Népszava, 1953. szeptember (81. évfolyam, 204-229. sz.)

1953-09-12 / 214. szám

ff ÉP SZAVA Közös erővel a béke és az alkotó munka érdekében Beszélgetés Edwards angol tudóssal Egy fiatal angol tudós találkozott tegnap a magyar tudományos egyesületek és tudományos társaságok vezetőivel, hogy baráti beszélgetés keretében számoljon be az Angol Tudományos Munkások Szövetségének tevékenységéről és az angol tudósok helyzetéről. Dr. E. G. Edwards, a Tudományos Munkások Világszövetségének főtitkárhelyettese a TMV ma este Budapesten megnyíló III. közgyűlésére érkezett hazánkba. 1945 óta a salfordi Royal Technical College kémiai és alkalmazott kémiai karának vezetője, a fizikakémia és az analitikai és fizikai kémia terén végzett kutatásaival tette ismertté nevét. Aktív munkát végez a Tudományos Munkások Világszövetségében, a többi között ő szerkeszti a TMV több nyelven megjelenő bulletinjét is. Dr. Edwards a tudósok és a szakszervezeti mozgalom együttműködésének lelkes híve, beszámolójában ismertette, milyen nagy jelentősége van Angliában a haladó szellemű tudósok és a szervezett munkások közötti kapcsolatnak. Az angol TMSZ tagjai gyakran keresik fel a gyárakat és előadásokat tartanak az üzemi dolgozóknak az atomháború veszélyéről, a tömegpusztító fegyverek betiltásának szükségességéről. Bár a reakció élesen támadja az angol tudósok haladó szervezetét, a szövetségnek már 15.000 tagja van. A szövetség tagjainak legfőbb célja: megnyerni minden tudóst annak az eszmének, mely szerint »a tudománynak nem a rombolás a feladata, hanem kizárólag az, hogy új felfedezésekkel segítse elő az emberi haladást«. Dr. Edwards előadása után beszélgetést folytatott a Népszava munkatársával. A TMV ma este megnyíló közgyűléséről a következőket mondotta: — Remélem, hogy ez a közgyűlés ráébreszti az egész világ valamenynyi tudósát, hogy milyen különleges és roppant felelősség hárul a tudományos dolgozókra és milyen nagy, pozitív feladatok állnak előttünk. A tudósoknak — akár tagjai a TMV-nek, akár nem , létre kell hozniuk a tudományos munkások nemzetközi együttműködését. Biztosítaniuk kell, hogy a tudomány az emberiség javát szolgálja és küzdeniök kell a tudósokat egymástól elválasztó nemzetközi feszültség enyhítéséért, hogy közös erővel munkálkodhassanak a béke és az alkotó munka érdekében. — A tudomány — folytatta dr. Edwards — megteremti azt a lehetőséget, hogy megoldást találjunk az emberiséget évek óta sújtó nagy problémákra: a szegénység, a betegség, az emberi szenvedés problémáira. Ez igen nagy feladat, de csak úgy oldható meg, ha a tudósok összefognak a dolgozók széles tömegeivel. Ez az összefogás elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a tudomány világszerte a békés munka eszközévé váljék. Ezért kell a tudósoknak minden országban szorosabb kapcsolatba kerülniük a dolgozók tömegszervezeteivel, elsősorban a szakszervezetekkel. Dr. Edwards ezután a haladást szolgáló tudósokról és velük szemben azokról a tudósokról beszélt, akik a haladás ellenségeinek szolgálatába szegődtek. Erről a kérdésről a következőket mondotta: — Már számos tudós vonzódik igen erőteljesen a népek békemozgalmához és a tudomány igazi célját: a békét, az emberi haladást szolgálja. Rajtuk kívül azonban vannak másfajta tudósok is. Sokan vannak az olyanok, akik tudják ugyan, hogy munkájuk a haladást akadályozza és romboló, háborús célt szolgál, mégsem találnak