Népszava, 1953. június (81. évfolyam, 127-151. sz.)
1953-06-02 / 127. szám
NÉPSZAVA A szovjet sztahanovisták gyakorlatából : A mellékműveletek idejének csökkentése sikeres eszköz a munka termelékenysége növeléséért vívott harcban A XIX. pártkongresszus történelmi jelentőségű határozatai új munkagyőzelmekre, a munka termelékenységének további fellendítésére lelkesítik a Sztálingrádi Traktorgyár valamennyi dolgozóját. Munkás kollektívánk vállalta, hogy az 1953. évi gyártási tervet tíz nappal a kitűzött határidő előtt befejezi és az egy-egy traktor gyártására fordított munkaidőt 42 órával csökkenti. Gyárunk minden üzemrészében lendületes munkaverseny indult meg e rendkívüli jelentőségű vállalás sikeres teljesítéséért. A Sztálingrádi Traktorgyár valamennyi munkása, mérnöke, műszaki dolgozója igyekszik minél teljesebben felkutatni és kihasználni a termelési tartalékokat. Megállapítottuk, hogy nagyon sok termelési tartalékkal rendelkezünk. Gyárunk nem egy üzemrészében a munkaidő egyharmad részét, sőt helyenként felét is nem közvetlenül termelő, hanem úgynevezett mellékmunkaműveletekre fordítják. Bár ez idő alatt is dolgoznak, a termeléshez szükséges munkát végzik, ezek a mellékmunkák veszteségidők. Ha ezeket a veszteségeket csökkentjük, ha példás rendet teremtünk a munkahelyen, ha fokozott mértékben alkalmazzuk a kisgépesítést, akkor minden további gépi berendezés beállítása nélkül jelentős mértékben növelhetjük a munka termelékenységét és fokozhatjuk a traktorgyártást. Sajnos a termelés nem minden parancsnoka gondoskodik kellőképpen a mellékműveletek idejének csökkentéséről és a kisgépesítés bevezetéséről. Egyes vezetők így gondolkodnak: »Annyi baj van a kisgépesítéssel, pedig csak perceket lehet vele nyerni. Automatagépek és automatagépsorok — ezek igen! Ezekkel érdemes foglalkozni!« Persze fontos és nagyon jelentős a szovjet technika legújabb vívmányainak meghonosítása. Viszont nem tűrhetjük a mellékműveletek okozta veszteségeket sem. Elsőrendű technikával felszerelt gyárban nem tűrhetünk meg elavult munkamódszereket. Mellettem dolgozik Galina Gluhaya marósnő. Nagyon igyekszik, mégis alig-alig teljesíti normáját. Vajjon miért van ez? A szorgalmas munkásnő sikertelenségének az az egyik oka, hogy munkahelyén nem a technológiai műveletek sorrendjének megfelelően állították fel a gépeket. Gluhova megmunkál egy alkatrészt az első gépen, azután elhalad két gép mellett és a negyediken dolgozik, majd ismét visszatér. Ezek a »séták« legalább egy órát rabolnak el tőle. Vagy nézzük a présműhely példáját. Az egyik részlegben hét fúvósnő dolgozik. Kiszámítottuk, hogy a munkadarabok ide-oda hordozgatására, a szerszám utánköszörülésére és a munkadarabok felszedegetésére a földről naponta összesen nyolc-tíz órát fordít a hét munkásnő. A munka termelékenységének növeléséhez igen fontos feltétel a munkahely gondos előkészítése. Tanulságos példa erre Kirilicsev kovács esete. Kirilicsev A. Bjelouszov Sztálin-díjas kovács váltótársa volt Ugyanazzal a kalapáccsal ugyanazt az alkatrészt készítették. Bjelouszov mégis rendszerint 15—20 százalékkal több munkadarabot dolgozott meg egy műszak alatt, mint váltótársa Az egyes műveletek tanulmányozása során kiderült, hogy Bjelouszov — miután magastermetű — csak félfordulatot tesz, hogy felemeljen egy munkadarabot. Ez a félfordulat két másodpercet vesz igénybe. Váltótársa alacsonyabb nála, így testével teljesen elfordul és még