Népszava, 1952. február (80. évfolyam, 26-50. sz.)
1952-02-19 / 41. szám
Világ proletárjai egyesüljetek! c* NÉPSZAVA ! szovjet sajtó a szovjet-magyar barátsági szerződés megkötésének negyedik évfordulójáról Ünnepi műszakkal köszöntik az üzemek dolgozói a Magyar-Szovjet Barátság Hónapját ! A MAGYARSAK SZ ÉPVEZETE Öt PONTI LAP) A 80. ÉVFOLYAM, 41. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1952 FEBRUÁR 19. KEDD ) Sztálin, Svernyik és Visinszkij elvtársak üdvözlő táviratai magyar államférfiakhoz .A szovjet-magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírásának negyedik évfordulója alkalmából Dobi István elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének. Budapest Kérem Elnök Elvtársat és a Magyar Népköztársaság Kormányát, hogy a szovjet-magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírásának negyedik évfordulója alkalmából fogadják jókívánságaimat . Sztálin Rónai Sándor elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének, Budapest. Kérem, hogy a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság közötti barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírásának negyedik évfordulója alkalmából fogadja a Szovjetunió Legfelső Tanácsának jókívánságait és az én személyes szerencsekívánatainak. N. Svernyik Kiss Károly elvtársbak, a Magyar Népköztársaság külügyminiszterének, Budapest A szovjet-magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés negyedik évfordulója alkalmából kérem Önt, Miniszter Elvtárs fogadja jókívánságaimat. Kívánom, hogy az országaink közötti barátság tovább erősödjék. A Visinszkij Magyar államférfiak üdvözlő táviratai Sztálin, Svernyik és Visinszkij elvtársakhoz , Sztálin generalisszimusz elvtársnak. Moszkva A szovjet-magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírásának negyedik évfordulóján az egész magyar nép hálával és Szeretettel küldi üdvözletét a dicső szovjet népnek és Önnek, népünk nagy barátjának. A magyar nép tudatában van annak, hogy nemcsak felszabadulását és függetlenségét köszönheti Önnek, Generalisszimusz Elvtárs és a hatalmas Szovjetuniónak, hanem azt is, hogy a Szovjetunió nagylelkű és hathatós támogatásával a szocializmus építésének útjára léphetett és hogy hazánk mezőgazdasági országból ipari országgá alakult át Szilárd elhatározásunk, hogy a szovjet néppel való barátságot még szorosabbra fűzzük, mert ez a magyar nép boldog jövőjének legbiztosabb záloga. Kívánjuk ezen a napon, hogy a baráti szovjet nép az Ön bölcs vezetése alatt újabb nagyszerű sikereket érjen el a kommunizmus építésében és a világ békéjének védelmében. Dobi István, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke N. N. Svernyik elvtársnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Prezídiuma elnökének, Moszkva. Engedje meg, hogy a szovjet-magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírásának évfordulóján a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében legmelegebb jókívánságaimat adjam át Önnek és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének. Ez a szerződés a szocializmus építése terén elért sikereinknek fontos tényezőjévé vált s lehetővé tette a magyar nép számára, hogy méltó helyet foglaljon el a szabadságszerető népek családjában. Szilárdan meg vagyok győződve arról, hogy a szovjet és a magyar nép napról napra mélyülő barátsága egyre hatalmasabb erőforrása lesz szocialista építőmunkánknak és a békéért a Szovjetunió vezetésével folytatott harcunknak. Rónai Sándor, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke A. J. Visinszkij elvtársnak, az SZSZKSZ külügyminiszterének, Moszkva. A szovjet-magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírásának negyedik évfordulója alkalmából legőszintébb szerencsekívánataimat fejezem ki Önnek és a nagy szovjet népnek. Az egyezmény megkötése óta eltelt négy év folyamán a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság közötti baráti kapcsolatok megszilárdultak és elmélyültek. A magyar nép soha el nem múló hálával gondol arra a hatalmas, önzetlen segítségre, amelyben építő munkájának minden területén a Szovjetunió részesíti. Híven a szovjet-magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződéshez, a magyar nép a szabadságszerető népek Szovjetunió vezette táborának soraiban elszántan folytatja harcát az imperialista háborús gyújtogatók agresszív politikája ellen a béke nagy ügyéért. Kiss Károly, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere II Magyar-Szovjet Barátság Hónapja hozzájárul ahhoz, hogy a demokrácia, a szocializmus és a béke javára tovább erősödjék népeink barátsága Operaházi ünnepséggel megkezdődött a Magyar-Szovjet Barátság Hónapja h hétfő este, a