Népszava, 1951. december (79. évfolyam, 280-304. sz.)

1951-12-01 / 280. szám

WSI DECEMBER 1. SZOMBAT Rákosi Mátyás elvtárs beszédét ma este 7 órakor közvetíti a rádió A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége november 30-án ülést tartott, melynek napirendjén szerepelt Rákosi Mátyás elvtárs beszámolója népgazdaságunk kérdéseiről. Rákosi Mátyás elvtárs beszédét a rádió december 1-én, szom­bat este 7 óraikor közvetíti A Gazda-mozgalom néhány problémája írta: Gazda Géza Három hónapja annak, hogy ez a mozgalom a Budapesti Párt­­bizottság felhívása nyomán útnak indult. Három hónap nem nagy idő, mégis érdemes az eredménye­ket megvizsgálni. Megállapítható, hogy a mozgalom megindulása óta sok tízmillió forintra rúg a fellelt hulladékok felhasználásából és a mozgalom keretébe tartozó újítá­sokból származó évi megtakarítás. A Rákosi Műveknél például, amely­nek adatai rendelkezésemre álla­nak, augusztus 15-től november 20-ig csak az újításként beadott hulladékfelhasználási javaslatok száma 1411. Az újítási bizottságok által elfogadott javaslatok száma 564 és azoknak a javaslatoknak száma, am­elyeket eddig be is ve­zettek: 52. Az elfogadott javasla­tok előre kiszámított évi gazdasági eredménye a Rákosi Műveknél 28300.000 forint, a bevezetetteké 22.350.000 forint megtakarítást eredményez népgazdaságunknak. Még egyszer hangsúlyozom, hogy itt csak azokról a javaslatokról van szó, amelyek technológiai vál­toztatásokkal is jártak, tehát újítás­ként tekinthetők. A hulladék vala­milyen felhasználására vonatkozó egyéb javaslatok, amelyek nem számítanak újításnak, újabb tíz­millió forintokkal növelik az ered­ményeket. Mint minden új mozgalomnak, a Gazda-mozgalomnak is megvannak a maga fogyatékosságai, hiányos­ságai és ezek közül akarok esze­­néhánnyal e cikkben foglalkozni. A Rákosi Műveknél beadott és elfo­gadott javaslatok közötti egyhar­mados arány is mutatja, hogy a javaslatok elbírálásánál meg­oldatlan problémák vannak. Min­denekelőtt ilyen megoldatlan kér­dés: kinek a feladata a javaslat­tevők anyagi ösztönzéséről, ju­­talmazásáról gondoskodni, ha a benyújtott javaslat nem soroz­ható az újítások kategóriájába. A gyárak újítási bizottságai ilyen ese­tekben a jutalmazást az igazgatói alapból akarják megoldani. Az igazgatói alapból történő díjazá­soknál azonban sok esetben nem veszik tekintetbe a megtakarítás értékét, hanem attól függetlenül ki­­sebb-nagyobb összeggel jutalmaz­zák a javaslattevőt Természetesen, ha valaki elfekvő hulladék felhasználására tesz ja­vaslatot, még nem biztos, hogy ebből a népgazdaságnak megtaka­rítása származik. Javaslattevőink jelentékeny része megelégszik az­zal, hogy az általa hasznosítható­­nak vélt anyagot felleli. A dolognak a legnehezebb részét, hogy az anyagot hol hasznosíthatjuk, telje­sen a gyárvezetőségekre vagy az újítási megbízottakra bízzák. Két­ségtelen, hogy ez a munka és a szorgalom is dicséretet, egyes ese­tekben jutalmat érdemel, de a ja­vaslat csak akkor értékes igazán, ha megjelöli a felhasználás helyét és módját. Ilyen esetekben azután különösen jogos a javaslattevők jutalmazása a javaslat értéke sze­rint. És itt van a legtöbb tisztázat­lanság. Vitás