Népszava, 1952. április (80. évfolyam, 77-100. sz.)

1952-04-24 / 95. szám

­TS32 ÁPRILIS 24. CSÜTÖRTÖK — ■ ———3 A Magyar Népköztársaság minisztertanácsának határozata a termelőszövetkezetek gazdasági megszilárdításáról és munkafegyelmének megerősítéséről A minisztertanács a termelőszövet­kezetek és termelőszövetkezeti csopor­tok példamutató gazdálkodásának elő­segítésére határozatot hozott. I. A vezetés megszilárdítására a minisztertanácsi határozat leszö­gezi, hogy a termelőszövetkezetek el­nöke a közgyűlés és az igazgatóság (intézőbizottság) határozatai alapján, az alapszabály és a fennálló törvé­nyek, rendeletek, jóváhagyott termelési tervek szerint egyéni felelősséggel irányítja a termelőszövetkezet gazdál­­kodását. A termelőszövetkezeti elnök felelős azért, hogy állandóan emelked­jék a termelőszövetkezetben a termés­hozam és a jövedelem, hogy elterjesz­­szék az élenjáró termelési tapasztala­tokat, megszervezzék a brigádokat, a főbb munkaszakaszok terveit időben el­készítsék és a gazdálkodást a terv elő­írásai szerint­­ irányítsák. A határozat szerint a brigádvezetőkkel az elnök­nek időben kell közölnie az egyes bri­gádok munkájára vonatkozó utasítá­sait. Az elnök a brigádvezeték meg­kerülésével nem adhat ki utasítást. Az elnök személyében felelős azért, hogy a szövetkezet eleget tegyen vala­mennyi kötelezettségének (ezek között beadási kötelezettségének) az állam iránt. II. A növénytermelés­­ fejlesztése érdekében részletes útmutatásokat ad határoza­tában a minisztertanács. Mindenek­előtt felhívja a szövetkezetek figyel­mét, hogy alkalmazzák a fejlett terme­lési eljárásokat, mint a kukorica négy­s­zetes vetését, a kukoricánál a pótbe­porzást és a cukorrépánál, burgonyá­nál, valamint a kukoricánál a négy­szeri, de legkevesebb a háromszori kapálást. A járási tanácsok és gép­állomások agronómusainak munkáját elsősorban a termelőszövetkezetekben elért terméseredmények alapján kell megítélni. A magas terméshozam biztosítása­­Érdekében növelni kell a termelőszö­vetkezeti tagok felelősségérzetét. Ezért a növénytermelési­­brigádo­kat lehetőleg egy vetésforgó ide­jére kell megszervezni és a te­rületet erre az időre a szükséges gazdasági felszereléssel, igásállatok­­kal jegyzőkönyvileg kell átadni. A brigád köteles a területet a termelési tervek alapján megművelni és azon minden munkát elvégezni. A kapás­­növénnyel bevetett területeket a kézi­munkák jó elvégzése érdekében ki kell osztani a brigádtagok között. Minden brigádtag legyen felelős egy-egy terü­let fő megmunkálásáért. A brigádok és munkacsapatok mun­káját az elért terméseredmények alap­ján kell értékelni. A minisztertanács határozata megszabja, milyen jutalom­ban részesülnek a tervüket túlteljesítő brigádok, brigádtagok. Gabonaféléknél például a terven felül termelt gabona­félék egynegyed részét természetben ki kell osztani a brigád tagjai és az azon a területen dolgozó traktoristák között, az illető gabonaféle területé­nek megmunkálása, learatása és csép­­lése során teljesített munkaegységeik arányában. Kukorica, burgonya, mák, napraforgó és zöldségfélék esetében — ha a munkacsapat a részére kijelölt egész területen a tervnél többet ter­mel — a munkacsapat tagjainak mun­kaegységek arányában, természetben meg kell kapniuk jutalomképpen a terven felüli termés egynegyed rés­zét. A cukorrépa, gyapot, rostlen, ricinus és más ipari növényeknél a terven felül termelt és az államnak átadott terményekért kapott pénzösszeg 25 százalékát kell hasonlóképpen jutalom­ként szétosztani. A kapásnövényeknél a tervben meg­szabott terméshozam túlteljesítése esetén jutalom illeti meg az illető terület gépi munkáit