szovjet-magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírásának negyedik évfordulóján ünnepi díszelőadás keretében nyílt meg a Magyar-Szovjet Barátság Hónapja. Hét óra után néhány perccel nyílt szét az Operaház bársonyfüggönye és a nézőteret zsúfolásig megtöltő közönség hatalmas tapssal köszöntötte a színpadon helyet foglaló elnökséget. A gyönyörűen feldíszített színpadon az elnökség asztalánál foglalt helyet népünk szeretett, vezére, a nagy Sztálin legjobb magyar tanítványa, Rákosi Mátyás elvtárs. Ott ültek Gerő Ernő, Farkas Mihály, Révai József elvtársak és a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának több más tagja; Rónai Sándor elvtárs, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Dobi István, a minisztertanács elnöke. Az elnökségben foglalt helyet J. D. Kiszeljov, aSzovjetunió magyarországi nagykövete és a Magyar-Szovjet Barátság Hónapja ünnepségeire Magyarországra érkezett szovjet delegáció tagjai, élükön K. V. Szkrjabin Sztálindíjas akadémikussal, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa tagjával. Az elnökségi asztalnál ült a Magyar-Szovjet Társaság országos vezetőségének több tagja is. A megnyitó díszelőadáson megjelent politikai és kulturális életünk számos kiválósága, valamint a baráti államok külképviseleteinek vezetői. A magyar és szovjet himnusz elhangzása után Erdei Ferenc földművelésügyi miniszter, a Magyar-Szovjet Társaság elnöke nyitotta meg a díszelőadást, majd Darvas József közoktatásügyi miniszter mondott ünnepi beszédet. Konferenciáján felállt egy öreg, 62 esztendős, fejkendős parasztasszony, Tamás Istvánné, a dunaföldvári »Alkotmány« tszcs tagja. Arról beszélt, hogy ő, a grófok és kulákok agyongyötört cselédje, hogyan ért el — hacsak öreg korára is — az értelmes, munkával boldog életig. Arról beszélt, hogy az őszi munka végeztével 62 évével is elment két hónapra Sztálinvárost építeni. Tamás Istvánné, ha más névvel is, sok tízezer, sok százezer van már ebben az országban. Ott vannak ezek az emberek a gyárakban, a bányákban, a messzi falvakban, az iskolákban, ott mára tanácsokban s a parlamentben is. Újítanak és mindennap többet termelnek, túlszárnyalják a megdönthetetlennek hitt normákat, hétköznapi emberekből hősökké nőnek fel a munka és a harc szép hevületében. A költő szavaival élve: valóban »új nép« és »másfajta zaj...« ez. S jól tudja azt is és soha el nem felejti, honnan e megifjító erő. Darvas József végül elmondotta, hogy decemberben jelen volt a Szovjetunió népeinek békekongresszusán. A kongresszuson egymásután szólaltak fel a küldöttek, írók, művészek, sztahanovistái, a kommunizmus nagy építkezéseinek munkásai, mérnökei. Valami csodálatos erő és biztonság áradt szavukból, minden mozdulatukból. Voltak a kongresszuson néger, maláj s más gyarmati népek képviselői. Emberek, akik talán itt, a világszabadság fővárosában érezhették magukat először mindenki mással egyprilyjogű embernek. Sugárzó arccal figyelték ,a küldöttek felszólalásait. Szemük sokszázmillió még elnyomott ember lelkes odaadását fejezte ki s azt a bizonyosságot, hogy az az erő, amely ezeknek az embereknek — szovjet embereknek — a szavaiból sugárzik, nekik is elhozza majd a szabadságot. A felszólalók között ott volt a sztálingrádi erőmű építőinek küldötte is. Elmondotta, hogyan építik a béke, a kommunizmus nagy alkotását. Ahol a vas és a vér tengere zúdult szét tíz évvel ezelőtt, nemsokára a cimljanszki tenger hullámai terülnek szét. A sztárlingrádi munkás szavaiból is az a bizonyosság áradt felénk, hogy ez az erő, amely ma a természetet kényszeríti térdre, — térdre tudja kényszeríteni —, ha kell — a ma, vagy holnap Hitlerét is. Nem Sztálingrádnál már, hanem a béke fegyverei előtt. — Ilyen néppel: az erő, az emberi nagyság népével köt bennünket öszsze immár örökre széttéphetetlen barátság. — A szovjet-magyar barátsági együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezményt a szovjet hősök vére pecsételte meg, akik eljöttek ide hozzánk Moszkvából, Ukrajnából, a grúz hegyek közül, Szibéria végtelen földjeiről, hogy elhozzák a szabadságot. Megpecsételte népünk örök elmúlhatatlan hálája. — Soha nem leszünk hozzá hűtlenek! — fejezte be lelkes tapssal fogadott beszédét Darvas József közoktatásügyi miniszter. Darvas József: úr szocialista Szovjetunió segítsége: az idősebb, az erősebb, a gazdagabb testvér önzetlen segítsége — Ma van négy esztendeje annak — kezdte beszédét Darvas József —, hogy a hatalmas szocialista Szovjetunió és a népi demokratikus Magyarország képviselői Moszkvában, a szabad világ dicső fővárosában aláírták a két ország, a két nép közötti barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezményt. — Országunk urai