Népszava, 1951. szeptember (79. évfolyam, 203-228. sz.)

1951-09-01 / 203. szám

NÉPSZAVA LENIN MŰVEINEK 31. KÖTETE Lenin műveinek 1. és 2. kötete után, amelyek dolgozóink között széles elterjedtségnek és nagy olvasottságnak örvendenek, most a Szikra kiadásában a lenini művek 31. kötete jelent meg magyarul. A 31. kötet Leninnek az 1920-as esztendő áprilisától decemberéig terjedő időszakából származó írásait foglalja magában — egy olyan korszak dokumentumait, amelynek minden alapvető kérdése szoros összefüggésben van a fejlődés mostani szakaszával és amelynek tanulságai elevenen élnek mind a nagy szocialista Szovjetunió kommunista építőmunkájában, mind a nemzetközi kommunista mozgalomban, az egész nemzetközi szocialista táborban. A Művek 31. kötetének első helyén a »Baloldaliság — a kommunizmus gyermekbetegsége« című lenini írás áll. Ez az írás és a Kommunista Internacionálé II. Kongresszusával kapcsolatos lenini beszédek és írások, az angol, német és olasz kommunista mozgalommal foglalkozó levelek és cikkek alkotják a kötet nemzetközi munkásmozgalommal foglalkozó műveinek csoportját. A kötet írásainak másik csoportja a szocialista építőmunka feladataival foglalkozó, ezidőbeli lenini műveket tartalmazza és végül — a kötetben foglalt írások harmadik csoportja — a lengyel háború kérdéseivel kapcsolatban a szovjet köztársaság békepolitikájával és védelmének problémáival foglalkozik. A szocialista építőmunka kérdéseivel foglalkozó, a 31. kötetben összegyűjtött lenini művek közül a VIII. Összoroszországi Szovjetkongresszuson, 1920 decemberében tartott beszámólót és az ugyanezen a Szovjet kongresszuson tartott egyéb előadói beszédeket emeljük ki. Ezek a lenini művek felvázolták a szocializmus építésének útját a Szovjetunióban, de messze előremutatnak a szocialista építőmunka területén a népi demokráciák mai és holnapi fejlődése felé is. Ezek a lenini művek a bolsevik előrelátás megdönthetetlen erejével bizonyítják a világ összes dolgozói előtt a leninizmus igazát, a szocialista forradalom szükségességét. A VIII. Összoroszországi Szovjetkongresszus idején az az alapvető kérdés volt napirenden, hogy milyen úton induljon meg a háború és az intervenció által lerombolt országban a gazdasági építőmunka, mit kell tenni a termelés fellendítése érdekében, milyen közelebbi feladatok megoldása vezet a távolabbi célhoz, az ország gyökeres szocialista átalakításához. Lenin a VIII. Összoroszországi Szovjetkongresszuson tartott beszédében kimerítő választ adott mindezekre a kérdésekre. Lenin ezt mondotta: egységes gazdasági tervet kell kidolgozni az ipar és mezőgazdaság fellendítésére és a modern nagyüzemi technika színvonalára való emelésére. Lenin sorraveszi a népgazdaság, az ipar és mezőgazdaság minden területét és megjelölve a konkrét feladatokat, összeköti ezeket a szovjet köztársaság további fejlődésének vezérvonalával, a szocialista fejlődés perspektívájával. Felvetve az ország villamosításának kérdését, Lenin ezt mondja: »Azt hiszem, mi itt igen nagy fordulat tanul vagyunk, amely mindenesetre a szovjet hatalom nagy sikereinek kezdetéről tanúskodik. Az Összoroszországi Kongresszusok szószékén ezután nemcsak politikusok, olyanok fognak megjelenni, akik a közigazgatás terén dolgoznak, hanem mérnökök és agronómusok is... (Lenin 31.) Lenin a villamosítási tervet, a GOELRO-t a második pártprogramnak nevezte, amely a földművelés, az ipar és a közlekedés helyreállításának feladatait harmonikusan összefoglalja és egy nagy, átfogó gazdasági terv