Népszava, 1952. december (80. évfolyam, 282-306. sz.)

1952-12-02 / 282. szám

952 DECEMBER 2. KEDD Fejlesszük tovább a párt és a minisztertanács egyesztendős határozatának eredményeit Egy esztendővel ezelőtt hangzott el ■z MDP Központi Vezetőségének ötösén Rákosi Mátyás elvtárs beszéde, amelyben megállapította: »...háziak mezőgazdasági országból ipari országgá és kapitalista országból szocializmust építő országgá lett. Dolgozó népinkben határtalan lelkesedést és az ipari országot, szocialista országot építő emberek büszkeségének érzéseit keltették szeretett vezérünk szavai. »Gazdasági eredményeinkkel, a jó terméssel és a termésbegyűjtés sikerével kapcsolatban felmerül a kérdés: nincs-e itt az ideje, hogy megszüntessük a jegyrendszert és visszaállítsuk az élelmiszerek szabad forgalmát — mondta a továbbiakban Rákosi elvtárs és így folytatta: — A mi véleményünk az, hogy megvannak a jegyrendszer megszüntetésére a lehetőségek és ennek a rendszabálynak eljött az ideje. Ma egy éve, december 2-án pedig megjelent a párt és a kormány határozata a jegyrendszer megszüntetéséről, az ár- és bérrendezésről, a mezőgazdasági termékek forgalmának felszabadításáról. Ötéves tervünnk döntő évének küszöbén addigi jó munkánk eredményeinek e nagy elismerése méltán ösztönözte dolgozó népünket még nagyobb sikerekre a szocializmus építésében. Ezért állapíthatta meg Gerő Ernő elvtárs a Központi Vezetőség most, november 29-én megtartott ülésén, hogy a pit és a minisztertanács 1951. december 24 határozata hatalmas mozgatóerőnek bizonyult az 1951. évi ipari termelési terv sikeres befejezésében és az erősen feszített, 1951 évi népgazdasági terv megvalósításában. E rendszabály növelte a paraszti és szövetkezeti "árufelhozatalt, a parasztság termelési kedvét, emelte a dolgozók életszínvonalát és általános bőséget hozott létre az iparcikkellátásban. Ugyanakkor hozzájárult a tőkés elemek gyorsabb kiszorításához a termelésből, az áruforgalomból és a közlekedésből. »Az emlékezetes 1951. december 2-i párt- és minisztertanács, határozat — állapította meg Gerő Ernő elvtárs — jelentős mértékben megerősítette tehát népgazdaságunk szocialista alapjait. Hozzájárult a munkás-paraszt szövetség megszilárdításához és ezen belül növelte a munkásosztály vezető szerepét, öregbítette tekintélyét.« A párt és a minisztertanács határozata tehát népi demokráciánk addigi győzelmeinek méltó folytatása , az új sikerek bőségesen áradó forrása volt. Barát és ellenség előtt bebizonyította népi demokratikus rendszerünk megdönthetetlen erejét, s meggyőzően tárta ország-világ elé békepolitikánk eredményeit. Hiszen a jegyrendszerrel egy tipikus háborús rendszabály tűnt el életünkből, bizonyságául annak, hogy ismét mes- szebb kerültünk a háborútól; hazánk nem a háborús előkészületek, hanem a békés építőmunka Szovjetunió mutatta győzelmes útján halad előre. S eredményeink nagysága annál is szembeötlőbb, mivel az imperialista országokban hasonló rendszabály nem született és nem is születhetett meg. Pedig a náci fasizmus felett aratott győzelem óta az imperialista és csatlós országokban is ugyanannyi idő telt el 1951. december 2-ig, mint nálunk. Azok az országok azonban ezalatt a hat és fél év alatt nem kerültek messzebb a háborútól. Nagyvárosaik utcáin nagyrészt ugyanúgy ott éktelenkednek a romok, mint a háború befejezésének napjaiban; békeiparuk ugyanúgy vagy még inkább pang, mint akkor; költségvetésük sem a békés építés, hanem a háború — a tervezett harmadik világháború — költségvetése. Éppen ezért az imperialista országok nagy részében még ma sem