Népszava, 1951. július (79. évfolyam, 151-176. sz.)

1951-07-01 / 151. szám

1951 JÚLIUS 1. VASÁRNAP Rákosi Mátyás elvtárs távirata a Kínai Kommun­ista Párt Központi Vezetőségének .A Kínai Kommunista Párt Központi Vezetőségének Peking. Kedves Elvtársak! A Magyar Dolgozók Pártja és az egész magyar nép nevében forró kommu­nista üdvözletünket küldjük a nagy Kínai Kommunista Párt megalakulása 30. évfordulója alkalmából. Együtt ünnepelünk az egész kínai néppel és dicső testvérpártunkkal, amely 30 évvel ezelőtt Lenin és Sztálin nagy eszméitől vezérelve, kezébe vette Kíná­ban az évszázados népi szabadságharc zászlaját, hogy kivívja győzelmét és Újabb, kiheverhetetlen csapást mérjen az imperializmus rendszerére. Csodálattal adózunk a Kína felvirágoztatásáért folytatott nagyszerű küz­delemnek, amelyet a kínai nép nagy vezére, Mao Ce Tung elvtárs győzelemről győzelemre visz. Forró együttérzéssel kísérjük azt a hősi harcot, amelyet a kínai nép önkéntesei a koreai néppel vállvetve vívnak Korea földjén a népek szabadságára törő amerikai imperialisták ellen. A magyar nép nevében biztosítjuk önöket, hogy a Szovjetunió vezette béketábor odaadó tagjaként mi is lankadatlanul folytatjuk harcunkat a népek szabadsága és a béke szent ügye diadaláért A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége nevében Rákosi Mátyás.« In­én a harmincéves Kínai Kommunista Párt! »Megragadtak engem a kínai nép eszméi. Nagyon kívánkozom Kínába! Már régen nem élt bennem semmi iránt ilyen erős vágy.« — Gorkij írta ezeket a szavakat több mint 50 évvel ezelőtt, a boxerlázadás idején, Csehov­­hoz írt egyik levelében. Gorkij, »a for­radalom viharmadara«, már akkor érezte a kínai nép felszabadító for­radalmának közeledtét. Pedig még két évtizednek kellett eltelnie, míg a kínai nép hősi harca előtt megnyílt a győze­­lem útja. A Nagy Októberi Forrada­lom nyitotta meg számára ezt az utat­­.Az Októberi Forradalom ágyúdör­gése — mondotta Mao Ce Tung elv­társ — elhozta Kínába a marxizmus­­leninizmus eszméit, és 1921 július 1-én megalakult a kínai forradalom veze­tője és szervezője, a Kínai Kommu­nista Párt. A sanghaji alakuló kon­gresszustól, melyen 13 küldött 50 ta­got képviselt, a mai közel hatmilliós Kínai Kommunista Pártig—hatalmas történelmi éposz ez, amelynek diadal­mas kimenetele, a Kínai Népköztársa­ság megalakulása, alapjában rendí­tette meg a gyarmati világot. A Kínai Kommunista Párt az impe­rializmus elleni évtizedes harcokban született. Kína forradalma: az impe­rializmus elleni nemzeti felszabadító háború. A szovjet hatalom, a Bolsevik Párt, amely az imperializmus világ­­rendszerére a Nagy Októberi Forra­dalommal az első, a fő csapást mérte, amely először szakította szét az impe­rializmus világot átfogó láncát, a kínai forradalom legfőbb szövetségese és tanítómestere. Viszont a népi de­mokratikus forradalom győzelme Kíná­ban még jobban elmélyítette a kapita­lizmus általános válságát, még job­ban elmélyítette az Októberi Forra­dalomnak a világ népeire gyakorolt óriási hatását. A kínai kommunisták elméletet és gyakorlatot tanultak a bolsevikoktól. Nagy vezetőjük, Mao Ce Tung elvtárs, Lenin és Sztálin tanítványa, Kínára alkalmazta mestereinek tanításait, a marxizmus-leninizmus egyetemes igazságait egyesítette a kínai forra­dalom gyakorlatával. A kínai kommu­nisták a bolsevikoktól tanulták, hogy az imperializmus korszakában a for­radalom csak