Népszava, 1951. november (79. évfolyam, 255-279. sz.)
1951-11-14 / 265. szám
NÉPSZAVA Szép eredményeket érnek el a HPS szövőüzemében a tervszerű munkamódszerátadással Jacsek Istvánná kétségbeesve nézett szét gép során. »Megint három gépem állt. Kapkodva, ideges mozdulattal cserélte ki az egyiken a vetélőt, majd a másik géphez sietett »Szálszakadás!« — állapította meg. Miközben kereste a szálat — eltépett másik kettőt. Azalatt, míg a szálakat megkötötte, a jobbszélső gép is leállt. »Két gép megint állt — gondolta és egyre jobban elkeseredett, így ment ez műszakváltásig. »Hiába, nem megy nekem! Bárhogy is akarom, igyekszem, nem megy/« Délben bement az üzemvezetőhöz. Kiöntötte szívét. Elmondta, hogy kínlódik hetek óta, mégsem képes 50—70 százaléknál többet elérni. Rudas elvHogyan szervezték meg a HPS szövőüzemében a munkamódszerátadást? Tanultak az előző tapasztalatokból: a munkamódszerátadók nem saját módszerüket terjesztik, hanem a legjobb, legészszerűbb munkamozdulatokra tanítják meg munkatársaikat. Új módon, Kovaljov elvtárs tanításai alapján. A műszaki vezetők, az üzemvezető és a mesterek tanulmányozták a sztahanovisták munkamódszerét, mozdulatait, s ezekből a legjobbakat összegezték. A következő lépés az volt, hogy négy munkamódszerátadót megtanítottak a legcélszerűbb mozdulatokra, a legtökéletesebb munkamódszerekre Vidicsné, Hegymeginé, Mártonné és Estók Erzsébet voltak az első munkamódszerátadók, akik nagy lelkesedéssel és szeretettel nyújtottak elvtársi segítséget társaiknak. Mindössze egy hónapja történt ez a HPS szövőüzemében. Azóta sokminden megváltozott. A XIV-es parti például, amelyik azelőtt csak 93 százalékra teljesítette előirányzatát , most 115 százalékot is elért. Lacsek Istvánná már 120 százaléknál tart. Boldogan mondja: »Azelőtt 400—450 forintot kerestem, most meg már 900 forintnál tartok.* Lantos Mária, fiatal szövőnő, aki csak öt hónapja dolgozik az üzemben, 170—175 százalékot teljesít — 1200 forint körül társ, a szövőüzem vezetője figyelmesen meghallgatta, végül csak ennyit mondott: »Segítünk!* Még aznap összehívta a mestereket' »Szövőüzemünkben magas a norma alatt teljesítők száma: 20 százalék — mondotta. — Ez arra figyelmeztet bennünket, hogy komoly baj van: dolgozóink jelentős része nem tudja még kihozni a gépekből mindazt, ami bennük van. Hiába van meg sok dolgozóban az akarat, ha nem ismeri eléggé a gépeket, a legjobb, legcélszerűbb munkamódszereket. A mi feladatunk, hogy megtanítsuk az embereket jól, okosan dolgozni, megtanítsuk őket arra, hogy" gépeiket maximális hatásfokkal dolgoztassák.A keres. Petrovics Jánosné előző havi 85 százalékát 109 százalékra emelte. Eddig 28 olyan dolgozó emelte teljesítményét 100 százalék fölé, akik azelőtt a normát sem tudták elérni Egy hónap eredményei ékesen bizonyítják, hogy a munkamódszerátadás gazdagon fizet Az üzemben egy hónap alatt 18 százalékos emelkedést értek el, tervüket már 120 százalékra teljesítik. A munkamódszerátadók elsősorban a norma alatt teljesítőket segítsék Ezek az eredmények nem jelentik azonban azt, hogy a HPS szövőüzemében a munkamódszerátadás terén nincs több tennivaló. Az üzemben a dolgozók 14 százalékának teljesítménye még mindig 100 százalék alatt van. A műszaki vezetők úgy irányítják tehát a munkamódszerátadók tevékenységét, hogy elsősorban ezeket a dolgozókat segítsék. Emellett persze fontos az is, hogy az üzem minden dolgozója megismerje a legcélszerűbb módszereket. A műszaki vezetők vizsgálják meg, melyek azok a műveletek, amelyekkel a legtöbb idő vész el és fontossági sorrendben tanítsák meg e műveletek jó módszerekkel történő