Népszava, 1951. december (79. évfolyam, 280-304. sz.)
1951-12-01 / 280. szám
1951 DECEMBER 1, SZOMBAT 5 Sztálin neve azt a rendíthetetlen meggyőződést oltja százmilliók szívébe, hogy a béke erői győzedelmeskednek a háborús gyújtogatók felett Befejeződött a Szovjetunió II. békeértekezlete Moszkva, november 30. A Szovjetunió III. békeértekezlete csütörtökön befejezte munkáját. A csütörtöki ülésen Vjacseszlav Kocsemaszov elvtárs, a Szovjet Ifjúság Antifasiszta Bizottságának elnöke beszámolt a szovjet ifjúságnak a haza javára kifejtett lelkes munkájáról. Kiemelte, hogy a szovjet ifjúság fáradhatatlanul harcol az ifjúság nemzetközi együttműködésének elmélyítéséért, erősíti a barátságot más országok ifjúságával. A szovjet ifjúság felszólítja a világ ifjait és lányait, hogy lankadatlanul harcoljanak a békéért és a népek boldogságáért. Alekszandr Kornejcsuk, neves ukrán író hangsúlyozta, hogy a béke erőit a háborús gyújtogatók semmiféle fenyegetése és mesterkedése nem rendíti meg. Kötelességünk — mondotta —, hogy megkétszerezzük erőinket a békéért vívott harcban. Dimitrij Sosztakovics, neves szovjet zeneszerző a szovjet művészek nevében kijelentette, hogy a szovjet művészet harcolt, harcol és továbbra is harcolni fog a béke ügyéért, a kommunizmus építésének ügyéért. Filipp Zsironkij, Sztálin-díjas acélöntő arra mutatott rá, hogy a hatalmas békés építőmunka, a kommunizmus nagy építkezései a legjobban bizonyítják a szovjet állam békés terveit. — Bizalommal és bátorsággal tekintünk előre — mondotta. Bennünket senki sem félemlít meg. Csak olyan emberek szolgálhatják ilyen buzgalommal, ilyen soha nem látott lelkesedéssel, egész alkotóerejükkel, tehetségükkel és tudásukkal az új élet építésének nemes ügyét, akik meggyőződéssel hiszik, hogy a béke fennmarad — mondotta Anatolij Szofronov író. A konferencián felszólalt még V. Sani, a Karel Finn Köztársaság érdemes művésze, Georg örmény pátriárka, Sakir Hijaletdinov küldött, Linde lett kolhozparaszt, Mihail Liszcrvenko micsurinista kertész, Vaszilij Ljahin, a kujbisevi vizierőtelep építkezésénél dolgozó ekszkavátorkezelő, Szemjon Babajevszkij író, Alekszandr Geraszimov, a Szovjetunió Művészeti Akadémiájának elnöke, Teofiliusz Til- Vitis litván író, Jekaterina Tverdohleb ukrán kolhozparasztnő, Nyina Gamcemlidze grúz tanítónő, Aga Kurban Alijev, azerbajdzsáni geológus, Asir Kokabajev, a türkméniai »Bolsevik«kolhoz elnöke, Anatolij Novikov zeneszerző, Kirill Panyirt halászati gazdasági intézeti igazgató és számos más küldött. A mandátum-bizottság beszámolóját Mihail Kotov elvtárs, a Szovjet Békebizottság titkára ismertette. A béke híveinek köztársasági, vidéki és területi értekezletein 1137 küldöttet választottak a Szovjetunió III összszövetségi Békeértekezletére. Az értekezleten részt vett a Szovjetunió 31 Hőse, a Szocialista Munka 112 Hőse és 147 Sztálin-díjas. A küldöttek közül 220 a Szovjetunió munkásosztályát, 225 a kolhozparasztságot képviselte, ezenkívül képviseltette magát a szovjet értelmiség: mérnökök, tanítók, orvosok, tudósok, írók, művészek Kofov elvtárs beszédében hangsúlyozta- A szovjet nép senkit sem fenyeget, de nem is fél az amerikaiangol agresszorok semilyen fenyegetésétől. Erősebbek vagyunk, mint valaha. A konferencián felolvasták a békéért harcoló külföldi szervezetektől és haladó személyiségektől, valamint a szovjet társadalmi szervezetektől és magánszemélyektől — munkásoktól, kolhozparasztoktól, tisztviselőktől —■ érkezett számos üdvözlő táviratot és levelet, üdvözlő távirat érkezett a többi között a német, az olasz, a csehszlovák, a bolgár, a lengyel, az argentin, a román békebizottságoktól és sok más szervezettől. A békekonferencia megmutatta, hogy a szovjet emberek egységesen küzdenek a békéért, egységesen azt kívánják, hogy barátságban éljenek a világ népeivel. Az értekezlet küldötteinek Sztálin elvtárshoz intézett távirata hangsúlyozza, hogy a sztálini szavak által vezérelve több mint 117 millió szovjet ember járult hozzá aláírásával a béke külföldi barátainak többszázmillió aláírásához, amelyet a Béke Világtanácsnak az öt nagyhatalom közti békeegyezmény megkötését követelő felhívására gyűjtöttek. »A Béke Világtanács felhívásaiak aláírásával — mondja a távirat — minden szovjet ember ismét megerősítette azt a hazája előtt és Ön előtt vállalt kötelezettségét, hogy még szívósabban és eredményesebben dolgozik a kommunizmus építésének frontján és szem előtt tartja, hogy a békés alkotómunkával elért siker országunknak — a béke bevehetetlen elődjének — legértékesebb hozzájárulása a népek békeharcához. Az ön neve, Sztálin elvtárs, az emberek százmilliói számára az egész haladó emberiséget egyesítő győzelmes békeharc zászlaja. A szovjet emberek Sztálin nevével szívükben megvédték hazájuk becsületét és függetlenségét a Nagy Honvédő Háború harcaiban és megszabadították az emberiséget a barbár hitleri leigázás veszélyétől. A szovjet emberek Sztálin nevével szívükben hősies munkával helyreállították a lerombolt városokat és falvakat, gyárakat és üzemeket és most sikeresen építik a kommunizmus hatalmas épületét. Sztálin nevével szívükben az emberiség haladó tömegei megsokszorozzák győzelmeiket a békés alkotó munkában, következetesen és állhatatosan harcolnak a békéért, a háborús gyújtogatók aljas tervei élen. Sztálin neve azt a rendíthetetlen meggyőződést oltja az emberek százmillióinak szívébe, hogy a béke erői győzedelmeskednek a háborús gyújtogatók sötét erői felett, a béke legyőzi a háborút. A Tito-klikk a közvélemény becsapásával akarja elvonni a Ügyeimet a békeszerető népek ellen elkövetett bűncselekményeiről A szovjet küldött az ENSZ különleges politikai bizottságában leleplezte és megbélyegezte a Tito-bandának a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen irányuló aljas rágalmait Az ENSZ különleges politikai bizottsága november 28-án folytatta a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen irányuló rágalmazó titóista javaslat tárgyalását. Szoboljev elvtárs, a Szovjetunió képviselője kijelentette: a szovjet küldöttség tiltakozott az ellett, hogy a közgyűlés napirendjére tűzzék a Szovjetunió kormányának, valamint Albánia, Bulgária, Magyarország, Románia, Lengyelország és Csehszlovákia kormányának Jugoszlávia ellen irányuló, úgynevezett ellenséges tevékenysége kérdését. Az angolamerikai tömb azonban a józan ész ellenére mégis ráerőszakolta a közgyűlésre a csődbejutott jugoszláv hatalombitorlók rágalmazó cselszövésének vitáját. Az ilyenfajta cselszövények felvetése eddig mindig azzal járt — mondotta Szoboljev elvtárs —, hogy a rágalmazókat, a hátuk mögött állókkal együtt leleplezték. Kétségtelen, hogy a rágalmazókra ezúttal is ilyen sors vár A Tito-banda rágalmainak megtárgyalása lealacsonyítja az Egyesült Nemzetek Szervezetének méltóságát, minthogy a kezdet kezdetétől