Népszava, 1953. február (81. évfolyam, 27-50. sz.)

1953-02-20 / 43. szám

Világ proletárjai egyesüjetek, V. I. Gyrkusin Sztálin-díjas tervezőmérnök látogatása a Mintagépgyárban A szakszervezeti sportegyesületek 1952. évi MHK-munkájának értékelése A MAGYAR SZAKSZVERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 81. ÉVFOLYAM, 43. SZÁMÁRA 50 FILLÉR 1953. FEBRUÁR 20. PÉNTEK KOHÁSZATI ÜZEMEINK SZAKSZERVEZETI AKTIVISTÁI: HARCOLJATOK AZÉRT, HOGY JOBB ÉS TÖBB VASAT, ACÉLT KAPJON A HAZA Változtasson a diósgyőri martin nsb-je a terv teljesítése iránti nemtörődöm magatartásán A diósgyőri martinacél műnek nagy adóssága van a terv teljesítésében. A súlyos és szégyenteljes elmaradás mindmáig nem rázta fel és nem serkenti jobb munkára a gyárrészleg szakszervezeti vezetőit és aktivistáit. A martin üzemi bizottsága nem. Ismerte fel, hogy milyen nagy a felelőssége, milyen sokat tehetne a terv teljesítéséért. Igaz, az üzemi bizottság sok mindenbe belekezdett, de azután sorra abba is hagyta, amit elkezdett. Nézzük a példákat. Két héttel ezelőtt a legjobb olvasztárok helyesen kezdeményezték, hogy a brigádversenyt cseréljék fel a kemencék közötti versennyel. Az üzemi bizottság gyorsan megszervezte a versenyt — vagyis aláíratta a felajánlást a dolgozókkal és utána megfeledkezett az egészről. Ma már senki sem tudja megmondani, ki vezet és ki maradt le a martinban! Arra hivatkozva, hogy a verseny a kemencék között folyik — a brigádok teljesítményének értékelését is megszüntették. Három brigádvezetőt kérdeztünk meg, de egyik sem tudta megmondani, teljesítette-e brigádja a tervet vagy sem.. Az üb és a műszakiak keressék meg az elmaradás okait Pedig, ha az üzemi bizottság tagjai a műszakiakkal együtt rendszeresen megvizsgálnák, mi az elmaradás oka, több érdekes dologra jöhetnének rá. Február 17-én és 18-án hat kemence nem teljesítette napi tervét. Az I-es kemencénél például 16-án nagyon hosszú ideig, öt óráig tartott a berakás. De nem azért, mert nem volt elég hulladék, vagy nem volt elég nyersvas , mint ők mondják. A megfelelő anyag megvolt, csak éppen nem a szokott helyen, hanem kissé arrébb. A műszaki vezetők pedig nem intézkedtek, hogy az anyag időben a kívánt helyen legyen. A martinban a legritkább dolog, hogy valakit felelősségre vonjanak rossz munkájáért, így azután a felelős vezetők hozzászoktak afelelőtlenséghez. Amikor például megkérdezték Janovits Géza acélgyártó mestert, hogy miért nem teljesíti a VI-os számú kemence a tervet, ezt felelte: »Nem volt szerencsénk«. Tóth Gyula, a műszakos üzemvezető általában minden kérdésre azt válaszolja: »így jött ki a lépés.« Terjesszék el a tervet túlteljesítő brigádok munkamódszereit Az üzemi bizottság és a kemencesor műhelybizottsága megelégszik az ilyen válaszokkal. Nem tudja és nem is kutatja, miért maradt el a VI-os, az I-es és a többi kemence. De nem terjeszti el a nyilvánvalóan szembetűnő jó munkamódszereket. A IX-es kemence például rendszeresen teljesíti a tervet. Tizenhetedikén 114 százalékot értek el. Nagy érdeme van ebben a Gombos Sztahanovista brigád jó munkájának. A Gombos-brigád kitűnően szervezi meg munkáját. Állandó összeköttetésben van a hulladéktérrel. Előre jelzi: mikor, mennyi hulladékvasra van szüksége. Ugyanakkor állandóan előre jelenti az öntőcsarnoknak, hogy mikor és mennyit fognak csapolni. Ezt a munkamódszert, amely tulajdonképpen az egyes részlegek jó együttműködésén, a grafikon betartásán alapul, nem ismerik a martinban, pedig elterjesztése nagyban csökkentené a kieső időket, jelentősen megszilárdítaná a technológiai fegyelmet. Öt szakszervezeti funkcionáriust kérdeztünk meg — a kemencesor