Népszava, 1953. november (81. évfolyam, 257-280. sz.)
1953-11-01 / 257. szám
NÉPSZAVA Holnap kezdődik a vasgyűjtő hónap A minisztertanács határozata értelmében november 2-án — holnap — országszerte megkezdődik a vasgyűjtő hónap. A DISZ-szervezetek és bizottságok felkészülnek, hogy biztosítsák a gyűjtés eredményességét. A tatabányai Bányagépgyártóés Javító Vállalat fiataljai versenyre hívták a bányagépgyártási iparághoz tartozó valamennyi üzemet a vasgyűjtő hónap sikeréért. Diósgyőrött a Lenin Kohászati Művekben gyáregységenként felelőst állítottak, akik a vasgyűjtő hónap alatt gondoskodnak az anyag rendszeres öszszegyűjtéséről. A MÁVAG Mozdony- és Gépgyárban a DISZ-szervezet a vasgyűjtő hónapra 25 ifjúsági brigádot alakított. Az ifjúsági brigádok tagjai vállalták, hogy november 15-én és 29-én nagyszabású gyűjtést rendeznek. A MÁVAG dolgozói versenyre hívták a Ganz Vagon és a győri Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár dolgozóit a vasgyűjtő hónapban előirányzott vas-és fémhulladékterv teljesítésére, illetőleg túlteljesítésére. A VAFÉM dolgozói — akik az üzemekből szállítják el a feldolgozóhelyre a hulladékot — jól előkészítették a vasgyűjtő hónapot. Gondoskodtak megfelelő szállítóeszközökről, s hogy munkaerőben ne legyen hiány, az eddigi 700 fizikai dolgozó mellé újabb háromszázat vettek föl. A MÉH-vállalat, amely a lakóterületen, a városokban gyűjti össze a vas- és fémhulladékot, ugyancsak jól felkészült a vasgyűjtő hónapra. Kétezer társadalmi gyűjtőhelyet szerveztek, amelyből 1300-at vidéken, 700-at pedig Budapesten állítanak fel. A vasgyűjtő hónap során legjobb eredményt elérőket első ízben november 15-én jutalmazzák pénzzel és különféle jutalomtárgyakkal. A vasgyűjtő hónap elteltével újabb pénz- és egyéb jutalmakat kapnak a legjobb gyűjtők, akik közül többet »kiváló fémgyűjtő« jelvénnyel is kitüntetnek majd. Miniszteri dicsérő elismerés az őszi munkákban élenjáró traktorosoknak és traktoros-brigádvezetőknek Az őszi szántás vetési munkák határidő előtti befejezését a legjobb traktorosok magas teljesítményekkel segítik. Ezért a földművelésügyi miniszter az őszi munkákban élenjáró traktorosokat és traktoros-brigádvezetőket miniszteri dicsérő elismerésben részesítette. A gépállomások traktorosai közül dicsérő elismerést kaptak L. Kovács Béla, L. Kovács József, ifj. Köntés József, Nemes Mihály traktorosok, idős Köntés József és Agócs József brigádvezetők a jászkiséri gépállomásról; Veres Lajos, Molnár László, Tolvaj István, Berkes Béla traktorosok és Gyulai György brigádvezető az egyeki gépállomásról; Tóth László és Karakó András kiskunfélegyházi, Fernbach Antal és Takács György szentlőrinci, Varga Gábor és Bakuja Ferenc várnál, Angyal László és Nagy János háromfai, Kovács Lajos és Varga András barátai, Varga Kálmán és Horváth Sándor kiskunlacházi traktorosok. Az állami gazdaságok traktorosai közül: Jánosházi József, Jangli Gyula, Kovács Imre és Stefán Sándor balatonnagybereki, Túri Lajos, Rézsó Imre, Apostol Imre és Kis László bánhalmi, Báli László és Maczkó Lajos beremendi, Horváth László és Horváth János kistölgyfái, Bauer Lajos és Peti Ferenc sátorhelyi traktorvezetők részesültek miniszteri dicsérő elismerésben. A begyűjtési minisztérium versenyjelentése A megyék begyűjtési eredményei még mindig nem kielégítőek. A