elvégző trakto­ristákat is abban az esetben, ha az általuk megművelt területen az egész brigád, de legalább két munka­csapat túlteljesítette termelési tervét. Jutalmat a szövetkezet csak abból a terményfajtából adhat a tervet túl­­teljesítőknek, amelyből a termelő­szövetkezet a kötelező beadást hiány­talanul teljesítette. Nem részesíthetők jutalomban azok a tagok, akik az elő­írt kötelező munkaegységeket nem teljesítették. A minisztertanácsi határozat végül felhívja az I. és II. típusú termelő­­szövetkezeteket, hogy fordítsanak gondot a munka helyes megszervezé­sére. A gépállomások igazgatóinak és a tanácso­knak pedig kötelességükké teszi, hogy az I. és II. típusú ter­melőszövetkezeteket támogassák a kezelés megszilárdításában, és az alapi szabályszerű gazdálkodás kialakítá­sában. III. A közös állattenyésztés fejlesztése érdekében a minisztertanács határozata szerint minden termelőszövetkezet létesítsen legalább három állattenyésztő-telepet (szarvasmarha, sertés, baromfi). Fog­lalkozzanak sertéshizlalással. Az ál­lattenyésztés színvonalának emelése érdekében vezessék be a fejlett zoo­­technikai eljárásokat, mint az egyedi t­akarmányozás, háromszori­ négyszeri fejes, mesterséges borjúnevelés, zöld futószalag. Minden állatfajta tenyésztésére vagy hizlalására külön brigádot kell szervezni. Gondoskodni kell arról, hogy a magas eredményeket elért dol­gozók — amennyiben a termelőszö­vetkezet abból a termésből teljesítette az évi beadást — megfelelő jutalom­ban részesedjenek. A határozat rész­letesen előírja, hogyan kell megszer­vezni a munkát az állattenyésztésben és a tervteljesítés esetén milyen jutal­mat kaphat az állatgondozó. A sertés­­tenyésztő brigádokban például egy-egy sertéstenyésztőhöz 20—25 anyakocát kell beosztani. A malacozási terv túl­teljesítéséért természetben ki kell adni neki juta­lomképpen a meghatározott terven felül kéthónapos korig felnevelt malacok közül minden ötödik malacot. Felhívja a határozat az I. és II. tí­pusú tszcs-ket, hogy jövedelmük nö­velése érdekében létesítsenek közös ál­lattartást, különösen sertéstenyészetet és hizlalót. IV. A munkafegyelem megszilárdítása érdekében a határozat leszögezi, hogy a termelő­­szövetkezetek feladataikat csak akkor tudják végrehajtani, ha minden tag és munkaképes családtag megfelelően ki­veszi részét a mezőgazdasági munkák­ból. A minisztertanács, figyelembe véve a termelőszövetkezetek és gép­állomások dolgozóinak II. Országos Tanácskozásán hozott határozatot, a termelőszövetkezeti dolgozók széles körben megnyilvánuló követelését, el­rendeli, hogy a termelőszövetkezet minden tagjának — férfiaknak, nőknek egyaránt — évenként legalább 120 munkaegységet kötelessége teljesíte­nie (a kisgyermekes anyáknak 80 munkaegységet). Az egyes munkák idején, mint például a növényápolás 40, az aratás és cséplés idején 30, az őszi terménybetakarítás idején pedig mintegy 30 munkaegységet kell telje­síteni. Annak a tagnak, aki akár az aratás, a csép­lés, vagy a növény­­ápolás idején nem teljesíti az előírt munkaegységeket: az év végi zár­számadáskor az egész évben teljesí­tett valamennyi munkaegységének annyi százalékát kell levonni, ahány százalék hiányzik a fenti munkasza­kaszokra megszabott munkaegységek teljesítéséből. A kenyérgabonának a kötelezettsé­gek teljesítése után fennmaradó ré­szét kizárólag a tagok és családtag­jaik munkaegységeinek arányában le­het szétosztani. Előleget is csak a már teljesített munkaegységek arányában lehet folyósítani. Gondoskodni kell ar­ról, hogy a brigádvezetők és munka­­csapatvezetők naponként és egyénen­ként állapítsák meg a tagok végzett munkáját. A vezetőség gondoskodjék