések folynak. Két éve még 3500 lakosa volt Komlónak, ma már 8900. Az egykori ingovány helyén most 360 vagonos, 27 méter magas szénosztályozó épül. Emeletes házak állanak az egykori kukoricaföldek helyén is. Nincs még két éve, hogy elkészült az első nyolc kétemeletes bányászház és azóta már új, modern város épült a Komló feletti dombokon. Ez év márciusában öt új kétemeletes kockaházat adtak át a bá­nyászoknak. Összesen 326 modern új lakás épült fel eddig és két 100—100 személyes legényszálló. A következő hetekben pedig újabb 210 lakást adnak át a bányászoknak. Hat újabb lakóház építését is megkezdték már, amelyek­ben az év végére 252 modern lakás várja a dolgozókat. Nemsokára elkészül az egészségház is, korszerű orvosi rendelővel. Építik a DISZ kultúrházat, ahol 270 négyzet­­méteres nagy étkezde és beépített szín­pad is lesz. új községi kenyérgyárat is létesítenek, az egykori sportpályán lesz Komló főtere, ide épül a szálloda, a posta és az új tanácsháza. 3 A DISZ Központi Vezetőségének felhívása az ifjúsághoz a Dunai Vasmű felépítésében való önkéntes részvételre Fiatalok százai fordultak a Dolgozó Ifjúság Szövetsége Központi Vezető­ségéhez azzal a kéréssel, hogy részt vehessenek nyári önkéntes munkával a Dunai Vasmű építésében. A Szov­jetunióban tanuló ösztöndíjasok, a »Sallai Imre« szakérettségis kollé­gium hallgatói és az Erőgépjavító Vállalat DISZ-szervezetének ifjúmun­kásai elsőnek ajánlották fel, hogy nyári szünidejük, illetve szabadságuk egy részét a Dunai Vasmű építésénél töltik el. Üdvözöljük a fiatalok­ hazafias kez­deményezését! Ifjaink ismét bebizo­nyították, hogy felelősnek érzik ma­gukat felemelt ötéves tervünk meg­valósításáért. Rákosi elvtárs ifjúságá­nak szíve együtt dobban a Vasmű építőinek csákányával, kalapácsával s nyáron együtt indulnak ütközetbe az új gyárcsarnokért, a házakért és utakért , aza acélért. Békénk egyik erős vára, nemze­tünk büszkesége, ötéves tervünk leg­nagyobb alkotása, a Dunai Vasmű, sokezernyi ember munkájával épül. Az építők mind nagyobb területet hó­dítanak el a természettől. Ahol tegnap dombok voltak, ma házsorok emel­kednek s az alkotó munka ereje for­málja az acélkombinát első gyárcsar­nokait. Új, szocialista város születik a Duna mentén s a szocialista építő­munka tüzében új ifjúság nő fel. Az ifjú építők előtt kirajzolódnak az óriási kohómű, a zúgó gépekkel teli üzemek s a gyár futószalagjairól le­gördülő traktorok, mozdonyok, az új szerszámgépek, hidak , amelyek né­pünk munkáját könnyítik, hazánkat erősítik. Ifjaink ezreinek önkéntes munkája ezt a harcot segíti sikerre! A Dolgozó Ifjúság Szövetsége ma­gáévá tette a fiatalok kezdeményezé­sét és kérte kormányunkat, tegye lehe­tővé a fiatalok nyári önkéntes mun­káját a Dunai Vasmű építésénél. A