és a gépészet műhelybizottsági elnökét, az üzemi bizottság társadalombiztosítási felelősét és a kemencék két bizalmiját —, mi az oka az elmaradásnak és mit szándékoznak tenni? Egyikük sem tudott válaszolni. Pedig az elmaradás nem is lényegtelen oka éppen az, hogy a szakszervezet nem tartja kezében a versenyt. A martin üzemi bizottságának most az a fő feladata, hogy változtasson a terv teljesítése iránti érdektelen és nemtörődöm magatartásán. Ennek eszköze az április 4-i verseny ésa felajánlások teljesítésének állandó ellenőrzése, minden hanyagság, felületesség kemény számonkérése. A martin- mű szakszervezeti aktivistáinak és műszaki vezetőinek fáradhatatlan, szenvedélyes munkát kell végezniök, hogy pótolhassák az eddigi nagy elmaradást és valóra válthassák a pártnak, Rákosi elvtánsnak adott szavukat. A kohászat hiánytalan terv teljesítéséért Egész kohászatunk nagy elmaradással küzd. Bár vas-és acéltermelésünk szüntelenül növekszik, kohászatunk elmaradása gátolja hazánk még gyorsabb szocialista fejlődését. Épülő országunk, üzemeink, az RM Művek, a MÁVAG, a Gheorghiu-Dej munkásai egyre több alapanyagot várnak az olvasztároktól és martinászoktól. A magyar munkásosztály, a párt és a haza kéri, követeli kohászainktól, adjanak több vasat, acélt, több hengereltárut, pótolják a lemaradást, teljesítsék hiánytalanul a tervet. Ez a követelés reális, a feladat megvalósítható. A néhány nappal ezelőtti diósgyőri aktívaértekezleten Béres elvtárs, a martinacélmű helyettes gyártásvezetője ezeket mondotta: »A lemaradás elsősorban a mi hibánkból következett be és nekünk is kell azt bepótolni.« Pártunk és Rákosi elvtárs minden segítséget megadott és megad kohászainknak nagy országépítő munkájukhoz. A január végén tartott kohászati konferencia nyolc pontban foglalta össze, mit kell tenni a kohászati üzemeknek, hogy azonnal növekedjék a termelés. Pártunk és kormányunk útmutatása legyen harci feladat minden kohász, minden műszaki, szakszervezeti vezető, sztahanovista és egyszerű munkás számára. Egyik legdöntőbb hiba ma kohóiparunkban, hogy alacsony a vezetés színvonala, nem érvényesül eléggé az egyszemélyi felelős vezetés elve. Egyesek különösen elhanyagolják a kemencék, a kohók karbantartását, mások fittyet hánynak a határozatoknak, a technológias előírásoknak, ismét mások mázsaszámra gyártják a selejtes, a programmtól eltérő acélt, hengereltárut. Felelősségrevonás azonban csak igen ritkán tapasztalható. Műszaki vezetőink opportunizmusa, engedékenysége ellen sokszor a szakszervezetek sem lépnek fel, sőt gyakran maguk is bürokratizmusba merülnek. Utasításokat adnak, szóban és írásban »gyártják« a szép határozatokat, de ugyanakkor elnézik a kiadott feladatok végre nem hajtását, nem vonják felelősségre és nem is neveli ki a hanyagokat, az alkudozókat, a síránkozókat. A vezetés színvonalainak emelése kohászati üzemi bizottságainknál azt jelenti, hogy az egész szakszervezeti aktívát és rajta keresztül a kohászat valamennyi dolgozóját mozgósítsák a terv teljesítésére. A szakszervezetek XVIII. kongresszusa határozati javaslattervezete kimondja, hogy a szakszervezetek elsősorban a terv teljesítésére irányítsák a dolgozók figyelmét. Ugyanakkor hangsúlyozza: »Tegyék minden kohász jelszavává a selejtmentes termelést, a szovjet kohászati módszerek elterjesztését, a kohászati berendezések jó karbantartásáért és észszerű, legmagasabb fokú kihasználásáért folyó harcot.