Népszava, 1953. október (81. évfolyam, 230-256. sz.)

1953-10-04 / 233. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! A minisztertanács és a SZOT vándorzászlajának odaítélése az élenjáró állami gazdaságoknak, gépállomásoknak és erdőgazdaságoknak Megkezdődött az ünnepi könyvhét 81. ÉVFOLYAM, 233. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1953. OKTÓBER 4. VASÁRNAP A tudás forrása Október 4-től 10-ig rendezik meg országszerte az 1953-as ünnepi könyvhetet: az írók, könyvkiadók, könyvtárosok, könyvterjesztők és az olvasók ünnepét. A könyvhét ünne­pet és munkát jelent. Eddig elért sikereink számbavételét, további feladataink kijelölését. Könyvkiadá­sunk a felszabadulás előttinek több­szörösére emelkedett a művek száma és a kiadott példányszám tekinteté­ben. Amíg 1938-ban 1,500.000 pél­dányban adtak ki szépirodalmi mű­veket hazánkban, 1952-ben 3,202.000 volt a szépirodalmi alkotások pél­dányszáma. Még nagyobb a növeke­dés az ifjúsági könyvkiadás területén. 1938-ban 350.000 példányban jelent meg ifjúsági könyv, 1952-ben 1.444.465-ben. A legdöntőbb eredmény mégis az a minőségi változás, amelyet a könyv­kiadásban elértünk. A felszabadulás után a magyar könyvpiacról foko­zatosan tűntek el a bestsellerek, a rothadást lehelő fércművek. Helyü­ket elfoglalták az új magyar iro­dalom, a klasszikus magyar költé­szet és próza, a szocialista-realista szovjet irodalom és az orosz klasz­­szikusok, a népi demokráciák új és klasszikus irodalma, a nyugati ha­ladó irodalom és klasszikusok leg­kiválóbb alkotásai. Az irodalom, a művészet és a tudomány legjobb alkotásai kerültek az olvasók kezébe, íme néhány adat könyvkiadásunk helyzetének és eredményeinek meg­világítására. Móricz Zsigmond mű­vei a felszabadulás óta 265.000, Mik­­száthé 120.000, Petőfi összes költe­ményei 307.000, Ady összes költemé­nyei 52.000, Jókai művei 119.000, József Attila versei 46.000 példány­ban jelentek meg. A szovjet művek népszerűségét bizonyítja Gorkij »Anya« című művének eddigi 130.000-es, Makarenko »Új ember kovácsa« 84.000-es, Azsajev »Távol Moszkvától« 97.000-es példány­­száma. 1952-ben tízszerannyi mező­­gazdasági szakkönyv jelent meg, mint 1938-ban­ és szem­ben az 1938-as 185 műszaki, ipari és üzem-­ gazdasági művel. 1952-ben 1872 szak­könyvet adtunk ki, csaknem tízszer­annyi példány­számban. Megváltozott maga az olvasó­­közönség is. Megtörtük az uralkodó osztály műveltségi monopóliumát, s a könyvet, a haladás e hatalmas fegyverét a munkásosztály, a dol­gozó parasztság s az értelmiség ke­zébe adtuk. Egyre többen érzik ma már dol­gozóink Gorkij vallomásának igaz­ságát: »Minél többet olvastam, an­nál közelebb vittek a könyvek az élethez, annál világosabb, jelentéke­nyebb számomra az élet.