Népszava, 1953. február (81. évfolyam, 27-50. sz.)

1953-02-01 / 27. szám

NÉPSZAVA megkönnyíti a szabadnapok beosztá­sát, hiszen a két együttműködő bri­t­ádból könnyebb kivonni egy embert­­At azonban nem látta meg, hogy ez az együttműködés, a versenynek ez az új formája hogyan segíti a termelést. A tapasztalatcsere formáját is meg kellene változtatni. Régebben a ta­pasztalatcsere nem sokkal jelentett többet kirándulásnál. Az élenjáró ol­vasztárok megismerték egymást, ba­rátságot kötöttek, de valójában nem sokat tanulhattak egymástól. A ta­pasztalatcserét úgy kell megoldani, hogy egy kemence három olvasztárét néhány hétre átvigyék a másik gyárba s így aztán alaposabban megismer­hetik az ottani tapasztalatokat. Befejezésül azt javasolta Fessler elvtárs: bízzák meg Csepelt még több minőségi acél gyártásával, mert meg­van a reális lehetősége annak, hogy a csepeli Martin-üzemben tovább emel­jék a minőségi adagok arányát- Bérces Henrik elvtárs, a Salgótar­jáni Acélárugyár igazgatójának hozzászólása után Kugier Lajos elv­­társ, az ismert diósgyőri Kossuth­­díjas hengerész beszélt. Szembeszállt azokkal, akik azt mondják, hogy min­den az anyaigei lát­áson és a gáz kén tartalmán, az »objektív körülménye­ken« múlik. Gyakran a munkafegyelemben kell keresni a hibát — mondotta. — Ezt nem mindig a kimaradók száma jelzi, hanem az, hogy milyen komolyan veszi a dolgozó a munkát, mennyire szívügye a terv teljesítése. Brigádom versenyben állt másik két brigáddal. A másik két brigád nem tudta telje­síteni a vállalását, míg mi a felaján­láson felül 608 tonnát teljesítettünk az elmúlt évben. Pediig ugyanazzal a géppel, ugyanolyan anyagellátással dolgoztunk. Ha a munkaversenyt ko­molyan veszik, akkor igenis, lehet teljesíteni a tervet. Kugier elvtárs ezután megbírálta a verseny szervezésével foglalkozó szerveket, amelyek nem gondoskodnak az eredmények kihirdetéséről. Ezután Tóth László elvtárs, a Bor­­sodnádasdi Lemezgyár igazgatója és Balsai István elvtárs, az ózdi acélmű vezetője­­szólalt fel, majd szünet kö­vetkezett. Emelni kell a műszaki vezetés színvonalát Szünet után Réti Vilmos eleiére, a Diósgyőri Kohászati Üzemek főmér­nöke szólalt fel. Műszaki vezetőink többé-kevésbbé helyes utasításokat adnak ki. De az utasítások végrehajtását nem ellen­őrzik. Mikor végezzük mi az ellen­­­­őrzést? Amikor valamiért »felülről« figyelmeztetést kapunk. Ilyenkor gyorsan szaladunk s ellenőrizzük azt a területet, ahol baj van s nagyilletve felelősségre vonjuk a mulasztókat. Pe­dig mennyivel helyesebb lenne, ha az ellenőrzés szervezett, állandó, folya­matos lenne. Ennek a rossz munka­módszernek egyik velejárója az, hogy minden vezető »egy lépcsőfokkal« lej­jebb lép; tulajdonképpen a hozzá be­osztott, alacsony­abb fokú funkcioná­rius munkáját végzi el. A minisztérium mutatott ebben rossz példát, amikor a főosztályvezető és más magasrangú funkcionárius háromszáz kiló anyagért telefonálgatott a gyáraikba. Réti elvtárs ezután megbírálta a mi­nisztériumot, mert túl sok adminisz­tratív munkával halmozta el a mű­szaki vezetőket s ezzel elvonta őket fontos műszaki feladatok teljesítésé­­től. Ezután Zoltán elv­ére, az