Népszava, 1951. november (79. évfolyam, 255-279. sz.)

1951-11-14 / 265. szám

NÉPSZAVA Szép eredményeket érnek el a HPS szövő­üzemében a tervszerű munkamódszerátadással Jacsek Istvánná kétségbeesve nézett szét gép során. »Megint három gépem állt. Kapkodva, ideges mozdulattal cserélte ki az egyiken a vetélőt, majd a másik géphez sietett »Szálszaka­dás!« — állapította meg. Miközben kereste a szálat — eltépett másik kettőt. Azalatt, míg a szálakat meg­kötötte, a jobbszélső gép is leállt. »Két gép megint állt — gondolta és egyre jobban elkeseredett, így ment ez műszakváltásig. »Hiába, nem megy nekem! Bárhogy is akarom, igyek­szem, nem megy/« Délben bement az üzemvezetőhöz. Kiöntötte szívét. Elmondta, hogy kín­lódik hetek óta, mégsem képes 50—70 százaléknál többet elérni. Rudas elv­Hogyan szervezték meg a HPS szövőüzemében a munkamódszeráta­dást? Tanultak az előző tapasztalatokból: a munkamódszerátadók nem saját mód­szerüket terjesztik, hanem a legjobb, legészszerűbb munkamozdulatokra ta­nítják meg munkatársaikat. Új módon, Kovaljov elvtárs tanításai alapján. A műszaki vezetők, az üzemvezető és a mesterek tanulmányozták a sztahanovisták­­ munkamódszerét, mozdulatait, s ezekből a legjobbakat összegezték. A következő lépés az volt, hogy négy munkamódszerátadót megtaní­tottak a legcélszerűbb mozdulatokra, a legtökéletesebb munkamódszerekre Vidicsné, Hegymeginé, Mártonné és Estók Erzsébet voltak az első munka­módszerátadók, akik nagy lelkesedés­sel és szeretettel nyújtottak elvtársi segítséget társaiknak. Mindössze egy hónapja történt ez a HPS szövőüzemében. Azóta sok­­minden megváltozott. A XIV-es parti például, amelyik azelőtt csak 93 szá­zalékra teljesítette előirányzatát , most 115 százalékot is elért. Lacsek Istvánná már 120 százaléknál tart. Boldogan mondja: »Azelőtt 400—450 forintot kerestem, most meg már 900 forintnál tartok.* Lantos Mária, fiatal szövőnő, aki csak öt hónapja dolgozik az üzemben, 170—175 száza­lékot teljesít — 1200 forint körül társ, a szövőüzem vezetője figyelme­sen meghallgatta, végül csak ennyit mondott: »Segítünk!* Még aznap összehívta a mestereket' »Szövőüzemünkben magas a norma alatt teljesítők száma: 20 százalék — mondotta. — Ez arra figyelmeztet bennünket, hogy komoly baj van: dolgozóink jelentős része nem tudja még kihozni a gépekből mindazt, ami bennük van. Hiába van meg sok dol­gozóban az akarat, ha nem ismeri eléggé a gépeket, a legjobb, legcél­szerűbb munkamódszereket. A mi fel­adatunk, hogy megtanítsuk az embe­reket jól, okosan dolgozni, meg­tanítsuk őket arra, hogy" gépeiket maximális hatásfokkal dolgoztassák.A keres. Petrovics Jánosné előző havi 85 százalékát 109 százalékra emelte. Eddig 28 olyan dolgozó emelte telje­sítményét 100 százalék fölé, akik az­előtt a normát sem tudták elérni Egy hónap eredményei ékesen bi­zonyítják, hogy a munkamódszer­átadás gazdagon fizet Az üzemben egy hónap alatt 18 száza­lékos emelkedést értek el, tervüket már 120 százalékra teljesítik. A munkamódszerátadók elsősorban a norma alatt teljesítőket segítsék Ezek az eredmények nem jelentik azonban azt, hogy a HPS szövő­üzemében a munkamódszerátadás terén