arról, hogy minden termelőszövetkezeti tag elsajátítsa a számolást a munka­egységekkel. Harcolni kell az igazság­talan egyenlősdi nyílt és rejtett meg­nyilvánulásai ellen. A tagoknak rendszeresen kell jár­niuk munkába. Ennek elősegítése ér­dekében a munkacsapatvezetők időben értesítsék a tagokat a munka kezde­téről és helyéről. Azoknak a tagok­nak, akik figyelmeztetés ellenére sem járnak rendszeresen munkába, mulasztott munkanaponként a ter­melőszövetkezet közgyűlésének hatá­rozata szerint egy-két munkaegységet kell levonni. A súlyosabb munka­­fegyelem ellen vétőket ki is zár­hatja a szövetkezet közgyűlése. Gondoskodni kell arról, hogy a csa­ládtagok minél nagyobb számban ve­gyék ki részüket sürgős munkák ide­jén a szövetkezet munkájából. A munka sürgősségének megfelelően minden rendelkezésre álló munkaidőt teljesen ki kell használni, ahogyan az a mezőgazdaságban általában is szo­kásos. Harcolni kell az olyan káros nézetek ellen, amelyek figyelmen kívül hagyják a mezőgazdasági munka sajá­­tos jellegét és így, sok esetben az ellenség hatása alatt, a legnagyobb dologidőben is nyolc órára akarják korlátozni a munkaidőt és ezzel gátol­­ják a termelőmunkát, s megrövidítik a tagokat. A termelőszövetkezet tagjai 1952 május­a után csak a termelőszövetke­zet elnökének, illetve igazgatóságának írásbeli engedélyével vállalhatnak a termelőszövetkezeten kívül más mun­kát. Az engedély nélkül más munka­helyen, de nem állami üzemekben dol­­gozó termelőszövetkezeti tagokat fel kell szólítani a visszatérésre a ter­melőszövetkezetbe. A közgyűlés csök­kentheti az ilyen tagokat megillető részesedést, illetve jutalmat s végső esetben ki is zárhatja őket a termelő­szövetkezetből. Azokban a termelőszövetkezetekben, ahol a név bizonyos munkaszakaszai­ban előreláthatóan munkaerőfelesl­eg jelentkezik, már jóelőre meg kell szer­vezni e munkaerőnek a népgazdaság és a tagok érdekében történő felhasz­nálását. E célból a vezetőség mag­állapodást létesíthet állami gazdasá­gokkal és más mezőgazdasági vagy ipari üzemekkel is.­­ V. Az állami fegyelem megszilárdítása érdekében a határozat leszögezi, hogy a ter­melőszövetkezeteknek példát kell mu­­tatniuk az állami fegyelem betartása terén. Pontosan és kellő időben hiánytalanul eleget kell tenniök minden állami, elsősorban beadási kötelezettségüknek, a gépállomással szemben fennálló tartozásaiknak, ter­melési szerződéseiknek. A beadási kötelezettség teljesítéséért egyetemle­gesen felelősek a termelőszövetkezet tagjai. A termelőszövetkezet elnöke személyében felelős a termelőszövet­kezet valamennyi állami kötelezett­ségének teljesítéséért. A tagság előtt havonként be kell számolnia arról, hogy a szövetkezet eleget tett-e ál­­­lanti kötelezettségeinek, illetve mi­lyen intézkedéseket kell tenni, hogy a kötelezettségeket időben megfele­lően tudják teljesíteni. A termelőszövetkezet csak abban az esetben oszthatja ki természetben a termékek megfelelő hányadát és csak abban az esetben­ értékesítheti terményeit szabadpiacon, ha a járási begyűjtési miniszteri meghatalmazott írást állít ki részére a beadás telje­sítéséről. A minisztertanácsi határo­zat ismerteti, milyen büntető rend­szabályokat kell érvénybe léptetni a beadási kötelezettséget nem teljesítő termelőszövetkezet ellen, illetve szük­ség esetén mikor kell a járási ta­nács elnökének bűnvádi feljelentést tennie a termelőszövetkezet elnöke és a mulasztást elkövető tagjai ellen Annak a termelőszövetkezetnek, amely beadási kötelezettségét azért nem­­teljesítette, mert a szükséges ter­mékeket a tagok között kiosztotta, vagy szabadpiacon értékesítette, be­adási kötelezettségét a hátralékos mennyiség öt