RM Cső­gyárának igazgatója, majd Somogyi Antal, az Ózdi Kohászati Üzemek igazgatója beszélt, majd Mekis József elvtárs, a vasas-szakszervezet elnöke szólalt fel. Elmondotta, hogy a szak­­szervezeti funkcionáriusok még nem eléggé járatosak szakmai, műszaki kérdéseikben és ezért kérte, hogy a műszaki vezetők segítsék jobban szak­mai útmutatásokkal is a szakszerve­zeti vezetők munkáját. Rámutatott arra, milyen károkat okozott egyes he­lyeken a szoci­á­l­demokrati­zmus befo­lyása. Répási Gellért elvtárs, a diósgyőri acélmű főmérnökének felszólalása után Tarr István elvtárs, a Lőrinci Hengerművek párttitkára beszélt. Rá­mutatott arra, hogyan járult hozzá a magas selejthez a politikai munka gyengesége. A pártbizottság hosszú időn át nem végezte el megfelelően a termelés pártellenőrzésének feladatát. A következő felszólaló Herczeg Fe­renc elvtárs, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese volt. Utána Margóczi István Kossuth-díjas diósgyőri acél­gyártó beszélt. Rámutatott arra, hogy a kohászat Sztahanov-mozgalmat, amely 1951-ben nagy eredményeket hozott, tavaly visszaesett. A sztaha­novistákkal csak addig foglalkoznak, amíg megkapják az­­oklevelet — utána már nemigen törődnek velük. Ezért sok sztahanovista nem is jut el az oklevéltől a sztahanovista jelvény megszerzéséig. Wilhelm elvtárs, a­z RM Acélművé­nek igazgatója részletesen ismertette a minőség megjavításának műszaki feltételeit. Szembeszállt azokkal, akik egyedül a tűzállóanyagok minőségi hibáival, a gáz magas kéntartalmával, a hulladékvas-ellátás hiányosságaival akarják magyarázni az acél gyenge minőségét. Élesen elítélte azokat, akik belenyugszanak a gyakori pro­­grammeltérésekbe s kijelentette: telje­sen reális, hogy Martin-üzemeink leg­alább 95 százalékos programmszerű­­séggel dolgozzanak. Simon Béla elvtárs, az ózdi nagy­­olvasztó vezetője elmondotta, hogy hosszabb időn át lebecsülte a dolgo­zók kezdeményezéseit. — A kohók átépítésének rekorderedményei azon­ban bebizonyították nekem — mon­dotta —, milyen hatalmas erő rejlik a dolgozók kezdeményezéseiben. At­tól kezdve elhatároztam, hogy­ jobban segítem a szakszervezeti funkcionáriu­sokat a verseny szervezésében. Beszéde után a vitát lezárták . Zsofinyecz Mihály elv­társ kohászati miniszter válaszolt a felszólalásokra. Felszólította az értekezlet részvevőit, hogy az ürembe visszatérve, ismertes­sé­k a dolgozókkal a kohászati kon­ferencia útmutatásait. Kohászatunk minden vezetője és minden dolgozója harcoljon azért, hogy mihamarabb pótoljuk az éveleji mu­lasztásokat s április 4-e tiszteletére ne csak teljesítsük, hanem túl is telje­sítsük a tervet! — mondotta befejezé­sül Zsofinyecz elvtárs. Ezzel a kohászati értekezlet vé­get ért. Kötelességünknek érezzük, hogy felemeljük szavunkat Dolgozóink tiltakozó táviratai a Rosenberg-házaspár halálra ítélése ellen Változatlanul nagy számban érkez­nek dolgozóink tiltakozó táviratai az Országos Béketanácshoz a halálra ítélt Rosenberg-házaspár ügyében. »Mi, pedagógusok a békére neveljük a rá­nk bízott gyermekeket. Kötelessé­günknek érezzük tehát, hogy felemeljük szavunkat egy ártatlan kétgyermekes családapa és anya megmentéséért« — írják táviratukban a XII. kerület, Szent László­ út 59. számú általános leányiskola pedagógusai. A kerta­i gépállomás dolgozói a kö­vetkező üzenetet küldték az Egyesült Államok kormányának: »Tiltakozásun­kat fejezzük ki a Rosenberg-házaspár ellen hozott jogtalan ítélet miatt. Mi erre az igazságtalan ítéletre gépeink határidő előtti minőségi kijavításával adunk választ.