Népszava, 1953. október (81. évfolyam, 230-256. sz.)
1953-10-03 / 232. szám
NÉPSZAVA A magyar filmhíradó legújabb számában látható: 1. A Rákospalotai Kötöttárugyárban 2. Beérett a rizs 3. Mozigépészek 4. Mátyás király kastélya 5. Külföld - Lengyelország Kulturális tömegmozgalmunk fejlődésének legutóbbi szakaszában mind szembeötlőbbe vált, hogy műsoraink tematikája nagyon szűk határok között mozog. Művészeti együtteseink műsorában nem kapott helyet az életadta valamennyi kérdés és mondanivaló, hanem főként a termeléshez közvetlenül kapcsolódó tematika érvényesült. Erről beszélt Kristóf elvtárs is a SZOT II. plénumán. És nem csupán a hivatásos művészetre vonatkozóan igaz, amit Hámos György a Szabad Népben írt cikkében megállapít erről a kérdésről. Ugyanez vonatkozik az öntevékeny művészeti mozgalom műsoranyagának a kiadására és a műsorok összeállítására is. Igaz, volt egy-egy helyes és az előző gyakorlathoz képest úttörő kezdeményezés, amely a SZOT műsorfüzeteiben vagy a Népművészeti Intézet »Színjátszók könyvtára« sorozatában időnként napvilágot, látott de ez korántsem elégítette ki a csoportok kívánságait a nemes szórakoztatás tekintetében. Nem sikerült feloldani a merev, a humort elutasító »kultúr-bürokratikus« gondolkozásmódot, amely hovatovább megcsontosodik kultúrfelelőseink, művészeti vezetőink szemléletében. Együtteseink méltán hiányolják a vidám műsordarabokat. Hiányolják, mert dolgozóink ezt kérték tőlük, mert nagyon sokszor »szempontosított« műsort adtak elő a kultúrotthonokban. Hiányoztak és hiányoznak ma is a vidám és színvonalas egyfelvonásosok, jelenetek, tréfák, szavalatok. Az ilyen szórakoztató műsorok összeállításának tapasztalatai sem váltak általánossá. A Szakszervezeti Kultúr- és Sportélet szerkesztősége a SZOT kultúrnevelési osztályával karöltve nemrégen bemutatóval egybekötött vitát rendezett vidám műsorok kérdéseiről. Hogy idejében s valóban lényeges kérdésről rendezték az ankétot, a nagyszámú hallgatóság, a felszólalók jelentős száma és a vita színvonala bizonyította. Az ankéton a Ganz Vagongyár és a Gheorghiu-Dej Hajógyár együttesei vidám jeleneteket, ének- és táncszámokat adtak elő. Szóval éppen olyan műsort láthattak az összegyűltek, amineket az üzemi művészeti együttesek általában rendeznek. Széll Jenő, a Népművészeti Intézet igazgatója vitaindító előadásában feltárta azokat a problémákat, amelyek elvi és gyakorlati megoldásában a csoporttagok és a mozgalmi kulturális vezetőszervek együttműködésére van szükség. A vita során elhangzott felszólalások összegezése számos jelentős tanulságot nyújt művészeti tömegmozgalmunk fejlődése szempontjából. Ai öntevékeny művészeti csoportok nézőközönsége teljes joggal kívánja, kéri, sürgeti a jól szórakoztató, felszabadítóan ható vidám műsorokat. A művészeti csoportok tagjai nyilván örömmel teljesítik dolgozótársaik kívánságait. Erről beszélt Keresztes Lajos, a Hazai Fésűsfonó dolgozója, aki elmondotta, hogy néhány hónappal ezelőtt a SZOT és a Népművészeti Intézet azzal az indokolással állította le a »Gőzkalapács« című darab előadását, hogy nem elég »tipikus«. Ma már előadják ezt a derűs darabot, amely nagy sikert arat a dolgozók körében. Mindenekelőtt az szükséges, hogy a mozgalom műsorkiadói sokkal több, lényegesen jobb vidám műsorszámokat