nincs több tennivaló. Az üzem­ben a dolgozók 14 százalékának telje­sítménye még mindig 100 százalék alatt van. A műszaki vezetők úgy irányítják tehát a munkamódszer­átadók tevékenységét, hogy elsősor­ban ezeket a dolgozókat segítsék. Emellett persze fontos az is, hogy az üzem minden dolgozója meg­ismerje a legcélszerűbb­­ módszereket. A műszaki vezetők vizsgálják meg, melyek azok a műveletek, amelyekkel a legtöbb idő vész el és fontossági sorrend­ben tanítsák meg e műveletek jó módszerekkel történő végrehajtá­sára az üzem minden dolgozóját Készíttessenek olyan képeket, amelyek megmutatják a helyes munkaelemeket, munkamozdulatokat és mellettük le­gyen ott a régi módszert ábrázoló kép is. A dolgozók így láthatják a különb­ségeit, összehasonlítást tehetnek, fel­­smerhetik az új módszer nagy elő­nyeit. A műhely­bizottság né­pszerű­­sítse az eredményeket A műhelybizottság eddigi munkája azt mutatja, hogy a munkamódszer­átadással kapcsolatos tennivalókat mel­lékes feladatnak tekintik. A műhely­bizottság tagjai és a bizalmiak meg­elégednek azzal, hogy esetenként fel­hívják a műszaki vezetés figyelmét: hol van a legnagyobb szükség a munkamódszerátadókra. Ez valóban igen fontos. Másként is segíthetik azon­ban az elmaradókat. Elsősorban: szé­leskörű felvilágosító munkával. Vannak még az üzemben olyanok, akik nem értették meg a munkamódszerátadás célját és jelentőségét. Különösen azok között, akik valamivel 100 százalék fö­lött termelnek. A bizalmiak magyarázzák meg a dolgozóknak, hogy a jobb, ész­szerűbb munkamódszerekkel­­ könnyebben, többet termelhetnek. A műhelybizottság, a bizalmiak fel­világosító munkájuk mellett használják fel a szemléltető agitációt is, teremtsék meg a munkamódszerátadás jó nyil­vánosságát. A szövőüzemben még egyetlen felirat sem hirdeti, hogy há­nyan vették már át a helyes munka­­módszereket , és ennek nyomán ho­gyan emelkedett a dolgozók termelése és keresete. Faliújságon,­­versenyhír­adón, hangosbemondón, villámokon ke­resztül ismertessék meg a szövőüzem dolgozóit azokkal a szép eredmények­kel, amelyeket a munkamódszerátadók és tanítványaik elértek. A HPS szövőüzemében a munka­módszerátadás terén elért eddigi ered­mények azt mutatják, hogy a műszaki vezetők és a műhelybizottság jó úton halad. Fejlesszék tovább az eredmé­nyeket, tervszerűen valósítsák meg Kovaljov elvtárs módszerét Emelkednek a teljesítmények A szakmák legjobbjai a könnyűiparban PAMUTIPAR A legjobb előkészítő Oh Válla­­Ferencné (Kőbányai Textilipar). A pammfonok­ kö­zül első Pánovics Lászlóné (Kispesti Tex­tilgyári. A legjobb pamutszövő Horváth Antaine (Kispesti Textilgyári. A legjobb kikészítő Nagy Iátván (Kispesti Textil­gyári. A szakma legjobb művezetője Fe­hér József I. (Lőrinci Fonó), üzemfenn­­tartók közül első Víg Sándor (Kispesti Textilgyár). Műszaki dolgozók közül leg­jobb Leh Ferenc (Pamutkikészítőgyár). GYAPJÚIPAR A legjobb szövő Mohácsi Margit (Ha­vas Fésűsfonó). A Fonók közül Mrotko Raffael (Újpesti Gyapjúszövő), az elő­készítők között Tebels Józsefné (Lóden Posztógyár), a művezetők között Varga József­(Soproni Fésüsfonő) érte el az első helyezést. LEN- ÉS KENDERIPAR A