Népszava, 1953. március (81. évfolyam, 51-76. sz.)
1953-03-01 / 51. szám
NÉPSZAVA (Folytatás a 2. oldalról) per. Ismerjük és nagyrabecsüljük a béke megvédése érdekében folytatott harcaitokat. — A mi jelszavunk: munkát, több kenyeret, szociális reformokat, barátságot a világ minden békét akaró népével! Egy embert sent, egy gépet sem a háborús uszító imperialisták számára. — A Szakszervezeti Világszövetség irányításával, a világ első békeharcosának, Sztálin elvtársnak a példamutatása és tanítása nyomán biztosak vagyunk benne, hogy a legközelebbi jövő harcait is sikerrel fogjuk megvívni. Törődjenek többet a szakszervezetek az ifjúság nevelésével Kádas István elvtárs, a DISZ Központi Vezetőségének titkára a dolgozó és tanuló ifjúság nevében üdvözölte a kongresszust. Megállapította: szükséges, hogy a szakszervezetek valóban saját ügyüknek tekintsék az ifjúmunkások szocialista nevelését, támaszkodjanak a munkásifjúság lendületére, a DISZ-szervezetek erejére. A DISZ és a szakszervezeti szervek között a legszorosabb együttműködésre van szükség, legelsősorban a szocialista munkaverseny szervezésében, a Sztahanovmozgalom fejlesztésében és nem utolsó sorban a kulturális, sport- és érdekvédelmi feladatok sikeres végrehajtásában. Ma néhány kivételtől eltekintve az együttműködés teljesen hiányzik. Ezt az állapotot — amelyért kölcsönösen felelős a DISZ és a szakszervezetek — közös erővel kell megváltoztatnunk. Azt kérjük és várjuk a szakszervezetektől, minden szakszervezeti funkcionáriustól, hogy az április 4-i munkaverseny további szervezésénél és ellenőrzésénél már a legközelebbi napokban fordítsanak gondot az ifjúmunkások versenyére. Karolják fel a szakszervezetek az ifjúság kezdeményezéseit, legyenek ők is szervezői, elterjesztő az olyan mozgalmaknak, mint például a budapesti ifjúmunkások által nemrégiben indított kezdeményezés a »rohamcsapat« cím elnyeréséért. Brutyó János elvtárs építésügyi miniszterhelyettes a szakszervezetek és az állami szervek együttműködésének kérdéseivel foglalkozott. Megállapította, hogy a szakszervezetek gyakran kívülről figyelik a minisztériumok nehézségeit, ahelyett, hogy közös erőfeszítéseiket tennének azok leküzdésére, viszont a minisztériumok sokszor a szakszervezetek megkérdezése nélkül intézkednek. Az építőipari szakszervezet és az építésügyi minisztérium együttműködése mindinkább javul a szovjet tapasztalatok alapján bevezetett havi verseny szervezésénél s a Sztahanov-mozgalom fejlesztésénél éppen úgy, mint a balesetelhárítás és egyéb feladatok közös megoldásánál. Nem sikerült azonban hasonló jóviszonyt kialakítani a trösztök és a vállalatok között. Egyes helyeken vetélkedés tapasztalható a gazdasági vezetők és a szakszervezeti funkcionáriusok között, míg másutt a műszaki vezetők nem veszik eléggé igénybe a szakszervezet segítségét. Az építésügyi minisztérium továbbra is fontos feladatának tartja — mondotta Brutyó elvtárs — a vállalatok vezetői és a szakszervezeti bizottságok szoros együttműködésének előmozdítását. Besenyei Pálné, a Magyar Optikai Művek üzemi bizottsági tagjának a bizalmi hálózat munkáját ismertető felszólalásával a kongresszus délelőtti ülése véget ért A kongresszus szombat délutáni ülésén folytatták a vitát Kristóf elvtárs beszámolója felett. A vitában felszólalt: Reszegi Ferenc elvtárs, az építőanyagipari szakszervezet elnöke, Horn Dezső elvtárs, a SZOT titkára, Baski János elvtárs, a Budapesti Kénsavgyár