Népszava, 1952. augusztus (80. évfolyam, 179-204. sz.)

1952-08-01 / 179. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! A NÉPSZAVA Huszonöt éves a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg Gépekkel aratják a rizst állami gazdaságainkban ! A MAGYAR SZAKSZ­ERVEZETEK KÖZPONTI LA­PJA 80. ÉVFOLYAM, 179. SZÁMÁra 50 fillér 1952 AUGUSZTUS 1. PÉNTEK Az önköltségcsökkentés , a tervteljesítés fontos része A második negyedévi tervjelentés a döntő tervévben el­ért nagy eredmé­nyeink mellett rámutat azokra a te­rületekre, ahol elmaradtunk, ahol so­kat kell javítanunk a munkán. A je­lentés egyik örvendetes megállapí­tása, hogy »a termékek önköltsége csökkent«. Nagyon fontos azonban, hogy felfigyeljünk a megállapítás bí­ráló részére: »az önköltségcsökkentő tervet a vállalatok általában nem tel­jesítették«. Az önköltség alakulása rendkívül fontos tényező az üzemek eredményes vagy hiányos működésének vizsgála­tához. Fedoszejev elvtárs, szovjet közgazdász tanulmányában »a leg­fontosabb minőségi mutatószám«­-nak nevezi, »amely pénzben kifejezve jel­lemzi a vállalat egész tevékenységé­nek eredményességét«. Nem véletlen, hogy Gerő elvtárs a nevezetes ja­nuári aktívaértekezleten a döntő tervév legfőbb feladatai között emlí­tette az önköltségcsökkentést. »Szi­gorúan mérnünk kell az önköltséget és teljesítenünk kell az önköltségcsök­kentés tervét« — mondta Gerő elv­társ. A termelési tervet még oly jól teljesítő üzem vezetői sem büszkélked­hetnek tehát a terv maradéktalan tel­jesítésével, ha nincs tiszta képük üze­mük önköltségének alakulásáról. Nép­gazdaságunkat károsítja meg, önma­gát és dolgozótársait téveszti meg az a vezető, aki figyelmen kívül hagyja az önköltség emelkedését, vagy meg­nyugszik a laza, pontatlan, hamis ké­pet­­ nyújtó önköltségkimutatás adatai­ban. Az önköltség alakulása nagyon sok tényezőtől függ. A termelő, sőt a nemtermelő üzemrészek minden moz­zanata is tükröződik az önköltség szá­maiban. Éppen mert így van, éberen kell figyelnünk alakulását és levon­nunk belőle a szükséges tanulságo­kat. A lelkiismeretesen vezetett ön­költségkimutatás Ráirányítja a figyel­met az iszom, jövedelmezőségét, gát,jó hibákra, megmutatja, hol, min kell a legsürgősebben javítani. Az önköltséget befolyásoló számos tényező közül egyik legfontosabb: a tervfegyelem megtartása, az ütemes termelés biztosítása. Nyilvánvaló, hogy a hóeleji pangás nem marad hatás­talan egy-egy üzem költségének ala­kulására. A hóeleji pangást követi a hóvégi rohammunka, az indokolatlan túlóráztatás, a bérfegyelem megsér­tése. Az is bizonyos, hogy a roham­munkák kapkodása a meg nem felelő minőség és a selejt melegágya. Mindez együtt az önköltség növeke­déséhez vezet. Hasonló okok idézték elő a MÁVAG 0—5—0 típusú moz­donyainál, hogy a tervezett 0.6 szá­zalékos csökkenés helyett 3.9 száza­lékos önköltségemelkedés történt a legutóbbi értékelés alapjául szolgáló időszak alatt. A jól szervezett munka kedvező hatása mutatkozott meg ez­zel szemben ugyanezen időpontban a Magyar Vagon- és Gépgyárban A gépesített belső anyagmozgatás, a szerelési utak megszervezése, a haj­lítógép üzembehelyezése, illetve a pontos darabolás, a lemeztervek át­dolgozása — egyszóval a termelés körültekintő megszervezése — ered­ményeként több mint három százalék önköltségcsökkentést sikerült elérn­ők a pőrekocsik és a gondolakocsik gyár­tásánál. A sikerhez a pőrekocsik esetében az is hozzájárult, hogy a korábbi hul­ladék nagy részét sikerült hasznosí­tani. És itt elérkeztünk az önköltség­­csökkentés másik hatalmas területé­hez: a takarékossághoz, a pazarlás elleni harchoz.