Népszava, 1953. június (81. évfolyam, 127-151. sz.)
1953-06-12 / 136. szám
NÉPSZAVA ! »Kedves Elvtársak! A gyulavári gépállomáson dolgozom. Jó munkám jutalmául az üzemi bizottság kedvezményes üdülésre javasolt. Kértem, hogy a feleségemet is magammal vihessem, amire azt mondták: semmi akadálya. Befizettem tehát mindkettőnk részére a pénzt és boldogan indultunk útnak Miskolc- Tapolcára, a Győri Fonoda üdülőjébe. Egyszeriben szertefoszlott azonban az örömünk, amikor az üdülőben közölték velünk, hogy a gépállomástól kapott egy beutaló nem elegendő kettőnk részére, s így feleségem nem kaphat ellátást az üdülőben. Kénytelen voltam tehát külön szállásról gondoskodni számára, ami 20 forintba került naponta. Azonnal táviratoztam az üzemi bizottságnak, hogy küldjön még egy beutalót, vagy utalják át a feleségemért befizetett összeget. Hat napig vártam a választ, de sajnos hiába. Végül is hazautaztunk, anélkül, hogy nyugodtan pihenhettem, élvezhettem volna az üdülés örömeit. Otthon, a gépállomáson pedig mindezért senki sem vállalja a felelősséget. Kérem, írják meg, kitől követelhetem felesleges kiadásaimat. Elvtársi üdvözlettel Kis Imre.«★ Kis Imre panasza nem egyedülálló. A MEDOSZ központban — mint megtudtuk — az utóbbi napokban éppen a hetedik eset, hogy arról értesülnek: egyes üzemi bizottságok felelőtlen útbaigazítással küldik el a dolgozókat üdülni, s a jó munkások öröme így sokszor ürömmé változik. A MEDOSZ arra hivatkozik, hogy ők pontosan elküldték az üzemi bizottságoknak a SZOT tájékoztatását az 1953-as évi üdülésről, amely világosan megmondja a többi között, hogy a »beutalójegy csak egy személyre érvényes«. A gyulavári gépállomás üb-je és a megyei MEDOSZ elnökség azonban úgy látszik nem tanulmányozta alaposan az üdülési szabályzatot, nem viselik szívükön, hogy a dolgozók kellemesen, jól tölthessék szabadságukat. Ahelyett, hogy dolgozótársaik megérdemelt pihenését biztosítanák, nemtörődöm hanyag eljárásukkal megrövidítik őket. Kis Imre külön kiadásaiért teljes egészében a gyulavári üb-t terheli a felelősség, köteles megtéríteni a 120 forintot. A MEDOSZ központ és megyei elnökségek sem nézhetik azonban tétlenül az ilyen felelőtlen beutalásokat. Gondosabban ellenőrizzék, hogyan hajtják végre az üzemi bizottságok az üdültetés feladatait, ne elégedjenek meg azzal, hogy továbbítják az útmutatót, s azután nem törődnek az üdültetés végrehajtásával. Tartsák be az üb-k az üdülési szabályokat Mindenkivel másképpen kell foglalkozni írta : J. Mironicsev, az ivanovát kevert fonálkombinát üzemi bizottságának elnöke TÍZESÉVEL JÖNNEK az emberek naponta az ivanovói kombinát szakszervezetének üzemi bizottságához. Mindegyiknek sürgős a dolga. Az egyik javaslatot akar tenni, a másik mulasztásokat vett észre a munkások ellátásában, a harmadik tanácsot, segítséget kér. Az üzemi bizottságnak az a feladata, hogy szeretettel fogadja az embereket, elintézze ügyes-bajos dolgaikat, hogy a bizottság szobájából kijövet, mindegyik elégedett legyen. A látogatók fogadása egyike a szakszervezet legfontosabb feladatainak. Eleinte az üzemi bizottság elnöke egyedül fogadta a látogatókat. A gyakorlat azonban bebizonyította, hogy az elnök egymaga nem tud megbirkózni a munkával. Ezért