Népszava, 1951. augusztus (79. évfolyam, 177-202. sz.)

1951-08-26 / 198. szám

NÉPSZAVA össze 19.000 téglát vágott. Megállapították, hogy a lemaradást az okozza, hogy a ros­télyt helytelenül állították be. A miniszté­riumi főosztályvezető intézkedésére kiküszö­bölték a hibát és a prés másodpercenként­­10—50 vágás helyett minden baj nélkül 100-at tud teljesíteni. A helyteten szervezés, volt a hiba forrásai a tabi telepen. Öt perc alatt töltötték meg a csillét és hét percig tartott, amíg elszállították az agyagot és visszajöttek az üres csillével. Ezalatt a bányász nem tudott dolgozni. Kitérő vágány létesítésével a szállítást folyamatossá tehet­ték volna, de a javaslatot azzal vetették el, hogy nincs elég csille. Kiderült azonban, hogy a telepen bőven akad csille, szétszórva hevertek a bányában és gaz nőtte be. Az építőanyagiparban sok még azoknak Komoly teljesítmények jutalmául kapta az élüzem címet a Kőbányai Téglagyár, amely 600.000 téglával volt adósa a nép­gazdaságnak. Ezt a lemaradást kezdetben objektív körülményekkel igyekeztek indo­kolni. De megállapították, hogy a lemaradást nem érvekkel, hanem tettekkel lehet kikü­szöbölni, megállapították, hogy mentege­tőzésből, magyarázgatásból tervteljesítés sohasem lesz. A Párt útmutatását követve a helyi pártszervezet, üzemi bizottság és vállalatvezetőség közös összefogással, az élenjáró dolgozók segítségével számolta fel a hiányosságokat. A munka nem volt könnyű, de a harcot nem­ adták fel. A munkaver­­senyt kiszélesítették, népszerűsítették az élenjárókat, segítették az elmaradókat. Len­dületes munka kezdődött a­ gyárban és ennek eredményét számtalan adat igazolja. Az elmúlt évben még csak egy sztahano­vistája volt az üzemnek, ma már 14 név sorakozik a dicsőségtáblán. A 14 sztaha­novista munkalendülete magával ragadta a többieket is. A műszakiak megteremtették a feltételeket a fizikai dolgozók vállalásai sikeres teljesítéséhez. A termelés napról napra javult és a fokozódó jó eredményeket különféle színű nyomtatványokon népszerűsí­tették. A rózsaszínű papírra nyomott munka­­sikerek jobb munkára buzdították a lemaradó üzemeket, amelyeknek adatait fehér színű versenyjelentések tartalmazták. Az Alkot­mány­ünnepi versenyben fej fej mellett küz­döttek a Kőbányai Téglagyár és a Bécsi úti Téglagyár dolgozói és lendületüket fokozta az is, hogy az elért eredményeiket naponta kicserélték. A minisztertanácsnak a műve­zetők jogairól és kötelességeiről hozott hatá­rozata is hozzájárult ahhoz, hogy a Kő­bányai Téglagyárban még gondosabban végzik munkájukat a művezetők. Voltak olyan üzemrészek, amelyek a miniszter­tanácsi határozat előtt lemaradással dol­goztak, azóta ezek tervteljesítése is 100 százalék fölé emelkedett. A téglaiparra hatalmas feladatok várnak az ötéves tervben. Mindent el kell követni, hogy a nyersgyártás lemaradását behozzák és tovább fokozzák. Több gyárban sikerrel folyt a téglagyártás az elmúlt télen is. Az 1952. évi terv végrehajtása attól függ, hogy az­ idén sikerül-e 140 millió nyerstéglát átvinni a következő évre, hogy a termelés idejében beindulhasson. A fejlődés, a szo­cializmus építése azt kívánja a téglagyá­rak dolgozóitól, hogy a régi tradíciókat gyökerestü­l kiirtsák. A munkásság zsírján meggazdagodott tégl­a­bárók vallották azt a nézetet, hogy a téglagyártást Szent György napján kell kezdeni és Szent Mihály napján kell abbahagyni. A téglagyárakban­­hadat üzentek az összes szenteknek­, amikor be­bizonyították, hogy novemberben és decem­a száma, akik a szocialista munkaverseny kérdésében érdektelenséget mutatnak. Szá­mos vállalat akad, ahol a művezetők közül egy sem tett felajánlást az Alkotmány tisz­teletére indított munkaversenyben. Maga­tartásuk