lép is egyet Minderre négy másodpercet fordít. A felesleges mozdulatok kiküszöbölése érdekében alkalmasabb szállítóvályút készítettek és kissé magasabbra emelték a munkadarabok elhelyezésére szolgáló állványt. Ezután Kirilicsev máris lépést tudott tartaniBjelouszovval és a termelés jelentős mértékben növekedett. Látjuk tehát, hogy a munka termelékenységének színvonala jelentős mértékben függ a munkahely jó megszervezésétől. Tapasztalataink azt bizonyítják, helyes, ha a munkahelyeket szabványos berendezésekkel látjuk el. A szabvány szerint készült szerszámszekrény, a munkadarabok állványa, valamint a hulladék számára szolgáló láda éppen olyan szükséges kelléke a munkahelynek, mint maga a szerszámgép. A gyár üzemi bizottsága sokat segíthet ebben a kérdésben. A kollektív szerződésbe olyan pontokat kell felvenni, amelyek meghatározzák a munkások követelményeit és a gyárvezetőség feladatait a jobb munkaviszonyok megteremtése érdekében. Az üzemi bizottság közvetlen feladata, hogy kitartóan szorgalmazza e feladatok teljesítését. Tapasztalataink azt bizonyítják, hogy amikor az üzemi bizottság időszakonként ellenőrzi a munka és a munkahely megszervezését, ez felébreszti az egész munkáskollektíva alkotó aktivitását, üzemi bizottságunk legutóbbi ellenőrzése alkalmával gyárunk stiutikusai, mérnökei és műszaki dolgozói 1257 javaslatot terjesztettek elő. Minden javaslat a munkaviszonyok tökéletesítésére és a mellékműveletek csökkentésére irányult. A javaslatok többsége észszerű volt. Ezeket a javaslatokat elfogadták és megvalósították. Mi volt az eredmény? A munka termelékenysége észrevehetően fellendült. A munkanap jobb kihasználásáért, a munka és a munkahely a jobb megszervezéséért és a mellékműveletek csökkentéséért vívott harcban a sztahanovisták és a termelési újítók töltik be a vezetőszerepet. A szakszervezeteknek, a minisztériumoknak és a gyárvezetőségek műszaki tájékoztató osztályainak az a feladatuk, hogy általánosítsák és terjesszék a sztahanovisták és az újítók módszereit. Nemrégen Fjodor Katajev, a gorkiji autógyár kovácsa látogatta meg gyárunkat. A mi kovácsaink sokat tanultak tőle a tapasztalatcsere során. Katajev elvtárs elmondotta és bemutatta, hogyan csökkentette a mellékműveletek okozta munkaidőveszteségeket. Kovácsaink között most rendkívül népszerű Katajev elvtárs könyve, amit erről a kérdésről írt. Ezen a területen még sok a tennivaló, mert kétségtelen, hogy a mellékműveletek csökkentése a munka termelékenysége emelésének rendkívül fontos tartaléka. A termelés parancsnokainak, a gazdasági és szakszervezeti vezetőknek kötelességük, hogy állandóan és behatóan foglalkozzanak a feladat sikeres megoldásával. (N. Jersovnak, a Sztálingrádi Traktorgyár marósának a Trudban megjelent cikke nyomán.) SZABADSÁGOLÁSI TÍH.V Tázban égett az egész Kesztyűtágító A. V. Mindenki a szabadságolásokról beszélt és nem a leghízelgőbb hangnemben. Amikor a vállalat igazgatója kezében aktatáskáját lóbálva, felrohant reggel a lépcsőn, Möcsényi bácsi, a portás, megdöbbenve figyelt fel egy hangra. A faliújság előtt álló csoportból jött a hang: »Ez is ide-oda rohangál, de a szabadságunkra bezzeg fütyül. Meg kéne írni az újságoknak, hogy itt micsoda disznóság megy.