Népszava, 1952. február (80. évfolyam, 26-50. sz.)

1952-02-01 / 26. szám

2 NÉPSZAVA Külföldi küldöttek érkeztek a Szabad Nép fennállása 10. évfordulójának ünnepségeire és a munkás-parasztlevelezők I. országos konferenciájára A Szabad Nép megjelenése tízéves évfordulójának ünnepségeire és a munkás- és parasztlevelezők 1. or­szágos konferenciájára pénteken Bu­dapestre érkezett a »Tartós békéért, népi demokráciáért!« két helyettes fő­­szerkesztője, továbbá Vu Ven Tao elvtárs, a Zsenminzsibao képviselője, Stefan Gorski, a Trybuna Ludu kép­viselője, Marco Vais, a l'Unita kép­viselője, Virgil Petrescu, a Scanteia képviselője, Emil Boconeios, a Scanteia leve­lőj­e, Renata Zsák Primo, a Rabotnicseszko Delo kép­viselője, Alekszander Velikov ,Geor­gien, a Rabotnicseszko Delo levele­zője. A Szabad Nép 10. évfordulójának ünnepségei a Magyar Sajtó Napján Február 1-én, péntek­ este 7 óra­kor a Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetősége és a Budapesti Pártbizottság a Szabad Nép megje­lenésének 10. évfordulója alkalmá­ból díszünnepséget rendez a Városi Színházban. Az ünnepi beszédet Horváth Márton elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottsá­gának tagja­ mondja. Az ünnepségen felszólalnak a külföldi testvérpártok központi lapjainak küldöttei is. A műsor keretében az Állami Opera­ház zenekara, az Állami Népi Együt­tes, a Vasas Központi Művészegyüt­tes népi énekkara, valamint Népköz­­társaságunk több neves művésze fel­lép. A Szabad Nép megjelenésének 10. évfordulóját megünneplik a Magyar Sajtó Napján az ország különböző részein is: a Rákosi Mátyás Művek­ben, Sztálinvárosban, Diósgyőrött, Ózdon, Győrött, Salgótarjánban, Kar­cagon és Túrkevén lesznek ünnepsé­gek központi előadóval. Ezeken is felszólalnak a külföldi testvérpárok központi lapjainak küldöttei. Február elsején délelőtt 11 órakor a Szabad Nép székházának földszinti csarnokában leleplezik a Szabad Nép első szerkesztője, a mártírhalált halt Rózsa Ferenc emléktábláját. Az ün­nepi beszédet Kiss Károly elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bi­zottságának tagja mondja. Hogyan harcolnak a Dinamó­gyár vezetői és dolgozói a termelés ütemének egyenletességéért Az elmúlt év folyamán a Dinamó­­gyárban állandóan ismétlődő jelenség volt a hóeleji pangás és a hóvégi ro­hammunka. Novemberben például­ az első dekádban a havi tervnek mind­össze csak 10, a másodikban 20, a har­madikban pedig 70 százalékát teljesí­tették. A havi tervek teljesítésének ez a hullámzása két okból ered: a műhe­lyek közötti igen gyenge együttműkö­désből és a munkafegyelem nagyfokú lazaságából. Az egyenletes termelés­nek ez a két súlyos akadálya kölcsön­hatással volt egymásra. A sok igazolatlan műszakmulasz­­tás, későnlövés lehetetlenné tette a műhelyek közötti jó együttműkö­dést, állandóan felborult a műlhe-­­­lyek tervszerűsége. Ugyanakkor a gyenge együttműködés­ből eredő anyag- és alkatrészhiány sok munkaórakiesést okozott a dolgo­zóknak, lazult a fegyelem, növekedett a mulasztók, a későnjövők száma. No­vemberben például 56 igazolatlan mu­lasztás és 120 későnlövés volt a gyár­ban. Ezért a hóvégi hajrában csak je­lentős túlórázásokkal vált lehetővé, hogy a gyár néhány tized százalékkal túlteljesítette a tervet. Első lépések November hónapban a vállalat mű­szaki vezetői — látva a termelési ütem tarthatatlan hullámzását — megtették az első lépéseket a termelés egyenlete­sebbé tételére. Devecseri József elv­­társ sztahanovista műszaki igazgató és Martos István elvtárs sztaharjovista mérnök, gyártási irányító, tervet dol­goztak ki a hóvégi rohammunka meg­szüntetésére. A műhelyek havi és de­­kádterveit úgy ütemezték, hogy 3 hó­nap