Népszava, 1951. augusztus (79. évfolyam, 177-202. sz.)
1951-08-26 / 198. szám
NÉPSZAVA adtak a kemencék különböző hibái következtében. Csak a cementmalmok áslása, javítása folytán az ország cementgyáraiban 6260 kétszobás családi házhoz szükséges cementmennyiség esett ki a legutolsó négy hónapban a termelésből. Ez a néhány példa is világosan mutatja, hogy cementgyártásunk tervteljesítésének első és legfontosabb feltétele a szervezetlenségek megszüntetése, a felelős vezetés megszilárdítása. Azokban az üzemrészekben, ahol a műszaki vezetők az üzem gazdáinak érzik magukat és a dolgozókra támaszkodnak, irányítják a munkaversenyt, ez a tervteljesítésben is megmutatkozik, így van ez például a tatabányai kőbányában, ahol minden reggel megbeszélik a fizikai és műszaki dolgozók, hogy menynyit kell kőből vagy mészből termelni. A tatabányai mészüzem példája viszont azt is ! A cementgyárak üzemi bizottságainak viszont az a kötelességük, hogy minden erővel fellendítsék a dolgozók szocialista versenyét, így segítsék győzelemre a tervek teljesítését. Jelenleg a dolgozók 69 százaléka vesz ugyan részt a versenyben, de a verseny nem a legdöntőbb célkitűzésre, a cementtermelés fokozására irányul. A legtöbb üzemben alig folyik harc a munkafegyelem megszilárdításáért, nincs megszervezve a lakatosok és a gép mellett dolgozók versenye, nem szélesedik a gépek szocialssta megőrzésére irányuló mozgalom, nem terjedt el az anyagtakarékosság. Pedig számos eredmény mutatja, hogy a cementgyári dolgozók szeretnek és akarnak versenyezni. A Bélapátfalvi Cementgyár dolgozói az Alkotmányünnepi versenyben kijavítva hibáikat, jó teljesítményeket értek el és ma már biztosítottnak lát Bork az augusztus havi klinkerégetési terv 100 százalékos teljesítése, a cementégetésnél pedig a 82—85 százalék. (Ez az előző havi mélyponthoz viszonyítva, jelentős eredmény.) Kiemelkedő Bohács Antal tatabányai sztahanovista kőtörő példája, aki szívós, önfeláldozó munkával érte el, hogy egész brigádja 160 százalékos átlagot teljesítsen. Fel kell karolni az újítómozgalmat A szakszervezetek, az üzemi bizottságok kötelessége, hogy jó felvilágosító munkával kiváltsák a dolgozók javaslatait, újításait. Ellenőrző munkájuk megjavításával meg kell érni, hogy a benyújtott és elfogadott újítások közötti arány megjavuljon, az elfogadott újtásokat pedig haladéktalanul bevezessék. A szakszervezet felelős azért, hogy 1951 első felében a benyújtott 842 újítási javaslat közül — helytelen, opportunista, sőt sok esetben ellenséges szakvélemény következtében — mindössze 284 javaslatot fogadtak el; ezek közül 103 még a mai napig sincs bevezetve. Fel kell karolni az olyan javaslatokat, mint a tatabányai műszaki brigád kezdeményezése, amely a mészüzem sakkjában levő 20—30 százalékos széntartalom felhasználását tűzi ki maga elé, s ezzel körülbelül egy vagon szénmegtakarítást tesz lehetővé. Lehetőséget kell teremteni az olyan javasolok kikísérletezésére, mint Pelyhe Kálmán megmutatja, hogy ha a vezetők felkarolják a munkaversenyt, az együtt jár a terv teljesítésével. A mészüzem júniusban még nem teljesítette tervét, július hónapban viszont, az Alkotmány ünnepének tiszteletére tett felajánlások végrehajtása során 101,5 százalékra emelte