Népszava, 1951. augusztus (79. évfolyam, 177-202. sz.)

1951-08-26 / 198. szám

NÉPSZAVA adtak a kemencék különböző hibái követ­keztében. Csak a cementmalmok ás­l­ása, javítása folytán az ország cementgyárai­ban 6260 kétszobás családi házhoz szüksé­ges cementmennyiség esett ki a legutolsó négy hónapban a termelésből. Ez a néhány példa is világosan mutatja, hogy cementgyártásunk tervteljesítésének első és legfontosabb feltétele a szervezet­lenségek megszüntetése, a felelős vezetés megszilárdítása. Azokban az üzemrészek­ben, ahol a műszaki vezetők az üzem gazdáinak érzik magukat és a dolgozókra támaszkodnak, irányítják a munkaversenyt, ez a tervteljesítésben is megmutatkozik, így van ez például a tatabányai kőbányá­ban, ahol minden reggel megbeszélik a fizikai és műszaki dolgozók, hogy meny­nyit kell kőből vagy mészből termelni. A tatabányai mészüzem példája viszont azt is ! A cementgyárak üzemi bizottságainak viszont az a kötelességük, hogy minden erő­vel fellendítsék a dolgozók szocialista ver­senyét, így segítsék győzelemre a tervek teljesítését. Jelenleg a dolgozók 69 száza­léka vesz ugyan részt a versenyben, de a verseny nem a legdöntőbb célkitűzésre, a cementtermelés fokozására irányul. A leg­több üzemben alig folyik harc a munkafe­gyelem megszilárdításáért, nincs megszer­vezve a lakatosok és a gép mellett dolgo­zók versenye, nem szélesedik a gépek szo­­cialssta megőrzésére irányuló mozgalom, nem terjedt el az anyagtakarékosság. Pedig számos eredmény mutatja, hogy a cementgyári dolgozók szeretnek és akar­nak versenyezni. A Bélapátfalvi Cement­gyár dolgozói az Alkotmány­ünnepi ver­senyben kijavítva hibáikat, jó teljesítménye­ket értek el és ma már biztosítottnak lát­ Bork az augusztus havi klinkerégetési terv 100­ százalékos teljesítése, a cementégetés­­nél pedig a 82—85 százalék. (Ez az előző havi mélyponthoz viszonyítva, jelentős ered­mény.) Kiemelkedő Bohács Antal tata­bányai sztahanovista kőtörő példája, aki szívós, ön­feláldozó munkával érte el, hogy egész brigádja 160 százalékos átlagot tel­jesítsen. Fel kell karolni az újítómozgalmat A szakszervezetek, az üzemi bizottságok kötelessége, hogy jó felvilágosító munká­val kiváltsák a dolgozók javaslatait, újítá­sait. Ellenőrző munkájuk megjavításával meg kell érni, hogy a benyújtott és elfogadott újítások közötti arány megjavuljon, az elfo­gadott újtásokat pedig haladéktalanul be­vezessék. A szakszervezet felelős azért, hogy 1951 első felében a benyújtott 842 újí­tási javaslat közül — helytelen, opportu­nista, sőt sok esetben ellenséges szakvéle­mény következtében — mindössze 284 ja­vaslatot fogadtak el; ezek közül 103 még a mai napig sincs bevezetve. Fel kell karolni az olyan javaslatokat, mint a tatabányai műszaki brigád kezdeményezése, amely a mészüzem sakkjában levő 20—30 százalé­kos széntartalom felhasználását tűzi ki maga elé, s ezzel körülbelül egy vagon szén­­megtakarítás­t tesz lehetővé. Lehetőséget kell teremteni az olyan javas­olok kikísérletezésére, mint Pelyhe Kálmán megmutatja, hogy ha a vezetők felkarolják a munkaversenyt, az együtt jár a terv tel­jesítésével. A mészüzem júniusban még nem teljesítette tervét, július hónapban viszont, az Alkotmány ünnepének tisztele­tére tett felajánlások végrehajtása során 101,5 százalékra emelte