Népszava, 1953. február (81. évfolyam, 27-50. sz.)

1953-02-01 / 27. szám

Világ proletárjai egyesüljetek a NÉPSZAVA Február 18-án kezdődik a Magyar-Szovjet Barátság Hónapja A minisztertanács határozata az 1953. évi tavaszi mezőgazdasági munkák előkészítéséről és végrehajtásáról­­ A MA­GYA­­ S­ZAKS­Z­E­R­VEZETEK KÖZPONTI ALAPJA 81. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1953. FEBRUÁR 1. VASÁRNAP Sajtónk nagy erőforrása Ma egy esztendeje, a Szabad Nép megjelenésének tizedik évfor­dulóján ünnepeltük először a ma­gyar sajtó napját. 1942-ben, a Hor­­thy-fasizmus sötét korszakában tört utat, mint világító fáklya, a bolse­vik sajtó példáját követve, a Sza­bad Nép, a magyar kommunisták lapja. Azok az eszmék, amelyek az üldözött, illegalitásban megjelent Szabad Népet vezérelték — irá­nyítják ma egész szabad magyar sajtónkat. Harcra buzdít a kommu­nista sajtó: a haza, a szabadság szeretetére, s az ellenség olthatat­­lan gyűlöletére nevel. A népet szol­gálja a kommunista sajtó, a béke ügyét; fegyver a szocializmus építé­sében. »A jelenlegi valóban szabad népi sajtó az olvasók barátja és ta­nácsadója — mondotta újságjaink­­ról Borisz Polevoj elvtárs, a kiváló szovjet író a magyar sajtó napját üdvözlő beszédében. — Az életnek nemcsak tükre, hanem tanítója is lett. Hirdeti mindazt a jót és újat, ami a nagy szovjet tapasztalatok befolyása alapján nap nap után szü­letik a szabad országban; tevéke­nyen agitál a békéért, propagálja a marxizmus-leninizmus eszméit.« Az új magyar sajtó, élén a Sza­bad Néppel, azonban nemcsak tanít, tanul is a néptől, megfogadja taná­csait, a nép hangját közvetíti. A tö­megek részvétele az újságok szer­kesztőségi munkájában felbecsülhe­­tetlen jelentőségű. Ebben rejlik a­­kommunista sajtó erejének leg­­gazdagabb forrása. A sajtó és a nép összeforrottságának legkiválóbb megtestesítői a munkás- és paraszt­­levelezők. Nem véletlen, hogy a munkás- és parasztlevelezők első országos konferenciáját tavaly köz­vetlenül a magyar sajtó napja után, február 2-án, 3-án tartottuk meg. Az elmúlt esztendő alatt még job­ban megerősödött­ a magyar sajtó és a dolgozó tömegek kapcsolata, még erőteljesebben nyilvánul meg új típusú sajtónk- e nagyszerű jel­lemvonása. A munkás- és paraszt­levelezők az országos levelezőkonfe­rencián megfogadták Rákosi elv­­társnak: »... továbbra is bátran, állhatatosan harcolunk a szovjet sajtó levelezőinek példája nyomán, szocialista építésünk minden aka­dályával, minden külső és belső el­lenségével szemben, a jó kezdemé­nyezések, tapasztalatok elterjeszté­­séért, pártunkért, hazánkért, a szo­cializmusért, a békéért.« A levelezők megtartották fogadal­mukat. A konferencia óta az egy­szerű emberek újabb ezrei és tíz­­ezrei fogtak tollat, hogy kifejezésre juttassák a párt, Rákosi elvtárs iránti szereteteket, hogy a jó gazda felelősségével segítsenek a hibák kijavításában. Az elmúlt év népi de­mokráciánk további megszilárdulá­sának éve volt. Még inkább meg­nőtt a dolgozók öntudata, a szabad élet, a szabad munka felszínre hozta, kifejlesztette a múltban leg­­többször sorvadásra ítélt képessé­geiket. A levelezők bírálataikkal, a hibák feltárásával, az új kezdemé­nyezések felkarolásával, segítik