visszatükröződik a vállalat ered­ményeiben, mert a tervteljesítésnél 60—70 százaléknál nem tudnak többet felmutatni. Nem véletlen, hogy pesti és vidéki viszony­okban is azok az üzemek érnek el jó ered­ményt, ahol a művezetők a munkaverseny­ben élenjárnak. Alapvető kérdés az üzemek­ben a művezetők és a fizikai dolgozók munkája közötti összhang. Ahol ez nincs meg, ott gyakoriak az egyórás, másfélórás gépállások és ezek kerékkötői a tervteljesí­­tésnek, akadályozzák, hogy a téglaipar még több építőanyagot adjon az­ építkezésekhez. Kerben is lehet régiót termelni, sőt voltak olyan gyárak, ahol a gépjavításra fordított időt leszámítva, egész évben folyt a tégla­gyártás. A téli idényben gyártott tégla eset­leg drágább lesz, de nem vitás, hogy sokkal drágább lenne, ha százezer építőipari dol­gozó téglahiány miatt kénytelen lenne abba­hagyni a munkát. Mindent el kell követni, hogy a téli idényben a kemencében szárí­tással, vagy a kemence felett, a kemence melegének szárításával ezt a feladatot meg­oldják. Minden, hazáját szerető téglagyári dolgozó tudatában van annak, hogy a tervlemara­­dást nemcsak be kell hozni, hanem a tervet túl is kell teljesíteni. Mindaddig, amíg a lemaradást nem küszöbölik ki a tégla­gyárakban, érezze minden dolgozó­ adósa a Népköztársaságnak, ezt az adósságot mi­nél több és jobb minőségű téglával kell le­róni. A dolgozókat fűti a lelkesedés, hogy ezt a becsületbeli tartozást minél előbb letörlesszék. Minden téglagyári dolgozó érzi, hogy reá komoly szerep hárul az öt­éves tervben. Az 5 kezéből kikerült téglá-­­ból építjük a Dunai Vasművet, az Inotai Erőművet, Tatabánya-Újvárost, a miskolci Műegyetemet, a gödöllői új Agráregyetemet, a falvak kultúrházait, a gépállomásokat, az új tanyai iskolákat. A nagyösszegű beruház­­ások sikeres végrehajtása egész népgazda­­ságunk jövőjére kihat, függetlenségünk meg­védését, a munkásosztály győzelmét, az egyre élesedő osztályharcban, a békeharc győzelmét jelenti. Az értekezlet részvevői ígéretet tettere behozzák az elmaradást, nem lesznek adósai a Pártnak, a magyar dolgozó népnek. Határozati javaslatot fogadtak el arról,­ hogy táviratban üdvözlik Rákosi elvtársat, dolgozó népünk szeretett vezérét és meg­ígérik, hogy az elmaradást behozzák, az évi tervet sikeresen befejezik. A nyerstéglagyártásról tartott Népszava­ szerdán felszólaltak Sümegi Sándor (Kő­bányai Téglagyár), Kecskeméti Jenő (Békásmegyeri Téglagyár), Bognár József (Bécsi úti Téglagyár), Bak Ferenc (Paksi Téglagyár), Kerekes Imre (Mázai Tégla­­gyár), Nagy Sándor (Heves megyei Tégla­gyár, Eger II.), Petrik László (Gyöngyösi Téglagyár), Nővé Mihályné (Békési Tégla­­gyár, Békéscsaba), Balogh Ferenc (Mező-­ túri Téglagyár), Kék István (Kőbányai Téglagyár), Krcsmárik Pál (Kőbányai Téglagyár), Barabás Antal (Solymári Téglagyár), Álló József (Kerámia Tégla­­gyár), Machek Sándor (Kerámia Tégla­­gyár), Zdolik András (Békéscsabai Tégla­gyár), Vámosi Józsefné (Solymári Tégla­gyár), Neufeld Jenő (Kőbányai Tégla­gyár), Komlós Sándor (ÉM főosztály­vezető), Csáki Béla (Kőbányai Téglagyár)­, Molnár elvtárs (Építőszakszervezet), Sipot elvtárs (Kőbányai Téglagyár). A jó szervezés és a műszakiak támogatása meghozza az eredményt IV 1951 AUGUSZTUS 26. Hengerbiztosítás törés ellen Az agyagőrlésnél használatos simahen­­gerek biztosítását törés ellen eddig úgy oldották meg, hogy a két hengert egyik oldalán két hosszú biztosítórúd tartotta össze, amelynek egyik pontja le volt véko­nyítva. Ha a hengerek közé kemény kő vagy vastárgy került és a hengereket széjjel­­nyomta, akkor a biztosítórúd elszakadt. A cserét az üzem megállításával kellett végre­hajtani. Hudomint János újítása lehetővé teszi, hogy menetközben, egy