kerülhetett sor a háborús jegyrendszer megszüntetésére, sőt nem egy országban — mint például Angliában — a fejadagok ma kisebbek, áraik magasabbak, mint a háború legnehezebb éveiben. Nem kerülhetett sor olyan békerendszabályok bevezetésére, mint a mezőgazdasági termékek szabad forgalma, sőt nem egy országban — mint például az imperialisták legocsmányabb bérencének, Titónak és bandájának terrorja alatt szenvedő Jugoszláviában — mind kegyetlenebb kényszerrekvirálások rendszerét vezették be. Nem kerülhetett sor a bérek és árak összhangba hozatalára sem, sőt nem egy országban — mint Franciaországban is — az árak állandó inflációs emelkedése mellett, a régi színvonalon rögzítik a béreket. Így festett a helyzet az imperialista államokban egy évvel ezelőtt, s még inkább így fest ma. A nyugat dolgozóinak nyomorát napról napra fokozza, hogy az imperialisták új háborúra törnek. Az imperialisták egyetlen célt követnek: a kizsákmányolás fenntartásának célját, mert rendszerük alaptörvénye — a maximális profit biztosítása A Szovjetunió és azok a népek, melyek előtt a Szovjet Hadsereg megnyitotta a szabadság és a szocialista fejlődés útját, egészen más célokat követnek, egészen más törvény szerint élnek. Céljuk: a béke biztosítása. Rendszerük alaptörvénye: az egész társadalom állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítésének biztosítása. S e cél érdekében, e törvény szellemében ízületett meg pártunk és kormányunk 1951. december 2-i határozata is. Az azóta eltelt esztendő bebizonyította, hogy pártunk ismét helyesen mutatta meg továbbfejlődésünk útját, új fegyvert adott dolgozó népünk kezébe a terv teljesítéséhez, a munkafegyelem és az állami fegyelem megszilárdításához s nagy mértékben emelte népünk életszínvonalát. S hogy dolgozó népünk ezt a fegyvert jól forgatta, arról olyan tények tanúskodnak, mint az, hogy a minisztériumi ipar ez év első tíz hónapjában befejezett termékekben 25,2 százalékkal, a teljes termelés terén pedig 21 százalékkal mutathat fel többet, mint 1951 első tíz hónapjában. Olyan tények, mint az, hogy szénbányászatunk 23, gépkocsiiparunk 22, téglagyáraink 33,4 százalékkal termeltek többet egy év alatt. S életszínvonalunk emelkedését jelzi, hogy a városokban az év első tíz hónapjában lisztből 31.8, cukorból 245, zsírból 46, tojásból 21.6 és vajból 49.3 százalékkal fogyasztottunk többet. Az eredmények azonban még nagyobbak lehettek volna, ha azok elérését nem akadályozta volna az idei rendkívül kedvezőtlen időjárás, a májusi fagy és a súlyos aszály, amely fő oka volt annak, hogy mezőgazdaságunk elmaradt a tervelőirányzathoz képest. Hasonló időjárás a letűnt rendszer idején százezrek számára hozott volna éhínséget s százezrek kezébe adott volna koldusbotot. Hogy az idén ez nem következhetett be, az népi demokratikus rendszerünk erejének, pártunk előrelátó, tervszerű gazdaságpolitikájának — nem utolsó sorban éppen az 1951. december 2-i határozatnak — eredménye. Ez az előrelátó, megfontolt gazdaságpolitika biztosította és biztosítja továbbra is zavartalan ellátásunkat, bárhogyan mesterkedjenek is népünk ádáz ellenségei. Hiszen az ellenség azonnal felhasznál minden alkalmat arra, hogy a hiányosságokat és hibákat szocialista építőmunkánk eredményeinek csökkentésére aknázza ki. Az üzemekben a tervszerűség lazításával, a munkafegyelem megbontásával, a mezőgazdaságban a begyűjtés hátráltatásával, a közellátásban rémhírterjesztéssel és felvásárlással igyekszik zavart kelteni. Gerő elvtárs éppen ezért nemcsak azokról az intézkedésekről beszélt, amelyekkel kormányunk a mostoha időjárás