Népszava, 1951. szeptember (79. évfolyam, 203-228. sz.)
1951-09-14 / 214. szám
NÉPSZAVA Efftle TERVBRI HÍD A HARMINCEGY KÖZÜL A GANZ VAGONBAN A Ganz Vagon gyárban néhány héttel ezelőtt megalakultak a tervbrigádok. A gyár üzemi bizottsága gyors munkát végzett ezen a téren: rövid néhány nap alatt 81 tervbrigádot szervezett. A brigádokra fontos megbízatás hárult: nap mint nap szívós és türelmes munkával kell összegyűjteniök a dolgozók véleményét, bírálatát az elmúlt tervidőszak tapasztalatairól, hibáiról. . Fel kell kutatniuk a termelés rejtett tartalékainak különböző formáit, a műszaki, az anyaggazdálkodási, a munkaszervezési és egyéb nehézségeket, amelyek gátolják az egyes dolgozóknál és az egész műhelynél a terv teljesítését, a termelékenység emelését Vezető nélküli tervbrigád az 527-es műhelyben Vajjon teljesítik-e fontos feladatukat a Ganz Vagon tervbrigádjai? Hogyan dolgoznak, milyen eredményeket érnek el? Hogyan készítik elő az 1952. évi tervek sikerét? Az 527-es, vagonlakatos műhelyben másfél héttel ezelőtt alakult meg a tervbrigád. A művezető , Dinyés Dénes elvtárs asztalán ott fekszik a tervbrigád megalakulásáról szólló jegyzőkönyv. A brigád tagjai (a jegyzőkönyv szerint) Markovits Dénes üzemfőnök, Bálint József gyártásirányító, Balla Lajos és Dinyés Dénes művezetők, Szíjártó Géza műhelybizottsági titkár, Dániel György lakatos csoportvezető és Melcziner János lakatos. Amikor megkérdeztük Dinyés művezetőt, hogy ki a brigád vezetője, azt felelte, hogy Markovits elvtárs, az üzemfőnök. Markovits elvtárs úgy tudta, hogy a brigád vezetője Bálint József gyártásirányító. Bálint József a műhelybizottság titkárához, Szíjártó elvtárshoz irányított bennünket azzal, hogy tudomása szerint ő a megalakult tervbrigád vezetője. — A brigádnak tulajdonképpen nincs is tényleges vezetője — mondta ki végül is az igazságot Szíjártó elvtárs. Ebből most már természetszerűen következik, hogy a brigád — mivel még felelős vezetője, irányítója sem volt — megalakulása óta, nem, végzett semmiféle munkát. Igaz ugyan, hogy összejöttek egyszer (az itb utasítására), de mivel nem ismerték pontosan a brigád célkitűzését, feladatát, hevenyezetten, ötletszerűen állítottak össze jelentést az üzemi bizottságnak a meglevő napi hibákról. A tervbrigád tagjainak feladata, hogy a napi hibákon kívül meglássák azokat a jellemző hibákat is, amelyek egész évben ismétlődtek, amelyek gátolták az 1951. évi terv teljesítését. Mert nézzük csak: a vagonlakatos műhelyek augusztus hónapban mindössze 92 százalékra teljesítették a tervet 44 százalékos tervszerűség mellett. A termelési értekezleten több mint 12 hasznos bírálat hangzott el a dolgozók részéről a munkaszervezés és az anyagellátás hibáiról. A tervbrigádnak meg kellett volna tárgyalni a termelési értekezleteken elhangzott bírálatokat, javaslatokat, az anyagellátás tervszerűbbé tétele érdekében. Javaslatok, amelyekkel senki sem törődik A dolgozók anélkül, hogy tudnának a tervbrigád létezéséről, maguk között, brigádértekezleteiken megtárgyalják, melyek azok a hibák, amelyek gátolják őket a terv teljesítésében. Veres Gábor, a bádogoscsoport vezetője elmondta, hogy amikor az egész üzemben munkaerőhiányról beszéltek, akkor az ő műhelyükben gyakori volt a belső munkanélküliség. Elég