üzemi bizottságának elnöke, majd Gustav Hnilicka elvtárs, a csehszlovák szakszervezetek küldöttségének vezetője, a Forradalmi Szakszervezeti Szövetség titkára üdvözölte a kongresszust. A továbbiak során felszólalt Döbrentei Károly elvtárs, a textiles szakszervezet elnöke, Varga Zoltán elvtárs, a szakszervezetek Borsod megyei tanácsának elnöke, majd Constantin Butaru elvtárs, a Román Népköztársaság Szakszervezeti Központi Tanácsának titkára üdvözölte a kongresszust. Butaru elvtárs szavai után felszólalt Gyetvai Irén elvtársnő, a Művészeti Dolgozók Szakszervezetének elnöke, Béres József elvtárs, a Közalkalmazottak Szakszervezete Borsod megyei területi bizottságának elnöke, Seprényi Sándor elvtárs, a Helyiipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszervezetének elnöke, majd Tóth III. János elvtárs, Kossuth-díjas mozdonyvezető felszólalásával befejeződött az első napirend vitája. A felszólalások ismertetésére lapunk keddi számában visszatérünk. A kongresszus szombati tanácskozása Kristóf István elvtárs, a SZOT főtitkára zárószavaival ért véget. Constantin Butaru elvtárs, a román szakszervezeti küldöttség vezetőjének üdvözlő beszéde — A Román Népköztársaság Szakszervezeteinek Központi Tanácsa és népköztársaságunk közel 2.300.000 szervezett dolgozója nevében testvéri szeretettel köszöntjük a magyar szakszervezetek XVIII. kongresszusát és a Magyar Népköztársaság dolgozóit — kezdte felszólalását, Butaru elvtárs, majd így folytatta: — A Román Népköztársaság dolgozói ugyanolyan kitartással, ugyanolyan határozott léptekkel haladnak előre az új, boldog élet megteremtésének útján, mint a magyar dolgozók. Az elmúlt évben jött létre hazánkban a Magyar Autonóm Tartomány, pártunk lenini-sztálini nemzetiségi politikájának ez újabb nagy eredménye. A Magyar Autonóm Tartomány létesítésével még erősebbé vált dolgozó népünk politikai és erkölcsi egysége — a román nép és a nemzeti kisebbségek megbonthatatlan barátsága. — Hazánk minden részében büszkén emelkednek a szocializmus alkotásai, amelyeknek mindegyike hazafias örömmel tölti el mindnyájunk szívét. 1952. évi tervünket sikerrel teljesítettük. Most arra hívott fel pártunk és szeretett vezetőnk, Gheorghiu-Dej elvtárs, hogy első ötéves tervünket négy év alatt teljesítsük. Szakszervezeteink egész tevékenységét ennek a nagyszerű feladatnak a szolgálatába állítottuk. A szakszervezeti munka jelentős szerepet tölt be hazánk politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális életében. — Nemrég zajlott le a RNK szakszervezeteinek harmadik országos kongresszusa, amelyen a bírálat és önbírálat szellemében megvizsgáltuk szakszervezeteink eddigi munkáját. Az RNK szakszervezetei, a szovjet szakszervezetek gazdag tapasztalataiból merítve, lényegesen hozzájárultak ahhoz, hogy a szocialista verseny széleskörű tömegmozgalommá fejlődjék hazánkban. Minálunk a munka új tartalmat kapott, becsület, dicsőség és hősiesség dolga lett. — Szakszervezeteink sikeresen tevékenykednek a társadalombiztosítás és a munkavédelem terén is, amelyet teljes egészében vezetnek és ellenőriznek. Több mint 1700 klubjuk és csaknem 5000 könyvtáruk van szakszervezeteinknek, számos mozikaraván, vörös sarkok ezrei segítik elő dolgozóink széles tömegeinek kulturális nevelését. A Román Népköztársaság szakszervezetei a proletárnemzetköziség szellemében egyre erősítik szoros testvéri kapcsolataikat a Szovjetunió és a nem demokratikus országok