kormány helyesli a kezdeményezést s a feltételeket megteremti annak meg­valósításához. Ennek alapján a DISZ Központi Vezetősége kéthetes csoportokban ön­kéntes építőmunkát szervez a Dunai Vasműnél június 17-től szeptember 8-ig. A Dunai Vasmű felépítésében a részvétel kitüntetés, amit a DISZ KV azoknak az ifjaknak és leányoknak tesz lehetővé, akik erre jó vizsgaered­ményeikkel, szövetségünkben végzett munkájukkal érdemesnek bizonyulnak. DISZ-szervezetek, diákfiatalok! Szé­lesítsétek tovább a hazafias kezdemé­nyezést. Önkéntes építőmunkával is készüljetek a III. Világifjúsági Talál­kozóra, a világ ifjúságának harcos béketalálkozójára. A Vasmű­ építésénél kemény, ál­dozatkész munka, az építő harcos élete vár rátok. Dolgozzatok példa­mutatóan, lelkesen s a győzelem a tiétek lesz. Éljen a Dunai Vasmű, népünk bé­kés építőmunkájának hatalmas alko­tása! Éljen a mi győzelmes Pártunk és drága tanítómesterünk, Rákosi Má­tyás elvtársi Előre ifjúság­i békénk elődje, a Dunai Vasmű felépítéséért! A DISZ KÖZPONTI VEZETŐSÉGE INTÉZŐ BIZOTTSÁGA ­ A „szakma legjobbja" címért folyó verseny állása a kohó- és gépiparban A »szakma legjobbja« cím legutóbbi kiértékelése nyomán az üzemek élen­járó dolgozói, sztahanovistái meg­újult lendülettel indultak harcba a megtisztelő cím elnyeréséért. Az alábbiakban közöljük a kohó- és gép­ipari minisztérium kiértékelését a »szakma legjobbja« címért­ folyó ver­seny jelenlegi állásáról. CSÚCSESZTERGÁLYOSOK: 1. Rádel Béla (RM), 2. Bordás András (RM), 3. Szabó Ernő (Forgácsoló Szerszámok Gyára), 4. Pál Gyula (Forgácsoló Szer­számok Gyára), 5. Dánvölgyi Antal (RM). KARUSSZELESZTERGÁLYOSOK: 1. Lu­gosi Ede (DIMÁVAG Gépgyár), 2. Fény­­szarusi Tibor (Hofherr), 3. Pruzsinazky József (Ganz Vagon). HORIZONTÁLESZTERGÁL­YOSOK: 1. Stangl Sándor (Szerszámgépgyár), 2. Mészáros József (Szerszámgépgyár), 3. Mészáros Gyula (Nehézszerszámgépgyár). ELŐRAJZOLÓK: 1. Jászói József (DI­­MAVAG Gépgyár), 2. Oláh István (DIMÁVAG Gépgyár), 3. Hegyes­ István (Fémáru- és Szerszám). FORÁSOK: 1. Vég Antal (BM), 2. Ta­kács Sándor (Bp.-i Szerszámgépgyár), 3. Pásztor Károly (Esztergomi Szerszám­­­gépgyár), 4. Babos János (Esztergomi Szerszámgépgyár), S. Kapuvári János (Esztergomi Szerszámgépgyár). CSISZOLOK: 1. Budai László ( MOM), 2. Varga István (Vasöntöde és Gépgyár), 3. Hajnal Ferenc (BM), 4. Molnár István (Salgótarjáni Vasön­t­üde és Gépgyár), 5. Szlávic Ernő (Forgácsoló Szerszámok Gyára). GYALUSOK: 1. Szűcs Mihály (Vas­öntöde és Gépgyár), 2. Magyar Károly (Bp.