« Az üzemi és falusi könyvtárak, tömegszervezeti könyvtárak hálóza­tán keresztül, melyet a felszabadu­lás óta szakadatlan munkával épí­tettünk ki, szórakozást és tudást nyújtó könyvek ezrei jutottak a dolgozókhoz. A könyveknek és a könyvtárak munkájának eredménye is, hogy népünk, országunk nemcsak gazdaságilag virágzik, hanem mű­veltségben, kultúrában szintén je­lentősen gazdagodott. Amikor hálunk a párt irányításá­val, az állam támogatásával egyre hatalmasabb arányokban bontako­zik ki a kultúrforradalom, s ezen be­lül eddig nem tapasztalt eredménye­ket ér el az irodalom, a könyvkiadás, amikor száz- és százezer dolgozó mindennapi szükségletévé válik az olvasás, a könyv , az imperializ­mus terhe alatt nyögő országokban írókat, könyvkiadókat és olvasókat köt gúzsba a profitra éhes tőke. 21.000 amerikai könyvtáros és kiadó megbélyegző manifesztumban tárja a világ elé azt a tényt, hogy a »szabad« Amerikában az inkvizí­ció korára emlékeztető barbár könyv­égetés folyik. McCarthy szégyenletes listája alapján máglyára küldik Erenburg, Dreiser, Mark Twain, Zola, Maupassant, Maltz, Thomas Mann, Upton Sinclair, Steinbeck és mások műveit. Cenzúra alá fogják a klasz­­szikusokat, kitiltják a könyvtárak­ból a világirodalom legjobb alkotá­sait. Amerikát, Olaszországot, Fran­ciaországot és a többi nyugati or­szágot bestsellerek, amerikai pony­vák, gyilkos detektívhistóriák légió­jával árasztják el. Nálunk viszont Erenburg, Dreiser, Mark Twain, Zola, Maupassant, Dickens, Maltz stb. művei sok ezer példányban forognak közkézen, állandó igény jelentkezik új kiadá­sukra. Nálunk nincs szebb, nagyszerűbb feladat írók, könyvkiadók, könyvtá­rosok és könyvterjesztők számára, mint hogy a kultúra hatalmas fegy­verét, a könyvet a dolgozók szá­mára hozzáférhetővé tegyék. Az iro­dalom és kultúra további felvirágoz­tatása, a tudás és a műveltség ter­jesztése a párt, az állam, a szak­­szervezetek munkájának egyik leg­fontosabb részét jelenti. Az ünnepi könyvhét eredményei­nek felmérése feladatunkká teszi, hogy még jobban gyümölcsöztessük azt a lehetőséget, amelyet a Szovjet­unió felszabadító küldetése, a Szov­jetunió tapasztalatai, népi demokra­tikus rendszerünk számunkra biz­tosítanak. Kormányunk új programmja az anyagi jólét fokozatos emelését, az állandóan fokozódó kulturá­lis szükségletek nagyobb mérvű ki­elégítését tűzi elénk. Az ünnepi könyvhét a kormányprogramus végrehajtását segíti. Serkentést ad az irodalmi esteken, olvasómegbe­széléseken keresztül az olvasómoz­galom szélesítésére. Serkentést ad arra, hogy íróink új élményekkel az olvasók véleményével meggazda­godva fogjanak hozzá új műveik megírásához, hogy könyvkiadóink az olvasók bírálatát megszívlelve, tö­kéletesítsék kiadói terveiket és a tapasztalatok felhasználásával­­ké­szítsék elő az új művek kiadását, hogy a könyvtárak és könyvesboltok még alaposabban felkészüljenek az olvasók igényeinek kielégítésére. A kulturális igényeket a dolgozók se­gítsége nélkül, az olvasók, vélemé­nyének ismerete nélkül nem lehet kielégíteni. Az ünnepi könyvhét segítséget nyújt ahhoz, hogy az eddiginél még inkább elmélyüljön az írók és a dolgozó nép mély, bensőséges kap­csolata, hogy ezen a kapcsolaton keresztül a nép teremtő ereje sike­res, az életet egész gazdagságában ábrázoló irodalmi alkotások létre­jöttéhez adjon ösztönzést. Ez a kap­csolat természetesen nem egy hétre szól és nem is lehet elég termékeny, ha nem lesz folytatása. A kultúr­­munkások ezreinek és a könyvtáro­soknak a könyvhét alatt, de a könyvhét után még inkább felada­tuk tovább szélesíteni az írók és ol­vasók találkozásait, amelyből mind­két fél, az író és az olvasó egyaránt gazdagon meríthet