elhatároztuk, hogy ezentúl az üzemi bizottság albizottságainak elnökei is részt vesznek a látogatók fogadásában. Az üzemi bizottság külön fogadóórákat állapított meg. A szakszervezeti bizalmiak pontosan közölték a fogadóórák időpontját a munkásokkal és alkalmazottakkal. Természetesen az üzemi bizottság tagjai a fogadóórákon kívül is fogadják a munkásokat és alkalmazottakat, ha valami halaszthatatlan sürgős ügyről van szó. Fontos, hogy a látogatót fogadó üzemi bizottsági tag szívén viselje a dolgozók ügyes-bajos dolgait. Meg kell állapítanunk, hogy bizottságunk tagjainak legnagyobb része figyelmesen és részletesen megvizsgálja a beérkező szóbeli jelentéseket. Nyina KUZNYECSENKOVA munkásnő egy idő óta nem törődik fia tanulásával és magatartásával. Anna, Nyina nővére nem hagyta a dolgot szó nélkül. Ez persze nem tetszett Nyinának. — Nem a te dolgod — mondotta.— Úgy nevelem a fiamat, ahogy akarom. — Idősebb vagyok nálad és csak jót tanácsolok — válaszolta Anna. Nyina megsértődött és összeveszett testvérével. Anna igyekezett lelkére beszélni, de hiába. Egyre feszültebb lett a viszony a két testvér között. Amikor már egészen tűrhetetlen lett a helyzet, Anna elhatározta, hogy üzemi bizottságunk lakásügyi-népjóléti albizottságának elnökéhez fordul tanácsért. Az üzemi bizottságban Oszokina befűzőnő, az albizottság elnöke fogadta a munkásnőt. Anna részletesen elmondta Oszokinának a családi perpatvart. Oszokina megígérte, hogy lehető legrövidebb időn belül kigondol valamit a dolgok rendezésére. Pár nap múlva Nyina Kuznyecsenkovát behívatták a lakásügyi-jóléti albizottság ülésére. A bizottság Nyina és Anna családi vitáját tárgyalta. — Ez a mi magánügyünk — próbált ellenkezni Nyina. — Miért akarnak beleavatkozni? Az albizottság tagjai megmagyarázták Nyinának, hogy téved. A közösséget érdekli a gyermekek nevelése és nem hagyhatja szó nélkül ezt a súlyos családi vitát. Az aktivisták sokat beszéltek Nyinának a szovjet családról és az anya kötelességeiről. A munkásnő, ha nem is rögtön, de megértette hibáját, megígérte, hogy ezentúl több figyelmet fordít fia nevelésére és bocsánatot kér nővérétől. Mintegy két hét múlva Oszokina ellátogatott abba a műhelybe, ahol Anna dolgozott. A munkásnő vidám mosollyal fogadta: — Köszönöm kedves barátnőm a segítségét — mondotta. — Nincs már semmi baj. A DOLGOZÓK nemcsak kéréssel, de panasszal is fordulnak az üzemi bizottsághoz. Gyakran előfordul, hogy a látogatók tanáccsal, ötlettel, tervvel segítik a termelés, az anyagi és kulturális ellátás javítását. Az üzemi bizottság tagjai ilyenkor igyekeznek alaposan megvizsgálni a benyújtott javaslatokat és támogatják gyakorlati megvalósításukat. Egy példa a sok közül: Ribkin lakatos nemrég felkereste Ohotnyikov elvtársat, az újítási albizottság elnökét és elmondotta, hogy új készüléket talált fel a fűtőcsőrendszer javításának megkönynyítésére. Ohotnyikov elvtárs megnézte a készülék tervrajzát és látta, hogy valóban nagyon megkönnyíti majd a javító lakatosok munkáját. Az albizottsági elnök segítségével hamarosan bevezették az újítást. A munkások és alkalmazottak bejelentései gyakran olyan mulasztásokat tárnak fel, amelyek károsan befolyásolják a terv teljesítését. A