százalékával, 15 napnál hosszabb késedelem esetén tíz száza­lékával fel kell emelni és a teljesítésre újabb határidőt kell­ adni. Ha az újabb határidőn belül sem teljesíti kötele­zettségét, készpénzben kártérítést kell kivetni. A kártérítés mértékét ugyan­úgy kell megállapítani, mint a dolgozó parasztoknál (a hátralékos termékek szabadpiaci ára + 20 százalék). A kártérítést a tagok munkaegységrésze­sedésének pénzbeli részéből kell fe­­dezni. Ezen a címen azonban egy évben a munkaegységek szerint kioszt­ható készpénzjövedelemnek legfeljebb 25 százalékát lehet igénybe venni. Ha ez az összeg a kártérítést nem fe­dezné, a hátralékot a következő évre kell átvinni. A kártérítés mellett még teljesíteni kell a hátralékos termékek beadását is. Ha a termelőszövetkezet beadási kötelezettségét nem teljesítette, sem­ a termelőszövetkezetet, sem a vezető­t jutalmazni, kitüntetésre előterjeszteni nem lehet. Kivéve, ha a beadási köte­lezettség hátralékos részét valamilyen címen (például elemi kár) elengedték. A tanácsoknak segíteniük kell a szö­vetkezeteket a beadás teljesítésében, időben kell értesíteniük azokat a be­adási határidőkről. Az elmaradt ter­melőszövetkezetek elnökeivel egyénen­ként beszéljék meg a hátralék teljesí­tésének módját. VI. A minisztertanács vándorzászlaja elnyerésének feltételei A minisztertanács az ország há­rm legjobb termelőszövetkezetét vándor­­zászlóval és­­a­z ország élenjáró ter­melőszövetkezeti gazdasága­ címmel tünteti ki. A vándorzászlóval együtt a legjobb termelőszövetkezet százezer forint, a második ötvenezer­ forint, a harmadik huszonötezer forint jutalom­ban részesül. A kitüntető díj elnyerésének fel­tétel: a), az­ alaji szabály és kom­ányz* Kohászatunk feladatai Az a forró szeretet, amely kohá­szainkat Rákosi elvtárshoz fűzi, az a lelkesedés, amellyel születésnapjára és felszabadulásunk ünnepére készül­tek, száz és ezer tonna terven felül gyártott vas és acél termelésében tük­röződik. Ezt bizonyítja a Központi Statisztikai­ Hivatal negyedévi terv­­jelentése, amely szerint vaskohásza­tunk teljes termelési tervét 4 és fél százalékkal, készárutermelési tervét pedig 3,2 százalékkal túlszárnyalta. Az előrehaladás lendületét, szocialista ütemét jellemzi, hogy 1951 első ne­gyedéhez képest csaknem egynegyedé­vel, 23 százalékkal növekedett a ko­hászat termelése. Nagyok az eredmények, de még nagyobbak a feladatok. A második negyedévi terv mintegy 8 százalék­kal megnövelt követelményeket állít kohászaink elé. A feladatok meg­oldása megköveteli, hogy elemezzük az elmúlt negyedévi munkát is a tanulságokat felhasználva, még ered­­ményesebben harcoljunk ebben a ne­gyedévben a terv teljesítéséért. A nyersvastermelésben január, feb­ruár hónapban jelentős elmaradást okozott a télre való felkészülés el­hanyagolása. Ennek következtében a nagyolvasztók anyagellátása hiányos, munkamenetük kapkodó, egyenetlen lett. A nagyolvasztók dolgozói ezért a második negyedévet Diósgyőrben 3,9, Ózdon pedig 9 százalékos adós­sággal kezdték. A legdöntőbb feladat tehát a munka jobb megszervezése a szovjet kohászok nyersvasgyártási tapasztalatai alapján. Jobbá­­ kell tenni az ércelőkészítést, fokozni a tö­mörítő művek termelését, biztosítani a nagyolvasztók elegyösszetételének állandóságát. Népgazdaságunk meg­követeli a kohóművek vezetőitől és dolgozóitól, hogy tervük teljesítése mellett minél hamarabb letörlesszék negyedévi adósságukat. Ebben segít­ségükre lesz ötéves tervünk büszke­sége, az új diósgyőri nagykohó üzembe­­helyezése, amely a legmodernebb szovjet technika alkalmazásával, szovjet segítséggel készült. A diós­győri kohászok külön megtisztelő fel­adata, hogy