­­A termelés terén minden takarékosság egyúttal önkölt­ségcsökkentés formájában jelentkezik és megfordítva: az önköltség csökken­tésének módszerei a termelésben egyúttal a takarékosság különböző formái« — írja Friss István elvtárs a takarékosságról. A minisztertanács 1950 december 31 óta több határozat­ban irányította üzemeink vezetőinek és dolgozóinak figyelmét a takaré­kosságra. Kétségkívül értünk el ered­ményeket ezen a területen is. Különö­sen Gazda Géza elvtárs nevezetes kezdeményezése adott új lendületet a takarékossági mozgalomnak. Az utóbbi hónapokban azonban visszaesés mutatkozott az üzemekben a takarékosság területén. A szigorú anyagnormák megállapítása és ellen­őrzése, a személyi anyagta­karékos­­sági számlák vezetése nem vált még általánossá. Nem fordítanak elég gon­dot a mellékes kiadások, mint a fu­varok, kiküldetési díjak, irodai, tele­fon- és egyéb költségek csökkenté­sére, az erre megállapított normák megtartására sem. Nagyobb üzemek­ben pedig százezrekre, népgazdasági méretekben súlyos tízmilliókra rúg az ily módon megtakarítható összeg is. Sok megtakarítható érték megy veszendőbe kiváló újítások elfekteté­­sével. Egy-egy újítás alkalmazása pedig gyakran ugrásszerűen csökkenti egyes gyártmányok önköltségét. A kétszázezer kalóriás hűtőtelep gyár­tásánál például tíz százalékon felüli önköltségcsökkentést sikerült elérni az Április 4 Gépgyárban az 1951-es színvonalhoz képest, nagyrészt anyag­megtakarítást jelentő újítások alkal­mazásával. Gondatlanság, fegyelmezetlenség gátolja az önköltségcsökkentési terv teljesítését ott, ahol a selejt okoz ön­költségemelkedést. Ózdon a Martin­­acél önköltségemel­kedését elsősorban a megnövekedett selejtveszteség, a nyersvasét pedig a fajlagos koksz­­fogyasztás emelkedése okozta. A Szolnoki Papírgyárban az anyagnor­mákat nem tartották be, a papírnál növekedett a selejt, ezért emelkedett az önköltség a vizsgált időszak alatt 5,6 százalékkal. Sok helyütt pazarolják a drága im­portanyagokat, holott körültekintőbb munkával nagy megtakarításokat ér­hetnének el hazai anyagok behelyette­sítésével. Példamutató e téren a Bu­dapesti Villamosgép- és Kábelgyár napokban megindított fontos kezde­ményezése. Az üzem dolgozói célul tűzték ki, hogy több mint öt és fél­millió forintot megtakarítanak im­portanyagok hazai anyagokkal tör­ténő pótlásával és hulladékok hasz­nosításával. A gyár dolgozói további megtakarításokat­­ is­­ elérhetnek,­­ ha az együttműködő üzemektől, az ózdi és salgótarjáni, hengerészektől meg­felelő segítséget, 0.5 milliméteres he­lyett 0.3 milliméteres szalagvasat kapnak. Az üzemek közötti együttműködés megjavítása más üzemeknél is rop­pant fontos az önköltségcsökkentés­hez. Különösen élesen mutatkozik ez meg konfekcióiparunkban. A második negyedévi tervjelentés megállapítja: »Néhány iparágban, elsősorban a ru­házati és a cipőiparban egyes gyárt­mányok minősége nem megfelelő.« Gondosabb munkával, az üzemek együttműködésének megjavításával lehet csak ezt a hibát megszüntetni. A Debreceni Ruhagyár gyártmányai közül például a minőségellenőrzés nagymennyiségű ruhát kényszerült másod- és harmadrendű áruvá mi­nősíteni. A visszaminősítések java­része — nem egyszer több mint ki­lencven százaléka — a Kolorit-gyár rossz anyagszállításai miatt történt. Ez azonban nem mentesíti a felelős­ség alól a debreceni gyár dolgozóit sem. Az ő gondatlanságuk is hozzá­járul a hibákhoz. Éppen ezért a gyár által kimutatott önköltségcsökkentés számai nem meggyőzőek. Konfek­cióiparunk, cipőiparunk dolgozóinak általában sokkal jobban meg kell szív­lel­niök Gerő elvtárs