a munkásosztály veze­tésével győzhet; hogy a győzelem elő­feltétele a fegyelmezett marxista­­leninista párt, mely a bírálat és ön­­bírálat lenini-sztálini módszerével állandóan tisztítja sorait; hogy a kínai népnek az imperializmus elleni harcában egy, a Párt vezetése alatt álló forradalmi hadseregre van szük­sége és hogy a társadalom összes egészséges elemeit a Párt által irá­nyított nemzeti egységfrontba kell tömöríteni. A Kínai Kommunista Párt tudatosítja a tömegekkel, hogy harcuk az egész világ dolgozói szabadság­­harcának része.­­Az imperializmus korában — mondotta Mao Ce Tung elvtárs — egy igazi népi forradalom, legyen az bármely országba­j, nem győzedelmeskedhet, ha a nemzetközi forradalmi erők különböző módon nem támogatták és épígy, e feltételek nélkül lehetetlen megszilárdítani a győzelmet, még ha sikerül is kivívni azt.« Mao Ce Tung elvtárs arra tanítja pártját, hogy »ha nem lett volna, a Szovjetunió, ha az antifasiszta II. világháború nem aratott volna győ­zelmet, ha nem győzte volna le a német, olasz és... japán imperializ­­must, ha nem jöttek volna létre az új demokratikus országok, ha nem lán­golna fel Keleten az elnyomott népek harca, ha a néptömegek nem küzde­­nének az Egyesült Államokban, Nagy- Britanniában, Franciaországban, Né­metországban, Olaszországban, Ja,­­Bafiban és más kapitalista országok­ban a felettük uralkodó reakciós klikk ellen, ha nem volna meg e tényezők összessége, a ránk nehezedő nemzet­közi reakciós erők nyomása természe­tesen sokkal erősebb lenne, mint most. Megnyerhettük volna a­ győzel­met ilyen körülmények között. Ter­mészetesen nem.« Ez a tanítás a kínai kommunistá­kat mély proletár nemzetköziséggel hatja át és végtelen hűséget táplál bennük a Szovjetunió iránt. A Kínai Kommunista Párt nagy ereje a néppel való mély összeforrott­­ságában van. Mao Ce Tung elvtárs tanításának lényege, hogy a kínai proletariátus és a kínai nép érdekei mindenkor azonosak. A Kínai Kommu­nista Párt vezeti az új, demokratikus forradalmat annak hangsúlyozásával, hogy »a proletariátus nem vívhatja ki saját felszabadulását, ha nem tudja felszabadítani az egész népet«. Mao Ce Tung elvtárs arra tanította a Pár­tot, hogy a kínai kommunisták politi­kájának és módszereinek a tömegek­ből kell kiindulnia és a tömegekhez kell visszatérnie. A Pártnak mindent a népért kell tennie és teljes felelős­séggel tartozik a népnek. A kommu­nisták felelőssége a Párt vezető szer­veivel szemben és felelősségük a néppel szemben — elválaszthatatlan egységet alkot. így nevelte a Párt a kínai kommunistákat arra, hogy higgyenek »a nagy családban«, hogy higgyenek a nép felszabadító erejé­ben, kimeríthetetlen alkotó energiá­jában, hogy sohase felejtsék el, hogy a Párt csak a néptömegekkel való mély és szoros kapcsolat által legyőz­hetetlen, így vitte a Kínai Kommunista Párt győzelemre népét. A világ legnépe­sebb országa így szakította ki ma­gát az imperializmus gyilkos csápjai­ból és csatlakozott a Szovjetunió vezette dicsőséges imperialistaellenes táborhoz. Ezzel megváltozott Kelet egész arculata. A Kelet gyarmati né­pei látják, hogy le lehet győzni az imperializmust és a Szovjetunió mellett az új kínai nagyhatalomra támaszkodva, újult erővel és ma­gasabb színvonalon folytatják har­cukat. A kínai nép győzelme és az elnyomott népekre való hatása az Októberi Forradalom óta legnagyobb csapást mérte az imperializmus