Népszava, 1953. július (81. évfolyam, 152-178. sz.)

1953-07-01 / 152. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! NÉPSZAVA A kombájnavatás első tapasztalatai Jelentősen csökkentették egyes ruházati cikkek árát 81. ÉVFOLYAM, 152. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1953. JÚLIUS 1. SZERDA Új termelési csaták küszöbén Sikeres versenyszakaszok harcai­nak megvívása után elérkeztünk öt­éves tervünk negyedik évének má­sodik feléhez. Az első félévet — súlyos év eleji elmaradás után — üzemeink nagy többségében győze­lemmel zártuk. A felszabadulási hét, a választási békeverseny és szerves folytatása, a Béke Világ­tanács budapesti ülése tiszteletére folyt nemes vetélkedés jó tapaszta­latokat, sok sikert hoztak. A most záruló félév különösen gazdag volt ünnepi eseményekben, amelyek kö­zeledte páratlan versenykedvet gyújtott a dolgozókban. Olyan har­cosok segítettek ebben, mint Oláh József brigádjának tagjai, akik a békeversenyben napról napra az előirányzottnál több jó acélt csa­poltak a diósgyőri IX-es martin­kemencénél. Az öreg Kovács János és fia, József, a Gheorghiu-Dej Hajógyár kovácsai is bátran elmond­hatják: derekasan segítettek annak a 16 százalékos emelkedésnek az eléréséhez, amelyet pártunk az ipari termelés számára az egész 1953-as évre előirányzott. Nem is csak 200—220 százalékos teljesítményeik­kel segítettek, hanem azzal is — sőt talán még inkább azzal, hogy selejt nélkül érnek el ilyen ragyogó teljesítményeket. Az elért jó eredmények emlege­tése, felidézése azonban édes-kevés a hátralevő, az eddiginél nagyobb feladatok sikeres elvégzéséhez, ah­hoz, hogy ez évben az ipar termelése 16 százalékkal növekedjék. Ezekben a verőfényes napokban, amikor a dolgozó parasztság hatalmas küzdel­met folytat a békearatás győzel­méért, s kombájnok százai segíte­nek a tavalyinál sokkal gazdagabb termést betakarítani — valami ha­sonló »betakarításnak« kell folynia az üzemekben is Be kell takarítani a lezajlott versenyszakaszok tapasz­talatait és nyomban hasznosítani is azokat. A napokban lezaj­lott tervismertető értekezletek egyike-másika jó kezdete volt en­nek a munkának. Az RM Gépgyár­ban például, ha ki akarják javítani az első félévben elkövetett hibákat, okvetlenül meg kell valósítani Illés László esztergályos javaslatát: gon­­doskodniuk kell arról, hogy a havi terv feladatainak befejezése után a dolgozók nyomban hozzákezdhesse­nek a következő havi munkához, ne­hogy a kieséseket követő roham­munka ismét a minőség rovására menjen. A tervismertető értekezleteken ismét tömegméretekben jelentke­zett a dolgozók kezdeményezőkész­sége, eltökéltsége a második félév feladatainak sikeres végrehajtására. Nagy számban születtek javaslatok a júliusi tervek teljesítésének és túlteljesítésének támogatására, az előttünk álló ünnepi események, mint például a IV. Világifjúsági Találkozó méltó köszöntésére, a harmadik negyedévi előirányzatok túlszárnyalására. Nagy mértékben a szakszervezeti bizottságoktól, üzemi és műhelybizottságoktól, a szakszervezeti aktivistáktól függ, hogy az eddiginél magasabb szín­vonalú szervező munkával jó irányba tereljék e kezdeményezéseket. Erre minden üzemben szükség van, de különösen a bányászat és a kohászat legfontosabb üzemeiben, Komlón, Tatabányán, Dorogon, Diósgyőrött és Ózdon, amelyek — mint ismeretes — elmaradtak az első félévben. Üres, formális fogad­kozásnak bizonyult például a diós­győriek sokszor megismételt ígérete az elmaradás pótlására, a mennyi­ségi tervben, a programmszerűség­­ben, a grafikon szerinti termelésben egyaránt kiütközött hibák megszün­tetésére. A hasonló hibákért — nemcsak Diósgyőrött, hanem