Népszava, 1952. február (80. évfolyam, 26-50. sz.)

1952-02-19 / 41. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! c* NÉPSZAVA ! szovjet sajtó a szovjet-magyar barátsági szerződés megkötésének negyedik évfordulójáról Ünnepi műszakkal köszöntik az üzemek dolgozói a Magyar-Szovjet Barátság Hónapját ! A MAGY­ARS­­A­K S­Z É­PVEZE­TE Öt PONTI LAP) A 80. ÉVFOLYAM, 41. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1952 FEBRUÁR 19. KEDD ) Sztálin, Svernyik és Visinszkij elvtársak üdvözlő táviratai magyar államférfiakhoz .A szovjet-magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírásának negyedik évfordulója alkalmából Dobi István elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének. Budapest Kérem Elnök Elvtársat és a Magyar Népköztársaság Kormányát, h­ogy a szovjet-magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segély­­nyújtási szerződés aláírásának negyedik évfordulója alkalmából fogad­ják jókívánságaimat . Sztálin Rónai Sándor elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének, Budapest. Kérem, hogy a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság közötti barát­sági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírásának negyedik évfordulója alkalmából fogadja a Szovjetunió Legfelső Tanácsának jókívánságait és az én személyes szerencsekívánatainak. N. Svernyik Kiss Károly elvtársb­ak, a Magyar Népköztársaság külügyminiszterének, Budapest A szovjet-magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyúj­tási szerződés negyedik évfordulója alkalmából kérem Önt, Miniszter Elv­­­­társ fogadja jókívánságaimat. Kívánom, hogy az országaink közötti barát­ság tovább erősödjék. A­ Visinszkij Magyar államférfiak üdvözlő táviratai Sztálin, Svernyik és Visinszkij elvtársakhoz­ ­, Sztálin generalisszimusz elvtársnak. Moszkva A szovjet-magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segély­nyújtási szerződés aláírásának negyedik évfordulóján az egész magyar nép hálával és Szeretettel küldi üdvözletét a dicső szovjet népnek és Önnek, népünk nagy barátjának. A magyar nép tudatában van annak, hogy nemcsak felszabadulását és függetlenségét köszönheti Önnek, Generalisszimusz Elvtárs és a hatalmas Szovjetuniónak, hanem azt is, hogy a Szovjetunió nagylelkű és hathatós támogatásával a szocializmus építésének útjára léphetett és hogy hazánk mezőgazdasági országból ipari országgá alakult át Szilárd elhatározásunk, hogy a szovjet néppel való barátságot még szo­rosabbra fűzzük, mert ez a magyar nép boldog jövőjének legbiztosabb záloga. Kívánjuk ezen a napon, hogy a baráti szovjet nép az Ön bölcs vezetése alatt újabb nagyszerű sikereket érjen el a kommunizmus építésében és a világ békéjének védelmében. Dobi István, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke N. N. Svernyik elvtársnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Prezídiuma elnökének, Moszkva. Engedje meg, hogy a szovjet-magyar barátsági, együttműködési és köl­csönös segélynyújtási szerződés aláírásának évfordulóján a Magyar Népköz­­társaság Elnöki Tanácsa nevében legmelegebb jókívánságaimat adjam át Önnek és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének. Ez a szerződés a szocializmus építése terén elért sikereinknek fontos tényezőjévé vált s lehetővé tette a magyar nép számára, hogy méltó helyet foglaljon el a szabadságszerető népek családjában. Szilárdan meg vagyok győződve arról, hogy a szovjet és a magyar nép napról napra mélyülő barát­sága egyre hatalmasabb erőforrása lesz szocialista építőmunkánknak és a békéért a Szovjetunió vezetésével folytatott