két perc alatt ismét üzemképes legyen a simahenger. A rajz szerint a henger csapágyán egy gyűrű van, ezen egy vaslemez, a vaslemezem egy biztosítócsavar. Ha a hengert a kemény tárgy széjjelnyomja, akkor a gyűrűn levő vaslemez beszakad, ezt a biztosító csavar megengedésével üzemközben könnyen ki lehet cserélni. Világ proletárjai egyesüljetek! ÉÍPÍTŐ AIV YAGrIPA­Rí 1951 AUGUSZTUS 26. Tegyék harci feladattá az építőanyaggyártás lemaradásának felszámolását a tégla- és cementgyárak dolgozói Hatalmas méretű építőmunka folyik hazánkban. Szocia­lizmust építő ötéves tervünk megváltoztatja az ország arcu­latát. Folyik a békeművek létesítése, munkás lakótelepek, iskolák, kultúrotthonok, egészségh­ázak építése, gyárépületek, üzemek bővítése. Béketervünk megvalósításához nagymennyi­ségű építőanyagra, téglára, cementre van szükség. A béke­terv azt a megtisztelő feladatot bízza az építőanyagipar dol­gozóira, h­ogy még több és még jobb téglát, cementet gyárt­sanak a nagy létesítményekhez. Módosított ötéves tervünkben az építőipar kulcsipar és magának az építőiparnak alapja az anyaggyártóipar. Az építőanyagiparra nagyjelentőségű feladatot bízott az ötéves terv. Az év második negyedében az építőanyagipar nem teljesítette a rábízott munkát — ezt állapította meg a Központi Statisztikai Hivatal jelentése a második negyedév végén. Az adatok szerint az építőanyagipar az iparcsoportok között 89,5 százalékos tervteljesítéssel szerepel. A tégla- és cementgyárak dolgozói felfedik a hibákat és keresik a meg­oldásokat, az utat, amely a lemaradásból kivezeti őket. Az építőanyaggyártóipar dolgozói a Párt útmutatásával, a Szovjetunió felbecsülhetetlen értékű tapasztalataival felvér­tezve felsorakoznak, hogy a csorbát kiköszörüljék. A Párt, a kormányzat azt várja, hogy a tégla- és cementgyárak dol­gozói legyűrjék a nehézségeket és a békeművekhez az eddi­ginél nagyobb mennyiségben szállítsanak építőanyagot. Élenjáró fizikai és műszaki dolgozók Népszava-szerda keretében foglalkoztak a tégla- és cementgyártás legfonto­sabb feladataival. A Kőbányai téglagyárban tartott Népszava­­szerdán a legszűkebb keresztmetszettel, a nyerstéglagyártás­sal, a nyersgyártás lemaradásával és annak felszámolásával foglalkoztak, a Tatabányán tartott Népszava­ szerdán pedig a cementgyártóipar vezetésének megszilárdításáról és munka­­versenyének kiszélesítéséről tanácskoztak a meghívott sztaha­novisták, élenjáró dolgozók. Mindkét tanácskozásnak az volt a célja, hogy segítse az építőanyagipart a hibaforrások fel­­kutatásában és segítséget adjon a lemaradás felszámolásához. Hozzák be lemaradásukat, teljesítsék évi tervüket a cementipar dolgozói ! A terv törvény. A tervet végre nem haj­lani— a törvény megszegése. Azért ültek ösz­­sze a dolgozók a Tatabányai Mész- és Cement­­mnűvek kultúrtermében, hogy számot vesse­nek: hogyan történhetett, hogy a munkás­­osztály tagjai, hatalom birtokosai saját tör­vényüket, az ötéves terv törvényét megsér­tették. Hogyan történt, hogy a cementgyá­rak dolgozói nem teljesítették kötelességü­ket a nép állama iránt és ezzel hát­ráltatták hatalmas szocialista gyártelepeink, üzemeink, lakóházaink építésének ütemét. Cementgyáraink 1951-ben eddig lemarad­tak a tervteljesítésben. A második negyedévi cementtermelési tervet 7,3­6 százalékban telje­sítették és ez az alacsony tervteljesítés jú­liusban is csak 1,4 százalékkal emelkedett. Pedig jó adottságokkal indultak: egy év alatt 23 százalékkal emelkedett a cement­ipari vállalatok dolgozóinak létszáma , a termelés növekedése azonban egy év alatt csak 12,6 százalékos volt. A lemaradás okait elsősorban a műszaki vezetés hibáiban kell keresni. Cementgyá­raink nagy többségében hiányzik a felelős egyszemélyi vezetés, gyenge a szakszervezet nevelő és versenyszervező munkája. A veze­tők nem támaszkodnak a dolgozók alulról jövő kezdeményezéseire, elhanyagolják az újítómozgalmat. Az ellenség hamar fel­fedezte ezt a rést és számos cementgyárunk­ban garázdálkodik még ma is, milliós káro­kat okozva népgazdaságunknak, hátrál­tatva a szocializmus építését, gyengítve né­pünk békeharcát, ne csak három-négy ha­vonként ellenőriz­zék. Úgy neveljük dolgozóinkat, hogy vé­rükké váljék: a hazát építjük azzal a cementtel, amelyet termelnek.