tervteljesítését. A vezetőknek fel kell számolni azt a telje­sen helytelen nézetet, hogy »nem érnek rá versenyt szervezni, mert a termelést kell irányítaniok«. Nem lehet, hogy egyes műszaki vezetők — mint a lábatlani és a tatabányai cementgyár művezetői — csak úgy tesznek felajánlást, ha különböző fel­tételeket biztosítanak számukra. A verseny feltételeit a műszakiaknak kell biztosítá­sok. Folyamatos anyagellátással, a gépek jó karbantartásával és a munkafegyelem megszilárdításával kell megteremteniük a terv teljesítésének feltételeit. elvtársé (Bélapátfalva), aki a klinkerégető kemence fordulatszámának emelésével akarja a termelést fokozni és gazdaságo­sabbá tenni. De fel kell karolni a kisebb gazdasági eredményt ígérő javaslatokat is. Ieyen például Notkó István (Lábatlani Cementgyár) javaslata a gyantának olajjal való helyettesítésére. Az újítások támogatásával kell elérni, hogy szétzúzzuk az ellenség szította hangu­latot, amely szerint »nem érdemes újítani«. Az ilyen ellenséges agitáció okozza, hogy a dolgozók egyes üzemrészekben elvesztik az új iránti érdeklődésüket. Így történhe­tett meg Lábastlanban, hogy egy újító társa­dalmi felülvizsgálati napon több száz dol­gozó közül mindössze tizenketten jelentek meg. A szakszervezetek ne elégedjenek meg a fizikai dolgozók mozgósításával, vonják be a munkaversenybe a műszakiakat is, mű­vezetőket és mérnököket egyaránt. Tudato­­­sítják, hogy a tervteljesítésben való lemara­dás szégyen az üzem dolgozói számára.­ Mozgósítsanak harcra minden becsületes dolgozót a cementgyártás területén mutat­­kozó hibák, a hibák mögött rejtőző ellen­­­ség ellen és segítsék e harcban az üzemek­ vezetőit. Tudatosítsák minden üzemben, hol tartanak az 1951. évi terv teljesítésével, melyek azok az üzemrészek, amelyek le­maradtak, milyen okok gátolják a tervek teljesítését. Minden cementipari dolgozó érezze­, hazafias kötelessége a tervteljesí­tés. A cementipar minisztériumi és üzemi vezetői adjanak meg minden segítséget a tervek végrehajtásához. Szilárdítsák meg az egyéni felelősséget, szüntessék meg az­ üzemek szervezetlenségét. Így harcoljanak vállvetve a lemaradások megszüntetéséért, az 1951. évi terv minden részletében való teljesítéséért. A cementipari Népszava­ szerda előadója Holecz Balázs elvtárs volt, az építésügyi minisztérium cementipari főosztályának ve­zetője. Felszólaltak a vitában: Mayer, Kul­csár, Szabó, Bohács, Kovács F., Horváth, Németh, Kovács F., Csizmadiáné, Lódiné elvt­­társak, a Tatabányai Mész- és Cementmű­­vek dolgozói, Oléh, Bárány Veronika, Notkó elvtársak, a Lábatlani Cementgyár dolgo­zói, Nagy Breuer, Varga elvtársak, a Hejőcsabai Mész- és Cementművek dolgo­zói, Vashegyi és Ludányi elvtársak, a Selypi Cementgyár részéről, Barta, Pelyhe elvtár-­­sak, a Bélapátfalvi Mész- és Cementmű-­­vek dolgozói, Bacsa István elvtárs (Lábat­lan), Farkas József elvtárs (Építőipari Szakszervezet), Boda Jenő elvtárs (EFEDOSZ megyei titkár). Szarvas, Babai­­és Talabér elvtársak, az építőipari minisz­térium dolgozói- Az üb versenyszervező munkával segítse a tervet győzelemre II 1951 AUGUSZTUS 26. ■ Újfajta szénfelvonó A kemencékre eddig lejtős pályán, kézi erővel, talicskával tolták fel a 140 kg. súlyú szenet. Guzsik Géza, a Kőbányai Tégla­gyárban elektromos meghajtású csörlővel oldotta meg a szállítást. Újítását eddig mintegy tíz téglagyárban alkalmazták. Az újfajta szénfelvonó nagy munkaerőmeg-­­takarítást jelent, mert azt a­ szénmennyisé­­get, amelyet eddig két szénfelhordó napi 10—12 órás nehéz munkával látott el, most 8 óra alatt megerőltetés nélkül egy szén­­felhordó felszállítja. 