harcunknak. Rónai Sándor, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke A. J. Visinszkij elvtársnak, az SZSZKSZ külügyminiszterének, Moszkva. A szovjet-magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyúj­tási szerződés aláírásának negyedik évfordulója alkalmából legőszintébb sze­­rencsekívánataimat fejezem ki Önnek és a nagy szovjet népnek. Az egyezmény megkötése óta eltelt négy év folyamán a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság közötti baráti kapcsolatok megszilárdultak és elmélyültek. A magyar nép soha el nem múló hálával gondol arra a hatalmas, önzetlen segítségre, amelyben építő munkájának minden területén a Szovjet­unió részesíti. Híven a szovjet-magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződéshez, a magyar nép a szabadságszerető népek Szovjetunió vezette táborának soraiban elszántan folytatja harcát az impe­rialista háborús gyújtogatók agresszív politikája ellen a béke nagy ügyéért. Kiss Károly, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere II Magyar-Szovjet Barátság Hónapja hozzájárul ahhoz, hogy a demokrácia, a szocializmus és a béke javára tovább erősödjék népeink barátsága Operaházi ünnepséggel megkezdődött a Magyar-Szovjet Barátság Hónapja h hétfő este, a szovjet-magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös­­ segélynyújtási szerződés aláírásának negyedik évfordulóján ünnepi díszelőadás keretében nyílt meg a Magyar-Szovjet Barátság Hónapja. Hét óra után néhány perccel nyílt szét­ az Operaház bársonyfüggönye és a nézőteret zsúfolásig megtöltő közönség hatalmas tapssal köszöntötte a színpadon helyet foglaló elnökséget. A gyönyörűen feldíszített színpadon az elnökség asztalánál foglalt helyet népünk szeretett, vezére, a nagy Sztálin legjobb magyar tanítványa, Rákosi Mátyás elvtárs. Ott ültek Gerő Ernő, Farkas Mihály, Révai József elvtársak és a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának több más tagja; Rónai Sándor elvtárs, a Népköz­­társaság Elnöki Tanácsának elnöke, Dobi István, a minisztertanács elnöke. Az elnökségben foglalt helyet J. D. Kiszeljov, a­­Szovjetunió magyarországi nagykövete és a Magyar-Szovjet Barátság Hónapja ünnepségeire Magyar­­országra­ érkezett szovjet delegáció tagjai, élükön K. V. Szkrjabin Sztálin­­díjas akadémikussal, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa tagjával. Az elnök­ségi asztalnál ült a Magyar-Szovjet Társaság országos vezetőségének több tagja is. A megnyitó díszelőadáson megjelent politikai és kulturális életünk szá­mos kiválósága, valamint a baráti államok külképviseleteinek vezetői. A magyar és szovjet himnusz elhangzása után Erdei Ferenc földmű­velésügyi miniszter, a Magyar-Szovjet Társaság elnöke nyitotta meg a dísz­előadást, majd Darvas József közoktatásügyi miniszter mondott ünnepi beszédet. Konferenciáján felállt egy öreg, 62 esztendős, fejkendős parasztasszony, Tamás Istvánné, a dunaföldvári »Al­kotmány« tszcs tagja. Arról beszélt, hogy ő, a grófok és ku­lákok agyon­gyötört cselédje, hogyan ért el — ha­csak öreg korára is — az értelmes, munkával­ bo­ldog életig. Arról beszélt, hogy az őszi munka végeztével 62 évével is elment két hónapra Sztá­­linvárost építeni. Tamás Istvánné, ha más névvel is, sok tízezer, sok száz­ezer van már ebben az országban. Ott vannak ezek az emberek a gyá­rakban, a bányákban, a messzi fal­vakban, az iskolákban, ott már­­a tanácsokban s a parlamentben is. Újítanak és mindennap többet ter­melnek, túlszárnyalják a megdönthe­tetlennek hitt normákat, hétköznapi emberekből hősökké nőnek fel a munka és a harc szép hevületében. A költő szavaival élve: valóban »új nép« és »másfajta zaj...