Népszava, 1951. december (79. évfolyam, 280-304. sz.)

1951-12-01 / 280. szám

1951 DECEMBER 1, SZOMBAT 5 Sztálin neve azt a rendíthetetlen meggyőződést oltja százmilliók szívébe, hogy a béke erői győzedelmeskednek a háborús gyújtogatók felett Befejeződött a Szovjetunió II. békeértekezlete Moszkva, november 30. A Szovjetunió III. békeértekezlete csütörtökön befejezte munkáját. A csütörtöki ülésen Vjacseszlav Kocse­­maszov elvtárs, a Szovjet Ifjúság Antifasiszta Bizottságának elnöke be­számolt a szovjet ifjúságnak a haza javára kifejtett lelkes munkájáról. Kiemelte, hogy a szovjet ifjúság fárad­hatatlanul harcol az ifjúság nemzet­közi együttműködésének elmélyíté­séért, erősíti a barátságot más orszá­gok ifjúságával. A szovjet ifjúság fel­szólítja a világ ifjait és lányait, hogy lankadatlanul harcoljanak a békéért és a népek boldogságáért. Alekszandr Kornejcsuk, neves ukrán író hangsúlyozta, hogy a béke erőit a háborús gyújtogatók semmiféle fenyegetése és mesterkedése nem ren­díti meg. Kötelességünk — mondotta —, hogy megkétszerezzük erőinket a békéért vívott harcban. Dimitrij Sosztakovics, neves szovjet zene­szerző a szovjet művészek nevében kijelentette, hogy a szovjet művészet harcolt, harcol és továbbra is harcolni fog a béke ügyéért, a kommunizmus építésének ügyéért. Filipp Zsironkij, Sztálin-díjas acél­öntő arra mutatott rá, hogy a hatal­mas békés építőmunka, a kommuniz­mus nagy építkezései a legjobban bizonyítják a szovjet állam békés ter­veit. — Bizalommal és bátorsággal tekintünk előre — mondotta. Ben­nünket senki sem félemlít meg. Csak olyan emberek szolgálhatják ilyen buzgalommal, ilyen soha nem látott lelkesedéssel, egész alkotó­erejükkel, tehetségükkel és tudá­sukkal az új élet építésének nemes ügyét, akik meggyőződéssel hiszik, hogy a béke fennmarad — mondotta Anatolij Szofronov író. A konferencián felszólalt még V. Sani, a Karel Finn Köztársaság érdemes művésze, Georg örmény pátriárka, Sakir Hijaletdinov küldött, Linde lett kolhozparaszt, Mihail Liszcr­venko micsurinista kertész, Vaszilij Ljahin, a kujbisevi vizierőtelep építke­zésénél dolgozó ekszkavátorkezelő, Szemjon Babajevszkij író, Alekszandr Geraszimov, a Szovjetunió Művészeti Akadémiájának elnöke, Teofiliusz Til- Vitis litván író, Jekaterina Tverdohleb ukrán kolhozparasztnő, Nyina Gam­­cemlidze grúz tanítónő, Aga Kurban Alijev, azerbajdzsáni geológus, Asir Kokabajev, a türkméniai »Bolsevik«­­kolhoz elnöke, Anatolij Novikov zene­szerző, Kirill Panyirt halászati gazdasági intézeti igazgató és számos más küldött. A mandátum-bizottság beszámoló­ját Mihail Kotov elvtárs, a Szovjet Békebizottság titkára ismertette. A béke híveinek köztársasági, vidéki és területi értekezletein 1137 küldöttet választottak a Szovjetunió III össz­­szövetségi Békeértekezletére. Az érte­kezleten részt vett a Szovjetunió 31 Hőse, a Szocialista Munka 112 Hőse és 147 Sztálin-díjas. A küldöttek közül 220 a Szovjetunió munkásosztályát, 225 a kolhozparasztságot képviselte, ezenkívül képviseltette magát a szov­jet értelmiség: mérnökök, tanítók, orvosok, tudósok, írók, művészek Kofov elvtárs beszédében hang­súlyozta- A szovjet nép senkit sem fenyeget, de nem is fél az amerikai­­angol agresszorok semilyen fenye­getésétől. Erősebbek vagyunk, mint valaha. A konferencián felolvasták a békéért harcoló külföldi szervezetektől és ha­ladó személyiségektől, valamint a szovjet társadalmi szervezetektől és magánszemélyektől — munkásoktól, kolhozparasztoktól, tisztviselőktől —■ érkezett számos üdvözlő táviratot és levelet, üdvözlő távirat érkezett a többi között a német, az olasz, a cseh­szlovák, a bolgár, a lengyel, az argen­tin, a román békebizottságoktól és sok más szervezettől. A békekonferencia megmutatta, hogy a szovjet emberek egységesen küzdenek a békéért, egységesen azt kívánják, hogy barátságban éljenek a világ népeivel. Az értekezlet küldötteinek Sztálin elvtárshoz intézett távirata hang­súlyozza, hogy a sztálini szavak által vezérelve több mint 117 millió szovjet ember járult hozzá aláírásával a béke külföldi barátainak többszázmillió alá­írásához, amelyet a Béke Világtanács­nak az öt nagyhatalom közti béke­egyezmény megkötését követelő fel­hívására gyűjtöttek. »A Béke Világtanács felhívása­iak aláírásával — mondja a távirat — minden szovjet ember ismét megerő­sítette azt a hazája előtt és Ön előtt vállalt kötelezettségét, hogy még szí­­vósabban és eredményesebben dolgozik a kommunizmus építésének frontján és szem előtt tartja, hogy a békés alkotó­munkával elért siker országunknak — a béke bevehetetlen elődjének — leg­értékesebb hozzájárulása a népek béke­harcához. Az ön neve, Sztálin elvtárs, az em­berek százmilliói számára az egész ha­ladó emberiséget egyesítő győzelmes békeharc zászlaja. A szovjet emberek Sztálin nevével szívükben megvéd­­ték hazájuk becsületét és függetlensé­gét a Nagy Honvédő Háború harcai­ban és megszabadították az emberisé­get a barbár hitleri leigázás veszélyé­től. A szovjet emberek Sztálin nevével szívükben hősies munkával helyreállí­tották a lerombolt városokat és falva­kat, gyárakat és üzemeket és most si­keresen építik a kommunizmus hatal­mas épületét. Sztálin nevével szívük­ben az emberiség haladó tömegei meg­sokszorozzák győzelmeiket a békés alkotó munkában, következetesen és állhatatosan harcolnak a békéért, a háborús gyújtogatók aljas tervei élen. Sztálin neve azt a rendíthetetlen meg­győződést oltja az emberek százmilliói­nak szívébe, hogy a béke erői győze­delmeskednek a háborús gyújtogatók sötét erői felett, a béke legyőzi a há­borút. A Tito-klikk a közvélemény becsapásával akarja elvonni a Ügyeimet a békeszerető népek ellen elkövetett bűncselekményeiről A szovjet küldött az ENSZ különleges politikai bizottságában leleplezte és megbélyegezte a Tito-bandának a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen irányuló aljas rágalmait Az ENSZ különleges politikai bi­zottsága november 28-án folytatta a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen irányuló rágalmazó titóista javaslat tárgyalását. Szoboljev elvtárs, a Szovjetunió képviselője kijelentette: a szovjet küldöttség tiltakozott az ellett, hogy a közgyűlés napirendjére tűzzék a Szovjetunió kormányának, valamint Albánia, Bulgária, Magyarország, Románia, Lengyelország és Cseh­szlovákia kormányának Jugoszlávia ellen irányuló, úgynevezett ellenséges tevékenysége kérdését. Az angol­amerikai tömb azonban a józan ész ellenére mégis ráerőszakolta a köz­gyűlésre a csődbejutott jugoszláv hatalombitorlók rágalmazó cselszövé­sének vitáját. Az ilyenfajta cselszövények felve­tése eddig mindig azzal járt — mon­dotta Szoboljev elvtárs —, hogy a rágalmazókat, a hátuk mögött állókkal együtt leleplezték. Kétségtelen, hogy a rágalmazókra ez­úttal is ilyen sors vár A Tito-banda rágalmainak megtárgyalása lealacso­nyítja az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének méltóságát, minthogy a kezdet