például az, hogy mi­lyen jutalom illeti meg Kepes elv­társat, az RM golyóscsapágy-rak­­tárkezelőjét, aki a beolvasztásra szánt anyagok közül kiválasztotta a használt golyóscsapágycsészéket és felhasználta famegmunkáló szer­számok készítésére. (Ezek a gya­korlatban jól beváltak.) Mivel azon­ban az RM Művek nem készítenek ilyen szerszámokat, az illetékesek most a javaslattevőre hárítják, hogy érintkezésbe lépjen a minisztérium­mal a javaslat más üzemben való felhasználása céljából. Ugyanilyen javaslattal keresett fel a napokban egy elvtárs a Győri Vagon- és Gép­gyárból is, aki az ott talált golyós­­csapágy-acélokból 63 Rockwell­­keménységű szerszámokat készít fa és könnyűfémek megmunkálá­sára. Ha ez a két javaslattevő és a javaslattevők ezrei tevékenységü­kért semmi jutalmazást nem kap­nak — mint ahogy az említett ese­tekben a mai napig nem is kaptak —, természetes, hogy ez a Gazda­mozgalom szélesedésének gátló­jává válik. Meg kell tehát oldani a problémát, hogy az ilyen javaslat­tevőt milyen jutalom illeti meg és azt milyen alapból kell kifizetni. Remélhetőleg ebben az ügyben az illetékes szervek hamarosan dön­tést hoznak. Ez nagy mértékben előmozdítja majd a Gazda-mozga­lom fejlődését. Másik jelenség, amellyel no­vember 15-i látogatásom alkalmá­val a Láng-gyárban találkoztam és amelynek az RM Művekben is megvannak a jelei, hogy egyes ve­zetők a mozgalom fejlődését kizá­rólag a megalakított »Gazda-brigá­dok«, »Gazda-mozgalmi felelőse feladatának tekintik és nem igye­keznek azt tömegmozgalommá szé­lesíteni. Amilyen helyes az, ha a hulladékok felkutatására és felhasz­nálására egyes üzemekben Gazda­brigádokat alakítanak, olyan hely­telen, ha ezek a brigádok a dolgo­zóktól elszigetelt, zárt testületté válnak. A Láng-gyárban megfigyeltem például, hogy sok tonna olyan hul­ladéklemez fekszik az udvaron, amiből a gyár lakatosműhelye kü­lönböző idomlemezeket szabhatna ki. Ugyanekkor a műhelyben egész lemeztáblákból rajzolják ki ezeket az idomdarabokat. Az öntödében a magvasakat kereskedelmi koracé­lokból szabdalják le, amikor pedig néhány lépésnyire a Ferroglobus telepein tonnaszámra találnának a célnak jól megfelelő hulladékanya­­got. Vagy feldarabolnak öntödei betétnek laposacélokat, lemezeket, abroncsokat, amelyeket fémáru­­gyárak vagy kisipari termelőszö­vetkezetek épületvasalásra és egyéb célokra jól felhasználhatnának. Azt is megfigyeltem, hogy a Diósgyőr­ből érkező forgattyús tengelyek végeiből 50 kilogrammos darabokat is leszúrnak az esztergapadon holott ezeket az úgynevezett rá­hagyásokat már Diósgyőr megtaka­ríthatná. Nyilvánvaló, hogy ezek a hibák elsősorban abból származ­nak, hogy a gazdasági és szakszer­vezeti vezetők nem irányítják rá a dolgozók figyelmét a hulladékok megtakarítására, nem segítik elő a Gazda-mozgalom tömegmozgalom­má fejlesztését. Ha jó szervezéssel és politikai felvilágosító munkával felhívjuk a műhelyek dolgozóinak figyelmét a hulladékfelhasználás jelentőségére, másrészt, ha egysé­ges irányelvek alapján megoldják a mozgalomban résztvevő jutalma­zását, a főakadályokat már elhárí­tottuk a mozgalom további sikere útjából. Végezetül felhívom a művezetők, mesterek és csoportvezetők