végrehajtására az üzem minden dolgozóját Készíttessenek olyan képeket, amelyek megmutatják a helyes munkaelemeket, munkamozdulatokat és mellettük legyen ott a régi módszert ábrázoló kép is. A dolgozók így láthatják a különbségeit, összehasonlítást tehetnek, felsmerhetik az új módszer nagy előnyeit. A műhelybizottság népszerűsítse az eredményeket A műhelybizottság eddigi munkája azt mutatja, hogy a munkamódszerátadással kapcsolatos tennivalókat mellékes feladatnak tekintik. A műhelybizottság tagjai és a bizalmiak megelégednek azzal, hogy esetenként felhívják a műszaki vezetés figyelmét: hol van a legnagyobb szükség a munkamódszerátadókra. Ez valóban igen fontos. Másként is segíthetik azonban az elmaradókat. Elsősorban: széleskörű felvilágosító munkával. Vannak még az üzemben olyanok, akik nem értették meg a munkamódszerátadás célját és jelentőségét. Különösen azok között, akik valamivel 100 százalék fölött termelnek. A bizalmiak magyarázzák meg a dolgozóknak, hogy a jobb, észszerűbb munkamódszerekkel könnyebben, többet termelhetnek. A műhelybizottság, a bizalmiak felvilágosító munkájuk mellett használják fel a szemléltető agitációt is, teremtsék meg a munkamódszerátadás jó nyilvánosságát. A szövőüzemben még egyetlen felirat sem hirdeti, hogy hányan vették már át a helyes munkamódszereket , és ennek nyomán hogyan emelkedett a dolgozók termelése és keresete. Faliújságon,versenyhíradón, hangosbemondón, villámokon keresztül ismertessék meg a szövőüzem dolgozóit azokkal a szép eredményekkel, amelyeket a munkamódszerátadók és tanítványaik elértek. A HPS szövőüzemében a munkamódszerátadás terén elért eddigi eredmények azt mutatják, hogy a műszaki vezetők és a műhelybizottság jó úton halad. Fejlesszék tovább az eredményeket, tervszerűen valósítsák meg Kovaljov elvtárs módszerét Emelkednek a teljesítmények A szakmák legjobbjai a könnyűiparban PAMUTIPAR A legjobb előkészítő Oh VállaFerencné (Kőbányai Textilipar). A pammfonok közül első Pánovics Lászlóné (Kispesti Textilgyári. A legjobb pamutszövő Horváth Antaine (Kispesti Textilgyári. A legjobb kikészítő Nagy Iátván (Kispesti Textilgyári. A szakma legjobb művezetője Fehér József I. (Lőrinci Fonó), üzemfenntartók közül első Víg Sándor (Kispesti Textilgyár). Műszaki dolgozók közül legjobb Leh Ferenc (Pamutkikészítőgyár). GYAPJÚIPAR A legjobb szövő Mohácsi Margit (Havas Fésűsfonó). A Fonók közül Mrotko Raffael (Újpesti Gyapjúszövő), az előkészítők között Tebels Józsefné (Lóden Posztógyár), a művezetők között Varga József(Soproni Fésüsfonő) érte el az első helyezést. LEN- ÉS KENDERIPAR A legjobb kendertilós Piroska Tamásné (Dunántúli Postkikészítő V., Dunaföldvár). A legjobb fonó Scherczer Lajosné (Kender-, Juta- és Textilipar). A szövők közül Gazdag Irén (Csilaghegyi Lenárugyár), a művezetők közül Lénárt Sándor (Csillaghegyi Ienárugyár), a vetülékcsevelők közül Kaliczka Katalin (Újszeged, Kender-Lenszövő V.), a kikészítők közül FOM Márton (Budakalászi Textilművek) lett a szakma legjobb dolgozója. SELYEMIPAR A legjobb szövő Kovács Béláná (Adria Selyemszövegvár). Előkészítők közül Pophán Miklósné (Szentgotthárdi Selyemgyár). A műszakiak között a legjobb Nyújtó Ferenc (Hungária Jacquard). A szakma legjobbja a szalagszövők között Matika Anna (Debreceni Textilművek), a zsinórfonók közül Tábori Jakabné (Angyalföldi Zsinórgyár), a kötök között Fonay Ferencné (Budapesti Harisnyagyár). Konfekciósok között, Csuvarazki Mária (Békéscsabai Kötöttárugyár) és a festők közül Sztrikó György (Rákospalotai Kötöttárugyár). RUHAIPAR A legjobb gépész Csige Anna (Debreceni Ruhagyár). Kézimunkások között Saras