Népszava, 1953. február (81. évfolyam, 27-50. sz.)
1953-02-01 / 27. szám
Világ proletárjai egyesüljetek a NÉPSZAVA Február 18-án kezdődik a Magyar-Szovjet Barátság Hónapja A minisztertanács határozata az 1953. évi tavaszi mezőgazdasági munkák előkészítéséről és végrehajtásáról A MAGYA SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI ALAPJA 81. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1953. FEBRUÁR 1. VASÁRNAP Sajtónk nagy erőforrása Ma egy esztendeje, a Szabad Nép megjelenésének tizedik évfordulóján ünnepeltük először a magyar sajtó napját. 1942-ben, a Horthy-fasizmus sötét korszakában tört utat, mint világító fáklya, a bolsevik sajtó példáját követve, a Szabad Nép, a magyar kommunisták lapja. Azok az eszmék, amelyek az üldözött, illegalitásban megjelent Szabad Népet vezérelték — irányítják ma egész szabad magyar sajtónkat. Harcra buzdít a kommunista sajtó: a haza, a szabadság szeretetére, s az ellenség olthatatlan gyűlöletére nevel. A népet szolgálja a kommunista sajtó, a béke ügyét; fegyver a szocializmus építésében. »A jelenlegi valóban szabad népi sajtó az olvasók barátja és tanácsadója — mondotta újságjainkról Borisz Polevoj elvtárs, a kiváló szovjet író a magyar sajtó napját üdvözlő beszédében. — Az életnek nemcsak tükre, hanem tanítója is lett. Hirdeti mindazt a jót és újat, ami a nagy szovjet tapasztalatok befolyása alapján nap nap után születik a szabad országban; tevékenyen agitál a békéért, propagálja a marxizmus-leninizmus eszméit.« Az új magyar sajtó, élén a Szabad Néppel, azonban nemcsak tanít, tanul is a néptől, megfogadja tanácsait, a nép hangját közvetíti. A tömegek részvétele az újságok szerkesztőségi munkájában felbecsülhetetlen jelentőségű. Ebben rejlik akommunista sajtó erejének leggazdagabb forrása. A sajtó és a nép összeforrottságának legkiválóbb megtestesítői a munkás- és parasztlevelezők. Nem véletlen, hogy a munkás- és parasztlevelezők első országos konferenciáját tavaly közvetlenül a magyar sajtó napja után, február 2-án, 3-án tartottuk meg. Az elmúlt esztendő alatt még jobban megerősödött a magyar sajtó és a dolgozó tömegek kapcsolata, még erőteljesebben nyilvánul meg új típusú sajtónk- e nagyszerű jellemvonása. A munkás- és parasztlevelezők az országos levelezőkonferencián megfogadták Rákosi elvtársnak: »... továbbra is bátran, állhatatosan harcolunk a szovjet sajtó levelezőinek példája nyomán, szocialista építésünk minden akadályával, minden külső és belső ellenségével szemben, a jó kezdeményezések, tapasztalatok elterjesztéséért, pártunkért, hazánkért, a szocializmusért, a békéért.« A levelezők megtartották fogadalmukat. A konferencia óta az egyszerű emberek újabb ezrei és tízezrei fogtak tollat, hogy kifejezésre juttassák a párt, Rákosi elvtárs iránti szereteteket, hogy a jó gazda felelősségével segítsenek a hibák kijavításában. Az elmúlt év népi demokráciánk további megszilárdulásának éve volt. Még inkább megnőtt a dolgozók öntudata, a szabad élet, a szabad munka felszínre hozta, kifejlesztette a múltban legtöbbször sorvadásra ítélt képességeiket. A levelezők bírálataikkal, a hibák feltárásával, az új kezdeményezések felkarolásával, segítik szocialista építésünket. Mind erősebbé válik a levelezők írásaiban az üzemét, hazáját és az egész emberiség békéjét féltőn szerető és ezért semilyen erőfeszítéstől vissza nem riadó új típusú ember hangja. .Azé az emberé, aki már nemcsak a maga eredményeivel, nehézségeivel törődik, egész üzemrészek, gyárak, sőt országos fontosságú ügyek gondját is szívén viseli. Az exportunk minőségéért való aggodalom és felelősségérzet adott tollat Rácz Imre és Lovas László, a Duna Cipőgyár dolgozói kezébe, az öntödeiselejt csökkentésének problémái foglalkoztatták Solymesi Gyulát, a Vegyipari Gép- és Radiátorgyár minőségi