Népszava, 1953. június (81. évfolyam, 127-151. sz.)

1953-06-12 / 136. szám

NÉPSZAVA ! »Kedves Elvtársak!­­ A gyulavári gépállomáson dolgo­zom. Jó munkám jutalmául az üzemi bizottság kedvezményes üdülésre ja­vasolt. Kértem, hogy a feleségemet is magammal vihessem, amire azt mondták: semmi akadálya. Befizettem tehát mindkettőnk részére a pénzt és boldogan indultunk útnak Miskolc- Tapolcára, a Győri Fonoda üdülőjébe. Egyszeriben szertefoszlott azonban az örömünk, amikor az üdülőben kö­zölték velünk, hogy a gépállomástól kapott egy beutaló nem elegendő ket­tőnk részére, s így feleségem nem kaphat ellátást az üdülőben. Kénytelen voltam tehát külön szállásról gondos­kodni számára, ami 20 forintba került naponta. Azonnal táviratoztam az üzemi bizottságnak, hogy küldjön még egy beutalót, vagy utalják át a feleségemért befizetett összeget. Hat napig vártam a választ, de sajnos hiába. Végül is hazautaztunk, anél­kül, hogy nyugodtan pihenhettem, élvezhettem volna az üdülés örömeit. Otthon, a gépállomáson pedig mind­ezért senki sem vállalja a felelőssé­get. Kérem, írják meg, kitől követel­hetem felesleges kiadásaimat. Elvtársi üdvözlettel Kis Imre.«★ Kis Imre panasza nem egyedülálló. A MEDOSZ központban — mint megtudtuk — az utóbbi napok­ban éppen a hetedik eset, hogy arról értesülnek: egyes üzemi bizottságok felelőtlen útbaigazítással küldik el a dolgozókat üdülni, s a jó munkások öröme így sokszor ürömmé vál­tozik. A MEDOSZ arra hivatkozik, hogy ők pontosan elküldték az üzemi bi­zottságoknak a SZOT tájékoztatását az 1953-as évi üdülésről, amely vilá­gosan megmondja a többi között, hogy a »beutalójegy csak egy sze­mélyre érvényes«. A gyulavári gép­állomás üb-je és a megyei MEDOSZ elnökség azonban úgy látszik nem tanulmányozta alaposan az üdülési szabályzatot, nem viselik szívükön, hogy a dolgozók kellemesen, jól tölt­hessék szabadságukat. Ahelyett, hogy dolgozótársaik megérdemelt pihenését biztosítanák, nemtörődöm hanyag eljárásukkal megrövidítik őket. Kis Imre külön kiadásaiért tel­jes egészében a gyulavári üb-t ter­heli a felelősség, köteles megtérí­teni a 120 forintot. A MEDOSZ központ és megyei el­nökségek sem nézhetik azonban tét­lenül az ilyen felelőtlen beutalásokat. Gondosabban ellenőrizzék, hogyan hajtják végre az üzemi bizottságok az üdültetés feladatait, ne elégedje­nek meg azzal, hogy továbbítják az útmutatót, s azután nem törődnek az üdültetés végrehajtásával. Tartsák be az üb-k az üdülési szabályokat Mindenkivel másképpen kell foglalkozni írta : J. Mironicsev, az ivanovát kevert fonálkombinát üzemi bizottságának elnöke T­ÍZESÉVEL JÖNNEK az emberek naponta az ivanovói kombinát szakszervezetének üzemi bizottságá­hoz. Mindegyiknek sürgős a dolga. Az egyik javaslatot akar tenni, a másik mulasztásokat vett észre a munkások ellátásában, a harmadik tanácsot, segítséget kér. Az üzemi bizottságnak az a feladata, hogy sze­retettel fogadja az embereket, elin­tézze ügyes-bajos dolgaikat, hogy a bizottság szobájából kijövet, mind­egyik elégedett legyen. A látogatók fogadása­­ egyike a szakszervezet legfontosabb feladatainak. Eleinte az üzemi bizottság elnöke egyedül fogadta a látogatókat. A gyakorlat azonban bebizonyította, hogy az elnök egymaga nem tud megbirkózni a munkával. Ezért