megoldást problémájukra. Gyávák, félnek és helyzetüknél fogva azt sem látják, hogy elkerülhetetlenül hova jutnak. Az ilyen tudósokat mégsem taszíthatjuk el magunktól. Az a feladatunk, hogy felvilágosítsuk őket. A legegyszerűbb eszközök segítségével kell tudatosítanunk bennük, hogyha valóban tudósok , hol a helyük. Persze egészen más a helyzet azoknál, akik tudatosan szolgálják a rombolást. Vannak sajnos ilyenek is, habár számuk nem túlságosan nagy. Azokat a tudósokat, akik tudatosan a rombolást szolgálják és a haladás ellenségeinek szolgálatába szegődtek, el kell szigetelnünk. Meg kell találnunk a megfelelő módot arra, hogy ne befolyásolhassák a tudósok nagy tömegeit. (1. 1. e.) I Dr. E. G. Edwards (Zádor István Kossuth-díjas rajza.) A felszabadulás utáni bolgár filmművészet egyik legsajátosabb vonása a merész témaválasztás. Már a régebben bemutatott »Riadó!« és a közelmúltban látott »Iga alatt« című filmek is erre hívták fel a figyelmünket. Most egy új bolgár film, a »Tűz a Marica partján« című mozgókép erősíti meg ezt a megállapítást. 1944 tavaszán indul a film cselekménye ... Zuhog az eső. Az éjszakában messziről lövések csattannak és egyszerre előtűnik a fák sűrűjéből Velkov, a visszavonuló bolgár partizánok sebesült utóvédje. Menedéket keres Bej Kolju szegényes házában. Keresik... Innen is menekülnie kell a fasiszták elől. Bej Kolju elvezeti őt a Marica folyó partjára és megmutatja neki, melyik irányba ússzon török területre. A másik oldalon egy nyomorúságos parasztviskóban lel menedéket, Dzselálnál. A német és bolgár fasiszták azonban észrevették, hogy Velkov török területre menekült és átadását követelik a török hatóságoktól. Teshi bej, a török határőrség parancsnoka készséggel eleget tesz a felszólításnak. Velkovot elfogják és a nemzetközi jogszabályok ellenére kiadják a fasisztáknak. Nem véletlen, hogy a film írói, Wagenstein és Olover ilyen előzményekkel domborították ki a »Tűz a Marica partján« eszmei mondanivalóját. Az imperializmus és az »új« fasizmus elleni küzdelem mély és művészi ábrázolása teszi ezt szükségszerűvé. A történet további menete ugyanis sokoldalúan világítja meg, hogy az amerikai agresszorok lényegében a német fasiszták bűntetteit folytatják: a népek kifosztását, nyomorbadöntését, valamint a háborúk és a nemzetközi feszültségek szításának kalandorpolitikáját. A »Tűz a Marica partján« készítői sokrétűen ábrázolják a felszabadított Bulgária megváltozott életét. Ebben az új életben már a bolgár néphadsereg századosaként látjuk viszont Velkovot, ő a határőrség éppen kinevezett parancsnoka. Nyolc év múlt el... Velkov ugyanazon a helyen áll, ahol a náci időkben bujkálnia kellett. Demjánnak, a falu párttitkárának mutatja, hol fogták el és merre vitték a fasiszták. Megelégedetten, boldogan néznek körül a szövetkezet fiús búzatábláin. A közelben gyermekkacagás hallatszik, itt van a napközi otthon. A béke édes melege árad a vidám gyermekarcokról. Hirtelen repülőgépek motorjának zúgása keveredik a gyermeki hangok közé. Amerikai gépek — görög jelzéssel. És a gyermeknevelést a riadalom, rémület, rajongás váltja fel. A gépekről golyószóró zúdít tüzet a játszó gyermekek közé. Toskó, az egyik kisfiú sebesülten marad a földön. A gépek közül egyet lelőnek és a roncsok alatt amerikai pilóta holttestét találják meg. A határvidék lakosait mélyen felháborítja ez az embertelen támadás. Különösen Pelint, a falu egyik