ellenőrét, amikor megírta levelét , és sorolhatnánk hosszan ötéves tervünk kiváló harcosait, akik munkáinkkal és leveleikkel is előreviszik fejlődésünket. Ennek a fejlődésnek szépségei, nagyszerűsége, a mindennapos munka hőstettei is, mind gyakrabban helyt kapnak a levelekben. Úgy írnak a levelezők a sajtónak, mint barátjuknak, segítőjüknek, harcostársuknak. Molnár Jánosnénak, az RM Művek dolgozójának sorai — mint csepp a tengert — tükrözik a szocializmust építő ember örömeit, fényeit. »Olyan örömmel figyelem középső fiam fejlődését. Készüléklakatos tanuló a Szerszámgyárban. Jó, dolgos, ügyeskezű. Gyönyörűen rajzol szakrajzot is. De nemcsak a munkájában, lelkileg és szellemileg is fejlődik. Sokat olvas. Már ő cseréli helyettem a könyveket a könyvtárban — és jó könyveket hoz. Egymás kezéből vesszük ki az olvasnivalót és kérjük egymást, ne vegye ki a jelzőt onnan, ameddig már eljutottunk.« Dolgozó népünket a párt lelkesíti, tanítja,új életünk, boldog jövőnk építésére, a haza szeretetére, harcos védelmére. A párt neveli bátor bírálatra, a hibák elleni kérlelhetetlen harcra levelezőinket.. A párt gondoskodik a levelezők védelméről is. A Politikai Bizottság határozata tette szilárdabbá és biztosabbá a levelezőmozgalom fejlődését. Pártszervezeteink, gazdasági vezetőink többsége megnövekedett felelősséggel kezeli a leveleket, az alulról jövő bírálat fontos megnyilvánulásainak, a kommunista vezetés nélkülözhetetlen segítőinek tekintik azokat. A szocialista építés új sikerei kivívásának egyik éles fegyvere a kommunista sajtó erősödése, a munkás-parasztlevelező mozgalom még teljesebb kibontakozása. Ötéves tervünk lelkesítő s ugyanakkor komoly erőfeszítéseket követelő feladatainak végrehajtásához felbecsülhetetlen segítséget adnak a dolgozók levelei. »Általuk, mint valami barométer segítségével, amely közvetlenül tükrözi építőmunkánk hibáit, nagyon sokat tudunk kideríteni és kijavítani« — tanítja Sztálin elvtárs. S nekünk van mit javítanunk! Iparunknak több szénre, több acélra van szüksége. Meg kell gyorsítanunk nagyszerű békeműveink felépítését. Jelentős lépéssel kell előrehaladnunk a falu szocialista átalakításában. Kemény, szívós és áldozatkész munkát követelő feladatok ezek. Munkás- és parasztlevelezőinktől azt várjuk, hogy még több segítséget adjanak megoldásukhoz. »... értsenek minden új hajtás megkereséséhez ... értsenek a szocialista építés hajtásainak felkutatásához ...« (Kalinin.) Legyenek az élenjáró munkamódszerek, a kiváló tapasztalatok szószólói. Ne haladjanak el csukott szemmel a hibák mellett sem, rázzák fel a tanyákat »medveálmukból«. Figyeljenek fel az ellenség legkisebb megmozdulására is és kíméletlenül leplezzék le azokat, akik békés életünkre törnek, akik alattomosan, üzemekbe és gazdaságokba tonakodva akarnak ártani népünknek, gyermekeinknek. A munkás- és parasztlevelezők, »akik általában igen fogékonyak, akik az igazság tüzétől lángolnak, akik le akarják leplezni és minden áron ki akarják küszöbölni hiányosságainkat« (Sztálin), minden megbecsülést megérdemelnek. Megbocsáthatatlan hibát követ el az, aki elfojtja hangjukat, »kákán csomókeresésnek«, felesleges akadékoskodásnak tekinti a munkás- és parasztleveleket. A levelezőt nem egyéni érdekek vezérlik, a »közvélemény parancsnokai« ők, a közösség érdekében szólalnak fel, s ezért, aki visszautasítja bírálatukat, a közösség ügyének árt vele, mindannyiunk előrehaladását gátolja. És ezért nem tűrhetjük el azt sem, hogy közömbösségbe, a bürokrácia útvesztőibe fúljanak észrevételeik, hogy a levelezők — dolgozó népünk fiainak — ügyes-bajos dolgai egyszerűen elsikkadjanak. A mi dolgunk, a szerkesztőségek dolga elsősorban, hogy ébren tartsuk a lángot a levelezőkben, hogy egy percre se lankadjon lendületük, erősödjék az új iránti érzékük, élesebbé váljék