figyel­mét arra, milyen fontos szerep vár rájuk ebben a mozgalomban. Most hogy egyre inkább áttérünk az ön­álló gazdasági egységek szerinti elszámolásra, az önálló egységek — üzemrészek, műhelyek — költség­vetésében, gazdaságos működésé­ben, a mozgalom fejlesztése jelen­tékeny segítséget nyújt A műveze­tők feladata és egyben érdeke te­hát, hogy jó műszaki irányítással ás helyes munkaszervezéssel, pon­tos anyagnormák kialakításával, a dolgozók figyelmét a hulladékoknak a műhelyen belüli, vagy azon kí­vüli felhasználására irányítsák. Ez­zel elősegítik a rájuk bízott mű­hely vagy üzemrész gazdaságos munkáját. Ahol a műszaki vezetők és a szakszervezetek a párt irányí­tásával összefognak, ott legyőzik a mozgalom útjában álló akadályokat és ezzel is elősegítik az évi terv teljesítését, ötéves tervünk sikerét, hazánk megerősítését. 3 Segítik az elmaradókat, emelkednek a teljesítmények a Kismotor- és Gépgyár revolverműhelyébe. Mint az őszi eső, hol permetezve, hol nagy cseppekben spriccelve a sárgásfehér hűtővizet szórja a védő­lemezre a revolvergép. Illésné reflex­szerűen töröl le arcáról egy-egy elté­vedt cseppet. Minden idegszála a me­netet figyeli. Ez már jó Felhajtja a m­enetvágókart, olajtól csillogó keze ügyesen fordít az indítón és a keskeny leszúrókés már sercegve szeli az acén kést. Az acélrúd előrenyomul, Illésné a következő darabot formálja. Figyelmesen végzi munkáját, ismer­­gépét és gyakorlott mozdulatokkal kezeli. Művezetője is, munkatársai is szorgalmas munkásnak ismerik. Még­sem tud óránként 25 főcsavart elkészí­teni. Pedig ennyi a norma és mások, mint Puszkaillerné vagy Nyirádi en­nél jóval többet is készítenek. Gyak­ran szerepel az elmaradottak között a versenytáblán. Most is a három leg­gyengébb között a neve, tegnapi 73 százalékos eredményével. Illésné nemrégen dolgozik a Kis­motor- és Gépgyár revolverműhelyé­ben. Még nincs három hónapja sem Sok ilyen fiatal munkás dolgozik vele együtt. Sőt Puszkadlerné, a műhely sztahanovistája az egyetlen, aki több mint egy éve dolgozik revolvergépen A többi régi munkás elkerült a mű­helyből. A legjobbakból vállalatvezető lett, vagy más fontos funkciót bízott rájuk pártunk és kormányunk Sokan tanfolyamra mentek és jó esztergá­lyosok, szakmunkások váltak belőlük Helyüket a revolverpadok mellett újak, szocialista építőmunkánk új harcosai foglalták el. Hónapról hónapra kemény harcot vívnak a műhelyben a készáru­­programra teljesítéséért. Augusztus végén, szeptember elején 114 százalék volt a műhely átlagos teljesítménye. Szeptemberben a munkások 40 szá­zaléka kicserélődött, a régi begyako­rolt munkásokat újak váltották fel és októberben már 98,5 százalék lett az átlag. A dolgozók lelkesedése, a november 7-i verseny lendülete, a ma vezetők, népnevelők, bizalmiak jó munkája gyors eredményt hozott: no­vemberben újra 1í0 százalékra emel­kedett az átlagos teljesítmény a mű­helyben. A műhely munkájáért, eredményeiért és hiányosságaiért a művezető fe­lelős. Karvaly elvtárs nagy gondot fordít az új munkások betanítására a gyengék segítésére, a sztahanovista módszerek elterjesztésére. A 4 új munkást először a gyári renddel, fegyelemmel ismerteti meg, a