kezdetétől látható ennek a cselszövés­nek provokációs jellege. Gyilasz jugoszláv küldöttnek több tucat oldalas beszámolója rosszaka­ratú koholmányokkal tetézett hazug rágalmazó kijelentések halmaza. Ez a beszámoló is bizonyítja, hogy a Tito klikk a közvélemény becsa­pásával, a jugoszláv nép megté­vesztésével akarja elvonni a figyelmet a jugoszláv nép ellen el­követett bűncselekményeiről. De a világ közvéleményét semmiféle tényhamisítással sem lehet be­csapni. Szoboljev elvtárs a továbbiakban tényekkel bizonyította, hogy éppen a Tito-kormány provokál­t állandóan határincidenseket. A bolgár határon 18 jugoszláv hatóságok 1949-ben 63, 1950-ben pedig 123 határinciden­st provokáltak Magyarország határán csupán 1950-ben 795 provokációt kö­vettek el a titóisták. Jellemző a kö­vetkező tény: 1949 október 27-én kö­rülbelül 40 jugoszláv katona trtent át magyar területre és ott drótakadá­lyokat vágott át. A magyar határ­őrök tüzeltek és a jugoszlávok tűz­harc után visszavonultak. Két nappal később Becler, Titóék képviselője az ENSZ közgyűlésén kijelentette, hogy az incidenst magyarok okozták. Vilá­gos tehát, hogy a Tito-bandának azért volt szük­sége a provokációra, hogy »meg­indokolja« Bechlernek a közgyűlé­sen A Magyarország ellen elhang­zott rágalmazó felszólalását. Hazug és rágalmazó az az állítás is, hogy a Szovjetunió és a népi demo­kráciák ellenséges tevékenységet foly­tatnak Jugoszlávia ellen. A Szovjetunió és a népi demo­kráciák részéről sohasem folyt és nem is folyik semmiféle ellenséges tevékenység Jugoszlávia és a jugoszláv nép ellen. A valóságban éppen a jugoszláv kormány foly­tat már több esztendeje ellenséges tevékenységet a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen. Ezt a tevékenységet a többi között Rajk budapesti és Rosztov szófiai perében is leleplezték. A csődbejutott jugoszláv hatalombitorlók elsősorban az amerikai kormány sugalmazására államcsínyt próbáltak szervezni Ma­gyarországon, Bulgáriában, Albániá­ban és más országokban. A Rajk-per során kiderült, hogy a Tito-kormány már hosszú ideje ellen­séges, felforgató tevékenységet foly­tat a Szovjetunió ellen és hogy a mostani jugoszláv kormány idegen imperialista köröktől függ, teljesen azok agresszív politikájának eszkö­zévé vált A Tito-kormány durván lábbal taposta és darabokra tépte a Szovjetunió és Jugoszlávia között 1945-ben kötött barátsági, kölcsönös segélynyújtási és együttműködési szerződést. A Tito-kormány ellenséges tevé­kenységét bizonyítja a jugoszláv diplomaták aknamunkája is — foly­tatta Szoboljev elvtárs. — A kémperek során napfényre került tények m­eg­­cáfolhatatlanul bebizonyították, hogy a jugoszláv diplomáciai képvisele­teket az említett országok bizton­sága ellen irányuló kém- és diverzáns tevékenység központjává tették. A jugoszláv hatóságok alaptalanul és tömegesen tartóztattak le szovjet polgárokat és embertelenül bántak velük. Ugyanilyen embertelen módon és önkényesen bánnak Albánia, Bul­gária, Románia és Magyarország Jugoszláviában élő polgáraival is. A Tito-kormánynak ez a politikája közvetlen kapcsolatban áll azzal a ténnyel, hogy a Tito-klikk amerikai gyarmattá változtatta Jugoszláviát, ahol az elemi emberi jogokat lábbal tipor­ják, ahol eszüket vesztett fasiszta népelnyomók terrorja dühöng. A jugoszláv hatóságok a Szovjet­unió és a népi demokráciák elleni ellenséges cselekményeket arra hasz­nálják fel, hogy háborús pánikot keltsenek és igazolhassák, miért vál­toztatják