szemük a hibák feltárására. A levelezők tudásának fejlesztése, ismereteik bővítése, újságírói érzékük csiszolása megerősíti őket munkájukban, újabbakat és újabbakat vonz a levelezők táborába. S minél több dolgozót, minél szorosabban vonunk be az újságok munkájába, annál erősebbé tesszük sajtónkat, annál inkább a nép sajtójává válik. A szoros tömegkapcsolat biztosítja, hogy sajtónk eredményesen töltse be megtisztelő szén hivatását ötéves tervünk valóraváltásában, a szocializmus építésében. Előre a kohászat 1953. évi tervének teljesítéséért és túlteljesítéséért ! A kohászat vezetőinek és kiváló dolgozóinak értekezlete A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége szonbaton a SZOT székházába értekezletre hívta össze a kohászat vezetőit és kiváló dolgozóit, hogy megbeszélje velük a vaskohászat 1953. évi terve teljesítésének feladtatait. Az értekezleten megjelent népünk szeretett vezetője, Rákosi Mátyás elvZsofinyecz elvtárs bevezetőben ismertette a vaskohászat 1952. évi eredményét. Kohászatunk termelése az elmúlt évben jelentős mértékben emelkedett, de még így sem tudta kielégítni a népgazdaság szükségleteit. Ezután emlékeztetett azokra az útmutatásokra, amelyeket Rákosi elvtárs az országgyűlésen mondott beszédében és Gerő elvtárs a Központi Vezetőség ülésén adott kohászatunk számára. Rákosi elvtárs a következőket mondotta: »Különösen nagy súlyt kell helyezni arra, hogy ne ismétlődjék meg az elmúlt esztendő utolsó hónapjának az a hibája, hogy minden erőt csalás a tervév befejezésére összpontosítottak és elhanyagolták a januári termelés előkészítését.« Zsofinyecz elvtárs ezután így folytatta: Legelső feladatnak a vezetés színvonalának emelését jelölte meg a kohászati miniszter. Kohászati üzemeink vezetői egyáltalán nem hajtották végre — vagy csak részben hajtották végre — a KV november 29-i határozatait, nem fogadták meg Rákosi elvtárs országgyűlési beszédének a vaskohászatra vonatkozó útmutatásait. A határozatokat nem is dolgozták fel megfelelően. A Diósgyőri Kohászati Üzemekbenpéldául megbeszélték ugyan a KV legutóbbi ülésének útmutatásait, de a beszámolót nem Varga elvtárs, az üzem igazgatója tartotta, hanem rábízta az egyik osztály vezetőjére- Az értekezleten nem hoztak határozatokat, nem adtak konkrét feladatokat a fontosabb üzemeknek. Ez is közrejátszott abban, hogy a januári tervet nem tudták teljesíteni. A diósgyőri példa is mutatja, hogy egyes vezetőink még mtvdiig formálisan kezelik a párt és a kormány határozatait s nem jutnak messzebb a megvitatásuknál. A kohászati üzemekben alig érvényesül az egyszemélyi felelős vezetés, az egyes munkakörök nincsenek kellően elhatárolva. Ahhoz, hogy a vezetés színvonalát megjavíthassuk, meg kell határozni, hogy — az igazgatótól kezdve a csoportvezetőkig — kinek mi a feladata, ki miért felelős. Ki kell építeni a termelés szakadatlan ellenőrzésének módszerét. Mindezeket a feladatokat természetesen csak úgy tudjuk végrehajtani, ha növeljük kohászati üzemeink vezetőinek és dolgozóinak műszaki és politikai képzettségét- Több segítséget kell adni a fiatal kádereknek. A második feladat — állapította meg Zsofinyecz elvtárs — a kohászati berendezések jobb kihasználása a munka magasabb fokú szervezettsége, és a termelésből kieső idők állandó csökkentése révén. Ennek egyik legfőbb feltétele a karbantartás helyes megszervezése. Gyakran még mindig szervezetlen a karbantartás, egyes helyeken kíméletlenül, gondatlanul bánnak a termelő berendezésekkel. A diósgyőri Martin-üzemben ez év januárjában egymásután sorozatos hibák fordultak elő. Volt olyan nap, amikor hét kemence közül négy javítás alatt állt — azért, mert decemberben, az évvégi hajrá közben nem végezték el a tervezett javításokat. társ. Megjelentek Gerő Ernő és Hidas István elvtársak, a minisztertanács