tudást, lelkese­dést, munkára való teremtő kedvet. Népünk ismeri és új erőt merít Petőfi, József Attila, Ady műveiből; nemes szórakozást és mélységes ta­nulságot talál Móricz, Mikszáth, Jó­kai mesteri alkotásaiban, magáé­nak érzi, húsából és véréből való­nak az új magyar irodalmat eré­nyeivel és hibáival együtt, mert az új magyar irodalom felszabadult életének hősi harcát, új távlatait, megváltozott életének új problémáit ábrázolja. Mélységesen szereti a szovjet irodalmat, mely az új útra lépésében, nehézségeinek megoldá­sában kiapadhatatlan erőforrást je­lent, melyben boldog jövőjének perspektíváit látja. Ismeri és szereti a testvéri népi demokráciák új al­kotásait és klasszikusait, s népünk széles rétegeiben hatalmas érdeklő­dés nyilvánul meg a világirodalom legjobb alkotásai iránt. Könyvkiadóink, könyvtáraink, kultúrmunkásaink feladata, hogy a nyomtatott szó utáni egyre fokozódó éhséget kielégítsék. Még több és még jobb könyvet kell a dolgozók kezébe adni, mert ezzel nemcsak a tudásszomjukat elégítjük ki, hanem gyarapítjuk hazánkban a művelt emberfők sokaságát, akikkel köny­­­nyebb és még eredményesebb lesz a szocializmus építése. HAZÁNK ÉLETÉBŐL A diósgyőri és ózdi martinászok párosversenye A negyedik negyedévi terv sike­res teljesítése érdekében felújítot­ták a párosversenyt a diósgyőri és az ózdi martin-acélművek között. A verseny feltételeit szombaton be­szélték meg a két acélmű műszaki és szakszervezeti vezetői. A páros verseny feltételei a következők: a termelési terv teljesítése, a Pro­gramm betartása, a minőség­­ javí­tása és a munkavédelmi intézkedé­sek fokozott betartása. A párosver­senyt naponként, illetve tíznapon­ként értékelik. Hatszáz férőhelyes munkásszálló épül Zuglóban Zuglóban, a Jurisich Miklós­ utcá­­ban augusztus elején kezdték meg egy hatszázszemélyes korszerű mun­kásszálló építését. A háromemeletes épületben tágas hálószobák, mosdók, ebédlő, hatalmas kultúrterem, min­den szobában rádió biztosítja majd az építőipari dolgozók kényelmét, szórakozását. Az építkezésen min­den szak- és segédmunkát 16—19 éves ipari tanulók végeznek. A tan­­építkezésen serényen és lelkesen dolgoznak a jövő szakmunkásai. Két hónap alatt elvégezték az alapozást és az egyik falrész is kiemelkedik már a földből. A tanulók jó mun­kája, a szeptemberi terv túlteljesí­tése a műszaki vezetőket is ser­kenti. Már elkészítették az utolsó negyedév ütemtervét, amely szerint ez év végéig 300 építőmunkás be­költözhet az épület első részébe. Borbélyné agitátorai — a gyerekek * Az Újpesti Cérnagyár cérnázóüzemének dolgozói büszkén mesélik minden­kinek, hogy ők a 48.000 forintos békekölcsönjegyzéssel »majdnem a felét kifizették­• annak a százezer forintos pótberuházásnak, amelyet az üzem a kor­­mányprogramm üzem kapott. Ebből a százezer forintból hozzák rendbe — a többi között — az üzemi öltözőt és mosdót is. Ebben az évben különösen sok új szociális célú beruházással­­gyarapodtak­ a Cérnagyár dolgozói. Nemrégen fejezték be az üzemi gyermekotthon bővítését is. Még szőnyegek vásárlására is jutott az üzemi gyermekotthon kibővítésére szánt külön 70.000 forintból. Ezek után nem csoda, hogy a gyermekotthon dolgozói körében nem volt nehéz munkájuk Daróczi