látható ennek a cselszövésnek provokációs jellege. Gyilasz jugoszláv küldöttnek több tucat oldalas beszámolója rosszakaratú koholmányokkal tetézett hazug rágalmazó kijelentések halmaza. Ez a beszámoló is bizonyítja, hogy a Tito klikk a közvélemény becsapásával, a jugoszláv nép megtévesztésével akarja elvonni a figyelmet a jugoszláv nép ellen elkövetett bűncselekményeiről. De a világ közvéleményét semmiféle tényhamisítással sem lehet becsapni. Szoboljev elvtárs a továbbiakban tényekkel bizonyította, hogy éppen a Tito-kormány provokált állandóan határincidenseket. A bolgár határon 18 jugoszláv hatóságok 1949-ben 63, 1950-ben pedig 123 határincidenst provokáltak Magyarország határán csupán 1950-ben 795 provokációt követtek el a titóisták. Jellemző a következő tény: 1949 október 27-én körülbelül 40 jugoszláv katona trtent át magyar területre és ott drótakadályokat vágott át. A magyar határőrök tüzeltek és a jugoszlávok tűzharc után visszavonultak. Két nappal később Becler, Titóék képviselője az ENSZ közgyűlésén kijelentette, hogy az incidenst magyarok okozták. Világos tehát, hogy a Tito-bandának azért volt szüksége a provokációra, hogy »megindokolja« Bechlernek a közgyűlésen A Magyarország ellen elhangzott rágalmazó felszólalását. Hazug és rágalmazó az az állítás is, hogy a Szovjetunió és a népi demokráciák ellenséges tevékenységet folytatnak Jugoszlávia ellen. A Szovjetunió és a népi demokráciák részéről sohasem folyt és nem is folyik semmiféle ellenséges tevékenység Jugoszlávia és a jugoszláv nép ellen. A valóságban éppen a jugoszláv kormány folytat már több esztendeje ellenséges tevékenységet a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen. Ezt a tevékenységet a többi között Rajk budapesti és Rosztov szófiai perében is leleplezték. A csődbejutott jugoszláv hatalombitorlók elsősorban az amerikai kormány sugalmazására államcsínyt próbáltak szervezni Magyarországon, Bulgáriában, Albániában és más országokban. A Rajk-per során kiderült, hogy a Tito-kormány már hosszú ideje ellenséges, felforgató tevékenységet folytat a Szovjetunió ellen és hogy a mostani jugoszláv kormány idegen imperialista köröktől függ, teljesen azok agresszív politikájának eszközévé vált A Tito-kormány durván lábbal taposta és darabokra tépte a Szovjetunió és Jugoszlávia között 1945-ben kötött barátsági, kölcsönös segélynyújtási és együttműködési szerződést. A Tito-kormány ellenséges tevékenységét bizonyítja a jugoszláv diplomaták aknamunkája is — folytatta Szoboljev elvtárs. — A kémperek során napfényre került tények megcáfolhatatlanul bebizonyították, hogy a jugoszláv diplomáciai képviseleteket az említett országok biztonsága ellen irányuló kém- és diverzáns tevékenység központjává tették. A jugoszláv hatóságok alaptalanul és tömegesen tartóztattak le szovjet polgárokat és embertelenül bántak velük. Ugyanilyen embertelen módon és önkényesen bánnak Albánia, Bulgária, Románia és Magyarország Jugoszláviában élő polgáraival is. A Tito-kormánynak ez a politikája közvetlen kapcsolatban áll azzal a ténnyel, hogy a Tito-klikk amerikai gyarmattá változtatta Jugoszláviát, ahol az elemi emberi jogokat lábbal tiporják, ahol eszüket vesztett fasiszta népelnyomók terrorja dühöng. A jugoszláv hatóságok a Szovjetunió és a népi demokráciák elleni ellenséges cselekményeket arra használják fel, hogy háborús pánikot keltsenek és igazolhassák, miért változtatják