Népszava, 1952. június (80. évfolyam, 127-151. sz.)

1952-06-01 / 127. szám

NÉPSZAVA Jó versenyszervezéssel segítse a bányászok jó kezdeményezéseit, a herbolyai Terv-záró üzemi bizottsága A Sar­óka zárnéi Szénbánya Vállalat dolgozói élretörtek a bánya-, energia- és vegyipari vállalatok versenyében. A jelentés megállapítja: "Az eredmé­nyekhez döntően hozzájárult a műsza­kiak jó munkája, a frontfejtések meg­szervezésének megjavítása, valamint a Szovjetuniótól kapott Donbassz-kom­­bájn mind tökéletesebb alkalmazása.­ A herbolyai Terv-táró bányászai és műszaki dolgozói szívós munkával, a termelés jobb megszervezésével, a kombájn és a szállítógépek mind töké­letesebb kihasználásával egyenletesen fokozták teljesítményüket s ezzel je­lentősen hozzájárultak vállalatuk ki­magasló eredményeihez. A bánya kombájnos frontja első negyedévi ter­vét 106.1 százalékra teljesítette. Ápri­lisban 106.2 százalékot ért el, május­ban pedig 107 százalékra növelte tel­jesítményét. Tökéletesítették a ciklusos munkaszervezést A gépek teljesítőképességének jó ki­aknázását elsősorban az tette lehe­tővé, hogy tökéletesítették a ciklus­­grafikon szerinti munkaszervezést. Májusban sikerült megvalósítaniuk a 24 órás ciklust. A kombájn­kezelők, a front bányászai és a műszakiak váll­vetve harcoltak a ciklusos munkaszer­vezés megjavításáért. Tudják, hogy ez egyik döntő feltétele a gépek jobb ki­aknázásának, a termelés állandó és egyenletes fokozásának. A legnagyobb akadályt a szállítási zavarok okozták. Ezért a front szállító-alapvágatába — az addigi két kaparószalag helyett — egy kétláncos szovjet kaparót szerel­tek be. Ezzel a rendkívüli teherbírású szállítógéppel biztosították, hogy a fronton kitermelt szenet gyorsan to­vábbíthassák. A kombájn és a szállítógépek mun­kájának folyamatossága azt követelte, hogy meggyorsítsák a biztosítási mun­kálatokat is. A front bányászainak ja­vaslatára külön fabeadó-brigádokat szerveztek. A külszínen géppel előké­szített, méretszerinti fát szállítanak a frontra, így a biztosításra fordított időt tetemesen megrövidítették. Döntő feladat volt az üzemzavarok csökkentése, a megelőző és az üzem­­közbeni karbantartás megjavítása. A Donbassz-kombájn, valamint a kaparó- és gumiszalagok bármelyikének hibája az egész front leállását jelenti, hiszen e gépek munkája szorosan egymás­hoz kapcsolódik. Ha egyetlen kaparó­szalag leáll , megbénul az egész frontfejtés. Ezért bevezették, hogy a kombájn kezelői és a szállítógépek dol­gozói műszakról műszakra feljegyzést készítenek gépeik működéséről, észre­vételeket és javaslatokat tesznek. A karbantartók így mindig pontosan tá­jékozottak, megismerik a leggyakoribb hibaforrásokat és a kisebb hibákat azonnal kijavítják. E módszer szép eredményeket hozott: a Donbassz­kombájnnál májusban egyetlen eset­ben sem volt üzemzavarból származó kiesés és a szállítógépeknél is egyhar­­madára csökkent a veszteségi idő. A gépkezelők és karbantartók szoros együttműködése nyomán a kombájnos fronton áprilishoz viszonyítva, május hónapban 37 százalékkal emelkedett a gépkihasználás foka. Szervezze meg az fib a front bányászainak versenyét A szocialista verseny, a kombájn­brigádok nemes versengése új lendü­lettel viheti tovább a gépkihasználást, a termelés fokozását. Sándor József elvtárs, kiváló kombájnkezelő szerint: *Eddig még nem versenyeztünk egy­mással s nem döntöttük el, ki a leg­jobb gépkezelő, melyik a legjobb kom­bájnos brigád. Úgy hiszem, nem dol­goztunk eddig sem rosszul. Bizonyos azonban, hogy még többre is képesek volnánk, ha versenyre kelnénk egy­mással.