« E nagy feladatok megoldása mindenekelőtt kemény fegyelmet követel. Szakszervezeti aktivistáinknak harcolniuk kell a tervfegyelem és a technológiai fegyelem gyökeres megjavításáért. Ezen a téren ma még csak a kezdeti és bátortalan lépéseket tették meg. A Diósgyőri Kohászati Üzemekben naponta sértik meg a tervfegyelmet azzal, hogy a martin acélmű nem teljesíti előírt tervét és gátolja a hengerdéli munkáját. A diósgyőri martin február 15-én 82, 16-án 79,3, 17-én 82,3 százalékra teljesítette napi tervét. Az Ózdi Kohászati Üzemeknél naponta sértik meg a technológiai fegyelmet azzal, hogy a nagykohóból csapolt nyersvasnak csak mintegy 15 — 20 százaléka felel meg a programm szerinti előírásnak. Vájjon csak műszaki feladat-e az ilyen súlyos hibák kijavítása? Elsősorban. De igen sok és — tegyük hozzá — fontos feladata van az üzemi bizottságoknak is. A szakszervezetek úgy harcolhatnak legjobban a terv teljesítéséért, a technológiai fegyelem megszilárdításáért, ha jól szervezik meg és szüntelenül ellenőrzik a szocialista munkaversenyt Műszaki vezetőink nem egyszer azért nézik el a fegyelmezetlenséget, azért megalkuvók, mert nincsenek versenyben, nem köti, nem serkenti őket az adott szó. Hiba az is — és ezen is szakszervezeteinknek kell segíteni —, hogy jónéhány műszaki vezető nem érti a munkaverseny jelentőségét, nem támogatja azt teljes erejével. Fessler Péter elvtárs, a kitűnő csepeli olvasztár, igen találóan mondta a kohászati konferencián: „A mi vezetőink logarlécén a munkaversenynek nincs rubrikája«. A szakszervezetek elodázhatatlan kötelessége, hogy a kohászat műszaki vezetőit bevonják a munkaversenybe. A műszaki vezetők adják szavukat arra, hogy betartják és mindenkivel betartatják a technológiai szabályokat, tegyenek egyéni vállalást arra, hogy a vezetésükre bízott üzem, kohó, kemence, hogyan, milyen módon teljesíti túl a tervet; határozzák meg fogadalmukban, hogy milyen intézkedésekkel, milyen munkamódszerek bevezetésével akarják megszüntetni az elmaradásokat. A jó és konkrét felajánlás azonban még nem minden, csak az első lépés, amelyet sok továbbinak kell követnie. Azzal, hogy valaki szavát adta, hogy betartja a technológiai fegyelmet , azzal még nem vált valóban fegyelmezetté. A szakszervezeti aktivistáknak még sokat és türelmesen kell nevelni a fogadalmat tett dolgozókat és műszakiakat, hogy ígéretük meg is valósuljon. A nevelés egyik kitűnő eszköze az állandó ellenőrzés. A kohászati üzemek vezetésében hiányzik a rendszeres és szigorú ellenőrzés is. A diósgyőri gyár műszaki és szakszervezeti vezetői az utóbbi néhány napban igen sok helyes utasítást, határozatot adtak ki. A martin műszaki vezetői ezeket az utasításokat elolvasták, meghallgatták és helyeselték, csak éppen mindezideig nem valósították meg. Vájjon miért fordulhat elő, hogy papíron maradnak a legjobb és legszebb határozatok? Azért, mert végrehajtásukat a felső műszaki vezetők nem ellenőrzik. Vannak, akik úgy gondolják, hogy a most kiadott utasítással »papírpáncélt« vonhatnak maguk köré és ezzel mentesülnek a felelősségrevonás alól — most már nincs is szükség az ellenőrzésre. Ezek a vezetők súlyosan tévednek. Nagy lépést jelent előre az ellenőrzés megszigorításában a Diósgyőri Kohászati Üzemek műszaki és szakszervezeti vezetőinek az a néhány nappal ezelőtti határozata, amely szerint akiadott utasítások végrehajtását naponta személyesen ellenőrzik. Ez a módszer jelentősen segíteni fogja, hogy felszínre kerüljenek a legsúlyosabb hibák, hogy azonnal intézkedni lehessen és a mulasztókat felelősségre tudják vonni. Teljesen indokolatlan egyes vezetők félelme, ami miatt elhanyagolják az ellenőrzést és nem merik felelősségre vonni a hanyagokat. Kohászvezetőink legyenek meggyőződve, hogy a tervfegyelem és a technológiai fegyelem megszilárdításáért vívott harcukban mögöttük áll, segíti őket a párt, és