« ez. S jól tudja azt is és soha el nem felejti, honnan e megifjító erő. Darvas József végül elmondotta, hogy decemberben jelen volt a Szovjet­unió népeinek békekongresszusán. A kongresszuson egymásután szólaltak fel a küldöttek, írók, művészek, szta­hanovistái, a kommunizmus nagy építkezéseinek munkásai, mérnökei. Valami csodálatos erő és biztonság áradt szavukból, minden mozdulatuk­ból. Voltak a kongresszuson néger, maláj s más gyarmati népek kép­viselői. Emberek,­ akik talán itt, a világszabadság fővárosában érez­­hették magukat először mindenki mással egyprilyjogű embernek. Su­gárzó arccal figyelték ,a küldöttek felszólalásait. Szemük sokszázmillió még elnyomott ember lelkes odaadá­sát fejezte ki s azt a bizonyosságot­, hogy az az erő, amely ezeknek az embereknek — szovjet embereknek — a szavaiból sugárzik, nekik is elhozza majd a szabadságot. A felszólalók között ott volt a sztálingrádi erőmű építőinek küldötte is. Elmondotta, hogyan építik a béke, a kommunizmus nagy alkotását. Ahol a vas és a vér tengere zúdult szét tíz évvel ezelőtt, nemsokára a cimljanszki tenger hullámai terülnek szét. A sztár­lingrádi munkás szavaiból is az a bi­zonyosság áradt felénk, hogy ez az erő, amely ma a természetet kényszeríti térdre, — térdre tudja kényszeríteni —, ha kell — a ma, vagy holnap Hitlerét is. Nem Sztálingrádnál már, hanem a béke fegyverei előtt. — Ilyen néppel: az erő, az emberi nagyság népével köt bennünket ösz­­sze immár örökre széttéphetetlen ba­rátság. — A szovjet-magyar barátsági együttműködési és kölcsönös segély­­nyújtási egyezményt a szovjet hősök vére pecsételte meg, akik eljöttek ide hozzánk Moszkvából, Ukrajnából, a grúz hegyek közül, Szibéria végtelen földjeiről, hogy elhozzák a szabad­ságot. Megpecsételte népünk örök­ elmúlhatatlan hálája. — Soha nem leszünk hozzá hűtle­nek! — fejezte be lelkes tapssal fo­gadott beszédét Darvas József köz­­oktatásügyi miniszter. Darvas József: úr szocialista Szovjetunió segítsége: az idősebb, az erősebb, a gazdagabb testvér önzetlen segítsége — Ma van négy esztendeje annak — kezdte beszédét Darvas József —, hogy a hatalmas szocialista Szovjet­unió és a népi demokratikus Magyar­­ország képviselői Moszkvában, a sza­bad világ dicső fővárosában aláírták a két ország, a két nép közötti barát­sági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezményt. — Országunk urai a múltban sok szerződést kötöttek, de azokat nem a nép kötötte. A szovjet-magyar barátsági szerződést a nép kötötte. Olyan nép, amelyet­ a Szovjetunió erős, testvéri keze emelt ki a­­ szol­gaságból, olyan nép, amely a mun­kásosztály, a párt és Rákosi elvtárs vezetésével már ráeszmélt igazi helyére a világban. — Ez a szerződés azt jelenti a mi számunkra, hogy népünk szabad­sága és függetlensége örökre biz­tosított, mert a világ leghatalmasabb országa, minden nép szabadságának s függet­lenségének támasza, védelmezője áll mellettünk.­­ A szovjet-magyar barátsági együttműködési és kölcsönös segély­­nyújtási egyezmény a békés építő­munka biztosítást jelenti szá­munkra. Azt jelenti, hogy szocialista építésünknek népünk alkotóereje mel­lett van még egy hatalmas, kiapad­hatatlan erőforrása: a Szovjetunió állandó, közvetlen segítsége, példa­­mutatása. Darvas József ezután a magyar nép újjászületéséről, arról a hatal­mas útról beszélt, amelyet az ország, a felszabadulás óta megtett. Szólt arról, hogy Rákosi Mátyás elvtársat is a Szovjetunió szabadította ki a fasiszták gyilkos börtönéből. — Azt, hogy van pártunknak, né­pünknek olyan