jelentessenek meg. Ám ehhez íróink segítsége szükséges, az, hogy megírják életünk vidám oldalait is. Dolgozóink előtt fel kell tárni az emberi gyarlóságokat is, hogy kacagjanak rajta. Nem csupán az a vidámság segíti a termelést, amely termelési kérdéssel kapcsolatos, hanem az az emberi humor is, amely a mindennapi életben oly bőven jelentkezik munkásaink, parasztjaink, értelmiségünk megnyilatkozásaiban. Harsányi Jolán, a bányászszakszervezet kultúrosztályának munkatársa joggal kifogásolta az előadott darabokban az élet egyoldalú szemléletét, leszűkítését. Sokan beszéltek arról, hogy a szórakozásban felfrissült ember legalább olyan jókedvvel végzi másnap a munkáját, mint a termelési problémát »művészi« tálalásban megismert dolgozó, íróink számára kimeríthetetlen gazdagságú kincsesbányát rejteget az a népi humor, amely munkásaink, parasztjaink beszédében gyöngyözik, kifogyhatatlan bőségben terem. Paul Eluard, a nagy francia költő elismeréssel említette a magyar nép »hamiskás alkotó humorát«. Népünk minden helyzetben megcsillantja »hamiskás humorát« — írók dolga, hogy megismerjék ezt a szakadatlanul áramló humort és ennek szellemében mind több, bátrabban nevettető és éppen a mi javunkra nevettető művet alkossanak. A helyszínen születő humoros műalkotás eddig főként a rigmusokban vagy az úgynevezett rigmusjátékok formájában jelentkezett. Üzemi íróink ezekben a műfajokban megismerik az üzemi humor erejét és megtanulják alkalmazásának módjait is. Az üzemi írók sokat segíthetnek az irodalom hivatásos művelőinek, ha üzemük életének hű krónikásai lesznek. A vita során nagyon helyesen vetették fel: a dolgozók szórakoztatását célzó műsoroknál nem mindegy, hogy a nevettetés a nevettetésért elve győz-e, vagy pedig a műsorok összeállítói megtalálják annak módját, hogy a nevetés a tanulást szolgálja. Nem mindegy az, hogy a dolgozók azért nevetnek-e valamely helyzeten, mert annak »hőse« szánalmasan korlátolt ember — mint Hacsek—Sajó tréfákban —, vagy mert az író megmutatja, bírálja életünk valamelyik torz megnyilvánulását, figuráját. Az ankét részvevői — közöttük Kopta Ervin, a Ganz Vagongyárdolgozója — élesen felléptek az üres humorizálás ellen és az ellen, hogy Hacseket és Sajót a kultúrotthonok színpadjaira vigyék. Nyilvánvaló, hogy nem lehet tilalomfát állítani író, rendező és színjátszó elé. Sok eredménytelenségnek éppen az volt az oka, hogy kínos, szinte nevetséges »szempontokkal« korlátokat állítottunk a vidám műfajok elé is, sémákkal torlaszoltuk el az egészséges népi humor áramlásának útját. A vidám műfajoknál a realitás mértéke műfajonként változik, más kifejezési lehetősége van a bohóctréfának és a vígjátéknak, a szatírának, valamint a bohózatnak. Ha a műfajok törvényszerűségeivel dramaturgjaink, íróink, rendezőink tisztába jönnek, mennyivel több bátor, szellemes műsordarab kerülhet rövidesen együtteseink színpadára. Ám e műfajadta ábrázolási lehetőségek akkor bontakozhatnak ki megragadó erővel teljes mivoltukban, ha az írók és rendezők nem feledkeznek meg arról, hogy a nevetés és a nevettetés sohasem mehet a mi kárunkra. Nem lehet receptet adni — mint sokan gondolják — a humor menynyiségi és minőségi »adagolására«. De éppúgy sematikus volna az is, ha a vidám műsorok összeállításához törvényeket, »szempontokat« tűznénk