Népszava, 1951. augusztus (79. évfolyam, 177-202. sz.)

1951-08-01 / 177. szám

NÉPSZAVA A Szovjetunió mezőgazdasági miniszterének fogadása a magyar parasztküldöttség tiszteletére Moszkva, július 31. (TASZSZ) Ivan Benediktov elvtárs, a Szovjet­unió mezőgazdasági minisztere július 30-én fogadta a magyar paraszt­­küldöttséget, amely négy héten át lá­togatta a Szovjetunió kolhozait, szov­­hozait, mezőgazdasági gépállomásait és városait. A fogadáson Dögei Imre elvtárs, a magyar országgyűlés elnöke,­ a kül­döttség vezetője kijelentette: »A Szov­­jetunióban megismertük a világ leg­­haladottabb szocialista mezőgazdasá­gát. Meglátogattunk kolhozokat, ahol a búzatermés hatalmas területeken eléri a hektáronkénti 35 méter mázsát, láttunk nagy kolhoz­gulyákat, melyek tehenei évi 3—4000 liter tejet adnak. Tanulmányoztuk az artelek munka­­szervezetét és az élenjáró parasztok munkamódszereit. A küldöttség min­den egyes tagja megyőződött arról, hogy a kollektív gazdaság felette áll az egyéni termelésnek. A Szovjetunió­ban szerzett minden tapasztalatunkat igyekszünk otthon alkalmazni, hogy Magyarország mezőgazdaságit minél előbbre juttassuk a fejlődés szocia­lista útján, minden parasztot olyan boldoggá tegyünk, mint a szovjet kolhozparasztok.­ Dögéi Imre elvtárs befejezésül hálá­ját fejezte ki a szovjet kormánynak a Szovjetunió meglátogatásának lehető­ségéért és a vendégszeretetért, mely­ben a küldöttség részesült. Dögei Imre elvtárs köszöntőt mon­dott a nagy Sztálinra, Rákosi Mátyás elvtársra, valamint a szovjet és a ma­gyar nép megbonthatatlan barátsá­gára. Szavait lelkes taps fogadta. Ivan Benediktov elvtárs, a Szovjet­unió mezőgazdasági minisztere vála­szolt a feltett kérdésekre és eredmé­nyes munkát kívánt a vendégeknek a szocializmus építése, a béke megszilár­dítása terén. Megjelentek a fogadáson a minisz­térium felelős munkatársai és a Ma­gyar Népköztársaság moszkvai nagy­­követségének képviselői is. A Szovjetunióban tartózkodó magyar parasztküldöttség második csoportjának távirata Rákosi Mátyás elvtárshoz Moszkva, július 30. Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége, Rákosi Mátyás elvtársnak, Budapest. Drága Rákosi elvtárs! Ml, a Szovjetunióban járó paraszt­küldöttség második csoportjának tag­jai, tanulmány­utunk végére érve, forró köszönetet mondunk Pártunknak, Rákosi elvtársnak azért, hogy részesei lehettünk a nagy kitüntetésnek — lát­hattuk a Szovjetunió szocialista mező­­gazdaságát, megismerhettük a kolho­zok, szovhozok, a gépállomások mun­kájának nagyszerű eredményeit s kö­zelről is megismerhettük a kolhoz­­parasztok életét. A mi csoportunk az Észak-Kaukázus vidékén a sztavropoli kerületben járt. Meglátogattunk nyolc, kolhozt, egy szovhozt, egy gépállo­mást. Ezeken a háború idején nagyon sok pusztítást okoztak a német fasisz­ták. Ennek ellenére olyan fejlődést és olyan eredményeket láttunk, amelyek meggyőztek bennünket a szovjet embe­rek alkotó erejéről, a szocialista mező­­gazdaság fölényéről. Elsősorban a gépesítésről kell be­számolnunk, ami előttünk még soha­sem látott módon megkönnyíti az ember munkáját. Ezen a vidéken is száz százalékig kombájn végzi a parasztember legnehezebb munkáját, az aratást, ezzel egyidőben a csép­­lést, a tárcsázást is. Olyan dilit ga­bonát is tisztára betakarított, amire otthon azt mondanák: azt csak kaszá­val lehet learatni. Amerre jártunk, minden munkánál gépekkel találkoz­tunk. Gépek tisztítják, szárítják a gabonát és úgyszólván teljesen gépe­sítették a gabona szállítását is, meg­kímélve ezzel az embereket a