szo­­cialista építésünket. Mind erősebbé válik a levelezők írásaiban az üze­mét, hazáját és az egész emberiség békéjét féltőn szerető és ezért se­­m­ilyen erőfeszítéstől vissza nem riadó új típusú ember hangja. .Azé az emberé, aki már nemcsak a maga eredményeivel, nehézségeivel törődik, egész üzemrészek, gyárak, sőt országos fontosságú ügyek gond­ját is szívén viseli. Az exportunk mi­nőségéért való aggodalom és fele­lősségérzet adott tollat Rácz Imre és Lovas László, a Duna Cipőgyár dolgozói kezébe, az öntödei­­selejt csökkentésének problémái foglalkoz­tatták Solymesi Gyulát, a Vegyipari Gép- és Radiátorgyár minőségi el­lenőrét, amikor megírta levelét , és sorolhatnánk hosszan ötéves ter­vünk kiváló harcosait, akik mun­káinkkal és leveleikkel is előreviszik fejlődésünket. Ennek a fejlődésnek szépségei, nagyszerűsége, a mindennapos munka hőstettei is, mind gyakrab­ban helyt kapnak a levelekben. Úgy írnak a levelezők a sajtónak, mint barátjuknak, segítőjüknek, harcos­társuknak. Molnár Jánosnénak, az RM Művek dolgozójának sorai — mint csepp a tengert — tükrözik a szocializmust építő ember örömeit, fényeit. »Olyan örömmel figyelem középső fiam fejlődését. Készülék­­lakatos tanuló a Szerszámgyárban. Jó, dolgos, ügyeskezű. Gyönyörűen rajzol szakrajzot is. De nemcsak a munkájában, lelkileg és szellemileg is fejlődik. Sokat olvas. Már ő cse­réli helyettem a könyveket a könyv­tárban — és jó könyveket hoz. Egy­más kezéből vesszük ki az olvasni­valót és kérjük egymást, ne vegye ki a jelzőt onnan, ameddig már el­jutottunk.« Dolgozó népünket a párt lelke­síti, tanítja,új életünk, boldog jö­vőnk építésére, a haza szeretetére, harcos védelmére. A párt neveli bá­tor bírálatra, a hibák elleni kérlel­hetetlen harcra levelezőinket.. A párt gondoskodik a levelezők védel­méről is. A Politikai Bizottság ha­tározata tette szilárdabbá és bizto­sabbá a levelezőmozgalom fejlődé­sét. Pártszervezeteink, gazdasági vezetőink többsége megnövekedett felelősséggel kezeli a leveleket, az alulról jövő bírálat fontos megnyil­vánulásainak, a kommunista veze­tés nélkülözhetetlen segítőinek te­kintik azokat. A szocialista építés új sikerei ki­vívásának egyik éles fegyvere a kommunista sajtó erősödése, a munkás-parasztlevelező mozgalom még teljesebb kibontakozása. Ötéves tervünk lelkesítő s ugyanakkor ko­moly erőfeszítéseket követelő fel­adatainak végrehajtásához felbe­csülhetetlen segítséget adnak a dol­gozók levelei. »Általuk, mint valami barométer segítségével, amely köz­vetlenül tükrözi építőmunkánk hi­báit, nagyon sokat tudunk kideríteni és kijavítani« — tanítja Sztálin elvtárs. S nekünk van mit javíta­nunk! Iparunknak több szénre, több acélra van szüksége. Meg kell gyor­sítanunk nagyszerű békeműveink fel­építését. Jelentős lépéssel kell előrehaladnunk a falu szocialista átalakításában. Kemény, szívós és áldozatkész munkát követelő felada­tok ezek. Munkás- és parasztlevele­­zőinktől azt várjuk, hogy még több segítséget adjanak megoldásukhoz. »... értsenek minden új hajtás meg­kereséséhez ... értsenek a szocia­lista építés hajtásainak felkutatá­sához ...