Éva és Ross Tiborné jegyzésgyűjtőknek. Ezért mondta Borbély Andrásné takarítónő, amikor neve után odaírta félhavi keresetét­­, hogy »engem ezek a szép, egészséges, boldog gyerekek agitálnak«. Valóban... Nyolcvan cérnagyári szülő gyermekének egészségéről, boldog életéről gondoskodik államunk az üzemi gyermekotthonban. Nyolcvan gyermeket lát el minden jóval a gyermekotthon 14 dolgozója, akik már mindannyian jegyeztek békekölcsönt­ ,az üzem dolgozóinak 98 százaléka lejegyzett már. Egyre többen választják a közös gazdálkodás díját A termelőszövetkezetek és gép­állomások élenjáró dolgozóinak ta­nácskozása után egyre jobban ér­deklődnek az egyénileg dolgozó pa­rasztok a termelőszövetkezetek ered­ményei iránt. Új­fehértó községben Vörös Csillag termelőszövetke­zetbe azóta hatan léptek be. A II. kongresszus és a Petőfi tsz két-két új belépővel erősödött. Az új belé­pők már szorgalmasan részt vesznek az őszi munkában Borsod megyében az országos ta­nácskozás óta már több mint két­száz egyénileg dolgozó paraszt írta alá a belépési nyilatkozatot. A mező­kövesdi járásban például 35 dolgozó paraszt lépett be a szövetkezetekbe. Mezőkeresztes községben 17-en vá­lasztották a közös gazdálkodás út­ját. A mi műhelyünkben mindenki jegyzett A mi műhelyünkben a dolgozók már az első nap valamennyien jegyeztek békekölcsönt. Amikor a kölcsönjegyzés alkalmával felkerestük őket, nem mondhatták, hogy miért csak ilyenkor megyünk hozzájuk. A szakszervezet aktivistái mindenkor foglalkoztak a dolgozókkal. Nem kellett tehát most so­kat beszélni. De azért felhívtam figyel­müket arra, hogy néhány hónappal ezelőtt bizony sok dolgozónknak szűk, sötét helyen kellett végeznie munká­ját. Az új gyárban viszont — ahová nemrég költöztünk — egészséges munkakörülményeket tudunk biztosí­tani. Több dolgozó a havi fizetése felénél többet akart jegyezni. Ezt persze nem fogadtuk el. Mármarosi Józsefné teker­cselőnő ekkor azt mondotta: jó mun­kájával »jegyzi túl« a kölcsönt. Sok elkészült villanymotor mutatja, hogy betartotta szavát. Október 3-ig selejt­­mentes munkával 235 százalékos átlag­teljesítményt ért el. Cseh Béláné vb-tag Villamos Kismotorgyár tekercselő műhely Újfajta kályhák és tűzhelyek Az idei télen nem lesz hiány vas­kályhákban. Az eddig gyártott sima, fekete öntöttvas kályhák mellett jobb kivitelű kályhák is forgalomba kerülnek. Ezeknél a kályháknál az öntött alkatrészeket részben nikke­­lezik, részben zománcozzák, így a legkülönbözőbb színekben, kék, fe­hér, drapp stb. színben kerülnek forgalomba. Sport- és játékszer bizományi áruházak nyílnak A közeljövőben egész sor újfajta üzlet nyitását tervezi a Bizományi Áruhő Vállalat. A Szent István-, körúti boltot új, reprezentatív jel­legű kép, porcelán és különleges­­bútorok minőségi áruházává alakít­ják át. A Baross­ utca és a József­­körút sarkán minőségi ruházati bi­zományi boltot nyitnak, ahol iga­zító műhelyt is rendeznek be. Tehát ha valaki használt ruhát vásárol és az nem teljesen jó az alakjára, a helyszínen átalakítják a ruhát. Tervbe vették a sportbizományi bolt fel­állítását is, ahol a legkülönbözőbb sportfelszerelési tárgyakat vásárol­ják, illetve hozzák forgalomba. Kü­lön bolt nyílik a magyaros jellegű