részeként tekinti. Lenin azt mondja: »szükség van egy ilyen tervre, amelyre egész Oroszország úgy tekint, mint egy nagy gazdasági tervre, amely... »megmutatja, hogyan lehet megteremteni Oroszországban ténylegesen a kommunizmushoz feltétlenül szükséges gazdasági alapot. (Lenin 31.) A VIII. Összoroszországi Szovjetkongresszuson Lenin arra figyelmeztetett, hogy ezeket az alapokat csak kemény munkával és kemény harccal lehet lerakni. Olyan harccal, amely nem kevesebb energiát követel meg, mint az országok közötti háború. Akkor, »amikor a háború arcvonalán harcoltunk és győztesen kerültünk ki a harcból« — mondja Lenin —, a veszély tudata volt az a hatalmas serkentő lökés,amely megtízszerezte erőnket, energiánkat. Az a veszély, hogy Oroszországba visszatérhetnek a földbirtokosok és tőkések. (Lenin 31.) A gazdasági építés frontján megvívandó harc lényegében ugyanezt a kérdést teszi fel és ugyanerre a kérdésre kell választ adni. Lenin arra tanított: »Amíg kisparaszti országban élünk, a kapitalizmus számára Oroszországban szilárdabb gazdasági alap van, mint a kommunizmus számára. Úgy kell tehát dolgozni, a szocialista építőmunkát oly módon kell vezetni — tanítja Lenin —, hogy az egész gazdaságot, beleértve a földművelést is, a modern nagyüzemi termelés alapjára vigyük át Lenin az ország villamosításának tervével a gazdasági építőmunka központi feladatát határozta meg. Ez a feladat Lenin útján, Sztálin vezetésével megvalósult. A Szovjetunió népei, a hős szovjet munkásosztálylyal az élen, nemcsak hogy megvalósították a GOELRO-t, a villamosítási tervet, hanem rövid 15 esztendő alatt jelentősen túlszárnyalták ezt és most a villamosítás olyan méretű munkálataiba fogtak, amineket a technika eddigi fejlődése nem ismert, de elképzelni se tudott. Az a válasz, amelyet Lenin 1920-ban adott a szocialista építőmunka sorsdöntő kérdésére, leplezetlenül feltárta a S Szovjetország dolgozó népei előtt annak a veszélynek a nagyságát, amely a kapitalizmus maradványaiban rejtőzik. Ez a válasz nemcsak a Szovjetunió népei számára lett történelmi útmutatássá, hanem — most már — a népi demokratikus országok népei, a Kínai Népköztársaság népe és a Német Demokratikus Köztársaság népe számára is. A Művek 31. kötetében foglalt írások a szocialista építőmunka nehézségekkel szegélyezett, de győzelmes útját tárják fel. Megismerkedésünk ezekkel a művekkel felbecsülhetetlen értékű közvetlen segítséget nyújt mindennapi munkánkhoz, mert megkönnyíti a nap mint nap felvetődő kérdések helyes megoldását, a szocialista építés ama nagy feladatainak szemszögéből, amelyeket pártunk, Lenin és Sztálin tanításainak alapján jelölt ki dolgozó népünk számára. E feladatok végrehajtása nagyfokú szervezettséget, áldozatkészséget és minden nehézséggel megbirkózó lelkesedést követel meg. Ilyen körülmények között — hangsúlyozza ki Lenin — nagy jelentőségük van a szervezeti feladatoknak; szigorú munkafegyelemre van szükség és ebben a tekintetben — figyelmeztet Lenin. — »a szakszervezetek rendkívül fontos szerepet töltenek be*. ... — A Művek 31. kötetében foglalt írások másik csoportja a lengyel háborúval, vagyis az intervenció harmadik és utolsó kísérletének kérdéseivel foglalkozik. Lenin a lengyel háborúval kapcsolatban a legnagyobb nyomatékkal domborítja ki, hogy a szovjet köztársaság mindent elkövetett és elkövet a béke megvédésére. Csak amikor az imperialisták, elsősorban az amerikai, angol és francia tőkések sugalmazására Franciaország közvetlen katonai segítségével a tőkés és nagybirtokos