elnökhelyettesen, valamint a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának és Központi Vezetőségének több más tagja. Hidas István elvtárs megnyitó szavai után Zsofinyecz Aiihály elvtárs tartotta meg beszámolóját. Az új tervévből eddig eltelt rövid idő alatt elért eredmények alapján vizsgáljuk meg: hogyan valósítottuk meg a Rákosi elvtárs által kitűzött feladatokat? Január 1-től 28-ig a nyersvastermelés tervét csak 93,8 százalékra, a martinaléj termelését 87 százalékra teljesítették vállalataink. Komolyan elmaradt a hengereltáru termelése is. Január hónapban — ahelyett, hogy túlteljesítettük volna terveinket az 1952. évi mulasztások bepótlása érdekében — növeltük a tavalyról fennmaradt adósságot. Zsofinyecz elvtárs hangsúlyozta: milyen nagy felelősség hárul kohászainkra. Kohászatunk elmaradása fékezi a gépgyárak egész sorának munkáját. Ezután nyolc pontban foglalta össze a kohászat előtt álló legfontosabb feladatokat. Zsofinyecz elvtárs a karbantartás elhanyagolásáért megbírálta a diósgyőri Martin-mű és az RM Alartinüzem vezetőjét, továbbá a Borsodnádasdi Lemezgyár igazgatóját, majd így folytatta: Meg kell szerveznünk a gépek állandó szakszerű felügyeletét; meg kell határoznunk, hogy melyik alkatrészt mikor kell kicserélni- Gondoskodnunk kell tartalékalkatrészekről. Le kell rövidítenünk a kemencék, hengersorok javításának idejét. A termelési tervek teljesítése mellett minden körülmények között végre kell hajtanunk a karbantartás tervét is. A harmadik feladat a tervfegyelem erősítése. A kohászati miniszter élesen megbírálta a diósgyőri és az ózdi kohászati üzemek igazgatóit, mert megszegték a tervfegyelmet s ezzel akadályozták több más üzem tervének teljesítését. A negyedik feladat: meg kell javítani vaskohászati termékeink minőségét, csökkenteni kell a selejtet, a technológiai fegyelem szigorú betartásával biztosítani kell üzemeink tervszerű, programmszerű termelését. A tervet nemcsak tonnában, hanem minden részletében, a rendelésekben megszabott választékban és minőségben kell teljesíteni! Üzemeink a legtöbb gyártmányra elkészítették a technológiai előírásokat, de ezek az előírások nem veszik eléggé figyelembe a szovjet tapasztalatokat. Emellett az előírások legtöbbször nem is érthetők az egyszerű dolgozók számára. A leg nagyobb hiba, hogy még ott is, ahol az előírások jók, a vezetők nem teremtik meg a technológia betartásának feltételeit. Sokszor opportunista módon tűrik a lazaságokat. Az öntőcsarnokokban a kokikák, az üstök helytelen kezelése miatt sok acél vált selejtté. Meg kell tehát erősíteni a technológiai fegyelmet. Ipari fejlődésünk jelenlegi szakaszában azonban már az sem elég, ha megelégszünk a rendelkezésünkre álló technikai és technológiai módszerekkel. Elsőrendű kötelességünk — különösen az üzemek főmérnökeinek kötelessége — tovább fejleszteni a technológiát és a technikát. A jelenleg oly sokszor hangoztatott »objektív nehézségek« sok esetben éppen abból fakadnak, hogy elhanyagoljuk a műszaki fejlesztést, az új technikai módszerek bevezetését, a munkafegyelem megszilárdításáról és a munkaverseny továbbfejlesztéséről beszélt a kohászati miniszter. A versenymozgalom kérdéseit üzemeinkben még mindig gyakran formálisan, bürokratikusan kezelik. Vannak kiváló egyéni eredmények, de ezeket nem általánosítják. A műszaki vezetőknek fel kell ismerniök, hogy a munkaverseny felkarolása nélkül nem tudjuk megoldani nagy feladatainkat. Meg kell szervezni a versenyt kohászati üzemeink között, a nagyolvasztók, a Martin-művek és a hengerdék nemes vetélkedését, a szakma legjobb dolgozója címért folyó versenyt. Most az április 4-i felajánlások teljesítése során új lendületet kell adni a munkaversenynek. Zsofinyecz elvtárs befejezésül hangsúlyozta, mennyire megkönnyíti munkánkat a Szovjetunió