el­határoztuk, hogy ezentúl az üzemi bizottság albizottságainak elnökei is részt vesznek a látogatók fogadásá­ban. Az üzemi bizottság külön fogadó­órákat állapított meg. A szakszerve­zeti bizalmiak pontosan közölték a fogadóórák időpontját a munkások­kal és alkalmazottakkal. Természe­tesen az üzemi bizottság tagjai a fogadóórákon kívül is fogadják a munkásokat és alkalmazottakat, ha valami halaszthatatlan sürgős ügy­ről van szó. Fontos, hogy a látogatót fogadó üzemi bizottsági tag szívén viselje a dolgozók ügyes-bajos dolgait. Meg kell állapítanunk, hogy bizottságunk tagjainak legnagyobb része figyel­mesen és részletesen megvizsgálja a beérkező szóbeli jelentéseket. N­yina KUZNYECSENKOVA munkásnő egy idő óta nem tö­rődik fia tanulásával és magatartá­sával. Anna, Nyina nővére nem hagyta a dolgot szó nélkül. Ez per­sze nem tetszett Nyinának. — Nem a te dolgod — mondotta.­­— Úgy nevelem a fiamat, ahogy akarom. — Idősebb vagyok nálad és csak jót tanácsolok — válaszolta Anna. Nyina megsértődött és össze­veszett testvérével. Anna igyekezett lelkére beszélni, de hiába. Egyre fe­szültebb lett a viszony a két testvér között. Amikor már egészen tűr­hetetlen lett a helyzet, Anna elha­tározta, hogy üzemi bizottságunk lakásügyi-népjóléti albizottságának elnökéhez fordul tanácsért. Az üzemi bizottságban Oszokina befűzőnő, az albizottság elnöke fo­gadta a munkásnőt. Anna részletesen elmondta Oszo­­kinának a családi perpatvart. Oszo­kina megígérte, hogy lehető legrö­videbb időn belül kigondol valamit a dolgok rendezésére. Pár nap múlva Nyina Kuznyecsenkovát be­hívatták a lakásügyi-jóléti albizott­ság ülésére. A bizottság Nyina és Anna családi vitáját tárgyalta. — Ez a mi magánügyünk — pró­bált ellenkezni Nyina. — Miért akarnak beleavatkozni? Az albizottság tagjai megmagya­rázták Nyinának, hogy téved. A közösséget érdekli a gyermekek ne­velése és nem hagyhatja szó nélkül ezt a súlyos családi vitát. Az akti­visták sokat beszéltek Nyinának a szovjet családról és az anya köte­lességeiről. A munkásnő, ha nem is rögtön, de megértette hibáját, meg­ígérte, hogy ezentúl több figyelmet fordít fia nevelésére és bocsánatot kér nővérétől. Mintegy két hét múlva Oszokina ellátogatott abba a műhelybe, ahol Anna dolgozott. A munkásnő vidám mosollyal fogadta: — Köszönöm kedves barátnőm a segítségét — mondotta. — Nincs már semmi baj. A DOLGOZÓK nemcsak kéréssel, de panasszal is fordulnak az üzemi bizottsághoz. Gyakran elő­fordul, hogy a látogatók tanáccsal, ötlettel, tervvel segítik a termelés, az anyagi és kulturális ellátás javí­tását. Az üzemi bizottság tagjai ilyenkor igyekeznek alaposan meg­vizsgálni a benyújtott javaslatokat és támogatják gyakorlati megvaló­sításukat. Egy példa a sok közül: Ribkin lakatos nemrég felkereste Ohotnyikov elvtársat, az újítási al­bizottság elnökét és elmondotta, hogy új készüléket talált fel a fűtő­csőrendszer javításának megköny­­nyítésére. Ohotnyikov elvtárs meg­nézte a készülék tervrajzát és látta, hogy valóban nagyon megkönnyíti majd a javító lakatosok munkáját. Az albizottsági elnök segítségével hamarosan bevezették az újítást. A munkások és alkalmazottak be­jelentései gyakran olyan mulasztá­sokat tárna­k fel, amelyek károsan befolyásolják a terv teljesítését. A szocialista