­­A gépkezelők örömmel ver­senyeznének, hiszen szeretik munkáju­kat. Nagyon-nagyon megszerették a kombájnt, e nagyszerű szovjet gépet. Sándor elvtárssal együtt a többi kom­bájnvezető is így beszél: »Sohasem dolgoznék mással, mint a Donbassz­­szal. Olyan így a munka, hogy csak öröme telik benne az embernek.« A Terv-táró bányászainak eddigi eredményei bizonyítják, hogy a termelés állandó fokozásának egyik döntő fel­tétele a gépek egyenletes, jó kihaszná­lása. A további sikerek alapja, hogy az Eb felkarolja a bányászok törekvé­sét a gépek jobb kihasználására és széleskörű versenyszervező munkával segítse a termelés emelését. Az ab kötelessége, hogy a gépek teljesítő­képességének még jobb kiaknázása ér­dekében, a bányászok kívánságának megfelelően, mozgalmat szervezzen a kombájnos fronton. A legjobb gép­kezelők: Sándor József, Puskás Já­nos és Sz. Tóth József elvtársak ma­guk is azon a véleményen vannak, hogy a verseny még nagy tartalékokat tárhat fel a bányában. Szervezze meg az ob a kombájn­­kezelők és kombájnos brigádok verse­nyét úgy, hogy a három műszak dol­gozói napról napra azért vetélkedje­nek, melyik harmad ad több szenet. A versenytábla és a dicsőségtábla ad­jon állandóan hírt a verseny állásá­ról. Népszerűsítsék a napi termelés hőseit. A kombájnkezelők így be­szélnek: »Az biztos, hogy nem kötne meg egyikünk neve sem a verseny­­táblán.« A verseny még nagyobb pezsgést, állandó lendületet vinne a munkába. A szocialista verseny ereje, élő nyilvánossága a munka még tö­kéletesebb megszervezésére, a gépek teljesítőképességének még jobb kihasz­nálására ösztönzi a bányászokat. A műszakiak, a szállítás és karbantartás dolgozói is versenyezzenek egymással A frontfejtés műszaki dolgozói is szívesen csatlakoznának a bányászok versenyéhez. Csordás Barna harmad­vezető frontaknász szerint: »A mi munkánkat is előrevinné, ha verse­nyeznénk egymással. Felajánlásunk­nak arra kell irányulnia, hogy még jobban biztosítsuk a bányászok verse­nyének műszaki feltételeit« Az üzemi bizottság segítse, hogy a harmadok munkáját irányító műszakiak, első­sorban a harmadvezető frontaknászok is részt vehessenek a versenyben. Így érhetik el, hogy mindinkább töké­letesítik a műszaki feltételeket, fokoz­zák a gépek kihasználását és ezzel együtt a termelést. A harmadok­­közötti verseny helyes formája, ha a kombájn-brigádok és velük együtt a műszakiak csatlakoznak a Loy-mozga­­lomhoz, vállalják, hogy jelenlegi átlagos napi termelésüket június vé­gére — például — húsz csillével eme­lik. Persze nem elég, ha csak a sze­­nelők és a műszakiak között folyik a verseny! A gépek jobb kihasználása csak úgy lehetséges, ha a szállítás dolgozói is részt vesznek a versenyben. Az vb-re e téren különösen fontos tenni­valók várnak. A szállítás megszerve­zésében még igen jelentős hibák ta­pasztalhatók. A legnagyobb hiba, hogy állandóan szétdobálják a szál­­lítóbrigádokat. Ez azért is helytelen és káros, mert a dolgozók így nem szok­hatnak össze. Nem alakulhat ki egy­­egy brigádon belül a jó munkamód­szer, a helyes munkaszervezés. A kombájnkezelők javaslata: »Szervez­zenek állandó szállítóbrigádokat és ál­lítsanak élükre egy-egy felelős veze­tőt.