begyűjtés üteme jelentősen fokozható, ha megfelelő módon végzik munkájukat a tanácsok. A jó módszerekre számos példát találunk. Székesfehérváron például jó felvilágosító munkával két nap alatt megháromszorozódott a begyűjtés üteme. A tapasztalatok felhasználásával a következő napokban mindenütt, de elsősorban a begyűjtésben elmaradt megyékben javítsák meg a munkát, hogy minél hamarabb teljesítsék a tervet. A legutóbbi értékelés szerint a megyék sorrendje a következő: A kukoricabegyűjtésben élenjár Zala, Győr és Nógrád megye; utolsók Heves, Szabolcs, Bács megye. A napraforgóbegyűjtésben Vas, Győr és Zala megye vezet; utolsók: Pest, Bács és Szolnok megye. A burgonyabegyűjtésben Vas, Nógrád és Győr megye áll az első helyen; Békés, Szabolcs és Csongrád megye lemaradtak. Állat és állati termékek begyűjtésének együttes értékelése szerint Zala, Békés és Szolnok megye vezet, Hajdú, Borsod és Bács megyék pedig elmaradtak. A NEHÉZIPAR ÉLÜZEMEI A nehézipari minisztérium az illetékes szakszervezetekkel közösen értékelte a harmadik negyedévi eredmények alapján az élüzem címért folyó verseny helyzetét és a következő sorrendet állapította meg. (A bányászat élüzemeit már korábban közöltük.) Villamosenergiaipar. Élüzem: Budapest Főváros Elektromos Művek. II. helyezett: Salgótarjáni Erőmű. Kőolajipar: Élüzem: MASZOLAJ Budafai Kőolajtermelő Vállalat. II. helyezett: MASZOLAJ Lardoline Vegyigyár. Nehézvegyipar: Élüzem: Győri Lakk- és Festékgyár. II. helyezett: Dissous Gázgyár. Szerves vegyipar: Élüzem: Veszprém megyei Festékgyár. Gyógyszeripar: Élüzem: Hajdúsági Gyógyszergyár. Gumiipar: Élüzem: Ruggyantaárugyár. Szénfeldolgozó ipar: Élüzem: Műszéntermelő Vállalat. AZ ÉPÍTŐIPAR ÉLÜZEMEI Az építésügyi minisztérium és az építők szakszervezete a harmadik negyedévi terv teljesítése alapján értékelte az egyes iparágak üzemeinek az élüzem címért folyó versenyét és a következő sorrendet állapította meg: Nagyipari Létesítmények Igazgatósága: 1. a 262-es építőipari vállalat 123.3 százalékos tervteljesítéssel. 2. a34/3. építőipari vállalat, 3. a 31/3. építőipari vállalat. Középipari Létesítmények Igazgatósága: 1. 30 2. Kazánfalazó és Ipari Kéményépítő Vállalat 118.4 százalékos teljesítéssel. 2. a 23/5. építőipari vállalat, 3. a 21/1. építőipari vállalat. Központi Lakás- és Középítési Igazgatóság: 1. a 42 4. építőipari vállalat 113,5 százalékos tervteljesítéssel. 2. a 49.2. építőipari vállalat, 3. a 47.4. építőipari vállalat. Országos Lakás- és Középítési Igazgatóság: 1. a 73/3. építőipari vállalat 115.6 százalékos tervteljesítéssel, 2. a 62 3. építőipari vállalat, 3. a 65/1. építőipari vállalat. Szerelőipari Igazgatóság : 1. a Villanyszerelő Segédipari Vállalat 120.7 százalékos tervteljesítéssel, 2. Ipari Villanyszerelő Vállalat, 3. Villanyszerelő Vállalat. Gépesítési Igazgatóság: 1. Zuglói Fűtőberendezési Vállalat 125,6 százalékos tervteljesítéssel. 