következményeit hárítja el — mint az élelmiszerkivitel csökkentése és a takarmányféleségek behozatala a baráti országokból —, hanem arról is szólt, hogy »kemény megtorló intézkedéseket alkalmaztunk és fogunk alkalmazni a felvásárlók, a harácsosók, a reakciósok, a rémhírterjesztők, a feketevágók, a begyűjtést szabotálók, az üzérkedők ellen, akik az aszályt önös céljaikba, a nép érdekei ellen akarják kihasználni«. Gerő elvtárs beszélt azokról a pártos állami funkcionáriusokról is, akik opportunista módon szemet húnynak az ilyen jelenségek felett. És beszélt azokról is, akikszemélyes sértésnek tekintik, ha ilyen aszályos esztendőben a kenyér színe valamivel barnább, mint amit az előző esztendőben megszoktak, amikor rekordtermésünk volt. Ezek az emberek mozognak, ha véletlenül valamely áruból, amely nem is elsőrendű fontosságú, vagy amelyet kényelmesen lehet helyettesíteni más áruval, más termékkel, a szokottnál esetleg kissé kevesebb van. Az opportunizmus, amely egyes vezetőknél megnyilvánul, ily módon is — a tömegek között végzett felvilágosító munka elhanyagolása révén is — hátráltatja a párt- és kormányhatározat eredményeinek teljes kibontakozását. Ezért jelentette ki Gerő elvtárs: »kíméletlen harcot indítottunk... az opportunisták ellen saját sorainkban« is. Az 1951. december 2-i párt- és kormányhatározat eredményeit, népgazdaságunk ez évi növekedését , e növekedésben mutatkozó nehézségeket feltáró beszédében Gerő Ernő elvtárs pontosan megjelölte azokat a feladatokat is, amelyek a következő hetekben és hónapokban ránk várnak, hogy az év hátralévő részében biztosítsuk az évi terv maradéktalan megvalósítását, s ugyanakkor a zökkenőmentes átmenetet a jövő évi terv teljesítésére. Megmutatta a iparban, a mezőgazda- 8 NÉPSZAVA Megalkuvás, fegyelmezetlenség fékezi a Gheorghiu-Dej Hajógyár hegesztőinek munkáját, az exportterv teljesítését Gerő elvtárs november 29-i beszédében megállapította, hogy van néhány jelentős üzemünk — közöttük a Gheorghiu-Dej Hajógyár—,amelyeket »rendbe kell szednünk«. — »Ezek olyan üzemek — mondotta más helyütt Gerő elvtárs —, amelyeket szocialista iparosításunk megvalósítása s exportunk szempontjából különösen jelentősek s amelyek jelenleg tervüket nem teljesítik.« A Gheorghiu-Dej Hajógyár dolgozói hónapról hónapra elmaradtak exporttervük teljesítésével. Az exportgyártmányok késése jelentős anyagi károkat okoz népgazdaságunknak és veszélyezteti a magyar ipar jóhírnevét, becsületét. A hajógyár egyik legfontosabb üzemrész© a hegesztőműhely. A hegesztők jó vagy rossz munkája nagy mértékben befolyásolja az egész gyár termelését. A hegesztők munkájának vizsgálata révén a gyár belső életére jellemző képet kapunk, megismerjük az elmaradás legfőbb okait. Az anyagpazarlás a fegyelmezetlenségből ered A hegesztőműhely dolgozói nem zárt egységben, hanem a gyár egész területén dolgoznak. Ott, ahol hegesztőmunka folyik, az épülő hajótestek körül, a tartályok mellett alig használt vagy használatlan hegesztőpálcák hevernek széttaposva. Akad olyan 10—15 pálcát tartalmazó csomag is, amely már semmire jó, mert a sárba taposták. Egy hegesztőpálca mindössze 45—50 fillérbe kerül. Értéke tehát nem nagy. De ha naponta száz hegesztő csak egy pálcát hajít el, az évente több mint 15.000 forint kárt jelent népgazdaságunknak. Szendrei Mihály üzemvezető azzal magyarázza a túlzott hegesztőpálcafogyasztást, hogy a dolgozók egy része nem eléggé gyakorlott a szakmában. A hegesztőpálcák túlzott fogyasztásának azonban nem ez a legfőbb oka. Anyagpazarlásról van szó, amely nagyfokú