zsákok cipelésétől. Minden kolhozban van villany és a legtöbb a saját villany­­telepéről látja el árammal nemcsak a gépeket, hanem a kolhozparasztok lakását is. A Csapajev-kolhozban például a múlt év óta vízierőmű látja el villany­árammal a kolhoz fűrésztelepét, ja­vítóműhelyeit, téglagyárát, a magtisz­tító gépeket és a kolhozparasztok la­kását is. A gépek szolgálják az embert az olyan munkánál is, mint a fejés, birkanyírás, erdősávok ültetése, szőlő­­kapálás. A szovjet dolgozók munkáját megismerve láttuk, milyen öntudatos, fegyelmezett, tervszerű munkával érik el a magas terméseredményeket. Hozzájárul ehhez az is, hogy mind jobban megvalósítják a sztálini ter­­mészetátalakító terveket. Jártunk a nyevinnomiszki csatornánál, amely nemcsak vízierőm­űvet hajt, hanem máris százötvenezer hektár földet öntöz és a jövőben még tovább fej­lesztik az öntözéses gazdálkodást A szovjet emberek munkájának nagyszerűségét mutatja az, hogy hat kilométeres szakaszon, egy hegyen túlra is átvezetik ezt az öntözőcsator­­nát, hogy ott is termékenyebbé tegyék a földeket. Csatornákat, víztárolókat építenek maguk a kolhozok is. Hatal­­mas területeken ültettek védőerdő­­sávokat, s a füves vetésforgó alkal­mazásával is termékenyebbé teszik a földet. A gépi munka határidőben való pontos elvégzésével, a sztálini természetátalakító tervek segítségével, a fejlett agrotechnikai eljárások al­kalmazásával évről évre magasabb terméseredményeket érnek el s így emelkedik minden egyes kolhozparaszt életszínvonala is. A Sarkcsillag kol­hozban például a múlt évben öt kiló búzát, öt rubelt kaptak a tagok egy munkaegység után, így keresett az Ivanov család 156 mázsa gabonát és 10.540 rubelt, a Pavkij család 183 mázsa gabonát és 11.940 rubelt a múlt esztendőben. Az idén a kolhozban hét kiló búzára és hét rubelre emelkedik az egy munka­egységre eső jövedelem. Ezek a ta­pasztalatok meggyőztek bennünket arról, hogy csakis a szocialista nagy­üzemi gazdálkodás biztosíthatja a dolgozó parasztok életszínvonalának emelkedését, boldog jövőjét. Mi, a csoportunk egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt tagjai, hazatérésünk után erre az útra aka­runk térni is elsőnek írjuk alá a be­lépési nyilatkozatot. Az itt szerzett tapasztalatokat széles körben ismer­tetjük dolgozó paraszt­társainkkal, hogy ezzel is elősegítsük új termelő­­csoportok alakulását, a régiek további erősítését­, a szocialista mezőgazda­ság megteremtését. Ezzel nemcsak saját boldog jövőnket építjük, hanem drága hazánkat is tovább erősítjük és még inkább megszilárdítjuk a nagy Szovjetunió vezetésével a békéért har­coló, legyőzhetetlen béketábort. Moszkva, 1951 július 28-án. Id. Popovl­a Sándor egyénileg Homo­­rogd, Sümegi János egyénileg Szávaény, Vinnie Istvánná egyénileg Görbeháza, Gyúró Mária egyénileg Magyarbánhagynn, Bolla Dezső egyénileg Mezőlak, Süveges János ágyánilag Szákesfehérvár, Balázs Anna egyénileg Balkány, Fáti Bálintná egyénileg Nagymágova, Halász Lajos egyé­­nileg Poroszló, Ifj. Bernáth József egyé­nileg Perkáta, Vukmann Sándor egyéni­leg Merenye, Virág Mihályná egyénileg Kelebia, Szabó András egyénileg Nagy­­dorog, Végh György egyénileg Fonó, Dan­­gány József egyénileg Báj, Gyökér Lajos egyénileg Győrzámoly, özv. Palkó Jánosné egyénileg Hegyhétsál, Sajkovics Imráné egyénileg Kapuvár, Hodvál István egyé­­nileg Kenderes, Bernáth András tszos tag Nógrád, Vígh Gábor tszos a.n. Vaskút, Ifj. Nagy Istvánná egyénileg Tarnóca, Lack Györgyná tgyánilag Kleazékaly, Palcsó István egyénileg Tiplószele, Homár Lajos egyénileg