figyelmeztetését: »önköltségcsökkentés« a minőség ro­vására megengedhetetlen. Az önkölt­ség csökkentésének éppen a minőség megjavításával kell együtthaladnia. Az önköltségcsökkentésnek az em­lítetteken felül számtalan módja van. A termelékenység emelésének minden módja — így például a gépek fokozottabb kihasználása — fontos hozzájárulás az önköltség csökkenté­séhez. Ez pedig a jó munkaszervezés mellett elképzelhetetlen a munka­fegyelem megszilárdítása, az új mun­kások fokozott nevelése nélkül A szocialista munka versenyből szüle­tett nagyszerű mozgalmak, a terme­lékenység emelését szolgáló Loy-moz­­galom, az elvtársi segítségnyújtást terjesztő Rőder-mozgalom így válnak egyúttal az önköltség csökkentésé­nek elsőrendű emelőivé. Mi szükséges tehát ahhoz, hogy — megszívlelve a második negyed­évi tervjelentés bírálatát — üze­meinkben fokozottan hozzálássanak az önköltség csökkentéséhez? Mindenek­előtt az, hogy üzemeink vezetői a je­lenleginél sokkal mélyebben meg­értsék a megbízható önköltségszá­mítás jelentőségét, továbbá, hogy gyors és pontos önköltségszámítási módszereket alkalmazzunk üzemeink­ben. Egyes igazgatók nem értették még meg eléggé, hogy a szocializmus építése magasabb színvonalú vezetést követel meg és hogy ez nem lehet­­séges az önköltség alakulásának meg­bízható kimutatása és ellenőrzése nél­kül. Döntő tervezünk hiánytalan tel­jesítéséhez elengedhetetlen, hogy for­dulatot érjünk el ezen a területen is. Véget kell vetnünk az itt-ott még megmutatkozó kirakatpolitikának, az önköltségkimutatások mesterkélt szé­­pítgetésének. Csakis a fejlett szovjet számviteli módszerek fokozott elsajá­títása segít majd további, még na­gyobb sikerekhez. Álljon előttünk ra­gyogó példaként a Szovjetunió 1952. évi népgazdaságfejlesztési állami ter­vének második negyedévi eredményei­ről szóló jelentés: »Az ipari munká­sok .. túlteljesítették az 1952 máso­­dik negyedére megállapított feladatot az ipari termékek önköltségének csök­kentése terén.­ Ahhoz, hogy követni tudjuk a nagy példát, szakszervezeteinkre is komoly feladatok várnak. El kell érniök, hogy az önköltség csökkentése szo­cialista verseny mozgal­munk egyik központi feladatává váljék. A terme­lési értekezleteken — már most augusztusban — számoljanak be a dolgozók előtt az önköltségcsökken­tés jó eredményeiről, mutassanak rá a veszteségforrásokra, a pazarlásra, a gondatlan munkára. Ötéves tervünk nagy feladatai a gazdasági vezetők­től és a terv minden egyes harcosá­tól megkövetelik, hogy egyre jobban, takarékosabban dolgozzanak, hogy egyre jobban megértsék Sztálin elv­társ tanítását i s•Nekünk csakis olyan iparra van szükségünk, amely rend­szeresen csökkenti az áruk árát, • a termékek önköltségének rendszeres csökkentésére támaszkodik, amely tehát rendszeresen tökéletesíti ter­melését, a technikát és a munka meg­szervezését, a gazdaság vezetésének módszereit és formáit, mert csakis az ilyen ipar fejlődhet és hozhatja meg a proletariátus teljes győzelmét.« Előre a minisztertanács és a SZOT vándorzászlajáért! Tartsák meg első helyüket, törlesszék le 100 tonnás adósságukat a borsodnádasdi kohászok! (Kiküldött tudósítónk telefonjelen­­tései.) . A Borsodnádasdi Lemezgyár az első helyre tört a kohászati üzemek között. A nádasdi kohászok, hengeré­szek elhatározták, hogy most már nem adják az első helyet: a SZOT és a minisztertanács vándorzászlajáért küzdő kohászati üzemek versenyében sem az ózdiakat, sem a diósgyőrieket nem engedik többé maguk elé. Nagy elhatározás ez: valóraváltásához — mint jelentéseink is mutatják — a műszaki és fizikai dolgozók együtt­működésének