csak annyit megemlíteni, hogy a vagonlakatos műhelyekben dolgozó, közel száz átképzés közül mindössze 52-t tudnak produktív munkával foglalkoztatni. A bádogosműhelyben tízTiketten dolgoznak, de a meglévő munkát könnyűszerrel el tudja végezni négy szakmunkás is. A tervbrigádnak fel kellett volna figyelnie arra a lehetetlen helyzetre is, hogy már az ötödik hónapja folyik a vagonlakatos műhelyek átszervezése. Kétségtelen, hogy a szériagyártásra való áttérés a jövőben előrelendíti a munkát, de az átszervezés lassúsága, a sok huzavona késlelteti az 1951. évi terv sikeres befejezését. Az 527-es műhely tervbrigádja előtt tehát komoly feladatok, állnak, csak hozzá kell látni, meg kell kezdeni a munkát. Már a most következő napokban hozzák a műhely dolgozóinak tudomására, hogy milyen céllal és feladattal alakult meg a tervbrigád és kik a tagjai. Ne elégedjenek meg egyetlen röpgyűléssel. Tegyék ki a műhely falitáblájára a brigád tagjainak névsorát és jelöljék meg pontosan, milyen időben tartanak fogadóórát a brigád tagjai. Lépjenek fel a tervbrigád tagjai erélyesen, követeljenek az eddiginél sokkal több segítséget az üzemi bizottságtól, a vállalat vezetőségétől. Ne körleveleken ismertessék a tervbrigádok feladatait Csak egyetlen példát hoztunk fel, amely azt bizonyítja, hogy az 527-es műhely tervbrigádja mindezideig nem végzett eredményes munkát. De vájjon csak erre az egy brigádra jellemző a szervezetlenség, a feladatok ismeretének hiánya? Nem. A gyár egyik legjobb műhelyében, az 511-es fogaskerékmaróban a tervbrigád tagjainak még csak a névsora van meg. Az öntödében is hasonló a helyzet. Lénárt elvtárs, az öntöde üzemvezetője (aki egyben a tervbrigád vezetője is) még nem tudja, mit is kell csinálniok. A Ganz Vagongyár üzemi bizottsága hozza be haladéktalanul eddigi mulasztását. Hívja össze a műhelybizottságok és a tervbrigádok vezetőit. Ne körleveleken ismertessék a brigádok feladatait, hanem személy szerint adjanak gyakorlati segítséget a tervbrigádok vezetőinek. A vállalatvezetőség — amely eddig teljes egészében az üzemi bizottságra hárította át a tervbrigádokkal kapcsolatos feladatokat — haladéktalanul hozza be mulasztását. Nem kis feladatról van szó: a dolgozók széleskörű bevonásával, a tervbrigádok eredményes munkájával kell biztosítani az 1952. évi terv előkészítését. Ez a munka csak akkor lesz eredményes, ha a vállalatvezetés és az üzemi bizottság szorosan együttműködve, rendszeresen segíti a tervbrigádokat. Akkor lesz sikeres a munka, ha a pártszervezet valamennyi dolgozóval megérteti, hogy a jövő évi terv gondos előkészítésének alapja, a dolgozók kezdeményezései, javaslatai, amelyeket a tervi brigádoknak kell számontartaniuk. Tiszadéra községben nyilvános tanácsüléseken beszélik meg a tszcs-fejlesztés kérdéseit Tiszaderzsi telefonjelentés: Községünkben az idén még nem működött erős termelőcsoport. Tavaly ősszel alakítottuk meg az I-es típusú »Szabadság« csoportot, de a csoporttagok nem nagyon végeztek közös munkát és maguk is látták, hogy így nem élvezhetik a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit. Ezért hívtuk össze augusztus végéna nyilvános tanácsülést, amelyen megtárgyaltuk a csoport problémáját is. A tanácsülés után a csoport III. típusúvá alakult 32 taggal- és