kultúrmunkásaink elé. A szórakoztató rendezvények keretében olyan műsorszámok is megférnek egymás mellett, amelyek nagyon is különbözőek. Népi tánc és vonósnégyes, szavalat és szólóének, kabaré és népdalcsoport illeszthető, megfelelő átmeneti számok közbeiktatásával, harmonikus, szórakozási igényeinket kielégítő egységbe. Nagyon fontos kérdés az előadások színvonala is. A Vidám Színpad gyakran nemcsak műsoranyagot ad művészeti együtteseknek, hanem alakítási példát is nyújt. Vigyázni kell azonban egy-egy jellegzetes, kiemelkedő alakítás szolgai utánzása rendszerint hatástalan marad dolgozóink előtt és nem növeli esztétikai ízlésüket. Nem ez másolás, utánzás a mi kultúrmunkásaink feladata. Sokkal inkább az, hogy üzemük, közösségük alakjait fejezzék ki riteleg emberi közvetlenséggel. Játsszák önmagukat, saját életüket, a megérdemelt siker nem marad el. Éljenek kultúrmunkásaink saját leleményükkel, alkotó humorukkal. Néhány lényeges pontját ragadtuk ki jelentős vitának. Az itt említett problémák mind olyanok, amelyekről sokkal alaposabb eszmecserét, írásbeli vitát kellene folytatniok íróinknak, aktív kultúrmunkásainkutak és a művészeti tömegmozgalom irányítóinak egyaránt. A vidám műórók kérdéseinek széleskörű és alapos megvitatása nagyban segítené művészeti tömegmozgalmunk fejlődését. Varga Imre, Népművészeti Intézet műsorszerkesztési osztályának munkatársa A vidám műsorok kérdéseiről — Egy ankét tapasztalatai — 1853. OKTÓBER 3. SZOMBAT A haza javára a magad hasznára jogos panaszaikat, orvoslásra váró problémáikat is elmondják — igen helyesen — a békekölcsön jegyzése közben a dolgozók. Ilyen beszélgetésből értesült az Ikarus-gyár üzemi bizottsága arról, hogy Répánszki Károlyné terhes anyát a fényezőüzem műszaki vezetői orvosi vélemény ellenére sem helyezték állapotának megfelelő könnyebb munkára. Bár az üzemi bizottság korábban is felfigyelhetett volna erre, most azonban — ha késve is — azonnal elintézte Répánszki elvtársnő jogos kérését. Répánszki Károlyné ma már a műhelyirodán dolgozik. Ez az eset mutatja, hogy a kölcsönjegyzés alkalmával is sokat tanulhatnak és sokat segíthetnek a szakszervezeti aktivisták. Már Rövid, lelkesítő műsorral szórakoztatja a békekölcsönt jegyző dolgozó,kát a 46-os Építőipari Tröszt kultúrotthonának igazgatója, Kovács elvtárs, akinek nyolc csasztuska- és táncbrigádja sorra járja a munka. helyeket■ Este a szálláshelyeken is felkeresik a kultúrbrigádok a munkásokat és vidám műsorukkal kellemes szórakozást nyújtanak. Megszívlelendő a véleményük a 46-os Építőipari Tröszt építőmunkásainak: »Jólesett, hogy a békekölcsön jegyzését ünnepélyessé tették. De szeretnénk, ha más napokon is eljönnének szálláshelyeinkre a kultúrbrigádok és általában többet törődnének kulturális fejlődésünkkel.« Nem jól agitálnak a békekölcsönjegyzés során a Lágymányosi Dohánygyár szakszervezeti aktivistái. Színt és lendületet kapna felvilágosító munkájuk, ha kiegészítenék a kölcsönjegyzés eddigi gyári tapasztalataival. Jól tennék, ha elmondanák például, hogy Török Miklósné, az előkészítő műhely segédmunkása, akinek nyolc gyermeke van, minden áron több kölcsönt akart jegyezni, mint amennyit elfogadtak tőle. Ugyanakkor Demeter Ákos műszaki rajzoló, aki 1950 forintot keres havonta, csak 200 