Szentgyörgyvár, Máté Lajos tszos sin, Csíkostöttös, Nadrai Kálmán tszos tag Pacsa, Oláh Julianna tizes p. t. Hódmezővásárhely, Lovas Lajos tszos sin, Túrkeve, Kelemen Sándor tszos sin, Bia­­torbágy, Vess Sándorné tszcs sin, Ba­­racska, Bankó Mátyás tszcs p. t. Békés­csaba, Almátti János tszcs, tag Poros­­alma, Kaczapovics András tüzes sin, Ké­tely, Ilianvild Pál gépállomásvszsze Var­­séd, Esnei Mária traktorpa­­tkár. Mezőcsát járás DISZ-titkárai és választmányi tagjai egyöntetűen elhatározták: a társas, nagyüzemi gazdálkodás útjára lépnek Vasárnap Mezőcsáton értekezletre gyűltek össze a járás DISZ-titkárai és választmányi tagjai. Az értekezleten résztvett Gosztonyi János, a DISZ Központi Vezetőségének titkára is. Az értekezlet részvevői elhatározták, hogy valamennyien a társas gazdál­kodás útjára lépnek. Az értekezletről felhívással fordultak a DISZ vezető­ségi tagokhoz, akikett­ felkértek, hogy kövessék példájukat. Felhívásukban hangsúlyozták, hogy elhatározásukat komoly megfontolás előzte meg, lát­ták, hogy milyen előnyöket nyújt a termelőcsoportban végzett munka. — Mi már nem akarunk a régi módon élni! A szovjet parasztok pél­dája és Pártunk, Rákosi elvtárs ta­nítása világossá tette előttünk, hogy Uhet ál módon, a réginél hasznosab­ban, boldogabban élni — mondják a többi között felhívásukban —, DISZ választmányi tagok, falusi DISZ-titká­rok, kövessétek példánkat! A mezőcsáti DISZ-fiatalok lépésé­nek különös jelentősége van most, a V­ágifjúsági Találkozó előtt. 2 A Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta Grősz József és társainak ítéletét A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága dr. Jankó Péter elnökleté­vel felülvizsgálta a Grősz József és társai ügyében hozott elsőfokú ítéle­tet A Legfelsőbb Bíróság a fellebbe­zések elutasításával a Budapesti Me­gyei Bíróság ítéletét helybenhagyta. Túlteljesítették az első félévi felemelt tervet a csehszlovák ipar dolgozói Prága, július 11. (CTK)­­A Csehszlovák Állami Tervhivatal jelentése szerint az ötéves tervnek az 1951-63 év első felére vonatkozó fel­emelt előirányzatát teljesítették, az ipar globálisan 1,3 százat élelmi teljesí­tette túl előirányzatát, s a termelés IBS f­első felében 11 és fél százalékkal növekedett a múlt év hasonló idő­szakához képest. A termelés a múlt év megfelelő időszakéhoz képest a nehéz­­iparban 14.8 százalékkal, a könnyű­iparban 5.3 százalékkal, az élelmiszer­iparban pedig 10,6 százalékkal növe­kedett. A mezőgazdaság szocialista szektora — a mezőgazdasági termelőszövetke­zetek és a csehszlovák állami gazda­ságok — bebizonyította a magasabb­­rendűségét azáltal, hogy gyorsabban és tőkéjét k esőbben végezte el feladatait. A mezőgazdaság mind nagyobb arányú gépesítése meghozta gyümölcsét. A csehszlovák külkereskedelmi forgalom ez év első hat hónapjában 30,1 száza­lékkal volt nagyobb, mint 1050 meg­felelő időszakában. Az év első hat hónapjában az ipar­ban foglalkoztatottak szám­a 0,5 száza­lékkal emelkedett. A nők ezrei jelent­keztek munkára. Az ipar dolgozóinak több mint 63 százaléka vesz részt a szocialista munkaversenyben. A mun­­kaverseny nagyban hozzájárult a munka "termelékenységének fokozásá­hoz. A termelési módszerek tökéletesí­tése­­ a Szovjetunióval való állandó, széleskörű együttműködés eredménye­képpen a dolgozók életszínvonala to­vábbra is állandóan emelkedik. A bánya- és energiaügyi miniszter módosította az „élüzemi" cím elnyerésének feltételeit A bánya- és energiaügyi miniszter rendeletet adott ki a bánya- és ener­giaügyi vállalatok élüzemi