-i Szerszámgépgyár), 3. Strasser Jó­zsef (MÁVAG), 4. Kehm­ János (Ganz Vagon), 5. Id. Seitz Ottó (Standard). VILLANYHEGESZTŐK: 1. Molnár József (DIMÁVAG Gépgyár), 2. Szacskó János (Ganz Hajó), 3. Farkas Jenő (MÁVAG), 4. Repper Ferenc (Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár). AUTOGÉNHEGESZTŐK: 1. Formán Sán­dor (Háztartási eszköz- és Bádogáru­­gyár), 2. Benkő Béla (Acélöntő és Cső­gyár), 3. Langer Gábor (Háztartási esz­köz- és Bádoglrf­gyár), 4. Molnár Ká­roly (MÁVAG), 6. Gombos Károly (MÁVAG). KÖNNYŰHENGERÉSZEK: 1. Bakorcsik András (RM), 2. Kurdi Ferenc (Salgó­tarjáni Acélárugyár), 3. Kecskés Ferenc (RM), 4. Elek Dezső (Salgótarjáni Acél­árugyár), 5. Grimm Jakab (RM). NEHÉZHENGERÉSZEK: 1. Bódi Béla (ózdi kohászati üzemek), 2. Pázmány László (ózdi Kohászati üzemek), 3. Leitner Károly (MÁVAG Kohászati Üze­mek), 4. Sóvárszki Ferenc (MÁVAG Ko­hászati üzemek), 5. Mile Gyula (BM). KOVÁCSOK: 1. Czira Dénes (Magyar Acél), 2. Bazsányi Sándor (DIMÁVAG Gépgyár), 3. Juhász László (DIMÁVAG Gépgyár), 4. Juhász Ignác Kovácsológyár), 5. Kovács Lajos (Láng­ gépgyár). LAKATOSOK: 1. Lajkó Ferenc (Török­szentmiklósi Gépgyár), 2. Cserna Lajos (Törökszentmiklósi Gépgyár), 3. Opa­­tovszki Árpád (Standard), 4. Sámuel Jó­zsef (Egyedi Gép és Karbantartó Gyár), 5. Bárnai Mihály (DIMÁVAG Gépgyár). SZERELŐLAKATOSOK: 1. Litvin Jó­zsef (DIMÁVAG Gépgyár), 2. Bojareno­v József (Fémáru- és Szerszám), 3. Fa­zekas Antal (Fémáru- és Szerszám), 4. Gombos József (DIMÁVAG Gépgyár), 5. Kós Imre (DIMÁVAG Gépgyár). MAGKÉSZÍTŐK: 1. özv. Jónás Gyuláné (Hubert és Sigmund), 2. Molnár Kál­mán (Vas- és Acélöntvénygyár), 3. Kis­­szörgényi János (Ganz Hajó), 4. Vellen János (Újpesti Vasöntödék ES), 3. Kri­­zsán Lászlóné (MÁVAG). marósok: 1. Mezei Simon (Telefon­gyár), 2. Sztankovics János (Egyesült Izzó), 3. Pevni Béla (MÁVAG), 4. Feszt László (Nehézszerszámgépgyár). MŰSZERÉSZEK: 1. Maros Károly (MOM), 2. Bárdos Ernő (Magyar Felvonó­gyár), 3. Mayhen Ferenc (Laboratóriumi Felszerelések Gyára), 4. Hábli Bernét Rezső (Standard), 5. Tóth Lajos (RM). OLVASZTÁROK: 1. Guszter Károly (ózdi kohászati üzemek), 2. Petz Bertal­­an (RM), 3. Cs. Kalács József (ózdi Kohászati üzemek), 4. Fancsalszki Fe­renc István (MÁVAG Kohászati üzemek), S. Spiesz Nándor (RM). FORRÁSZTÁROK: 1. Turcsányi József (Ózdi Kohászati üzemek), 2. Koós István (ózdi Kohászati üzemtek), 3. Lukács Béla (MÁVAG Kohászati üzemek), 4. Lettner István (RM), 5. Czeglédi Mihály (RM). ÖNTŐK: 1. Id. Kruppa József (Acélöntő és Csőgyár), 2. Welch Rudolf (Ganz Hajó), 3. Dévai Gyula (Ganz Vagon), 4. Szemnizsa Elemér (Motoröntvénygyár), 5. Soltész Ferenc (Láng-gépgyár). SZERSZÁMKÉSZÍTŐK ÉS IDOMSZERÉ­SZEK: 1. Papp-Kovács Kálmán (Kühne Mezőgazdasági Gépgyár), 2. Winkler Ede (Forgácsoló Szerszámok Gyára), 3. Német István (Láng­ gépgyár), 4. Speng­ler Ferenc (Standard), 5. Szám­os Sándor (Standard). VÉSÉSÖK: 1. Pataki János (MÁVAG), 2. Sávéi József Bp.