minden szakában folyamatos le­gyen az egymást kiszolgáló műhelyek termelése. Gépcsoportokra és művelettervekre bontva készítették el a műhelyek dekádterveit, figyelembe véve a normaidőket és az előző hónapban elért termelési százalékokat. Ez alapot adott az egyenletesen emel­kedő termelés megvalósítására. A minden alkatrészre kiterjedő egy­hónapos előregyártás megvalósítása látszott az egyik legnagyobb problé­mának. Ezzel azonban számoltak a gyár vezetői és négy hónapra osztot­ták be az egyhavi »előretartás” meg­szerzését. Decemberben már az összes műhelyek új ütemterv és új »leterhe­lés« alapján láttak munkához. Mészá­ros Béla elvtárs, gyárigazgató a mű­helyek vezetőit személy szerint fele­lőssé tette a műhelytervek szállítási határidejének betartásáért. A termelés átszervezésének és az egyéni felelősség megszilárdításának eredményeként decemberben már vala­mivel kiegyensúlyozottabb lett a ter­melés. Az első dekádban a havi terv­­18 százalékát, a másodikban 32 száza­lékát, a harmadikban­­ pedig 50 szá­zalékát teljesítette a gyár. Közben egyes alkatrészekből már jelentős mennyiséget biztosítottak a következő hónap első dekádjának folyamatos ter­meléséhez. Harc a munkafegyelem m­egszilárd­tásáért November hónaphoz viszonyítva, ez javulást jelentett. A hóvégi roham­munka azonban nem szűnt meg — csak csökkent. Ez annak tulajdonítható — az »előretartási­ létrehozásának nehéz­ségein kívül —, hogy a helyes műszaki intézkedésekkel egyidejűleg nem indult meg erőteljes harc a munkafegyelem lazaságai ellen. Az üzemi­ bizottság is, a művezetők is a megjavult műszaki feltételektől, a munka folyamatosabbá tételétől , várták a fegyelem megszilárdulá­sát Ez helytelen volt. Decemberben még mindig 41 igazolatlan m­űszakmulasztás és 119 késés volt, ami nagy mérték­ben hozzájárult a hóvégi rohammunka előidézéséhez. A tanulságokat levonva, az 1952-es év elején a pártszervezet irányításá­val, az élenjáró dolgozók és a nép­nevelők részvételével megindult a terv­szerű harc a fegyelem megszilárdítá­sáért. A művezetők a szállítási tervek betartását, a napitervek teljesítését úgy biztosították, hogy mind jobban érvényre juttatták a minisztertanács művezetőkről szóló határozatát és fe­lelősségre vonták a fegyelembontókat. Ennek eredményeként január elő két dekádjában már csak öt igazolatlan mulasztás volt. A gyár műszaki vezetőinek alapos, telkes munkája egyre jobban gyümöl­csözik. A műhelyek közötti együtt­működés további javulása, a fennálló kisebb zavarok megszűnése, az egy­hónapos alkatrésztartal'­ék még egyen­letesebbé teszi majd a gyár­­termelé­sét. Az eredményekkel azonban nem engedhetnek meg a gyár vezetői mozgalmi szervei. Decemberben — amikor még jelentős volt az igazo­latlan mulasztások­­ száma és a hó­végi hajrá, a túlórázás — 4,5 száza­lékkal teljesítette túl a gyár a kész­árutervét. Januárban pedig — ami­kor már nagy mértékben csökkent az igazolatlan mulasztás, majdnem tel­jesen megszűnt a hajrá és a túlórá­zás — még az előző havi 4,5 százalé­kos tervtúlteljesítést sem ért el bizo­nyosan a gyár. .1 késések ide­jéből öt motort lehetett volna elkészíteni Miért van ez így? A gyár vezetői szerint azért, mert a januári tervelő­irányzat 3,5 százalékkal magasabb, mint a decemberi. Ez valóban így van. A januári terv teljesítése na­gyobb feladatok elé állítja a gyár dolgozóit, mint a decemberi. A terv túlteljesítése azonban mégis nagyobb lehetne az előző hónaphoz viszo­nyítva, ha a gyár vezetői, az­ob ki­használnák a fokozatosan egyenlete­sebbé váló termelés rejtett tartalé­kait. Nagy mértékben csökkent ugyan az igazolatlan műszakmulasztások száma, az üzemi bizottság, a műve­zetők azonban kevés