munkaidővel, bélyegzőórával és így tovább. Megtanítja, hogy a gépek, vezetékek között hogyan mozogjon, hogyan kerülje el a balesetet. Ezután az egyik begyakorolt munkás mellé állítja, aki megtanítja új társát a gép kezelésére, az alapvető fogá­sokra. A következő két hétben a be­tanuló munkás már önállóan dolgo­zik. Teljesítményét állandó figyelem­mel kísérik A csoportvezető, a be­állító mellette van, kijavítják mozdu­latait, mindenben segítik A három­hetes betanulási idő után sem hagy­ják magára. A műhely négy-öt leg­jobb dolgozója naponta két-két órát foglalkozik velük munkaidő után. Puszkaillerné ma például délutános és két órával előbb jött be, hogy átadja munkamódszerét egy gyengébb, a versenyben elmaradt dolgozónak. A művezetőnek feladata teljesítésé­ben nagy segítséget nyújt Sas István, a műhely bizalmija, ő hívta fel a művezető figyelmét, hogy Kincses elvtárs a nagy Pittter-gépen nem bir­kózik meg feladatával. 60—70 száza­léknál nem tud többet elérni Javas­latára kisebb gépre tették és Kincses elvtárs ma már 90—100 százalékra teljesíti normáját Sokat beszélgetett Farkasnéval, aki ügyetlenül dolgo­zott, sok felesleges és hibás mozdu­lattal 70—80 százalékot ért el és sok szerszámot tört. Sas elvtárs meg­győzte, hogy a figyelmes, jó munka saját érdeke és a közösségé is. Farkasné azután gyorsan elsajátí­totta a helyes munkamódszereket és teljesítette normáját Amikor a bizalmi javaslatára nagyobb gépet, bonyolul­tabb munkát bízott rá a művezető, ezt még jobb munkával, 120—130 százalékos teljesítménnyel hálálta meg. A teljesítményemelés leghatásosabb eszközének a brigádverseny bizo­nyult. Hat brigád alakult a november 7-i versenyben. Mindegyik célkitűzé­sében szerepelt a brigád átlagtelje­sítményének emelése A művezető és a bizalmi naponta megbeszélte a brigádvezetőkkel az eredményeket és azt, hogyan javítsanak egy-egy dol­gozó teljesítményén Brigádnaplót ve­zettek és a brigádok annak alapján vitatták meg az egyes dolgozók mun­káját. A közös cél, a közös munka, a közösség ereje minden dolgozót, gyengét, átlagost és kiválót egyaránt nagyobb eredmények elérésére ser­kentett, így segíti a művezető, a bizalmi, a csoportvezetők, a beállítók és a sztahanovisták a műhely minden dol­gozóját. Illésné és még néhányan mégsem tudják teljesíteni normáju­kat — Illésnével nem boldogulunk — mondja a művezető is, a bizalm­ is . Pedig a hiba nem Ilésnében van A művezető és a bizalmi még nem tett meg mindent, hogy megjavít­sák munkáját. Beszélgessenek hosz­szabban vele, vizsgálják meg alapo­sabban munkamódszerét — meg­találják a módját, hogyan segítsenek rajta. Illésné szorgalmasan, de lelkesedés nélkül dolgozik. Kedvét vesztette: ke­vesebbet keres, mint a többiek és nap mint nap ott a neve a feketetáblán Sas elvtárs írja ki akkor is a nevét a táblára, amikor egyik, másik nap teljesítményét 70 százalékról 80-ra néha 100-ra emeli. Az ilyen kis ered­ményekre is fel kell figyelni. A mű­vezető és a bizalmi fontos feladata a gyengékkel és az átlagm­­unka­sokkal egyénenként is foglalkozni s úgy szervezni a versenyt, hogy az el­maradók sikeres erőfeszítései is rend gyakrabban felkerüljenek az élenjárók táblájára. Sok­ másodpercet veszít