Ózdon és a fontos bányavidékeken is mutat­koztak ilyenek — a szakszervezeti szervekkel együtt természetesen fe­lelősség terheli a műszakiakat is mind az üzemekben, mind pedig a minisztériumokban és a tervhiva­talban. A második félév nagy fel­adatai végrehajtásához a vezető szervek is nyújtsanak sokkal kon­krétabb segítséget a versenyző dol­gozóknak. Mi a szakszervezetek feladata a most induló nagy termelési csatá­ban? A szakszervezetek XVIII. kongresszusának határozata a párt útmutatása szerint rögzítette a ten­nivalókat. »A verseny, célkitűzéseit­ konkrétan kell meghatározni — — mondja a határozat. — Mindig a napirenden levő legfontosabb feladatokra kell a verseny szerve­zését, a dolgozók figyelmét össz­pontosítani.« A szakszervezeti ve­zetők és aktivisták tehát nem elé­gedhetnek meg olyan látszatered­ményekkel, amilyenekkel még most is sok helyütt kérkednek: »a dolgo­zók 95 százaléka tett vállalást«. De várjon milyen vállalást? Olyat-e, amely segít majd a mennyiségi terv teljesítése mellett javítani a minő­séget, csökkenteni az önköltséget, szélesíteni a munkamódszerátadást az üzemben? Olyat-e, amely össz­hangban van az üzem korábbi vál­lalásával, például a forgóeszközök forgási sebességének meggyorsítá­sával? Az RM Kovácsológyárban néhány nappal ezelőtt sokat ígérő fogadalmat tettek az önköltség csökkentésére. Lehet-e azonban bízni a vállalt kötelezettség hiány­talan teljesítésében, amikor a dol­gozóknak nincs tudomásuk saját korábbi hasonló vállalásaik sorsá­ról? Csak akkor lesz igazán ered­ményes ez a kezdeményezés, ha az önköltségcsökkentés a dolgozók ügyévé válik az üzemben, ha a szakszervezeti szervek erre irá­nyítják a vállalásokat és gondos­kodnak azok teljesítésének folya­matos értékeléséről. Mit tegyenek a szakszervezeti ve­zetők és aktivisták annak érdeké­ben, hogy konkrét versenyválla­lások szülessenek, hogy a verseny­célok világosak, közérthetőek le­gyenek? A XVIII. kongresszus ha­tározata ebben a kérdésben is irányt mutat: »... A hosszabb időszakra tett felajánlásokat minden dolgozó számára érthető és áttekinthető havi versenyvállalásokra kell bontani és a havi versenyvállalások teljesítését általánossá kell tenni egész ipari termelésünkben« — szögezi le a ha­tározat. Azokon az építőipari munkahelyeken, ahol ezt az irány­­mutatást következetesen érvényesí­tették, kiváló eredményeket hozott a versenynek ez a tervvel eggyé­­forrott formája. Hasonlóképpen az ipar más területén is, ahol hozzá­láttak a havi verseny szervezéséhez. A Sortexben például az év elején kezdték a havi versenyt alkalmazni. Azóta nem volt hónap, amelyben az üzem dolgozói ne teljesítették volna tervüket. Természetesen a havi verseny, ha formális, éppúgy nem jár sok ered­ménnyel, mint a verseny bár­mely más formája. »Biztosítani kell az üzemekben a fizikai és műszaki dolgozók legszorosabb együttműkö­dését« — mondja a szakszervezetek XVIII. kongresszusának határozata. A szakszervezeti szervek csakis a műszakiakkal szorosan együttmű­ködve teremthetnek valóságos havi versenyt az üzemben. Olyat tehát, amely a havi tervek körültekintő felbontásán alapul és éppen ezzel segíti a dolgozókat abban, hogy tisz­tán lássák a mindenkori közvetlen versenycélokat. Ilyen havi verseny­szárnyakat ad a dolgozóknak, segíti őket, hogy teljesítsék szocialista fo­gadalmaikat. A havi verseny új tartalmat ad majd az egyéni versenynek, amely valamennyi versenyforma alapja. Segíti, ösztönzi az ifjúmunkásokat, akik lelkes szocialista kötelezettség­vállalásokkal látnak hozzá a júliusi feladatokhoz, hogy méltóan köszönt­sék a Bukarestben augusztus 2-án kezdődő IV. Világifjúsági Találko­zót. Ugyanígy