Népszava, 1952. november (80. évfolyam, 257-281. sz.)

1952-11-01 / 257. szám

Előrehaladásunk lendítője Olyan szükségünk van a bírálatra és az önbírálatra, mint az életet adó friss levegőre, mint az üdítő tiszta vízre. »Nem lehet megjavítani gazdasági, szakszervezeti és pártszervezeteinket, nem lehet előbbre vinni a szocializmus építésének ügyét... ha nem fejlesztjük teljes erővel a bírálatot és az önbírálatot, ha szervezeteink munkáját nem helyezzük a tömegek ellenőrzése alá« — tanítja Sztálin elvtárs. A szovjet népnek és kommunista pártjának több évtizedes, hősi harca világosan megmutatta, hogyan kell alkalmazni, hogy kell építőmunkánk szolgálatába állítani a hibáinkat feltáró és a járható utat kijelölő bírálatot és önbírálatot. .. Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusa és a párt új szervezeti, szabályzata minden eddiginél magasabbra emelte a kritika és az önkritika jelentőségét. »Minél szélesebben bontakozik ki az önbírálat és az alulról jövő bírálat, annál teljesebben érvényesül majd népünk alkotó ereje és energiája, annál erősebben fejlődik és erősödik majd a tömegekben az az érzés, hogy övék az ország« — állapította meg Malenkov elvtárs kongresszusi beszámolójában. Meg kell szívlelnünk a XIX. kongresszus útmutatásait Minden eddigi sikerünk, győzelmünk egyik összetevője éppen az volt, hogy bátran merítettünk a szovjet nép értékes tapasztalataiból. Most sem lehet másként. A bírálat és az önbírálat , a proletárdiktatúra egyik talpköve. Hazánkban a párt vezette munkásosztály van hatalmon. A munkásosztály fiainak, a dolgozó népnek magának kell feltárnia a hibákat, ha előre akar haladni, ha fejlődni akar, mert rajta kívül nincs más, aki felszínre hozza, orvosolja azokat. A bírálat fejlesztése és meghallgatása nélkül tehát nincs és nem is lehet haladás. A bírálat és az önbírálat ad anyagot és lökést »előrehaladásunknak, a dolgozók alkotó energiája kibontakozásának, a verseny fejlődésének, a rohambrigádoknak« — írta Sztálin elvtárs Gorkijhoz intézett levelében, 1930- ban, így van ez nálunk is. A szocialista verseny, a Sztahanov-mozgalom egyik fő lendítőereje a tömegek alkotó kezdeményezése, a dolgozók tevékeny, forradalmi önkritikája. A mostani, november 7-e tiszteletére szóló fogadalmak, felajánlások is azt tükrözik, hogy a munkások tömegei úgy vélik: többre képesek és többet is akarnak tenni. Ennek a versenynek s a versenyben megnyilvánuló önbírálatnak megszervezése, bátorítása és felkarolása alapvető feladata szakszervezeteinknek. A szakszervezetekben dolgozó kommunistáknak élen kell járniok, példát kell mutatniok a versenyt előbbre vivő egészséges önbírálat alkalmazásában s egyben arra kell törekedniük, hogy minél szélesebbre tárják a tömegek bírálatának zsilipjeit. Hadd buzogjon, hadd törjön fel mindenfelől dolgozóink hangja, bírálata, javaslata. Hadd mutassa meg, hol hibáztunk, hol vannak fogyatékosságaink, hol kell javítanunk. A bírálat tömeges feltörését elősegíteni, a dolgozók millióinak alkotó energiájára építeni a szocialista versenyt — ez az első és alapvető tanulság, amelyet szakszervezeti aktíváink levonhatnak az SZKP XIX. kongresszusának útmutatásaiból. Szakszervezeti munkánkban bőven akad hiányosság. Még sok olyan ob van — mint a X. kerületi Kerámia Tűzállóanyaggyár üzemi bizottsága —, amely egy irodában megszerkesztett felajánlás egyszerű felolvasásával próbálta helyettesíteni a november 7-i verseny megszervezését. Nem ritkaság az sem, hogy egyes szakszervezeti szervek szép, hangzatos határozatokat hoznak, de annak végrehajtását nem ellenőrzik. Nem kivétel, sajnos, az sem, amit az RM-ben tapasztalhatunk, hogy az egyes