« Az üb vigye e tanácsát az üzemvezetés elé. Hasson oda, hogy megvalósuljon a bányászok észszerű javaslata. Ha állandó szállítóbrigá­dokat hoznak létre, megszervezhetik a szállítás dolgozóinak versenyét. A szállítók — a szenelőbrigádok fel­ajánlásának megfelelően — szívesen vállalják, hogy gyorsan elszállítják a teli csilléket és megfelelő számú üres­ről gondoskodnak. Hiszen a termelés állandó emelésével együtt nő a szál­lítás dolgozóinak keresete is. A szállí­tók verseire, munkájuk megjavítása nagyon fontos feltétel a gépek jobb kihasználásában. A gépkapacitás fokozása jelentős mértékben a bányában dolgozó lakato­sok, villanyszerelők felelősségteljes, gondos munkájától függ. A kom­bájnos front karbantartói lelkes oda­adó munkáról tettek tanúságot már eddig is. Az ő munkájukat dicséri az üzemzavarok és veszteségidők jelentős csökkenése. Sokan — mint Kövesdi József elvtárs — számos újítással se­gítették elő a kombájn és a szállító gépek jobb kihasználását. Harencsák Gyula kiváló bányagépmester mondja: »A karbantartók munkáját csak még eredményesebbé tenné, ha verseny­­szerződést kötnének egymással. A mi versenyünk fő célja az üzemzavarok és veszteségidők csökkentése lehet.« Kö­vesdi elvtárs szerint: »A harmadok ügyeletes karbantartóinak versenye még szorosabbra fűzné kapcsolatun­kat a kombájnos brigádokkal. Nö­velné felelősségérzetünket, ha együt­tesen versenyeznénk a másik harmad dolgozóival.« Az ob gondoskodjék, hogy a karbantartók kívánságának megfelelően egészséges verseny szü­lessék a karbantartás dolgozói között is. Ezzel is előrevihetik a termelés állandó, egyenletes fokozását. A gépek jobb kihasználásáért folyó harc tehát szorosan kapcsolódik a verseny továbbfejlesztéséhez. Az vb akkor végezhet e téren jó munkát, ha a bányászok kezdeményezésének meg­felelően a kombájnos front minden dolgozóját versenybe szólítja és biz­tosítja e verseny jó nyilvánosságát. A herbolyai Terv-táró kombájnos frontjának bányászai eddigi szép eredményeiket még tovább akarják fokozni, hogy a gépek teljesítőképes­ségének növelésével napról napra több csille szenet adjanak, hogy a Sajókazinci Szénbánya Vállalat el­nyerje a minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját. Az üzemi bizottság a verseny jó megszervezésével segítse a bányászokat a győzelemhez. Várkonyi István 2 1952 JÚNIUS 1. VASÁRNAP Fokozzák a harcot a Fémszerelvényárugyárban a termelőképesség jobb kihasználásáért Amikor a Fémszerelvényárugyárban először hallottak a DIMAVAG dolgo­zóinak kezdeményezéséről, sokan azt gondolták, hogy a gépek jobb kihasz­nálásáról náluk nem is lehet beszélni, mert rossz az anyagellátás. Április­ban, nagyrészt a rossz öntvényellátás miatt, a teljes termelési tervet csak 91, a készárutermelési tervet pedig 87,6 százalékra teljesítették. Az önt­vényeket a Salgótarjáni Kályhagyár öntödéje és a Soproni Vasöntöde terv­­szerűtlenül szállította. A későn érke­zett anyagok miatt azután kapkodás. A termelés hullámzását, a gépek kihasználásának alacsony fokát első­sorban a munka helytelen szervezése okozta- Munkaadagolás nagyrészt csak papíron volt. A gyakorlatijain az alkatrészek gyártását nem a terv­szerű előrelátás, hanem az armatúra­­szerelde azonnali