legjobb kendertilós Piroska Tamásné (Dunántúli Postkikészítő V., Dunaföld­­vár). A legjobb fonó Scherczer Lajosné (Kender-, Juta- és Textilipar). A szövők közül Gazdag Irén (Csilaghegyi Lenáru­­gyár), a művezetők közül Lénárt Sándor (Csillaghegyi I­enárugyár), a vetülék­­csevelők közül Kaliczka Katalin (Újszeged, Kender-Lenszövő V.), a kikészítők kö­zül FOM Márton (Budakalászi Textil­­művek) lett a szakma legjobb dolgozója. SELYEMIPAR A legjobb szövő Kovács Béláná (Adria Selyemszövegvár). Előkészítők közül Pophán Miklósné (Szentgotthárdi Selyem­gyár). A műszakiak között a legjobb Nyújtó Ferenc (Hungária Jacquard). A szakma legjobbja a szalagszövők között Matika Anna (Debreceni Textilművek), a zsinórfonók­ közül Tábori Jakabné (An­gyalföldi Zsinórgyár), a kötök között Fonay Ferencné (Budapesti Harisnyagyár). Konfekciósok között, Csuvarazki Mária (Békéscsabai Kötöttárugyár) és a festők közül Sztrikó György (Rákospalotai Kö­töttárugyár). RUHAIPAR A legjobb gépész Csige Anna (Debre­ceni Ruhagyár). Kézimunkások között Saras József (Egyenruházati és Felszere­lési V.). Vasalók között Zsubori Gáza (Egyenruházati és Felszerelési V.), a nehézgépmunkások között Bartha Béla (Szegedi Ruhagyár), a műszerészek kö­rén Varga József (Férfiruhagyár) és a vágószabászok között Laurinyecz Pál (Békéscsabai Ruhagyár) nyerték el a szakma legjobbja címet, VEGYESIPAR Faiparban a legjobb asztalos Ritzl Já­­nos (Minőségi Bútorgyár). A szabászok között Kindermann Lőrinc (Lingel Bútor­gyár), a szegezők között Zselezsnyi Ist­ván (Budapesti Ládagyár), a kádárok kö­zött Juhász Dezső (Mechanikai Hordó­gyár) lettek a szakma legjobbjai. Fénye­zők közül Pánczél Eszter (Bp. Minőségi Bútorgyár), gatterosok közül Deme Jó­zsef (Északmagyarországi Fűrészek), kör­­fűűrészesek közül Dudás József (Észak­magyarországi Fűrészek), marósok közül Gombos István (Budapesti Irodabútor­£yár), a kefeipari szakmunkások közül Iföldi Eszter (Debreceni Kefegyár) nyerték el a szakma legjobbja címet. Seprőkörök között Szilágyi József (Oros­házi Seprőgyár), rönk- és anyagtéri dol­­­­gőzök között Csikk József (Északmagyar­­országi Fűrészek), betanítón munkások között Pálinkás János (Újpesti Bútor­gyár), a présvezetők között Magyar Gyula (Szegedi Falemezgyár), a szalag­­fűrészesek között Bleiczker György (Ma­rosi Falemezművek), egyéb faipari gép­munkások között Lisztes Ferenc (Debre­ceni Hajlított Bútorgyár) és a művezetők között Ergitovszkij János lettek a szakma legjobbjai. BŐRIPAR A meszes tímárok között Schmidtka Vince (Diszmübőrgyár) lett a szakma legjobbja. A legjobb gépi faragó Újvári József (Táncsics Bőrgyár). Kézi kikészí­­tők között Dimény Sándor (Táncsics Bőr­­gyár), gépi kikészítők­ között Hatvan Jó­zsef (Pécsi Bőrgyár), bőrkonfekcionálók között Klimes Lajos (Rákospalotai Bőr­­konfekció), a szőrmekonfekcionálók kö­zött Juhász Jánosné (Szörmekonfekció V., Csepel), a szörmekikészítők között Katona Lajos (Pannónia Szörmeárugyár), a műszaki dolgozók között Szikora László (Táncsics Bőrgyár) a szakma legjobb dolgozói. CIPŐIPAR A legjobb szabász Kocsis Lajos (Herku­les Cipőgyár). A tűzönök közül Garam­­völgyi Józsefné (Újpesti