dolgozóival. Egyre jobban fejlődik dolgozóink szolidaritása a kapitalista és gyarmati országokban élő dolgozók harcával, amelyet a gazdasági követelésekért, a demokratikus szabadságjogokért, nemzeti függetlenségükért, a béke megvédéséért az amerikai imperialisták ellen folytatnak. A Román Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság dolgozói ma megbonthatatlan testvéri barátságban élnek. Ezt közös felszabadítónknak, a dicsőséges Szovjet Hadseregnek és a népi demokratikus rendszer győzelmének köszönhetjük. Befejezésül Butaru elvtárs sok sikert kívánt a szakszervezeti kongreszszusnak. 4 Gustav Hnilicka elvtárs, a csehszlovák szakszervezeti küldöttség vezetője üdvözli a kongresszust — Az önök dolgozó népe — mondotta a többi között Hnilicka elvtárs — az ötéves terv feladatainak teljesítése során felszámolta a reakciónak, az imperialista ügynököknek és árulóknak a hatalom visszaszerzésére és a tőkés rendszer visszaállítására irányuló kísérleteit. Az imperialisták vadul támadják a mi országunkat is, a mi népi demokratikus rendszerünket is. A csehszlovák dolgozó nép az osztályellenséggel folytatott harcban megacélosodik, éberebbé és elővigyázatosabbá válik. — A győzelem, amelyet népeink az osztályellenség elleni harcban elértek, a sikerek, amelyeket az építésben elértünk, annak az eredményei, hogy a mi országainkban már a dolgozó népi van uralmon, amelyet a munkásosztály élcsapata, a kommunista párt vezet. A dolgozó nép jövőjéért folytatott harcot országainkban olyan kiváló harcosok vezetik, mint Sztálin elvtárs hű tanítványai, Rákosi és Gottwald elvtársak. Az ő vezetésüknek köszönhetjük, hogy a nemzetközi szolidaritás szellemében tartós és elválaszthatatlan szövetség jött létre országaink népei között. Tudatában kell azonban lennünk: mai örömteljes életünket annak köszönhetjük, hogy országaink népeit a fasizmus járma alól felszabadította és azóta is állandóan és önzetlenül segíti a Szovjetunió és a nagy Sztálin. A csehszlovák dolgozók nagy lelkesedéssel teljesítik a népgazdaság fejlesztésének ötéves tervét. A csehszlovák ipar és gazdaság hatalmas fejlődése során nemcsak egyszerűen növekedett, hanem szerkezetében is megváltozott. Ez elsősorban a nehéz- és gépipar fejlődésében mutatkozott meg. Ez nemcsak a mi szempontunkból jelentős, hanem a szocializmust építő többi demokratikus ország szempontjából is, mert iparunk értékes segítséget ad ezeknek az országoknak iparuk fejlesztéséhez. Megdönthetetlen tény, hogy ezeket az eredményeket lehetetlen lenne elérni dolgozóink millióinak áldozatkész és lelkes munkája nélkül, akik szocializmushoz vezető utunk merész perspektíváit megvalósítják. A mi dolgozóink a szovjet dolgozókban látják nagy példaképüket. Merítenek tapasztalataikból, megtanulják tőlük, hogyan emeljék szakképzettségüket. Átveszik a szovjet sztahanovisták és újítók módszereit, tanulnak a szovjet tudomány és technika gazdag tapasztalataiból, megtanulják a szocialista ipar és gazdaság építését. — Dolgozóink erőfeszítését az üzemeken belüli egyéni és kollektív felajánlások alapján létrejött munkaverseny fejlődése bizonyítja. Az üzemek vállalásai a termelési terv részletes elemzésén és a gazdag szovjet tapasztalatok átvételén alapulnak. A dolgozók kezdeményezésének hatalmas fejlődése együttjár az új, szocialista embertípus kialakításával. Az új ember kialakításának kohói nemcsak az üzemek, hanem a hatalmas szocialista építkezések is, mint például Kunchce, HUKO és az óriási vízierőmű építése. .A mindig jobb munkaeredményekért vívott harc a forradalmi szakszervezeti mozgalom funkcionáriusainak és aktivistáinak iskolája. Gustav Hnilicka ezután átadta a csehszlovák dolgozók ajándékát: egy nagy rádiókészüléket, valamint Smetana csehszlovák zeneszerző hanglemezre vett művét. A kongresszusi küldöttek hosszantartó éljenzéssel és tapssal ünnepelték Sztálin elvtársat, Gottwald elvtársat és Rákosi elvtársat. 