bútorok, szőnyegek, dísztárgyak forgalombahozatalára. Egy másik áruház használt játékszerekkel, hangszerekkel, ruházati cikkekkel, gyermekbútorokkal stb. foglalkozik majd/fA*,­ ......... Érdekes újítást vezetnek be­ a bútoreladásnál. Eddig, ha valaki beadta eladásra bútorait a Bi­zományi Áruházba, várnia kellett, amíg azokat eladták s a kapott pén­zen csak ezután vehetett újat a Bútorért-üzletben. Most a Bú­torért és a Bizományi Vállalat megállapodást kötött: aki beadja bútorait eladásra a bizományi boltba, ott­ azonnal felbecsülik az árut, érté­kéről írást adnak, amelyet a Bútorért üzleteiben készpénzként fogadnak el s így azonnal új bútort lehet vásárolni. A LOY-BRIGÁD 202 SZÁZALÉKA Loy Árpád Kossuth-díjas sztahanovista frontmester brigádja terve túl­teljesítésével akar hozzájárulni ahhoz, hogy vállalata­­ december 10-re befejezze negyedik negyedévi tervét. Péntek éjjel hatalmas iramban dol­gozott a brigád a több szénért. A frontot­ csörgött a víz, a lerobbantott szén vizes, tapadós lett. Loy elvtárs ezért úgy vezette a robbantást, hogy a lerob­bantott szén egy része közvetlenül a kaparószalagra hulljon. A gépkezelő­ket utasította: gyakrabban tisztítsák a kaparószalag teknőit, hogy a vizes széniszap ne gyűljön össze benne. Nagyszerű lendülettel, fáradtságot nem­ ismerve dolgozott a brigád az egész műszak alatt. Loy elvtárs állandóan járta a frontfejtést, ellenőrizte a munkát és ahol szükséges volt, tanácsot adott, maga is segített.­­A jól szervezett, lelkes munka meghozta eredményét: szombat reggelre, műszak végére a brigád napi tervét 202,7 százalékra teljesítette, egy nap alatt több mint két nap normájának megfelelő mennyiségű szenet adott a hazának. Látogatás a Nyelvtudományi Intézetben A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete egyike gyors ütemben fejlődő, fiatal tudo­mányos intézményeinknek. Csupán ebben az évben több tízezer forint az intézet fejlesztésére fordított új be­ruházások összege. A legmodernebb szovjet tudományos berendezések állnak itt a tudósok rendelkezésére. Az intézet könyvtára csupán az idén 800 új könyvvel és folyóirattal gazdagodott. A nyelv tudósai, kutatói nem min­dig végezhették ilyen kedvező kö­rülmények között munkájukat. Or­­szágh László, aki ma a magyar ér­telmező szótár előkészítő munkála­tait vezeti, jól emlékszik arra az időre, amikor még megélhetése sem volt biztosítva. Farkas Vilmosnak — az intézet egyik fiatal munkatár­sának — sorsa már másként alakult. Alig egy évvel ezelőtt végezte az egyetemet, s ma komoly, felelősség­­teljes tudományos munkát végez az Akadémia megbízásából. Az intézet dolgozói azt is tudják, hogy a tőkés országokban még min­dig olyan reménytelen a becsületes tudósok élete, mint amilyen az övék volt 10—12 évvel ezelőtt. Nemrégi­ben például finn vendég járt a Nyelvtudományi Intézetben és el­mondotta, hogy hazájában az amúgy is szűken mért szerzői jogdíj 36 százalékát vonják le adó fejében. Ezzel szemben nálunk a jól végzett munka, a kiváló munkalehetőségek örömei mellett gyakran érik más­fajta örömök is az intézet dolgozóit. A II. Békekölcsön, legutóbbi sorso­lásánál 13-an nyertek közülük. Ezért is jegyeztek mindannyian örömmel békekölcsönt.

Next