rend­szerére. Az imperialisták azt remélték, hogy az áruló Csang Kai Sek segít­ségével meghosszabbíthatják uralmu­kat Kínában és az egész gyarmati világon. Hatmilliárd dollárt áldoz­tak arra, hogy­ felfegyverezzék Csang Kai Sek nyolcmilliós hadseregét a vi­lágtörténelemben páratlan méretű polgárháborúra. De a kínai népi had­sereg legyőzte a számszerűen sokkal erősebb és összehasonlíthatatlanul jobban felfegyverzett Kuomintang­­hadsereget, mert a néphadsereget a kínai nép támogatta. A felszabadító néphadsereg hazafias, igazságos, for­radalmi harcához csatlakozott a fel­szabadult területek fegyverbíró lakos­sága, csatlakoztak hozzájuk az áruló Csang Kai Sek csapataiból kiszakadó egységek és ezerszámra csatlakoztak a hadifoglyok, akikkel a kínai kom­munisták hamarosan megértették, hogy melyik oldalon van a helyük. Ma már Tajvan sziget kivételével egész Kína felszabadult. Az imperialisták azonban nem nyu­godtak bele vereségükbe. Egy évvel ezelőtt megindították a koreai hábo­rút, hogy, mint annak idején a japán imperialisták, Koreából támadhassa­nak újra Kínára. November 4-én a Népi Kína demo­kratikus pártjai közös nyilatkozatban megállapították, hogy a koreai ...................... "" agresszió komoly veszélyt jelent Kína­­számára. Amerika koreai táma­dásának — mondja a nyilatkozat —, épúgt, mint a múltban ,a japánok agressziójának, nem Korea a fő célja, hanemm Kína. Az imperialisták való­ban sorozatosan követtek el határsér­tést Kína ellen, bombáztak kínai te­rületet és a koreai agresszióval egy­idejűleg csapatokat küldtek Tajvanra. A kínai nép önkéntes csapatokkal sietett a koreai testvérek segítségére. Ezek a kínai önkéntesek a hős koreai harcosok oldalán a népek független­ségi­­és szabadságharcainak legdicsőbb hagyományait követik; ugyanazokat a hagyományokat, melyeknek szelle­mében az egész világ demokratái 1936 —37-ben önkénteseket küldtek a spanyol nép segítségére Franco elleni harc­­ban. A kínaiak és koreaiak a múltban is rém egyszer együtt harcoltak a japán imperialisták ellen, most ezt a harcot folytatják közös erővel az amerikai agresszió ellen, a kínai és a koreai nép szabadságáért és a III.­­ világháború megakadályozásáért. A kínai önkéntesek, akik ebben a harcsban hazafias kötelességüket és a proletár nemzetköziség diktálta köte­lességüket teljesítik, Mao Ce Tung pártjának neveltjei. A kínai nép békét akar. Felszabadu­lásinak első percétől fogva, sőt már a harcok folyamán épített A felszabadult területeken helyreáll­ította az üzemeket, a vasutakat. Már építi a hatalmas öntözőműveket, amelyek­kel le fogja küzdeni az éhínséget okozó, pusztító szárazságokat. A kínai nép békét akar, békére van szüksége, hogy legyőzhesse gazda­sági elmaradottságát, iparosíthassa hazáját, a hatalmas országban elter­jessze az új kultúrát. Mao Ce Tung elvtárs mondotta: »Az emberiség élete három nagy korszakból áll, ezek: a béke korszaka, a háború korszaka és a béke újabb korszaka.« Ez alatt az ősközösség, az osztálytársadalom és az osztály­nélküli kommunista társadalom kor­szakait kell érteni. »Jelenleg — foly­tatta a kínai nép vezére — a máso­dik és harmadik kor határán állunk. Saját kezünkkel vetünk véget a há­ború korszakának... A forradalmi háború törvényeinek tanulmányozása abból a vágyunkból fakad, hogy véget vessünk minden háborúnak."