Népszava, 1951. október (79. évfolyam, 229-254. sz.)

1951-10-02 / 229. szám

Világ proletárjai egyesüljetek ! NÉPSZAVA A minisztertanács határozata a fásításra és védőerdőövezetek létesítéséről A Fémáru- és Szerszámgépgyár dolgozóinak levele Rákosi elvtárshoz •A M A G­Y A R SZ A­K S­Z ERVE Z E T E K K­ÖZPONT­1 L AP JA 79. ÉVFOLYAM, 229. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1951 OKTÓBER 2. KEDD Újabb csapás a béke ellenségeire »Büszke vagyok arra, hogy nem megyünk külföldre kölcsönért, hanem mi, dolgozók adunk az államnak, a mi államunknak kölcsönt« — minden hazáját szerető magyar véleményét fejezte ki e szavaival Tóth Lajos, dunapentelei asztalos, amikor 1500 forintot írt alá a kölcsönjegyzési íven. A szabad ember önbizalma szólalt meg ebben a kijelentésben, azé az öntudatos dolgozóé, aki tudja, mit jelent a nép hatalma. Aki világosan látja, milyen felmérhetetlen értéket jelent szabadságunk és függetlensé­günk, és aki felismeri azokat az ellen­séges erőket is, amelyek ma ezt a szabadságot, szocializmust építő békés munkánkat és jövőnket veszélyez­tetik. Az imperializmus véres rablóhábo­rút folytat Koreában a hős koreai nép ellen. Az amerikai monopoltőke minden erejével a távolkeleti agresz­­szió kiszélesítésére, egész Kelet lángbaborítására törekszik. A wash­ingtoni és az ottawai értekezletek az egész világ előtt bebizonyították, hogy a kapitalista világ urai Nyugat- Németországot második Koreává akarják változtatni. Az Európa le­igázására törő nácizmust támasztják fel most azok, akik a hitleri fasizmust két évtizeddel ezelőtt anyagi támoga­tásukkal életrehívták. Ma még 12 nyugatnémet hadosztály felállításáról tárgyalnak, hogy holnap már 40 had­osztálynyi nácit szabadítsanak a vi­lágra. Ma még csak hadgyakorlato­kat tartanak Nyugat-Németországban a megszálló csapatok, hogy holnap már tankok és repülőgépek ezreivel megkíséreljék a szabad népek leigá­zását. Ugyanazok a náci fegyver­­gyárosok és fegyverek, ugyanazok a fasiszta tábornokok és zsoldosok fenyegetik ma az amerikai imperia­listák vezetésével Kelet-Európa és benne hazánk békés fejlődését, akik egy évtizeddel ezelőtt vérbe és lángba borították hazánkat. Déli határainkon pedig ott leselke­dik, állig felfegyverkezve, az áruló Tito, az imperialisták leggonoszabb és legveszedelmesebb ügynöke. Ez a kalandor, aki nem tudás 30 ezüst­pénzéért, hanem aranydollárokért adta el Jugoszlávia népét az impe­rialistáknak, csak az alkalmat várja, hogy zsoldosaival, köztük Oszlányiék nyilas csürhéjével belemarhasson ha­zánkba. »A nyomor és félelem odaát a jussa a dolgozóknak. S ezt a sor­sot szánják újra nekünk is” — mon­dotta Bandik Ferenc, katymári öt­holdas délszláv dolgozó paraszt, ami­kor 2000 forintos békekölcsönjegyzését aláírta. Mert a magyar nép a köl­csön j­eg­yzéssel is válaszol Titónak és amerikai gazdáinak. »Most 1000 forint békekölcsönt jegyzek és mától kezdve 120 százalékon alul nem termelek — jelentette ki Herczeg Tamás marós, a Ganz Vagon 345-ös műhelyének DISZ-titkára. — Mi, magyar fiatalok így válaszolunk azoknak, akik gyilkos fegyverükkel Pap Elek bajtárs életét akarták kioltani és a mi békés éle­tünkre akarnak törni.