Lengyelország megindította a támadást, lépett Szovjetoroszország a reája kényszerített háborúba, amely ilyenformán minden kétséget kizáróan védekező háború volt. De éppen azért, mert a szovjet köztársaság a dolgozó nép békéjét védte és mert — mint Lenin mondotta — drága minden munkás és paraszt élete, kellett a háború megindulásával minden erőt a háború gyors és eredményes befejezésére összpontosítani. Lenin és Sztálin vállvetve szervezik az utolsó intervenciós kísérletek elleni két fronton folyó harcot: a lengyel agresszor és a Krím-félszigeten magát elsáncolt angol-francia imperialisták által felfegyverzett vrangeli fehér hadsereg elleni háborút. Ennek a háborúnak a győzelmes befejezéséhez, az intervenció teljes megsemmisítéséhez hozzájárult az — mint Lenin mondja —, hogy a szovjet köztársaság dolgozó népeinek odaadó és lelkes harca az agresszorok ellen óriási visszhangot váltott ki világszerte. Ezzel magyarázható, hogy az angol munkások akcióbizottságokat létesítettek e jelszóval: »El a kezeket Szovjetoroszországtól!« és hogy az angol imperialista kormány, amely már ultimátumot intézett a Szovjetköztársasághoz, arra készen, hogy nyíltan is beavatkozzék a lengyel háborúba, kénytelen volt »ebben az ügyben« előbb kikérni »az angol munkások véleményét«. (Lenin 31.) Olyan munkások alakították meg ezeket az akcióbizottságokat, »akiknek a vezérei — mint erre Lenin kifejezetten rámutat — kilenctized részben rosszindulatú mensevikiek«. A lengyel háború s az intervenció utolsó kísérleteinek tapasztalatai és tanulságai arra figyelmeztetnek, hogy a dolgozók békeakarata le tudja fogni a háborús gyújtogatók kezét. Azok a munkások sem akarják a háborút, akik a kapitalista országok egyikében, másikában még mindig »rosszindulatú mensevikiek«, az áruló jobboldali szociáldemokraták vezetése alatt állanak, tehát olyan vezéreket követnek, akik — mint Lenin mondotta — »az imperialista banditizmus cinkosaivá váltak”. Ezért a békemozgalom erejétől és lendületétől függ: milyen határozottsággal és elszántsággal lépnek fel ezek a dolgozók a háborús előkészületek ellen. Az 1920-as lengyel háborúról szóló lenini írások békeharcunk megerősítésének fontos fegyverei. Válérhetetlenül nagy befolyást gyantoroltak a nemzetközi munkásmozgalomra és döntő módon elősegítették a kommunista pártok kialakulását, megerősödését és fejlődését a 31. kötet nemzetközi kommunista mozgalommal, a kommunista pártok fejlődésével foglalkozó írásai.. Ezek közül az írások közül a legismertebb a »Baloldaliság — a kommunizmus gyermekbetegsége« című lenini írás, amelynek korszakalkotó jelentősége az egész nemzetközi kommunista mozgalom fejlődésén mérhető fel és amelynek hatékony ereje egyre fokozottabban érvényesül mind a dolgozó nép hatalmának országaiban; a népi demokratikus országok kommunista-és munkáspártjainak tevékenységében, mind a kapitalista országok kommunista pártjainak harcában. Ebben az írásban Lenin bebizonyította, hogy az októberi forradalom egyes alapvető vonásainaka szó legszorosabb értelmében, azaz olyan értelemben kell nemzetközi jelentőséget tulajdonítani, hogy nemzetközi érvényűek, vagyis történelmileg elkerülhetetlen, hogy nemzetközi méretekben megismétlődjék az, ami nálunk történt*. A »Baloldaliság« tankönyve a szocialista forradalom stratégiájának s taktikájának, tankönyve a kivívott győzelem megtartásának, tankönyve a kommunista pártok kiépítésének, megerősítésének és a tömegekkel való legszorosabb összekapcsolásának. A forradalmi élcsapat, a kommunista