feltételei­nek módosítására. A rendelet meg­állapítja, hogy az élüzemi feltételek­ben meghatározott tárgyi előfeltéte­lek és általános célkitűzések nem minden esetben feleltek meg az egyes iparágak előtt álló feladatoknak. A kijelölésnél­­nem vették mindenkor tekintetbe az egyes iparágak, üzemek termelési feladatait, a feladatok telje­sítésének népgazdasági jelentőségét. A rendelet most részletesen előírja az egyes iparágak célkitűzéseit, ame­lyek teljesítésével, illetve túlteljesíté­sével az üzemek dolgozói az étüzem címet elnyerhetik. A bánya- és e­ner­­giaügyi miniszter rendelete lehetővé teszi az étüzemi verseny pontosabb kiértékelését és elősegíti a munka­­verseny további fejlődését. Augusztus 11-én tartják a nyereménybetétkönyvek első sorsolását A nyereménybetétkönyvet fél évvel ezelőtt vezette be szovjet példa nyo­­mán az Országos Takarékpénztár. Augusztus 11-én tartják meg elő­­ször az újfajta betétkönyvek sorsolá­sát. A nyilvános sorsolást az OTP központjában (V. József Attia-utca”.) rendezik meg. Ez alkalommal kisor­solnak minden olyan nyereménybetét­könyvet,­ amelyet február 1-e­i- június 10-a között nyitottak meg. Minden huszadik nyereménybetét­könyv tulajdonosa nyer. A nyeremé­nyeket augusztus 18-tól kezdődőleg fizetik ki, á. nyereménybetét,könyvet kiállító pénztárnál. A sorsolás a betét összegét nem érinti, vagyis a betét­­kánya­ tulajdonosa azzal továbbra is rendelkezik, akár nyert, akár nem. Kiállítás a közoktatásü­gyi minisztériumban a szemléltető oktatás előmozdításéra A közoktatásügyi minisztérium újí­tási bizottsága pályázatot hirdetett a módszeres szemléltető oktatás előmoz­dítására A pályázatra július 16-ig 239 pályamű érkezett be. Az újítási bizott­ság 43 nevelő pályamunkáját 100-­2000 forintos díjakkal díjazta. A jutalmazott pályaműveket a közoktatásügyi minisz­térium augusztus 2-től 21 ig kiállítás keretében mutatja be. 1951 AUGUSZTUS 1. SZERDA M­A ÖT ÉVE A fasiszta dűlés és a háborús pusz­títások után és azok következmé­nyeképpen újabb szenvedés szakadt a magyar népre. A fasiszták által ki­fosztott, lerombolt országon példát­lan infláció söpört végig. A pengő­ből hetek alatt milpengő, bilpengő, adópengő lett s hovatovább ezeket a fantasztikus pénznemeket is csak mil­­liárdokban lehetett számolni. A pénz értéke óráról órára meredeken zuhant. A dolgozó, amikor megkapta fizeté­sét, vagy a fizetést kiegészítő »kaló­riát«, még talán tudott volna belőle valamit vásárolni, de mire eljutott vele a legközelebbi üzletig, már csak értéktelen papírrongyok voltak a kezé­ben. Mit jelenített az infláció? A tőkések, a spekulánsok és a tört aranyban, »effektív« dollárban gondolkozó sike­­rek számára a hirtelen meggazdago­dás végtelen lehetőségét. A bérmun­kásokat foglalkoztató gyárosok, az általános elnyom­orodásból gazdagodó bankárok számára a kizsákmányolás és fosztogatás paradicsomi állapotát, és mit jelentett a dolgozók szá­mára? Azt, hogy a nehéz munkával megkeresett bérek úgyszólván percek alatt semmivé váltak, azt, hogy a heti munka végeztével utolsó rongyaikat kellett elcsereberélni a szűkös éle­lemért, mert a pénznek, amivel a tő­késs kifizette őket, vásárlóértéke a semmivel volt egyenlő. S miközben óráról órára új, mese­­ben­ vagyonokat szereztek a semmit­tevők, a teljes elnyomorodás veszélye fenyegette azt, aki dolgozott, ü­ze­­meinkben, bányáinkban, lerombolt hi­­daink, szétzúzott vasútvonalaik men­­tén mégis lelkesen folyt az újjáépítés munkája. Az embertelen megélhetési viszonyok közt is legendás munka­­hőstettekre lelkesítette