az új technika tökéletes elsajátításával biztosítsák a nagy­­olvasztó termelésének gyors felfutá­sát, üzembiztos, egyenletesen emel­kedő menetét. Az éveleji nyersvastermelés elma­radása a Martin-acélművek munká­jára is kihatott. A martinászok azon­ban Rákosi elvtársinak tett ígéretük teljesítésével a negyedév végére behoz­ták elmaradásukat. Értek el ered­ményt a minőség terén is. Diós­győrött például novemberhez képest negyedére csökkent a szakadt önte­csek száma. A selejt 8.27-ről 4,3 szá­zalékra csökkent azáltal, hogy a technológiai előírásokat következete­sebben betartották. 80 százalékra nö­velték az alsóöntések számát, minő­ségi brigádot szerveztek az öntő­csarnokban. De a tavaly őszi marti­­nászértekezlet 3,5 százalékos célkitű­zésének még így is alatta maradtak Az acélmű munkájában a legnagyobb hiányosságot a programmszerű gyár­tástól való eltérés, a martírracél minő­ségi hibái jelentik. Ezért ebben a ne­gyedévben martinászaink különös gondot fordítsanak a kemencék mun­kájára, az adag helyes levezetésére, az acél jó kifőrésére,­ a tiszta lecsa­­pólásra, az öntőberendezések tisztán­tartására. Martinműveink dolgozói­nak legfontosabb feladata a minőségi acélgyártás fokozása. Ezzel biztosít­ják hengerműveink programmszerűsé­­gét, tervszerű munkáját is. A hengerművek termelésének hul­lámzását az egész ipar megérzi. Hen­germűveink munkájában az eredmé­nyek mellett éppen a tervszerűség, a programmtartás területén sok még a hiányosság. Az ózdi lemezsoron pél­dául márciusban 58,5 százalékra esett vissza a programmszerűség és csupán a bugakiszállításnál értek el 90 száza­lékon felüli tervszerűséget. A diósgyőri hengerészek jobb munkát végeztek, de a gerendasoron itt is 18 százalékkal maradtak el a programom mögött. A második negyedévben a hengerművek dolgozói előtt mindenekelőtt az a fel­adat áll, hogy a nagyszerű szovjet gyorshengerlési mozgalom elterjeszté­seig behozzák elmaradásukat. Ahol a műszaki vezetők felkarolták a gyors­­hengerlést, ott máris nagyszerű ered­mények születtek. Az ózdi bugasoron például alapos műszaki terveket dol­goztak ki a hengersorok termelékeny­ségének növelése érdekében. A mű­szaki vezetők minden erejükkel segí­tették a mozgalmat — Marosi elvtárs öt újítást nyújtott be a gyorshenger­­léssel kapcsolatban — és a negyedév rendeletek betartása, a szövettel­.­ demokrácia érvényesítése, sz'­á­d munkafegyelem és példás rend a gazdaság területén; b) a növényter­melési és állattenyésztési tervek telje­sítése, illetve túlteljesítése, a mező­gazdasági munkák határidőre tör­rő elvégzése; c) az állami kötetezettségek pontos, határidőre való teljesítése. A v­ándor zás­zlót és a pénzjutalmat a második negyedévben átlagában 65 százalékkal emelték a termelékenységet. A tavalyi országos hengerészértekezlet célkitűzéseit a diósgyőri hengerészek csak két soro­zaton érték el, mert műszaki terveiket nem kellő alapossággal fektették fel. A gyorshengerlési mozgalom eddigi eredményeit csak első lépcsőnek sza­bad tekinteni, jó szervezőmunkával kell törekednünk az eredmények to­vábbfejlesztésére. Nem tartott lépést a hengersorok meggyorsításával a kikészítő üzemek fejlődése. A hengerlési­ idő és a kiké­­szítési idő egyensúlyát a kikészítés meggyorsításával minél hamarább meg kell teremteni. Ez a műszaki­ intézke­dések mellett a munkaverseny szer­vezésének és erre a területre való irá­nyításának kérdését állítja előtérbe. Sikereink egyik fő forrása az a len­dület, kezdeményező erő, alkotó hő­siesség, amely a szocialista munka­verseny során bontakozik ki kohá­szaink körében. A diósgyőri óriáskohó nyolchónapos felépítése, az ózdi »Április 4« nagyolvasztó