gyáregységek üzemi bizottságai hónapok óta még egyetlenegyszer sem foglalkoztak a bírálat és az önbírálat kifejlesztésének, bátorításainak ügyével. Ezek a szakszervezeti aktívák elfelejtik, hogy a szocialista verseny napi irányítása, egy-egy felajánlás megbeszélése, egy-egy teljesítmény ellenőrzése — egyben alkalom arra is, hogy a tömegek véleményt nyilvánítsanak, hogy megbírálják vezetőiket, munkakörülményeiket stb. Az az vk, az a szakszervezeti aktíva, aki elhanyagolja a verseny szervezését, aki elodázza az ellenőrzést — önmönmagát fosztja meg attól, hogy naponta beszélhessen a dolgozókkal, hogy a lehető legközelebb kerüljön hozzájuk; megfosztja magát attól, hogy a tömegek bírálatával állandóan ellenőriztesse saját munkáját, s ezáltal egyre jobb, egyre inkább kommunista típusú vezetővé váljék. Nem ritkán találkozhatunk a szakszervezeti aktíváknak azzal a fajtájával is, amelyik fennen hürdeti ugyan a bírálat és az önbírálat fontosságát, de annak legkisebb megnyilvánulására máris fenyegetőzik, vagy egyenesen megtorlást alkalmaz a bírálóval szemben. Az ilyen aktíva, aki csak fecseg a bírálatról, a gyakorlatban pedig fittyet hány a munkások véleményére, megfosztja a munkásokat a bírálat lehetőségeitől , visszaél dolgozótársai bizalmával, méltatlan a párt bizalmára, méltatlan arra, hogy vezető lehessen. »A legerélyesebben harcolnunk kell azok ellen — mondotta a XIX. kongresszuson Hruscsov elvtárs —, akik a bírálat és az önbírálat fejlesztését gátolják. Csak az önbírálat és az alulról jövő bírálat minden módon való fejlesztésének légkörében küzdhetünk le és seperhetünk el sikeresen minden akadályt... előrehaladásunk útján.« Kíméletlen harc a bírálat elsojtói ellen, harc azok ellen, akik mindennapi munkájukkal nem segítik a bírálat és az önbírálat fejlődését — ez egy másik nagy tanulsága a XIX. kongresszusnak szakszervezeti aktíváink számára. Az alulról jövő bírálat azonban »csak abban az esetben fejlődhet ki és ölthet nagy arányokat, ha mindenki, aki egészséges bírálatot gyakorol,■ biztos benne, hogy szervezeteink támogatják s hogy a fogyatékosságokat, amelyekre rámutatott, valóban meg is szüntetik« — mondotta Malenkov elvtárs. A szakszervezeti aktívák tehát minden eszközzel kötelesek megteremteni a bírálat és önbírálat minden feltételét és lehetőségét. Váljanak a szakszervezeti taggyűlések, a szakszervezeti csoportértekezletek, a termelési értekezletek, a kollektív szerződés teljesítését ellenőrző tömeggyűlések olyan nyilvános fórumokká, ahol mindenki bátran, lételem nélkül, élesen bírálhatja a hiányosságokat. Csak így kerülhető el, hogy kétségtelenül hatalmas eredményeink megtévesszék funkcionáriusainkat, csak így vehetjük elejét a »parádés megelégedettség« hangulatának, csak így vehetjük elejét annak a szellemnek, hogy »most, már hegyen-völgyön lakodalom, most már nálunk minden úgy megy, mint a karikacsapás és ezentúl élhetünk, mint Marci Hevesen«. (Rákosi.) Mi sem károsabb az ilyen felfogásnál. Márpedig, ahol elfojtják a bírálatot, ahol üldözik a bírálót, ahol a vezetők nem ismerik be hibáikat, süketen és vakon mennek el a fogyatékosságok mellett, ott elharapózik az önelégültség, az elbizakodottság, s — mint Rákosi elvtárs mondotta —ott hamarosan felüti fejét a bürokrácia, klikkek, csoportok alakulnak, állásvadászás, korrupció keletkezik«. Az SZKP XIX. kongresszusának nagy tanulságai közül fontos útmutatás a szakszervezeti aktívák számára, csakis a bírálat és az önbírálat szüntelen fejlesztésével, a tömegek aktivitásának fokozásával kerülhető el a nem egy szakszervezeti szervezetnél észlelhető káros, önelégült hangulat, a tespedés, a ráérés egészségtelen