Illésné a lőcsavarok készítésénél a menetvágás­­sal. Kilenc mozdulat helyett hattal végzi már ezt a műveletet, de még így is sok időt veszít vele Sok más műve­letnél is vannak felesleges mozdu­latai. Ha lefényképeznék egy munka­napját és összehasonlítanák Puszkail­­lerné munkájával, bizonyára sok hi­bát fedeznének fel. A szovjet üzemek­ben így elemzik és javítják ki a gyen­gébb dolgozók munkamódszerét. Al­kalmazzák bátran a szovjet módszere­ket, Kovaljov elvtárs módszerét. Ve­gyék igénybe az üzem mérnökeinek, technikusainak, időelemzőinek segítsé­gét és ne törődjenek bele, hogy akár egy dolgozóval is »nem boldogulnak«. " A budapesti albán Petro Papi rendkívüli követ és meg­hatalmazott miniszter, az Albán Nép­­köztársaság budapesti követe az albán nép felszabadulásának hetedik év­fordulója alkalmából csütörtök este a Margitszigeti Nagyszállóban fogadást adott A fogadáson megjelent Farkas Mihály elvtárs vezérezredes, honvé­delmi miniszter, Révai József elvtárs, népművelési miniszter, valamint a Magyar Dolgozók Pártja Politikai (Mailát) követség fogadása Bizottságának több más tagja, közöt­tük Rónai Sándor elvtárs, a Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsának el­nöke. Megjelent továbbá Dobi Ist­ván, a minisztertanács elnöke, a kor­mány több tagja, politikai, gazdasági és kulturális életünk számos kiváló­sága Megjelent a fogadáson J. D. Kiszeljov elvtárs, a szovjet nagykövet­tel az élén a budapesti diplomáciai kar számos tagja. NÉPSZAVA Több árucikket a dolgozóknak! A könnyűipar dolgozóinak mozgalma a fokozott áruellátásért Kiss Árpád elvtárs könnyűipari mi­niszter értekezleten beszélte meg az ipar vezetőivel, sztahanovistáival, ho­gyan tudna a könnyűipar több árut bocsátani a fogyasztó közönség ren­delkezésére. Népünk növekvő életszín­vonalának megfelelően a könnyűipar dolgozói arra törekszenek, hogy decemberre mind nagyobb áru­­mennyiséggel elégíthessék ki a dől­gőzök téli szükségleteit. Ezért az év végi vásárra fokozott áru­alapot kívánnak biztosítani. A könnyűipari minisztérium fel­mérte, hogy mi az a mennyiség, melyet többletként december 10-ig a dolgozók rendelkezésére tud bocsá­tani. A ruházati ipar dolgozói szállítási szerződésen felül december 10-ig 12 millió forint értékű konfekcióárut bocsátanak a fogyasztók rerülelkezé­­sére. Az üzemek dolgozói mind lelkes munkával készülnek arra, hogy még több ruhanemű jusson dolgozótár­saiknak, így a többi között a Férfiruhagyár 10.000 darab öl­tönyt, a Fehérneműgyár pedig 50.000 inget készít el terven felül Hasonlóképpen a többi iparágak dolgozói is lelkes munkájukkal árul­nak hozzá a fokozott árualap biztossá­gához. A pamutipar dolgozói közül fő­leg a kikészítővállalatok fokozott mun­kája segíti elő a dolgozók megnöveke­dett fogyasztási igényeinek kielégíté­sét. De az egyes szövödék és fonodák dolgozói is jelentős többletmennyiséget készítenek el. A Kelter 100.000 méter többletárut ad a fogyasztóközönségnek terve teljesítésével. A selyemhurkoló és rövidáruipar csaknem tízmillió forint értékű árut bocsát december 10-ig szállítási szer­ződésen felül a belkereskedelem ren­delkezésére, gyermek- és bébiárukat, pullóvereket, férfiingeket, kesztyűt, svájci