embernek szívügye a ter­melés minden kérdése. Az üzemi bi­zottság tagjainak elsőrendű köteles­sége, hogy ne csak figyelmesen vé­gighallgassák és ellenőrizzék a be­jelentéseket, hanem intézkedjenek is a hibák kiküszöbölésére. Aszjajeva elvtársnő, a fonoda egyik dolgozója nemrég szintén fel­kereste az üzemi bizottságot és be­jelentette, hogy egyik-másik ifjú­munkás nem vigyáz kellőképpen a csévére, pálcát csinál belőle és hazaviszi az üzemből. Az ellenőrzés bebizonyította, hogy Aszjajevának igaza volt. Az igazgatóság az albi­zottság javaslatára intézkedésre szólította fel a műhely vezetőségét. AZ ÜZEMI BIZOTTSÁG tudja, hogy minden emberrel máskép­pen kell foglalkozni. Figyelmesen vé­gig kell hallgatni a látogatót, rész­letesen meg kell beszélni a felme­rülő vitás kérdéseket. De az is elő­fordul, hogy a látogató helytelen kö­vetelésekkel áll elő. Ilyenkor türel­mesen meg kell magyarázni hibáját. A látogatókat fogadó bizottsági tagoknak gyakran kell különféle fel­világosításokat adniuk. Az albizott­sági elnökök ezért kötelesek minden oldalról jól megvizsgálni az ügyeket. Az elnökök ismereteinek bővítése céljából már jóelőre gondoskodtunk szemináriumi oktatásukról és arról, hogy útmutató irodalommal lássuk el őket. Ha ennek ellenére még min­dig akadnak vitás kérdések, bármi­kor fordulhatnak tanácsért az üzemi bizottsághoz, a területi pártbizott­ság elnökéhez és a területi szakszer­vezeti tanács dolgozóihoz. Az a cé­lunk, hogy mindig helyesen, bizto­san, világosan és hozzáértő ember módjára válaszolhassunk a munká­sok kérdéseire. Arra törekszünk, hogy az üzemi bizottság a látogatók fogadásának még jobb megszervezésével még szo­rosabbra fűzze kapcsolatát a szak­­szervezeti tagokkal. (A Trúdból.) 2 1953. JÚNIUS 13. PÉNTEK Élenjáró kombájnvezetők nagyszerű kezdeményezése: négyszáz hold learatása, négyezer mázsa gabona elcséplése ga­ Az idei bőségesnek ígérkező bonatermés betakarításában már tö­megesen alkalmaznak arató-cséplő­gépeket.. A földművelésügyi minisz­térium, az állami gazdaságok és er­dők minisztériuma és a MEDOSZ együttes értekezletet tartott a ME­DOSZ székházában az élenjáró kombájnvezetők részére, hogy meg­beszéljék e hatalmas jelentőségű munkát. Az értekezleten megjelent Hegedűs András elvtárs, az állami gazdaságok és erdők minisztere, az MDP Politikai Bizottságának tagja, Erdei Ferenc elvtárs földművelés­­ügyi miniszter, Koczor Lajos elvtárs, az állami gazdaságok és erdők miniszterének első helyettese és Borbás Lajos elvtárs, a MEDOSZ elnöke. Erdei Ferenc elvtárs földművelés­­ügyi miniszter megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy az idén nemcsak az aratás és cséplés munkáját, hanem a szervrehordást és a szalmaössze­gyűjtést is mint egyetlen munka­­folyamatot kell megszervezni, vagyis biztosítani kell az aratás-cséplés komplex gépesítését. Koczor Lajos elvtárs, az állami gazdaságok és erdők miniszterének első helyettese beszámolójában ki­emelte, az idén nagyobb feladat az aratás, mint az elmúlt esztendőben. Dúsabb a gabona, nagyobb a szal­mája, mégis minden előfeltétel meg­van, hogy kombájnistáink sikerrel vívják meg a betakarításért folyó nagy harcot. Lehetővé teszik ezt az elmúlt évi tapasztalatok és a kom­­bájnos iskolákban szerzett elméleti képzettség. Nem