« (Kalinin.) Legyenek az élenjáró munkamódszerek, a kiváló tapasztalatok szószólói. Ne haladja­nak el csukott szemmel a hibák mel­lett sem, rázzák fel a tanyákat »medveálmukból«. Figyeljenek fel az ellenség legkisebb megmozdulá­sára is és kíméletlenül leplezzék le azokat, akik békés életünkre tör­nek, akik alattomosan, üzemekbe és gazdaságokba tonakodva akarnak ártani népünknek, gyermekeinknek. A munkás- és parasztlevelezők, »akik általában igen fogékonyak, akik az igazság tüzétől lángolnak, akik le akarják leplezni és minden áron ki akarják küszöbölni hiányos­ságainkat« (Sztálin), minden meg­becsülést megérdemelnek. Megbo­csáthatatlan hibát követ el az, aki elfojtja hangjukat, »kákán csomó­keresésnek«, felesleges akadékosko­dásnak tekinti a munkás- és pa­rasztleveleket. A levelezőt nem egyéni érdekek vezérlik, a »közvéle­mény parancsnokai« ők, a közösség érdekében szólalnak fel, s ezért, aki visszautasítja bírálatukat, a közös­ség ügyének árt vele, mindannyiunk előrehaladását gátolja. És ezért nem tűrhetjük el azt sem, hogy közöm­bösségbe, a bürokrácia útvesztőibe fúljanak észrevételeik, hogy a leve­lezők — dolgozó népünk fiainak — ügyes-bajos dolgai egyszerűen el­­sikkadjanak.­­ A mi dolgunk, a szerkesztőségek dolga elsősorban, hogy ébren tart­suk a lángot a levelezőkben, hogy egy percre se lankadjon lendületük, erősödjék az új iránti érzékük, éle­sebbé váljék szemük a hibák fel­tárására. A levelezők tudásának fej­lesztése, ismereteik bővítése, újság­írói érzékük csiszolása megerősíti őket munkájukban, újabbakat és újabbakat vonz a levelezők tábo­rába. S minél több dolgozót, minél szorosabban vonunk be az újságok munkájába, annál erősebbé tesszük sajtónkat, annál inkább a nép saj­tójává válik. A szoros tömegkap­­csolat biztosítja, hogy sajtónk ered­ményesen töltse be megtisztelő szén hivatását ötéves tervünk valóravál­­tásában, a szocializmus építésében. Előre a kohászat 1953. évi tervének teljesítéséért és túlteljesítéséért ! A kohászat vezetőinek és kiváló dolgozóinak értekezlete A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége szon­baton a SZOT szék­házába értekezletre hívta össze a ko­hászat vezetőit és kiváló dolgozóit, hogy megbeszélje velük a vaskohászat 1953. évi terve teljesítésének fel­a­d­ta­tait. Az értekezleten megjelent népünk szeretett vezetője, Rákosi Mátyás elv­Zsofinyecz elvtárs bevezetőben is­mertette a vaskohászat 1952. évi ered­ményét. Kohászatunk termelése az el­múlt évben jelentős mértékben emelke­dett, de még így sem tudta kielégítni a népgazdaság szükségleteit. Ezután emlékeztetett azokra az útmutatásokra, amelyeket Rákosi elvtárs az ország­­gyűlésen mondott beszédében és Gerő elvtárs a Központi Vezetőség ülésén adott kohászatunk számára. Rákosi elvtárs a következőket mondotta: »Különösen nagy súlyt kell helyezni arra, hogy ne ismétlődjék meg az el­múlt esztendő utolsó hónapjának az a hibája, hogy minden erőt csalás a tervév befejezésére összpontosítottak és elhanyagolták a januári termelés elő­készítését.