Cipőgyár), a felső­­részkikészítők közül Papp Irén (Ifjúsági Cipőgyár), a csókozók közül Oláh György (Tisza Cipőgyár) lett a szakma legjobb dolgozója. A fárafoglalók között Hegyi Imre (Divat Cipőgyár), a főmunkán dol­gozó gépmunkások közül Lei­hold Mátyás gépkalapáló (Divat Cipőgyár), a mellék­­munkán dolgozó gépi munkások közül Tóth László (Duna Cipőgyár), a kézi­munkások közül Kovács János (Ifjúsági Cipőgyár), a műszaki dolgozók közül Armánkő Dávid (Szombathelyi Cipőgyár) a szakma legjobb dolgozója. FINOMKERÁMIA­Kerámiaipar:­A ÉS ÜVEGIPAR legjobb korongos Krautheim Lajos (Budapesti Porcelán­­gyár). A legjobb sajtoló Pongrácz Gyu­­láná (Pécsi Porcelángyár). A mázolók közül első lett Paksi Ernő (Gránit Csiszolókoronggyár), az égetők közül Staubach áriám (Pécsi Porcelángyár), a préselők közül Újvári Nándor (Solus Csi­­szolókoronggyár), az esztergályosok közül Tormai István (Solus Csiszolókoronggyár). üvegipar: A legjobb fúvó Zsíros Péter (Salgótarjáni üveggyár). Kikósok közül első Mede István (Salgótarjáni üveg­gyár). A legjobb vágó Jászfalvi Walter (Zagyvapálfalvi üveggyár), a legjobb csiszoló Selmeczi György (Salgótarjáni üveggyár). A pat­­tantók között Jancsó Jánosné (Salgótar­jáni üveggyár), a csomagolók között Ko­csis Margit (Sajószentpéteri üveggyár) a szakma legjobb dolgozója. NYOMDA- ÉS PAPÍRFELDOLGOZÓ IPAR Az első helyet Bezur Géza gépszedő (Vörös Csillag Nyomda) nyerte el. A kéziszedők közül első lett Bankos István (Szikra Nyomda). Az első gépmester Miséje Tivadar (Révai Nyomda). A leg­jobb berakónő Pál Andrásné (Fővárosi Nyomda). A könyvkötők közül első P. Molnár Ferenc (Egyetemi Nyomda). Az ön­tök közül első Kerezsi József (Szikra Lapnyomda). A grafikusok közül Szt­plek Antal (Offset Nyomda), a papírfeldolgozók közül Fazekas Jánosné (Papírneműgyár), a dobozkészítők közül Juhász Tamásné (Budai Dobozgyár), a vegypapírkészítők közül Lázár Mátyásná (Czau­d Nyomda), a műszakiak közül Breja József ( Szikra Lapnyomda) lett a szakma legjobb dol­gozója. PAPÍRGYÁRTÓ IPAR Legjobb gépvezető Hartmann Károly (Fűzfői Papírgyár). A legjobb hollandi molnár Kadulák József (Diósgyőri Papír­gyár). Az első görgőjáratvezető Kohut János (Fűzfői Papírgyár). A simító gép­­vezetők közül első lett Nagy István (Cse­peli Papírgyár). Az ívvágógép vezetői kö­zül legjobb Ifj. Mátyus Sándor (Szolnoki Papírgyár). A tekercsvágógép vezetői kö­zül Dombóvári János (Piszkei Papírgyár), a válogatónők közül Szekér Jánosné (Fűz­fői Papírgyár), a bálázók közül Török György (Papírhulladékgyűjtő V.) és a műszakiak közül dr. Pfaff Hugó (Diós­győri Papírgyár) nyerte el a szakma leg­jobb dolgozója címet. 2 1950 NOVEMBER 14. SZERDA Tanuljunk a szovjet termelési értekezletek tapasztalataiból A csoportok termelési értekezleté­nek szervezése a szakszervezeti munka fontos része. A bizalmi na­pokkal előbb közli­ a dolgozókkal az értekezlet idejét, helyét és napirend­jét. A napirendet jól elő kell készí­teni, hogy az értekezlet részvevői könnyebben tehessenek javaslatot a felvetődő kérdések megoldására. Az értekezletről rövid jegyzőkönyvet vesznek fel, amelybe beírják az elfo­gadott javaslatokat, a végrehajtás