Népszava, 1951. augusztus (79. évfolyam, 177-202. sz.)

1951-08-08 / 183. szám

Világ proletárjai egyesüljetek!­­& NÉPSZAVA­ ­! A vasárnapi Vasutas Nap ünnepségei A harmadik parasztküldöttség egyénileg gazdálkodó tagjainak felhívása az ország dolgozó parasztságához 79. ÉVFOLYAM, 183. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1951 AUGUSZTUS 8. SZERDA Gyorsítsuk meg a Dunai Vasmű építését Körülbelül egy esztendeje annak, hogy az egyik dunamen­ti kisközség, Dunapentele határában mérnökök, majd kubikosok nagy csoportjai, föld­vájógépek, ekszkavátorok jelentek meg, hogy a lankás, dombos földeken meg­kezdjék nagy békeművünk, a Dunai Vasmű építéséne­k előmunkálatait. Aki egy esztendő óta nem járt ezen a vi­déken, most elámu­lva láthatja: a nép­­etelen pusztaság, a szántóföldek he­gyén modern város nőtt ki a földből. Amerre a szem ellát, állványok, új épü­letfalak emelkednek a magasba s raj­tuk a munka vörös harci zászlaját tengeti a szél. Épül a város s a ta­vasszal először kizöldült, frissen ül­tetett erdősávon túl épül a gyár. Több mint 14.000 munkás és munkásnő, fizikai és értelmiségi dolgozó lelkes akarattal feszül a munkának, s ve­lük együtt itt dobog az ország dol­gozó millióinak szíve, eggyé for­rasztja őket az ötéves terv, az alkotó­munka hősi pátosza. Mindaz, amit itt az emberi kéz al­kotott, hosszú hónapok kemény har­cainak, hősi munkájának eredménye. Az építkezés vezetőinek, a dolgozók ezreinek, a természeti akadályoktól, az időjárás nehézségeitől kezdve, a hatalmas méretű szervezőmunkáig, ezernyi akadállyal kellett megküzde­­niök.­­Az olyan óriási vállalkozások — mondotta Rákosi elvtárs —, mint a Földalatti Gyorsvasút, az Inotai Erőmű, a Dunapentelei Vasmű — je­lentősége és méretei messze felülmúl­­nak mindent, amit nálunk a kapita­lizmus valaha alkotott.« A Vasmű építői a Párt bátorító szavát, bölcs útmutatását követve, győzedelmesked­nek az akadályokon és nehézségeken. Szinte szemlátomást növekszik a szo­cialista gyáróriás és az ifjúság vá­­rosa. Augusztus 20-ra elkészül a Du­nai Vasmű pályaudvar­áinak nyolca­dik vágánya. Készen lesz a negyven méter magas víztorony. Két hónappal a határidő előtt felépítik a Dunai Vasmű kikötőjét. Az élenjáró szovjet üzemszervezési és technológiai ta­pasztalatok alapján még ebben az évben üzembehelyezik a Vasmű szürkeacél- és fémöntödéjét s a vas­­szerkezeti és javítóműhelyt. A gépi berendezések nagy részét a Szovjet­unió biztosítja. Folyik a verseny 1000 új lakás felépítéséért, amelyet még ebben az évben akarnak átadni a szocialista város lakóinak. Gyorsítsuk meg a Dunai Vasmű­­építését! Fokozzuk erőfeszítéseinket! — Ezzel a jelszóval vívják harcaikat az építkezés hős dolgozói, ezzel a harci felkiáltással mentek önkéntes nyári munkára Dunapentelére az üzemi DISZ-fiatalok, a tanulóifjúság ezrei. Gyorsítsuk meg a Vasmű felépítését! Ezt követelik felemelt ötéves tervünk megnövekedett, lelkesítő célkitűzései, ezt követeli az élesedő nemzetközi helyzet, ezt követeli békénk védelme. ..A Dunai Vasmű ötéves népgazdasági tervünk kulcskérdése, országunk szo­cialista iparosításának alapja, honvé­delmünk megerősítésének és a béke védelméért folytatott harcunknak egyik döntő eszköze« (az MDP Központi Ve­zetőségének 1950 novemberi határoza­tából). Módosított ötéves tervünk se­gítségével hazánkat a vas és acél országává, a gépek országává, fejlett ipari országgá alakítjuk. A Dunai Vasműnek 1954-ben egyharmaddal több nyersvasat kell termelnie, mint amennyi országunk egész nyersvas­­termelése volt 1949-ben, a hároméves terv utolsó évében. E nagy célkitűzés