József (Egyenruházati és Felszerelési V.). Vasalók között Zsubori Gáza (Egyenruházati és Felszerelési V.), a nehézgépmunkások között Bartha Béla (Szegedi Ruhagyár), a műszerészek körén Varga József (Férfiruhagyár) és a vágószabászok között Laurinyecz Pál (Békéscsabai Ruhagyár) nyerték el a szakma legjobbja címet, VEGYESIPAR Faiparban a legjobb asztalos Ritzl János (Minőségi Bútorgyár). A szabászok között Kindermann Lőrinc (Lingel Bútorgyár), a szegezők között Zselezsnyi István (Budapesti Ládagyár), a kádárok között Juhász Dezső (Mechanikai Hordógyár) lettek a szakma legjobbjai. Fényezők közül Pánczél Eszter (Bp. Minőségi Bútorgyár), gatterosok közül Deme József (Északmagyarországi Fűrészek), körfűűrészesek közül Dudás József (Északmagyarországi Fűrészek), marósok közül Gombos István (Budapesti Irodabútor£yár), a kefeipari szakmunkások közül Iföldi Eszter (Debreceni Kefegyár) nyerték el a szakma legjobbja címet. Seprőkörök között Szilágyi József (Orosházi Seprőgyár), rönk- és anyagtéri dolgőzök között Csikk József (Északmagyarországi Fűrészek), betanítón munkások között Pálinkás János (Újpesti Bútorgyár), a présvezetők között Magyar Gyula (Szegedi Falemezgyár), a szalagfűrészesek között Bleiczker György (Marosi Falemezművek), egyéb faipari gépmunkások között Lisztes Ferenc (Debreceni Hajlított Bútorgyár) és a művezetők között Ergitovszkij János lettek a szakma legjobbjai. BŐRIPAR A meszes tímárok között Schmidtka Vince (Diszmübőrgyár) lett a szakma legjobbja. A legjobb gépi faragó Újvári József (Táncsics Bőrgyár). Kézi kikészítők között Dimény Sándor (Táncsics Bőrgyár), gépi kikészítők között Hatvan József (Pécsi Bőrgyár), bőrkonfekcionálók között Klimes Lajos (Rákospalotai Bőrkonfekció), a szőrmekonfekcionálók között Juhász Jánosné (Szörmekonfekció V., Csepel), a szörmekikészítők között Katona Lajos (Pannónia Szörmeárugyár), a műszaki dolgozók között Szikora László (Táncsics Bőrgyár) a szakma legjobb dolgozói. CIPŐIPAR A legjobb szabász Kocsis Lajos (Herkules Cipőgyár). A tűzönök közül Garamvölgyi Józsefné (Újpesti Cipőgyár), a felsőrészkikészítők közül Papp Irén (Ifjúsági Cipőgyár), a csókozók közül Oláh György (Tisza Cipőgyár) lett a szakma legjobb dolgozója. A fárafoglalók között Hegyi Imre (Divat Cipőgyár), a főmunkán dolgozó gépmunkások közül Leihold Mátyás gépkalapáló (Divat Cipőgyár), a mellékmunkán dolgozó gépi munkások közül Tóth László (Duna Cipőgyár), a kézimunkások közül Kovács János (Ifjúsági Cipőgyár), a műszaki dolgozók közül Armánkő Dávid (Szombathelyi Cipőgyár) a szakma legjobb dolgozója. FINOMKERÁMIAKerámiaipar:A ÉS ÜVEGIPAR legjobb korongos Krautheim Lajos (Budapesti Porcelángyár). A legjobb sajtoló Pongrácz Gyuláná (Pécsi Porcelángyár). A mázolók közül első lett Paksi Ernő (Gránit Csiszolókoronggyár), az égetők közül Staubach áriám (Pécsi Porcelángyár), a préselők közül Újvári Nándor (Solus Csiszolókoronggyár), az esztergályosok közül Tormai István (Solus Csiszolókoronggyár). üvegipar: A legjobb fúvó Zsíros Péter (Salgótarjáni üveggyár). Kikósok közül első Mede István (Salgótarjáni üveggyár). A legjobb vágó Jászfalvi Walter (Zagyvapálfalvi üveggyár), a legjobb csiszoló Selmeczi György (Salgótarjáni üveggyár). A pattantók között Jancsó Jánosné (Salgótarjáni üveggyár), a csomagolók között Kocsis Margit (Sajószentpéteri üveggyár) a szakma legjobb dolgozója. NYOMDA- ÉS PAPÍRFELDOLGOZÓ IPAR Az első helyet Bezur Géza gépszedő (Vörös Csillag Nyomda) nyerte el. A kéziszedők közül első lett Bankos István (Szikra Nyomda). Az első gépmester Miséje Tivadar (Révai Nyomda). A legjobb berakónő Pál Andrásné (Fővárosi