egyenesen meg is követeli tőlük, hogy részlegükben, csoportjukban kemény fegyelmet tartsanak. A kohászat legégetőbb problémáinak megoldásában műszaki és szakszervezeti vezetőink bátran támaszkodjanak arra a támogatásra, arra a segítségre, amelyet élenjáró dolgozóink munkája, tapasztalata jelent. A kohászat legjobbjai nap nap után érnek el jelentős sikereket. Az ózdi IV-es kohó három brigádja — a Vámos-, a Jakab- és a Kaszper-brigád — minden nehézség ellenére is rendre túlteljesíti tervét. A diósgyőri IX-es martinikemence dolgozói ez évben már 242 tonnával teljesítették túl tervüket és fogadalmukat. Ezek az élenjáró munkások amellett, hogy rendíthetetlen akarattal dolgoznak , elsajátítják a szakma minden fogását, minden titkát és művészeivé válnak mesterségüknek. Az ilyenekről mondja Sztálin elvtárs: ».A munkások milliós tömegei, akik iparunkat építik, napról napra óriási tapasztalatokra tesznek szert az építésben és a milliók tapasztalatai semmivel sem kevésbbé becsesebbek számunkra, mint a vezetők tapasztalatai.« E sztálini útmutatás szellemében bátran támaszkodjanak a kohászat vezetői a munkásokra, a munkások tapasztalataira. Velük együtt, közös erővel induljanak az eddiginél sokkal szenvedélyesebb harcra a tervlemaradás ellen. Soha ne feledjék el, hogy a kohászati terv teljesítése nemcsak ózedi, nemcsak diósgyőri, borsodnádasdi vagy csepeli ügy. A kohászok munkájától az egész ország egyre gyorsabb előrehaladása függ. E nagy felelősségérzettől áthatva, erősítsék meg a vezetést, javítsák a fegyelmet és tegyék a tervteljesítés, az április 4-i fogadalmak főeszközévé a szocialista munkaversenyt. . Szervezzék meg jobban a karbantartást az RM Acélmű durvahengerdéjében Üzemünk, az RM Acélmű durvahengerdéje 93,9 százalékra teljesítette januáritervét, február első dekádjának előirányzatát pedig ennél is roszszabbul, mindössze 69,6 százalékra Az elmaradás fő oka a rendszertelen anyagellátás mellett a gépek rossz karbantartása. Miért látom én a ■karbantartást a fő hibaforrásnak? Február 16-án például brigádunk a délutáni műszakban dolgozott. A nappalosok azzal fogadtak bennünket: »Ma sok elmaradást pótolhattok, mert anyag van bőven.« 80-as bugahengerlésen dolgoztunk. Ebből nyolc óra alatt nyolc vagont ír elő a terv. Volt egy hengercserénk is közben, de simán megoldottuk, mert nemcsak a nyolc vagonért dolgoztunk. Hiszen április 4-ig háromszáz tonnával akarunk többet termelni s eddig még nemigen tudtunk a napi terven túljutni. Versenylendületünk és a jó anyagellátás meg is hozta az eredményt: estére 12 vagont írtunk ki a versenytáblára. Örömünk mégsem volt teljes. Mindannyian arról beszéltünk,többet értünk volna el, ha a bugaolló meghibásodása miatt nincs másfél óra kiesett időnk. De így van ez máskor is. Egyszer a bugaolló, egyszer a daru vagy a görgők mondják fel a szolgálatot. És mi tehetetlenül szemléljük, hogyan rabolják el a gépjavítás miatti állásidők a terv és a felajánlás teljesítésének lehetőségeit. Szerintem kevés a heti nyolc óra a karbantartásra. Hiszen az új hengersor kivételével üzemünk negyvenötvenéves gépi berendezéssel dolgozik, legalább két-három hónapig fel kellene emelni a karbantartás idejét. Akkor olyan állapotba kerülnének gépeink, hogy kisebb javításokkal győznék a munkát. Üzemvezetőségünknél és személyesen Szűcs Endre igazgató elvtársnál nem egyszer szóvá tettük a karbantartás jobb megszervezésének szükségességét. Ezenkívül azonban nincs olyan taggyűlés vagy termelési értekezlet, amelyen ne beszélnénk erről. Mindezideig eredménytelenül. De nem nyugszunk addig, míg erre orvoslást nem kapunk. Nem hagyhatjuk annyiban a dolgot, mert