mielőbbi meg­valósítása, a békemű építésének meg­gyorsítása most döntően az építke­zés dolgozóin és vezetőin múlik. Még keményebben, még elszántabban, még több kommunista lelkesedéssel és munkaakarattal kell felvenniök a har­cot az építés lendületét hátráltató hi­bák ellen, a nehézségek leküzdéséért. És ilyen hibák, nehézségek — a sok kiváló munkasiker mellett — még bő­ven akadnak. Sok még a fegyelmezet­len dolgozó, az igazolatlanul mu­lasztó, a munkahelyet önkényesen el­hagyó, akik miatt a munkaórák ezrei esnek ki a termelésből. Július 4-én például csak a XII. számú főépítkezés több múlt 600 főnyi dolgozójából 131 hiányzott igazolatlanul. Ugyanezen a napon az erőmű építésénél 7 óra he­lyett csak 7,9-re jöttek össze teljes számban az oda beosztott dolgozók. Nem kielégítő még a politikai nevelő­­munka és sok műszaki vezető túlságo­san elnéző, liberális bánásmódot tanú­sít a fegyelem megbontóival szemben. Egyes építésvezetők rosszul szervezik a munkát, nem biztosítják a munkások számára a megfelelő munkaterületet, a kellő anyagellátást. Még mindig nagymérvű az anyagpazarlás, ala­csony az építőipari gépek, munkaesz­közök kihasználásának foka s a gé­pekkel való kellő gondosság is hiány­zik. A hibák fő forrása az egyszemélyi felelős vezetés hiánya, a műszaki ve­­zetők egyéni felelősségének elmosó­­dottság­a. A vezetés kezdetben meg­felelt a szervezeti formája, a mind ha­talmasabb méreteket öltő építőmunkán egyre nagyobb akadályt jelentett. A Vasmű területén mindeddig számos olyan vállalati részleg dolgozott, amely részben saját budapesti köz­pontjától, részben a dunapentelei épít­ésvezetéstől kapott — gyakran egymásnak ellentmondó — utasításo­kat. A Magasépítési Vállalat főépítés­vezetői, műszaki vezetői megfelelő hatáskör nélkül dolgoztak. Egy köz­pontban történt a bérelszámolás, a normák megállapítása, az anyagkeze­lés stb. A főépítésvezetők a felsőbb vezetéstől nem kaptak pontos terme­lési tervet, amelynek minden részle­tében való végrehajtásáért feleltek volna, hanem csupán pénzügyi ter­vet. Mindez az egyéni felelősség el­mosódásához vezetett s mind gyak­rabban előfordult, hogy a vállalat ve­zetősége az építésvezetők »feje felette, tudtuk, megkérdezésük nélkül adott utasításokat az építési részlegek dol­gozóinak. »A személyes felelősség­ hiánya olyan ostora az iparnak — tanítja Sztálin elvtárs —, amely összes ter­melési és szervezeti eredményeinket az üzemekben veszéllyel fenyeget­.« A Népgazdasági Tanács még április elején határozatot hozott a vázolt helyzet megváltoztatására, a Duna­­pentelei Magasépítési Tröszt megala­kítására s a tröszt kebelén belül ön­álló hatáskörű vállalatok megszerve­zésére. A trrösztösítési határozat végrehajtása, a tröszt vállalatainak megalakítása azonban — nem utolsó sorban az építésügyi minisztérium kellő határozottságának hiányában — egészen augusztus elejéig elhúzódott. A dunapentelei Magasépítési Tröszt vállalatai most végre megalakultak s a tröszt és az új vállalatok vezetői teljes felelősséggel kezükbe vették irányításukat. Néhány nappal ezelőtt az építkezés műszaki vezetői széles­körű értekezletet tartottak és nagy­jelentőségű határozatokat hoztak a munka megjavítására. A határozat a többi között kimondja, hogy az egy­személyi felelősség megteremtése ér­dekében pontosan meg kell határozni a munkaköröket és hatásköröket, a tröszt igazgatójától kezdve egészen a brigádvezetőkig. A főépítésvezető­ket saját munkaterületük gazdáivá kell tenni s minden szerv, amely a főépítésvezető részlegén dolgozik, közvetlenül csak a főépítésvezetőnek lehet alárendelve