figyelmet szentelnek a néhán­y perces késésekre. Pedig: sok kicsi sokra megy. Mezei Miklós elvtárs, a programmiroda ve­zetője például kiszámította, hogy január első két dekádjában a 84 későn­ jövő néhány perces késésének ideje egyenlő öt motor elkészítésének idejével. Növelné a tervtúlteljesítést a munkaverseny még szélesebb körű ki­­terjesztése is. Kétségtelen, hogy az üzemi bizottság jó­ munkát végzett a március 9-i felajánlások megszervezé­sével. Majdnem kivétel nélkül minden dolgozó vállalta, hogy Rákosi elvtárs születésnapját jobb munkával, maga­sabb teljesítménnyel, a selejt csökken­tésével — ünnepli. Hiba azonban, hogy a tervek, felajánlások teljesíté­sének nincs nyilvánossága. A dolgo­zók az év eleje óta nem tudják, hol tartanak vállalásukkal milyen telje­sí­tményszázalékot értek el. A versenytábla még mindig a decemberi eredményeket hirdeti. Sem a műszakiak, sem a sztahano­visták nem versenyeznek egymás kö­zött, pedig nagy szükség lenne rá. A legutóbbi műszaki értekezleten pél­dául közösen vállalták a műszakiak, hogy a sztahanovistákkal karöltve a jelenlegi 30 átképzés teljesítményét március 9-ig száz százalék fölé eme­lik. Ha személy szerint nem tesznek felajánlást a gyengébben teljesítők megsegítésére, ha nem vetélkednek e felajánlás határidő előtti teljesíté­séért, félő, hogy a vállalás nem jár majd a várt eredménnyel. Ezeknek a hiányosságoknak a meg­­­szüntetésével februárban sokkal na­gyobb, mértékbe­n túlteljesíthetik a ter­­­­vét a Dinamó-gyár dolgozói, mint az elmúlt hónapban. % 1952 FEBRUÁR 1, PÉNTEK Értekezleteken, röpüléseken vitatják mi a műszakiak és a bányászok loy Árpád kezdeményezését, a „Termelj ma­tikét, mint tegnap !“-igalma! A DOROGI SZÉNBÁNYÁK üzemei­nél szerdán a kiszálló harmadok veze­tői és dolgozói termelési értekezlete­ken csatlakoztak Loy elvtárs kezdemé­nyezéséhez. A VIII-as akna dolgozói csaknem teljes létszámmal megjelentek a megbeszélésen. Széki András főmér­nök vállalta, hogy minden műszaki előfeltételt megte­remt ahhoz, hogy az üzem túltelje­sítse napi terveit. Petrik István harmadvezető arra tett vállalást, hogy a »Termelj ma többet, mint tegnap!«­jelszó megvalósításával kilencvenről fokozatosan 110 csillére fejleszti üzemrészének termelését. A középkáderek példáján fellelkesülve az értekezleten számos értékes vállalás született Elekes Ferenc, munkaérdem­­rendes sztahanovista vájár harmada nevében felajánlotta,, hogy napi 18 csille helyett 24 csillés átlagra emelt termelést. Mézes Ferenc 24 csilléről 30-ra, a Koncz-, a Balázs- és a Bán­brigád tagjai 15 csille helyett napi húsz csille szén kitermelésére tettek válla­lást. A X-es aknán Ri­tting József vájár csapata indított elsőnek harcot a mindennapi száz csille szénterme­lés eléréséért, a 78 csillés napi előirányzattal szemben. A »Termelj ma többet, mint tegnapA­ mozgalom keretében Sek­fied­ Imre bri­gádja a 66 csillével szemben nyolcvan­­csill és napi álagtermelés elérését tűzte ki célul. A 404-es csapat tagjai elvál­lalták, hogy a szállítóvázak fenntartási munkálatait kifogástalanul elvégzik, hogy a brigádok a­ jó pályán zavartala­nul és akadálymentesen szállíthassa­nak. A Dorogi Szénbányák többi akna­­üzemeinél is egyre több és több har­madvezető, brigádvezető kapcsolódik be a »Termelj ma többet, mint teg­nap! «­mozgalomba, hogy mielőbb va­lóra válthassák Rákosi elvtárs 60. szü­letésnapjára tett felajánlásaikat. PETŐFI-BÁNYA frontmesterei­t is elhatározták Loy Árpád elvtárs felhí­vásával, a »Termelj ma többet, mint tegnap­«­mozgalommal kapcsol­atban, hogy csatlakoznak a nagyszerű kez­deményezéshez. A déli III-as front me­s­tere, Pál Antal elvtárs elhatározta, hogy versenyre hívja Loy