középparasztját, a kisfiú apját rázza meg az esemény. A cselekmény fonala ennél a pontnál válik ketté és szélesedik ki nemzetközi méretűvé. A film főkonfliktusát lényegében ez az agresszív támadás robbantja ki. A történet további menete csak még jobban feltárja azt az alapvető ellentétet, amely a két különböző társadalmi rendszert elválasztja egymástól. Hogyan oldották meg ezt a rendkívül lényeges eszmei-művészi feladatot a film készítői? Már a cselekmény színterének megválasztása megadja a lehetőséget, hogy a film meséje kiszélesedjék. A bolgár határsáv ezen a szakaszon szomszédos két amerikai érdekeltségű félgyarmati állammal, Görögországgal és Törökországgal. Az egyik oldalon a bolgár népi demokrácia békés rendjét mutatja a film; a másik oldalon a nyomort és a féktelen elnyomást..Azegyik oldalon az elszántságot látjuk, amellyel a támadást fogadják; a másikon pedig a zavart és a sunyi félelmet: a görög tiszt riadt arcát, az ellenőrző amerikai tiszt gyilkos parancsait és a török százados hazug képmutatását. Izzó gyűlölettel ábrázolják a film készítői az agresszorok mesterkedéseit. A támadást követő napon Velkov tárgyalásra hívja a görög határőrség parancsnokát. Velkov a tények döntő érveit sorakoztatja fel. A görög tiszt »békés repülőknek« hazudja a támadó gépeket, amelyek »saját terület felett« szálltak. Kinek ne jutna eszébe az a számtalan válaszjegyzék, amelyet amerikai katonai hatóságok szoktak küldeni »békés« repülőik érdekében, amikor azok megsértik a Szovjetunió vagy a népi demokráciák területét. De a török határon sem különb a helyzet. Fasiszta ügynököknek adnak menedéket. Most is befogadták Dragán Boriszovot, a volt fasiszta tisztet. Velkov itt is tárgyalást kér. Ugyanazzal a török tiszttel találja magát szembe, aki nyolc esztendeje átadta őt a németeknek. A török százados — aki egykor a semlegességre hivatkozva átadta őt a bolgár és német fasisztáknak — most nemzetközi jogszabályokra hivatkozik, amelyek védelmet biztosítanak politikai menekülteknek. Ezekben a felvillanó képekben álcázódik le az imperialisták igazi ábrázata. A film készítői teljesen kibontják a cselekménynek ezt a szálát. Hiszen a repülőtémadás csak kezdete volt az agressziónak. Megérkezik a görög parancsnokságra Snow amerikai őrnagy is, aki utasítást ad a görög tisztnek, még az éjszaka folyamán el kell foglalniuk a két határ között elterülő bolgár szigetet. A bolgár határőrség figyelmét ki akarják játszani és ezért ügynököket dobnak át, azzal az utasítással, hogy a szövetkezet raktárainak felgyújtása után Törökország felé meneküljenek. Agyújtogatás nem sikerül. Időközben megkezdik támadásukat a görög csapatok, azonban a bolgár katonáknak és a falu lakosainak hősiességén megtörik ez az orvtámadás is. A roham kudarcba fulladt. A film zárójelenete nagyszerű erővel sugározza a bolgár nép békevágyát. A támadás áldozatául esett Silo ravatalánál Velkov százados mondja a búcsúztatót: »Miről álmodozott Petko Vasziljev? A békéről. Arról, hogy fia lesz, aki épít, alkot, tanít a haza javára. Őt megölték, de az álmait nem tudták megölni... Mi valóra váltjuk az ő álmait...