« A ceglédi városi tanács ülésén meg­jelent tanácstagok és dolgozók közös Táviratot küldtek. »/Az amerikai impe­rialisták azt hiszik — írják —, hogy az egész világot átfogó nemzetközi békemozgalmon rést lehet ütni azzal, hogy kiváló amerikai békeharcosokat üldöznek és halálra ítélnek azért, mert nem értenek egyet a monopolkapitalis­­ták háborús törekvéseivel. Ez a hitük azonban nem válik valóra.­ Tiltakozó táviratot küldtek még a Ganz Kapcsolók és Készülékek Gyára, a Mozgóképüz­emi Vállalat, a MAVAUT Főműhely, a nagytétényi Gumigyár, az újfehértói állami gazda­ság, a Pénzjegynyomda dolgozói, a Magyar Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége, a tápió­­szelei, tápiógyörgyei, újszilvási, tápiósző­­lősi községi tanácsok, a Somogy megyei kisipari szövetkezetek küldöttközgyű­lése, a rajkai Vörös Csillag termelőszö­vetkezet, a Hutyra Ferenc­ utcai úttörők, a békéscsabai 4-es számú általános iskola nevelői, valamint a Szabolcs­­­utcai és­ a jános utcai kórházak dol­gozói s betegei. Megkezdődött a fiatal írók második konferenciája Szombat délután a Művészeti Szö­vetségek Házában megkezdte tanács­kozását a fiatal írók második konfe­renciája. A tanácskozás fő feladata, h­ogy megvitassa fiatal íróink eddigi munkásságát és segítse őket népünk életének művészi ábrázolásában. A konferencia megnyitásán részt vettek: Jánosi Ferenc elvtárs, a népművelési miniszter első helyettese, Non György elvtárs és Erdei Sándor elvtárs nép­művelési miniszterhelyettesek, Vár­hegyi György elvtárs, Gosztonyi Já­nos elvtárs, Petrák Lajos elvtárs, a DISZ Központi Vezetőségének titká­­ra,Aczél Tamás Sztálin- és Kossuth­díjas író, Illyés Gyula, Veres Péter, Háy Gyula, Szabó Pál, Urbán Ernő, Gergely Sándor, Zelk Zoltán, Hámos György, Juhász Ferenc Kossuth-díjas írók és költők, Benke Valéria elvtárs, az Országos Béketanács titkára és a magyar irodalmi és tudományos élet számos más vezető személyisége is. Darvas József közoktatásügyi mi­niszter, az írószövetség elnökének megnyitó beszéde után Fekete Sándor, az Új Hang szerkesztőségének veze­tője tartott beszámolót a fiatal írók munkájának legfontosabb kérdéseiről.­­Fekete Sándor beszámolója felett széleskörű vita indult meg. 2 1953 FEBRUAR 1, VASÄRNAR A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának határozata az 1953. évi tavaszi mezőgazdasági munkák előkészítéséről és végrehajtásáról A Magyar Népköztársaság Minisz­tertanácsa határozatot hozott az 1953. évi tavaszi mezőgazdasági munkák előkészítéséről és végrehajtásáról. A határozat megszabja azokat a módsze­reket, amelyekkel pótolni lehet az őszi munkákban bekövetkezett elma­radást és biztosíthatjuk, hogy a kor­szerű agrotechnika, az időbeni vetés segítségével elérjük, sőt túlszárnyal­juk az 1953. évi