« Nemcsak a portás figyelt fel a hangra, az igazgató is. Szobájába érve, felhivatta Kozlayt a munkaügyi osztályról. — Te Henrik — mondta neki izgatottan itt valamit csinálnunk kell, mert megjegyzéseket tesznek a szabadságok miatt. Márpedig én, öregem, ebben a hajrában az atyaistent se eresztem el a Balatonban lubickolni. Írjatok valami, okos faliújságcikket, esetleg a megafonba is be lehet mondatni, hogy amit a szabadság körül üvöltöznek, az a demagógia. Öntudatos dolgozó tartalékolja a szabadságát az év végére, akkor is jólesik a pihenés. Kozlay a folyosón találkozott Simekkel, a tt-elnökkel — Simek elvtárs — mondta gondterhelt hangon — nehéz probléma megoldásához kérem a segítségét. Tudja, milyen feladatok előtt áll népgazdaságunk és a Kesztyűtágító A. V. Az emelt tervek, a súlyponti kérdések, a szűk keresztmetszetek, ugyebár, ön is tudja, elvtársam. Nos, fel kell világosítani a dolgozókat, hogy merő demagógia most szabadságolási tervekről meg egyebekről fecsegni. A nagy tervek — az elsők, nemde? , ... Simek bólintott, bár arcáról nem sugárzott a teljes meggyőződés fénye. — Az a baj, Kozlay elvtárs — vakarta Simek a fejét —, hogy tulajdonképpen már az év elején meg kellett volna kezdeni a dolgot, de valahogyan elmaradt ... Tényleg szidnak bennünket, az igaz. Még a végén megírják valamelyik újságnak és — kész a botrány. — Ugyan, elvtársam — mosolygott bátorítóan a munkaügy embere —, ne vegye szívére a dolgot. Az év elején talán muskátlit öntöztünk? Akkor is volt munka, szorított a terv, jöttek a Tröszttől... Ezt kell megértetni az emberekkel. Két óra múlva a központi faliújságon, csillogó ezüstpapír keretezéssel, komoly terjedelmű cikk látott napvilágot. Címe messzire harsogott: »Lelkiismeretlen demagógok.« Három sűrűn gépelt oldalon fejtették ki nézeteiket a szerzők. — A mai nemzetközi helyzetben — kezdődött a cikk —, amikor az imperialisták tovább folytatják háborús provokációikat, kétszeres fontosságú, hogy mi is megálljuk a helyünket. Most, amikor a negyedévi tervek sikeréről van szó, törpüljön el a kicsinyes önérdek. Nagyjából ilyen volt a bevezetés; a következőkben Kozlay és Simek megállapították, hogy a) A szabadságok év végére tartalékolása biztosítja a júniusi tervteljesítés sikerét, b) a dolgozók amúgy is csak a fele szabadsággal rendelkeznek, a másik felét az üzem akkor adja ki, ha jónak látja, és aki nem a munkaügyi osztály által megjelölt — illetve később megjelölendő — időpontban megy szabadságra, el is veszti jogát az idei üdülésre. »Ez a népgazdaság elsőrendű fontosságú döntő központi kérdése«, mondta a cikk, majd néhány, az indonéziai és nyugatnémetországi helyzetre vonatkozó utalással zárult. Szabiár Karcsi, a gyár szerelőlátkatosa ebédremenet megpillantotta faliújságot. A szeme kerekre nyílis úgy nézte az alkotók remekművét. Azután nagyot és keserveset káromkodott, mert úgy tervezte, hogy három hét múlva egy bizonyos Zsuzsikával a Balatonra megy. Nem egymaga szidta a cikk szerzőit. Jött Rozgonyi Laci és Kovács Manci is a tervosztályról. Nézték a cikket... és hallgattak. Rozgonyiból tört ki először a szó: »Ha jól tudom, eddig valami negyvenen voltak szabadságon. Decemberre meg becsukhatják a gyárat, ha mind a nyolcszázan egyszerre megyünk el.« Éppen akkor ért melléjük Piriké, a munkaügyi osztály ifjú dolgozója. »Van már körlevelük?« — kérdezte kedves mosollyal. Karcsi a stencillel sokszorosított nanír után kívált aztán felüvöltött, mintha parázshoz ért volna. »Lelkiismeretlen demagógok!