2. Kecskeméti Épületlakatosipari Vállalat, 3. Építő Gépjavító Vállalat.Tervezési Igazgatóság: 1. Mélyépítési Tervező Vállalat 118 százalékos tervteljesítéssel, 2. Általános Épülettervező Vállalat, 3. Ipari Épülettervező Vállalat. Tanácsi Főosztály: 1. XIV. kerületi Tatarozó és Építő Vállalat 112,7 százalékos tervteljesítéssel, 2. Zalamegyei Tatarozó és Építő Vállalat, 3. Vasmegyei Tatarozó, és Építő Vállalat. Anyagellátási Igazgatóság: 1. Építőipari Szerelőanyagellátó Vállalat 109,4 százalékos tervteljesítéssel, 2. Központi Építőanyagellátó Vállalat. A tanácsi főosztály MEGYEVILL vállalatai részére alapított vándorzászlóért folyó verseny állása: 1. Bács-Kiskun megyei Épületszerelő Vállalat 135,5 százalékos tervteljesítéssel. Pályázati felhívás kristály pickup" tervezésére A kohó- és kézipari minisztérium hír»őastechinikai ifjazhatósága a lemezjátszók minőségének megjavítása érdekében pályázatot hirdet jó minőségű, kristály »pickup« tervezésére. Célunk az, hogy a magyar dolgozóknak olyan lemezjátszókat gyártsunk, amelyek kielégítik a korszerű igényeket. Bárki részt vehet a pályázaton. A pályázat nyerteseinek 15.000 forintot fizetünk iki: I. díj 10.000 forint, IT. díj 3000 forint, 111. díj 2000 forint. A pályázat részletes feltételeit kívánságra postán elküldjük. Pályázati határidő 1554. január 31. Kohó- és gépipari minisztérium híradástechnikai igazgatás**«. Budapest, .v., Arany János u. a.6. Telefon: 158—869. Az üzemorvosok nagygyűlése Az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete munkaegészségügyi (üzemorvosi) szakcsoportjának nagygyűlése szombaton fejezte be tanácskozásait. A nagygyűlés határozatot fogadott el, amelyben a többik között javasolják, hogy mind a fővárosban, mind vidéken létesítsenek baleseti állomásokat és Budapesten baleseti központot a baleseti sérültek szakszerű ellátása és kezelése érdekében, a kórházak és üzemorvosok munkájának összehangolására. 2 Meg kell találni hozzájuk az utat AZ EMAG forgácsolójában, amely már befejezte havi tervét, ahol meglepi az embert az eredményeket hirdető táblák tarka sokasága, ahol valóban el lehet mondani, hogy élénk a verseny... ebben a műhelyben nagyon gyenge a szakszervezeti munka, illetve majdnem semmi. Milyen verseny folyik hát itt a szakszervezet segítsége nélkül? EGY FIATAL ESZTERGÁLYOS gépénél állunk meg. Ollár Sándor, 17 éves. Két hónapja még tanuló volt. A kis fekete fiú arca már csupa faaszat, pedig csak most kezdődött a műszak. Csurog róla a veríték. Olajos kezével minduntalan az arcát törülgeti. Nem boldogul valamivel. — Nem tudom a kést jól beállítani — mondja elkeseredetten. Megnézzük, mi a baj. A kis munkadarab nem erre a gépre való. Az amerikaner és a késtartó között olyan kicsi a távolság, hogy a fiú állandó félelmében a géptöréstől, csak csigalassúsággal tudna dolgozni. Egyáltalán nem áthidalhatatlan nehézség ez. A tapasztaltabb esztergályos már régen segített volna magán egy S-alakú hajlított késsel vagy egy egészen primitív kis készülékkel, amelybe befoghatná a hatszögletű csavart (persze csúccsal megtámasztaná). — Nem mondta senki, hogy mit kellene csinálni? — Nem, csak ideadták... — mondja tanácstalanul. Nem messze tőle beszélünk egy másik fiatal munkással, Bertalan Gézával. — November 7-re tett-e valamilyen vállalást az elvtárs? — Tettem: 110 százalékot vállaltam. Rövidesen kiderült azonban, hogy csak hatvan százalékot ér el. Pedig ügyesen dolgozik. Késének élét úgy képezte ki, hogy egyszerre két munkát végez: a csapágy oldalazásával egyidejűen a belső és külső élek letörését is. Valami tehát nem stimmel itt. Elkérjük a művelettervet. Két műveletre 9.9 percet kapott , és elszámolják 3.3 percre. A tapasztalatlan fiú persze nem veszi észre a tévedést. Nem akar elmaradni, keresni