-i Villamosgép- és Kábelgyár), 3. Novák János (Vasöntöde és Gépgyár). MINTAASZTALOSOK: 1. Tímár József (EMAG), 2. Német József (Láng­ gép­gyár), 3. Szabó Pál (Fémáru- és Szer­szám), 4. Hajduczky Károly (BM), 5. Garami János (MÁVAG). KOHÓKŐMűVESEK: 1. Rohály András (MÁVAG Kohászati üzemek), 2. Márton Lajos (MÁVAG Kohászati üzemek), 3. Aczél Gyula (MÁVAG Kohászati üzemek), 4. Kalabis József (RM), 6. Tafferner Mihály (RM). KIVáLÓ MÉRNÖKÖK: Temesszentandrási Guidó (ózdi Kohászati üzemek), Viola Gyula (Egyesült Izzó), Pálos Zoltán (RM), Cserveny László (RM), Mausi Péter (DIMÁVAG Gépgyár). KIVÁLÓ TECHNIKUSOK: Potoczki De­zső (BM), Ermer Árpád (Egyesült Izzó), Kosvitzki Géza (DIMÁVAG Gépgyár), Gács Miklós (MÁVAG Kohászati üzemek), Né­meth Zoltán (ózdi Tűzállóanyaggyár). KIVÁLÓ MŰVEZETŐK: Fürst Mihály (Ganz Villany), Mertusz István (MÁVAG Kohászati üzemek), Pálfi József (BM), Erős Imre (Elzett Vasárugyár), Bogdán István (Danuvia). NÉPSZAVA" Hogyan jelentkezhetnek a középiskolák, egyetemek és főiskolák fiataljai a Dunai Vasmű építésére A DISZ Központi Vezetősége felhí­­vásána­k szellemében sokezer magyar diá­kfiatalnak nyílik i­módja, h­ogy a nyár folyamán önkéntes muonkával já­ruljon a béke elődje, a Dunai Vasmű felépítéséhez. A Dunai Vasmű építkezésére a kö­zépiskolai, egyetemi, főiskolai DISZ- alapszervezeteikben lehet jelentkezni. A fiúk 16, a leányok 17 éves kortól ve­hetnek részt a nyári önkéntes munká­ban. A fiatalok DISZ-taggyűléseken vitatják majd meg, kik érdemesek, hogy jó munkájuk, tanulásuk, a DISZ- szervezetben végzett példamutató te­vékenységük alapján részt vegyenek a megtisztelő feladat végrehajtásá­ban. Azok a fiatalok, akiket társaik méltónak talállna­k a részvételre az építésben, DISZ-alapszervezetüktől megbízólevelet kapnak. A jelentkezők­ből még az alapszervezetben brigádo­kat kell szervezni, lehetőleg tizes­­hu­szas létszámmal. Egy-egy megye, illetve kerület fia­taljai, miután orvosi vizsgálaton vet­tek részt, együttesen utaznak Duna­­pentelére. A Vasműnél az önkéntes munkára jelentkező fiatalok teljes el­­látást kapnak. Egy-egy brigád két hé­tig tartózkodik az építkezésen. A dunapentelei önkéntes munkában részvevő diákfiatalok emlékjelvényt kapnak, a legjobb brigád, illetve a legtöbb fiatalt mozgósító szervezet pe­dig emléklapot.­­ 1,300.000 forint megtakarítást vállalt, 2,343.000 forintot ért el és további vállalást tett az RM Szerszámgyár Kuznyecov-brigádja A minisztertanács takarékossági rendelete nyomán alakult meg az RM Szerszámgyár forgóeszköz- és szer­­számtaka­rékossági Kuznyecov-bri­­gádja. A hét főből álló brigád tagjai célul tűzték ki, hogy a Szovjetunió hasonló brigádjai tapasztalatainak felhasználásával elfekvő anyagok ér­tékesítésével 460.000, szerszámok fel­újításával 1­60.000, nem szabványos és elfekvő keményfémsapkák felhaszná­lásával 480.000 