forintot akar jegyezni, pedig a népi demokráciának köszönheti, hogy tanulhatott, s hogy jelenleg is egyetemi hallgató. A dohánygyár dolgozói közül bizonyára sokan büszkék lennének a nyolcgyerekes Töröknére, ha az akitivisták beszélnének is erről és bizonyára akadna olyan dolgozó, aki meggyőzné Demeter elvtársat magatartásának helytelenségéről. •&■ Ellenséges uszítás is előfordult a jegyzés során a Malomszerelő Vállalatnál. A vállalat Vadam nevű raktárosa — aki azelőtt bártulajdonos volt — árulónak nevezte azt a munkatársát, akit korábban vad híveivel sikerült megszédítenie, de akit a szakszervezeti aktivista igaz érvei meggyőztek és 550 forintot jegyzett. ★ A kormányprogrammal agitálnak a Lenti Karaktér szakszervezeti aktivistái. Beszélnek a kormány intézkedéseiről, az életszínvonal emelkedésének tényeiről. Ismertetik a szakszervezet tevékenységét , elmondják, milyen szerepe van a kormányprogramm végrehajtásában. Nevelőmunkájuk eredményeként most újabb két munkás kérte felvételét a szakszervezetbe. A perbáli állami gazdaság traktorosai az eddigi 10 helyett 240 százalékos normateljesítésre vállalkoztak. A perespusztai állami gazdaságban is összekapcsolták a békekölcsönjegyzést a munkaverseny fejlesztésével. A traktorosok felajánlották, hogy november 7-ig befejezik az összes mélyszántási munkákat. Szabó József nemesvámosi sztahanovista traktoros elmondta a jegyzésgyűjtőknek, hogy most született a nyolcadik gyermeke. Az árleszállítás révén csupán az évenkénti cipők vásárlásánál több száz forintot takaríthat meg, örömmel jegyez békekölcsönt. Szeptember 30-ra már befejezte ez évi tervét s most további eredményeket akar elérni az őszi mezőgazdasági munkákban. Ezért megfogadta, hogy napi teljesítményét 5,1 normálholdról 75 normálholdra emeli. A Negyedik Békekölcsönt Veszprém megyében is szívesen jegyzik. Péntek estig több mint 30 üzem, vállalat, gépállomás valamennyi dolgozója jegyzett békekölcsönt a haza javára, a saját hasznára. BAKA JÁNOS BIZODALMA Az asszony, Baka Jánosné akkor szállt le maga vezette, gyorsan száguldó »paripájáról« — a nyersanyagot szállító targoncáról —, amikor szíve alatt, édesen hasító fájdalommal először mozdult meg a gyermek. Rögtön felkereste az üzemi bizottságot és bejelentette: elérkezett az ideje, hogy könnyebb munkára oszszák be. Csak ezután indult el az orvoshoz. Kezét szívére szorítva ment az utcán, s mintha elnémult volna körülötte az élet, a város zajából nem jutott el hozzá egyetlen hang sem. Csak annak a parányi, meleg szívecskének dobogását érezte, hallotta, amely Halk, finom rezdülésekkel küldte mindennél erőteljesebb üzeneteit: élek. .. élek... Az orvos ezen a napon a szokásosnál hosszabb ideig vizsgálta. S amikor teljes bizonyságot nyert véleménye, őszinte és jóleső elérzékenyüléssel fordult az asszony felé: — Két szivecske dobogását hallom. — Ó! Egyetlen hang — s benne minden öröm. Halta János jegyzetet készít —■ jobban mondva csak akart — a másnapi szemináriumra. Nem barátja a betűvetésnek s csupán azért rója nehézkes betűit, mert a könyvekből átvett és saját érzéseivel átitatott igazságot szerette írásban is látni, méghozzá úgy, ahogyan azt lefordította a maga nyelvére. De csak szerette volna, mert hogy is tud nyugodtan tanulni az olyan ember, aki körül négy gyermek