szelleme. Szakszervezeteink — a kommunizmus iskolái — hatalmas szerepet töltenek be a proletárdiktatúrában. Mozgósítják, nevelik a dolgozókat a párt politikájának végrehajtására, a szocialista építőmunkára. A tömegek aktivizálását, mozgósítását azonban csak a bírálat és az önbírálat érvényesítésével, teljes kibontakoztatásával érhetik el. Szakszervezeteink tanulmányozzák tehát az SZKP XIX. kongresszusának útmutatásait és a bírálat, önbírálat alkalmazásához nyújtott kongresszusi segítség felhasználásával vigyék közelebb a dolgozókhoz, tegyék élőbbé, hatékonyabbá a szakszervezeti munkát. ” j \ ^¥41***°* | Világ proletárjai egyesüljetek! NÉPSZAVA Visinszkij elvtárs beszéde a koreai kérdésről az ENSZ politikai bizottságának ülésén Ma kezdődnek Budapesten és négy megyében a vas- és fémgyűjtő napok A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 80. ÉVFOLYAM, 257. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1952 NOVEMBER 1, SZOMBAT A nyirádi bauxitbányászok október 31-ig 14.860 tonna bauxitot termeltek terven felül A nyirádi bauxitbányászok lendülees munkájukkal ebben az évben októbber 31-ig már 14.860 tonna bauxitot adtak terven felül népgazdaságunknak. A bánya dolgozóit az eredmények újabb sikerek elérésére ösztönözték. Nagy harcot folytatnak a november 7 tiszteletére tett ígéretük valóra váltásáért. Péntekig a vállalt 3840 tonna terven felüli bauxitból már 3100 tonnát termeltek. A szép eredmény eléréséhez nagyban segítette őket az is, hogy a műszakiak biztosították a nagyobb hozamú széleshomlokúkamrafejtés munkafeltételeit. Öt kamrafejtés helyett ma már hetet alkalmaznak. Ez a módszer elősegíti a bauxit könnyebb jövesztését és a csapatok teljesítménye 25 százalékkal magasabb, mint a Délérfejtéseknél. Csütörtök reggel Kósa János brigádja büszkén jelentette, hogy november 7 tiszteletére tett vállalását már 112 csillével túlteljesítette. A RózsaAz Ózdi Kohászati Üzemek finomhengerdéjében különösen erős vetélkedés alakult ki az utóbbi napokban az üzem élenjáró brigádjai, Tengely István, Budi Béla és Pázmány László brigádja között. Mindhárom brigád kollektívája keményen küzd, hogy november 7-re kiérdemelje a legjobb hengerészbrigád címét. A terv túlteljesítésében Pázmány László sztahanovista brigádja vezet, amely csütörtökön 129 százalékra teljesítette előirányzatát és ezzel november 26-i tervét is megvalósította. Napról napra egyre jobban megközelítő brigád is követte a jó példát és a felajánlott 757 csille helyett már 807 csille bauxitot adott tervén felül nép gazdaságunknak. Pázmány László brigádját Tengety István és Bódi Béla kollektívája, amelynek tagjai másfélszeres normát teljesítettek az utóbbi napokban. Tengely István csütörtökön 159 százalékot ért el selejtmentes munkával, 92 százalékos gép kihasztrálással. Az élenjáró hengerészbrigádok vetélkedése nemcsak a sorozatok, hanem az egész gyárrészleg tervteljesítésében is jelentkezik. Elitek eredménye, hogy a finomhengermű csütörtök reggeltől péntek reggelig 111.6 százalékos napi tervteljesítést ért el. A hipimerészbrifládok versenye nyomán 111.5 százalékos napi tervteljesítést érte az ózdi finomhengermír Nyissák meg a kiváló dolgozók útját a sztahanovista kitüntetés felé az Elzett Vasárugyárban Szocialista építőmunkánk során mind nagyobb lesz azoknak a munkásoknak száma, akikkiváló munkájuk- okal, odaadással mutatnak példát, áldozatosan küzdenek a terv teljesítéséért és túlteljesítéséért. Már szinte egyetlen gyár, egyetlen műhely sincs az országban, ahol ne volnának a munkának hősei: sztahanovisták. Rákosi elvtársnak a sztahanovisták első országos értekezletén mondott szavai mindinkább valósággá válnak: »A sztahanovista mozgalom az egész, szocializmust, építő dolgozó nép mozgalma...