tervteljesítését. A vezetőknek fel kell számolni azt a teljesen helytelen nézetet, hogy »nem érnek rá versenyt szervezni, mert a termelést kell irányítaniok«. Nem lehet, hogy egyes műszaki vezetők — mint a lábatlani és a tatabányai cementgyár művezetői — csak úgy tesznek felajánlást, ha különböző feltételeket biztosítanak számukra. A verseny feltételeit a műszakiaknak kell biztosítások. Folyamatos anyagellátással, a gépek jó karbantartásával és a munkafegyelem megszilárdításával kell megteremteniük a terv teljesítésének feltételeit. elvtársé (Bélapátfalva), aki a klinkerégető kemence fordulatszámának emelésével akarja a termelést fokozni és gazdaságosabbá tenni. De fel kell karolni a kisebb gazdasági eredményt ígérő javaslatokat is. Ieyen például Notkó István (Lábatlani Cementgyár) javaslata a gyantának olajjal való helyettesítésére. Az újítások támogatásával kell elérni, hogy szétzúzzuk az ellenség szította hangulatot, amely szerint »nem érdemes újítani«. Az ilyen ellenséges agitáció okozza, hogy a dolgozók egyes üzemrészekben elvesztik az új iránti érdeklődésüket. Így történhetett meg Lábastlanban, hogy egy újító társadalmi felülvizsgálati napon több száz dolgozó közül mindössze tizenketten jelentek meg. A szakszervezetek ne elégedjenek meg a fizikai dolgozók mozgósításával, vonják be a munkaversenybe a műszakiakat is, művezetőket és mérnököket egyaránt. Tudatosítják, hogy a tervteljesítésben való lemaradás szégyen az üzem dolgozói számára. Mozgósítsanak harcra minden becsületes dolgozót a cementgyártás területén mutatkozó hibák, a hibák mögött rejtőző ellenség ellen és segítsék e harcban az üzemek vezetőit. Tudatosítsák minden üzemben, hol tartanak az 1951. évi terv teljesítésével, melyek azok az üzemrészek, amelyek lemaradtak, milyen okok gátolják a tervek teljesítését. Minden cementipari dolgozó érezze, hazafias kötelessége a tervteljesítés. A cementipar minisztériumi és üzemi vezetői adjanak meg minden segítséget a tervek végrehajtásához. Szilárdítsák meg az egyéni felelősséget, szüntessék meg az üzemek szervezetlenségét. Így harcoljanak vállvetve a lemaradások megszüntetéséért, az 1951. évi terv minden részletében való teljesítéséért. A cementipari Népszava szerda előadója Holecz Balázs elvtárs volt, az építésügyi minisztérium cementipari főosztályának vezetője. Felszólaltak a vitában: Mayer, Kulcsár, Szabó, Bohács, Kovács F., Horváth, Németh, Kovács F., Csizmadiáné, Lódiné elvttársak, a Tatabányai Mész- és Cementművek dolgozói, Oléh, Bárány Veronika, Notkó elvtársak, a Lábatlani Cementgyár dolgozói, Nagy Breuer, Varga elvtársak, a Hejőcsabai Mész- és Cementművek dolgozói, Vashegyi és Ludányi elvtársak, a Selypi Cementgyár részéről, Barta, Pelyhe elvtár-sak, a Bélapátfalvi Mész- és Cementmű-vek dolgozói, Bacsa István elvtárs (Lábatlan), Farkas József elvtárs (Építőipari Szakszervezet), Boda Jenő elvtárs (EFEDOSZ megyei titkár). Szarvas, Babaiés Talabér elvtársak, az építőipari minisztérium dolgozói- Az üb versenyszervező munkával segítse a tervet győzelemre II 1951 AUGUSZTUS 26. ■ Újfajta szénfelvonó A kemencékre eddig lejtős pályán, kézi erővel, talicskával tolták fel a 140 kg. súlyú szenet. Guzsik Géza, a Kőbányai Téglagyárban elektromos meghajtású csörlővel oldotta meg a szállítást. Újítását eddig mintegy tíz téglagyárban alkalmazták. Az újfajta szénfelvonó nagy munkaerőmeg-takarítást jelent, mert azt a szénmennyiséget, amelyet eddig két szénfelhordó napi 10—12 órás nehéz munkával látott el, most 8 óra alatt megerőltetés nélkül egy szénfelhordó felszállítja. 