* Nem nyugszanak az imperialisták belföldi szövetségesei sem. A meg­vert osztályellenséget még nem sem­misítettük meg. Még akadnak szó­szólói mindenütt az országban, a fal­vakban és üzemeinkben egyaránt. A kulákok, a jobboldali szociáldemokra­ták, a klerikális reakció ügynökei újra és újra megpróbálják, hogy rém­hírek károgásával, a munkafegyelem lazításával megbontsák a munkás­osztály egységét, hogy szabotálással segítsék elő külső megbízóik akna­munkáját és akadályozzák a szocia­lizmus építését. Ezek azok, akik ret­tegve nézik békés munkánk minden sikerét és most új háborúért imád­koznak. Ezek azok, akikre idére­, nyomásként nehezedik minden új gyár, új híd, új lakás, minden, ami­vel a dolgozó nép szebbé és boldo­gabbá teszi az életét. Ezek azok, akik verítékünkből és nyomorunkból éltek a múltban, az urak és a hajcsá­rok, akik ezt a múltat szeretnék visz­­szahozni. Mert a külső és belső ellenség első­sorban ezt akarja: a múltat újra életre kelteni. De mi a szocializmus építése közben egy pillanatig sem feledkezünk meg arról a múltról, ahonnan a felszabaduláskor elindul­tunk. Amikor a dolgozó ember volt a legkisebb érték az urak szemében és megbecsülés a vagyonnak és a szü­letésnek, a rangnak és a címnek ju­tott csupán — ezt a múltat akarják visszahozni. A 30-as évek elején egyetlen év leforgása alatt negyed millióval emelkedett az ipari munka­­nélküliek száma — ezt akarják vissza­hozni. Minden harmadik ipari mun­kás éveken át volt kenyér nélkül, a dolgozók keresetük egyharmadával a lakásuzsorának adóztak, a Valéria­­telepeken tüdővészben pusztultak az emberek — ezt akarják visszahozni. Amikor nem ragyogott vidám mosoly gyermekeink arcán, amikor keserves robot volt minden nap az élet, amikor sivár és vigasztalan öregség várt a dolgozókra — ezt a múltat akarják visszahozni: a szépség és kultúra nélküli, szabadság nélküli, boldogság nélküli életet. Az értelmiséget ismét cselédsorsba szeretnék visszakényszeríteni, a B-listák és a szellemi szükségmunka világába. A falvakban pedig szívesen látnák megint a hárommillió koldust, amiről világszerte hírhedt volt az urak Magyarországa. A rohamosan fejlődő mezőgazdaság helyébe a Hagyó-Kovácsok uradalmait szeret­nék visszavarázsolni, ahol az intéző, az ispán és a csendőr korlátlan úr volt elevenek és holtak felett. A falu mérhetetlen nyomorát, tudatlanságát és sötétségét akarják visszahozni, azokat az időket, amikor a földesúr és a bank, a kulák és a kupec mind részt hasíthatott magának a dolgozó paraszt verítékes munkája eredmé­nyéből. Röviden: azt a sorsot akarják ne­künk, ami ma az imperialisták rabszol­gáinak az osztályrésze. A marshalli­­zált országok dolgozóinak a sorsát, ahol a kormányok nem a néptől, ha­nem Trumantól kértek kölcsönt és most munkásaik verítékével, a jelen minden nyomorúságával, a holnap bizonytalanságával, sőt a fiatalság vérével fizetnek szörnyű kamatot az amerikai imperialistáknak. Mi a kölcsönjegy­zéssel jövőnk épí­tését, jólétünk fejlődését segítjük elő, de egyben védjük eredményeinket, biztosítjuk békénket. Ezért csapás