ez a taglétszám a mai napig 135-re emelkedett. A tanácsértekezlet után a pártszervezet vezetésével megindult a népnevelő munka. Az egyes tömegszervezetek elsősorban a saját tagjaik között fejtettek ki munkát s kitűntek jó felvilágosító munkájukkal a tanácstagok. Így alakult meg augusztus végén 29 családdal az I. típusú »Hajnalcsillag« csoport. E hónap elejére 13 családdal megkezdte működését az I. típusú »Béke« csoport is. Az újonnan belépők az első sorokban jártak a felvilágosító munkában. Sorra felkeresték rokonaikat, ismerőseiket és lassacskán előkészítőbizottságjött létre. Az új előkészítőbizottság szervezője Hartyáni Lajos 19 holdas középparaszt volt, aki sorra felkereste szomszédait. Munkájának megvolt az eredménye, mert Gőz Imre és Józsa István középparasztok is beálltak az előkészítőbizottságba. Negyediknek Gulyás József középparaszt csatlakozott hozzájuk. Nehezebb dolguk volt Csengeri Bálint nyolcholdas dolgozó paraszttal, aki kijelentette, hogy mielőtt belép, körülnéz a környéken. Csengeni bácsi át is ment Tiszaigarszövetkezeti községbe és amikor hazajött, a nyilvános tanácsülésen beszámolt tapasztalatairól. Elmondotta, hogy csaknem minden házban talált rádiót és minden család aljában ott a hízó, Tiszaigaron mindenütt elégedett emberekkel találkozott. A tanácsülésnek nagy sikere volt, de egyúttal komoly tanulsággal is járt. Gulyás József ugyanis Csenged bácsi beszámolója után felállít és a következőket mondotta: — Csenged bácsi beszámolója, azt hiszem, mindenkit meggyőzött a nagyüzemi gazdálkodás előnyeiről, de jól látják már ezt sokan a falunkban. És azt hiszem, hogy jól látják ezt tanácstagjaink is, akik alaposan kivették a részüket a népnevelő munkából. Annál különösebb, hogy még mindig nem léptek be. Pedig ahogy élenjártak a népnevelő munkában, úgy elől kéne járniok a példamutatásban is. Gulyás bácsinak igaza volt és ezt tanácstagjaink is belátták. Felszólalása után Gőz István végrehajtóbizottsági tag állt fel és bejelentette, hogy belép a csoportba és igen restellt, hogy nem előbb tette. Gőz elvtárs után Fölös Sándor végrehajtóbizottsági alelnök és Molnár Bálint járási végrehajtóbizottsági tag is belépett a csoportba, így jött létre 56 családdal a harmadik I. típusú csoport községünkben. A népnevelő munka tovább folyik A község dolgozó parasztságának már körülbelül 40 százaléka belépett a csoportokba. "Fokozzuk a felvilágosító munkát, mert azt akarjuk, hogy az őszi munka elindításával erős csoportok kezdjék meg a nagyüzemi gazdálkodást. Tóth Imre vb-titkár, Tiszaderzs községi tanács Új vezetőséget választanak a szülői munkaközösségekben Az új tanévre új vezetőséget választanak a szülői munkaközösségek. Szeptember 16-án, 17-én és 18-án lesz a vezetőségválasztás a főváros iskoláiban. Ekkor lesz a szülők első értekezlete is, amelyen a régi vezetőség számot ad a nyáron végzett munkáról, így az »Építsük, szépítsük iskoláinkat«-mozgalom eredményeiről. 