Jugoszláviát a Szovjetunió és a népi demokratikus országok el­leni katonai támaszponttá. Az amerikai uralkodó körük elég nyíltan hangoztatják, hogy agresszív terveikben fontos helyet szánnak Jugoszláviának. Truman el­nök a kongresszushoz intézett ez év április 16-i levelében nyíltan kijelen­tette a Jugoszláviának nyújtandó ame­rikai »segéllyel« kapcsolatban, hogy erre az USA stratégiai érdekeinek vé­delmében van szükség. Lucas szená­tor nyíltan rámutatott, hogy: »egyet­len amerikai hadosztály fenntartása évi 176 millió dollárba kerül. 38 millió dollárért 32 jugoszláv hadosztályt ka­punk.« A titóisták amerikai dollárokért eladják a jugoszláv nép nemzeti érdekeit, aláaknázzák a jugoszláv gazdasági élet alappilléreit, új ka­tonai repülőtereket, stratégiai autó­­utakat és vasútvonalakat építenek, erődöket létesítenek a népi demo­kráciákkal szomszédos határokon. Ezeket a katonai intézkedéseket a nyugati hatalmak 1950 szeptemberi londoni tanácskozásán kidolgozott terv szerint folytatják. Mint Kardelj a jugoszláv parlamentben kijelentette: Popovics jugoszláv vezérkari főnök májusban arról tárgyalt Washington­ban, hogy Jugoszláviának »nagy­mennyiségű modern fegyvert és hadi­anyagot juttatnak«. Október első felé­­ben Collins táborn­ok amerikai vezér­kari főnök látogatott el Jugoszláviába, hogy megvizsgálja a Tito-hadsereg harckészségét és személyesen irányí­totta a jugoszláv szárazföldi erők hadgyakorlatait. A november 14-én aláírt USA-jugoszláv egyezmény alap­ján az Egyesült Államok fegyvert és katonai missziót küld Jugoszláviába Az ilyen katonai missziók tevékenysé­gének jellegéről Törökország és Görögország példája alapján ítélhe­tünk. Dapcsevics tábornok, a jugo­szláv vezérkari főnök helyettese ame­rikai hírlapírók előtt nemrégiben ki­jelentette, hogy Jugoszlávia néhány amerikai atombombát szeretne kapni. »Mi — mondotta Dapcsevics — jó helyzetben vagyunk az atombomba felhasználása szempontjából.« Minő arcátlanság kell ahhoz, hogy a neki­vadult titóista lakáj ilyen kannibál kijelentések után arról beszéljen a közgyűlésben, hogy a Szovjetunió »agresszív nyomást« gyakorol Jugo­szláviára. Hazug és rágalmazó Bardeljnek az a kijelentése, hogy a szovjet kormány­nak és a népi demokráciák kormányai­nak »ellenséges cselekményei« »komo­lyan fenyegetik Jugoszlávia népeinek függetlenségét és békéjét«. Jugoszlávia nemzeti érdekeit nem a Szovjetunió fenyegeti, amelynek fiai igen sok vért ontottak, hogy Jugoszlávia népei felszabadulja­nak, hanem az ország mostani urai, akik Jugoszlávia nemzeti ér­­dekeit angol és amerikai gazdáik érdekeinek rendelik alá. Szoboljev elvtárs a továbbiakban leleplezte a titóista küldöttnek azt a hazug állítását, hogy a Szovjetunió »gazdasági blokád alá helyezte Jugo­szláviát«. A Szovjetunió a háború után hatalmas segítséget nyújtott a jugoszláv népgazdaság újjáépítése és fejlesztése terén. Éppen a belgrádi kormány sértette meg állandóan a gazdasági egyezményekben vállalt kötelezettségeit, hogy kiélezze a Szovjetunióhoz és a népi demokratikus országokhoz fűződő kapcsolatokat. Szoboljev elvtárs befejezésül kijelen­­tette: a titóista cselszövénynek az a célja, hogy becsapja a jugoszláv né­pet és a többi népet és elvonja a figyelmet arról, hogy Jugoszlávia mostani urai a nép elárulásának poli­tikáját folytatják. Kétségtelen, hogy a Tito-féle cselszövény a legszégyen­letesebb kudarcba fulladt az angol-amerikai tömbhöz tartozó országok küldöttei egymás után szó­laltak