az ellenségre a kölcsönjegyzés sikere. A békét védjük, a kölcsönből megvaló­suló létesítményekkel, amelyek népi demokráciánk erejét növelik. A békét védjük mindnyájunk szemefénye, nép­hadseregünk fejlesztésével, korszerű­sítésével. »Aki pedig belénk akar kötni, az acélba fog harapni* — mondotta Csernák István duna­pentelei ács, aki 2000 forintos jegyzé­sével is csapást mért az ellenségre, úgy próbálkozzék az ellenség, hogy abba az acélba harap, amelyet Ózd, Diósgyőr, Csepel mellett a jövő hónap­ban már Dunapentelén is öntenek a Dunai Vasmű új kohóiban. Abba az acélba harap, amelyet gépgyáraink dolgozói formáznak mezőgazdasági és ipari gépekké, szerszámokká. Abba az acélba harap, amelyet szilárdan fognak a kezükben néphadseregünk katonái. És abba az acélnál is keményebb akaratba ütközik az ellenség minden próbálkozása, amellyel dolgozó né­pünk az eredményeit, békéjét, szabad és boldog életét védi. Ma, a nemzetközi békenapon, ami­kor a világ dolgozói szerte az öt világrészben seregszemlét tartanak a béke erői felett és újabb harcos csele­kedetekkel erősítik a béke világ­­táborát, a magyar dolgozók úgy ünne­pelnek, hogy lelkesen és büszkén ad­ják oda megtakarított forintjaikat államuknak, a dolgozók államának. Dolgozó népünk tudja, hogy a Máso­dik Békekölcsön minden forintja egy­­egy csapás a háborús uszítók ter­veire. Dolgozó népünk tudja, hogy a békekölcsön példamutató jegyzésével méltó választ ad az imperialista há­borús gyújtogatók provokációira, mél­tón ünnepli a világ békeharcosainak ünnepét, a nemzetközi békenapot. A békekölcsönjegyzés egész dolgozó népünk tömegmozgalmává szélesedett Eredményesen folyik a jegyzési verseny a vidéki városokban és a falvakban is Vasárnap a fővárosban és szerte az országban új, diadalmas csatára indultak a párt és a tömegszerveze­tek népnevelői. Az üzemben végzett jó politikai felvilágosító munka után most a lakóterületen, a körzetekben keresték fel a dolgozókat, háziasszo­nyokat, nyugdíjasokat, önálló foglal­kozásúakat, a kisiparosokat és kis­kereskedőket, hogy megmagyarázzák a Második Békekölcsön jelentőségét és felvegyék a jegyzéseket. Ugyan­akkor a falusi népnevelők támogatá­sára több üzem küldte legjobb poli­tikai munkásait vidékre is. Ennek eredményeként a békekölcsön jegy­zése, amely az üzemekben már be­fejezéséhez közeledik, vasárnap a falu dolgozói körében terebélyesedett igazi tömegmozgalommá. A jegyzésgyűjtőket a legtöbb he­lyen már várták és örömmel, szere­tettel írták alá a jegyzési íveket, így adtak bizonyságot dolgozó paraszt­jaink és a körzetek meglátogatott lakossága arról, hogy megértették: a kölcsön ragyogó jövőnket építő öt­éves tervünk meggyorsítását szolgálja és ugyanakkor a legbiztosabb, leg­­hasznothajtóbb takarékossági lehető­ség is mindenki számára. A béke­kölcsönjegyzés minden napja, minden órája újabb győzelemmé válik a bé­kéért folyó harcban és minden újabb siker megmutatja, hogy egész népünk világosan látja: további felemelke­dése, életszínvonalának további javu­lása elválaszthatatlan a haza erősö­désétől és a béke védelmétől. Hajdú vezet a megyék versenyében A megyék