szocialista embernek szívügye a termelés minden kérdése. Az üzemi bizottság tagjainak elsőrendű kötelessége, hogy ne csak figyelmesen végighallgassák és ellenőrizzék a bejelentéseket, hanem intézkedjenek is a hibák kiküszöbölésére. Aszjajeva elvtársnő, a fonoda egyik dolgozója nemrég szintén felkereste az üzemi bizottságot és bejelentette, hogy egyik-másik ifjúmunkás nem vigyáz kellőképpen a csévére, pálcát csinál belőle és hazaviszi az üzemből. Az ellenőrzés bebizonyította, hogy Aszjajevának igaza volt. Az igazgatóság az albizottság javaslatára intézkedésre szólította fel a műhely vezetőségét. AZ ÜZEMI BIZOTTSÁG tudja, hogy minden emberrel másképpen kell foglalkozni. Figyelmesen végig kell hallgatni a látogatót, részletesen meg kell beszélni a felmerülő vitás kérdéseket. De az is előfordul, hogy a látogató helytelen követelésekkel áll elő. Ilyenkor türelmesen meg kell magyarázni hibáját. A látogatókat fogadó bizottsági tagoknak gyakran kell különféle felvilágosításokat adniuk. Az albizottsági elnökök ezért kötelesek minden oldalról jól megvizsgálni az ügyeket. Az elnökök ismereteinek bővítése céljából már jóelőre gondoskodtunk szemináriumi oktatásukról és arról, hogy útmutató irodalommal lássuk el őket. Ha ennek ellenére még mindig akadnak vitás kérdések, bármikor fordulhatnak tanácsért az üzemi bizottsághoz, a területi pártbizottság elnökéhez és a területi szakszervezeti tanács dolgozóihoz. Az a célunk, hogy mindig helyesen, biztosan, világosan és hozzáértő ember módjára válaszolhassunk a munkások kérdéseire. Arra törekszünk, hogy az üzemi bizottság a látogatók fogadásának még jobb megszervezésével még szorosabbra fűzze kapcsolatát a szakszervezeti tagokkal. (A Trúdból.) 2 1953. JÚNIUS 13. PÉNTEK Élenjáró kombájnvezetők nagyszerű kezdeményezése: négyszáz hold learatása, négyezer mázsa gabona elcséplése ga Az idei bőségesnek ígérkező bonatermés betakarításában már tömegesen alkalmaznak arató-cséplőgépeket.. A földművelésügyi minisztérium, az állami gazdaságok és erdők minisztériuma és a MEDOSZ együttes értekezletet tartott a MEDOSZ székházában az élenjáró kombájnvezetők részére, hogy megbeszéljék e hatalmas jelentőségű munkát. Az értekezleten megjelent Hegedűs András elvtárs, az állami gazdaságok és erdők minisztere, az MDP Politikai Bizottságának tagja, Erdei Ferenc elvtárs földművelésügyi miniszter, Koczor Lajos elvtárs, az állami gazdaságok és erdők miniszterének első helyettese és Borbás Lajos elvtárs, a MEDOSZ elnöke. Erdei Ferenc elvtárs földművelésügyi miniszter megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy az idén nemcsak az aratás és cséplés munkáját, hanem a szervrehordást és a szalmaösszegyűjtést is mint egyetlen munkafolyamatot kell megszervezni, vagyis biztosítani kell az aratás-cséplés komplex gépesítését. Koczor Lajos elvtárs, az állami gazdaságok és erdők miniszterének első helyettese beszámolójában kiemelte, az idén nagyobb feladat az aratás, mint az elmúlt esztendőben. Dúsabb a gabona, nagyobb a szalmája, mégis minden előfeltétel megvan, hogy kombájnistáink sikerrel vívják meg a betakarításért folyó nagy harcot. Lehetővé teszik ezt az elmúlt évi tapasztalatok és a kombájnos iskolákban szerzett elméleti