1951 AUGUSZTUS 26. ÚTI NÉPSZAVA »Kiegyenlítjük becsületbeli adósságunkat« — ígérik a téglagyári dolgozók A fővárosi és vidéki téglagyárak élenjáró fizikai és műszaki dolgozói gyűltek össze a Kőbányai Téglagyár jászberényi úti telepén, hogy feltárják a nyerstéglagyártás lemaradásának okait, megvilágítsák a lemaradás felszámolásának módjait. A nyerstéglagyártás döntően kihat az ötéves terv sikeres megvalósítására. Ha a nyersgyártás nem tudja tervét teljesíteni, az építőipar és atöbbi iparág is lemarad, nem kerülnek tető alá a tervlétesítmények. Ezt állapította meg előadói beszámolója bevezetőjében Sümegi Sándor elvtárs, a Kőbányai Téglagyár . A Statisztikai Hivatal jelentése lemaradást jelent minden téglagyári dolgozó számára. Adósai a Pártnak, a hazának, az ötéves tervnek, s ezen keresztül a békeharc nagy ügyének is. Adósnak lenni ,szégyen és az a feladata minden téglagyári dolgozónak, hogy az adósságot minél előbb letörlessze és újabb adósságot ne csináljon. A Kőbányai Téglagyár is adósa volt a népgazdaságnak mintegy 600.000 téglával. Ebből a téglamennyiségből 30 munkáscsaládnak lehetett volna kétszobás, összkomfortos családi házat építeni. Tartozik a népgazdaságnak a többi téglagyár is sokmillió téglával. Hogyan keletkezett a gyárakban ez a téglaadósság? A legtöbb helyen az a tévhit uralkodott, hogy a tervet nem tudják teljesíteni a munkaerőhiány és a sok eső miatt. Maguk a vállalati igazgatók is hitelt adtak ennek az állításnak és »objektív körülményekkel« mentegetőztek. Nézzük meg ezt a kérdést közelebbről a Kőbányai Téglagyárban és a Kerámia Téglagyárban. A kőbányai gyár a mai napig munkaerőhiánnyal küzd, de nem olyan mértékben, mint a többi üzem. Megfelelő munkaátszervezéssel már nők dolgoznak elég fontos munkahelyeken és legtöbben jó eredményt mutatnak fel. Az élenjáró dolgozók, a műszakiak állandó segítséget nyújtottak a nődolgozóknak munkájuk minél jobb elvégzéséhez. A gyárba bekerült fiatal munkaerőket is felkarolták. A nők soraiban végzett politika, nevelő, felvilágosító munka meghozta a gyümölcsét a Kerámia Téglagyárban is. A legjobb eredményt a Kerámia Téglagyárban az 1-es számú téglasajtoló éri el, amelynél állandóan 60—65.000 téglát gyártanak, de szintén jó munkát végez egy másik prés, ahol nők dolgoznak. Nem féltek a kísérlettől, a férfiak helyére nőket állítottak be és most már két présnél dolgoznak nők, nem is ideiglenesen, hanem állandóan. Annyira belejöttek a munkába, hogy átlaguk 100 százalék fölé emelkedett, sőt néha elérik a110 százalékot is. Jobban értékelik már a nők, munkáját a Solymári Téglagyárban is, ahol régebben állandóan cserélgették őket, de amióta több lerakónő bebizonyította, hogy teljesítményét 22.000 darabra is fel tudja fokozni, a műszakiak állandó beosztást adnak nekik. A Bécsi úti Téglagyár bányászainak példája "A Kerámia Téglagyár dolgozói is elmaradtak a tervük teljesítésében a második negyedévben. Az értekezleteken