fel a titóista cselszövény támo­gatására, majd az USA küldötte mon­dott rágalmazó kirohanásokkal tele­zsúfolt beszédet a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen. Felszólalása ismételten megerősítette a Tito-kuikknek az amerikai imperia­lizmustól való függőségét, valamint azt, hogy a közgyűlés elé terjesztett titóista mesterkedés az USA kormányá­nak felbujtására és tevékeny­­részvételével történt. Újra lelepleződött a vita során az angol-amerikai szavazógép segítségé­vel korábban létrehozott úgynevezett »Balkán-albizottság« szerepe is, amelynek a feladata az, hogy az ENSZ cégére alá rejtse az U­SA és Anglia agresszív balkáni, főleg jugo­szláviai terveit. A »Balkán-albizott­ságnak« az ENSZ nevével kell takar­gatnia a titóista provokátorok és az amerikai militaristák közötti szoros együttműködést. Ezt az USA és Kanada küldöttei még egyszer meg­erősítették. Főleg a kanadai küldött jelentette ki kereken, hogy a »Balkán­albizottság« — »erkölcsi támogatás« Jugoszlávia számára. NÉPSZAVA ti Szovjetunió HL békeértekezletének felhívása a világ békeharcosaihoz Moszkva, november 30. (TASZSZ) A Szovjetunió III. össz-szövetségi Békeértekezlete a következő felhívás­sal fordult a békemozgalom minden részvevőjéhez: »Mi, a Szovjetunió népeinek képvi­selői, akik Moszkvában, a Béke Hí­veinek III. össz-szövetségi Értekezle­tén gyűltünk össze, forrón üdvözöljük a békemozgalom mindeni részvevőjét. A béketábor erői napról napra nö­vekednek és erősödnek. Az új világ­háború igazi veszélyét felismerve, a béke aktív védőinek soraiba áll min­den becsületes, különböző politikai meggyőződésű, vallású és különféle társadalmi osztályhoz tartozó ember. A béke híveinek mozgalma korunk legnagyobb népi mozgalmává vált. A két nemzetközi referendum, az atom­fegyver betiltásáról szóló stockholmi felhívás, amelyet több mint 500 millió ember írt alá és az öt nagyhatalom közötti békeegyezmény megkötését követelő felhívás, amelyet eddig már körülbelül 600 millió ember írt alá, az emberiség történetében soha nem látott vitathatatlan siker fényes bi­zonyítéka. A szovjet emberek azért harcolnak állhatatosan a békéért, mert az agresszív háborút az emberiség elleni legsúlyosabb bűntettnek és a világ egyszerű emberei számára a legna­gyobb Szerencsé­tle­nségnek tartják. Több mint 117 milló szovjet ember írta alá a békeegyezmény megköté­sét követelő felhívást és egyöntetűen kijelentette, hogy Amerika, Anglia, Franciaország és a világ minden or­szágának népeivel békében és barát­ságban akar élni. Büszkék vagyunk arra, hogy hazánk a béke erőteljes támasza, hogy a békeharc és a népek szuverenitása a Szovjetunió külpolitikájának alapja. A Szovjetunióban a béke védelme törvény, melyet 1951 márciusában a Szovjetunió Legfelső Tanácsa hozott. A háborús propagandát úgy tekintik a Szovjetunióban, mint főbenjáró bűnt. A szovjet nép lelkesen jóváhagyja és egyöntetűen támogatja a Szovjet­unió békeszerető külpolitikáját. A szovjet kormány már többször is ki­fejezésre juttatta, hogy lehetségesnek tartja a különböző rendszerű államok békés együttélését. Nem félünk a ka­pitalizmussal való békés versenytől és nem félünk az imperialista agresszo­rok ármánykodásaitól sem. Nincsen a világon olyan erő, amely letéríth­etné népünket a kommunista társadalom építésének útjáról. A szovjet nép éberen figyeli a béke ellenségeinek ármánykodásait és ké­szen áll hazája hősies, önfeláldozó védelmezésére, békés munkája megvé­désére