2 1951 SZEPTEMBER 14. PÉNTEK Garadna termelőszövetkezeti község lett Borsodban Garadna termelőszövetkezeti községgé alakult. A múlt héten két új csoportban 167 család lépett a társasgazdálkodás útjára. Súlyos büntetést kaptak az üszögös és zsizsikes gabonát beadó kulákok Ulike János felsőpetényi kulák 11 mázsa és 94 kiló zsizsikes gabonát szolgáltatott be, amivel 400 mázsa búzát és száz mázsa árpát fertőzött meg. A vizsgálat során megállapították, hogy a lakásának udvarán járóit 30 zsák vegyestermény, a padláson tárolt 48 kiló liszt, 40 kiló bükköny szintén zsizsikes volt. Kiderült, hogy raktárát három és fél év óta nem fer Tőtlenítette. Mindezek mellett a háztartási alkalmazottját is kizsákmányolta. Három és fél év óta csak havi 60 forintot fizetett neki, emellett az SZTK-ba sem jelentette be. A balassagyarmati megyei bíróság a kulákot ötévi börtönre, cséplőgépszekrényének elkobzására ítélte. Hoffmann József paksi 93 holdas kulák jó színben akarta magát feltüntetni, el akarta altatni a dolgozó parasztok éberségét, ezért mindjárt a cséplőgéptől a magtárba szállította kötelezően beadandó gabonáját. A földművesszövetkezet átvevője azonban gyanút fogott, hogy a kulák ilyen gyorsan akarja a beszolgáltatást teljesíteni. Megnézte a zsákban levő gabonát. Gyanúja nem volt alaptalan mert a gabona üszögös volt. A kulák már kint a földön látta, hogy gabonájának ez a része üszögös, ezért vitte mindjárt a cséplőgéptől a magtárba a gabonát. Tudatosan meg akarta fertőzni a magtárban levő terményeket, így akart ártani a dolgozó népnek. A tolna megyei bíróság egyévi börtönre, valamint részleges vagyonelkobzásra ítélte. Pintér István decsi 28 holdas kulák beadási kötelezettségét 116 kiló zsizsikes árpával akarta teljesíteni, hogy a raktárba behordott gabonát megfertőzze. A szekszárdi járásbíróság büntetőtanácsa a beszolgáltatást szabotáló kulákot tízhónapi , börtönre, ezer forint pénzbüntetésre és kétezer forint vagyonelkobzásra ítélte. A műszaki előírások betartásáról Pártunk II. kongresszusán Gerö elvtárs a szocialista iparosítás kérdéseivel kapcsolatban egyik legfontosabb feladatul jelölte meg a részletesen kidolgozott, kötelező erejű, írásban rögzített gyártási előírások rendszeresítését. Gerö elvtárs elmondotta, hogy Magyarország burzsoá üzemei nem fordítottak gondot a tudományosan megalapozott technológia kidolgozására, így a technológia és a technológusok hiányát örökségbe kaptuk a Horthyrendszertől. »Bennünket azonban senki sem kötelezhet arra, — mondotta Gerő elvtárs —, hogy ami »jó« volt a burzsoáziának, azt jónak fogadjuk el a népi demokrácia szocializmust építő gazdasága számára is. Ezért ideje, hogy komolyan elkezdjünk foglalkozni a technológia, a gyártási előíások kérdéseivel, mert ennek a kérdésnek elhanyagolása azzal jár, hogy nem gazdaságosan használjuk ki a rendelkezésünkre álló korszerű munkagépeket és ipari felszerelést, pocsékoljuk a nyersanyagot, magas a selejt százaléka, gyártmányaink nem eléggé szabványosítottak s mindez természetesen kedvezőtlenül hat ki a termelésre, a termelékenységre és az önköltségre. Másrészt a jól átgondolt, részletesen kidolgozott korszerű és kötelező erejű gyártási eljárások bevezetése az előfeltétele annak is, hogy iparunkban a lehető legszélesebb területen alkalmazzuk a folyamszerv termelés módszereit, a futószalag- és a félfutószalagrendszert, com lehetőséget ad a termelés igen jelentős fokozására, a termelékenység emelésére, az önköltség további csökkentésére, vagyis ipari termékeink olcsóbbítására.