visong. ölében dorombol a kicsi ibolyaszemű, szöszi Sári és apja helyett ő jegyez ákombákom jeleket a füzetbe. S dúl a csata az asztal körül. A harmadikos, piszeorrú Klárika új dalt tanul — a lecke jellegének megfelelően, hangosan. Emiatt aztán Janika hiába magolja, mégsem érti: miért volt igazságos király Mátyás? Töri a fejét Rózsika is, hogyan kell osztaniszorozni tört számokkal — de végül is a mécses törik el... Baka János maga a megtestesült nyugalom. Az éktelen zenebonában sem tűnik el ferdevágású szemének örökös derűje. Végtelen türelemmel csitítgatja gyermekeit. És amint elül a zaj, ugyanezt teszi saját érzéseivel is. A gyerekek s az asszony is gyakran nyúzzák azzal, hogy: »Apu, mikor költözünk az Autóvárosba?« S mostanság, mióta az ikreket várják, jómaga is úgy van vele, hogy bármit tesz, bárhol jár, mint az árnyéka, oly hűséges kísérője ez a gondolat: »Mikor költözködünk?« Képzeletében újra és újra feltűnik a Csepel Autógyár közelében, Szigetszentmiklós határában épülő új lakótelep — ahogy ők nevezik, az Autóváros. Sóhaj buggyan a szívéből. Tekintete végigfut a szobán. Ez a kis fészek — ez a 4X4 méteres, földes szobácska — volt szemében, hosszú esztendőkig a világ legmelegebb, legjobb fészke. Mert, pusmogjon ki ahogy akar — neki a régihez képest már ez is palota. Gondolatban sem akarja megbántani szüleit — nem ők tehetnek róla —, de otthon még ilyen sem volt. Itt mégis csak ő a gazda s fzem osztozik a konyhán két * asszony. Aztán még olyan ember, hogy szereti, ha mindig körülötte, simogató keze alatt vannak a gyerekek. De most, hogy jönnek az ikrek, a parányi két kis emberke, egyszeribe szűk lett birodalmuk. Az asszony jön be a szobába, halkan tesz-vesz, s csak néha vet pillantást párjára, akinek kócos fekete feje most elbújt két nagy tenyerébe. De hiába dugta el fejét az ember, gondolatait nem rejthette el az aszszony elől. Hiszen megértik ők már egymást szavak nélkül is. Erről tanúskodik most is az asszony halk, kérő szava: — Min töröd a fejed, János. Már megint azon a lakásügyön? A gyár egész biztosan rászorultaknak, a nagycsaládosoknak utalja ki az új lakásokat. Baka János csodálkozva veti fel fejét. »Honnan veszi ez a törékeny kis asszony ezt a nagy bizalmat? S hogy lehet, hogy ő. Baka János, aki még a nagyobb bajban sem nyitotta panaszra a száját, most vigasztalásra szorul?« — És ha minket mégis kihagynak? — ad hangot kétkedésének. Az aszszony nyugodt beszéde, halk szava úgy cseng, ahogyan csak az igazság színezheti a szót. — Mitől lettél egyszerre ilyen hitetlen Tamás? Eddig se feledkeztek meg rólunk. Dolgozunk mind a ketten. Nem hivalkodtál vele, mégis észrevették, milyen szállítómunkás vagy. Ezért kaptad a sztahanovista jelvényt. Nem kérted, hogy csináljanak belőled munkaerőgazdálkodási osztályvezetőt, mégis kitaníttatták. Tudják azt a mi embereink, hol szorít a cipő. Én nyugodt vagyok. Sor kerül az új lakásra, ha ma nem, hát holnap... Az asszony nyugalma mégsem ragadt át teljesen az emberre. Ám egy szép napon, a munkásság nagy ünnepe, május elseje előtt levelet kaptak a Csepel Autógyár üzemi bizottságától. Amikor Baka elolvasta, felkiáltott, maga köré csődítve a családot: — Gyerekek! Mégiscsak költözünk az Autóvárosba! A kapuig kísérte Baka János, a jegyzésgyűjtő párt, a kőművest