párt kialakításának mindenütt a világon a bolsevizmus története mutatta meg az utat. Ennek a történetnek a tanulságait tárta fel Lenin a »Baloldaliság«-ban. Lenin arra figyelmeztette a kommunistákat, hogy tanuljanak a Bolsevik Párt történetéből, ismerjék fel a szocializmus győzelméért folytatott harc bonyolult voltát, tanulják meg a bolsevik pártépítés módszereit,sajátítsák el a Bolsevik Párt vasfegyelmét. Arra a kérdésre, hogy mi tartja fenn a proletariátus forradalmi pártjának a proletariátus győzelméhez elengedhetetlenül szükséges fegyelmét, Lenin a következőképpenválaszolt: »Először, a proletár élcsapat öntudatossága, odaadása a forradalom iránt, kitartása, önfeláldozása, hősiessége. Másodszor, az a képessége, hogy a dolgozók legszélesebb tömegeivel, elsősorban a proletártömegekkel, de a nem proletár dolgozó tömegekkel is felvegye a kapcsolatot, közel kerüljön hozzájuk és bizonyos mértékig, mondhatnák egybeolvadjon velük. Harmadszor, a proletár élcsapat politikai vezetésének helyessége, politikai stratégiájának és taktikájának helyessége, feltéve, hogy a legszélesebb tömegek saját tapasztalataik alapján meggyőződtek ennek a vezetésnek helyességéről.* Az ilyen fegyelemre épülő párt nélkül, »acélos és harcedzett párt nélkül, az osztály valamennyi becsületes elemének bizalmát élvező párt nélkül, olyan párt nélkül, amely figyelemmel tudja kísérni és befolyásolni tudja a tömegek hangulatát — ...sem a proletariátus győzelmét kivívni, sem pedig ezt a győzelmet megszilárdítani és megvédeni nem lehet. (Lenin, 31.) A »Baloldaliság« megtanította a kommunistákat arra, hogy milyen, a munkásmozgalmon belüli ellenségekkel kell következetes küzdelmet folytatni az élcsapat elvi tisztaságának és harcképességének érdekében. A főellenség: az opportunizmus, a szociálsovinizmus, az áruló jobboldali szociáldemokrácia, amely a burzsoázia oldalára állt át. Ugyanakkor azonban következetesen le kell leplezni a »baloldali« doktrinerséget, a kispolgári »forradalmiságot«, a szektáns, tömegektől elrugaszkodó nézeteket, amelyek úgyszintén halálos veszedelmet jelentenek a kommunista pártok számára. Lenin alegkíméletlenebb élességgel lépett fel azok ellen a »baloldaliak« ellen, akik a burzsoá parlamentekben való részvétel és a reakciós szakszervezetekben való munka ellen ágáltak ,s arra tanított, hogy a kommunistákraik minden munkásszervezetben, minden olyan szervezetben dolgozniuk kell, amelyben a dolgozók felvilágosítása, a proletár osztályöntudat erősítése és az összes dolgozó rétegek harci egységének, létrejötte érdekében munkalehetőség van. A 31. kötet egyéb, a nemzetközikommunista mozgalom kérdéseivel foglalkozó írásai, így elsősorban a Kommunista Internacionálé II. Kongresszusával kapcsolatos lenini írások és beszédek is messze előremutatnak a kommunista mozgalom fejlődésének és harcának terén s éles fegyvereket nyújtanak ma is a kommunista- és munkáspártoknak a szocialista forradalom győzelméért, a proletárdiktatúra megerősítéséért, a munkás-paraszt szövetség megszilárdításáért, a gyarmati és függő országok szabadságharcának szervezéséért folyó harcban, meg* A Művek 31. kötetének ragyogó lenini írásait minden magyar kommunistának, minden magyar munkásnak, minden dolgozónak meg kell ismernie, hogy felhasználhassa azokat az értékes harci fegyvereket, amelyeket a forradalom géniusza, a nagy Lenin kovácsolt számunkra. 