« A hős kínai nép forradalmi harcairól Mao Ce Tung azt mondotta, hogy ez a harc »háború a háború megszünteté­séért«. Ez a vágy­ mindenkorra véget vetni minden háborúnak, nemcsak a kínai nép vágya. Ez a vágy egyesíti a kínai népet minden más néppel. A népi Kína külpolitikájának alap­elve a függetlenség, szabadság, terü­leti épség és szuverenitás védelme. Az általános, tartós békét a nemzetek kö­zötti baráti együttműködés alapján akarja biztosítani, harcban az impe­rialista támadó és minden háborús politika ellen. Ennek a külpolitikának nagyjelentőségű dokumentuma az a barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződés, amelyet a népi Kína a Szovjetunióval kötött. Kína­­ szövet­sége a hatalmas Szovjetunióval a béketábornak olyan erőgyarapodása, amely ezt a tábort legyőzhetetlenné teszi.­­ Mindössze másfél év telt el a Kínai Népköztársaság megalakulása óta, de a Központi Népi Kormány ez alatt a rövid idő alatt már megbirkózott a gazdasági és pénzügyi zűrzavarral, amelyet a reakciós rendszertől »örök­ségbe« kapott. Véget vetett az infláció­nak, rögzítette az árakat, biztosította a termelés gyorsuló ütemét. Állan­dóan nő a gazdaság társadalmi szek­tora és annak súlya a gazdasági élet­ben. Az agrárreformot — a korábban felszabadított területeke­t beleértve —­ már 270 millió falusi nép lakta terüle­ten hajtották végre. A kínai népi demokrácia diktatúrája még nem proletárdiktatúra ugyan, de a munkások és parasztok szövetségén alapuló szilárd népi hatalom, amelyet Mao Ce Tung nagy Kommunista Pártja vezet. Amikor a kínai nép a Kommunista Párt 30. évfordulóját ünnepli, a Párt nagy sikereit saját tulajdon sikereinek tekinti. 3 NÉPSZAVA ÓZD - DIÓSGYŐR Rohamra indult a Bódi- és a Kugler-brigád az Alkotmány tiszteletére tett vállalások teljesítéséért ! A fehéren izzó acéltömb I­­-------------------------------------1 pasz­pasz­tázza fényével a hengersor mellett álló embereket. Innen, a görgősor elejétől, egészen a hengergép másik oldalán levő tárolóhelyig, egyetlen olyan mozdulata sem lehet a lemezzé alakuló acéltömbnek, amit ne figyel­nének, ne irányítanának legalább öten. Bizony vigyázni kell. Hiszen elég egy cigarettasodrásnyi elfordulás is ahhoz, hogy a tüzes acél orvul megtámadja az embert, a gépet. Mert az a cél — amikor a kemencéből ki­kerül — ellenfél. Erős ellenfél, ame­lyet a hengerészeknek kell legyőz­niük. A győzelemnek pedig harc az ára. Itt, a zúgó hengerek előtt harcolnak Balajti Antal és Sándor János hosszú­szárú fogóval. Óraműpontossággal lendítik a vastömböt végig a hosszú görgősoron, a hengergép éhes szája felé. A gépre zúduló hűtővíz forrása gőzfelhőbe borítja a gép mellett álló segédmunkás alakját, aki — bár nem sokat láthat a gőztől — mégis biztos mozdulattal hajítja a kezében levő nyírfavesszőcsomót a­ hengerek közé rohanó izzó acéltömbre. A lángra- robbanó faanyag leégeti a készülő lemez »runder«-jét, salakját Mert a lemeznek simának kell lennie, akár a tükör. A két henger amint egymással szemben forog, egy szempillantás alatt nyeli el az izzó tömböt.