fegyelmezetlenségből, nemtörődömségből ered. A hegesztőpálcák pazarlása csak egyik »kisebb« jellemző megnyilvánulása a hegesztőműhely munkafegyelmének, munkamódszerének. A hegesztőműhelyben október hónapban 35 dolgozó 160 műszakot mulasztott igazolatlanul. A veszteség igen nagy, hiszen 35 hegesztő 25 műszak alatt egy egész hajó külső és belső hegesztési munkálatait elvégezheti. Nagyobbrészt az elvesztett műszakok magas száma okozta, hogy a műhely az elmúlt hónapban csak 85 százalékra teljesítette tervét. Vezetők, akik „senkit nem akarnak megsérteni“. A sorozatos fegyelmezetlenségek, a lazaság hónapok óta fékezik a műhely, az egész gyár munkáját. Állandósult a fegyelmezetlenség, nem mutatkozik javulás ezen a területen sem. Előfordult, hogy a gyár vezetősége néhány esetben pénzbüntetéssel, dorgálással, sőt elbocsátással is sújtotta a fegyelem ellen vétőket. Ez azonban elég ritkán történt meg. Ami ennél is ritkább: az alapos nevelő, politikai felvilágosító munka. Ezért nincs javulás a fegyelemben. Az üzemi bizottság nem magyarázza meg a dolgozóknak az exportmunkák jelentőségét, nem tudatosítja bennük döntő tervezünk teljesítésének fontosságát. A gyár vezetői és a szakszervezeti vezetők politikai felvilágosító munka helyett nagyobbrészt megalkuvó, opportunista módon szemet hánynak a lazaságok felett. »Megmagyarázzák« a hibákat és nem leplezik le az olcsó népszerűségre törekvő vezetőket, a »jó embereket«, akik — mint Gerő elvtárs mondotta: »Senkit nem akarnak megsérteni s nem veszik észre, hogy ezzel saját maguk alatt vágják a fát és ártanak a munkásosztály, a dolgozó nép érdekeinek.« A fegyelmezetlen, kevésbbé öntudatos hegesztők között például nagy népszerűségnek örvend Szendrei Mihály üzemvezető. Rá is szolgált erre a »rokonszenvre«. Szendrei üzemvezető egyike azoknak a vezetőknek a Hajógyárban, akik szociáldemokrata módon kezelik a fegyelmezetlenségeket. Néhány héttel ezelőtt Fajta János hegesztőt csoportvezetőnek nevezték ki. Fatta visszaélt előléptetésével. A dolgozótársai által végzett munkát a saját és barátai munkalapjára írta fel. A vállalat vezetősége azonnali hatálylyal visszavonta Fatta előléptetését és száz forint pénzbírsággal sújtotta. Szendrei Mihály üzemvezető nyomban Fatta János védelmére kelt Azzal a siránkozással helytelenítette a pénzbírságot és a leváltást, hogy Fatta csak tévedett és »tévedni emberi dolog«. Szendrei üzemvezető azóta is fűnek-fának mentegetőzik, hogy a büntetés nem az ő javaslatára történt. Szendrei üzemvezető szociáldemokrata módon elnézi a művezetők hibáit is. Szabó Lajos és Kovács Mihály művezetőket nemrégen száz-száz forint pénzbüntetésre ítélte a vállalatvezetőség. Felelős vezetőkhöz méltatlanul, rendszeresen csak »szőkébb baráti körüknek« adtak könnyebben elvégezhető »jól fizető« munkát. Háttérbe szorították a fiatalokat és az új embereket. A tarthatatlan helyzet Szendrei üzemvezető jóvoltából azóta sem sokat változott. Legutóbb például Ruff József hegesztő — aki nemrégen került a Tartály- és Tárológyárból a Hajógyár hegesztőműhelyébe — panasszal fordult Szendrei üzemvezetőhöz. Elmondotta, hogy a legutóbbi tíz nap alatt mindössze hetven forintot keresett, mert Kovács művezető nem biztosított folyamatosan elegendő munkát neki. Ugyanakkor egyes hegesztők — akiket a művezető indokolatlanul előnyben részesít— 2000—2200 forintot is megkeresnek havonta. A panasz süket fülekbe talált, a munkaelosztás változatlan maradt. Hibás rajzok — tétlen ácsorgás A fegyelmezetlenséget nemcsak a »baráti klikkek« előnyben részesítése okozza. Néhány műszaki dolgozó felelőtlen munkája is