versenyében a hétfő estig elért eredmények alapján az első Hajdú megye, utána következik Zala, Pest, Nógrád, Szabolcs és Veszprém megye. Még mindig a le­maradtak között van: Somogy, Ko­márom, Bács, Szolnok, Békés és Tolna megye. A vidéki nagyvárosok versenyében első: Debrecen, majd Szeged, Mis­kolc, Győr, Pécs és Tatabánya követ­kezik. Viktor György sztahanovista öntő az elsők között írta nevét a Fémáru- és Szerszámgépgyárban a Második Békekölcsön gyűjtőivére. Viktor elvtárs a gyár egyik legjobb öntője. Hosszú idő óta selejtmentesen dolgozik. Teljesít­ménye állandóan közel jár a 200 százalékhoz. A Legutóbbi tíz napban 187 szá­zalékos átlagteljesítményt ért el. Viktor elvtárs nemrég végzett el két szakmai tanfolyamot. Ott szerzett szakmai tudását eddig hét dolgozónak adta át, akik mind jó eredményeket értek el. Bajnóczki Sándor például — aki néhány héttel ezelőtt még átképzés volt — már 135 százalékos átlaggal dolgozik. Viktor elvtárs négytagú brigád­jának jó munkáját bizonyítja az is, hogy a brigád tagjai eddig már több mint 100.000 forint pénzjutalmat kaptak. Most a békekölcsönjegyzéskor, Viktor elvtárs boldog életére, kilencéves kisfiára és a jövő korlátlan lehetőségeire gondolt, amikor beírta neve mellé a jegyzési listára: »2000 forint«. Viktor elvtárs azonban nem elégedett meg ezzel. Sokkal többet akar tenni a békéért, gyermekéért/ a jövőért. Ezért a jegyzés után elővette ter­v­­könyvecskéjét és beírta: »Ígérem Rákosi elvtársnak, hogy november 7. a Nagy­­kláberi Szocialista Forradalom évfordulója tiszteletére október 15-re selejtmentes munkával befejezem ez évi tervemet. Megfogadom továbbá, hogy a havonta előirányzott esztergapad fogaskerékházöntést 43 százalékkal emelem­. Viktor György sztahanovista öntő a békekölcsönjegyzéskor ezzel a válla­lásával járult hozzá ahhoz, hogy a Fémáru- és Szerszámgépgyár öntödéjének dolgozói teljesíthessék a Rákosi elvtársnak tett ígéretüket: október 15-re befejezh­essék évi tervüket. Viktor György, a Fémáru- és Szerszámgépgyár sztahanovista öntője 2000 forintos jegyzésekor megfogadta Rákosi elvtársnak: október 15-re befejezi évi tervét. Budapest számos üzemében már befejezték a köl­csőn jegyzést Kiváló eredményt értek el a Földalatti Gyorsvasút építkezésének dolgozói . Az üzemek közötti versenyben ki­váló eredményt ért el a Lőrinci Hen­germű, ahol már közvetlenül a be­fejezés előtt áll a jegyzés. Az üzem átlaga is kimagasló. A vasasüzemek között ugyancsak jó eredményt ért el a Ganz Vagon és a Ganz Hajó is. A Ganz Vagon főleg a lejegyzettek számában, a Ganz Hajó pedig jó jegyzési átlagával emelkedik ki. A Rákosi Művek és a MÁVAG között folyó versenyben a MÁVAG vezet. A Rákosi Művekben a dolgozóknak ki­sebb százaléka jegyzett még le. A textilüzemek között folyó ver­senyben a Kistext ismét az élre került Ebben az üzemben jegyzett a dolgo­zók legnagyobb százaléka. Második a Keltex. Bár a Magyar Pamut átlaga jó, de aránylag sokan vannak, akik még nem jegyeztek. A XIII. kerület üzemei között ed­dig a legjobb eredményt a Magyar Acél és a Ganz Hajó érték el. A kerület több üzeme, mint például a Láng Gépgyár, aránylag