szeretne, de falba ütközik. A művezető is meglepetve nézi a művelettervet. Senkinek sem jutott eszébe megnézni, vájjon hanyag-e, lusta-e ez a fiú és azért nem boldogul, vagy talán ... másutt a hiba. Negyven év körüli, de már kopaszodó munkás, aki hallotta, miről van szó, odalép. — Ügyes gyerekek volnának ezek mind — mondja. — Szeretnek dolgozni, versenyezni, mert melyik munkás nem szeret. A verseny nemcsak dicsőség, hanem több forint is ... Csak hát tapasztalatlanok. Velem is megtörtént már, hogy szokatlan volt a munka, más gépre kellett mennem ... Mert az üzemvezetőtől sem lehet kívánni, hogy mindig csak az esztergályos szája íze szerint adja ki a munkát. Ha érti az ember a szakmát, kicsit gondolkodik, újformán köszörüli a kést, egy kis újítást alkalmaz — és már nincs is hiba. De mit csinál ilyenkor egy ilyen gyerek, vagy átképzés, magára hagyva, minden segítség nélkül. Leég. Még a tiszta vizet is alig keresi meg ... Van belőlük vagy harminc. Elkelne nekik a segítség! Most már többen odagyűlnek. Mindenkinek van néhány szava. A sok véleményből kialakul a kép. ★ az előbb említett fiúk, volt iskolatársai eredményével. Vállalását mintegy harminc százalékkal teljesítette túl. Kíváncsiak vagyunk ennek a nyitjára. Óramű pontossággal, simán dolgozik, megerőltetés, kapkodás nélkül. Kombájn-szíjtárcsákat esztergál és fúr egyszerre. A gépén figyelemreméltó újítás van. Az esztergapad szegnyergéhez szerelt készülék segítségével az esztergálással egyidőben automatikusan végzi a fúrást is. Mennyivel könnyebben és gyorsabban halad így a munkával ez a vékonytermetű fiatal lány! Nincs szüksége a megerőltető kézimunkára úgy, mint eddig. — Az újítást maga készítette? — kérdezzük meglepetve. — Á, dehogy — mondja kissé megütődve. — Hát a Buncsik elvtárs. Buncsik Sándorban felismerjük az előbbi beszédes esztergályost. Néhány szavából is kitűnik: tapasztalt szakember. Ő itt az »agyközpont«, ahogyan tanítványai mondják. Mert Buncsik 12 fiatal segéddel dolgozik, az észszerűsítések tömegét alkalmazza gépeiken. Tanítványai azután nem torpannak meg, ha baj van a géppel, ha rossz a műveletterv, Buncsik segíti őket. De Buncsik mégis csupa panasz. Egy újítása után törvénytelenül levett normájáról, egyéb sérelmeiről, mellőzöttségéről beszél. Elkeseredett ember benyomását kelti. — Lám, itt van egy jó szakmunkás, aki tanítja a fiatalokat — célzunk Buncsikra —, miért nem támogatják? ... Ne csak tizenkét ember, hanem az egész műhely ismerje meg újításait, munkamódszerét. Az üzemvezető nem válaszol azonnal. Alig észrevehető kis mosoly ül ajkán és a fejét csóválja. — Az elvtársaknak van most egy jelszavuk: ha egy munkás panaszkodni kezd a gépnél, azonnal kalapot emelnek előtte. De Buncsik ezt nem érdemli meg. Príma szakmunkás, az az egy biztos, de... hiába is kértük, csoportján kívül másnak nem segít. Ha rájön a bolondóra ... iszik is! .. . Mindenből kivonja magát. Magának való ember. Nem nagyon érdemli ki az elismerést... Kiderül, hogy Buncsiknak folt is van az életében, még 47-ből. Belekeveredett egy »fuseráló« társaságba (gyári anyagból készítettek különböző használati cikkeket). Meg is kapta érte a megérdemelt büntetést. Buncsik, mikor ezekről kérdezgetik, ennyit mond: — Elvtársak! Én látom hibáimat. De valahogy nem tudok más lenni, ha észreveszem, hogy az emberek