további fokozása, a verseny lendületes továbbfejlesztése, a munkafegyelmet védő törvényeink kö­vetkezetes — de nem bürokratikus — megtartása, az ellenséggel szembeni fokozott éberség szükséges. A Műszakiak segítsége legyőzi az „objektív“ akadályokat A borsodnádasdiak havi tervüket 30 ig már 104 százalékra teljesítették. Előretörésük jelentős mértékben a műszaki vezetők javuló munkájának köszönhető. Mindjobban biztosítják a folyamatos munkát a hengerészek, ki­­készítők számára. Szünőben van a régebben olyan gyakori hivatkozás az objektív nehézségekre, ehelyett gyors, operatív intézkedések szület­nek. Kummer Ferenc üzemvezető pél­dául meggyorsította a lágyítás­­mun­káját s egyszerű megoldással lehetővé tette a kikészítő tervének gyorsabb teljesítését. Gyárfás elvtárs, a henger­üzem főnöke, jóformán minden egyes tengerész tervét, vállalását ismeri és figyelemmel is kíséri azok teljesítését. Nemcsak a­ hengerészektől várja el a jó munkát, maga is "rendszerese­n szá­mot ad­ nekik saját vállalásainak tel­jesítéséről. Biztosítja a jó munkához szükséges feltételeket. A műszakiak fő munkáját a hengerészek kimagasló teljesítményei tükrözik. A Petrán-brigád 231 százalékot ért el — 16 brigád teljesítette túl napi tervét Emelkednek a teljesítmények a hengerüzemben. Az első hely eléré­séhez most már nagyon jelentős ered­ményre van szükség: Kurtán Imre hengerésznek 28-án már 214 százalék kellett a napi elsőséghez. A jelmez­­nyírók között Petrán Sándor bri­gádja 231 százalékkal került az élre. A Kurtán-brigád, amely 3,9 tonnát hengerelt terven felül, erős verseny­társat kapott Cseh Lajos brigádjában. Cseh elvtársék eredménye 3,6 tonna terven felül hengerelt acél. A brigá­dok között a verseny lendülete egyre fokozódik. Ezen a napon tizenhat bri­gád teljesítette túl napi tervét. Az ob eredményesen harcol a termelés egyenletességéért Az egyenletes, rendszeres termelés érdekében nemcsak műszaki intézke­désekre van szükség: gondoskodni kell arról is, hogy a dolgozók jó erőben, pihenten lássanak minden nap munkához. A borsodnádasdi üzemi bizottság mind eredményesebben lép fel egyes műszaki vezetők intézkedé­sei ellen, akik a mai eredményekért »eladnák« a dolgozók szabadidejét, pihenési lehetőségét s nem gondolnak arra, hogy ezzel a holnapi, holnap­utáni tervteljesítést gátolják. Az ob eredményesen tiltakozott az ellen, hogy egyes hengerészek két műsza­kot, 16 órát dolgozzanak egyfolytá­ban. Helyes volt az üzemi bizottság közbelépése olyan esetekben is, ami­kor megbüntettek különben kifogás­talanul dolgozó, pontos munkást — mint például Cseh Ernő ollóst —, aki három munkában töltött vasárnap után a negyedik vasárnap kimaradt az üzemből. Csak nevelő hatású büntetések segíthetik elő a technológiai fegyelem megtartását A­ gyárban folyó munka természeté­ből következik, hogy minden techno­lógiai fegyelmezetlenség, az előírások meg nem tartása, különösen súlyos károkat okoz a népgazdaságnak. He­lyes tehát, ha a műszaki vezetődi ör­ködnek a technológiai fegyelem meg­tartása felett. Nem helyes azonban, hogy Gyárfás elvtárs üzemfőnök egyes esetekben bürokratikus bünte­tésekkel próbálja ezt a kérdést meg­oldani. Legutóbb például Dorkó Jánost sújtotta fegyelmi büntetéssel — jog­talanul. Dorkó hengerész figyelmez­tette Kovács programmozót, hogy a kiadott munkához még nem dolgozta be hengerét Ennek ellenére végre kellett hajtania a helytelen utasítást, ami öt mázsa lemezselejtet okozott. Ebben az esetben Dorkó elvtárs meg­büntetése teljesen formális volt. Nem­régen négy segédmunkást, sújtottak ,ki­sebb fegyelmezetlenség­­ miatt száz— százforintos