kívánságai irántyí­­tották. Az armatúraszerelés két egymástól távoleső műhelyben folyt A két rész­leget a műszaki vezetés nem tudta át­tekinteni, egybehangolni, ellenőrizni. A szerelésre került szériákat a köz­ponti raktárban állították össze és legtöbbször a következő széria rová­sára pótolták a hiányzó alkatrészeket. Ez természetesen később súlyosan éreztette hatását. A nehézségeket fo­kozta, hogy az alkatrészeket az I. számú armatúraszerelőműhelyből a II-esbe szállították­ át vízüvegezésre, tömítésre, nyomáspróbára. Onnan az­után a szerelés folytatása végett visszavitték az I-es szereldébe. Ugyanakkor kis mennyiségben magá­ban az I-es műhelyben is végeztek tömítést, vízüvegezést, nyomáspróbát. Vándorlás közben a különböző típu­sok hasonló alkatrészei összekevered­tek, gyakran el is kallódtak. A hiány az egyes a­lkatrészfajták­­ból mindig szerelés közben derült ki és akkor azután a forgácsolókra sza­kadt a »hajrá«, a hiányzó alkatrésze­ket gyorsan pótolniok kellett. Emiatt a forgácsológépeket indokolatlanul sűrűn kellett átállítaná. A szereld© hóvégi »hajrá« jellemezte a gyárban a termelést. A gyár legjobb dolgozóinak, a kom­munistáiknak a nehézségek ellenére is az volt a véleményük, hogy a gyár termelőképességét az eddiginél sokkal jobban ki lehet használni, ha a belső munkaszervezési hibákat megszünte­tik. Ezek a hibák leküzdhetők — mon­dották — és leküzdésükkel a gépek kihasználását a jelenlegi — egy mű­szakra vonatkozó — 78,5 százalékról a második negyedévben 85 százalékra, a harmadik negyedévben 91,5 száza­lékra fokozhatják. számára hirtelen sürgőssé vált alkatré­szek rajzainak keresése, anyagának elő­teremtése is növelte a gépállásokat. Mindez együttvéve a programm el­tolódását okozta. Világos, hogy ilyen körülmények között a gépek jobb kihasználásának egyik legfontosabb előfeltételét, a ter­melés egyenletességét az armatúrasze­relésnél kellett először megteremteni. A gyár műszaki vezetői ki is dolgoz­ták a szerelés új rendjét. Az arma­túraszerelést egy műhelybe vonták ösz­­sze és munkafolyamatok szerint ren­dezték. Az alkatrészek azelőtt a sze­relőműhelyig hetvenméteres utat, a szerelés alatt további 98 méteres utat tettek meg. A műhelyrendezés az al­katrészek útját a szerelőműhelyig negyven méterre, a szerelés alatti utat pedig 14 méterre rövidítette. Ez­zel a szállítás is sokkal egyszerűbbé vált. Évi kétezer tonna anyag két­szeri mozgatását szüntette meg az át­szervezés. Ugyanakkor a festőműhelyt is áthelyezték, amivel évi háromszáz tonna anyag műhelyközi szállítását takarítják meg. A műhelyátszervezés során még az is kiderült, hogy eddig — helytelenül — egy munkás dolgozott a kétkoron­­gos csiszológépeken. Természetesen csak egy korongon — közben a má­sik korong üresen forgott. Áttértek a ■gépek mindkét korongjának használa­tára és így hat csiszológépet adhat­tak át más gyárnak. műhely szerszámkiadójába, sőt a Köz­ponti szerszámraktárba is a muníció­jukhoz szükséges szerszámokért —i közben gépük áll. De áll addig ia, amíg rajz után mennek, munkautalvá­nyért járkálnak. A szerszámok köszö­rülésének jobb megszervezésével is sok gépállást meg lehetne takarítani. Minderről azonban hallgat a kimu­tatás. Hallgat, mert a művezetők nem un­ják be ezeket a veszteségidőket és így »szüntetik meg« az állóórák nagy ré­szét. De nem tartják