tervben előirányzott termésátlagokat. A határozat mindenekelőtt megálla­pítja, hogy a tavaszi munkálatok idő­beni és jó minőségű elvégzéséért kik a felelősök az egyes területeken: az állami gazdaságokban az igazgató, a termelőszövetkezetekben az elnök. Meghatározza, hogy milyen növénye­ket kell termelni, így a vetéseket úgy kell­ elvégezni, hogy az egész gabona­vetésterület — ősziek-tavasziak együtt — a szántóterületnek országo­san 45 százaléka legyen. Az egyéni termelők földterületük legalább hét százalékán kötelesek napraforgót és községenként meghatározott mérték­ben a földterületnek arányosan bur­gonyát termelni. A termelőszövetke­zetek és egyéni termelők saját maguk kötelesek teljes tavaszi vetőmagszük­ségletük biztosításáról, valamint feb­ruár 28-ig vetőmagvak tisztításáról, csávázásáról gondoskodni. Az állami gazdaságokban és termelőszövetkeze­tekben a tavaszi búzát, tavaszi árpát, gyapotot meghatározott mértékben ja­­rovizálni kell. Gondoskodni kell arról is, hogy minél nagyobb mértékben vé­gezzék el az egyéni termelők is a vetőmagvak vetés előtti melegítését. A határozat kimondja, hogy az állami gazdaságoknak és gépállomá­soknak február 15-ig kifogástalanul ki kell javítaniuk a gépeket. A ter­melőszövetkezetek és gépállomások február 15-ig kössék meg gépi munka­szerződéseiket. Az állami gazdaságok­ban február 15 és 20, a termelőszövet­kezetekben február 20 és 28, a gép­állomásokon február 15 és 20 között helyszíni szemlén kell felülvizsgálni a jó felkészülést a tavaszi mun­kákra. A határozat a feladatok megszabása mellett útmutatást is ad arra vonat­kozóan, milyen korszerű agrotechni­kai módszerek alkalmazásával tudják a kijelölt feladatokat sikeresen végre­hajtani, így feladatul szabja az őszről elmaradt mélyszántás mielőbbi pótlá­sát, az egész szántóterület felszántá­sát és simítozását (fogasolását) leg­később március 31-ig és a megfelelő­­trágyázást. A­­határozat megszabja a vetési idő­ket, így a szántással egyidőben — amint a talajra rá lehet menni — meg kell kezdeni és legkésőbb már­cius 15-ig be kell fejezni a mák, ta­vaszi búza, borsó, olajlen, rostlen, lencse, hagyma, bükköny és füves­kerék vetését. Ha­ a talaj hőmérsék­lete elérte az öt—nyolc Celsius fokot, meg kell kezdeni és április 10-ig be kell fejezni a tavaszi árpa, zab, lu­cerna, vöröshere, baltacím, napra­forgó, csillagfürt, cukorrépa és ta­karmányrépa vetését. 8—12 Celsius fok talajhőmérsékletnél meg kell kez­deni és április 30-ig be kell fejezni a burgonya, a szója, a csicsóka, a cirok, a csumiz, a köles, a marhakáposzta, valamint az Alföldön a kender, a bab és a kukorica vetését. A rostkender, a bab és a kukorica vetését az északi és a dunántúli megyékben május 5-ig kell elvégezni. 14 Celsius fok hőmér­sékletnél meg kell kezdeni és leg­később április 30-ig be kell fejezni a gyapot vetését. 