« — kezdődött a körlevél, majd a faliújságcikknél némileg hosszabban, ám lényegesen több népgazdasági vonatkozású idézettelmagyarázta meg, miért nem lehet nyáron szabadságra menni. A három fiatal összenézett, s mintha megbeszélték volna, egyszerre indultak a pártiroda felé. — Kajtor elvtárs ma jött meg az iskoláról — vigasztalta társait Karcsi —, biztosan neki sem tetszik majd ez az »agitáció«. Félóra múlva megszólalt a telefon Simek elvtárs asztalán. — Te vagy, Simek elvtárs? Volna időd egy kis megbeszélésre?... Igen, fontos... Sürgős. . — A pártirodára mentem — kapta fel Simek a kabátját. — Meglátja, Piriké, lesz hatása ennek a politikus körlevélnek. A megbeszélés nem tartott sokáig. »Helyes volna sokszorosíttatni ezt a körlevelet — nyújtott a párttitkár egy telegépelt papírt a tt-felelősnek. — Az,ifik írták. Meg is kérnélek, elmenőben tedd ki a faliújságra. Simek káprázó szemmel olvasta: »Az a lelkiismeretlen demagóg, aki összevissza fecseg a népgazdaság érdekéről és közben megsérti a munkavédelmi törvényeket. Az a lelkiismeretlen demagóg, aki öt hónapig se készítette el a szabadságolási ütemtervet. Az a népgazdaság érdeke, hogy egyenletesen osszuk el a szabadságokat. Tartalékolni lehet szilvalekvárt és gépalkatrészt, de szabadságot nem. Nemcsak jtíniusban kell a tervet teljesíteni, hanem októberben, novemberben, decemberben, mindig. Az harcol jól a tervért, aki nem kapkod fűhöz-fához, hanem előre megbeszéli a gyárban mindenkivel, mikor megy pihenni. Elsőrendű kérdés az is, hogy emiatt a munkaügyi osztály vezetőjét és az ab illetékes tagját felelősségre vonják.« — Ezt tegyük ki?! — kapkodott levegő után Simek., — Hiszen ez hallatlan! Te ezzel egyetértesz Kujtor elvtárs? — Ha akarod, alá is írom — bólintott a párttitkár. (baktai) A SZOVJET SZAKIRODALOM SESZTSEIJÉVEL A Fővárosi Teherfuvarozó Vállalat 1953 első negyedében első helyre került a teherfuvarozó vállalatok versenyében. Elnyertük az »élüzem" címet. Érdemes röviden visszapillantani és felidézni, hogyan is értük el a kitüntetést? Feszített tervünk egyik legnehezebb pontja tehergépkocsiparkunk 42,4 százalékos kihasználása volt. 1952-ben ugyanis csupán 40,9 százalékra sikerült ezt — túlnyomórészt Csepel Dieselekből álló — gépkocsiparkunknál elérni. Pedig a gépkocsik megfelelő kihasználása nélkül nem teljesíthetjük bevételi, árutonnakilométer, súlyszállítási és egyéb tervfeladatainkat sem. A baráti szovjet nép segítsége, a szovjet tapasztalatok felhasználása azonban a mi munkánkat is segítette. Anatolij Rybakov elvtárs Sztálindíjas szovjet író »Százezer kilométer« című regényéből nagyon sokat tanultunk, irodalmi ankéton vitattuk meg Rybakov elvtárs könyvének szakmai és irodalmi tanulságait. Elhatároztuk, hogy a szovjet szakirodalom útmutatásai nyomán harcba indulunk termelési eredményeink emeléséért, gépkocsiparkunk jobb kihasználásáért. Február másodikén alapos szervezési előkészítés után indult meg 19 kocsival az új kezdeményezés, amelyet Rybakov elvtárs iránti tiszteletünk jeléül »Rybakov«mozgalomnak neveztünk el. A szervezés nem volt könnyű feladat. A különböző vállalatoktól időben meg kellett szerezni a szállítási tervet. Ezután térképet készítettünk, öszszeegyeztettük a különböző terveket. A kocsikat lehetőleg úgy irányítottuk, hogy azok visszafelé is áruval jöjjenek. Már az első dekádban szép eredményeket értünk el, majd február 2-—28 között tehergépkocsijaink kihasználási százaléka jelentősen emelkedett. Márciusban 50.6, áprilisban pedig 50.2 százalékot ért el teljes gépkocsiparkunk kihasználásának mutatószáma, így