sokoldalú önzetlen segítsége. A kohászat dolgozói tudják, milyen sok múlik az ő munkájukon s ezért megfeszítik manden erejüket, hogy győzelemre vigyék a tervet. A vita szünet után megkezdődött a vita. Elsőnek Varga Géza elvtárs, a Diósgyőri Kohászati Üzemek igazgatója szólalt fel, majd Koródi József, a diósgyőri Martin-acélmű egyik acélgyártó mestere beszélt. — Szinte arcpirulva kell az elvtársak előtt áltnoon — mondotta —, mai nem tettünk meg mindent, amit Rákosi elvtárs, a dolgozó nép kívánt tőlünk. Elhanyagoltuk a karbantartást. Nem szabad megengedni azt, hogy például Diósgyőrött egyórás kiesés legyen azért, mert gondatlanság következtében befagyott a csapolónyílás. Nálunk Diósgyőrött gyakori a panasz a gáz magas kéntartalma miatt. Dekét mit tettünk ellene? Megalkudtunk, nem tettünk semmit. Pedig cselekedhettünk volna, beletekertük volna a betétbe a szükséges mészmennyiséget s ezzel is csökkenthettük volna a kéntartalmat. A következő felszólaló, Szűcs Endre elvtárs, az RM Acélmű főmérnöke a technológiai fegyelem erősítéséről és az anyagellátás problémáiról beszélt. Ezután Suszter Sándor elvtárs, ózdi sztahanovista olvasztár lépett az emelvényre. — Ah, sztahanovisták nem kaptunk olyan bírálatot ezen az értekezleten, amilyent megérdemeltünk volna — kezdte beszédét. — Az elmaradásért mi is felelősök vagyunk. A sztahanovistáknak sokkal több elvtársi segítséget kellett volna nyújtaniuk azok számára, akik nem teljesítették a tervet. Sok sztahanovista azt hitte , én is azt hittem, ha bizonyos százalékot elértem, akkor mér eleget tettem pártunk és kormányunk felhívásának. Pedig nem elég, ha néhány kiugró teljesítmény van, hanem a legjobbaknak maguk után kell vonniuk a többi dolgozót is. Szukai Rezső elvtárs, a Lőrinci Hengerművek igazgatója volt a következő felszólaló. Beszéde közben lépett a terembe Rákosi Mátyás elvtárs, akit dörgő tapsviharral, forró szeretettel köszöntöttek az értekezlet részvevői. Szuhai elvtárs elmondotta, hogy tervüket januárban 105 százalékra teljesítették, majd beszámolt arról, hogy milyen módszerrel érték el ezt az eredményt. A pártbizottsággal együtt alaposan megvitatták a Központi Vezetőség útmutatásait, majd számos fontos intézkedést tettek. Így például a műszaki ellenőrzési osztály minden nap közli a termelő részlegekkel: hol fordult elő előző nap selejt. Ezután brigádonként alaposan megvitatják, mi okozta a selejtet s hogyan fogják a jövőben kiküszöbölni. Fessler Péter, az RM Acélmű sztahanovista olvasztája a verseny hiányosságairól beszélt. A munkaverseny lebecsülését mutatja — mondotta —, hogy a felbontott tervet mindig késve kapjuk meg. December első felében beszéltem az üzem vezetőivel s kértem, hogy idejében ismerhessük meg az új év tervét. Mégsem történt meg ez. Brigádom, az ifjúsági brigád kezdeményezésére szoros együttműködésre léptünk a Kosssuth-brigáddal. Egyes műveleteknél kölcsönösen kisegítjük egymást s ez igen jól bevált. Sajnos, a főmérnök elvtárs csak azt látta meg ebben a kezdeményezésben, hogy ez Zsofinyecz Mihály elvtárs kohászati miniszter beszámolója Kohászatunk legfontosabb feladatai Jobb anyagellátás, a munkavédelem megjavítása, a munkaverseny továbbfejlesztése Zsofinyecz elvtárs ötödik feladatként az anyagellátás jobb megszervezését, hatodik feladatként az üzemek rendjének és tisztaságának biztosítását emelte ki. Hetedik feladatként a munkavédelem megjavítását jelölte meg. Megállapította: A munkavédelem elhanyagolásáért vaskohászati üzemeink vezetőit komoly felelősség terheli. Ezt a helyzetet pártunk és kormányunk tovább nem tűri. Igazgatóinknak széleskörű intézkedéseket kell kidolgozniuk a munkavédelem gyors megjavítására. Kemény szigorral le kell sújtani azokra a vezetőkre, akik a dolgozók biztonságával nem törődnek. Végezetül,nyolcadik feladatként a