büntetéssel minden előze­tes figyelmeztetés, megbeszélés nélkül. A­ T négy dolgozó csak az elszámolás­kor értesült a büntetésről. Az ilyen büntetéseknek nem lehet nevelő hatá­suk. Az vb helyesen teszi, amikor harcol az olyan módszerek ellen, ame­lyek kizárólag adminisztratív intézke­déseken alapulnak. Keményebb, következetes harcot a befurakodott ellenség ellen Az üzem javuló eredményei nem utolsó sorban annak köszönhetők hogy a lemezgyár elsőrendű szovjet hengerekkel dolgozik. Érthető, hogy a gyárban megbúvó ellenséges ele­mek éppen e fontos területen pró­bálják a verseny sikerét kártevéssel akadályozni. Ezt tette Sütő Elemér, is, aki már régen feltűnt fegyelme­e­zetlenségével, útszéli demagógiáján val, amellyel a gyár minden becsüle­­­tes dolgozóját felháborította. Két esetben már el is bocsátották a gyár­ból, de a személyzeti osztály — az éberség különös értelmezésével — mindkétszer visszavette. Az éberség hiányát a gyár fizette meg, méghozzá nem is olcsón. Sütő, aki már néhány hónappal ezelőtt is összetört két hen­gert, most június 22—29 között meg­­ismételte ezt a kártevést. Mindkétszer tíz százalékkal nagyobb nyomással dolgozott a megengedettnél és az előírtnál hatvan-hetven fokkal mele­­gebbre hevítette a hengereket. Kár­tevésével 78.000 forint veszteséget, 7,4 tonna lemez kiesését okozta. Eb­ből a mennyiségből a dolgozók vállan­gásuk két napra eső részét teljesíthetn­­ék volna. A súlyos kár legyen tanulság az üzem vezetői, de párta szervezete és üzemi bizottsága szá­mára is. Őrködjenek éberebben a gyár berendezéseinek épsége s ezzel a ter­melés zavartalansága felett. ★ A Borsodnádasdi Lemezgyár dol­gozói és vezetői kiharcolták az első helyet július első két dekádjában. A versenynek azonban nincs vége, a harc lendületét, lelkességét fokozni kell. Még nagyobb eredményeket kell elérniök, hogy letörtesszék száztonnás adósságukat és véglegesen biztosít­sák a kohászati­­ üzemek versenyében, az első helyet. A műszakiak segítsék még következetesebben a vállalások teljesítéséért harcoló dolgozókat. Az üzemi bizottság foglalkozzék az eddi­ginél is alaposabban a dolgozókkal, következetesen őrködjék a kollektív szerződés pontjainak teljesítése felett, nevelje a dolgozókat az ellenség kér­­telhetetlen gyűlöletére, mozgósítson a Rákosi elvtársnak tett ígéretek mara­déktalan megvalósítására. Mutassák meg a nádasdiak, hogy a nehézsége­ket legyőzve, becsülettel teljesítik adott szavukat. A Sajókazinci Szénbánya Vállalat vezet a bányák versenyében az „élvállalat“ címért fi­ bánya- és energiaügyi miniszté­rium az illetékes iparági szakszerve­zetekkel egyetértésben most értékelte az élvállalat címért folyó versenyt a második negyedévi eredmények alapján. A szénbányászatban a nagyvállala­tok közül a SZOT és a miniszter­­tanács vándorzászlajáért folyó ver­senyben is élenhaladó tröszt, a Bor­sodi Tröszt legjobb vállalata, a sajó­kazinci vállalat nyerte el az élválla­lat címet. Ii. kisvállalatok közül a pusztavámi került az élre, második a Nagymányoki Szénbánya Vállalat. Az érc- és ásványbányászat élválla­lata a Zempléni Ásványbánya Válla­lat, második a Recski Ércbánya Vál­lalat. Az ásványolajbányászatban a Lovászi Kőolajtermelő Vállalat az első, az ásványolajfeldolgozó iparban az Almásfüzitői Ásványolajipari Vál­lalat, a színesfémiparban a Metallo­­ch­emia. Villamosenergiaipari üze­meink közül a Mátravidéki Erőmű dolgozott legjobban a második ne­gyedévben. A szervetlen vegyiparban a Hungária Vegyiművek, a szerves vegyiparban a Chinoin Gyógyszer­­gyár, a bányagépgyártásban a Duclos Bányagépgyár került az élre

Next