Jugoszláviát a Szovjetunió és a népi demokratikus országok elleni katonai támaszponttá. Az amerikai uralkodó körük elég nyíltan hangoztatják, hogy agresszív terveikben fontos helyet szánnak Jugoszláviának. Truman elnök a kongresszushoz intézett ez év április 16-i levelében nyíltan kijelentette a Jugoszláviának nyújtandó amerikai »segéllyel« kapcsolatban, hogy erre az USA stratégiai érdekeinek védelmében van szükség. Lucas szenátor nyíltan rámutatott, hogy: »egyetlen amerikai hadosztály fenntartása évi 176 millió dollárba kerül. 38 millió dollárért 32 jugoszláv hadosztályt kapunk.« A titóisták amerikai dollárokért eladják a jugoszláv nép nemzeti érdekeit, aláaknázzák a jugoszláv gazdasági élet alappilléreit, új katonai repülőtereket, stratégiai autóutakat és vasútvonalakat építenek, erődöket létesítenek a népi demokráciákkal szomszédos határokon. Ezeket a katonai intézkedéseket a nyugati hatalmak 1950 szeptemberi londoni tanácskozásán kidolgozott terv szerint folytatják. Mint Kardelj a jugoszláv parlamentben kijelentette: Popovics jugoszláv vezérkari főnök májusban arról tárgyalt Washingtonban, hogy Jugoszláviának »nagymennyiségű modern fegyvert és hadianyagot juttatnak«. Október első felében Collins tábornok amerikai vezérkari főnök látogatott el Jugoszláviába, hogy megvizsgálja a Tito-hadsereg harckészségét és személyesen irányította a jugoszláv szárazföldi erők hadgyakorlatait. A november 14-én aláírt USA-jugoszláv egyezmény alapján az Egyesült Államok fegyvert és katonai missziót küld Jugoszláviába Az ilyen katonai missziók tevékenységének jellegéről Törökország és Görögország példája alapján ítélhetünk. Dapcsevics tábornok, a jugoszláv vezérkari főnök helyettese amerikai hírlapírók előtt nemrégiben kijelentette, hogy Jugoszlávia néhány amerikai atombombát szeretne kapni. »Mi — mondotta Dapcsevics — jó helyzetben vagyunk az atombomba felhasználása szempontjából.« Minő arcátlanság kell ahhoz, hogy a nekivadult titóista lakáj ilyen kannibál kijelentések után arról beszéljen a közgyűlésben, hogy a Szovjetunió »agresszív nyomást« gyakorol Jugoszláviára. Hazug és rágalmazó Bardeljnek az a kijelentése, hogy a szovjet kormánynak és a népi demokráciák kormányainak »ellenséges cselekményei« »komolyan fenyegetik Jugoszlávia népeinek függetlenségét és békéjét«. Jugoszlávia nemzeti érdekeit nem a Szovjetunió fenyegeti, amelynek fiai igen sok vért ontottak, hogy Jugoszlávia népei felszabaduljanak, hanem az ország mostani urai, akik Jugoszlávia nemzeti érdekeit angol és amerikai gazdáik érdekeinek rendelik alá. Szoboljev elvtárs a továbbiakban leleplezte a titóista küldöttnek azt a hazug állítását, hogy a Szovjetunió »gazdasági blokád alá helyezte Jugoszláviát«. A Szovjetunió a háború után hatalmas segítséget nyújtott a jugoszláv népgazdaság újjáépítése és fejlesztése terén. Éppen a belgrádi kormány sértette meg állandóan a gazdasági egyezményekben vállalt kötelezettségeit, hogy kiélezze a Szovjetunióhoz és a népi demokratikus országokhoz fűződő kapcsolatokat. Szoboljev elvtárs befejezésül kijelentette: a titóista cselszövénynek az a célja, hogy becsapja a jugoszláv népet és a többi népet és elvonja a figyelmet arról, hogy Jugoszlávia mostani urai a nép elárulásának politikáját folytatják. Kétségtelen, hogy a Tito-féle cselszövény a legszégyenletesebb kudarcba fulladt az angol-amerikai tömbhöz tartozó országok küldöttei egymás után