határidejét és a felelős személyek nevét. A beszámolóban a művezető közli a munkásokkal, hogyan valósították meg az előző értekezleteken elfoga­dott javaslatokat. A csoport termelési értekezletén rendszeresen ellenőrzik a szocialista vállalások teljesítését Abban az eset­ben, ha a csoport egyik-másik mun­kása nem teljesítette vállalását, meg­vizsgálják a vállalás teljesítésének akadályait és megjelölik az akadá­lyok elhárításához szükséges rend­szabályokat, így a■ csoport termelési értekezlete hatékonyan segíti a mun­kásokat szocialista vállalásaik telje­sítésében. Az­­Elektroszilas-gyár egyik mű-, helyében például a szerelőlakatosok­nak sokat kellett várniuk a szerszám­­raktárnál szerszámokra. A bizalmi csoportértekezletet hívott össze. Kö­vetelték, hogy a műhely vezetősége teremtsen rendet a szerszámraktár­ban. Ezután a várakozási idő jelen­tősen csökkent. Ugyanebben a csoportban , egy má­sik termelési értekezleten megbeszél­ték a sajtoló szerkezeti hiányosságait: a felső ütközőt kézzel kellett fel­emelni. Erre a műveletre naponta összesen másfél órát fordítottak. A termelési értekezlet javasolta, hogy gépesítsék ezt a munkát. A vezető­ség elfogadta és megvalósította a ja­­vaslatot. Most az ütköző felemelése nem igényel naponta 10 percnél több időt. A csoportértekezletek mozgósítják a kollektívát a jövedelmező mun­káért, a nyersanyagok, a fűtőanyag, az elektromos áram megtakarításáért folyó mozgalomban való részvételre. A moszkvai ZISZ-autógyár IIL számú öntödéjének tisztítóműhelyé­­ben megtartott termelési értekezlet azt a feladatot tűzte maga elé, hogy ellenőrizni fogja az anyagok helyes felhasználását. A vita folyamán kide­rült, hogy az osztályok havonta 17.000 rubellel lépik túl a tervelőirányzatot a festékanyagoknál. Megállapították azt is, hogy mi és ki az oka a túl­­kiadásnak. Most az osztály a festé­kek felhasználásánál nem lépi túl a megállapított normákat. Csekalina bizalmi a szaratovi bú­torgyár kárpitoscsoportjának értekez­­­etén felvetette, hogyan lehet szegek­kel takarékoskodni. Megállapították, hogy munka közben sok szeg hullik a padlóra, összekeveredik a forgács­­csal, hulladékkal és azzal együtt a szemétbe kerül. Kitin elvtárs azt az egyszerű javaslatot tette, hogy a sze­geket mágnessel szedjék össze. Ily­­módon a brigád egy hónap alatt 2598 rubelt takarított meg a szegeken. A csoportok termelési értekezletei elősegítik a munka jobb megszerve­zését, a munka termelékenységének, a gyártmányok minőségének emelését. A csoportértekezletek harcolnak a kü­lönböző termelést zavaró körülmé­nyek ellen, elősegítik az ésszerű­sítő javaslatok bevezetését, az új, tö­kéletesebb gyártási eljárások meg­valósítását és előreviszik a termelés kultúrájának fejlesztését. (B. Mogilenko és V. Zaszeckij »Ter­melési értekezletek előkészítése és levezetése­ című brosúrája nyomán.) A GAZDA-MOZGALOM HÍREI A CSEPELI MAGYAR POSZTÓ­GYÁR dolgozói már eddig is jó ered­ményeket értek el a Gazda-mozga­lomban. Mayer István Munkaérderű­­­renddel kitüntetett főmérnök vezeté­sével a komplexbrigád eljárást dolgo­zott ki a selyemgubóhull­a­dék felhasz­nálására. Ezeket bedolgozzák a