1953. MÁRCIUS 1. VASÁRNAP Ünnepi est a Városi Színházban a Magyar Szakszervezetek XVIII. kongresszusa tiszteletére A Magyar Szakszervezetek XVIII. kongresszusa tiszteletére szombat este ünnepi előadást rendeztek a szakszervezetek központi és üzemi kultúregyüttesei a Városi Színházban. Az előadáson megjelent Kristóf István elvtárs, a SZOT főtitkára, Horustyák József elvtárs, a SZOT elnöke, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagjai, Kossa István elvtárs általános gépipari miniszter és Kiss Árpád elvtárs könnyűipari miniszter. Ott voltak a kongresszusom részt vevő külföldi küldöttségek tagjai. A nagysikerű est műsorában a legjobb szakszervezeti együttesek mutatták be tudásukat a kongresszus küldötteinek. Az újszülöttek ingyenes csecsemőkelengye-ellátása A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának az anya- és gyermekvédelem továbbfejlesztéséről szóló határozata alapján március 1-től kezdődően az állam minden újszülött gyermek részére 400 forint értékben ingyen csecsemőkelengyét juttat. A belkereskedelmi, egészségügyi és a belügyminiszter együttesen szabályozták az újszülöttek ingyenes csecsemőkelengyével való ellátását. Az ingyenes utalványt a terhes nők lakóhelye szerint illetékes tanács (Budapesten kerületi tanács kereskedelmi osztálya) adja ki a terhesgondozási lap bemutatása alapján. Az ingyenes csecsemőkelengye-ellátásra jogosult anyák március 1. után született gyermekeik részére Budapesten 19 Anyák és Gyermekek Boltjában, a kijelölt áruházakban, vidéken pedig a nagyobb városokban, megyei és járási székhelyeken kijelölt boltokban az utalványra a következő cikkeket vehetik át: Minden 400 forint értékű ingyenes utalványra 6 darab Tetra-pelenkát, 2 darab gumi pelenkát, 2 darab bébivászoninget, 2 darab kötött réklit és 2 darab guminadrágot adnak ki. Ennek értéke kb. 176 forint. A fennmaradó 224 forint értékért a felsoroltakon kívül a következő cikkek közül szabadon lehet választani: bébi tipegő, rugdalódzó, nadrág, flanelltakaró, vászonpelenka, kocsipaplan, piketakaró, sapka, játszó, kocsikabát, flanellpelenka, selyemtakaró, sifon kocsipárna, így például a kb. 176 forint értékű Tetra-pelenka, gumipelenka, stb. átvétele után a szabadon választható cikkek közül kívánság szerint lehet választani 2 tipegőt (74 forint), 1 bébi játszót (32,50 forint), 1 flanel/takarót (40 forint), 1 kocsipaplant (94 forint), F,z összesen 416.50 forint. Az utalvány 400 forintos értékén felüli 16.50 forint értékkülönbözetet a vevő készpénzben űzeti ki a bolt pénztáránál, amelyről külön blokkot állítanak ki. Az újszülöttek ingyenes csecsemőkelengye-ellátásának részleteiről a tanácsok anyakönyvi hivatalai, továbbá a kijelölt boltok adnak tájékoztatást. A minisztertanács határozata „Jászai Mari-díj" alapításáról A minisztertanács szocialista-realista színjátszásunk fejlesztése terén kiemelkedő eredményt elért színészeink, filmszínészeink, színpadi és filmrendezőink kitüntetésére Jászi