kerülnek. • Sokszor megbántam már azt a régi pillanatot is. A munkában igyekeztem helytállni. Bebizonyítani, hogy tudok használni és segíteni... Jól esne már néhány elismerő szó. A gyár pártbizottságának titkára, Juhász elvtárs, más szemmel nézi Buncsikot, mint a műhelyben néhányan. Elsősorban arra gondol, hogy az esztergályos nem mindennapi képességű szakember, akit segíteni kellene, hogy hibáit levetkőzze. — Nem megbocsátásról van szó. Magatartásán persze először neki magának kell változtatnia — mondja a pártbizottság titkára. — De ehhez kommunisták módjára kell elbeszélgetnünk vele. Meg kell nézni például, hogy az a bizonyos ivás nincs-e összefüggésben azzal, hogy a megbántottság, mellőzöttség érzése forrong bennre. Meg kell próbálni közelebb kerülni hozzá, ezt eddig nem próbáltuk. Igaz, kissé hosszasabban foglalkoztunk Buncsikkal , de félreértés ne essen, nem Buncsik megnyerése a varázsszer arra, hogy a jó szakmunkások, sőt a művezetők is segítsék a kezdőket. A Buncsik-eset csak kirívó példa, hogy nemcsak az elmaradókról feledkeznek meg, hanem a jókat és a bennük rejlő segítőkészséget sem veszik sokszor, észre, nem karolják fel.. . Nem egyesítik a két erőt, a kezdők akarását az élenjárók gazdag tapasztalataival. Holott ebből a versenynek még nagyobb sikerei születhetnének! ★ AZ ÜB-ELNÖKÖT, Pusztabiró elvtársit nagy munkában találjuk. Valami beszédvázlatot diktál. Mindamellett örömmel fogad bennünket, régi ismerősök vagyunk. Írtunk már a gyárról többször. Még hozzá jót. Egészen röviden közöljük megállapításainkat: a szakszervezet bizony nem segíti a versenyt és ez bajokat okoz. — Jól folyik ott a verseny — mondja ő is. — Persze tudni kell — teszi hozzá —, hogy most választottunk új mb-elnököt... Belevaló elvtárs, majd jobban megy a munka. Igen, az új műhelybizottsági elnök nyilván majd javítja a munkát. De nemcsak új mb-elnök kell ide. Más szemlélet is, így lehetne mondani: finomabb érzék az emberekhez. Nemcsak tömegben kell őket meglátni, hanem egyénileg is. Például azt a fiatalembert is, aki most került ki az iskolából. Embernek, szakmunkásnak érezte magát, amikor belépett a gyárba. Egyszerre azonban kiderül, hogy ő nem képes arra, amire a többi. És ezen könynyen lehetne segíteni. Lehetne segíteni — ha a jó szakmunkásokat —, köztük Buncsikot meg tudják nyerni a közös ügynek — a többiek segítésének. Meg kell találni hozzájuk az utat. Biztosan nem olyan egyszerű ez,mint írni róla, mint jó tanácsot adni. Minden ember más és más. Mégis meg kell kísérelni.. . A versenyből így lesz általános emelkedés ... Segítség — nem pedig vereség az elmaradóknak. Mészáros András—Verő Endre A GYÁR VEZETŐITŐL az üzem ve-zetőiig elkönyvelték: a forgácsoló jó műhely. És ez így igaz. Ezért elismerés illeti Gábor elvtársat, az üzemvezetőt. Hiszen nem hull az égből az anyag és nem magától oldódik meg a műhelyekközötti együttműködés, az ezer kisebb-nagyobb akadály legyűrése. De Gábor elvtársat mindenekelőtt a terv érdekli. Ezt kérik tőle számon, ezért vonják felelősségre. A terv sikerét pedig biztosítják azok, akiknek gépe fölött ott van a 110, a 200 százalék. És elég sokan vannak. Úgy lehet rájuk építeni, mint a betonalapra. Ki gondol ilyenkor arra a húsz-harminc vagy negyven kezdőre, ki gondol reájuk, hiszen a terv és persze a prémium nélkülük is megvan. .