s felettük közvetle­nül sem a tröszt, sem a vállalat egyes osztályai nem rendelkezhetnek. A jövőben a tröszt főmérnöke köte­les biztosítani a tröszt minden válla­lata számára az egy hónapra kidol­gozott, költségvetéssel ellátott, pon­tos műszaki tervet. A munka további megjavítását szolgálja s az öntudatos munkások és műszaki vezetők régi óhaja teljesül azzal, hogy a határo­zat értelmében az egy munkahelyen és egy műszakban dolgozókat közös szálláson helyezik el, így alaposan megismerik egymást és a műszaki ve­zetőkkel együtt, rendszeresen­ meg­beszélhetik a munkahely dolgozóinak termelési, szervezési, nevelési stb. problémáit. A jó határozatokk annyit érnek, amennyit belőlük megvalósítanak. Most az a feladat, , hogy a Dunai Vasmű építkezésének vezetői, a Vasmű pártbizottsága, szakszervezeti bizott­sága keményen harcoljanak a határo­zat végrehajtásáért, az építkezés üte­mének meggyorsításáért, a tervteljesí­tésben mutatkozó lemaradásnak meg­szüntetéséért. Szánjanak szembe a kis­hitűséggel, a hibákba való belenyug­vás, a maradiság, a nyárspolgári ké­nyelmesség minden megnyilvánulá­sával. Az augusztus 20-i versenyben, élükön a kommunistákkal,, mozgósí­tani kell az építkezés öntudatos dol­gozóit. Vonják be még szélesebben a tömegeket a nehézségek leküzdéséért, a hibák kiküszöböléséért folyó harcba. A fokozott éberség harci szellemét kell megvalósítani az építkezésen. Érezze minden becsületes dolgozó, hogy lelkiismeretes, fegyelmezett mun­kájával, az anyagok gondos meg­takarításával, saját boldogulásának és egyben egész dolgozó népünk gyorsabb fölemel­kedésének ügyét, a béke ügyét biztosítja. .Minden elveszí­tett munkaóra, minden elpazarolt anyag, a tervben való lemaradás az ellenség malmára, hajtja a vizet. Az augusztus 20-i vállalások végre­hajtásáért, az építkezés meggyorsítá­­sáért folyó versenyben fordulatot kell elérni a munkafegyelem megszilárdítá­sáért vívott harcban is. Az építkezés műsza­ki vezetői legyenek sokkal hatá­­rozottabbak e kérdésben s mutassanak maguk is példát. Az igazi népszerűsé­get így szerezedtetik meg. Támaszkod­janak az olyan öntudatos munkásokra, akik — mint a­­mélyépítő I. munkahe­lyén dolgozó Balta szállító brigád — a közösség erejével maguk lépnek fel a fegyelmezetlenek ellen s a javítha­tatlanokat eltávolítják soraikból. így érte el legutóbb az V. főépítkezés B/3 és B/4 részlegének vezetője Hor­váth János elvtárs és a többi között Simon Ferenc elvtárs a B/3-as egyik kiváló brigádvezetője, hogy egy hó­napon keresztül egyetlen igazolatlan mulasztás sem volt s napközben is lelkes, fegyelmezett munka folyik. A munkafegyelem megjavításával egy­idejűen ki kell szélesíteni a szocialista munkaversenyt. El kell terjeszteni az építkezésen a legjobbak, a sztahano­visták munkamódszereit, segíteni kell az elmaradókat. Az olyan sztahanovis­tákat állítsák példaképül, mint ami­lyen Szlipcsevics István kőműves, aki az Alkotmány ünnepének tiszteletére brigádjával sztahanovista békeműsza­kokat tart és legutóbb 429 százalékos teljesítményt ért el. Lépjenek ver­senyre maguk a műszakiak is. Lelke­sítse őket megnövekedett felelősségük tudata, a megbecsülés, amelyben őket a becsületes dolgozók, a nép állama részesíti. Karolják fel az alulról jövő kezdeményezéseket. Harcoljanak a verseny műsza­ki előfeltételeinek bizto­sításáért, a munkaidő tervszerű ki­használásáért. Kövessék Prjevara Fe­renc főépítésvezető példáját, aki ál­landó szoros kapcsolatot tart a hozzá beosztott dolgozókkal, törődik ügyes­bajos dolgaikkal, segíti őket s emel­lett az öntudatos dolgozókra támasz­kodva, megalkuvás