« NAGY JÓZSEF (Hejőcsabai Mész- és Cementművek): »Fel akarom hívni a figyelmet, hogy ha a vezetőség egy tervet beütemez, azt hajtsák is végre « meg­határozott időben. Egyik beruházásunk­nál a terv hosszú időn keresztül hevert, majd amikor közelgett a határidő, a le­maradást »hajrá-munkával«, éjszakai sze­reléssel kellett behozni. Természetes, hogy ez a munka nem kifogástalan és most, hiba-hiba után mutatkozik az üzemben. A dolgozók egy további kérdése: miért van az, hogy a puzzolán-cementüzem másfél hónapja elkészült és áll?* Ezer és ezer vagon cementkiesés A termelt cementtel a hazát építjük A Tatabányai Cementgyárban tartott Népszava­ szerdán mindez világosan meg­mutatkozott. Sztahanovistáik, élenjárók egy­másután álltak fel, hogy rámutassanak a vezetés hibáira, nem feledkezve el a dolgo­zók felelősségéről sem. Csak néhány felszó­lalást emeljünk ki a sok közül: BART­A elvtárs (Bélapátfalvi Mész- és Cementművek): »Az üzem vezetősége megkapta a minisztériumtól a tervet, a műszakiak kidolgozták, de a dolgozók nem tudták, mit kell teljesíteniük. Ha tu­dattuk volna a dolgozókkal a reájuk eső feladatokat, teljesítették volna a tervet, így azonban a legutolsó havi tervnek még a felét sem teljesítették. Az üzemen belül rablógazdálkodás folyt. A gépeket a vég­sőkig kihasználták, de karbantartásra vajmi kevés gondot fordítottak. A lakato­sokat, szakmunkásokat nem karbantartási munkán, hanem beruházásokon dolgoztat­ták.« Így dolgozik az az üzem, ahol a vezetők a dolgozóktól elszakadva »vezetnek«, való­jában pedig az ellenség kaparintotta kezébe az üzemet. Bélapátfalva com­ent mai mai áp­rilisban 508, májusban 805, júniusban 1090, júliusban pedig 1304 üzemórát álltak. H­ORVÁT SÁNDOR elvtárs (Tatabányai Mész- és Cementmű­vek): »Megengedhe­tetlen, hogy ötéves tervünk harmadik negyedévi tervét se teljesítsük. Ha jobban utánanéznének az újítómozgalomnak, ha a műszaki vezetők és a szakszervezeti szer­vek megteremtenék a kapcsolatot a dol­gozókkal, akkor a tervteljesítés nem 75, 80, vagy 90 százalékon, hanem 100 szá­zalék fölött lenne. A szűk keresztmetsze­teket a dolgozók újításaival kell meg­szüntetni. Nem szabad eltűrni, hogy az újítások megvalósítatlanul feküdjenek a fiókokban. A szakszervezet megyei vezetői pedig nézzenek utána az üb munkájának, a gépek karbantartásának hiánya miatt A hejőcsabai üzem vezetői »nem találtak« 15—20 embert a gyár sokszáz dolgozója közölt ennek a részlegnek az üzembentar­­tásával — legalább egy műszakban. A más vezetők viszont, mint Kulcsár elvtárs, a Tatabányai Mész- és Cementmű­vek helyettes vezetője úgy látja, hogy a cementüzem saját erejéből még szeptember-október hónapban semük lesz képes tervét teljesíteni. Ehelyett a leghelytelenebb utat­­ akarja vá­lasztani: a nélkülözhetetlen karbantartás idejét akarja megrövidíteni, hogy az év utolsó két hónapjában hozza be az egész tv lemaradását. Pedig, mint Holecz Balázs elvtárs, főosztályvezető — a Népszava­­szerda előadója — rámutatott, ezer és ezer t agon cementtermelés esett ki a gépek kar­bantartásának hiánya miatt. Tatabánya kim­kerégető kemencéi az utolsó négy hónapban 1193 vagonnal kevesebb cementet

Next