gyapjúszövetbe és nagy mértékben emelik a szövet tartósságát. Gazda Géza elvtárs látogatása friss lendü­letet adott a Magyar Posztó dolgo­zóinak a hulladékok minél jobb fel­dolgozására. A többi között azt ta­nácsolta, hogy gyorsítsák meg a ja­vaslatok értékelését. Most megkezd­ték az újítási bizottság megszervezé­sét, amelynek feladata a Gazda­moz­galom keretében beadott ötletek el­­bírálása A SZEGEDI MAGASÉPÍTŐ VÁL­LALAT munkahelyein a műszakiak tevékenyen előmozdítják a Gazda­mozgalom kiszélesítését. Legutóbb ötletnapot tartottak és 28 értékes ja­vaslat hangzott el az eddig kárban vesző, vagy nem megfelelően feldol­gozott hulladékanyagok hasznosítá­sára. A Vincze-brigád tagjai azt ja­vasolták, hogy a 40—45 centiméteres gömbvasdarabokat hegesszék össze és­ dolgozzák be olyan helyen, ahol az épületnek nincs nagyobb terhe­lése. A TRANSZFORMÁTOR- ÉS VIL­LAMOSKÉSZÜLÉKEK GYÁRA laka­tosműhelyében is jó eredményeket értek el a Gazda-mozgalomban, mert minden­ hónapban egy hétig megtaka­rított anyagból dolgoznak, összefor­rasztják a 20—70 centiméteres hűtő­­csődarabokat és felhasználják transz­formátorok készítéséhez. Ez az üzem­nek havonta 13.000 forint megtakarí­tást jelent. Láng Lipót újításával minden tekercsnél négy és fél kiló vörösrezet takarítanak meg. Az újí­tás alkalmazása 38.000 forint meg­takarítást jelent az üzemnek. Az Elnöki Tanács rendeletének intézkedései a rokkantsági nyugdíj megállapításáról A Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak a dolgozók egységes társadalom­­biztosítási nyugdíjáról megjelent 1951. évi 30. számú törvényerejű ren­delete előírja, hogy megrokkanás eseté­n rokkantsági nyugdíj jár annak a dolgozónak, aki a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt el­töltötte és rokkantsága egy év el­telte előtt előreláthatóan nem szűnik meg. A rokkantsági nyugdíj eléréséhez a következő legrövidebb időt állapítja meg a rendelet: Huszonkét éves korig férfiaknál 3, nőknél 2, földalatti vagy egészségre ár­talmas munkakörben, munkahelyen vég­zett munkánál két év. Huszonkettőtől 25 éves életkorig férfiaknál 4, nőknél 3, földalatti vagy egészségre ártalmas munkakörben végzett munkánál ugyan­­csak 3 év. Huszonöttől felfelé a követ­­kezőképpen alakul: 25—30 éves korig 6, 4, illetve 4; 30—35 éves életkorig 8, 5, illetve 5; 35—40 éves életkorig 10, 7, illetve 6 év; 40 éven felül pe­dig férfiaknál 10, nőknél 9, földalatti vagy egészségre ártalmas munkakör­ben végzett munkánál 7 év. Szolgálati időre való tekintet nél­kül jogosult rokkantsági nyugdíjra az a dolgozó, akinek megrokkanását üzemi baleset, vagy foglalkozási be­tegség okozta. Kinek jár rokkantsági nyugdíj ? A rendelet elbírálása szerint rok­kant az, aki egészségének megrom­lása vagy erőhanyatlás következté­ben munkaképességét teljesen vagy túlnyomó részben tartósan elvesz­tette. A nyugdíjjogosultság szem­pontjából a rokkantak három cso­portba sorolhatók: I. csoportba tartoznak azok, akik munkaképességüket mind renden kereső, foglalkozásukban, mind bármely más foglalkozás tekintetében teljesen el­vesztették és mások gondozására, ápo­lására szorulnak. II. csoportba tartoznak azok, akik