mindazokkal szemben, akik szabadságára és függetlenségére meré­szelnek törni. A szovjet nép minden erejét a nép­gazdaság, a tudomány, kultúra és mű­vészet további fejlődésének szolgála­tába állítja. Hazánkban a nagy Sztálin kezdeményezésére gigászi természet­­átalakító munka folyik, óriási vízierő­­műveket és öntözőcsatornákat, új gyárakat, üzemeket, lakóházakat, iskolákat, kórházakat, klubokat és óvodákat építenek. A népgazda­ság fejlődésével együtt növekszik a szovjet emberek jóléte is. A szovjet emberek tántoríthatatlan béke­­akarata eloszlatja az egyszerű embe­rek félelmét az új világháború rémítő Az új világháborúra a fékevesztett reakciósok és pénzmágnások, de első­sorban az amerikai és angol pénzmág­nások szomjaznak, akik a háborúban látják a meggazdagodás forrását és a hatalmas extraprofit megszerzésének lehetőségeit. Az USA vezetőkörei im­már másfél éve folytatják pusztító rablóháborújukat a békeszerető koreai nép ellen. Az amerikai reakciósok arcátlanul megszegik az általuk aláírt nemzetközi egyezményeket, kiszélesí­tik az agresszív atlanti tömböt, új, haditámaszpontokat létesítenek a világ minden részén, lázasan fokozzák fegy­verkezési hajszájukat és egy olyan háború előkészületeit, amelyben még az atomfegyvert is felhasználnák. Eb­ből a célból változtatják a háború esz­közévé az Egyesült Nemzetek Szer­vezetét és keltik életre a japán és a német militarizmust Az amerikai reakciós sajtó és rádió napról napra aljas, hazug szovjetelle­nes propagandát terjeszt és az ellen­ségeskedés szítására törekszik a Szovjetunióval, a Kínai Népköztársa­sággal és a népi demokratikus orszá­gokkal szemben. Az atlanti tömbhöz tartozó országok népei kénytelenek viselni a katonai kiadások, a nagy adók terheit és a drágaság következ­ményeit. A fokozódó háborús veszély feltételei között elsőrendű jelentősége van a béke megvédéséért indított kam­pány további kiszélesítésének, a népek ébersége fokozásának a háborús gyúj­togatók bűnös mesterkedéseivel szem­ben. A Béke Híveinek II. Világkongres­szusa óta a béke erői minden ország­ban még jobban összetömörültek és megnövekedtek. Joszif Visszárionovics Sztálinnak, a béke nagy zászlóvivőjé­nek felhívása: »A béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe ve­szik a béke megőrzésének ügyét és végig kitartanak mellette­, új erőt ön­tön az egyszerű emberek szívébe és a béke győzelmébe vetett hitüket meg­erősítette. Ez a bölcs és világos kijelentés, amely válasz az emberek százmillióit foglalkoztató kérdésre, a békeszerető népek szívének mélyére hatolt. Nap­jainkban a béke védelmére kel a föld­kerekség minden becsületes embere, férfiak, nők, fiatalok és öregek egyaránt, mindenki, aki számára gyű­löletes a háború. Napról napra egyre tevékenyebben harcolnak az imperia­lista agresszorok háborús előkészüle­tei ellen és határozottan meghiúsítják az imperialisták véres terveit. Mi, a Béke Hívei IIl. Össz-szövetségi Értekezletének küldöttei, kifejezve a sokmilliós szovjet nép akaratát, lelke­sen jóváhagyjuk és mindenképpen tá­mogatjuk a békeharc további pro­­grammját, amelyet a Béke Világtanács bécsi ülésszaka dolgozott ki. Ezt a programmot minden szovjet ember magáénak tekinti. Ez a programm a földkerekség lakossága hatalmas több­ségének legfőbb követelését fejezi ki. Kijelentjük, hogy továbbra is szívó­san harcolunk a háborús gyújtogatók ármánykodásai ellen a világ tartós és szilárd békéjéért. Éljen a hatalmas békemozgalom! Éljen a béke!«

Next