szereztük meg az élüzem csillagot. Mi, kétszeres sztahanovisták, Sándor Lajos, Sárközi Pál és jómagam, annyi üzemanyagot takarítottunk meg áprilisban, amennyi elegendő volt a május 10—15 közötti forgalmunk ellátására. Versenyünk nem torpant meg május 17 után sem. A még mutatkozó hibák helyrehozásával (nincs megfelelő rakodóbrigádunk) nemcsak tartani akarjuk a gépkocsikihasználás ötven szájcaffek feletti arányát, iányba növelni is eredményeinket. "» Monostori Rezső kétszeres sztahanovista gépkocsivezető, Fővárosi Teherfuvarozási V. 1953. JÚNIUS 2. KEDD TÖBB ÉS JOBB ALKATRÉSZT KÉRÜNK EXPORTVÁLLALÁSUNK TELJESÍTÉSÉHEZ Tanintézetünket megtisztelő feladattal, export-esztergapadok gyártásával bízták meg. Tanulóink büszkék is a bizalomra és nagy lelkesedéssel láttak munkához. Még a munkák megkezdése előtt felajánlottuk, hogy nem 15, hanem 23 darab gépet készítünk. Vállalásunk teljesítése elé azonban akadályok gördülnek., Nem kapunk elegendő és minőségi alkatrészt, az exportmunkához szükséges precíziós mérőszerszámoknak is csak 60 százalékát biztosították számunkra. A félig kész gépek ott porosodnak munkatermünk közepén, csoportunk pedig kénytelen exportgépek helyett ócska öltözőszekrényeket javítani. Egyik irányítószervünk a másikra tolja a felelősséget. Műszaki osztályunk az MTH központi anyagraktárára hivatkozik, hogy nem ad elegendő és megfelelő anyagot. Előfordult például, hogy a váci III. tanintézetből leszállított 20 darab lakatszekrényöntvény közül 17 darab volt selejtes. Nem teljesíti jobban kötelezettségét a diósgyőri 100-as intézet sem. A tőlük kapott kilenc darab orsóházi öntvényből öt darab volt selejtes. Ezúton is felhívjuk váci és diósgyőri elvtársainkat, ne hátráltassák munkánkat gyenge minőségű szállítmányokkal. Mi állandó küzdelmet folytatunk a selejt ellen. Mikor Horváth Imre tanuló a keresztszám-lécéket idéreten alul gyalulta, megmagyaráztuk neki és minden tanulónknak, milyen kárt okozott hanyag munkájával. 858 forint értékű, anyag lett selejt. Az elrontott munkadarabokat, tanműhelyünk selejtkiállításán helyeztük el intő példaként. Tudjuk jól, hogy van még tennivaló a saját portánkon, de feltétlenül szükség van arra is, hogy az MTH budapesti központja megvizsgálja központi raktárának anyagelosztását. Radványi Pál oktató MTH I. sz. Tanintézet Csepel Atraktivisták és az üzemorvos közös harca a dolgozók egészségvédelméért Államunk szerető gondoskodása nyomán nagy eredményeket értünk el a dolgozók biztonságos és egészséges munkakörülményeinek megteremtésében, a betegségek és balesetek megelőzésében. Lelkesítő és szép feladat minden üzemorvos számára, hogy munkájával hozzájárulhat az eredmények kivívásához és a további győzelemhez. Szeretnék most néhány olyan tapasztalatrólbeszámolni, amelyet az Óbudai Gázgyárban szereztem. Nagyon fontos, hogy az üzemorvos ne elszigetelten, ne egyedül végezze tevékenységét, hanem vegye igénybe s ugyanakkor segítse is a társadalombiztosítási tanács munkáját. A társadalombiztosítási tanáccsal együtt feltérképeztük egészségügyi szempontból az egész üzemet. Tervet készítettünk, hogy melyik műhelyből kit javasolunk szanatóriumi beutalásra, gyógyüdültetésre. Három-négyhetesként rendszeres szűrővizsgálatot tartunk, így az időszakos orvosi vizsgálattal elejét vesszük a vegyi ártalmak keletkezésének. A munkakörülmények megjavítása céljából terv szerint látogatom az egyes üzemrészeket, tapasztalataimat pedig bevezetem