2 1951 SZEPTEMBER 1, SZOMBAT A minisztertanács ülése Az MTI jelenti: A minisztertanács Dobi István elnökletével péntek délelőtt ülést tartott. A minisztertanács az Elnöki Tanács elé terjesztendő törvényerejű rendelettervezetet fogadott el a »Tudományok doktora a tudományos fokozat bevezetéséről és az egyetemi oktatói, valamint a kutatóintézeti kutatói állások szabályozásáról. A földművelésügyi miniszter előterjesztésére rendeletet fogadott el a minisztertanács a szerződéses termelésről. Az Országos Testnevelési és Sportbizottság javaslatára a minisztertanács rendeletet hozott a sportszervezetekről. A jövőt tervezve, ne feledjük a múltat A szükség állandó vendég volt a harmincas évek elején a diósgyőri munkáslakásokban. A hatalmas gyár egyre kihaltabb, egyre üresebb lett. Hétről hétrekevesebb kémény fújta a füstöt a kék borsodi ég felé Kevesebb füstölő kémény — kevesebb munkaalkalom. Egyre nagyobb mérvűvé váltak az elbocsátások, a kényszerszabadságolások. Akik a gyárban maradtak, azok is csak hetenként kéthárom napokat dolgoztak. ősszel, amikor az egyre rövidülő nappalok már jelezték a szigorú telet, még mélyebbé vált a kétségbeesés Kezdődik az iskola, cipő és tanszer kellene a gyermekeknek. Miből? Jön a tél, tüzelő kellene. Miből? A kilátástalan jövőtől, a nélkülözéstől elcsigázott diósgyőriek a gyár legfelső urához, az akkori kereskedelemügyi miniszterhez fordultak. Levélen keresztül próbálták elérni sorsuk megjavítását. A levél 1932 szeptember 8-án kelt (a vasasszakszervezetben megtekinthető) és így szólt: »Nagyméltóságú Miniszter Úr! A Magyar Királyi Vas-, Acél- és Gépgyár diósgyőri telepén dolgozó munkások azzal a kérelemmel fordulunk Nagyméltóságodhoz, hogy alanti panaszainkat meghallgatni és azokat kedvezően elintézni kegyeskedjék. A munkahiány miatt a munkásság túlnyomó többsége csak havi 40—50 pengőt keres és ez a munkások és családtagjai lassú, fokozatos sorvadását vonják maguk után. Rendkívül leromlott helyzetünkre való hivatkozással kérjük Nagyméltóságodat, tekintettel az őszi beszerzési szükségletekre, kegyeskedjék rendkívüli beszerzési segéllyel nyomorunkat enyhíteni. Tekintettel arra, hogy a közeli napokban megkezdődik az újabb iskolai év és a nagy nyomor miatt egyetlen család sincs abban a helyzetben, hogy az iskolaköteles gyermekei részére tanszereket vásárolhasson, kérjük a nyomorgó családok gyermekeinek ingyenes tanszerekkel való ellátását. Minthogy a lakbérek országos viszonylatban is csökkentek, kérjük, hogy a gyár tulajdonában levő lakások bérét csökkenteni, a gyár tulajdonát nem képező lakásokban lakó, de a kilakoltatás veszélye előtt álló családok számára lakbérsegélyt engedélyezni kegyeskedjék. A lakáskérdéssel kapcsolatban kell megemlíteni a villanyáram árának négyszeresére való felemelését is, miért is kérjük, a villanyáram fogyasztásánál a régi rendelkezés meghagyását. Abban a reményben, hogy Nagyméltóságod az általunk felsorolt panaszokat megértően fogadja és a szükséges intézkedések sürgősen megtörténnek, köszönetünk előzetes nyilvánítása mellett vagyunk teljes tisztelettel. DIÓSGYŐRI DOLGOZÓK.* Kár volt előlegezni a köszönetét. A kérések közül semmi sem teljesült. A »Nagyméltóságú Miniszter Úr« válasza ezideig ugyan még nem került elő, a válasz tartalmáról azonban hű képet fest a diósgyőri dolgozóknak egy újabb, október elsején, a »Nagyméltóságú Miniszter Úrhoz« intézett levele. Kommentárt nem kell hozzá fűzni. A levél magáért beszél. A munkások számára szomorú, a miniszterre jellemző válasz lehetett, amit kaptak a diósgyőriek, mert a munkások újabb levelükben így fellebbeznek: »Nagyméltóságú Miniszter Úr! Az Állami Fors-, Acél