gyengébb eredménnyel szerepel. Nem utolsó­sorban ez az oka, hogy a kerület még nem tudta felküzdeni magát az élcsoportba. A IV. kerület üzemei közül az Egyesült Izzó és a Chinoin, vala­mint a Duna Cipő ért el eddig jó eredményt. A jegyzés ezekben az üzemekben közvetlenül befejezés előtt áll. Ezzel szemben például a Landler Jenő Járóműjavítóban még sok tennivaló­juk van a jegyzésgyűjtőknek. Kiváló eredményt ért el budapesti viszonylatban is a Földalatti Gyors­vasút építkezése. Átlaguk kiváló és már a dolgozók aránylag nagy része jegyzett is. Sok még a tennivaló a Standardban. A Standard gyenge eredménye is hozzájárul ahhoz, hogy a XI. kerület az üzemi kerületek kö­zül egyike a leggyengébbeknek. So­kan vannak még a Feltenben is, akik nem jegyeztek. Sok üzemben és hivatalban már be­fejezték a jegyzést, így például a IX. kerületben közvetlen befejezés előtt áll, vagy már befejeződött a jegyzés a Hántoló Malomban, a Budapesti Szalámigyárban, a Cukrászati Gyár­A budapesti kerületek között folyó versenyben a hétfői nap folyamán a belső és külső kerületek sorrendje nem változott, viszont az üzemi kerü­letek versenyében nagy esemény a XIII. & XXI. kerület előretörése. Erő­sen javított helyzetén a XI. és III. kerület is­. A IX. kerület a mai nap folyamán még jobban megerősítette vezető helyét, bár még vannak üzemek a kerületben ahol a dolgozók elég jelentős része nem jegyzett még. A máso­dik helyezett VIII. kerület még utol­érheti, sőt túl is haladhatja a IX. ke­rületét. A harmadik helyezett IV. ke­rületben már befejezés előtt áll a jegyzés a Chinoinban, a Duna Cipő­gyárban, viszont lemaradt a Magyar Pamut és a Landler Jenő Járómű­­javító. A XIII. kerület megkezdte a felzár­ban, a Hűtőipari Vállalatnál, a VI. kerületben az Autójavító Központban, a Bőrdiszmóárugyárban, a Felvonó­­javító Vállalatnál, a Golyóscsapágy­­üzemben, a Hordó- és Ládagyárban. A XXII. kerületben is számos üzem és hivatal dolgozói fejezték­ be a béke­kölcsön jegyzését. A Fémmechanikában, a XXII. ke­rületi Közraktárban a dolgozók száz százaléka jegyzett már és sok vállalatnál jóformán csak a betegek és szabadságon levők jegyzése van hátra. A IV. kerületben száz szá­zalékig befejezte­­ a jegyzést a Növényolaj­gyár, a Kisrúgógyár,­ a Minőségi Színesfémöntöde, az Újpesti Műbútorgyár, Műszeripari Kutató Intézet, Vasöntöde V. telep­­kózást az élcsoporthoz. Ha a Ganz Hajóban, Lángban, Magyar Acél­ban és a többi üzemekben a népneve­lők harcba indulnak, hogy minden üzemrész példamutatóan vegye ki részét a jegyzésből, a kerület még az első helyezést is elnyerheti. A hétfői eredmény a XIV. és a X. kerületben gyenge, a X. kerület pedig az utolsó helyen áll. Ennek o­ka, hogy vannak üzemek Kőbányán, mint a Budapesti Villamos- és Kábelgyár, a Radiátor, a Kőbányai Textil, ahol a dolgozóik aránylag jelentős része nem jegyzett meg. A kőbányai népnevelőknek fokoz­niuk kell felvilágosító munká­jukat, hogy kerületük harcos múltjához, ha­gyományaihoz méltó helyet foglalhas­son el a békekölcsön ügyéért folyó hazafias versenyben. A IX. kerület megerősítette vezető helyét 2:01,D :­ti - SÍ

Next