szólaltak fel a titóista cselszövény támogatására, majd az USA küldötte mondott rágalmazó kirohanásokkal telezsúfolt beszédet a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen. Felszólalása ismételten megerősítette a Tito-kuikknek az amerikai imperializmustól való függőségét, valamint azt, hogy a közgyűlés elé terjesztett titóista mesterkedés az USA kormányának felbujtására és tevékenyrészvételével történt. Újra lelepleződött a vita során az angol-amerikai szavazógép segítségével korábban létrehozott úgynevezett »Balkán-albizottság« szerepe is, amelynek a feladata az, hogy az ENSZ cégére alá rejtse az USA és Anglia agresszív balkáni, főleg jugoszláviai terveit. A »Balkán-albizottságnak« az ENSZ nevével kell takargatnia a titóista provokátorok és az amerikai militaristák közötti szoros együttműködést. Ezt az USA és Kanada küldöttei még egyszer megerősítették. Főleg a kanadai küldött jelentette ki kereken, hogy a »Balkánalbizottság« — »erkölcsi támogatás« Jugoszlávia számára. NÉPSZAVA ti Szovjetunió HL békeértekezletének felhívása a világ békeharcosaihoz Moszkva, november 30. (TASZSZ) A Szovjetunió III. össz-szövetségi Békeértekezlete a következő felhívással fordult a békemozgalom minden részvevőjéhez: »Mi, a Szovjetunió népeinek képviselői, akik Moszkvában, a Béke Híveinek III. össz-szövetségi Értekezletén gyűltünk össze, forrón üdvözöljük a békemozgalom mindeni részvevőjét. A béketábor erői napról napra növekednek és erősödnek. Az új világháború igazi veszélyét felismerve, a béke aktív védőinek soraiba áll minden becsületes, különböző politikai meggyőződésű, vallású és különféle társadalmi osztályhoz tartozó ember. A béke híveinek mozgalma korunk legnagyobb népi mozgalmává vált. A két nemzetközi referendum, az atomfegyver betiltásáról szóló stockholmi felhívás, amelyet több mint 500 millió ember írt alá és az öt nagyhatalom közötti békeegyezmény megkötését követelő felhívás, amelyet eddig már körülbelül 600 millió ember írt alá, az emberiség történetében soha nem látott vitathatatlan siker fényes bizonyítéka. A szovjet emberek azért harcolnak állhatatosan a békéért, mert az agresszív háborút az emberiség elleni legsúlyosabb bűntettnek és a világ egyszerű emberei számára a legnagyobb Szerencsétlenségnek tartják. Több mint 117 milló szovjet ember írta alá a békeegyezmény megkötését követelő felhívást és egyöntetűen kijelentette, hogy Amerika, Anglia, Franciaország és a világ minden országának népeivel békében és barátságban akar élni. Büszkék vagyunk arra, hogy hazánk a béke erőteljes támasza, hogy a békeharc és a népek szuverenitása a Szovjetunió külpolitikájának alapja. A Szovjetunióban a béke védelme törvény, melyet 1951 márciusában a Szovjetunió Legfelső Tanácsa hozott. A háborús propagandát úgy tekintik a Szovjetunióban, mint főbenjáró bűnt. A szovjet nép lelkesen jóváhagyja és egyöntetűen támogatja a Szovjetunió békeszerető külpolitikáját. A szovjet kormány már többször is kifejezésre juttatta, hogy lehetségesnek tartja a különböző rendszerű államok békés együttélését. Nem félünk a kapitalizmussal való békés versenytől és nem félünk az imperialista agresszorok ármánykodásaitól sem. Nincsen a világon olyan erő, amely letéríthetné népünket a kommunista társadalom építésének útjáról. A szovjet nép éberen figyeli a béke ellenségeinek ármánykodásait és készen áll hazája hősies, önfeláldozó védelmezésére, békés munkája