nagy mértékben alapot ad a fegyelmezetlenségre. A 39-es hajó készítése közben például nagyon gyakran a hiányos, rossz műszaki rajzok akadályozták a munkát és így lazították a fegyelmet. A rajzszerkesztők például megfeledkeztek arról, hogy a hajóárrészéhez búvárnyílást is kell tervezni. Amikor már majdnem teljesen elkészült a farrész, akkor derült ki, hogy hiányzik a búvárnyílás és emiatt a csaknem háromnapos munkát úgyszólván elölről kellett kezdeni. Hasonló hiányosságokkal készült az olajtartók műszaki rajza is. Normálméretű ajtó helyett olyan kis nyílást terveztek az olajtartóra, amelyen még egy hároméves gyerek is csak üggyelbajjal férhet keresztül. Jelentős időveszteséggel és értékes nyersanyag felhasználásával kellett a hibát helyrehozni. A rossz műszaki rajzokért Balogh és Kemény elvtársak, a szerkesztési osztály vezetői a felelősek. Nem ellenőrzik megfelelően a nagyon fontos exportmunkák rajzait, ami jelentős elmaradást okoz. A hegesztők a rosszul készített rajzok miatti javításokat kedvetlenül végzik. Elmaradnak tervük teljesítésében, fogadalmuk valóraváltásában és — ami nem mellékes, — lényegesen kevesebbet keresnek. A javítási munkák alatt pakoli a tétlen ácsorgás, a munkaidő elégtelen kihasználása. A szakszervezeti bizottság követelje meg a verseny műszaki feltételeinek megteremtését A hegesztők elmaradása tehát a műszakiak gyenge, hiányos munkájából, az alsó parancsnokok opportunizmusából és a munkafegyelem mindezzel együttjáró lazaságaiból ered. S ez nemcsak a hegesztő-részlegre jellemző. Szabó László elvtárs, a gyár igazgatója sem harcol következetesen a vezetők megalkuvása ellen. Néhány nappal ezelőtt a száztormás daru kezelői elpanaszolták Szabó elvtársiak, hogy Acs Péter művezet rossz munkája miatt gyakran négy-öt órát is állnak tétlenül. Szabó elvtárs kivizsgáltatta a panaszt. Meggyőződött arról, hogy Acs Péter művezető huzamosabb idő óta hanyagul, felelőtlenül végzi munkáját. Utasította Pál főmérnök elvtársat, hogy javasoljon Acs művezető helyett új művezetőt. Pál főmérnök ezt a választ adta: »Acs Pétert nem lehet leváltani, mert jó szakember.« Szabó igazgató — ha nem is szó nélkül —, de elfogadta a főmérnök indokolását és tűri, hogy Acs művezető továbbra is helyén maradjon, hogy hanyagul végezze munkáját Hiba az is, hogy az üzemi bizottság és a műszakiak közötti kapcsolat igen gyenge. Zsigó elvtárs, a szakszervezeti bizottság elnöke nem kéri számon a művezetőktől a muunkaverseny műszaki előfeltételeinek biztosítását. De ■nem is segíti a szakszervezeti bizottság megfelelően a művezetőik munkáját, nem bírálja szociáldemokrata vezetési módszereiket. Ehhez járul még a politikai felvilágosító munka hiánya is, különösen a hegesztőknél. Az üzemi bizottságnak a bizalmiak, az élenjáró dolgozók segítségével sürgősen meg kell indítania a harcot a fegyelmezetlenségek megszüntetéséért. Támogassák, népszerűsítsék a siker érdekében az élenjáró, fegyelmezett, példamutató dolgozókat, művezetőket. A Gheorghiu-Dej Hajógyárnak jelentős feladatok elvégzésével kell segítenie nagy népgazdasági tervünk megvalósítását. Éppen ezért a gyár vezetőinek, kommunistáinak és valamennyi dolgozójának kötelessége, hogy késedelem nélkül megkezdje Gerő elvtárs november 29-i útmutatásainak megvalósítását. Szabó László igazgató elvtársnak határozottabb intézkedésekkel meg kell szilárdítania a műszakivezetők egyéni felelősségét, a minden területen érvényesülő egyszemélyi vezetést. Csak ezek megvalósításával segíthetik a Gheorghiu-Dej Hajógyár dolgozói a következő hetekben az egész ipar nagy harci feladatának végrehajtását. »Biztosítani kell az ipari termelésben az átmenetet 1953-ra oly módon, hogy az ipari termelés, a terveknek megfelelően, 1953 januárjában és az ezt követő hónapokban, ez év negyedik negyedéhez és decemberéhez képest is, minden területen.... egyenletesen tovább emelkedjék!