« Zsofinyecz elvtárs ezután így foly­tatta: Legelső feladatnak a vezetés szín­vonalának emelését jelölte meg a ko­hászati miniszter. Kohászati üzemeink vezetői egyálta­lán nem hajtották végre — vagy csak részben hajtották végre — a KV no­vember 29-i határozatait, nem fogad­ták meg Rákosi elv­társ országgyűlési beszédének a vaskohászatra vonat­­­kozó útmutatásait. A határozato­kat nem is dolgozták fel megfelelően. A Diósgyőri Kohászati Üzemekben­­például megbeszélték ugyan a KV legutóbbi ülésének útmutatásait, de a beszámolót nem Varga elvtárs, az üzem igazgatója tartotta, hanem rá­bízta az egyik osztály vezetőjére- Az értekezleten nem hoztak határozato­kat, nem adtak konkrét feladatokat a fontosabb üzemeknek. Ez is közre­játszott abban, hogy a januári tervet nem tudták teljesíteni. A diósgyőri példa is mutatja, hogy egyes veze­tőink még mtvdiig formálisan kezelik a párt és a kormány határozatait s nem jutnak messzebb a megvitatásuk­nál. A kohászati üzemekben alig érvé­nyesül az egyszemélyi felelős vezetés, az egyes munkakörök nincsenek kel­lően elhatárolva. Ahhoz, hogy a veze­tés színvonalát megjavíthassuk, meg kell határozni, hogy — az igazgató­tól kezdve a csoportvezetőkig — ki­nek mi a feladata, ki miért felelős. Ki kell építeni a termelés szakadatlan ellenőrzésének módszerét. Mindeze­ket a feladatokat természetesen csak úgy tudjuk végrehajtani, ha növeljük kohászati üzemeink vezetőinek és dol­gozóinak műszaki és politikai kép­zettségét- Több segítséget kell adni a fiatal kádereknek. A második feladat — állapította meg Zsofinyecz elvtárs — a kohászati berendezések jobb kihasználása a munka magasabb fokú szervezettsége, és a termelésből kieső idők állandó csökkentése révén. Ennek egyik leg­főbb feltétele a karbantartás helyes megszervezése. Gyakran még mindig szervezetlen a karbantartás, egyes helyeken kíméletlenül, gondatlanul bánnak a termelő berendezésekkel. A diósgyőri Martin-üzemben ez év januárjában egymásután sorozatos hibák fordultak elő. Volt olyan nap, amikor hét kemence közül négy javí­tás alatt állt — azért, mert decem­berben, az évvégi hajrá közben nem végezték el a tervezett javításokat. társ. Megjelentek Gerő Ernő és Hidas István elvtársak, a minisztertanács elnökhelyettesen, valamint a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságá­nak és Központi Vezetőségének több más tagja. Hidas István elvtárs megnyitó sza­­vai után Zsofinyecz Aiihály elvtárs tartotta meg beszámolóját. Az új tervévből eddig eltelt rövid idő alatt elért eredmények alapján vizs­gáljuk meg: hogyan valósítottuk meg a Rákosi elvtárs által kitűzött felada­tokat? Január 1-t­ől 28-ig a nyersvas­­termel­és tervét csak 93,8 százalékra, a martinaléj termelését 87 százalékra tel­jesítették vállalataink. Komolyan el­maradt a hen­gereltáru termelése is. Január hónapban — ahelyett, hogy túlteljesítettük volna terveinket az 1952. évi mulasztások bepótlása érde­kében — növeltük a tavalyról fenn­maradt adósságot. Zsofinyecz elvtárs hangsúlyozta: mi­­lyen nagy felelősség hárul kohá­szainkra. Kohászatunk elmaradása fé­kezi a gépgyárak egész sorának mun­káját. Ezután nyolc pontban foglalta össze a kohászat előtt álló legfonto­sabb feladatokat. Zsofinyecz elvtárs a karbantartás el­hanyagolásáért megbírálta a diós­győri Martin-mű és az RM Alartin­­üzem vezetőjét, továbbá a Borsod­­nádasdi Lemezgyár igazgatóját, majd így folytatta: Meg kell szerveznünk a gépek ál­landó szakszerű felügyeletét; meg kell határoznunk,­ hogy melyik alkat­részt mikor kell