megvédésére mindazokkal szemben, akik szabadságára és függetlenségére merészelnek törni. A szovjet nép minden erejét a népgazdaság, a tudomány, kultúra és művészet további fejlődésének szolgálatába állítja. Hazánkban a nagy Sztálin kezdeményezésére gigászi természetátalakító munka folyik, óriási vízierőműveket és öntözőcsatornákat, új gyárakat, üzemeket, lakóházakat, iskolákat, kórházakat, klubokat és óvodákat építenek. A népgazdaság fejlődésével együtt növekszik a szovjet emberek jóléte is. A szovjet emberek tántoríthatatlan békeakarata eloszlatja az egyszerű emberek félelmét az új világháború rémítő Az új világháborúra a fékevesztett reakciósok és pénzmágnások, de elsősorban az amerikai és angol pénzmágnások szomjaznak, akik a háborúban látják a meggazdagodás forrását és a hatalmas extraprofit megszerzésének lehetőségeit. Az USA vezetőkörei immár másfél éve folytatják pusztító rablóháborújukat a békeszerető koreai nép ellen. Az amerikai reakciósok arcátlanul megszegik az általuk aláírt nemzetközi egyezményeket, kiszélesítik az agresszív atlanti tömböt, új, haditámaszpontokat létesítenek a világ minden részén, lázasan fokozzák fegyverkezési hajszájukat és egy olyan háború előkészületeit, amelyben még az atomfegyvert is felhasználnák. Ebből a célból változtatják a háború eszközévé az Egyesült Nemzetek Szervezetét és keltik életre a japán és a német militarizmust Az amerikai reakciós sajtó és rádió napról napra aljas, hazug szovjetellenes propagandát terjeszt és az ellenségeskedés szítására törekszik a Szovjetunióval, a Kínai Népköztársasággal és a népi demokratikus országokkal szemben. Az atlanti tömbhöz tartozó országok népei kénytelenek viselni a katonai kiadások, a nagy adók terheit és a drágaság következményeit. A fokozódó háborús veszély feltételei között elsőrendű jelentősége van a béke megvédéséért indított kampány további kiszélesítésének, a népek ébersége fokozásának a háborús gyújtogatók bűnös mesterkedéseivel szemben. A Béke Híveinek II. Világkongresszusa óta a béke erői minden országban még jobban összetömörültek és megnövekedtek. Joszif Visszárionovics Sztálinnak, a béke nagy zászlóvivőjének felhívása: »A béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke megőrzésének ügyét és végig kitartanak mellette, új erőt öntön az egyszerű emberek szívébe és a béke győzelmébe vetett hitüket megerősítette. Ez a bölcs és világos kijelentés, amely válasz az emberek százmillióit foglalkoztató kérdésre, a békeszerető népek szívének mélyére hatolt. Napjainkban a béke védelmére kel a földkerekség minden becsületes embere, férfiak, nők, fiatalok és öregek egyaránt, mindenki, aki számára gyűlöletes a háború. Napról napra egyre tevékenyebben harcolnak az imperialista agresszorok háborús előkészületei ellen és határozottan meghiúsítják az imperialisták véres terveit. Mi, a Béke Hívei IIl. Össz-szövetségi Értekezletének küldöttei, kifejezve a sokmilliós szovjet nép akaratát, lelkesen jóváhagyjuk és mindenképpen támogatjuk a békeharc további programmját, amelyet a Béke Világtanács bécsi ülésszaka dolgozott ki. Ezt a programmot minden szovjet ember magáénak tekinti. Ez a programm a földkerekség lakossága hatalmas többségének legfőbb követelését fejezi ki. Kijelentjük, hogy továbbra is szívósan harcolunk a háborús gyújtogatók ármánykodásai ellen a világ tartós és szilárd békéjéért. Éljen a hatalmas békemozgalom! Éljen a béke!«