a múltban sok szerződést kötöttek, de azokat nem a nép kötötte. A szovjet-magyar barátsági szerződést a nép kötötte. Olyan nép, amelyet a Szovjetunió erős, testvéri keze emelt ki a szolgaságból, olyan nép, amely a munkásosztály, a párt és Rákosi elvtárs vezetésével már ráeszmélt igazi helyére a világban. — Ez a szerződés azt jelenti a mi számunkra, hogy népünk szabadsága és függetlensége örökre biztosított, mert a világ leghatalmasabb országa, minden nép szabadságának s függetlenségének támasza, védelmezője áll mellettünk. A szovjet-magyar barátsági együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezmény a békés építőmunka biztosítást jelenti számunkra. Azt jelenti, hogy szocialista építésünknek népünk alkotóereje mellett van még egy hatalmas, kiapadhatatlan erőforrása: a Szovjetunió állandó, közvetlen segítsége, példamutatása. Darvas József ezután a magyar nép újjászületéséről, arról a hatalmas útról beszélt, amelyet az ország, a felszabadulás óta megtett. Szólt arról, hogy Rákosi Mátyás elvtársat is a Szovjetunió szabadította ki a fasiszták gyilkos börtönéből. — Azt, hogy van pártunknak, népünknek olyan vezetője — mondotta —, aki biztos kézzel vezet bennünket előre, mindenekelőtt a Szovjetuniónak, Sztálin népének, Sztálinnak köszönhetjük. Hivatkozott ezután az ötéves terv második évének sikeres befejezéséről szóló hivatalos jelentés adataira. Az elmaradott agrár Magyarország ipari Magyarország lett, új üzemek, új városok születtek, nőttek és nőnek ki szinte a földből. A fejlődésnek ezt a hatalmas tempóját csak a Szovjetunió állandó, közvetlen anyagi és erkölcsi segítsége tette lehetővé. Megállapította, hogy a kapitalista országok gazdasági »segítsége« nyomában a kis, gazdaságilag gyengébb országokban a szabadság eltiprása, a gyarmati szolgaság jár. Ezzel szemben a szocialista Szovjetunió segítsége, az idősebb, az erősebb, a gazdagabb testvér önzetlen segítsége. A terv teljesítéséről szóló jelentés adatainak beszédes számaiban benne van a Szovjetunió segítsége, benne van annak eredménye, hogy a szovjet tapasztalatok gazdag kincstárából merítünk. Benne van az, hogy a szovjet nép a gazdasági, technikai és szellemi segítség eszközeivel segít a népi demokratikus országok népeinek alkotó lendületük kibontakoztatásában. S amikor az itt járt szovjet elvtársak átadták a maguk munkamódszerét, nem csupán egy-egy kiváló újítást adtak át, hanem élő példaként odaállították a dolgozók elé annak az új embernek, a szocialista embernek a típusát, aki minden nap harcba indul a régi normák megdöntésére. Darvas József miniszter beszéde további részében a kulturális téren nyújtott szovjet segítségről beszélt, majd így folytatta: — Szocialista építésünk részeként ma egy új kultúra bontakozik ki nálunk: a formájában nemzeti, tartalmában szocialista új magyar kultúra. S ebben hatalmas segítséget jelent a Szovjetunió csodálatos gazdagságú kultúrája. Csoda-e az, ha nálunk is — mint a többi népi demokratikus országokban is — olyan áradó szeretet veszi körül a szovjet kultúra alkotásait? Ha százezrek néznek meg egyegy képkiállítást, egy-egy filmet? Nem csoda — mert népünk a sajátjának, a magáénak is érzi ezt a kultúrát. Annak az életnek a tiszta, hiteles ábrázolását kapja benne, amely lelé munkájával, harcaival maga is törekszik s amelyhez győzelmeivel egyre közelebb ér. A mi dolgozóink azoknak az embereknek az életét, példáját ismerik meg ezekből az alkotásokból, akikhez hasonlóak akarnak lenni becsületben, emberségben, tudásban, hősiességben, hazaszeretetben: a Szovjetunió legszebb alkotásának, a szovjet embernek az életét . A szovjet kultúra ezért lesz egyre inkább nemcsak segítője, hanem szerves része is a mi kialakuló, új kultúránknak. Megemlítette ezután, hogy a munkás- és parasztlevelezők országos Sskrjabin akadémikus: Népeink sokoldalú és szoros kulturális kapcsolatai napról napra bővülnek Darvas József nagy tetszéssel fogadott beszéde után K. I. Szkrjabin Sztálin-díjas akadémikus, a szovjet kulturális küldöttség vezetője emelkedett szólásra— Kedves Barátaim! — Engedjék meg, hogy a Magyar- Szovjet Barátság Hónapja megnyitása alkalmával köszöntsem önöket és hogy a szovjet kultúra művelői, valamint a VOKSZ, a Külföldi Kapcsolatokat Ápoló Össz-szövetségi Társaság, az Uráli Népi Együttes és a szovjet művészek szívből jövő, testvéri üdvözletét adjam át a Magyar-Szovjet Társaság tagjainak és az egész dolgozó magyar népnek. — Elvtársak! Napjainkban a szovjet népnek és a magyar népnek éppen úgy, mint az egész haladó emberiségnek közös feladata hatástalanná tenni az új háború propagandáját, megvédeni a békét s a népek barátságát és együttműködését. — Az újabb világháborúra készül®