elvtársi csa­patát. Kedd délután az üzemi három­szög ülést tartott, amelyen Kriston Béla elvtárs, területi szakszervezeti el­nök ismertette Loy elvtárs kezdemé­nyezését. Az értekezlet részvevői el­határozták, hogy 31-én és 1-én mind a három harmadban megbe­szélést tartanak a bányamesterek, aknászok, felvigyázók, csapat­­vezetők és a legjobb sztahanovis- ■ ták részvételével, hogy mielőbb csatlakozzanak Loy elv­társ kezdeményezéséhez. Petőfi-bánya dolgozói már szombaton és hétfőn be­szélgettek a frontmesterekkel Loy elv­társ mozgalmáról. A megbeszélés nyo­mán máris mutatkoznak eredmények a bányászok körében. Hétfőn, kedden és szerdán a múlt évi másfélszázalé­­kos igazolatlan hiányzó létszámmal szemben az említett három napon csak egy bányász hiányzott igazolatlanul. Az üzemek dolgozói felkészülnek a termelési értekezletekre Angyalföldi Bútorgyár: Az értekezleten elmondjuk, hogyan teljesítettük vállalásunkat Brigádommal együtt készülünk a termelési értekezletre. Az értekezleten elmondom majd, hogyan teljesítettük eddig szeretett Rákosi elvtársunk 60. születésnapja megünneplésére tett versenyvállalásunkat. Januári mun­kánk szép eredményekkel zárult. A 22 főre ütemezett napi 26 darab típusszekrény helyett a vállalás sze­rint 12 tagú brigádunknak 28 darabot kellene készítenie. E célunkat azóta túlszárnyaltuk és egyes napokon 30—31 darabra emeltük termelésün­ket. A brigádtagok közül ,már többen túlteljesítették vállalásukat. Tóth Fe­renc, aki elhatározta, hogy 155 szá­zalékos teljesítményét 175-ra emeli fel, a hónap utolsó tíz napjában ezen jóval túl, a 183 százaléknál tartott. Egyes napokon Tóth neve mellé két­száz százalékot írtak a versenytáb­lára. Kevés. Volna,, azonban, ha csak a, számokat­­ sorolnám fel. Beszélek, ír majd arról is, ami lehetővé tette a­ jó eredményeket. Sztahanovista mű-­­­vezetőnk, Sáreczki előf'Srs gondosko­dik a folyamatos anyagellátásról. So­kat lendített munkánkon, hogy min­den nap ellenőrizhettük saját ered­ményeinket. Versenytáblánkon olvasható a brigád és az egyén napi előirány­zata. Másnap a brigád minden tagja tudja, hogyan teljesítette ezt és mennyit keresett A brigádban velem együtt négy szta­hanovista segíti a gyengébbeket. Egy­mást segítő módszerünk eredménye, hogy a munkafelajánlás megtétele óta brigádunk átlaga 191-ről 213 szá­zalékra emelkedett. A termelési értekezleten megbeszél­jük, februárban hogyan növeljük to­vább eddigi eredményeinket, hogyan hasznosítjuk az év első hónapjának tapasztalatait. Olyan munkát végzünk, hogy a múlt évben elnyert vándor­zászló ezután is nálunk maradjon. Kocsis István brigádvezető, sztahanovista Angyalföldi Bútorgyár vaslat alapján — beosztottak padok szerint az egyes munkadarabokat, így az az esztergályos, aki eddig kü­lönféle szerszámokkal, gépbeállítás­sal különféle munkadarabokat esz­tergált, most­ már csak egyfajtájú megmunkálást végez. Ennek az intéz­kedésnek nagy szerepe van abban, hogy havi tervünket teljesíteni tud­juk. Ha azonban tovább akarunk jutni, további erőfeszítésekre van szükség. Ezért beszámolómban szinte kéz­zelfoghatóan szeretném meg­mutatni, hogy milyen hibák van­nak még a munkafegyelem terü­letén. " Szembe akarom állítani például Si­mon József és leváltója, Nagy Fri­gyes munkáját. Mind a ketten azonos munkán dolgoznak, tapasztalatuk, ké­pességük is hasonló. Viszont amíg Nagy Frigyes 120—130 százalékos eredménnyel dolgozik, Simon, általá­ban a száz százalékot sem éri el, mert nem használja ki jól a munka­időt. A termelési értekezletet is fel fogom használni, hogy az olyan ro­nosokat, mint Füzi Ede, Czirbik Sán­dor, vagy­ Kraft Károly, megbírál­jam és a­­ dolgozók elé -az olyan be­csületes, tiszteletreméltó szakmun­kást állítsam példaképül, mint az öreg Purczell elvtárs aki pontos, fegyelmezett munkával rendszere­sen eléri a 140—150 százalékot.