Mari-díj elnevezéssel színművészeti díj alapítását határozta el. A minisztertanácsi határozat értelmében az előző év folyamán elért kiváló színészi, színpadi, illetve filmrendezői teljesítmények jutalmazására négy 6000 forintos és hat 3000 forintos díj osztható ki. A »JászaiMari-díj« első ízben felszabadulásunk évfordulóján, április 4-én kerül kiosztásra. A minisztertanács határozata újabb jele annak a megbecsülésnek és gondoskodásnak, amellyel pártunk és kormányzatunk a szocialista építés ügyét szolgáló színművészet és annak dolgozói felé fordul. ARANYLAKODALOM Irta: A. Szaganyenko Makszim Anyiszimovics Korotkih háza elég nagy ház volt Sztaraja Gyerevnyán. Ezen a napon azonban még a nagy ház is szűknek bizonyult. Mert nem tréfadolog negyven embernek helyet adni! Ez a negyven ember azért gyűlt össze, hogy megünnepelje Makszim Anyiszimovics és Anna Germanovna házaséletének ötvenedik évfordulóját. Büszkén csillogott a házigazda szeme, amint hitvese mellett ott ült az ünnepi asztal díszhelyén. Büszke volt házára, családjára, bányájára, az egész nagy szovjet hazára, amely nemcsak élete kemény harcaiban, gyermekei felnevelésében, hanem abban is segített neki, hogy kivezesse őket a boldog, alkotó élet széles útjára. Nem is csoda, hogy Makszim Anyiszimovicsnak éppen most jutott eszébe az a nap, amikor ötven esztendővel ezelőtt lakodalmas asztalánál összegyűltek bányásztársai, rokonai és ismerősei. A kemény bányászmunkában kimerült, súlyos gondokkal küzdő emberek komoly arccal ülték akkor körül az asztalt. Makszim Anyiszimovics abban az időben napi húsz kopejkát kapott a robbantólyukak fúrásáért. Nem sokkal többet fizettek neki később sem, amikor elővájárnak osztották be. Akkor bizony senki sem hitte, hogy szíves, baráti esküvői jókívánságaik valaha is valóra válnak. Abban az időben a munkásembernek kutyarossz volt az élete. A bányász osztályrésze, a minden erejét felőrlő munka, a nélkülözés és a piszkos odú volt. Nem kerülte el ezt a sorsot Makszim Anyiszimovics sem. Egyre több lett a gyermek és a házban tanyát vert a kiítástalan nyomorúság. Csak a Nagy Októberi Forradalom váltotta valóra az álmokat. A boldogság, amelyet egyszerűen, de őszinte szívvel kívántak bányásztársai az esküvő alkalmával, végre beköltözött az ő házába is. A gyermekek már nem okoznak gondot; a derű és öröm forrásai egytől-egyig. És az élet évről évre vidámabb lett. De a jólét, amelyben ma Makszim Anyiszimovics, felesége, gyermekei, unokái és dédunokái élnek, nem egyszerre, s nem magától jött el. A boldogságot fel kellett építeni, harcolni kellett érte az Októberi Forradalom után is. Makszim Anyiszimovics jól emlékszik rá, hogy a volt bányatulajdonosok miképpen igyekeztek ártani a lett harcok közepette megvédeni a szovjet hatalom biztosította jogokat. Korotkiht 1917-ben beválasztották a bányatelep szovjetjébe. Sokat kellett dolgoznia, hogy segítse a bányászok új életét. Azóta az élet nagyot fejlődött és köröskörül minden megváltozott. Eltűnt a szennyes falu és helyén Ugleuralszk városka nőtt ki a földből, amelyben boldog szovjet emberek laknak és dolgoznak. ... Makszim Anyiszimovics végigtekintett az asztalnál ülőkön. Itt vannak gyermekei, unokái, dédunokái, egészségesek, erősek. Egészséges és erős ő is. Most is dolgozik, pedig dédapa! A szovjet élet nyilván megfiatalítja az embert. Mellette ül leánya, Mária, legidősebb gyermeke. Annak idején ő segített szüleinek felnevelni az