segít minden dolgo­zót, aki konkrét versenycéllal kezd a harmadik negyedév nagy felada­taihoz. S ha a magasabb színvonalú egyéni verseny eredményeként a gyárakban, üzemekben felélénkül a harc a műhelyek, gyárrészlegek leg­jobbja címéért, ha a gyári dicsőség­könyvek megtelnek új és új egyéni versenyzők nevével, akkor tartal­masabb lesz az élüzem címért, va­lamint a minisztertanács és a SZOT vándorzászlajáért folyó verseny is. Ezek a legfőbb feladatok most a békeversenyben, amely a Béke Vi­lágtanács budapesti ülésével nem fejeződött be, amely a szocializmus építése során egy percre sem lany­hulhat. A havi verseny jó megszer­vezésével, megalapozott vállalások­kal lássunk hozzá nagyszerű köteles­ségünk teljesítéséhez, a második, félév békeversenyének győzelmes­­ megvívásához. Előre a harmadik negyedévi terv sikeréért! Jobb műszaki munkával, a gépek fokozott kihasználásával indulnak harcba legjobb bányászaink Somsárg. Az ózdi tröszthöz tar­tozó bányaüzemben kedd délelőtt felszínre került az első félévi terven felül vállalt 15.500 tonnához szüksé­ges utolsó csille­szén is. A somsá­­lyiak a műszaki vezetés segítségé­vel alaposan felké­szültek az új ne­gyedév feladataira is. A termelés mellett az elővárások céltudatos te­lepítésével új ikerfrontot készítettek elő fejtésre. Ebben korszerű gépi művelést vezetnek be. A szenelés megkezdése után bevezetik a front­homlokra merőleges ácsolást és a gépi réselést. Az ikerfronton egy ki­sebb és egy nagyteljesítményű GTK 3-as szovjet réselőgépet állítanak üzembe. Gépesítik a szállítást is. Kidolgozták a frontfejtés ciklus­grafikonjait, amelyek segítségével mindhárom harmadban egyenletesen termelnek szenet. A gépi réselés be­vezetésével a robbanóanyagfogyasz­tást felére csökkentik, ugyanakkor növelik a front előrehaladási sebes­ségét. Az új frontra beosztott dol­gozók már megismerkednek a ré­­selőgéppel és az új kaparószalag működésével. Elhatározták: meg­döntik a 90-es frontfejtésen dolgozó Vince—Kisbodnár-brigád teljesítmé­nyét s napi 1200—1300 csille szenet szállítanak felszínre. Zagyvai Szénbánya Vállalat. A bá­nya elsőnek fejezte be trösztjén be­lül a félévi tervet. A terven felül vállalt 8700 tonnából 8651­­ tonnát már kedd reggelig kibányásztak. Most a műszaki és fizikai dolgozók új sikerekért indulnak harcba. A Margit-táróban új szénvagyon fel­tárásán dolgoznak. Az új vágat ki­hajtásánál már 170 métert haladtak előre, augusztusban szénre érnek. .Ti Vok?­gtjopjon, újra, mesni­kezdik a termelést a régi Király­táróban is. Itt a fejtést már negy­ven évvel ezelőtt leállították a bánya akkori tőkés tulajdonosai. A máso­dik félévben ebből a táróból is újra megindul a szén­gyáraink és erő­műveink felé. Gyöngyös XlI-es akna. Ez az üzem Petőfi-bányához tartozik és hazánk egyik legkorszerűbb bányája. Itt működik Közép-Európa leghosszabb, 1200 méter hosszú szállító gumi­szalagja. A korszerű gépekkel dol­gozó bánya azonban hosszú ideig nem teljesítette tervét. Az elmara­dás oka szervezetlenség és fegyel­mezetlenség. Az elmúlt hónapokban napi 90—100 igazolatlan műszak­mulasztás volt a »­szokásos«. A gé­pekkel sem törődtek. Áprilisban pél­dául üzemzavarok miatt csaknem 50 óra esett ki a termelésből. A békeverseny ebben az aknában is jelentős fordulatot hozott. A mű­szaki vezetés, amely április óta ha­vonta egy-egy új frontfejtést készí­tett elő, biztosította a tervteljesítés feltételeit. Megjavult a nevelő­­munka, felére csökkent az igazolat­lan mulasztók száma. A gépekkel való fokozott törődés is meghozta gyümölcsét, felére csökkent a gép­állások miatt kiesett idő. Kedd reg­gelre június havi terve esedékes ré­szét 