kicserélni- Gondos­kodnunk kell tartalékalkatrészekről. Le kell rövidítenünk a kemencék, hengersorok javításának idejét. A ter­melési tervek teljesítése mellett min­den körülmények között végre kell hajtanunk a karbantartás tervét is. A harmadik feladat a tervfegyelem erősítése. A kohászati miniszter éle­sen megbírálta a diósgyőri és az ózdi kohászati üzemek igazgatóit, mert megszegték a tervfegyelmet s ezzel akadályozták több más üzem tervének teljesítését. A negyedik feladat: meg kell javí­tani vaskohászati termékeink minősé­gét, csökkenteni kell a selejtet, a tech­nológiai fegyelem szigorú betartásá­val biztosítani kell üzemeink terv­szerű, programmszerű termelését. A tervet nemcsak tonnában, hanem minden részletében, a rendelésekben megszabott választékban és minő­ségben kell teljesíteni! Üzemeink a legtöbb gyártmányra elkészítették a technológiai előírásokat, de ezek az előírások nem veszik eléggé figye­lembe a szovjet tapasztalatokat. Emellett az előírások legtöbbször nem is érthetők az egyszerű dolgo­zók számára. A leg nagyobb hiba, hogy még ott is, ahol az előírások jók, a vezetők nem teremtik meg a tech­nológia betartásának feltételeit. Sok­szor opportunista módon tűrik a laza­ságokat. Az öntőcsarnokokban a ko­­kik­ák, az üstök helytelen kezelése miatt sok acél vált selejtté. Meg kell tehát erősíteni a technológiai fegyel­met. Ipari fejlődésünk jelenlegi szakaszá­ban azonban már az sem elég, ha megelégszünk a rendelkezésünkre álló technikai és technológiai mód­szerekkel. Elsőrendű kötelességünk — különösen az üzemek főmérnökei­nek kötelessége — tovább fejleszteni a technológiát és a technikát. A je­lenleg oly sokszor hangoztatott »ob­jektív nehézségek« sok esetben éppen abból fakadnak, hogy elhanyagoljuk a műszaki fejlesztést, az új techni­kai módszerek bevezetését, a munkafegyelem megszilárdításáról és a munkaverseny továbbfejlesztésé­ről beszélt a kohászati miniszter. A versenymozgalom kérdéseit üze­meinkben még mindig gyakran formá­lisan, bürokratikusan kezelik. Vannak kiváló egyéni eredmények, de ezeket nem általánosítják. A műszaki veze­tőknek fel kell ismerniök, hogy a munkaverseny felkarolása nélkül nem tudjuk megoldani nagy feladatainkat. Meg kell szervezni a versenyt kohá­szati üzemeink között, a nagyolvasz­tók, a Martin-művek és a hengerdék nemes vetélkedését, a szakma legjobb dolgozója címért folyó versenyt. Most az április 4-i felajánlások teljesítése során új lendületet kell adni a munka­­versenynek. Zsofinyecz elvtárs befejezésül hang­súlyozta, mennyire megkönnyíti mun­kánkat a Szovjetunió sokoldalú ön­zetlen segítsége. A kohászat dolgozói tudják, milyen sok múlik az ő munká­jukon s ezért megfeszítik manden ere­jüket, hogy győzelemre vigyék a ter­vet. A vita­ szünet után megkezdődött a vita. Elsőnek Varga Géza elvtárs, a Diós­győri Kohászati Üzemek igazgatója szólalt fel, majd Koródi József, a diósgyőri Martin-acélmű egyik acél­gyártó mestere beszélt. — Szinte arcpirulva kell az elv­tár­sak előtt áltnoon — mondotta —, mai nem tettünk meg mindent, amit Rákosi elvtárs, a dolgozó nép kívánt tőlünk. Elhanyagoltuk a karbantartást. Nem szabad megengedni azt, hogy például Diósgyőrött egyórás kiesés legyen azért, mert gondatlanság