­ Az eddigi tapasztalatok alapján bízom: ha alapos, hasznos tanulsá­gokat adó beszámolóval állok a ter­melési értekezleten munkatársaim elé, akkor hozzászólásaikban ők is komoly segítséget adnak a vezetés­nek és ezen túlmenően egész további munkánkat sikerül előrelendíteni. Denkovics Ferenc üzemvezető Magyar Felvonógyár, forgácsolóműhely Angyalföldi Textilművek: Megszilárdítjuk a munkafegyelmet örömmel olvastam, hogy a terme­lési értekezleten sor került a Rákosi elvtárs 60. születésnapjára indított verseny eddigi eredményeinek értéke­lésére. Én magam azt vállaltam, hogy teljesítményemet tíz százalékkal eme­lem, a minőséget is tíz százalékkal javítom, két szaktársnőmnek pedig átadom munkamódszeremet. Tudom, hogy a fonal milyen nagy kincs, ezért azt is felajánlottam, hogy tíz szá­zalékkal csökkentem a hulladékot. Csoportom két tagját: Zsiga Péterné sztahanovistát, aki ötszázalékos mennyiségemelést, tízszázalékos minő­ségjavítást vállalt és Tarcsa La­josáét, aki tízszázalékos mennyi­ségemelést, kétszázalékos hulladék­csökkentést ajánlott fel, párosver­­senyre hívtam ki. Először saját, felajánlásommal ve­tettem számot, majd hozzákezdtem, hogy­ megbeszéljem csoportom tagjai­val, hogyan állnak vállalásuk telje­­sítésével. Ellenőrzés közben rájöttem, hogy nem is tudjuk pontosan, meny­nyi a napi tervünk. Megkérdeztem erről mesterünket, aki megmondta, hogy terv szerint fejenként napi 375.000 vetést kell csinálnunk. Nem elégszem meg azzal, hogy elmon­dom a tervszámot csoportom tagjai­nak. Szükségünk van állandó verseny­­táblára, amely feltünteti, hogy a műhely és az egyes dolgozóié hol tartanak a terv teljesítésében. Gondoskodom arról, hogy mire ösz­­szejövünk a termelési értekezletre, már ezen az alapon értékelhessük január havi munkánkat. A fegyelmet is meg kell szilárdíta­nunk. Hárman is vannak közöttünk, Badics Anna, Gruman Ilona meg Kruppa Margit, akik alig dolgoztak egy keveset, máris sétálni, beszél­getni kezdenek. Ebbe nem nyugszom bele és addig foglalkozom velük, amíg belőlük is rendes fegyelmezett szövő lesz. Kraft E­dérré bizalmi, sztahanovista szövő Angyalföldi Textilművek Magyar Felvonógyár: Beszámolok a javaslatok sorsáról Még sohasem birkóztunk meg olyan nagy feladatokkal, mint januárban, így azután éppen elég tapasztalatról számolhatok be a februári termelési értekezleten. Először természetesen arról fogok beszélni, hogy mi lett a januári értekezleten elhangzott javaslatok sorsa. A legfontosabb közülük az volt, amelyik a munka jobb megszervezé­sére irányult. Azóta — éppen a ja­ Válasz a diósgyőri Kugler-brigádnak­ Szerdán 310 százalékra teljesítették napi tervüket az ózdi Bódi-brigád tagjai Lapunk tegnapi számában hírt ad­tunk arról, hogy Kugler elvtárs, Kossuth-díjas sztahanovista henge­rész brigádja vezet a diósgyőri és ózdi hengerészek párosversenyében. A hírre­ azonnal válaszoltak az ózdi Bódi-brigád tagjai, akik Rákosi elv­­társ születésnapjának méltó meg­ünneplésére napi terveik 12 százalékos túlteljesítését tűzték ki célul. A válasz­ból kiderül, hogy az új tervév első napjaiban anyagnehézségek miatt maradtak le a Bódi-brigád tagjai. A műszaki vezetők azonban erőteljes harcot indítottak az anyaghiány el­len. Az anyagellátás megjavulása és, a munkabeosztás tervszerűbbé tétele nyomán 26-án 206, 28-án 310, 29-én 217 és 30-án 310 százalékra teljesítet­ték napi tervüket a Bódi-brigád tag­jai, akik most erőteljesen fokozzák tovább eredményes harcukat, hogy biztosítsák az elsőséget a diósgyőri Kugler-brigád előtt.

Next