munkaképességöket mind a rendes keresőfoglalkozásukban, mind bármely más foglalkozás tekintetében teljesen elvesztették, de mások gondozására, ápolására nem szorulnak. III. csoportba tartozik az, aki rendes keresőfoglalkozásában rendszeres mun­kára képtelen és munkaképességét leg­alább kétharmad részben egyébként is elvesztette, így megmaradó munka­­képességével rendszeresen nem tud dol­gozni, vagy csak korábbi foglalkozásá­nál lényegesen kisebb minősítésű, vagy lényegesen kisebb képzettséget kívánó foglalkozásban képes dolgozni. Ugyan­csak ebbe a csoportba tartozik az is, akinek munkaképessége üzemi baleset, vagy foglalkozási betegség következté­ben 67 százalékot elérő, de 90 százalé­kot meg nem haladó mértékben csök­kent. Mennyi a rokkantsági nyugdíj ! A rokkantsági nyugdíj a rokkant­ság orvosi megállapításának idő­pontjától kezdve jár a rokkantság tartama alatt. A rokkantsági törzsnyugdíj ös­z­­szege: az első csoportbeli rokkantak­nál a nyugdíj megállapításánál ala­pul szolgáló munkabér 54 százaléka. Tehát ha valamelyik dolgozó meg­rokkant és előtte 12 hónapon át mondjuk 1000 forint volt a havi át­lagkeresete, akkor, ha az első cso­portba tartozik, 540 forint rokkant­sági nyugdíjat kap havonta. A má­sodik csoportbeli rokkantnál a nyug­díj megállapításánál alapul szolgáló munkabér 45 százaléka, a harmadik csoportbeli rokkantaknál az alapul szolgáló munkabér 30 százaléka a rokkantsági törzsnyugdíj összege. A rendelettel kapcsolatos végre­hajtási utasítás előírja, hogy az a dolgozó is jogosult megrokkanása esetén rokkantsági nyugdíjra, aki va­lamely alacsonyabb korcsoportban a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges időt kitöltötte és megszakítás nélkül tovább dolgozik, de a magasabb kor­csoportban megkívánt szolgálati időt még nem töltötte be. Például egy férfidolgozó 35 éves korában már nyolcévi szolgálati idővel rendelkezik és 36 éves korában rokkan meg, kap-e rokkantsági nyugdíjat? Igen, ha meg­szakítás nélkül dolgozott, akkor kap, mert 35 éves korában egyszer már elérte a rokkantsági nyugdíj folyósí­tásához szükséges előírt — jelen esetben nyolcévi — szolgálati időt. 36 éves korában azonban még nem rendelkezik az arra a korcsoportra előírt szolgálati idővel, hiszen 35—40 éves életkor között férfiaknál 10 év az előírt szolgálati idő, mégis mivel már egyszer az alacsonyabb korcso­portban eltöltötte a rokkantsági nyug­díjhoz szükséges időt és megszakítás nélkül tovább dolgozott, jogosult rok­kantság esetén rokkantsági nyug­díjra. Mindez mutatja, hogy a nép állama a most megjelent nyugdíjrendelet vég­rehajtása során milyen következetes­séggel érvényesíti a »legfőbb érték az ember« elvet. A múltban sivár nyo­mor volt osztályrésze annak, akinek megromlott az egészsége. Melyik ka­pitalista alkalmazott rokkant embert? A tőkés országokban ma is ugyan­olyan nyomorúságos a megrokkant dolgozók sorsa. Nálunk megfelelő összegű rokkantsági nyugdíjat biztosít a dolgozó nép állama azoknak, akik­nek megromlott az egészsége, de ugyanakkor mód nyílik arra is — egészségi állapotától függően —, hogy könnyebb munkára képeztesse át magát a csökkent képességű dol­gozó.

Next