állandóan az esős időben keresték a hiba forrását. Rá kellett azonban jönniök, hogy a tervlemaradás nem innen ered. Amikor zuhogod az eső, a bányában leálltak, de mégsem műszaki vezetője. A szocializmus építéséhez hatalmas mennyiségű téglára van szükségünk. Elég erre két szemléltető példa. A Dunai Vasmű felépítéséhez 41 millió téglát kell adniok a téglagyáraknak. Olyan hatalmas mennyiség ez, amely 80.000 méter magas oszlopot jelentene, ha ezt az oszlopot egy négyzetméternyi területen kezdenék építeni. Egy másik példa az anyaggyártóipar kapacitása 1954-ben akkora lesz, hogy a gyárak által szállított téglából egy méter magas és egy méter széles téglagyűrűt tudnánk építeni a Föld körül, hogyan tudnák a kiesést behozni, a tervet teljesíteni, sőt túlteljesíteni. Az értekezleteiken sok értékes hozzászólás hangzot el, a javaslatok nyomán folytatták a munkát, amelynek meg is lett az eredménye. Sikeres harcot folytattak az eső ellen a Bécsi úti Téglagyár dolgozói is. Az elmúlt héten az egyik nap hosszú órákon keresztül zuhogott az eső. Már munkakezdetkor patakokban zúdult le a csapadék. A bányászok tudatában voltak feladatuknak s vállalkoztak, hogy a szakadó eső ellenére munkába állnak. Az egyik régi bányász, ezzel jött be az irodába: »A tőkés rendszerben kihajtottak bennünket esős időben is s nekünk mennünk kellett, mert nem akartuk, hogy családunk éhezzen, a népkonyhára kerüljön. Most önként megyünk ki dolgozni, mert tudjuk, hogy miért termelünk, saját magunknak, hazánknak.« A derék, bécsi úti téglagyári munkások kétszer váltották át felsőruhájukat a nap folyamán, de a munkát nem hagyták abba. Lelkesedés, tűz, fűtötte őket, hogy a minisztertanács vándorzászlajáért folyó versenyben ne maradjanak le a Kőbányai Téglagyár és a Kerámia Téglagyár mögött, így dolgoztak az Alkot-' mány-verseny sikeréért, azért, hogy az év üzem jelvényt mielőbb visszaszerezzék a kőbányaiaktól. A nyerstéglagyártás lemaradásához sok helyen hozzájárultak az új dolgozók gyengébb teljesítményei és más körülmények. A Kőbányai Téglagyárba ötven toborzott dolgozó került egyszerre. Munkájukat a bányában kezdték meg, ahol 10—15 kocsira való anyagot termeltek ki, szemben az átlagos 80—100 kocsival. Különböző kifogásokkal, követelésekkel léptek fel. Ezeket az új dolgozókat felvilágosították munkájuk jelentőségéről s ma már az a helyzet, hogy ugyanezek az emberek pontosan teljesítik a napi tervet. A fáradhatatlan nevelőmunkáknak köszönheti a Kerámia Téglagyár is, hogy a legjobban teljesítő gyárak élcsoportjában halad. Sok bajt okozott itt is az új dolgozók laza munkafegyelme. A brigádvezetők, sztahanovisták, élenjáró dolgozók, műszakiak, egyéni beszélgetést folytattak a munkafegyelem megsértőivel, megmagyarázták nekik, milyen kárt jelent a maguk és a népgazdaság szempontjából a késés, az indokolatlan elmaradás. Volt olyan dolgozó, aki többször otthagyta a munkát, majd ismét visszajött. Ezeket visszafogadták soraikba és ezek a dolgozók már megállják a helyüket a termelésben, az igazolatlanul mulasztók száma már egészen csekély. Nem az időjárás okozza a nyerstéglagyártás lemaradását A felületesség, gondatlanság az ellenséget segíti Sok helyen nem harcolnak elég erélyesen az ellenséggel. A Békésmegyei Téglagyári