« Pártunk iránymutatása alapján meg kell Tanulnunk — műszaki vonatkozásban is — az új feladatokhoz képest új módon dolgozni. A tervgazdálkodás megköveteli, hogy üzemeink a gyártmányok túlnyomó részét alkatrészekig kidolgozott, írásbeli, illetve rajzos műszaki utasítások szerint készítsék. Erre annál inkább szükség van, mert üzemeink egy része sokszor nem elég gazdaságos módszerrel folytatta a gyártást és a dolgozók nem kaptak utasítást, hogy a munkát milyen módon végezzék el. A műszaki előírások kérdése a gépgyártásnál a legégetőbb. A műszaki osztályok feladata, hogy a leggazdaságosabb és leghaladóbb munkamódszert írják elő egyegy műhely részére. A Népgazdasági Tanács nemrégest határozatot hozott a gyártástechnológiai utasítások bevezetéséről, a minisztériumok pedig rendeletben szabályozták a műszaki előírások elkészítésének módját és ütemezését. A vállalatokra igen komoly munka hárul, hogy végrehajtsák ezeket a feladatokat. Ebből a célból a legjobb műszaki káderekkel kell megerősíteniük a műszaki osztályokat. Sok helyütt nem ismerik fel a műszaki osztályok feladatának fontosságát, rosszul értelmezett takarékossági szempontból idegenkednek az osztály, vagy csoport felállításától, amelyet fölös tehernek vélnek. Emögött rendszerint nagyfokú közömbösség húzódik meg szocialista termelésünk műszaki feltételei iránt — valamiféle ártalmas vaskalaposság, amely azt hangoztatja, ha a gyár tíz vagy húsz éve megvolt műszakiutasítások nélkül, akkor ezután sincs szükség erre. Ezeket az előítéleteket, amelyek nem egy esetben az ellenség érveit hangoztatják, felvilágosítással, de ha szükséges, a legerélyesebb eszközökkel is le kell küzdeni. A műszaki osztályok dolgozóinak pedig képezniök kell magukat és meg kell ismerkedniük a Szovjetunió élenjáró műszaki eljárásaival, módszereivel. A műszavaknak sokkal sűrűbben kell járniuk az üzemekbe, tanulmányoznak az élenjáró dolgozók, sztahanovisták munkamódszereit és azokkal közösen megbeszélniük az új munkamódszereket. Csakis így érhető el, hogy valóban élenjáró műszaki utasításokat dolgozzanak ki. Számos üzemben megtörtént ugyanis, hogy a műszaki utasítások nem a legfejlettebb módszert írták elő — méghozzá nem egyszer olyan esetben is, amikor a kérdéses munkadarabot már huzamosabb idő óta gyártották az üzemben. Ilyenkor a műszaki utasítást — különösen a nagy gyakorlattal rendelkező szakmunkások — félretették és továbbra is a megszokott, »bevált« módon dolgoztak. Ilyen műszaki utasításnak nincs mozgósító ereje, sőt a műszaki fegyelem lazulásához vezet. A gépipari gyártás műszaki utasításaiban döntő fontosságú a felszerszámozás és készülékezés helyes előírása, azaz a gyártáshoz szükséges szerszámok és készülékek pontos meghatározása. A műszaki osztályok nem egyszer elhanyagolják ezt a fontos körülményt. A Győri Vagongyár Autógyárának marási műveleti utasításai éppen a szerszámozás helytelen előírása miatt rosszul sikerültek. Meglazult a technológiai fegyelem. A többi, jobban elkészített műveleti utasításokat sem alkalmazzák a műrhelyükben. A Forgácsoló Szerszámok Gyárában nem dolgozták ki megfelelően a műszaki utasításokat. Az eredmény: lemaradás a termelési tervekben, a minőségi reklamációk egész sora. Ugyanakkor a Csepel Autógyár, a Kismotor és Gépgyár feltettebb színvonalán elkészített műveleti utasításait a dolgozók jól tudják