1951 AUGUSZTUS 26. ÚTI NÉPSZAVA »Kiegyenlítjük becsületbeli adósságunkat« — ígérik a téglagyári dolgozók A fővárosi és vidéki téglagyárak élenjáró fizikai és műszaki dolgozói gyűltek össze a Kőbányai Téglagyár jászberényi úti telepén, hogy feltárják a nyerstéglagyártás lemara­dásának okait, megvilágítsák a lemaradás felszámolásának módjait. A nyerstéglagyár­tás döntően kihat az ötéves terv sikeres megvalósítására. Ha a nyersgyártás nem tudja tervét teljesíteni, az építőipar és a­­többi iparág is lemarad, nem kerülnek tető alá a tervlétesítmények. Ezt állapította meg előadói beszámolója bevezetőjében Sümegi Sándor elvtárs, a Kőbányai Téglagyár . A Statisztikai Hivatal jelentése lemaradást jelent minden téglagyári dolgozó számára. Adósai a Pártnak, a hazának, az ötéves tervnek, s ezen keresztül a békeharc nagy ügyének is. Adósnak lenni ,szégyen és az a feladata minden téglagyári dolgozó­nak, hogy az adósságot minél előbb letör­­lessze és újabb adósságot ne csináljon. A Kőbányai Téglagyár is adósa volt a nép­gazdaságnak mintegy 600.000 téglával. Ebből a téglamennyiségből 30 munkáscsaládnak lehetett volna kétszobás, összkomfortos csa­ládi házat építeni. Tartozik a népgazdaság­nak a többi téglagyár is sokmillió téglá­val. Hogyan keletkezett a gyárakban ez a téglaadósság? A legtöbb helyen az a tévhit uralkodott, hogy a tervet nem tudják teljesíteni a munkaerőhiány és a sok eső miatt. Maguk a vállalati igazgatók is hitelt adtak ennek az állításnak és »objektív körülményekkel« mentegetőztek. Nézzük meg ezt a kérdést közelebbről a Kőbányai Téglagyárban és a Kerámia Téglagyárban. A kőbányai gyár a mai napig munkaerőhiánnyal küzd, de nem olyan mértékben, mint a többi üzem. Megfelelő munkaátszervezéssel már­ nők dolgoznak elég fontos munkahelyeken és legtöbben jó eredményt mutatnak fel. Az­ élenjáró dolgozók, a műszakiak állandó segítséget nyújtottak a nődolgozóknak munkájuk minél jobb elvégzéséhez. A gyárba bekerült fiatal munkaerőket is fel­karolták. A nők soraiban végzett politika,­ nevelő, felvilágosító munka meghozta a gyümölcsét a Kerámia Téglagyárban is. A legjobb eredményt a Kerámia Téglagyárban az 1-es számú téglasajtoló éri el, amelynél állandóan 60—65.000 téglát gyártanak, de szintén jó munkát végez egy másik prés, ahol nők dolgoznak. Nem féltek a kísérlet­től, a férfiak helyére nőket állítottak be és most már két présnél dolgoznak nők, nem is ideiglenesen, hanem állandóan. Annyira belejöttek a­ munkába, hogy átlaguk 100 szá­zalék fölé emelkedett, sőt néha elérik a­­110 százalékot is. Jobban értékelik már a nők, munkáját a Solymári Téglagyárban is, ahol régebben állandóan cserélgették őket, de amióta több lerakónő bebizonyította, hogy teljesítményét 22.000 darabra is fel tudja fokozni, a műszakiak állandó beosz­tást adnak nekik. A Bécsi úti Téglagyár bányászainak példája "A Kerámia Téglagyár dolgozói is elma­radtak a tervük teljesítésében a második negyedévben. Az értekezleteken