nélkül és eredmé­nyesen harcol a munkafegyelem meg­szilárdításáért, a termelékenység emel­­éséért. Lelkesítő és megtisztelő a Dunai Vasmű építőinek feladata. Rájuk tekint nemcsak az ország dolgozó népe, de határainkon túl a baráti népek s köztük elsősorban a nagy Szovjetunió népei, örömmel, elisme­réssel, érdeklődéssel figyelik és köz­vetlenül is segítik nagy békeművünk felépítését. Alkotmányunk ünnepe tisz­teletére kezdeményezett, a miniszter­­tanács vándorzászlajáért folyó ver­senyben sorra jelentik üzemeink dol­gozói: határidő előtt elkészítettük a Dunai Vasmű részére szállítandó gépeket, alkatrészeket. Az izzó kohók mellett, a bányákban, a termelőszö­vetkezetekben ott ragyog a­ munka­brigádok, az egyéni versenyzők zász­laján: »A Dunai Vasmű építésének meggyorsításáért, a felemelt ötéves terv határidő előtti teljesítéséért«. Fogadják jószívvel a Vasmű építői ezt a sok-sok baráti segítséget. Végez­zék még­ nagyobb felelősséggel, még nagyobb odaadással munkájukat Hassa át őket a szocialista haza, a Párt, a dolgozó nép ügye iránti sze­retet. Küzdjék le a hibákat, érjenek el új munkasikereket az augusztus 20-i versenyben, építsék még nagyobb lendülettel békénk bástyáját A könnyűipari és az élelmezési minisztérium jelentése a minisztertanács augusztus 20-i vándorzászlajáért folyó versenyről Jelenleg első holtversenyben a Gizella Gőzmalom és a Szegedi Textilművek A könnyűipari és az élelmezési mi­nisztérium az illetékes szakszerveze­tekkel egyetértésben a következő je­lentést adja az üzemeknek a minisz­tertanács augusztus 20-i vándor­­zászlajáért folyó verseny állásáról. Jelenleg holtversenyben első helye­zett a Gizella Gőzmalom és a Szegedi Textilművek, 3. Pécsi Porcelángyár, 4. Békés megyei Terményforgalmi Vállalat, 5. Hazai Fésüsfonó- és Szövőgyár, 6. Lágymányosi Dohánygyár.­­ Könnyűipari üzemek iparági sorrendje FONODÁK közül első: a Szegedi Textilművek. Az üzem július havi tervét 103,8 szá­zalékra teljesítette, globális anyag­­megtakarítási vállalását pedig 2682 kg fonallal túlteljesítette. Az üzemben jó a versenyhangulat: a dolgozók vál­lalásait kifüggesztették a gépekre és mindannyian minden nap tudják, ki hogyan áll vállalása teljesítésében. Második: a Pápai Textilgyár fono­dája, harmadik: Kőbányai Fonó. PAMUTSZÖVÖDÉK közül első a Békéscsabai Pamut­­szövöde. Az üzem júliusi tervét 100,8 százalékka teljesítette, 972 százalék­ban elsőrendű minőségű árut gyárt. Nagyszerű eredményeket értek el a gépá­rások csökkentésében a jól meg­szervezett gépkarbantartással. Az igazolatlan mulasztásokat teljesen megszüntették. Már seílik: Győri Pa­­mutszövő- és Műbőrgyár. A harmadik helyezést csak megközelítette a Kis­pesti Textilgyár szövödéje. KIKÉ­SZÍTŐK közül első­ az Óbudai Pamutkikészítő. Tervét 101,6 százalékban teljesítette, 89 százalékban elsőrendű árut ter­mel. Exporttervét teljes egészében tel­jesítette. Tervszerűsége 100 százalé­kos. Második: a Pamutkikészítő Gyár. Harmadik: Goldberger Textilnyomó-és Kikészítőgyár. A pamutipari üzemek versenyében lemaradt a Magyar Pamutipar fono­dája, amely július havi tervét csak 90,94 százalékra teljesítette. Ugyan­csak lemaradt a Kelenföldi Textilkom­binát I. szövödéje is. Július utolsó tíz napjában tervteljesítése 89 száza­lék volt. Növekedett az igazolatlan hiányzók száma és sok a későn jövő. A GYAPJÚIPARBAN első: a Hazai Fésűsfonó- és Szövő­gyár. Július havi mennyiségi tervét 103.9 százalékban, értéktervét 102.1 százalékban teljesítette. A szövődei hulladékot­­ 1.38 százalékról 1.35 re csökkentették. Az igazolatlan hiány­zók száma a július