Nyomda). A könyvkötők közül első P. Molnár Ferenc (Egyetemi Nyomda). Az öntök közül első Kerezsi József (Szikra Lapnyomda). A grafikusok közül Sztplek Antal (Offset Nyomda), a papírfeldolgozók közül Fazekas Jánosné (Papírneműgyár), a dobozkészítők közül Juhász Tamásné (Budai Dobozgyár), a vegypapírkészítők közül Lázár Mátyásná (Czaud Nyomda), a műszakiak közül Breja József ( Szikra Lapnyomda) lett a szakma legjobb dolgozója. PAPÍRGYÁRTÓ IPAR Legjobb gépvezető Hartmann Károly (Fűzfői Papírgyár). A legjobb hollandi molnár Kadulák József (Diósgyőri Papírgyár). Az első görgőjáratvezető Kohut János (Fűzfői Papírgyár). A simító gépvezetők közül első lett Nagy István (Csepeli Papírgyár). Az ívvágógép vezetői közül legjobb Ifj. Mátyus Sándor (Szolnoki Papírgyár). A tekercsvágógép vezetői közül Dombóvári János (Piszkei Papírgyár), a válogatónők közül Szekér Jánosné (Fűzfői Papírgyár), a bálázók közül Török György (Papírhulladékgyűjtő V.) és a műszakiak közül dr. Pfaff Hugó (Diósgyőri Papírgyár) nyerte el a szakma legjobb dolgozója címet. 2 1950 NOVEMBER 14. SZERDA Tanuljunk a szovjet termelési értekezletek tapasztalataiból A csoportok termelési értekezletének szervezése a szakszervezeti munka fontos része. A bizalmi napokkal előbb közli a dolgozókkal az értekezlet idejét, helyét és napirendjét. A napirendet jól elő kell készíteni, hogy az értekezlet részvevői könnyebben tehessenek javaslatot a felvetődő kérdések megoldására. Az értekezletről rövid jegyzőkönyvet vesznek fel, amelybe beírják az elfogadott javaslatokat, a végrehajtás határidejét és a felelős személyek nevét. A beszámolóban a művezető közli a munkásokkal, hogyan valósították meg az előző értekezleteken elfogadott javaslatokat. A csoport termelési értekezletén rendszeresen ellenőrzik a szocialista vállalások teljesítését Abban az esetben, ha a csoport egyik-másik munkása nem teljesítette vállalását, megvizsgálják a vállalás teljesítésének akadályait és megjelölik az akadályok elhárításához szükséges rendszabályokat, így a■ csoport termelési értekezlete hatékonyan segíti a munkásokat szocialista vállalásaik teljesítésében. AzElektroszilas-gyár egyik mű-, helyében például a szerelőlakatosoknak sokat kellett várniuk a szerszámraktárnál szerszámokra. A bizalmi csoportértekezletet hívott össze. Követelték, hogy a műhely vezetősége teremtsen rendet a szerszámraktárban. Ezután a várakozási idő jelentősen csökkent. Ugyanebben a csoportban , egy másik termelési értekezleten megbeszélték a sajtoló szerkezeti hiányosságait: a felső ütközőt kézzel kellett felemelni. Erre a műveletre naponta összesen másfél órát fordítottak. A termelési értekezlet javasolta, hogy gépesítsék ezt a munkát. A vezetőség elfogadta és megvalósította a javaslatot. Most az ütköző felemelése nem igényel naponta 10 percnél több időt. A csoportértekezletek mozgósítják a kollektívát a jövedelmező munkáért, a nyersanyagok, a fűtőanyag, az elektromos áram megtakarításáért folyó mozgalomban való részvételre. A moszkvai ZISZ-autógyár IIL számú öntödéjének tisztítóműhelyében megtartott termelési értekezlet azt a feladatot tűzte maga elé, hogy ellenőrizni fogja az anyagok helyes felhasználását. A vita folyamán kiderült, hogy az osztályok havonta 17.000 rubellel lépik túl a tervelőirányzatot a festékanyagoknál. Megállapították azt is, hogy mi és ki az oka a túlkiadásnak. Most az osztály a festékek felhasználásánál nem lépi túl a megállapított normákat. Csekalina bizalmi a szaratovi bútorgyár kárpitoscsoportjának értekezetén felvetette, hogyan lehet szegekkel takarékoskodni. Megállapították, hogy munka közben sok szeg