adott szavunk teljesítésével akarjuk a felszabadulás évfordulóját ünnepelni. Császár József hengerész, BM Acélmű durva tengerdéjének műhelybizottsági elnöke Erős és felelős vezetést a Diósgyőrött a múlt hét szombatján elszakadt a III-as kohó salakelfogógátja. A salak »leszaladt« a pódiumról és elöntötte a kohó sínhálózatát. Emiatt el kellett tömniök a csapolónyílást, a csapolást abbahagyták és a kohó járatát lassították. A több munka mellett aznap jelentősen kevesebb és gyengébb minőségű vasat gyártottak. A nagyolvasztó mű vezetői azonnal megígérték, hogy felkutatják a hibáért felelős személyeket és felelősségre vonják őket. Az ígéret azonban puszta ígéret maradt. A salakelszaladás okozóira, felelőseire mindmáig nem derült fény. Szerda délelőtt azután a múltheti eset újból, pontosan úgy megismétlődött. Szakolczai elvtárs, üzemvezető műszakjában ismét »leszaladt« a salak a sínpárra! Megint le kellett al diósgyőri III-as kohón ál lítani a csapolást, újból jelentős menynyiségű vassal termeltek kevesebbet. A szerdai esetért Szakolczai üzemvezető a felelős. Az ő kötelessége lett volna ellenőrizni, hogy rendben készítették-e elő a csapolást, megvan-e ahhoz minden feltétel. Szakolczai elvtárs azonban mindezt elmulasztotta. Amikor megkérdeztük tőle: tulajdonképpen hogyan is történt a dolog, érdemleges válasz helyett ezeket mondotta: »Én szeretek az ilyen dolgokban semleges maradni.« A diósgyőri nagyolvasztóm« vezetőinek, Gácsi Miklós és Kórkai István elvtársaknak sürgősen rendet kell teremteniök a III-as kohónál és felelősségre kell vonniok a hanyag, felületes vezetőket és dolgozókat. Nem »semleges« emberekre van szükség, hanem olyanokra, akik keményen, kitartóan küzdenek a terv teljesítéséért. Ellenőrizzék a versenyt az ózdi kohók szakszervezeti bizalmijai Az utóbbi napokban javulás észlelhető az ózdi nagyolvasztómű tervteljesítésében. Február 10-től rendszeresen túlteljesítik napi tervüket. Megindultak tehát az elmaradás bepótlásának útján. A teljes sikerhez most az is szükséges, hogy a szakszervezeti aktivisták nap nap után ellenőrizzék és számonkérjék a fogadalmak valóraváltását. A műszaki vezetés biztosítja is számukra a jó versenyellenőrzés minden feltételét. Az eredményeket műszakonként tonnában és százalékban minden nap vezetik a brigádnaplóban és ugyanezt grafikonszerűen is kimutatják. A műszaki vezetés még a kohóknál levő táblákon is feltünteti, hol tartanak az egyes brigádok az évi, havi és napi tervükkel. Az április 4-re tett felajánlás ellenőrzésének tehát minden feltétele adva van a szakszervezeti aktivisták számára. Az ő feladatuk, hogy ezeket a számokat fel is használják, ennek ismeretében segítsék munkatársaikat fogadalmuk teljesítéséhez. Ezt a feladatot azonban a szakszervezeti aktivistáknem végzik el. »Az én bizalmim, Németh elvtárs, egy hónap óta meg sem kérdezte, mit váltottunk valóra fogadalmunkból — mondja Szöllősi Lajos brigádvezetőhelyettes. — Vállalásunkat leírtuk ugyan, de ma már nem tudnám megmondani, hogy tulajdonképpen mit is fogadtunk meg.« Az ellenőrzés hiányában nemcsak Szöllősi elvtárs felejtette el fogadalmát, hanem a brigád többi tagja is. Bartók L. István, a kohók műhelybizottsági elnöke azt tartja: »A bizalmiakat leköti a munka, nincs idejük a vállalásokat ellenőrizni és nyilvánosságra hozni.« A nagyolvasztóműben dolgozó szakszervezeti aktivistáknak meg kell értendők, hogy az ő ellenőrző munkájuktól is függ, behozza-e elmaradását és milyen mértékben törleszti adósságát a kohó. Az ő munkájuk is biztosítja, hogy az utolsó napok fellendülése tartós legyen és áprilisi tiszteletére teljesítsék az első negyedévi tervet.