vezetője — mondotta —, aki biztos kézzel vezet bennünket előre, mindenekelőtt a Szovjetunió­nak, Sztálin népének, Sztálinnak kö­szönhetjük. Hivatkozott ezután az ötéves terv második évének sikeres befejezéséről szóló hivatalos jelentés adataira. Az elmaradott agrár Magyarország ipari Magyarország lett, új üzemek, új városok születtek, nőttek és nőnek ki szinte a földből. A fejlődésnek ezt a hatalmas tempóját csak a Szovjet­unió állandó, közvetlen anyagi és erkölcsi segítsége tette lehetővé. Megállapította, hogy a kapitalista országok gazdasági »segítsége« nyo­mában a kis, gazdaságilag gyengébb országokban a szabadság eltiprása, a gyarmati szolgaság jár. Ezzel szem­ben a szocialista Szovjetunió se­gítsége, az idősebb, az erősebb, a gazdagabb testvér önzetlen segít­sége. A terv teljesítéséről szóló jelentés adatainak beszédes számaiban benne van a Szovjetunió segítsége, benne van annak eredménye, hogy a szovjet tapasztalatok gazdag kincstárából me­rítünk. Benne van az, hogy a szovjet nép a gazdasági, technikai és szel­lemi segítség eszközeivel segít a népi demokratikus országok népeinek al­kotó lendületük kibontakoztatásában. S amikor az itt járt szovjet elvtár­sak átadták a maguk munkamód­szerét, nem csupán egy-egy kiváló újítást adtak át, hanem élő példaként odaállították a dol­gozók elé annak az új embernek, a szocialista embernek a típusát, aki minden nap harcba indul a régi normák megdöntésére. Darvas József miniszter beszéde további részében a kulturális téren nyújtott szovjet segítségről beszélt, majd így folytatta: — Szocialista építésünk részeként ma egy új kultúra bontakozik ki ná­lunk: a formájában nemzeti, tartal­mában szocialista új magyar kultúra. S ebben hatalmas segítséget jelent a Szovjetunió csodálatos gazdagságú kultúrája. Csoda-e az, ha nálunk is — mint a többi népi demokratikus országokban is — olyan áradó szere­tet veszi körül a szovjet kultúra alko­tásait? Ha százezrek néznek meg egy­­egy képkiállítást, egy-egy filmet? Nem csoda — mert népünk a saját­jának, a magáénak is érzi ezt a kultú­rát. Annak az életnek a tiszta, hite­les ábrázolását kapja benne, amely lelé munkájával, harcaival maga is­ törekszik s amelyhez győzelmeivel egyre közelebb ér. A mi dolgozóink azoknak az em­bereknek az életét, példáját isme­rik meg ezekből az alkotásokból, akikhez hasonlóak akarnak lenni becsületben, emberségben, tudás­ban, hősiességben, hazaszeretet­ben: a Szovjetunió legszebb alko­tásának, a szovjet embernek az életét . A szovjet kultúra ezért lesz egyre inkább nemcsak segítője, hanem szerves része is a mi kialakuló, új kultúránknak. Megemlítette ezután, hogy a mun­kás- és parasztlevelezők országos Sskrjabin akadémikus: Népeink sokoldalú és szoros kulturális kapcsolatai napról napra bővülnek Darvas József nagy tetszéssel foga­dott beszéde után K. I. Szkrjabin Sztálin-díjas akadémikus, a szovjet kulturális küldöttség vezetője emelke­dett szólásra­— Kedves Barátaim! — Engedjék meg, hogy a Magyar- Szovjet Barátság Hónapja megnyitása alkalmával köszöntsem önöket és hogy a szovjet kultúra művelői, vala­mint a VOKSZ, a Külföldi Kapcsola­tokat Ápoló Össz-szövetségi Társaság, az Uráli Népi Együttes és a szovjet művészek szívből jövő, testvéri üdvöz­letét adjam át a Magyar-Szovjet Tár­saság tagjainak és az egész dolgozó magyar népnek. — Elvtársak! Napjainkban a szovjet népnek és a magyar népnek éppen úgy, mint az egész haladó emberiségnek közös feladata hatásta­lanná tenni az új háború propagandá­ját, megvédeni a békét s a népek ba­­rátságát és együttműködését. — Az újabb világháborúra készül®

Next