állandóan az esős időben keresték a hiba forrását. Rá kellett azonban jönniök, hogy a terv­lemaradás nem innen ered. Amikor zuhogod az eső, a bányában leálltak, de még­sem műszaki vezetője. A szocializmus építéséhez hatalmas mennyiségű téglára van szüksé­günk. Elég erre két szemléltető példa. A Dunai Vasmű felépítéséhez 41 millió téglát kell adniok a téglagyáraknak. Olyan hatal­mas mennyiség ez, amely 80.000 méter magas oszlopot jelentene, ha ezt az oszlopot egy négyzetméternyi területen kezdenék épí­teni. Egy másik példa az anyaggyártó­­ipar kapacitása 1954-ben akkora lesz, hogy a gyárak által szállított téglából egy méter magas és egy méter széles téglagyűrűt tud­nánk építeni a Föld körül, hogyan tudnák a kiesést behozni, a tervet teljesíteni, sőt túlteljesíteni. Az értekez­leteiken sok értékes hozzászólás hangzo­t el, a javaslatok nyomán folytatták a mun­kát, amelynek meg is lett az eredménye. Sikeres harcot folytattak az eső ellen a Bécsi úti Téglagyár dolgozói is. Az elmúlt héten az egyik nap hosszú órákon keresztül zuhogott az eső. Már munkakezdetkor pata­kokban zúdult le a csapadék. A bányászok tudatában voltak feladatuknak s vállalkoz­tak, hogy a szakadó eső ellenére munkába állnak. Az egyik régi bányász, ezzel jött be az irodába: »A tőkés rendszerben kihaj­tottak bennünket esős időben is s nekünk mennünk kellett, mert nem akartuk, hogy családunk éhezzen, a népkonyhára kerül­jön. Most önként megyünk ki dolgozni, mert tudjuk, hogy miért termelünk, saját magunknak, hazánknak.« A derék, bécsi úti téglagyári munkások kétszer váltották át felsőruhájukat a nap folyamán, de a mun­­­kát nem hagyták abba. Lelkesedés, tűz, fűtötte őket, hogy a minisztertanács vándor­zászlajáért folyó versenyben ne maradjanak le a Kőbányai Téglagyár és a Kerámia­ Téglagyár mögött, így dolgoztak az Alkot-' mány-verseny sikeréért, azért, hogy az év üzem jel­vényt mielőbb visszaszerezzék a kőbányaiaktól. A nyerstéglagyártás lemaradásához sok helyen hozzájárultak az új dolgozók gyen­­gébb teljesítményei és más körülmények.­ A Kőbányai Téglagyárba ötven toborzott dolgozó került egyszerre. Munkájukat a bányában kezdték meg, ahol 10—15 kocsira­ való anyagot termeltek ki, szemben az­ átlagos 80—100 kocsival. Különböző kifogá­sokkal, követelésekkel léptek fel. Ezeket az új dolgozókat felvilágosították munkájuk jelentőségéről s ma már az a helyzet, hogy ugyanezek az emberek pontosan teljesítik a napi tervet. A fáradhatatlan nevelőmunkák­n­ak köszönheti a Kerámia Téglagyár is, hogy a legjobban teljesítő gyárak élcsoport­­jában halad. Sok bajt okozott itt is az új dolgozók laza munkafegyelme. A brigád­­vezetők, sztahanovisták, élenjáró­ dolgozók, műszakiak, egyéni beszélgetést folytattak a munkafegyelem megsértőivel, megmagya­rázták nekik, milyen kárt jelent a maguk és a népgazdaság szempontjából a késés, a­z indokolatlan elmaradás. Volt olyan dolgozó, aki többször otthagyta a munkát, majd ismét visszajött. Ezeket visszafogadták soraikba és ezek a dolgozók már megállják a helyüket a termelésben, az igazolatlanul mulasztók száma már egészen csekély. Nem az időjárás okozza a nyerstéglagyártás lemaradását A felületesség, gondatlanság az ellenséget segíti Sok helyen nem harcolnak elég erélyesen az ellenséggel. A Békésmegyei Téglagyári