alkalmazni. Ez megnyilvánul természetesen az üzem termelésében és termelékenységében is. Érdekes képet mutat két teljesen hasonló profilú szerszámgépgyártással foglalkozó vállalat összehasottiítasa műszaki szempontból. A Budapesti Szerszámgépgyár nem helyezett teljes súlyt a helyes készülékezésre, így a gyártást nem tudják korszerűen végezni, a termelésben nehézségek vannak, a tervteljesitésben pedig lemaradás. A Fémáru- és Szerszámgépgyár viszont jól dolgozta ki a műszaki utasításokat. Figyelemmel volt a szerszámozás, készülékezés feladataira és az eredmény: termelékenyebb gyártás, jelentős megtakarítások. Műszaki fegyelemmel, a dolgozók öntudatos munkájával a gyár az ország legjobb üzemei között volt a kongresszusi munkaversenyben és az alkotmány tiszteletére folyó munkaverrenyben is az első vonalban haladt. A technológiai előírások kiegészítője a minőségi előírás. Számos olyan vállalatunk van, amely nem helyez elég súlyt arra, hogy gyártmányainak minőségét szigorúan előírja és betartassa. Pedig e téren a legkisebb lazaság is megkárosítja népgazdaságunkat. Pártunk II. kongresszusa vállalati igazgatóinknak, műszaki dolgozóinknak elsőrendű feladatává tette, hogy minden erővel küzdjenek a technológiai színvonal emeléséért, a szervezettebb, termelékenyebb, fejlettebb gyártásért. Technológusaink számára komoly feladat a gyártási előírások színvonalának emelése. Ezzel párhuzamosan meg kell szilárdítani a műszaki fegyelmet. Az eltérést a rögzített műszaki előírásoktól csak a főtechnológus, vagy a gyár főmérnöke engedélyezheti. Feltétlenül be kell tartani az előírásokat a termelés időrendjében is. Üzemeinkben most szervezzük a szocialista munkairányító szervezetet, amely az összes feltételeket a megfelelő időben biztosítja a gyártás folyamán. A műszaki színvonal emelését a vállalat műszaki fejlesztési terve fogja össze. A műszaki fejlesztés feladatait, az üzemre, műhelyre vonatkozó részeit ismertetni kell a dolgozókkal. A dolgozók helyes kezdeményezése igen sokszor beruházásokat tesz feleslegessé, a műszaki követelmények ismerete pedig mozgósítja az újítókat, sztahanovistákat a tervek túlteljesítésére. Ezért is fontos, hogy a műszaki fejlesztési tervet az egyes üzemrészekre, műhelyekre bontsuk fel. Az üzemi bizottságok ügyeljenek arra, hogy a termelési értekezletek, a tervismertető értekezletek a termelési kérdések során bőven megtárgyalják a műszaki feladatokat is. A vállalati terveket csak akkor tudjuk túlteljesíteni, ha a dolgozók alaposan megismerik, magukénak vallják ezeket a terveket és egyéni kezdeményezésekkel, javaslatokkal támogatják a megvalósítást. Mozgósítsák az üzemi bizottságok ezen a területen is a dolgozókat. Ugyanakkor pedig harcoljanak a műszaki tervek előírásos, pontos betartásáért i korszerű technika alkalmazása a szocializmus építésének, a szocialista ipar rohamos fejlesztésének egyik legfőbb előfeltétele. Arra kell tehát törekedniük az üzemi funkcionáriusoknak, igazgatóknak és művezetőknek, párt- és szakszervezeti aktíváknak, hogy mindenütt megkedveltessék a dolgozókkal a foglalkozást a műszaki kérdésekkel. Az új technika megismerése és elsajátítása a termelékenység növelésének szilárd alapja. És ezért döntő biztosítéka ötéves tervünk megvalósításának. Szász György