100,4 százalékra teljesítette a bánya, dolgozói új lendülettel lát­nak a harmadik negyedév feladatai­hoz. A November 7 Erőmű csehszlovák dolgozói versenyre hívják a berentei német szerelőket Inotán, a November 7 Erőmű sze­relésén hosszabb idő óta dolgoznak a baráti Csehszlovák Köztársaságból érkezett szerelők. A borsodi ipar­vidék jelentős energiaközpontja, a berentei erőmű építésében a Német Demokratikus Köztársaság fiai vesz­nek részt. Az inotai csehszlovák szerelőbrigádok most elhatározták, versenyre hívják berentei német szaktársaikat. Levelük a többi kö­zött a következőket mondja: »Ha emberek csinálják a háborút, békét is tudnak teremteni — erről is szó esett a Béke Világtanács budapesti ülésén. A mi Magyar­­országon végzett munkánk, sike­reink — a béke napról napra tör­ténő erősítése. Nem kis eredmé­nyek vannak mögöttünk. A Novem­ber 7 Erőmű minden gépegységét határdő előtt építettük meg. Most az u­tolsó nagy gépegység szerelése folyik s ebben is öt nap előnyre tettünk szert. Hallottunk, olvastunk a ti sikereitekről is, a lelkes mun­káról, amellyel a berentei és kazinc­barcikai békealkotások épülnek. Ah­hoz azonban, hogy a békeharc új sikereket hozzon, nekünk még oda­­adóbban kell dolgoznunk. Most kezdődik a második félév, amelyben csaknem teljesen elkészül a Novem­ber 7 Erőmű. Megfogadjuk, hogy az utolsó áramtermelő egységet a meg­adott határidő előtt tizennégy nap­pal szereljük fel. Versenyre hívunk titeket, berentei német szerelők. Melyik szerelőcsoport rövidíti meg jobban a határidőket? Kérjük, vá­laszoljatok levelünkre. Legyen jel­szavunk a Béke Világtanács felhí­vásának zárószava: ,A béke itt van kapuink előtt. Rajtunk áll, hogy el­érjük­.« Letörlesztették az első negyedévi adósságot, javították a minőséget a Lőrinci Fonóiparban A választási békeverseny és a BVT tiszteletére indított munkaverseny lendületében a Lőrinci Fonó dolgo­zói behozták az első negyedévben mutatkozó lemaradásukat. A lelkes versenyben kitűnt kiváló eredményeivel Halászi Lajos főmű­­vezető szakmánya a fonó I.-ből. A műszak negyedéves tervét már od­­a:'7. 1^0 5^ c»*»b­l4k''a k­'iécített. Se­gítettek ebben a gyűrűsfonóbrigádok is. Beszprémi Lászlóné brigádja az elmúlt 10 napban is 104,34 száza­lékra teljesítette tervét. Dobrovits Sándor fonóbrigádjának tagjai a leg­utóbbi 10 napban 104,12 százalékos tervteljesítést értek el. Mindkét bri­gád eredményeiben döntő szerepe volt a gépállások csökkentésének. Minőségi téren vállalták, hogy fo­nalaik »jósági« számát, a szakítás­szilárdsági mutatószámot 6900-ra emelik és a fonalegyenlőtlenséget 12,6 százalékra csökkentik. Szocia­lista kötelezettségvállalásuknak ele­get téve, a legutóbbi 10 napban már jelentősen emelkedett a »jósági« szám. Fonalegyenlőtlenségük is jelentősen­ javult. Ezen a téren ki­váló munkát végzett a fonó 11. Már az első 10 napban 11.56-ra szorította le fonalegyenlőtlenségét a tervezett 13.34 százalékkal szemben és így elő­segítette, hogy a gyár dolgozói vál­lalásukat ezen a téren is túltelje­síthették: 12.6 százalék helyett 11.9 százalékra csökkentették az egyen­lőtlen fonalak arányát. Két nappal a határidő előtt megkezdték a komlói III-as akna hűtőtornyának betonozását A komlói aknamélyítők egyik legfontosabb, befejezés előtt álló munkája a III-as számú légakna el­készítése. Még ez évben két hűtő­tornyot, trafó-, kompresszor- és gépházat, továbbá 24 lakást kell az akna működéséhez felépíteni. A 49/1 -es építőipari vállalat dol­gozói, akik elnyerték a »komlói építkezés legjobb építésvezetőségé­nek« járó vándorzászlót, a Béke Világtanács budapesti ülésszaka idején kezdték el a két 24 méter magas hűtőtorony