« A termelésben élenjárók módszereinek népszerűsítése, elterjesztése, a foglalkozás a sztahanovistákkal elsősorban a szakszervezeti szervek feladata. Még mindig akadnak azonban olyan szakszervezeti vezetők és aktívak, akik nem értik meg a sztahanovista mozgalom jelentőségét és adminisztratív feladatnak tekintik a mozgalom kérdését. Ez a helyzet az Elzett Vasárugyárban is. A gyár műhelyei versenyben állnak egymással és a dolgozók jelentős előrehaladást értek el a terv teljesítésében, a termelés fokozásában. Az élenjáró dolgozóknak azonban csak mintegy 17 százaléka nyerte el a sztahanovista kitüntetést. Mi ennek az oka? Az, hogy a gyár üzemi bizottsága nem törődik a sztahanovista mozgalom fejlesztésével, irányítását »albérletbe« adta a munkaügyi osztálynak. Kurucz elvtárs, a munkaügyi osztály előadója pedig, egyéb munkája mellett, nem végezte el ezt a feladatot. Az üzemi bizottság és a munkaügyi osztály »más elfoglaltságára« hivatkozik, az üzem egész munkájáért felelős igazgató pedig előkelő közömbösséggel megy el a hibák mellett, így senki nem kíséri figyelemmel sem a sztahanovisták fejlődését, sem pedig a mind nagyobb eredményeket elért munkásokat. Az üzemi bizottság elnöke, Halász elvtárs úgy gondolja: nem érdemes ennek a feladatnak külön időt szentelni, hiszen negyedévenként egyszer úgyis »lebonyolítják« a sztahanovista oklevelek kiadását. Ezzel az egész mozgalom fejlesztését elintézettnek vélik. Kurucz elvtárs negyedévenként »jelenti« az üb-nek, hány dolgozó érdemes sztahanovista oklevélre, jelvényre. Az üzemi bizottság ezek közül néhányat »elfogad« és a javaslatot »továbbítja« a pártszervezethez és az igazgatóhoz. Ha egyáltalán továbbítja ... Harmadik negyedévi eredményeik alapján számos dolgozót javasoltak kitüntetésre. De a kitüntetésre javasolt dolgozók iratai még október 28-án is elintézetlenül hevertek Halász András elvtárs, üzemi bizottsági elnök íróasztalának fiókjában. De Halász elvtárs nem érez lelkiismeretfurdalást emiatt: szerinte már »nem időszerű az ügy«, hiszen a javaslat hónapokkal ezelőtt készült. Ez a bürokrata érvelés természetesen nem igaz, semmi köze a valósághoz. Az elmúlt negyedévben élretört dolgozók legtöbbje tartja első helyét. Közéjük tartozik Henn Józsefné szereldei betanított munkásnő is, aki — bár a műhelybizottság már két ízben javasolta — a mai napig sem kapta meg a sztahanovista kitüntetést. Henn elvtársnő szívesen segíti gyengébben teljesítő társait is. Most is két munkásnővel foglalkozik. Ludaics Sándorné és Rehák Lajosné szeretőnők is a műhely legjobb munkásai közé tartoznak. Ludaicsné elvtárs 138 százalékos teljesítményével a versenytáblán állandóan a legjobbak között szerepel. Rehák Lajosné a magasabb termelés mellett minőségi munkával is hozzájárul a terv túlteljesítéséhez. Az üzemi bizottság azonban a gyár legnagyobb és legfontosabb műhelyében példamutatóandolgozók, kitüntetésének útját lélektelen nemtörődömségével elzárta. Az üb »példája« egyes műhelybizottságoknál is követésre talál. A csomagoló-részlegben pontos, gyors munkájával, szorgalmával mindig az élvonalban halad Bácskai Gyuláné. 