az üzemjárási naplóba. Az észlelt hiányosságokról azonnal értesítem a vállalatvezetőt és a határidő megjelölésével intézkedést kérek. Az intézkedések megvalósítását rendszeresen ellenőrzöm. Figyelemmel kísérem a beteglétszám alakulását. A társadalombiztosítási tanács gondoskodik arról,hogy minden nap megkapjam a megbetegedettek névsorát, munkahelyét, valamint azt, hogy melyik orvos, milyen betegséggel helyezte az illetőt betegállományba. Kezdetben ezeket az adatokat füzetben vezettem, röviddel ezelőtt azonban áttértem a Szovjetunióban jól bevált Freidlin-vmószexű kartotékos nyilvántartásra. Ennek több eleflje van a füzettel szemben. Egyrészt egységes képet ad a dolgozó betegsége történetéről. Tudniilik míg a füzetben egymástól elszakítva jegyezhetők csak fel a különböző időben történt megbetegedések, addig a kartotékon folyamatosan egymás után. Másrészt lehetőséget, nyújt arra, hogy üzemrészek szerint csoportosítsuk a megbetegedettek kartotékjait és megállapíthassuk, hogyan oszlik meg a beteglétszám az üzemrészek, műhelyek szerint és a különböző munkahelyeken milyen betegségek gyakoriak. Ez alapot ad az egyes üzemrészek egészségügyi fogyatékosságai feltárásához és segíti a társadalombiztosítási aktivisták, valamint az üzemorvos tervszerű, megelőző egészségvédelmi munkáját. Sok tapasztalatot nyújt a beteglapok tanulmányozása is. Megmutatja például azt, hogy indokolt-e a hosszú táppénzes idő, hogy mennyiben függ össze a betegség elbírálása üzemi ártalommal vagy balesettel. Ez azért szükséges, mert a körzeti orvosok rendszerint nem ismerik az illető beteg munkakörülményeit. Így előfordul, hogy keresőképesnek nyilvánítanak olyan dolgozót, akit még betegállományban kellene tartaniuk. Előfordul azonban ellenkező eset is, amikor a körzeti orvosok — éppen, mert gázgyári, tehát egészségtelen munkahelyen dolgozó munkásról van szó — nem vizsgálják meg alaposan a náluk jelentkezőket, hanem ipari ártalom címén vesznek betegállományba olyanokat is, akiknél ez egyáltalán nem indokolt, így vezette félre például Guth Ferenc az egyik körzeti orvost. Csak beteglapja és kartotékja együttes áttanulmányozásakor jöttünk rá, hogy szimulánssal van dolgunk. A beteglapok tanulmányozása alapján segítem a társadalombiztosítási tanács beteglátogatói munkáját. Magam is gyakran látogatom meg a betegeket, egyrészt, hogy ellenőrizzem, megkapja-e a szükséges orvosi kezelést, másrészt olyankor, amikor a beteglapból arra lehet következtetni, hogy a kezelőorvos által bejegyzett adatokat meghamisították. A betegségből felgyógyult dolgozók jelentkeznek nálam, mielőtt elfoglalnák munkahelyüket. Ha úgy látom, hogy bár keresőképesek, de eredeti munkájukra még nem alkalmasak, könnyebb munkára javasolom őket. Előfordul azonban az is, hogy érintkezésbe lépek a körzeti orvossal, kérem a betegállomány meghosszabbítását, így történt Miksi Jánosné esetében is. » Általában az a tapasztalatom, hogy dolgozóink — különösen a vidékről jött dolgozók — nincsenek tisztában azzal, mit kell tenniök megbetegedés esetén. Ezért egyrészt egészségügyi előadásokat kell tartanunk, ' másrészt társadalombiztosítási tanács aktivistái segítségével ismertetnünk kell az üzemi egészségvédelemre vonatkozó szabályokat, határozatokat, így tudjuk elősegíteni azt, hogy államunknak a dolgozók egészségvédelmét szolgáló rendeletei, törvényei maradéktalanul érvényesüljenek. Dr. Görgényi Alajos, az Óbudai Gázgyár üzemorvosa