győztük még le véglegesen a gépellenes hangulatot sem, amelyet az ellenség szít — hívta fel a figyel­met Koczor elvtárs. A gépellenes hangulat leküzdésében az aratás hő­seinek, a kombájnistáknak kell az élvonalbeli katonáknak lennie. Ez­után az állami gazdaságok miniszter­­helyettese arról beszélt, hogy a kom­bájnisták már most tárgyalják meg munkájuk szervezését az állami gazdaságok brigádvezetőivel, a ter­melőszövetkezetek elnökeivel. Amint­­ pedig megindul az aratás, kettős mű­szakban arassanak. A beszámolókat élénk vita követte. Háy József elvtárs, a mohácsszigeti állami gazdaság sztahanovista kom­bájnvezetője versenyfelhívásában új mozgalmat indított el: harcolja­nak a kombájnisták négyszáz hold learatásáért és négyezer mázsa ga­bona elcsépeléséért. Háy József pá­rosversenyben küzd a kiskunlacházi Szabó Józseffel. Háy elvtárs felhívását igen sok élenjáró kombájnista elfogadta. Reiter Mihály, a püspökbelyi ál­lami gazdaság kombájnvezetője szin­tén csatlakozott Háy József négy­százholdas mozgalmához s egyben javasolta, hogy a kombájnok alá erősítsenek ponyvát, így a szem nem hull a tarlóra. Pastyán János, az orosházi gép­állomás kombájnosa elmondta, hogy a termelőcsoport elnökével már megállapították a területet, kijelöl­ték a kombájnok menetirányát. Pas­tyán János is csatlakozott Háy Jó­zsef négyszázholdas kezdeménye­zéséhez. Vállalta még, hogy holdan­ként három kiló üzemanyagot meg­takarít. Vlaszovits András, az új­fehértói állami gazdaság kombájnosa elmondta, hogy náluk két kombájn még mindig nincsen üzemképes ál­lapotban. Ez a gazdaság vezetőségé­nek súlyos hibája. Juhász Szabó Ist­ván, a pankotai állami gazdaság kombájnosa vállalta, hogy a fiatal kombájnvezetőket sztahanovistákká neveli. Pál József elvtárs, az FM termelőszövetkezeti főosztályvezetője a gépállomás és tsz munkájának összehangolásáról beszélt. Befejezés­­ül Szőke Mátyás elvtárs, a földmű­­velésügyi miniszter helyettese arra hívta fel a figyelmet, hogy még egy­szer nézzék meg a kombájnosok, megfelelő-e a felkészülés. A kombájn vezetők az értekezlet végén táviratot küldtek Rákosi elv­társnak. Vállalták, hogy békeharco­sokhoz méltóan veszik ki a részüket az aratás-cséplés nagy csatájából s naponta 25—30 hold 250—300 má­­zsányi termését takarítják be és minden erejükkel küzdenek, hogy sikerre vigyék a négyszázholdas mozgalmat. A cifrakerti állami gazdaság traktorosainak javaslatai a növényápolási munka megjavítására A cifrakerti állami gazdaság ala­posan elmaradt a növényápolási munkákban. Elsősorban azért, mert nem használtuk ki megfelelően a traktorokat és a kultivátorokat. Üzemi bizottságunk határozatot ho­zott, hogy a munka megjavítása ér­dekében hívjuk össze megbeszélésre a traktorosokat, kérjük ki vélemé­nyüket, hogyan segíthetnének az el­maradás behozásában. Először Fehér József, gazdaságunk egyik legjobb traktorosa ismertette munkamódszerét. A többi között el­mondotta: »A négyzetes kukoricá­ban, meg a silókukoricában kapál­tam. Mindegyiknél hetven-hetven centiméter a sortávolság, jó mun­kát végezhetek benne az U—3-as kultivátorral. Egyszer-egyszer har­mincöt-negyven étet fogtam be. Az U—3-as kis forgási területe lehe­tővé tette, hogy a forgókat is azon­nal megkapáljam. Állandó I1-es se­bességgel haladtam, öt napon ke­resztül 8,9 hold­ norma helyett 14— 16 holdat kultivátoroztam meg. Nem megfelelő a vetés minősége, ezért különösen ügyelek a görbe soroknál, nehogy kivágjon a kapa egy-egy nö­vényt. Gyakran hátranézek, jól ha­ladok-e.