1953. első negyedévi tervének teljesítésével ünnepli a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját. És hogy felajánlását teljesítse, nap nap után 150 százalékos teljesítménnyel dolgozik. Szabó Pálnénak, a műhelybizottság titkárának azonban »nem jutott eszébe«, hogy a részleg egyik legkiválóbb dolgozóját sztahanovista oklevélre javasolja. Az ilyen lélektelen, bürokratikus »foglalkozás« elkeseríti, elkedvetleníti a munkásokat. Ebben rejlik egyik oka annak is, hogy a döntő tervév utolsó negyedévére csak formális vállalásokat tett a dolgozók többsége. Mindez a termelés visszaeséséhez, a selejt növekedéséhez vezetett. Október hónapban a gyár nem teljesítette készárutermelési tervét. Az élenjáró dolgozók egy része — a politikai nevelés gyengeségei következtében — nem jutott el Rákosi elvtárs szavai megértéséig. »A jó sztahanovistát nemcsak a saját eredménye után ítélik meg, hanem aszerint, hány munkásnak adta át tapasztalatát és milyen eredménnyel.« Az üzemi bizottság a sztahanovista« mozgalom teljes elhanyagolása mellett a Röder-mozgalommal sem foglalkozik. A művezetők egy-két függetlenített munkamódszerátadóra bízzák a gyárba újonnan belépett munkások, ipari tanulók »nevelését«, tanítását. Emiatt a normán alul teljesítők száma — az ob egyik jelentése szerint — »a darabbérben dolgozók 30 százalékára emelkedett«. Halász András elvtárs erre is talál kifogást. »Nálunk csak hosszú gyakorlattal érhetik el a normát.« A valóság azonban ezúttal is rácáfol szavaira. Balázs Éva ifjúmunkás gépi munkásnő,, a gyárbalépése utáni harmadik napon már százszázalékos teljesítménnyel dolgozott. Most 118 százalék az átlaga és az Októberi Forradalom évfordulójáig el akarja érni a 125 százalékot. A gyárba lépő új munkások szívesen tanulnának, ha munkájukban segítenék, támogatnák őket a sztahanovisták és a kiváló munkások. »Ne engedjük, hogy a Sztahanovmozgalom lendületét a bürokraták csökkentsék és fékezzék« — mondotta Rákosi elvtárs. Itt az ideje, hogy az Elzett-gyár üzemi bizottsága az eddigi nemtörődömség helyett valóban kezébe vegye és irányítsa a termelés példamutató harcosainak mozgalmát. A vasas-szakszervezet XIII. kerületi bizottsága is vegye végre észre a tűrrhetetlen helyzetet. Legfőbb ideje, hogy véget vessenek annak a kényelmes, »íróasztal melletti« mozgalmi munkának, amely nem a kommunisták, hanem megalkuvó szociáldemokraták munkamódszere. Juttassák az élenjárókat az őket megillető kitüntetéshez és a politikai nevelőmunka, amunkamódszerátadás fejlesztésével akadályozzák meg, hogy gyáruk az utolsó helyen kullogjon a XIII. kerületi vasasok versenyében s ezzel veszélyeztesse a közös fogadalom teljesítését! Beszerelték a századik tübbing-gyűrűt a földalatti Szent István-téri építkezésnél Hazánkban azelőtt ismeretlen volt az alagútépítésnek az a módszere, amelyet mintegy fél esztendővel ezelőtt kezdtek meg a földalatti gyorsvasút Szent István-téri építkezésénél Itt építik a föld mélyén a szerelvények számára az úgynevezett kihúzó vágányalagutat, ahol a szerelvények majd visszafordulhatnak. Az alagutat a Szovjetunióból érkezett vastübbing-győrükkel bélelik. Az első tíz gyűrűt scsömők és csigák segítségével építették be nagy nehézségekkel. Itt segítségére volt a dolgozóknak az a szovjet tapasztalat, amelyet a moszkvai Metro építésénél járt Fábián József főmérnök, adott át. Amikor már többé-kevésbbé atervta-nulták a tübbingszerelés munkafogá-lyait, ismét változott a módszer: gépesítették a tübbinglakást. Amíg a munka megkezdésekor egy-egy gyűrű szerelése 48 és 72 óra között mozgott, sőt nehezebb esetekben néha még 4 5 napig is eltartott, a gép segítségével általában egy-egy gyűrű beszerelése nem tart tovább 24 óránál. Az első tübbingszerelő brigádokat, a Dörnyei- és a Zuckermann-hagárokat új tübbingszerelő brigádok követték, mint például a Bagi- vagy a Takács-brigád. Nemes versengés indult a brigádok között, s ezt elősegítette a munkamódszerátadás és tapasztalatcsere is, így fokozódott állandóan a teljesítmény, amelynek eredményeként a munkahelyen már elérkeztek a századikgyűrű beszereléséhez.