következté­ben befagyott a csapolónyílás. Nálunk Diósgyőrött gyakori a panasz a gáz magas kéntartalma miatt. Dek­ét mit tettünk ellene? Megalkudtunk, nem tettünk semmit. Pedig cselekedhettünk volna, beletek­ertük volna a betétbe a szükséges mészmennyiséget s ezzel i­s csökkenthettük volna a kéntartalmat. A következő felszólaló, Szűcs Endre elvtárs, az RM Acélmű főmér­nöke a technológiai fegyelem erősíté­séről és az anyagellátás problémáiról beszélt. Ezután Suszter Sándor elv­­társ, ózdi sztahanovista olvasztár lé­­pett az emelvényre. — Ah­, sztahanovisták nem kaptunk olyan bírálatot ezen az értekezleten, amilyent megérdemeltünk volna — kezdte beszédét. — Az elmaradásért mi is felelősök vagyunk. A sztahanovis­táknak sokkal több elvtársi segítséget kellett volna nyújtaniuk azok számára, akik nem teljesítették a tervet. Sok sztahanovista azt hitte , én is azt hittem, ha bizonyos százalékot elér­tem, ak­kor mér eleget tettem pár­tunk és kormányunk felhívásának. Pe­dig nem elég, ha néhány kiugró tel­­jesítmény van, hanem a legjobbaknak maguk után kell vonniuk a többi dol­gozót is. Szukai Rezső elvtárs, a Lőrinci Hen­gerművek igazgatója volt a következő felszólaló. Beszéde közben lépett a te­rembe Rákosi Mátyás elvtárs, akit dörgő tapsviharral, forró szeretettel köszöntöttek az értekezlet részvevői. Szuhai elvtárs elmondotta, hogy ter­vüket januárban 105 százalékra telje­sítették, majd beszámolt arról, hogy milyen módszerrel érték el ezt az eredményt. A pártbizottsággal együtt alaposan megvitatták a Központi Ve­zetőség útmutatásait, majd számos fontos intézkedést tettek. Í­gy például a műszaki ellenőrzési osztály minden nap közli a termelő részlegekkel: hol fordult elő előző nap selejt. Ezután brigádonként alaposan megvitatják, mi okozta a selejtet s hogyan fogják a jövőben kiküszöbölni. Fessler Péter, az RM Acélmű szta­hanovista olvasztája a verseny hiá­nyosságairól beszélt. A munkaverseny lebecsülését mu­tatja — mondotta —, hogy a felbon­tott tervet mindig késve kapjuk meg. December első felében beszéltem az üzem vezetőivel s kértem, hogy idejé­ben ismerhessük meg az új év tervét. Mégsem történt meg ez. Brigádom, az ifjúsági brigád kezdeményezésére szoros együttműködésre léptünk a Kosssuth-brigáddal. Egyes műveletek­nél kölcsönösen kisegítjük egymást s ez igen jól bevált. Sajnos, a fő­mérnök elvtárs csa­k azt látta meg eb­ben a kezdeményezésben, hogy ez Zsofinyecz Mihály elvtárs kohászati miniszter beszámolója Kohászatunk legfontosabb feladatai Jobb anyagellátás, a munkavédelem megjavítása, a munkaverseny továbbfejlesztése Zsofinyecz elvtárs ötödik feladatként az anyagellátás jobb megszervezését, hatodik feladatként az üzemek rend­jének és tisztaságának biztosítását emelte ki. Hetedik feladatként a mun­kavédelem megjavítását jelölte meg. Megállapította: A munkavédelem elhanyagolásáért vaskohászati­­ üzemeink vezetőit ko­­moly felelősség terheli. Ezt a­ helyze­tet pártunk és kormányunk tovább nem tűri. Igazgatóinknak széleskörű intézkedéseket kell kidolgozniuk a munkavédelem gyors megjavítására. Kemény szigorral le kell sújtani azokra a vezetőkre, akik a dolgozók biztonságával nem törődnek. Végezetül,­nyolcadik feladatként a

Next