hullik a padlóra, összekeveredik a forgácscsal, hulladékkal és azzal együtt a szemétbe kerül. Kitin elvtárs azt az egyszerű javaslatot tette, hogy a szegeket mágnessel szedjék össze. Ilymódon a brigád egy hónap alatt 2598 rubelt takarított meg a szegeken. A csoportok termelési értekezletei elősegítik a munka jobb megszervezését, a munka termelékenységének, a gyártmányok minőségének emelését. A csoportértekezletek harcolnak a különböző termelést zavaró körülmények ellen, elősegítik az ésszerűsítő javaslatok bevezetését, az új, tökéletesebb gyártási eljárások megvalósítását és előreviszik a termelés kultúrájának fejlesztését. (B. Mogilenko és V. Zaszeckij »Termelési értekezletek előkészítése és levezetése című brosúrája nyomán.) A GAZDA-MOZGALOM HÍREI A CSEPELI MAGYAR POSZTÓGYÁR dolgozói már eddig is jó eredményeket értek el a Gazda-mozgalomban. Mayer István Munkaérderűrenddel kitüntetett főmérnök vezetésével a komplexbrigád eljárást dolgozott ki a selyemgubóhulladék felhasználására. Ezeket bedolgozzák a gyapjúszövetbe és nagy mértékben emelik a szövet tartósságát. Gazda Géza elvtárs látogatása friss lendületet adott a Magyar Posztó dolgozóinak a hulladékok minél jobb feldolgozására. A többi között azt tanácsolta, hogy gyorsítsák meg a javaslatok értékelését. Most megkezdték az újítási bizottság megszervezését, amelynek feladata a Gazdamozgalom keretében beadott ötletek elbírálása A SZEGEDI MAGASÉPÍTŐ VÁLLALAT munkahelyein a műszakiak tevékenyen előmozdítják a Gazdamozgalom kiszélesítését. Legutóbb ötletnapot tartottak és 28 értékes javaslat hangzott el az eddig kárban vesző, vagy nem megfelelően feldolgozott hulladékanyagok hasznosítására. A Vincze-brigád tagjai azt javasolták, hogy a 40—45 centiméteres gömbvasdarabokat hegesszék össze és dolgozzák be olyan helyen, ahol az épületnek nincs nagyobb terhelése. A TRANSZFORMÁTOR- ÉS VILLAMOSKÉSZÜLÉKEK GYÁRA lakatosműhelyében is jó eredményeket értek el a Gazda-mozgalomban, mert minden hónapban egy hétig megtakarított anyagból dolgoznak, összeforrasztják a 20—70 centiméteres hűtőcsődarabokat és felhasználják transzformátorok készítéséhez. Ez az üzemnek havonta 13.000 forint megtakarítást jelent. Láng Lipót újításával minden tekercsnél négy és fél kiló vörösrezet takarítanak meg. Az újítás alkalmazása 38.000 forint megtakarítást jelent az üzemnek. Az Elnöki Tanács rendeletének intézkedései a rokkantsági nyugdíj megállapításáról A Népköztársaság Elnöki Tanácsának a dolgozók egységes társadalombiztosítási nyugdíjáról megjelent 1951. évi 30. számú törvényerejű rendelete előírja, hogy megrokkanás esetén rokkantsági nyugdíj jár annak a dolgozónak, aki a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt eltöltötte és rokkantsága egy év eltelte előtt előreláthatóan nem szűnik meg. A rokkantsági nyugdíj eléréséhez a következő legrövidebb időt állapítja meg a rendelet: Huszonkét éves korig férfiaknál 3, nőknél 2, földalatti vagy egészségre ártalmas munkakörben, munkahelyen végzett munkánál két év. Huszonkettőtől 25 éves életkorig férfiaknál 4, nőknél 3, földalatti vagy egészségre ártalmas munkakörben végzett munkánál ugyancsak 3 év. Huszonöttől felfelé a következőképpen alakul: 25—30 éves korig 6, 4, illetve 4; 30—35 éves életkorig 8, 5, illetve 5; 35—40 éves életkorig 10, 7, illetve 6 év; 40 éven felül pedig férfiaknál 10, nőknél 9, földalatti vagy egészségre ártalmas munkakörben végzett munkánál 7 év. Szolgálati időre való tekintet nélkül jogosult rokkantsági nyugdíjra az a dolgozó, akinek megrokkanását üzemi baleset, vagy foglalkozási betegség okozta. Kinek jár rokkantsági nyugdíj ? A rendelet elbírálása szerint rokkant az, aki egészségének megromlása vagy erőhanyatlás következtében munkaképességét teljesen vagy túlnyomó részben tartósan elvesztette. A nyugdíjjogosultság szempontjából a rokkantak három csoportba sorolhatók: I. csoportba tartoznak azok, akik munkaképességüket mind renden kereső, foglalkozásukban, mind bármely más foglalkozás tekintetében teljesen elvesztették és mások gondozására, ápolására szorulnak. II. csoportba tartoznak azok, akik munkaképességöket mind a rendes keresőfoglalkozásukban, mind bármely más foglalkozás tekintetében teljesen elvesztették, de mások gondozására, ápolására nem szorulnak. III. csoportba tartozik az, aki rendes keresőfoglalkozásában rendszeres munkára képtelen és munkaképességét legalább kétharmad részben egyébként is elvesztette, így megmaradó munkaképességével rendszeresen nem tud dolgozni, vagy csak korábbi foglalkozásánál lényegesen kisebb minősítésű, vagy lényegesen kisebb képzettséget kívánó foglalkozásban képes dolgozni. Ugyancsak ebbe a csoportba tartozik az is, akinek munkaképessége üzemi baleset, vagy foglalkozási betegség következtében 67 százalékot elérő, de 90 százalékot meg nem haladó mértékben csökkent. Mennyi a rokkantsági nyugdíj ! A rokkantsági nyugdíj a rokkantság orvosi megállapításának időpontjától kezdve jár a rokkantság tartama alatt. A rokkantsági törzsnyugdíj öszszege: az első csoportbeli rokkantaknál a nyugdíj megállapításánál alapul szolgáló munkabér 54 százaléka. Tehát ha valamelyik dolgozó megrokkant és előtte 12 hónapon át mondjuk 1000 forint volt a havi átlagkeresete, akkor, ha az első csoportba tartozik, 540 forint rokkantsági nyugdíjat kap havonta. A második csoportbeli rokkantnál a nyugdíj megállapításánál alapul szolgáló munkabér 45 százaléka, a harmadik csoportbeli rokkantaknál az alapul szolgáló munkabér 30 százaléka a rokkantsági törzsnyugdíj összege. A rendelettel kapcsolatos végrehajtási utasítás előírja, hogy az a dolgozó is jogosult megrokkanása esetén rokkantsági nyugdíjra, aki valamely alacsonyabb korcsoportban a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges időt kitöltötte és megszakítás nélkül tovább dolgozik, de a magasabb korcsoportban megkívánt szolgálati időt még nem töltötte be. Például egy férfidolgozó 35 éves korában már nyolcévi szolgálati idővel rendelkezik és 36 éves korában rokkan meg, kap-e rokkantsági nyugdíjat? Igen, ha megszakítás nélkül dolgozott, akkor kap, mert 35 éves korában egyszer már elérte a rokkantsági nyugdíj folyósításához szükséges előírt — jelen esetben nyolcévi — szolgálati időt. 36 éves korában azonban még nem rendelkezik az arra a korcsoportra előírt szolgálati idővel, hiszen 35—40 éves életkor között férfiaknál 10 év az előírt szolgálati idő, mégis mivel már egyszer az alacsonyabb korcsoportban eltöltötte a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges időt és megszakítás nélkül tovább dolgozott, jogosult rokkantság esetén rokkantsági nyugdíjra. Mindez mutatja, hogy a nép állama a most megjelent nyugdíjrendelet végrehajtása során milyen következetességgel érvényesíti a »legfőbb érték az ember« elvet. A múltban sivár nyomor volt osztályrésze annak, akinek megromlott az egészsége. Melyik kapitalista alkalmazott rokkant embert? A tőkés országokban ma is ugyanolyan nyomorúságos a megrokkant dolgozók sorsa. Nálunk megfelelő összegű rokkantsági nyugdíjat biztosít a dolgozó nép állama azoknak, akiknek megromlott az egészsége, de ugyanakkor mód nyílik arra is — egészségi állapotától függően —, hogy könnyebb munkára képeztesse át magát a csökkent képességű dolgozó.