képzettség. Nem győztük még le véglegesen a gépellenes hangulatot sem, amelyet az ellenség szít — hívta fel a figyelmet Koczor elvtárs. A gépellenes hangulat leküzdésében az aratás hőseinek, a kombájnistáknak kell az élvonalbeli katonáknak lennie. Ezután az állami gazdaságok miniszterhelyettese arról beszélt, hogy a kombájnisták már most tárgyalják meg munkájuk szervezését az állami gazdaságok brigádvezetőivel, a termelőszövetkezetek elnökeivel. Amint pedig megindul az aratás, kettős műszakban arassanak. A beszámolókat élénk vita követte. Háy József elvtárs, a mohácsszigeti állami gazdaság sztahanovista kombájnvezetője versenyfelhívásában új mozgalmat indított el: harcoljanak a kombájnisták négyszáz hold learatásáért és négyezer mázsa gabona elcsépeléséért. Háy József párosversenyben küzd a kiskunlacházi Szabó Józseffel. Háy elvtárs felhívását igen sok élenjáró kombájnista elfogadta. Reiter Mihály, a püspökbelyi állami gazdaság kombájnvezetője szintén csatlakozott Háy József négyszázholdas mozgalmához s egyben javasolta, hogy a kombájnok alá erősítsenek ponyvát, így a szem nem hull a tarlóra. Pastyán János, az orosházi gépállomás kombájnosa elmondta, hogy a termelőcsoport elnökével már megállapították a területet, kijelölték a kombájnok menetirányát. Pastyán János is csatlakozott Háy József négyszázholdas kezdeményezéséhez. Vállalta még, hogy holdanként három kiló üzemanyagot megtakarít. Vlaszovits András, az újfehértói állami gazdaság kombájnosa elmondta, hogy náluk két kombájn még mindig nincsen üzemképes állapotban. Ez a gazdaság vezetőségének súlyos hibája. Juhász Szabó István, a pankotai állami gazdaság kombájnosa vállalta, hogy a fiatal kombájnvezetőket sztahanovistákká neveli. Pál József elvtárs, az FM termelőszövetkezeti főosztályvezetője a gépállomás és tsz munkájának összehangolásáról beszélt. Befejezésül Szőke Mátyás elvtárs, a földművelésügyi miniszter helyettese arra hívta fel a figyelmet, hogy még egyszer nézzék meg a kombájnosok, megfelelő-e a felkészülés. A kombájn vezetők az értekezlet végén táviratot küldtek Rákosi elvtársnak. Vállalták, hogy békeharcosokhoz méltóan veszik ki a részüket az aratás-cséplés nagy csatájából s naponta 25—30 hold 250—300 mázsányi termését takarítják be és minden erejükkel küzdenek, hogy sikerre vigyék a négyszázholdas mozgalmat. A cifrakerti állami gazdaság traktorosainak javaslatai a növényápolási munka megjavítására A cifrakerti állami gazdaság alaposan elmaradt a növényápolási munkákban. Elsősorban azért, mert nem használtuk ki megfelelően a traktorokat és a kultivátorokat. Üzemi bizottságunk határozatot hozott, hogy a munka megjavítása érdekében hívjuk össze megbeszélésre a traktorosokat, kérjük ki véleményüket, hogyan segíthetnének az elmaradás behozásában. Először Fehér József, gazdaságunk egyik legjobb traktorosa ismertette munkamódszerét. A többi között elmondotta: »A négyzetes kukoricában, meg a silókukoricában kapáltam. Mindegyiknél hetven-hetven centiméter a sortávolság, jó munkát végezhetek benne az U—3-as kultivátorral. Egyszer-egyszer harmincöt-negyven étet fogtam be. Az U—3-as kis forgási területe lehetővé tette, hogy a forgókat is azonnal megkapáljam. Állandó I1-es sebességgel haladtam, öt napon keresztül 8,9 hold norma helyett 14— 16 holdat kultivátoroztam meg. Nem megfelelő a vetés minősége, ezért különösen ügyelek a görbe soroknál, nehogy kivágjon a kapa egy-egy növényt. Gyakran hátranézek, jól haladok-e.