második tíz nap­jának 1.3 százalékáról a harmadik tíz napban 0.9 százalékra csökkent. Má­sodik: a Magyar Posztógyár. Harma­dik: Kistarcsai Fésűsfonógyár. A selyem-, hurkoló-, rövidáruipar­ban első: a Békéscsabai Kötöttáru­gyár. Az üzem július havi tervét 105,4 százalékra teljesítette, 92,4 százalék­ban elsőrendű árut gyártott. Arra a hírre, hogy élüzem lett a vállalat, a dolgozók újabb 130 versenyvál­lalást tettek. Második a Hungária Jacquard­­szövőgyár. Harm­adik: az Angyalföldi Zsinórgyár. Lemaradt a Viktória Harisnyaáru­­gyár, amely tervét ugyan 101 száza­lékra teljesítette, a minőség azonban csak 88 százalékos. A len­kenderiparban első, az öj­­szegedi Kender-Lenszövő Vállalat. Az üzem tervét 103 százalékra teljesí­tette. Emelkedett az elsőrendű minő­ségű áruk mennyisége; július utolsó tíz napjában 99,4 százalékot tett ki. Az önköltségcsökkentés eredménye­ként körülbelül 196.000 forintot taka­rítottak meg. Második: Szegedi Ken­derfonógyár. A harmadik helyet csak megközelíti a Dunántúli Rostkikészítő Vállalat. ■ Lemaradt: a Szegedi Jutaárugyár, amely júliusi tervét 95,1 százalékra teljesítette. A RUHÁZATI IPARBAN első: az Egyenruházati és Felszere­lési Vállalat. A vállalat júliusi tervét 124,1 százalékra teljesítette. A nor­mán alul teljesítők száma július utolsó tíz napjában az előző tíznapi 28,6 százalékról 14,5 százalékra csökkent. Az eredmények eléréséhez nagyban hozzájárult, hogy bevezették a futó­szalagrendszert. Második: Egyenruha­gyár. Harmadik helyezett nincs. Lemaradt a Fehérneműgyár, ahol a dolgozókat sem a vállalatvezetés, sem a mozgalmi szervek nem mozgó­sítják a munkaversenyre. BŐR- ÉS CIPŐIPARBAN első: a Táncsics Bőrgyár. Az üzem július havi tervét 107,6 százalékra teljesítette, 100 százalékos tervszerű­ség mellett. A dolgozók átlagteljesít­ménye 123 százalék volt. Második: a Szombathelyi Cipőgyár, harmadik: a Finombőrök Gyára. A versenyben lemaradt a Tisza és a Bonyhádi Cipőgyár. FAIPARBAN első: a Furnír- és Lemezművek. Jú­lius havi tervét 102,2 százalékra tel­jesítette, 98 százalékos tervszerűség mellett. 136.000 forintos anyagta­karé­­kossági vállalásukból eddig 92.000 forint értékűt teljesítettek. Második: Délmagyarországi Fűrészek. Harma­dik: Irodabútorgyár. Lemaradt a versenyben az Újpesti Bútorgyár. A PAPÍRGYÁRTÓ IPARBAN első: Csepeli Papírgyár. Az üzem ter­vét július hónapban 101 százalékra, ezen belül július utolsó tíz napjában 105,8 százalékra teljesítette. A több­termelésre tett augusztus 20-i válla­lásaik értéke 670.000 forintot tett ki, amiből eddig már 613.000 forint ér­tékűt teljesítettek. Második: a Szent­endrei Papírgyár. A harmadik helyet csupán megközelíti a Fűzfői Papír­gyár. A NYOMDA- ÉS PAPÍRFELDOL­­GOZÓ IPARBAN első: a Papírneműgyár, amely július havi tervét 108 százalékra teljesítette. Az üzemi selejt állandóan csökken, májusban 0.93 százalék volt, július-­­ban már csak 0.30 százalék. Máso­dik: a Szikra Lapnyomda, harmadik: Budapesti Szikra Nyomda. A FI­NOM KERÁMIA- ÉS ÜVEG­IPARBAN első: a Pécsi Porcelángyár. Július havi tervét mennyiségben 125 száza­lékra, értékben 108,8 százalékra tel­jesítette, 95,6 százalékos tervszerűség mellett június havi 12 százalékos át­­lagselejtjüket július utolsó tíz napjá­ban 10.5 százalékra csökkentették. A normán alul teljesítők száma július elejéről a hó végére 5.4 százalékról 2.2 százalékra csökkent. A dolgozók a Nazarova-mozgalom keretében az üzem valamennyi gépét szocialista megőrzésre vették át. Második: Zagyvapálfalvi Üveggyár, harmadik: Budapesti Porcelán Feyencegyár. Lemaradt a Salgótarjáni Üveggyár.

Next