12—16 Celsius fok ta­lajhőmérséklet mellett meg kell kez­deni és legkésőbb május 5-ig be kell fejezni a ricinus és a késői napraforgó vetését, május 20-ig pedig a dohány és május 31-ig a fűszerpaprika palán­tázását. A vetésre alkalmas talaj­állapot és talajhőmérséklet mellett a tavaszi búzát, a tavaszi árpát és a zabot az állami gazdaságok három napon be­lül, a termelőszövetkezetek és csopor­tok, egyéni termelők hat munkanapon belül, a burgonyát, kukoricát, napra­forgót és cukorrépát az állami gazda­ságok öt munkanapon belül, a tere­melőszövetkezetek és egyénileg ter­melők nyolc munkanapon belül, a gyapotot pedig öt napon belül kötele­sek mindenhol elvetni az országban. A határozat megszabja, hogy az állami gazdaságok legalább 40200 katasztrális hold tavaszi gabonát és az egész rostlent, a termelőszövetke­zetek pedig legalább hatvanezer ka­­tasztrális hold tavaszi gabonát és ugyancsak az egész rostlent kereszt­­sorosan vessék el. Az állami gazda­ságok legalább 43.400 hold kukoricát és napraforgót, a termelőszövetkezetek 175.000 katasztrális hold kukoricát és napraforgót vessenek négyzetes vetéssel. A rendelet meghatározza azt is, hogy az állami gazdaságoknak legalább százezer, a termelőszövetke­zeteknek pedig legalább 150.000 hol­don kell elvégezniök az őszi vetés ta­vaszi fejtrágyázását. A határozat­­megszabja a kártevők elleni védeke­zés módszereit is. A minis­ztertan­ács határozata a ta­vaszi szántási és vetési munka min­den fontos tennivalóját részletesen meghatározza. Pontosan megszabja az állami gazdaságok, termelőszövetke­zetek, termelőszövetkezeti csoportok, egyénileg gazdálkodó parasztok, gép­ál­lomások, községi tanácsok tenni­valóit. Megszabja az ellenőrzés, a je­­lentőszolgálat módszerét és büntető rendszabályokat határoz meg azok ellen, akik ezeket a feladatokat — amelyek az ország egész dolgozó né­pének élelmiszerellátását, népgazda­ságunk szükségleteinek­­kielégítését szolgálják — nem végzik el. A szakszervezetek kibővített vezetőségi értekezleteken vitatják meg a kongresszus határozati javaslat tervezetét A taggyűlések után szakszervezeteink most kibővített központi vezetőségi értekezleteken vitatják meg a magyar szakszervezetek XVIII. kongresszusa határozati javaslatának tervezetét. Az értekezleteken részt vevő sztahanovis­ták, üzemi bizottsági elnökök, szakszervezeti funkcionáriusok a tervezet alap­ján és a taggyűlések tapasztalatait hasznosítva elemzik a szakszervezetek ed­digi munkáját, eredményeit és hibáit és javaslatokkal segítik a szakszervezeti tevékenység javítását, a határozati javaslat tervezetének kiegészítését, a kon­gresszus sikeres előkészítését. Csak a szoros kapcsolat a tömegekkel biztosítja a feladatok sikeres elvégzését — hangsúlyozta a vasasszakszervezet értekezlete A Kas- és Fémipari Dolgozók Szak­­szervezetében kibővített központi ve­zetőségi ülésen vitatták meg a ma­gyar szakszervezetek XVIII. kon­gresszusa határozati javaslatának tervezetét. A szakszervezet elnöke, Mekis József elvtárs beszámolóját élénk vita­­követte. Több hozzászólás hangsúlyozta a műszaki értelmiséggel való foglalko­zás fontosságát. Kara József elvt­árs, a MÁVAG szb-elnöke arról szólott, hogy a szakszervezet a legutóbbi idő­kig elhanyagolta a műszakiakat. A múlt év negyedik­­negyedévének ta­pasztalatai üzemünkben megmutatták, hogy ahol a sza­kszervezet feladatokat adott a műszakiaknak és mozgósította őket a munkaversenyben, ott fellen­dült a ternyelőmunka­, de