és Gépgyárak összes munkásaihoz körrendeletét méltóztatott kibocsátani, amelyben az államháztartás súlyos helyzetére való tekintetet a folyó évi októberi bérhónaptól kezdve az összes bérek és akkordbirek tíz- százalékos csökkentése van elrendelve. Mindezeken felül értesültünk, hogy a társpénztári nyugbéreseknek nyugbérét is öt százalékkal csökkentik. Nagyméltóságú Miniszter Úrl A körrendelet az érdekelt munkások körében általános elkeseredést szült és nagy izgalommal tárgyalják a munkások, hogy szűkös keresetük tíz százalékkal csökken, mert ez azt jelenti, hogy az amúgy is nehéz és csaknem elviselhetetlen helyzetünk még nehezebbé válik . A második levél is époly hiábavalónak bizonyult, mint az első. A »Nagyméltóságú Miniszter úr« rendeletére végrehajtották a tízszázalékos bércsökkentést. Még nincs húsz esztendeje, hogy ezeket a leveleket írták. Nem telt el azóta egy emberöltő sem. Hazánk azonban évtizedeket, mondhatnánk évszázadokat haladt előre, ha nem is a húsz év, de az utolsó hét esztendő alatt. Az apák, akik akkor gyermekeik számára tanszersegélyt kértek, húsz esztendőt öregedtek, nagyapák lettek, a gyermekek férfiakká, anyákká növekedtek. Most az 1951-es év őszén már az unokák készülődnek az iskolákba. Gyönyörű új iskolák, napfényes tatttermek, jól felszerelt tanulószobák, államunk messzemenő anyagi támogatása segíti most az unokák zavartalan tanulását. Mi lesz belőlük? Orvos, mérnök, agronómus, vagy pedagógus, mihez van éppen kedve. Nagyot változott körülöttünk a világ. Meséljetek erről gyermekeiteknek diósgyőri apák. Ne felejtsétek a múltat, ne engedjétek elfelejteni a múltat, amikor a jövőről beszéltek. Mert mi ismerjük a jövőt, tervszerű, tudatos formálóivá váltunk, ragyogó holnapjainknak. Erről szól ötéves tervünk is, amely kulturális felemelkedésünkről a következőket mondja: »36. §. (3) A középiskolai tanulók létszámát az eredeti ötéves tervben előirányzott 45.000 fő helyett a tervidőszakban 77.000 fővel kell emelni. A középiskolai tanulók összlétszámának... 1954-ben 165.000 főt kell elérnie. Ezen belül az ipari technikumok hallgatóinak számát 10.400-ról 50.000-re kell emelni. (4) Az egyetemi és főiskolai hallgatók számát a tervidőszak alatt az eredeti ötéves tervben előírt 8000 fő helyett 30.000 fővel kell emelni. A főiskolai és egyetemi hallgatók létszámának 1954-ben el kell érnie az 53.000 főt. (6) A munkás- és parasztifjúság tanulmányainak megkönnyítésére és a lemorzsolódás megakadályozására a tervidőszak alatt az általános iskolai otthonok, középiskolai kollégiumok és egyetemi diákszállók férőhelyeinek számát az eredeti ötéves tervben előirányzott 6700 helyett 30.000-re kell emelni. Ez csak egy kis része a tervnek, mert a terv ennél sokkal többet nyújt. 1,7 milliárd forintot fordítunk a tanhálózat építésére és fejlesztésére. Diósgyőrött új gimnázium épül, Miskolcon meg műegyetem. Sokezer diósgyőri gyermek indul most az iskolák felé. Ugyan kinek jutna ma eszébe az iskolaév kezdetén levelekben könyöradományt, tanszersegélyt kérni. Ma erre nincs szükség. Az apák nem éhbérért dolgoznak, megvan a tisztességes keresetük és a tanulni akaró gyermekeket ezernyi módon segíti államunk. Ez fáj a volt nagyméltó- ságú miniszter uraknak és hasonszőrű cimboráiknak. Ezért szeretnék a háború tűzkakasát hazánkra szabadítani. Ők azt szeretnék, hogy ismét könyörgő levelet írjanak, nyomorúságos koldussegélyért a gyárak dolgozói és ismét csak az uraké legyen az iskola. Ez az a múlt, amely hazánkban nem térhet vissza soha. (r. l.)