­­ A géppel együtt a föld és a műhely hatalmas vasoszlopai is megrázkódnak az acél és a hengerek küzdelmétől. A gép másik oldalán vagy hatan készenlétben várják a ki­bukkanó, már lemezalakú acélt. Nagy Sándor­­ és Szabó Sándor felfogóhen­gerészek láncon lógó egyágú vasvil­lával kapnak a sziporkázó acéllelemez alá és Zeher Feri, ez a hirtelen nőtt, hosszúi­ákú ifi szemfényvesztő gyor­sasággal ugrik a lemez végére, hogy közös erővel újból és újból visszalen­­dítsék­­ a henger indulóoldalára. Szikraekő hullik és a két fogas em­ber erejétől a félelmetes anyag ismét engedelmesen rohan a hengerek for­máló szorítása közé. Tízszer, tizen­ötször­­ is megismétlődik ez, amíg egy-egy öt méter hosszú és fél méter széles, vastag acéllemez elkészül. Hogy a hányszor, az mindig attól függ, mit mond a tolómérce, amikor Kugler elvtárs brigádvezető, balkezé­vel az arcát védve a csípős forró­ságtól, a jobbkezében levő mérőesz­köz két pofája közé szorítja a le­mezzé alakult anyagot. Kugler elv­társ int. Egy lökés, a hengerek fel­­morajlanak a másik oldalon és mint valami mesebeli szőnyeg, végiglódul, ki terül a földön a tüzes lemezcsík. »Kész!... Mehet a többi közé hülni...« A kemence kinyíló ajtaján kitörő láng megvilágítja az egész finom­­henge­­decsarnokot. Veres Bertalan és Bod­ó József »kemencések« útnak in­dítják a következő tüzes tömböt a sister­ ’6 gőzfelhő felé. Amíg a ke­m­enc­től a görgősorig ér a kétkerekű kocsi, van idő az izzadságot letö­rölni és megolajozni a hengerek csap­ágyai­t. Aztán az egész üzemet betöltő mély zengéssel, kongással megszó­lal a gong. Kugler Lajos Kossuth­­díjas brigádvezető a hengereket irá­nyítói nagy kormánykeréknél int egyet és a harminc ember már ismét elfelejtett minden mást, mert jön az új munkadarab. Zeher Feri nagyot ugrik a láncosvillával... Dolgozik a Kugler-brigád a Kohászati Üzemek fínomhengerdéjé­­ben ... A munkájuk harc. Harc az alaktalan acél ellen, harc a gép hibái ellen, harc a jövőért és harc az első­ségért, az Ózdi Vasgyárban dolgozó Bódi Béla — a szakma legjobb hen­gerészének — brigádja ellen. Erről a harcról beszélnek a diósgyőri finom­­hengerde vesenytáblájának számai. Elmondják ezek a számok, hogy a sztahanovista oklevéllel kétszeresen kitüntetett Kugler-brigád tagjai az ózdi Bódi-brigád versenykihívása, jú­nius 22-e óta 106 százalékról 120 szá­zalékon felül emelték napi tervük tel­jesítését. Ezek a számok látszólag csak adatok. Ezeket az adatokat azonban 30 ember — a Kugler-brigád — lel­kes, jó munkája írta a táblára. Az az igazi, szocialista versenyszellem írta a táblára, amely letörölte onnan a későn jövőket és igazolatlanul hiány­zókat. Mert az ózdi brigádhoz hason­lóan — 10.000 forint értékű anyag­megtakarítás mellett — ezt is vállal­ták a »tüzes-szőnyeg« diósgyőri har­cosai, akik november 15-re akarják befejezni másodikévi tervüket. Ezért vette át a postástól Bódi Béla Ózdon oly büszkén és boldogan a diósgyőri pecsétes levelet, a választ a versenyfelhívásra. Talán még han­gosabban és nagyobb örömmel olvasta fel a műszak előtt, a brigádtagoknak ezt a levelet, mint a saját felhívásu­kat, örömmel, olvasás közben meg­­megállva olvasta a brigád csendben figyelő tagjainak: »Brigádom tagjai­val együtt örömmel elfogadom ver­seny­kihívástokat. Jól tudjuk, hogy vetélkedésünk nemcsak az első helye­zés elnyeréséért, hanem felemelt öt­éves tervünk, béketervünk teljesíté­séért, családunk, gyermekeink boldog, nyugodt, békés életéért is folyik. Érezzük a felelősséget, amely ebben a versenyben bennünket terhel. A mi versenypontjaitok elfogadásával ké­szülünk mi is tervünk túlteljesítésé­vel Alkotmányunk második évforduló­jának méltó megünneplésére.« Alatta az aláírás,­amelyet Bódi elvtárs már nem is olvasott, hanem a válaszleve­let magasra tartva kiáltotta: »Kug­ler Lajos Kossuth-dijas sztahanovista hengerész brigádja.