megerősödött a szakszervezet tekintélye is. A ka­­zánkovácsműhelyben a műszaki és fi­zikai dolgozók összefogásával addig legyőzhetetlennek látszó feladatot ol­dottak meg. A Sztaha­nov-mozgalom fejlődésé­vel kapcsolatos feladatokról beszélt felszólalásában Lőrincz János elvtárs, a Pest megyei területi bizottság el­nöke. Legfőbb hiba — mondotta —, hogy a Sztahanov-mozgalom még nem vált tömegessé, a verseny szer­ves részévé, hatalmas lendítőjévé. Gá­tolja a mozgalom fejlődését a felter­jesztés körüli bürokrácia és hogy nem kérdezik meg a dolgozók véleményét. Javasolta, hogy a határozati javaslat tegye a műszaki gazdasági bizottsá­gok feladatává, hogy segítsék az ok­leveles sztahanovistákat a sztahano­vista jelvény elnyerésében. Szőczei Sándor elvtárs, a MÁVAG Kossuth-díjas kovácsa javasolta, hogy a határozat domborítsa ki jobban a szakszervezetek agitációs feladatait. Véleménye szerint a Sztahanov-moz­­galomban tapasztalható megtorpanás oka a politikai felvilágosító- és nevelő munka gyengesége. A termelési érte­kezletek, taggyűlések beszámolói n­e csak száraz számhalmazokat tartal­mazzanak, hanem mutassanak rá, hogyan függ össze a dolgozók, a mű­hely, az üzem munkája a békéért folyó harccal, a szocializmus építésé­vel. Az értekezleten felszólalt Kristóf István elvtárs, a SZOT főtitkára. Hangsúlyozta, hogy a­­munkásosztály legfontosabb érdeke a termelés foko­zása, a terv teljesítése és túlteljesí­tése, a­­munkaverseny sikere. A szak­­szervezetek ettől elválaszthatatlan fel­adata a dolgozók legközvetlenebb érdekeinek védelme. Ebben a szak­­szervezetek súlyos hibákat követtek el: a szakszervezeti funkcionáriusokat a dolgozók mindennapi problémáival szemben a közömbösség, a szájtátiság jellemezte. A szakszervezeti munka akkor sikeres, ha a bizalmi foglalko­zik a dolgozók minden problémájával. A szakszervezeti munkát nem lehet a dolgozók széles tömegei nélkül vé­gezni, az a vezető, aki elszakad a tö­megektől, menthetetlenül bürokratává válik. A szakszervezeteknek meg kell hallgatniuk a dolgozók javaslatait és a jó javaslatokat meg is kell valósí­­taniuk. Befejezésül rámutatott, hogy a kongresszus sikerének egyik fő biz­tosítéka az, ha az előkészületek során a vasas-szakszervezet is jelentősen megjavítja munkáját den kifogásolták, hogy a határozati javaslat tervezete csak általában veti fel a nevelés fontosságát, de nem mondja meg részletesen, hogyan és mire neveljék a szakszervezetek a dolgozókat. Kvassai István elvtársi, a vasúti főosztály munkatársa, hozzá­szólásában javasolta: a kongresszusi határozat állapítsa meg, hogy a szak­­szervezetek kötelessége a dolgozókat forró hazaszeretetre, a párt iránti hű­ségre, példamutató termelőmunkára, proletárnemzetköziségre és éberségre nevelni. Többen foglalkoztak a szakszerve­zetek munkavédelmi feladataival. Sági elvtárs kérte, hogy a határozati javas­lat­tervezet konkrétebben határozza meg a szakszervezetek munkavédelmi tevékenységének eszközeit Berta Ist­ván elvtárs, a szakszervezet politikai munkatársa, hiányolta, hogy a terve­zet nem­ foglalkozik a szálláshelyek­kel. A következő kiegészítést javasolta: »A szakszervezetek állandó ellenőrző­­munkával gondoskodjanak a szociális normák­­betartásáról és a szálláshelye­ken levő dolgozók pali­­iikai és kulturá­lis neveléséről.