pontosan nyil­ván a gyárban a géptisztításra fordí­tott, indokolatlanul sok időt sem. Ugyanakkor pedig minden gépet­­­az1 óráig »tisztítanak« szombatonként. Ezenkívül hétközben mind­en műszak­­kezdéskor öt-tíz percig és munka­darabváltásnál is. A géptisztítás való­ban fontos, de helytelen, hogy az emiatt elveszett gépidőt nem kísérik figyelemmel. Ezért nem is tudják a dolgozók, hogy teljesítményük milyen nagy mértékben emelkedhetnek a gé­pek kezdés előtti vagy műszak utáni tisztításával, amire az egyműszakos munka lehetőséget biztosít. Sokat állnak a gépek a társadalmi munka miatt is. Alapvető hiba, hogy a gyár vezetői elnézik az ilyen cím alatt feltüntetett veszteségidők elszá­molását. A kimutatás arról beszél, hogy a II-es esztergaműhelyben ápri­lisban két gépóra veszett el ilyen cí­men. A valóságban ennél jóval na­gyobb a veszteség. A bérelszámolás tanúsítja, hogy Rieger Attila és Kiss Irén sztahanovista esztergályosok, va­lamint mások gépe sokkal többet állt áprilisban hasonló okból. A gyári pártszervezet titkárának és az üzemi bizottság elnökének nem szabad el­néznie, hogy a társadalmi munkát a termelés rovására végezzék, hogy ez bárkinél is gépállást okozzon, órákat raboljon el a terv teljesítésétől és végeredményben fékjévé váljék a tel­jesítmények növelésének. A Fémszerelvényárugyárban a mű­szaki vezetők a munka egyes területei­nek jobb megszervezésével sokat tet­tek a gépek jobb kihasználásáért. Még mindig nagy veszteségidők akadályoz­zák azonban a gépek lehető legjobb kihasználását. Ezeket a veszteségeket a dolgozók javaslataira, kezdeménye­zéseire, bírálatára támaszkodva szün­tessék meg a Fémszerelvényárugyár vezetői. Faragó István Jobb munkaszervezés a szerelésnél — jobb gépkihasználás a forgácsolóban A zárt ciklus újabb eredményeket hoz A gyár az armatúraszerelés átszer­vezésével megtette az első lépést a gé­pek jobb kihasználásához vezető úton. A második lépés a legsúlyosabb mun­kaszervezési hibák megszüntetése volt az esztergaműhelyekben. Az eszterga-Az áldatlan állapotnak a permetező­gépgyártás zárt ciklussá alakításával vetnek véget. Egy műhelybe kerül az egész gyártási folyamat. A zárt cik­lus kialakításával a megmunkáló­gépek újfajta csoportosítása szinte ugrásszerűen fokozza kihasználásuk lehetőségét. A három fémnyomógép, amely a permetezőgépciklusba kerül, áprilisban még átlagosan 151 órát dol­gozott. Májusban — állandó egy­nemű munkával — már elérik a 170 órás átlagot. A kis Pittler-revolver­­eszterga szintén eléri a 170 órás havi futási időt, mert a zárt ciklusban már nem kell folyton átállítgatni armatúra­­alkatrészek gyártására. A ciklusba kerülő csúcsesztergapad számára — edd­ig nem is volt leterhelve — most már állandó munkaellátást biztosít a permetezőgépek alkatrészeinek gyár­tása. A zárt ciklus megvalósításával meg­rövidül az anyagok útja, javul a mű­helyterület kihasználása is. A perme­tezőgépgyártás zárt ciklusa a nyers­anyag útját a műhelyig a régebbi 44 méterről 16 méterre, a megmunkálás műhelyekben a két főgyártmány, az armatúrák és a permetezőgépek alkat­részei megmunkálás közben gyakran keresztezték egymást. Ez gyakori gép­átállításhoz, szerszámcseréhez veze­tett, útját a szállításig 79 méterről 34 mé­terre csökkenti. Tovább kell csökkenteni a veszteségid­őket A műhelyszervezés tökéletesítésével a