és a tisztviselőnőt. Másodszor is elbúcsúzott tőlük, barátságosan szorítva meg kezüket. A nő kedvesen érdeklődött: — Mikorra várják a kicsiket? — Az asszony már a szülőotthonban van s én minden percben várom felőlük a hírt. .. Még akkor is ott állt új otthona, a háromemeletes modern lakóház kapujában, amikor a jegyzésgyűjtők már messze jártak. Valamit még akart mondani, valamit, ami talán még a jegyzésnél is több... S ahogy most végigfut tekintete a téren, amelyet új, sárgaruhájú, virágos erkélyes házak ölélnek körül — már tudja, mit kellett volna elmondania... ... Az első napot, armikor megérkeztek. Amikor a gyerekek visongva, Ujjongó örömmel futották körül új birodalmukat. Egyetlen óra leforgása alatt fedeztek fel mindent: az erkélyeket, a fürdőszoba ezernyi orömét, az óvodát, az új épületben fészkelő iskolát, a régi kis falu bogárhátú házainak apró ablakaiban a muskátlit. Maga előtt látta az asszonyt, amint megállt a háromszobás lakás legszebb szobája előtt s egyetlen szavával napsugarassá varázsolta a jövőt: — Ez lesz az ikrek gyerekszobája .. „ S jó lett volna beszélni arról a fiatal kőművesről, akivel egy napon költöztek az új lakásba, de aki már »őslakos« az Autóvárosban, hiszen itt dolgozik az építkezés kezdete óta: Szabó Menyhértről. Tanulságos dolgokat mondott, miközben bemutatta a családnak új fészküket. — Hát tudják — mesélte —, amikor én három esztendővel ezelőtt idekerültem, úgy volt, hogy csak egy házat építünk fel s aztán tovább állunk. Akkor az az egy ház lassabban épült, mint most három. Nem volt az építkezéshez sem rendes út, sem iparvasút, de még a gépeknek is szűk iben voltunk. Ettől az egy háztól bizony ugyanolyan falu maradt volna Szigetszentmiklós, mint volt száz évvel ezelőtt is. Az Autógyár azonban egyre bővült, mind több munkás jött a szigetre — nem hagyhattuk abba az építkezést. Ái is adtunk tavaly 120 lakást, az idén pedig már befejeztük 274 lakás építését. És folytatjuk ... Baka János azóta sokat gondolt erre. A kis falu mögött kerekedett új épületeket, valóságos városnegyedet járva, a régi kétkedéseire gondolt. Lám, neki a kevésből is jutott hely. Az asszonynak volt igaza: figyelembe vették a nagy családot. Ám most sem nyugodott meg könynyen a lelkiismerete. Ha ő kétkedett annak idején, akkor ez bizonyára mással is megtörténik. Ezekkel szeretne beszélgetni. Elmondaná nekik, amiről megbizonyosodott, hogy a kormány, a programmjához híven újabb 320 lakás építését rendelte el Szigetszentmiklóson. Igen, ezt szerette volna a jegyzésgyűjtőknek is elbeszélni.Mondjátok el mindenütt, hogy Baka János már tudja, mire adta és adja a pénzét.« — Apa, elmaradsz a léc hétőt! — kiáltott rá az ablakból a nyolcadikos Jani fia. A tágas, napsugaras szobában az asztal körül ül ismét a három testvér. Helyet foglal közöttük az apa is. Előtte ugyanazok a tankönyvek, mint Jani fia s a hetedikes Rózsi lánya előtt. Baka János most készül vizsgára a dolgozók esti iskolájában a 7-8. általános osztály anyagából. Régi vágya teljesül ismét. S mit tehet ilyenkor az apa, aki ugyanazt tananyagot tanulja, mint két gyermeké? Versenyre kel velük. Csak a harmadikos Klári szorult ki ebből a versenyből. És mégis ez a kis dalos pacsirta győzte le a »nagyokat«. de hozzá haza » családból a legtöbb ötöst... Péter Res»