apróbbakat. Nehéz volt számára az iskolázást biztosítani. Viszont Mária nevű unokája (Tamara gyermeke), aki ott ül bányamérnök férje mellett, már elvégezte a kizelovi bányatechnikumot. Makszim Anyiszimovics végigsimít deresedő bajuszán és elégedetten suttogja maga elé: — Szóval nagyapa... dédapa... Teljes létszámban ül az asztal mellett fiának, Jakovnak, a Szovjet Hadsereg őrnagyának családja. A keemény hóvihar ellenére jött el Jakov családja, hogy felköszöntse az öregeket, együtt ünnepeljék meg ezt a nagy napot. Eljött unokája, Vlagyimir is, aki a repülőiskola tanulója. — Látod, milyen vidám az életük ezeknek a fiataloknak! És mind a mi leszármazottaink, Anna Germanovna. És te, hamisítatlan igazi »Hős Anya« vagy — mondja mély elismeréssel Makszim Anyiszimovics feleségének. Az örömtől ragyogó Anna Germanovna büszkén ül férje mellett. Elkapja Makszim Anyiszimovics pillantását és suttogva válaszol: — Pedig nincs is mind itt... Az öreg széttárja karját. — Mit tehet itt az ember? Egyesek nem tudnak a dolguk miatt jönni, mások pedig túlságosan távol laknak. De egy sem feledkezett meg rólunk. Mindegyik írt. Nem jött el Fjodor, akinek üdvözlő levelét ott őrzi zsebében Anna Germanovna. Igen büszke erre a Fjodorra, második fiára, aki jó tanuló volt, elvégezte a tízosztályos iskolát, önkéntesként ment a polgárháborús frontra, most pedig a krasznojarszki fakombinát igazgatója. Prokopij fia nincs itt az asztalnál. Anna Germanovna néz a falra, a legkisebb fia fényképére és könnyek fátják el szemét. Ez a fia hősi halált halt Sztálingrádnál. Már estefelé jár az idő, amikor Galina táviratát hozzák. Galja a molotovi pedagógiai főskolán befejezte tanulmányait és Zaporozsjeba került. Nem tudott eljönni, mert a tanév közepén nem hagyhatta ott a rábízott gyermekeket. Még néhány napra sem. Nem tehet ilyet egy tanárnő, aki tizedik osztályosokat tanít. — Voltaképpen nem is lehetne valamennyit összegyűjteni — mondja csendes megadással Anna Germanovna. — Hiszen csak az unokáink száma eléri a húszat. Bizony. Valerij unokájuk a Szovjet Hadsereg tisztje. Szlávik unokájuk most végzi el tanulmányait a tízosztályos iskolában. Ludmilla unokájuk gyárban dolgozik, egyben az esti iskolán tanul. Nyina unokájuk a hetedik osztályba jár, a hatesztendős Nadja unoka pedig a zeneiskola tanulója. Az öregek maguk sem veszik észre, mily mélyen elgondolkoznak a múltról és jelenről, gyermekeik, unokáik és dédunokáik boldogságáról. Csakakkor riadnak fel álmodozásukból, amikor az egyik vendég felköszöntőt mond, boldogságot és hosszú életet kíván afiatal lakodalmasoknak”. Makszim Anyiszimovics helyresimítja bajuszát és hozzáteszi: — Bizony, gyermekeim, a régi nehéz sorsból Így virágzott ki a szovjet hatalom alatt a mi boldog életünk. A nagy család ott ül a lakodalmi asztalnál. Van mivel büszkélkednie Makszim Anyiszimovicsnak és Anna Germanovnánnak. De nemcsak ők büszkék. Eljött hozzájuk és felköszöntötte őket a városi pártbizottság titkára, a végrehajtó bizottság elnöke, a szénipari szakszervezet több képviselője és igen sok más barátjuk. Így történt, hogy a Korotkih-házban lefolyt aranylakodalom több volt, mint szokásos családi ünnep. Sokan, nagyon sokan együtt örvendeztek Makszim Anyiszimovicscsal, Anna Germanovnával, gyermekeikkel, unokáikkal és dédunokáikkal. Mindazok, akik ismerik az öreg bányászt és tudják, hogy hosszú életét népének, szülőhazájának szentelte, fiatal szovjet országnak, hogyan kel