Fémszerelvényárugyárban a terme­lékenység háromszázalékos emelkedé­sét akarják elérni. De a gépeknek a veszteségidők csökkentésével történő jobb kihasználása még ennél is na­gyobb lehetőséget biztosíthatna a dol­gozóknak a termelés további fokozá­sára. A gyár vezetői még nem fordítanak kellő figyelmet a gépállási idők okai­nak felkutatására és megszüntetésére. Igaz, hogy a gépállási idők kimuta­tása elég kevés veszteségre mutat. Lamanda Pál, a munkaügyi osztály vezetője azonban olyan gépállási ki­mutatásokat ír alá, amelyek nem a valóságot tükrözik. Áprilisban például a kimutatás sze­rint az egész gyárban egy óra sem veszett el a munkaelőkészítés hiánya miatt. A valóságban pedig majdnem minden gép értékes perceket veszít na­ponta a hiányos munkaelőkészítés miatt. A dolgozók maguk járnak ,a I nismon­’sV­I FÍLVÜNCJ *—* I \ \rocmzT/ts\ pmimm­­a' m. em. s/ ____}' Ak \i fíhnyomási-----*{adogoshuhka\ ^-jszutás] Aw - - —4sinniis]—»•—| mid | PFRMETF2ŐL \ \ fut | A I xMIO | / ► -|jZAIUTA'S] A régi munkaszervezés mellett a permetezőgépgyártásnál a nyersanyag útja a műhelyig 44 méter volt, a megmunkálás útja a szállításig 79 méter \fíhnyomai\—-----*^WKÍCSOlÍS\ r­­I—'T—­mmi [•H--— \BAKTÁ't\ i h szcmis] -Ti"—r \ MU MOW aul | MEO I-»\cSOMICaii\ ! A j Pnisi]—>-f reir’ő] -r \suiimsV A zárt ciklus megszervezésével a nyersanyag útja a műhelyig 16 méter; a megmunkálás útja a szállí­tásig 34 méterre csökkent Az ország fiatalsága sikerrel vívta meg a pénteki fémgyűjtő csatát Péntek délután az ország fiatalsága nagy rohamra indult a fémgyűjtési hónap sikeres befejezéséért. Hajdú- Bihar megyében több mint 12.000 fia­tal gyűjtött ezen a napon vas- és fém­hulladékot. A debreceni autójavító DISZ-fiataljai indították el a debre­ceni üzemek között a fémgyújtási ver­senyt. Most is jó munkát végeztek. Pénteken vasból 54 mázsát, szinesfém­­ből 230 kilót gyűjtöttek össze. Kecskeméten pénteken többszáz fia­tal vett részt a fémgyűjtési verseny­ben. Az élüzemjelvényes Kecskeméti Gépgyár fiataljai 120 mázsa vasat gyűjtöttek. Ezzel együtt már 500 má­zsára emelkedett a gyár fiataljainak vasgyűjtési eredménye. Szegeden különösen jó munkát vég­zett Horváth Gergely géplakatos­tanuló harminctagú brigádja. Péntek délután ásókkal, csákányokkal, köte­lekkel felszerelve kimentek a Tisza­­partra, ahol már az előző napokban felfedezték, hogy a parti iszapban nagymennyiségű ócskavas hever, a háborúban lerombolt vasúti híd alkat­részei. A fiatalok több mint 50 mázsa vasat »bányásztak ki« az iszapból. Kiskundorozsmán a földművesszö­vetkezet tagjai saját kocsijukkal se­gítettek a gyűjtésben. Az úttörők kiskocsikkal járták be a községet.­ Az előirányzott 300 mázsa vas és 7 mázsa színesfém helyett eddig ötszáz mázsa vasat és több mint 10 mázsa színesfémet szedtek össze. A baranyai földművesszövetkezetek a pénteki fémgyűjtőnap eredményeit is figyelembe véve, eddig 2069 tonna vas­ és fémhulladék összegyűjtéséről adtak számot. A BÉKETALÁLKOZO TISZTELE­TÉRE »Erőnk a béke« címmel vers­gyűjtemény jelent meg a Szépiro­dalmi Könyvkiadó kiadásában. A kö­tet 45 magyar költő békeversét tar­talmazza. Kossuth-díjas és József Attila-díjas költőink mellett a legfia­talabb költők versei is megtalálhatók. A kötet a Magyar Írók Szövetsége, a Szépirodalmi Könyvkiadó és a Révai Nyomda közös kiadványa.

Next