— A sztahanovisták sem segítenek vagy csak úgy tessék-lássék módra — mondja az egyik művezető. — A Röder-mozgalmat nálunk nem ismerik — teszi hozzá.. — De csak nem minden fiatal boldogul ilyen nehezen? — Nem — mondja. — Itt van például a Hantsik Ilona. Nézzék meg őt. A komolyarcú kislány gépétől nem messze egy tábla hirdeti a 150 százalékot, önmagában is szép eredmény, hát még ha összehasonlítjuk Megkezdődött a zenei héten előadott művek vitája Szombat délelőtt a Zeneakadémia nagytermében megkezdődött a II. magyar zenei héten elhangzott művek vitája. A vitaülést Szabolcsi Bence Kossuth-díjas zenetudós, a Magyar Zeneművészek Szövetségének ügyvezető elnöke nyitotta meg, majd Szabó Ferenc Kossuth-díjas zeneszerző, érdemes művész, a népművelési minisztérium zene- és táncművészeti főosztályának vezetője mondott beszédet. Bevezetőben vázolta az első zenei hét óta elért eredményeket, beszélt arról a nagy és sokrétű anyagi és erkölcsi segítségről, amelyet pártunk és kormányunk nyújtott a zeneszerzői alkotómunka kiszélesítésére, az évente mintegy 400.000 forint összegű állami megrendelésekről, a zenei alap munkájáról, majd különböző zenei problémákról beszélt. Ezután rátért a plénumon elhangzott művek bírálatára és megállapította: az elmúlt két év alatt szimfonikus zenénk minden, területén, minden vonatkozásban emelkedett a színvonal. A továbbiakban tömegzenénk gyengeségének okait ismertette. Megállapította, hogy a zeneszerzők nem ismerik eléggé népünket, népünk mai életét és hogy tömegzenénk jelentős része egyhangú, tele van felhasznált, fáradt zenei fordulatokkal. Szabó Ferenc előadásához . Ujfalussy József, a népművelési minisztérium zene- és táncművészeti főosztályának helyettes vezetője, szólalt fel és zenekritikáiok hiányosságaira, valamint a tánczene területén tapasztalható hibákrahívta fel a figyelmet. A vita során még számos felszólalás hangzott el. A „FÁRTÉPÍTÉS" októberi havi száma megjelent. Tartalmából az alábbi cikkek emelkednek ki: L. Szlenov: A »puskák« alapján tartott beszámolókról és az általánosítás képességéről. — Sámli Ottó: Harcoljanak pártszervezeteink az őszi mezőgazdasági munkák és a begyűjtés sikeréért. — Kazi József: A Fémáru- és Szerszámgépgyár dolgozóinak harca a terv teljesítéséért. — Vad András: A pártpolitikai munka megjavításával a termelőszövetkezetek megszilárdításáén. — M. Iamila: Minden pártszervezet oldja meg, önállóan a helyi feladatokat. — Úszta Gyuláné: Tartsuk tiszteletben a párttagok jogait! E cikkek mellett még számos más fontos cikket közöl az MDP Központi Vezetősége kiadásában megjelent folyóirat. Kálmán Imre, a világhírű magyar operettszerző 71 éves korában Párizsban elhunyt. 1953. NOVEMBER I, VASÄRNAT A megyei képzőművészeti munkacsoportok országos értekezletének második napja Szombat reggel a Művészeti Szövetségek Házában folytatták a megyei képzőművészeti munkacsoportok országos értekezletét. A munkacsoportok vezetői és tagjai beszámoltak eredményeikről, elmondották problémáikat. A vita tanulságait Kmetty János Kossuthdíjas festőművész, a szövetség tömegkulturális bizottságának elnöke összegezte. — Bélyegkiállítás a 26. bélyegnap alkalmából. A Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége a 26. bélyegnap alkalmából , november 1-től 8-ig, a Sztálini út 3. szám alatt bélyegkiállítást rendez.