dolgozó népün­ket az a tudat, hogy a hős Szovjet Hadsereg áldozatai révén hosszú év­százados rabság után végre szabaddá lett. Lelkesítette a lehetőség és az akarat, hogy ezt az országot most már ne a tőkéseknek, bankároknak és földesuraknak, hanem saját magának építse újjá. Az infláció okozta nyomor azonban mind elviselhetetlenebbé vált. Az infláció megszüntetése, az értékálló pénz megteremtése volt akkor dolgozó népünk legégetőbb kérdése. S ez emlékezetes angyalföldi nagygyűlé­sen, 1946 május 11-én Rákosi Mátyás elvtárs kijelentette, hogy véget lehet és véget kell vetni az inflációnak, meg lehet és meg kell teremteni az új, értékálló pénzt. Egyetlen párt volt ebben az országban, amely ennek az égető kérdésnek megoldását meg­hirdette, kezébe vette, amely nem volt hajlandó tovább tűrni a speku­lánsok tobzódását és a dolgozók szen­vedését. Ez a párt, a kommunisták pártja, Rákosi Mátyás pártja volt. De nemcsak meghirdette, kezébe vette a Párt, Rákosi elvtárs a jó forint megteremtését, hanem ugyan­akkor kidolgozta, megmutatta a mód­ját is, miképpen lehet azt megvalósí­tani. S a dolgozók tudták, hogy amit Rákosi elvtárs mond, arra építeni lehet, mint a kősziklára. Megértették azt is, hogy itt nemcsak magáról a pénzről van szó, hanem annál sokkal többről is, arról, amit Rákosi elvtárs így fejezett ki: »Hogyha sikerül gazda­sági téren, a pénz terén megszilárdí­tani a demokráciát, akkor politikailag is megszilárdítottuk.« Megértették ezekből ,a szavakból azt, hogy nem­­csak arról van szó, milyen körülmé­nyek között építjük újjá az országot, de arról is, hogy kinek építjük újjá, arról is, hogy bebizonyítsuk, valóban tudunk élni a Szovjetuniótól kapott szabadsággal. A reakciós pártok a Nagy Fernc­­féle kisgazdapárttól az áruló szo­ciáldemokrata vezetőkig nyíltan, vagy burkoltan azonnal támadásba indultak a kommunist­ák hirdette pro­­gramm, a jó forint megteremtése ellen. Minden erejükkel védelmére kellek a spekulánsok hasznának, a tőkések profitjának. Felvonultak a felbérelt »társadalomtör­ténészek«, akik történelmi példákkal bizonygat­ták, hogy inflációt ilyen gyorsan és ilyen módon megállítani nem lehet Csatasorba álltak a »közgazdászok«, akik »tudományos érvekkel­« bizony­­gatták­, hogy csak a külföldi tőke se­gítségével lehet jó pénzt teremteni. De felvonultak, csatasorba álltak a magyar dolgozók is. Hatalmas tömeg­­tüntetések zajlottak le Budapesten és az ország minden részében s ezeken a tüntetéseken a dolgozók hitet tettek Rákosi elvtárs célkitűzése mellett, ha­dat üzentek a bel- és külföldi tőke ál-ideológusainak és felbérelt poli­tikusainak. És nemcsak az utcákon tüntetve harcoltak a jó forintért dol­gozóink. A termelés növekvő számai, a begyűjtés sikere bizonyította, hogy a magyar munkásosztály és a föld­­hözjuttatott parasztság megértette, hogy a jó forint »aranyfedezete« csak a jó munka lehet. A dolgozó nép meg­értette, hogy ez az új stabil pénz, a forint lesz az első pénznem a ma­gyar történelemben, amely valóban a nép pénze lesz s nem a kizsákmá­nyolás eszköze A reakció elvesztette a forint csatá­ját. Pontosan azon a napon, amikorra a kommunisták megígérték. Ma öt esz­tendeje, 1946. augusztus 1-én megje­lent az első forint S nyomában az ország egész életében új, egészsége­sebb vérkeringés indult meg. A dolgo­zóknak az a része, amely eddig csak hitt a kommunistáknak, ettől a naptól kezdve már saját tapasztalatából tudta és meggyőződéssel vallotta: csak a kommunisták képviselik való­ban a dolgozók érdekeit, csak a kom­munisták harcolnak érte és