« Az ózdi hengerészbrigád taps­vihara, az 52 kérges tenyér csatto­gása, még a gépdübörgést is túl­szárnyalta. Hiába, nincs szebb do­log, mint méltó ellenféllel harcolni A Kugler-brigád pedig ugyancsak méltó ellenfél! A Bódi-brigád tagjaiba a válasz óta mintha ördög bújt volna. Ha egy kisgyer­mek látná őket így munka közben, a hosszú, mindenfelé kígyózó tűzcsíkok között, bizony, megijedne. Náros Já­nos átvető a feje felett lódítja át a másik henger felé a tüzesen csava­rodó, vékony gömbvasat. Mustos Béla, Kriston Imre, Kós István egyetlen szó nélkül —­ csak tekinte­tükkel beszélnek, utasítanak és kér­nek. Minden mozdulatuk célszerű és biztos. Pedig elég volna egy téves mozdulat, egy apró, jelentéktelen melléfogás ahhoz, hogy a világító acélkígyó átölelje valamelyiküket. De itt mindenki a helyén van és most még fokozottabban helyén akar lenni, mert a harc a diósgyőri Kugler-bri­­gáddal folyik. Volt is öröm a brigád­ban, amikor a hétfői 116 százalékos tervteljesítés kedden, műszak végére 140 százalékra emelkedett. A 140 szá­zalék azonban szerdára 74 százalékra esett vissza, de csodálatosképpen senki sem lógatta a fejét emiatt. — Furcsán hangzik, de ez a 74 százalék is győzelem — mondja Bódi elvtárs. — Szerdán ugyanis a durva­hengermű megakadt az anyagszállí­tással, de mi előszedtük az eddig újraolvasztásra kerülő selejtanyagot és abból dolgoztunk, így nem is áll­tunk anyaghiány miatt és jelentős összeget megtakarítottunk. Ezért volt győzelem a szerdai 74 százalék. Győzelmes roham volt a Bódi- és Kugler-brigádok tízezer forintos anyagtakarékossági vállalá­sának végrehajtásáért és egyben győ­zelmes roham volt az anyaghiány el­len is. »Egy percig sem állhatunk meg« — ezt mondják az ózdiak. — »Mindent elkövetünk, hogy ezt a versenyt megnyerjük« — mondják a diósgyőriek és az izzó lemezzé, gömb­vassá alakuló acéltömbök mellett mindnyájan a másikra, a 80 kilo­méternyire levő párosversenytárs brigádra gondolnak és készülnek a jövő heti tapasztalatcserelátogatásra. Bódi elvtárs lelkesen tervezget. Ha összetalálkozunk, akkor meg­szorítom Kugler elvtárs kezét, akit ma még csak hírből ismerek és megmondom neki: »Mindketten győzni fogunk és jaj annak, aki a mi harcunkat gátolni merészeli.« Kugler elvtárs pedig azt mondja majd:­­ »Mi július közepén tartunk tervünk teljesítésével. 15 napot le­győztünk már az időből és még 30 nap van hátra, hogy november 15-re befejezhessük az évi tervünket.« — Mi is vállaltuk, mi is befejezzük — így Bódi elvtárs. Do­lgozik a két brigád. Az egyik Ózdon, a másik Diósgyőrött. Jelen­leg a diósgyőri Kugler-brigád vezet a tervteljesítéssel, de anyagtakarékos­ság terén az ózdi Bódi-brigád jár az élen. A munkafegyelem mindkét brigádnál teljes, mert senki sem akar egy percet sem veszíteni az Alkot­mány ünnepéhez méltó nemes harc­ból. Közel száz munkás — a két bri­gád tagjai —, valamennyien helyt­­állanak, mert tudják, hogy elsősorban tőlük, az izzó acéltömb formálóitól függ a két brigád győzelme. De azt is tudják, hogy ez — nem utolsó sorban — függ a durvahengerműviek­­től is, ahol sok még a tennivaló. De a két brigád tagjai bíznak, mert a durvahengerműben Ózdon is, Diós-­ gyűrött is kom­munisták harcolnak. A fehéren izzó, rohanó acéltömb izzadságtól fényes, mosolygó arco­­­kat világít meg. Kemény ez a harc, de vidám. Mert a békéért, a boldog jövőért folyik. Horváth Mihály

Next