forintot takarítanak meg. Vállalták továbbá, hogy a rezsi­anyagoknál további 50.000, a kemény­fém l­a­pkaf­elhasznál­ás csökkentésével további 250.000 forint megtakarítást érnek el. Az előirányzott megtakarítá­sok összege 1.300.000 forint. A Kuznyecov-brigád már eddig magasan túlteljesítette vállalt­­köte­lezettségét. Megtakarítottak a többi között 782.000 forintot keményfém­ lapkák felhasználásával és értékesí-­ tésével, 151.000 forintot szerszámok felújításával, 387.000 forintot a ké­mén­yfémrendelés és felhasználás csök­kentésével, több mint 800.000 forin­tot elfekvő anyagok értékesítésével.­­A Kuznyecov-brigád által elért meg­takarítás eddig 2.343.000 forint. A brigád tagjai 180 százalékra teljesí­tették szocialista kötelezettségvállal­­ásukat. A kiváló eredményen fellelkesülve,­­a brigád tagjai most újabb, több mint 2.000.000 forint értékű meg­takarításra tettek szocialista kötele­­zettségvállalást. Borsod megye 1050 traktor készítéséhez elegendő fém- és vasanyagot gyűjtött össze a Fémgyűjtő Héten Az RM Művek eredménye: 30.000 kerékpár, 10.000 motorkerékpár,­ 5000 varrógép, 100 nagy karusszelesztergapad nyersanyaga A megyék fémgyűjtési versenyében az eddiigi "kiértékelés szerint első he­lyen Borsod, második helyen Vas, a harmadik helyen pedig Győr megye áll. Borsod megyében annyi fém- és vasanyagot gyűjtöttek össze, ameny­­nyiből 1050 traktor készülhet. A Vas megyében összegyűjtött vasmennyi­ségből csaknem 10.000 darab koro­nát, a Győr megyében felkutatott vas- és fémanyagból mintegy kétezer trak­toreket lehet készíteni. És ezek nem is a végleges eredmények, mert a föld­művesszövetkezetek gyűjtési eredmé­nye ezekben a számokban még nem szerepel. Budapesten a fémgyűjtési verseny­ben a XIII. kerület lett az első. Má­sodik helyen a VII. kerület áll, har­madik helyen pedig a VIII. kerület végzett. A XIII. kerületben össze­gyűjtött fémmennyiségből például 31391.500 méter vörösrézh­uzait készít­het iparunk. A VII. kerület dolgozói által összegyűjtött fém 247.600 kiló rézgálic gyártására elegendő. A VIII. kerületben összegyűjtött fémmennyi­­ségből pedig a többi között 806 400 darab vízvezetékel zárócsapot lehet ké­szíteni. A kohó- és gépipari minisztérium-­ hoz tartozó üzemek vas- és fémgyűj­­tési versenyében első lett a Rákosi Művek, ahol a felkutatott agyagból 30.000 kerékpárt, 10.000 motorkerék­párt, 5000 varrógépet és 100 nagy ka­russzelesztergapadot lehet előállítani. Második helyre a Ganz Villamossági Gyár került. Itt a fémgyűjtők munká­jának eredményéből mintegy 4000 vil­l­­anymotort lehet gyártani. Harmadik helyen a MÁVAG Mozdony- és Gép­gyár végzett, ahol annyi vasat és fé­met gyűjtöttek össze, amennyi 30 da­rab nagymozdony, vagy 150 darab tósd­ozdony gyártásához elegendő. ..

Next