sapkát, csipketerítőt és függöny­árukat Jelentős többletszállítást vál­lalt a Divat Kötöttárugyár, Rákos­­palotai Kötő- és Fonógyár, Zuglói Kötöttárugyár és Gardénia Csipke­gyár. A gyapjúipar is jelentős mennyiségű többletszövetet szállít szerződésen fe­lül. Ebben szerepel pl. a Magyar Posztógyár gyártmánya is 1.300.000 forint értékben, nagy­részt tisztagyapjú fésűsszövet áru. A len­kenderipar törülköző, konyha­ruha és abroszok szállítását biztosíta a fogyasztók részére szerződésen telni. Az üveg-kerámia ipar vállalatai is jelentős többletszállítást biztosítanak, így a Salgótarjáni Üveggyár 690.0­10 forint értékű díszmó, festett és csiszolt árut, a Herendi Porcelángyár pedig 205.000 forint értékű díszműárut bo­csát a fogyasztók részére. A faipar dolgozói háztartási cikket és játékárut készítenek nagy mérték­ben. Így a Tisza Bútorgyár 10.000 forint értékben készít játékárut. Az évi terv teljesítésének feladatairól tárgyalt a szénbányászati igazgatók értekezlete A bánya- és energiaügyi miniszté­riumban november 27-én értekezletet tartottak a szénbányavállalatok igaz­gatóinak részvételével A tanácsk­ozá­son Ajtay Zoltán elvtárs, a szén­­bányászati főosztály vezetője rámuta­tott arra, hogy az üzemek vezetői még mindig nem tudták számottevő mér­tékben csökkenteni az igazolatlan mu­lasztások magas számát. A dolgozók nagy része még nem használja ki a teljes munkaidőt és a műszaki veze­tés is helytelen munkabeosztással, magasabb létszámtelepítéssel járul hozzá a széntermelési lemaradáshoz. Komoly felelősség hárul a válalatok igazgatóira a béralapok helytelen ke­zelése miatt is. Súlyos mulasztás az is, hogy az üzemek vezetői nem bizto­sítják minden esetben a dolgozók vál­lalásainak teljesítéséhez szükséges műszaki előfeltételeket, valamint a verseny nyilvánosságát. — Az év hátralevő időszakában minden erőnkkel arra kell töreked­nünk — mondotta befejezésül Ajtay elvtárs —, hogy Rákosi elvtársnak tett fogadalmunk betartásával terme­lési lemaradásunkat behozzuk, tervün­ket maradéktalanul teljesítsük. Havrán István elvtárs, a miniszter első helyettese elmondotta az érte­kezleten: szénbányászaink fejlő­dését vizsgálva megállapítható, hogy komoly eredmények születtek El­ismerés illeti azokat a vezetőket, dol­gozókat, akik jó munkájukkal hozzá­járultak az elért eredményekhez . Vannak nehézségek, de Magyar­­országon ma több szenet termelünk, mint bármikor termeltek a szén­bányák. A dolgozók és vezetők érzik, hogy minden eredmény az ő érdekü­ket szolgálja, az ő életszínvonaluk emelkedését biztosítja Tegyünk meg mindent, hogy az év végére teljesít­hessük tervünket — fejezte be sza­vait. Több szén termelésével előre, ötéves tervünk megvalósításáért! cím alatt az MDP Központi Vezetősége Agitációs és Propaganda Osztálya füzet alakban kiadta Rákosi Mátyás elvtárs beszédeit az 1951 október 21-én és 1950 november 26-án tartott bányásztanácskozáson. Rákosi elvtárs e beszédeiben a bányaiparban dolgozó összes munká­soknak, technikusoknak és mérnököknek megmutatta a helyes utat, hogy hogyan kell létrehozniuk a szocialista bányászatot A füzet tanulmányozása hatalmas segítséget jelent a bányaiparban dolgozók részére.

Next