« Munkamódszerének ismertetése után Fehér József néhány hibára hívta fel a figyelmet. Véleménye szerint a főgépész és a szerelők nem magyarázták el megfelelően az új növényápolási gépek és eszközök kezelését, így történhetett meg, hogy fordítva szerelte fel a kultivátor emelőrúdjait. Ugyanazt mondta egy másik U23-as vezetője is, Kozma András. Elindult volna fordított emelőrudakkal kultivátorozni, ha Fehér József nem hívja fel a hibára a figyelmét. Aztán gondolkodhatott volna, miért nem csúszik a kultivátor kapája a földben. Élénk vita alakult ki. Minden traktoros hozzászólt a megbeszélésen. Lengyel András, az egyik Zetor vezetője hibáztatta a gazdaság vezetőjét, hogy csak most fogunk hozzá a lókapák összekapcsolásához. Nem lenne ennyi kapálatlan terület, ha időben elkészül a gépkapcsolás. Időt, munkaerőt takaríthattunk volna meg és legalább hét fogatot más munkára állíthattunk volna. Később ismét Fehér József vette át a szót. Arról beszélt, hogy nagyobb felelősséget éreznének munkájuk és gépük iránt, ha állandóan azonos traktoron dolgoznának. Fehér elvtárs saját példáját említette fel. Az idén már dolgozott G—35-ös traktoron, majd Zetorra került, néhány hét múlva pedig az U—3-as vezetését bízták rá. Nem ismerhette meg alaposan egyik gépet sem. Mint mondta, nem egyedülálló az esete. Hasonlóan járt Kozma András és Lengyel András is. Több traktoros is javasolta, hogy a gazdaság vezetői előre készítsenek ütemtervet. Ha ugyanis a traktorosok napokkal előre tudják, milyen munka vár rájuk, jobban szervezhetik munkájukat, előkészíthetik a traktort és a munkagépeket. Tanulságos volt a megbeszélés. Helyes lesz, ha a jövőben a gazdaság többi munkaterületén is tartunk hasonló összejövetelt. A javaslatok és bírálatok alapján elhatároztam, hogy a gazdaság vezetőivel megbeszélem, mielőbb valósítsuk meg a dolgozók helyes javaslatait. Vonjuk felelősségre a munkát hanyagul végzőket. Harcoljunk minden erőnkkel a magas termésért! Nyári Ferenc vb-elnök cifrakerti állami gazdaság ÜNNEPI KÉSZÜLŐDÉS A Sztálin-út 109-es számú ház falán kis fekete tábla. Rajta aranybetűs felirat: »Országos Béketanács Titkársága«. Most, amikor óceánjárók fedélzetén, robogó gyorsvonatokon, repülőgépeken a népek legjobb harcosai utaznak hazánk felé — az épületben a szokottnál is serényebb munka folyik. Mosolyogva érkezik naponta a postás, óriási halmazlevéllel. A táviratkézbesítők szinte percenként váltják egymást. Szegedi textilmunkás, kistormási tsz-dolgozó, November 7 Erőmű szerelői, Sztálinváros békeharcosai, ezrek és ezrek küldik el egyszerű és sokszor megindító szavaikat, békevágyukat. Milyen mélyről is fakad ez az érzés! Olyan ősi ez, mint a népek örök harca az elnyomás, a pusztítás ellen. Egerből írják a békeharcosok: a várost meglátogató Béke Világtanács tagokat a vár védelmében részt vett egykori hősök késői leszármazottai kísérik majd végig a sok dicsőséget látott falakon. Talán egy ír vasmunkás, vagy kubai békeharcos áll majd Dobó István vagy Bornemissza Gergely szépunokája mellett. Tekintetük együtt suhan a völgyhajlatok felett, ahol Ahmed és Ali rablóhadai hömpölyögtek egykor a vár ellen. Megakad tekintetük a dombok szelíd lankáin, ahol már nő, sarjad a szőlőtőke, érik az új bor. A kubai és az ír békeharcos megszorítja a magyar kezét. Nem kell itt tolmács, nem kell itt szó, többet mondanak a szemek. »Nem engedjük, hogy harckocsik gázoljanak le mindent, ami szép, ami kedves nekünk, amit annyira szeretünk!