« A Gheorghiu-Dej Hajógyárban és annak hegesztőműhelyében is megvan minden előfeltétele a terv teljesítésének, az 1953-as tervév jó előkészítésének. Bizonyos, hogy a szociáldemokrata munkamódszerek leküzdésével, a munkafegyelem megszilárdításával teljesítik feladataikat és nagy népgazdasági tervünk megvalósításának nem fékezői, hanem elősegítői lesznek. Pogány Sándor ságban, a takarékosság terén, a pártpolitikai és pártszervezeti munka, a szakszervezeti munka terén előttünk álló legfontosabb teendőket. »A feladat most az — állapította meg Gerő elvtárs —, hogy biztosítsuk az 1951. december 2-i párt- és minisztertanácsi határozat eddig elért rendkívül jelentős eredményeit, hogy kiküszöböljük a határozat megvalósítása kapcsán elkövetett egyes hibákat és felmerült hiányosságokat, hogy átgondolt, tervszerű intézkedésekkel nemcsak megtartsuk, de kibővítsük, továbbfejlesszett azért eredményeket.* Gerő elvtárs beszéde: eddigi munkánk eredményeinek mérlege s a ránk váró feladatokra világító fényszóró. Az eredmények büszkeséggel töltenek el mindannyiunkat s még szorosabban sorakoztatják fel dolgozó népünket a párt és Rákosi elvtárs mögé, akinek útmutatásait követve, eredményeinket elértük. Ugyanakkor tisztában vagyunk azzal, hogy a hiányosságok és hibák leküzdése, az előttünk álló nagy feladatok megoldása minden dolgozótól, szocialista építőmunkánk minden területénrendkívül magasfokú szervezettséget, fegyelmezett, szorgalat munkát, igen komoly erőfeszítést követel meg«. Dolgozóink lelkesen vállalják ezeket a feladatokat és valósítják meg a párt által eléjük tűzött célokat, mert tudják, hogy — mint Gerő elvtárs mondotta — »ezeknek a feladatoknak a megoldása nemcsak a szocializmus építését fogja előbbre vinni országunkban, hanem egyben ez a leghatékonyabb hozzájárulás a mi részünkről a világot átfogó nagy béketábor erősítéséhez, melynek élén a kommunizmust diadalmasan építő Szovjetunió halad, s amelyet Sztálin előtárt lángesze vezérelt. A pamutipari üzemek dolgozói ankéton tárgyalták meg az új munkaszervezési szabályzat tapasztalatait A magyar pamutipar három legnagyobb üzemében bevezették a szovjet tapasztalatok alapján elkészített új munkaszervezési szabályzatot. Az új módszer a termelékenység nagymérvű emelését teszi lehetővé, lényegesebb beruházások nélkül. A szabályzat a legjobb munkamódszerek kialakításán kívül előírja a többi között a gépek kifogástalan működésének biztosítását és számos útmutatást ad a műszaki vezetőknek. A munkaszervezési szabályzat levezetésének tapasztalatait és az eddig elért eredményeket a textil- és ruházati ipari dolgozók szakszervezetében megtartott ankétontárgyalták meg. Az ankét előadója, Halsák Endre elvtárs beszámolójában hangsúlyozta, hogy a könnyűipari minisztérium ezt a szabályzatot Kovaljov mérnök módszere alapján dolgozta ki. Emellett azonban figyelembe vették a magyar sztahanovisták tapasztalatait is. Hanák elvtárs elmondotta, hogy saját üzemében, a Magyar Pamutiparban az új módszer bevezetésével kevesebb lett a láncszakadás, és a gépállás 12 százalékról 5,5 százalékra csökkent. A kaposvári fonoda egyik kiváló dolgozója, Szegedi Róza elmondotta, hogy amikor alaposan megismerkedett az élenjáró szovjet kötözési és fűtési módszerrel, sikerült emelnie munkája termelékenységét.