csak a kommunisták képesek megvédeni. A reakció elvesztette a forintcsa­tát, de nem adta fel a harcot. Alig jelent meg az első forint, máris meg­indult ellene­­az aknamunka. A tőké­sek és képviselőik legfőbb célja az volt, hogy a forinttal idézzenek elő új inflációt. A kommunisták ekkor megtanították a magyar dolgozókat, miképpen kell visszaverni ezt a tá­madást is, miként kell megvédeni és biztosítani a forint végső győzelmét. A Párt éberen őrködött a forint felett, kemény kézzel sújtott le a dolgozó nép ellenségeire, az árdrágítókra, spekulánsokra, valutázókra. Az infláció ellen, a jó forintért ví­vott harc hatalmas tapasztalatokkal gazdagította, népünket. Megtanulta be­lőle azt, hogyha Pártunk szavára hall­gat, ha követi Rákosi elvtársat, úgy minden harcban győzedelmeskedni fog s megtanulta azt, hogy a forint megteremtője, Rákosi elvtárs mindig olyan győzedelmes harcokra vezeti, amely a dolgozóik jobb jövőjét, boldo­gabb életét szolgálja. Megtanulta be­lőle azt, hogy a Párt szavát követve, felül tud kerekedni minden nehézsé­gen, le tud gyűrni minden akadályt, meg tudja valósítani a legnagyobb célkitűzéseket is. Ma, amikor felemelt ötéves tervünk ragyogó célkitűzéseiért harcolunk, büszkén emlékezünk az öt év­ előtti nagy győzelemre, amelynek emléke arra serkent, hogy a Párt szavát kö­vetve, most már a növekedés nehézsé­gein legyünk úrrá, hogy hősi helyt­állással, még nagyobb erővel vegyük fel a harcot a lazaságok ellen, a mun­kafegyelem további megszilárdításáért s tervünk teljesítésével és túlteljesíté­sével vigyük diadalra a szocializmus építésének ügyét, a béke ügyét. Üdvözöljük a Szabad Ifjúság napilapot Mától kezdve naponként jelenik meg a Dolgozó Ifjúság Szövetségének eddigi hetilapja, a Szabad Ifjúság. Ifjúsági mozgalmunk a DISZ meg­alakulása óta hatalmas fejlődésen ment át. Az ifjúság mozgalma napról napra nő, szélesedik, izmosodik, nap­ról napra szaporodik az öntudatos ifjú békeharcosok tábora. Az ifjúsági mozgalom fejlődésével, az ifjúság fel­adatainak növekedésével megnöveked­tek az ifjúsági szervezet lapjának fel­adatai is. Irányítania, ellenőriznie kell ifjúságunk munkáját, s még jobb mun­kára kell lelkesítenie. A felszabadító Szovjetunió és Sztálin elvtárs szere­­tetére, Pártunk és Rákosi elvtárs sze­­retetére, dolgozó népünk szeretetére, a haza iránti önfeláldozó hűségre, az alkotó munka szépségeinek megisme­résére és lendületére, a béke haté­kony megvédésére, az ellenség elleni engesztelhetetlen gyűlöletre kell nevel­nie ifjúságunkat. Ezt várja tőle a Párt, ezt várják az ifjúság széles tö­megei, ezt várja egész dolgozó né­­pünk, amely szép jövőjének zálogát látja szocialista szellemben nevelkedő ifjúságun­kban. A béke erői növekednek, izmosodnak az egész világon. Soha nem volt még ilyen erős a béke tábora, mint ma — de feladatai sem voltak még soha ilyen nagyok. A béke táborának har­cából, a béke­ magyar bástyájának erő­sítéséből méltó részt kell vállalnia a DISZ-nek, Pártunk tartalékcsapatának is. A most napilappá lett Szabad Ifjú­ság az eddiginél is fokozottabban, eredményesebben segítse, szervezze, Irányítsa Ifjúságunk munkáját ebben a harcban. Neveljen fegyelmezett, Har­cos fiatalokat. Legyen példaképe a­' Komszomolszkaja Pravda, amely har­cos nevelője a lenini-sztálini Komszo­­molnak, a Bolsevik Párt segítőtársá­nak. Békénk megvédése és szocialista hazánk felépítése — ezek most az egész népünk és ifjúságunk előtt álló legnagyobb feladatok. A Szabad ifjú­ságnak a feladatok megoldására kell mozgósítania minden magyar fiatalt.

Next