Egyesülés telepein a klerikális reakció befolyása még nagy a faluról felkerült dolgozók soraiban és ez a magyarázata annak, hogy a békeműszak teljesítésére tett javaslatot nem valósították meg. Az ellenség ügynöke volt a Mázai Téglagyárban leváltott Szénási művezető. Tevékenysége hozzájárult ahhoz, hogy csak június 4-én tudták megkezdeni a téglakihordást. A mázai telepen munkaerőhiány miatt nem teljesítették a tervet. A minisztérium elrendelte egy vándorprés felállítását és ezt el is juttatták a téglagyárba. Nem sokkal később a téglagyárnak egy transzmissziós tengelyt utaltak. Nagy gonddal, vasúton szállították le a tengelyt Mázába, de a felületesség, gondatlanság következtében a transzmissziós tengely eltört a kirakodásnál. A nyersgyártás lemaradásának felszámolásához és a terv sikeres teljesítéséhez jelentős segítséget nyújtott a Kőbányai Téglagyárban a műszaki hiányosságok megszüntetése és az újítási mozgalom átszervezése. A maglódi úti és a jászberényi úti telepen is feltárták a hibákat, megkeresték a hibák gyökereit és a hiányosságok kiküszöbölése a termelés emeléséhez vezetett. A maglódi úti gyártelepen megállapították a naponkénti lemaradások okait, a jászberényi úti telepen csökkentették a gépállási órákat, kiküszöbölték a folytonos áramzavarokat, a bányába baggereket állítottak be, ennek következtében a bányászokat átcsoportosították, a láncfeszítő állomást közelebb vitték az agyagfejtőhelyhez, nagyobb mértékben alkalmazták a robbantásokat, a szállítási nehézségeket lóvontatással oldották meg. Az újítások fontos szeretöltötték az időt tétlenül, megbeszélték, pet játszottak a termelés emelése terén. A maglódi úti Telepen felemelték a láncpályát, ez lehetővé tette a pálya közepén is a tele csillék bekapcsolását, átalakították a nyerstéglaszállító kocsikat úgy, hogy 84 téglás helyett 106-ot tudnak egyszerre szállítani. Adjanak több segítséget a műszakiak A Párt, a népi demokrácia kormánya hatalmas segítséget nyújt az építőanyaggyártó iparnak azzal is, hogy mind több gépet ad a gyáraknak, ezzel megkönnyíti, eredményesebbé teszi a munkát. A baggerek számaeléri a 30-at, az automata vágóasztalokból több tucatot kaptak a vállalatok. A Kerámia Téglagyár két szalagszállítót kapott és az egyiket a kazalozónál alkalmazzák. Négy dolgozó a gép segítségével mégegyszer annyit tud teljesíteni, mint régen a kézierővel. A Mezőtúri Téglagyár a 11 hét elején teljesíti évi nyersgyártási tervét. Ezt a hatalmas eredményt az üzem villamosításának köszönheti. Az iparnak juttatott gépek azonban csak akkor tudnak eredményesen, kifogástalanul dolgozni, ha meg-felelően gondozzák és szervezik meg a munkát. Az élüzem Kőbányai Téglagyárban a téglapréseket az üzem leállása után a karbantartó személyzet alaposan átvizsgálja és a szükséges javításokat azonnal elvégzi. A gépek karbantartásával betartják a minisztérium rendelkezéseit és a gépekhez mindig kellő számban áll rendelkezésre megfelelő alkatrész, így a fogaskerekek cseréje pár óraig munkát vesz igénybe és nem okoz nagyobb fennakadást. Sok helyen a műszakiak passzivitása, nemtörődömsége következtében nem tudják a nyersgyártás lemaradását felszámolni. A Paksi Téglagyárban a települése a múltban 38—40.000 téglát, nemrég még mind.