nyolc és fél­napos átépítése, az ózdi­ hengerművek nagyjavításának elvégzése másfél nap alatt — mind a verseny sikerét mu­tatják. A legdöntőbb feladat tehát a verseny kiszélesítése, helyes irányítása. A hengerművekben az ütemes terme­lés és a gyorsított módszerek alkalma­zása a kiszállítási idő megrövidíté­séért — ez legyen a legfőbb verseny­eik A Martin-üzemekben a programok­­szerinti adagok gyártása legyen a jel­szó és a minőségi előírások betartása mellett a grafikon szerinti munkát he­lyezzék a verseny homlokterébe. A műszaki vezetők a verseny­vállalások mindennapi ellenőrzését kössék ösz­­sze a termelés egyenletesen emelkedő ütemének­ ellenőrzésével. Be kell vonni a versenybe a gépészetet, darusokat, mindazokat, akik munkájukkal a gra­fikon szerinti termelést biztosítják. A verseny műszaki előfeltételeit is az eddiginél gondosabban kell bizto­sítani. A dolgozók versenylendületé­nek, a termelés növekedésének egyik akadálya a gyakori üzemzavar, gép­hiba, mely elsősorban a tervszerűtlen javítások miatt jelentkezik. Az ózdi kohóműnél 308 óra állásidőt oko­zott a tervszerűtlen javítás, a diós­győri Martin-acélműben a gépészeti és villamossági berendezések hibáiból származó állásidő 600 óránál is töb­bet tesz ki. Fel kell számolni azt a helytelen gyakorlatot, hogy a javí­tási programmot egyes, gyárrészlegek vezetői az »elmaradások behozásának« jelszavával felborítsák. A javítási ter­vet a termelési terv részleteként kell kezelni, amelynek teljesítése a terme­lési tervvel együtt kötelező. A javítá­sok elhalasztása helyett vezetőink készüljenek fel a programm szerinti karbantartásra. Fordítsanak több gondot a gépészeti és villamossági üzemzavarok megelőzésére és a hen­gercserék gyors végrehajtását bizto­sító feltételek megteremtésére. Mindezek mellett az eddiginél sok­kal fokozottabb figyelemmel kell a munkafegyelem felé fordulni­. A kohá­szok döntő többsége fegyelmezett, pontos ,­n szocialista építés hű kato­nája. Az első negyedévben közel felére csökkent a két döntő kohászati üze­münkben az igazolatlan mulasztók száma. De ez a szám még mindig igen magas. Emellett a munkafegyelem te­rén elért eredményeinket lerontja az is, hogy az igazolatlanul mulasztók számának csökkenése mellett — első­sorban Ózdon — növekedett az ál­be­­tegek száma. Az eddiginél sokkal erő­teljesebben kell­­ felvenni a harcot a munkafegyelem megszegőivel szemben. A művezetők még keményebben élje­nek a minisztertanács által reájuk ru­házott jogokkal. A szakszervezet az eddiginél alaposabb nevelőmunkával vegye ki részét ebből a harcból és a kohászok többségét képező öntudatos dolgozókra támaszkodva erősítse azt a szellemet, melyben a fegyelmezet­lenség, az indokolatlan mulasztás szé­gyen és gyalázat. Közeledik május elseje, a nemzet­közi munkásosztály nagy ünnepe. Ko­hászainknak a nagy ünnepre készülve az elmaradások behozásával, a máso­dik negyedév feladatainak naponkénti teljesítésével és túlteljesítésével kell bebizonyítaniok, hogy az ország dol­gozó népe, egész népgazdaságunk szá­míthat rájuk. Harcoljanak kohászaink az első negyedévi tapasztalatok fel­használásával tovább, hogy hazánk mielőbb a vas és acél országává, a béketábor még erősebb bástyájává váljék. . . Komjáthy László kohó- és gépipari miniszterhelyettes NÉP 52 ÉVA egy év munkája alapján a Termelőszö­vetkezeti Tanács adja át a győztesé­nek a következő esztendő januárjának első felében. A vándorzászlót, az »ország élenjáró termelőszövetkezeti gazdasága« címet és a pénzjutalmat egyazon termelőszövetkezet több­gy­­mást követő évben is elnyerheti. A pénzjutalom felhasználásáról a tet­őzd, a szö­vetkezet közgyűlése. don...

Next