« Munkamódszerének ismertetése után Fehér József néhány hibára hívta fel a figyelmet. Véleménye szerint a főgépész és a szerelők nem magyarázták el megfelelően az új növényápolási gépek és eszközök ke­zelését, így történhetett meg, hogy fordítva szerelte fel a kultivátor emelőrúdjait. Ugyanazt mondta egy másik U23-as vezetője is, Kozma András. Elindult volna fordított emelőrudakkal kultivátorozni, ha Fehér József nem hívja fel a hibára a figyelmét. Aztán gondolkodhatott volna, miért nem csúszik a kultivá­tor kapája a földben. Élénk vita alakult ki. Minden traktoros hozzászólt a megbeszélé­sen. Lengyel András, az egyik Zetor vezetője hibáztatta a gazdaság veze­tőjét, hogy csak most fogunk hozzá a lókapák összekapcsolásához. Nem lenne ennyi kapálatlan terület, ha időben elkészül a gépkapcsolás. Időt, munkaerőt takaríthattunk volna meg és legalább hét fogatot más munkára állíthattunk volna. Később ismét Fehér József vette át a szót. Arról beszélt, hogy na­­gyobb felelősséget éreznének mun­kájuk és gépük iránt, ha állandóan azonos traktoron dolgoznának. Fehér elvtárs saját példáját említette fel. Az idén már dolgozott G—35-ös traktoron, majd Zetorra került, né­hány hét múlva pedig az U—3-as vezetését bízták rá. Nem ismerhette meg alaposan egyik gépet sem. Mint mondta, nem egyedülálló az esete. Hasonlóan járt Kozma András és Lengyel András is. Több traktoros is javasolta, hogy a gazdaság vezetői előre készítsenek ütemtervet. Ha ugyanis a traktoro­sok napokkal előre tudják, milyen munka vár rájuk, jobban szervez­hetik munkájukat, előkészíthetik a traktort és a munkagépeket. Tanulságos volt a megbeszélés. Helyes lesz, ha a jövőben a gazda­ság többi munkaterületén is tar­tunk hasonló összejövetelt. A javas­latok és bírálatok alapján elhatá­roztam, hogy a gazdaság vezetőivel megbeszélem, mielőbb valósítsuk meg a dolgozók helyes javaslatait. Vonjuk felelősségre a munkát ha­nyagul végzőket. Harcoljunk minden erőnkkel a magas termésért! Nyári Ferenc vb-elnök cifrakerti állami gazdaság ÜNNEPI KÉSZÜLŐDÉS A Sztálin-út 109-es számú ház falán kis fekete tábla. Rajta aranybetűs fel­irat: »Országos Béketanács Titkár­sága«. Most, amikor óceánjárók fe­délzetén, robogó gyorsvonatokon, re­pülőgépeken a népek legjobb harcosai utaznak hazánk felé — az épületben a szokottnál is serényebb munka fo­lyik. Mosolyogva érkezik naponta a postás, óriási halmaz­levéllel. A táv­iratkézbesítők szinte percenként vált­ják egymást. Szegedi textilmunkás, kistormási tsz-dolgozó, November 7 Erőmű szerelői, Sztálinváros békehar­cosai, ezrek és ezrek küldik el egy­szerű és sokszor megindító szavaikat, békevágyukat. Milyen mélyről is fakad ez az ér­zés! Olyan ősi ez, mint a népek örök harca az elnyomás, a pusztítás ellen. Egerből írják a békeharcosok: a vá­rost meglátogató Béke Világtanács tagokat a vár védelmében részt vett egykori hősök késői leszármazottai kísérik majd végig a sok dicsőséget látott falakon. Talán egy ír vasmun­kás, vagy kubai békeharcos áll majd Dobó István vagy Bornemissza Ger­gely szépunokája mellett. Tekintetük együtt suhan a völgyhajlatok felett, ahol Ahmed és Ali rablóhadai höm­pölyögtek egykor a vár ellen. Meg­akad tekintetük a dombok szelíd lan­káin, ahol már nő, sarjad a szőlőtőke, érik az új bor. A kubai és az ír béke­harcos megszorítja a magyar kezét. Nem kell itt tolmács, nem kell itt szó, többet mondanak a szemek. »Nem engedjük, hogy harckocsik gázoljanak le mindent, ami szép, ami kedves ne­künk, amit annyira szeretünk!