« A filmnek a nemzetközi eseményeket ábrázoló vonala gondos, művészi munkáról tanúskodik. A hazai élet ábrázolása már kissé színtelenebb. Mirinovics és Szircsadzsiev rendezők nem tudták az ország belső életének eseményeit az antiimperialista témához arányosítani, így ezek a jelenetek csaknem elválnak a film egészétől. A »Tűz a Marica partján« gondolatokban, művészi megoldásokban gazdag filmalkotás. Igen szépek Resev operatőr felvételei. Különösen a folyóparti jelenetek tanúskodnak tehetségéről. Velkov szerepét Karanityev alakította. Játékára az egyszerűség jellemző. Velkov alakjának alapvető emberi vonásait domborította ki: a becsületességet és a hazaszeretetet. Mellette igen meggyőző alakítást nyújtott Tornyev a török dohánytermelő, Dzselel szerepében. Az elnyomatás minden keserűsége tükröződik arcán, amikor a török tiszt hamis vallomásra akarja kényszeríteni. Silo szerepét Kalojancsev játszotta. Alakításában sokoldalúan érvényesült Silo életvidámsága, emberszeretete. Mindent összevetve: a »Tűz a Marica partján« című film jelentős alkotás, amely a fiatal bolgár filmművészet újabb nagy fejlődéséről tanúskodik. B. Gy. ■ ..... ...................................... 1 1 -----TŰZ A MARICA PARTJÁN 4 .13. SZEPTEMBER 12. SZOMBAT HÍREK AZ ÉPÜLŐ KOMMUNIZMUS ORSZÁGÁBÓL Több selyem a szovjet dolgozóknak A szovjet ipar ebben az esztendőben mintegy hatszor több selyemárut bocsát a lakosság rendelkezésére, mint 1940-ben. A selyemáruk előállításának ötödik ötéves tervét két évvel a határidő előtt teljesíti a szovjet ipar. Számos kerületben új selyemszövő gyárak épülnek, a működő selyemipari üzemeket pedig jelentékenyen kiszélesítik. A többi között hatalmas selyemgyárak épülnek Kalinyinben, Benderben, Naro- Fominszkban. Az utóbbi helység új gyárának csupán egyik műhelyében több mint hatszáz gépet állítanak fel már ebben az esztendőben. Kefejezés előtt a moszkvai Felkelés-tér magasépülete A moszkvai Felkelés-téren emelkedő magasépületen befejezték a szerelési munkálatokat. Ennek során 4870 tonna fémszerkezetet használtak fel. A hatalmas mennyiségű fémszerkezet Moszkvába szállításához 260 nagy vasúti vagonra volt szükség. A szerelési munka utolsó szakaszaként egy rozsdamentes acélból készült csillagot helyeztek el a magasépület középső részének tornyára. Átmérője majdnem öt méter, súlya pedig több mint 2,5 tonna. Fokozódik a gépek szerepe Tádzsikisztán mezőgazdaságában Tádzsikisztán déli részén új állattenyésztő gépállomás kezdte meg működését. A gépállomás dolgozói a Pamir egyik hegyi körzete egész sor kolhozának ■ gépi munkáit végzik el. Tádzsikisztánban jelenleg 704 gép- és traktorállomás, valamint állattenyésztő gépállomás működik. A szántóföldeken mindinkább gépek váltják fel a kézi munkát. A gyapottermelő kolhozokban már teljes egészében gépekkel végzik a Vetést és a betakarítást. Ebben az évben nyolcszáz gép látja el a gyapotbetakarítás munkáit és ezzel a gyapotszedők tízezreit szabadítják fel más munkaterületre. Agabonabetakarítást és a szénakaszálást is csaknem kilencven százalékban gépesítették. Az ősi kaukázusi Mingecsaur a Boz-Dag hegység közelében fekszik. A Kúra folyó, amely most resten hömpölyög Mingecsaur mellett, a tavaszi áradások és az őszi esőzések idején tomboló folyammá változik és mindent elsodorva ömlik a Kaspitengerbe. Viszont az év többi hónapjában alig ad megfelelő mennyiségű vizet az öntözéshez. Ezt az áldatlan állapotot szünteti meg majd a most épülő mingecsauri vízierőmű. A helybeli agronómusok azt hangoztatják, hogy a mingecsauri földeken rendszeres öntözés mellett a világ minden növény- és gyümölcsfajtáját termeszthetik — az egyiptomi gyapottól a Szíriai rózsáig, a szőlőtől és a citrustól