« ★ Levél a Földalatti Gyorsvasút Engels-téri munkahelyéről, az elemekkel vívott harc hősi színteréről: Nem írja elő a tervük — írják a dolgozók —, de még ebben az évben találkozni akarnak a föld mélyén a szomszéd munkahely feléjük közeledő alagútjával. Micsoda pillanat lesz az, mikor az első munkás megszoríthatja a szemben levő kezét! Mennyi minden sűrűsödik majd ebbe a szorításba. Három év minden öröme, küzdelme és... a győzelem diadala. »Ezt hozzák tudomására a tanácskozásaiak, mert akarjuk: ország, világ lássa, hogy csak olyan nép építhet földalattit, Sztálinvárost, Inotát, amely nem akar háborút. Tudja meg országvilág, nem engedjük, hogy építőmunkánkat a háborús uszítók megzavarják« — írják a munkások. Ünnepélyes napok, ünnepi pillanatok. Népünk ajándékokkal készül a vendégek fogadására. A Láng-gyári munkás, a diósgyőri martinász, a tanítónő, a tszcs-tag, mind, mind meg akarja mutatni a sok külföldinek az elnyomott vagy felszabadult népek harcosának: ime, ilyen a mi hazánk. Itt van előttetek, mint egy nyitott könyv, olvassatok belőle. Szinte látjuk a naptól égett arcú, ezüstbajszos öreg csikóst, amint mustrálja a ménest. Kiválaszt közülük egy csikót, a legszebbet. Hátha elvetődik valamelyik külföldi békeharcos Csipkéskútra, hátha meg akarja nézni az első magashegyi ménest a vadregényes Bükk tisztásán... hátha kedve kerekedne megütni a magyar lovat. A nagykőrösiek is különös gonddal főzik most a pálinkát. Levél kíséretében küldenek el belőle egy üveggel a kiváló szovjet békeharcosnak, Tyihonovnak. Megírják neki, igyék az egészségükre és írjon még sok olyan szép verset, mint a »Pohárköszöntő«. De ki tudná felsorolni a szeretet temérdek megnyilvánulását, a nádudvari Fazekas Mihály ükapjáról rámaradt művészetének gyöngyét, a remekmívű korsót, a Klement Gottfordd Gyár ajándékát, a földgömbön körbefutó villanyvonatot, a búzakalásszal ékesített béketarisznyákat, a tszcs-k gyümölcsfáinak első termését, a szeretet és a tisztelet eme megnyilvánulásait ... ... A Sztálin-út 109-ben, az Országos Béketanács Titkárságán pedig kopognak az írógépek, cseng az interurbán hívás szaggatott jelzése, vidékről érkező munkatársak mondják el tapasztalataikat, hogy összegezhessék — ha lehet ezt szóban összefoglalni, írásban kifejezni — népünk békevágyát, készülődését... ★ Esteledik. Kint, a Sztálin-úton, a Dózsa György-úton, az új téren sétáló tömeg hullámzik. Robog a trolibusz, gépkocsik suhannak, él, forr a város, szikrázik a fény... A tér közepén hatalmas bronzalak, Sztálin elvtárs szobra. Keze magyarázóan matat előre. Biztonság, erő, nyugalom sugárzik róla. Mintha mondaná: »A béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke megőrzésének ügyét és végig kitartanak mellette...« (m. a.)