Egyesülés telepein a klerikális reakció be­folyása még nagy a faluról felkerült dol­gozók soraiban és ez a magyarázata annak, hogy a békeműszak teljesítésére tett javas­latot nem valósították meg. Az ellenség ügynöke volt a Mázai Téglagyárban le­váltott Szénási mű­vezető. Tevékenysége hozzájárult ahhoz, hogy csak június 4-én tudták megkezdeni a téglakihordást. A mázai telepen munkaerőhiány miatt nem teljesítették a tervet. A minisztérium elren­delte egy vándorprés felállítását és ezt el is juttatták a téglagyárba. Nem sokkal később a téglagyárnak egy transzmissziós tengelyt utaltak. Nagy gonddal, vasúton szállították le a tengelyt Mázába, de a felületesség, gondatlanság következtében a transzmissziós tengely eltört a kirakodás­nál. A nyersgyártás lemaradásának felszámo­lásához és a terv sikeres teljesítéséhez jelentős segítséget nyújtott a Kőbányai Téglagyárban a műszaki hiányosságok meg­szüntetése és az újítási mozgalom átszerve­zése. A maglódi úti és a jászberényi úti telepen is feltárták a hibákat, megkeresték a hibák gyökereit és a hiányosságok kiküszö­bölése a termelés emeléséhez vezetett. A maglódi úti gyártelepen megállapították a naponkénti lemaradások okait, a jász­berényi úti telepen csökkentették a gép­­állási órákat, kiküszöbölték a folyton­os áramzavarokat, a bányába baggereket állí­tottak be, ennek következtében a bányászo­kat átcsoportosították, a láncfeszítő állomást közelebb vitték az agyagfejtőhelyhez, na­gyobb mértékben alkalmazták a robbantá­sokat, a szállítási nehézségeket lóvontatás­­sal oldották meg. Az újítások fontos szere­töltötték az időt tétlenül, megbeszélték, pet játszottak a termelés emelése terén. A maglódi úti Telepen felemelték a láncpályát, ez lehetővé tette a pálya közepén is a tele csillék bekapcsolását, átalakították a nyers­­téglaszállító kocsikat úgy, hogy 84 téglás helyett 106-ot tudnak egyszerre szállítani. Adjanak több segítséget a műszakiak A Párt, a népi demokrácia kormánya hatalmas segítséget nyújt az építőanyag­gyártó iparnak azzal is, hogy mind több­ gépet ad a gyáraknak, ezzel megkönnyíti, eredményesebbé teszi a munkát. A baggerek száma­­eléri a 30-at, az automata vágó­asztalokból több tucatot kaptak a vállalatok. A Kerámia Téglagyár két szalagszállítót kapott és az egyiket a kazalozónál alkal­mazzák. Négy dolgozó a gép segítségével mégegyszer annyit tud teljesíteni, mint régen a kézierővel. A Mezőtúri Téglagyár a 11 hét elején teljesíti évi nyersgyártási tervét. Ezt a hatalmas eredményt az üzem villamo­sításának köszönheti. Az iparnak juttatott gépek azonban csak akkor tudnak eredmé­nyesen, kifogástalanul dolgozni, ha meg-­­felelően gondozzák és szervezik meg a munkát. Az élüzem Kőbányai Téglagyárban a téglapréseket az üzem leállása után a karbantartó személyzet alaposan átvizsgálja és a szükséges javításokat azonnal elvégzi. A gépek karbantartásával betartják a mi­nisztérium rendelkezéseit és a gépekhez m­­indig kellő számban áll rendelkezésre megfelelő alkatrész, így a­ fogaskerekek cseréje pár óraig munkát vesz igénybe és nem okoz nagyobb fennakadást. Sok helyen a műszakiak passzivitása, nemtörődömsége következtében nem tudják a nyersgyártás lemaradását felszámolni. A­ Paksi Téglagyárban a telep­ülése a múlt­­ban 38—40.000 téglát, nemrég még mind.

Next