földmunkáit. Az ácsok a Béta-aknai hűtő­toronynál lebontott »köpenyt« új­ból felhasználják, az alapzsaluzást előre elkészítették, hogy meggyor­sítsák munkájukat. Azt vállalták ugyanis, hogy hetenként egy-egy nap tervelőnyre tesznek szert. Most azonban látják, hogy többre is képesek és augusztus 20. tiszte­letére elhatározták, hogy az egyik hűtőtoronynál 70, a másiknál 30 nappal rövidítik le a határidőt. A III-as akna építői már az el­múlt két hét alatt bebizonyították, hogy adott szavukat komoly tettek követik. A kubikosok vállalt 180 százalékos teljesítményük helyett jóval túlteljesítették a 200 százalé­kot. Mind a két héten sikerült egy­­egy napos előnyt szerezniük. Ked­den, két nappal határidő előtt meg­kezdték a hűtőtorony betonozását. Háy József már 20 vagon őszi árpát takarított be 155 holdról Háy József, a mohácsszigeti állami gazdaság kombájnvezetője már mind az állami gazdaságban, mind pedig a kölkedi Új Élet tsz-ben — ahol a tsz tagjainak segített — befejezte az őszi árpa aratását. Idáig 155 hold­ról 2000 mázsa őszi árpát takarított be. Csütörtökön megkezdi a búza aratását az állami gazdaságban. Az élenjáró kombájnosok verse­nyében Mackó Lajos, a beremendi Vörös Csillag á. g. sztahanovista kombájnvezetője a negyedik hely­ről a második helyre küzdötte fel magát: 85 holdról 1217 mázsa őszi árpát takarított be, így Földesz Ádám, a garai állami gazdaság kombájnvezetője a második helyről a harmadik, Karászi Imre, a tompai állami gazdaság kombájn vezetője pedig a harmadik helyről a negye­dik helyre került. Hári László, az újvárosi állami gazdaság kombájn­vezetője az ötödik helyre küzdötte fel magát: 74 holdról 811 mázsát ta­karított be. Az aratógépvezetők versenyében Vedelek József, a bajai állami gazda­ság traktorosa vezet (81 hold), a má­­rafllyuso kitten osztozóakig Barghart Elemér, a bajai á. g. és Kincses Ferenc, a surjáni á. g. trak­toro­sa (62—62 hold), 3. Török József bajai á. g. (58), 4. Berta János bere­­mendi Vörös Csillag á. g. (56 hold). Élenjár a növényápolásban a gönyüi Lenin termelőszövetkezet A gönyüi Lenin termelőszövetke­zetben már befejezték a kapásnövé­nyek harmadik kapálását. Szép eredményüket a jó munkaszervezés­nek köszönhetik, s annak, hogy a termelőszövetkezet munkájából a nők is lelkesen kiveszik részüket. A termelőszövetkezet tagjai a jó nö­vényápolás és az időben való aratás gordos elvégzésére versenyre hív­ták ki a kőnyrétalapi Szabad Május 1­ész tagjait. Versenytársukat már kétszer is meglátogatták, hogy meg­győ­ződ­jenek, hogyan haladnak a mu­nkában. Kiváló eredmények a gyorscséplésben Egyre több állami gazdaságból érkezik jelentés a gyorscséplés meg­indulásáról. A Bredjuk-féle mód­szerrel dolgozó cse­plőbrigádok­on k­özül a legjobb teljesítményt továbbra is az örménykúti állami gazdaság csupa fiatalból álló Zalka Máté­­brigádja érte el. Kedd reggel 7 órá­tól délig 230 mázsát csépeltek el, óránkénti átlagteljesítményük tehát 46 mázsa. A csobokapusztai állami gazda­ságban, ahol — mint emlékezetes — az élenjáró szovjet gyorscséplést első ízben alkalmazták hazánkban, kedd délelőtt öt óra alatt 186 mázsát csépeltek el, ami 235 százalékos tel­jesítménynek felel meg. Bredjuk­­féle gyorscséplésre átalakított gép­pel csépelnek a bajai és a siklósi ál­lami gazdaságban is. Rossz a munkaszervezés a tölöspusztai Iljics tsz-ben A tölöspusztai Iljics tsz tagjai még a második kapálást sem fejez­ték be. A lemaradás legfőbb oka, hogy a területet nem osztották fel egyénekre. Nem fektetnek súlyt a minőségi munkára. Major Lajos, a tsz elnöke nem jár elől jó példával. Nem egyszer a legnagyobb dolog idő­­ben­­, halászni jár.

Next