« A szovjet tapasztalatok elterjesztése harci feladat - állapították meg a vasutas-szakszervezet értekezletének részvevői A vasutas-szakszervezet közpo­nti vezetőségének kibővített ülésén Gás­pár Sándor elvtárs, a szakszervezet elnöke ismertette a határozati javas­lat tervezetét. Utá­na Prieszál József elvtárs, a közlekedésügyi miniszter első helyettese szólalt fel. Ezután kezdődött a határozati­­javaslat terve­zet megvitatása. A hozzászólók különösen sokat foglalkoztak a munkafegyelem meg­javításának, megerősítésének kérdé­seivel, módszereivel. Cinger Gyula elvtárs, a szegedi területi bizottság elnöke javasolta, hogy a határozati javaslat tervezete foglalkozzék töb­bet a munkafegyelem megszilárdí­tásának kérdésével és az ebből folyó szakszervezeti feladatokkal Ugyan­ -erről beszélt Makáci elvtársnő is. Sok szó esett arról, hogy a szak­­szervezetek csak akkor tudják fel­adataikat a jelenleginél jobban el­végezni, ha állandóan merítenek a szovjet szakszervezetek tapasztalatai­ból, ha minden erejükkel igyekeznek az élenjáró szovjet munkamódszere­ket, technológiai eljárásokat ná­lunk is meghonosíta­ni. Krajcsovics elvtárs éppen ezért javasolta, hogy a határozati javaslat tervezetébe vegye­nek bele egy ilyen mondatot: »Te­kintsék a szakszervezetek harci fel­adatnak az élenjáró szovjet munka­­módszerek elsajátítását és bevezeté­sét.« Sok elvtárs foglalkozott a szak­­szervezetek nevegőm­unkájával- Tőle-, Különösen nagy gondot kell fordítani a minőségre — mondották a felszólalók a textiles­ szakszervezet értekezletén A Textil- és Ruházatipari Dolgozók Szakszervezetének kibővített­ központi vezetőségi értekezletén számos szta­hanovista, üzemi bizottsági elnök és műszaki vezető vett részt. Döb­­rentei Károly elvtársnak, a szak­­szervezet elnökének beszámolója után a megjelentek több kiegészítő és módosító indítványt tettek a határo­zati javaslat tervezetéhez. Molnár Endre elvtárs kérte, hogy a határozati javaslatnak az üzemi­­kol­­lektív szerződéssel foglalkozó része hangsúlyozza, hogy a szakszervezetek feladata a tömegek fokozott bevonása a kollektív szerződések előkészítésébe. Mikó Erzsébet elvtárs, a Keltex igaz­gatója kérte, hogy a határozati javas­lat ne csak általánosságban foglalkoz­zék a bérezés kérdésével, hanem álla­pítsák meg konkréten a szakszervezet feladatát a minőségi bérezés megvaló­sításában is. Veres elvtársnő, a Ma­gyar Pamut­ipar vb-elnökhelyettese kérte, hogy a javaslat jelölje meg az egyes iparágak sajátosságainak figye­lembevételével az iparágban szerve­zendő m­unkamozgalmakat. Ajtai Mik­lós elvtárs könnyűipari miniszter­­helyettes szükségesnek látja, hogy a termelési terv teljesítése mellett első­rendű feladatként kezeljék a szakszer­vezetek a minőség kérdését is. Csep­­regi Győző elvtárs Kossuth-díjas mérnök, a Kaposvári Fonó műszaki vezetője a versenyértékelés megjaví­tása érdekében indítványozta: a hatá­rozati javaslatban szögezzék le, hogy a szakszervezetek a műszakiak bevo­násával valósítsák meg ezt a felada­tot

Next