« ★ Levél a Földalatti Gyorsvasút En­­gels-téri munkahelyéről, az elemekkel vívott harc hősi színteréről: Nem írja elő a tervük — írják a dolgozók —, de még ebben az évben találkozni akarnak a föld mélyén a szomszéd munkahely feléjük közeledő alagútjá­­val. Micsoda pillanat lesz az, mikor az első munkás megszoríthatja a szemben levő kezét! Mennyi minden sűrűsödik majd ebbe a szorításba. Három év minden öröme, küzdelme és... a győzelem diadala. »Ezt hoz­zák tudomására a tanácskozásaiak, mert akarjuk: ország, világ lássa, hogy csak olyan nép építhet föld­alattit, Sztálinvárost, Inotát, amely nem akar háborút. Tudja meg ország­világ, nem engedjük, hogy építőmun­kánkat a háborús uszítók megzavar­ják« — írják a munkások. Ünnepélyes napok, ünnepi pillana­tok. Népünk ajándékokkal készül a vendégek fogadására. A Láng-gyári munkás, a diósgyőri martinász, a ta­nítónő, a tszcs-tag, mind, mind meg akarja mutatni a sok külföldinek az elnyomott vagy felszabadult népek harcosának: ime, ilyen a mi hazánk. Itt van előttetek, mint egy nyitott könyv, olvassatok belőle. Szinte látjuk a naptól égett arcú, ezüstbajszos öreg csikóst, amint mustrálja a mé­nest. Kiválaszt közülük egy csikót, a legszebbet. Hátha elvetődik valamelyik külföldi békeharcos Csipkéskútra, hátha meg akarja nézni az első ma­gashegyi ménest a vadregényes Bükk tisztásán... hátha kedve kerekedne megütni a magyar lovat. A nagykőrö­siek is különös gonddal főzik most a pálinkát. Levél kíséretében küldenek el belőle egy üveggel a kiváló szovjet békeharcosnak, Tyihonovnak. Megír­ják neki, igyék az egészségükre és írjon még sok olyan szép verset, mint a »Pohárköszöntő«. De ki tudná felsorolni a szeretet temérdek megnyilvánulását, a nád­udvari Fazekas Mihály ükapjáról rá­maradt művészetének gyöngyét, a re­mekmívű korsót, a Klement Gottfordd Gyár ajándékát, a földgömbön körbe­futó villanyvonatot, a búzakalásszal ékesített béketarisznyákat, a tszcs-k gyümölcsfáinak első termését, a sze­retet és a tisztelet eme megnyilvánulá­sait ... ... A Sztálin-út 109-ben, az Orszá­gos Béketanács Titkárságán pedig ko­pognak az írógépek, cseng az inter­­urbán hívás szaggatott jelzése, vidék­ről érkező munkatársak mondják el tapasztalataikat, hogy összegezhessék — ha lehet ezt szóban összefoglalni, írásban kifejezni — népünk béke­vágyát, készülődését... ★ Esteledik. Kint, a Sztálin-úton, a Dózsa György-úton, az új téren sé­táló tömeg hullámzik. Robog a troli­busz, gépkocsik suhannak, él, forr a város, szikrázik a fény... A tér köze­pén hatalmas bronzalak, Sztálin elv­társ szobra. Keze magyarázóan matat előre. Biztonság, erő, nyugalom su­gárzik róla. Mintha mondaná: »A béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke meg­őrzésének ügyét és végig kitartanak mellette...« (m. a.)

Next