kezdve a pálmáig és az ananászig. * I * 3 Vízierőmű épül a Boz-Dag hegyeiben A betonadagoló cölöpállványzata a mingecsauri vízierőmű építkezésénél. Alatta az iszapvezeték hatalmas csöve. Kárpáti üdülőhelyek Szovjet-Ukrajna határain túl is ismertek a Kárpátok előhegyeinek Truszkavec és Morsin nevű üdülőhelyei. Truszkavec 400 méterrel a tenger színe felett, a pomerki erdőkben fekszik. Gyógyforrásai világhírűek. A truszkaveci vizekkel vese-, bél- és epebántalmakat, valamint gyomorbetegségeket gyógyítanak. Ebben az évben 1500 emberrel több üdül Morsin hat szanatóriumában, mint a múlt évben. A szovjet ipari szövetkezetek a fogyasztókért A Szovjetunió ipari szövetkezetei — írja a Pravda — fontos szerepet játszanak a szovjet nép szüntelenül növekvő anyagi és kulturális szükségletei kielégítésében. Az ipari szövetkezetekhez 126.000 vállalat és műhely tartozik, amelyekben 1.865.000 ember dolgozik. A szövetkezetek az országban gyártott bútoroknak mintegy negyven százalékát, a szabóipari készítmények 35 százalékát és a kötöttáruk negyven százalékát állítják elő. A szövetkezeti vállalatok 1953 első felében 1950-hez viszonyítva 43 százalékkal növelték a termelést. A szovjet ipari szövetkezetek fejlődésére jellemző, hogy 1953-ban a szövetkezetek 47 milliárd rubel értékű közszükségleti cikket gyártanak az 1952. évi 42milliárd rubel és az 1940. évi 28 milliárd rubel értékű árucikkel szemben. Az ipari szövetkezetek most 2,2- szer annyi kötöttárut, valamint kétszer annyi bútort és háztartási fémedényt készítenek, mint 1940-ben. 1953-ban eddig csaknem félmillió négyzetméter szőnyeg került ki a szövetkezetekből. Emellett sok rádiókészüléket, fényképezőgépet, jégszekrényt és különböző villamoskészüléket is gyártanak a szövetkezeti üzemekben. Negyvenezer könyvcsomag egy évben A leningrádi Könyv Háza (a leningrádi könyvkiadók terjesztő központja) nemrégen hatszáz könyvcsomagot szállított Krasznojarszkba, Karagandába, Pszkovba, Tbiliszibe és más városokba. A Könyv Háza ebben az évben több mint negyvenezer ilyen szállítmányt adott postára. Úszó üzletek A kaspitengeri halászokat három úszó áruház és hetven csónakos áruda látja el a kezdődő őszi halászat idején. Az összes úszó halfeldolgozó üzemekben üzleteket, kenyérgyárat, étkezdéket és ügyeletes elárusítóhelyeket nyitottak. I típusú gépek gyártása A harkovi »Molotov« szerszámgépgyár dolgozói nemrégen fejezték be a »HS—105« körcsiszológép készítését. Az új gép a hat méter hosszú és három tonna súlyú forgattyútengelyek nyakának csiszolására is alkalmas. Hossza 16.7, szélessége 3 méter, magassága pedig 3,6 méter. Nyolc motorja van és külön szerkezete a forgattyútengelyek beállítására. A »HS—105« termelékenysége a jelenleg működésben levő körcsiszológépek termelékenységének háromszorosa. A »Krasznij Oktyabr«-gyár dolgozói megkezdték a hatalmas, korszerűsített »AM—11« rotációs prések gyártását is, amelyek szárazon préselik a téglát. Az épület-villamosberendezési gyár pedig mozgó villanytelepek és hatalmas csörlők sorozatgyártását kezdte meg a faipari vállalatok számára. Színművészek előadása a kolhozban A Belorusz Állami Drámai Színház művészei az oktyabrszki kerületben (nyikolajevszki terület, Belorusszia) levő Lenin kolhoz kultúrházában bemutatták Gibarevics és Dorszkij »Alazani völgy« című darabját, amely az ukrán, belorusz és grúz népek barátságát, a kolhozparasztok odaadó munkáját dokumentálja.