Népszava, 1953. november (81. évfolyam, 257-280. sz.)

1953-11-01 / 257. szám

NÉPSZAVA Holnap kezdődik a vasgyűjtő hónap A minisztertanács határozata ér­telmében november 2-án — holnap — országszerte megkezdődik a vas­­­­gyűjtő hónap. A DISZ-szervezetek és bizottságok felkészülnek, hogy biztosítsák a gyűjtés eredményessé­gét. A tatabányai Bányagépgyártó­­és Javító Vállalat fiataljai versenyre hívták a bányagépgyártási iparághoz tartozó valamennyi üzemet a vas­gyűjtő hónap sikeréért. Diósgyőrött a Lenin Kohászati Művekben gyár­egységenként felelőst állítottak, akik a vasgyűjtő hónap alatt gon­doskodnak az anyag rendszeres ösz­­sze­gyűjtéséről. A MÁVAG Mozdony- és Gépgyár­ban a DISZ-szervezet a vasgyűjtő hónapra 25 ifjúsági brigádot alakí­tott. Az ifjúsági brigádok tagjai vál­lalták, hogy november 15-én és 29-én nagyszabású gyűjtést rendeznek. A MÁVAG dolgozói versenyre hívták a Ganz Vagon és a győri Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár dolgozóit a vasgyűjtő hónapban előirányzott vas-és fémhulladékterv teljesítésére, ille­tőleg túlteljesítésére. A VAFÉM dolgozói — akik az üzemekből szállítják el a feldolgozó­­helyre a hulladékot — jól előkészí­tették a vasg­yűjtő hónapot. Gondos­kodtak megfelelő szállítóeszközökről, s hogy munkaerőben ne legyen hiány, az eddigi 700 fizikai dolgozó mellé újabb háromszázat vettek föl. A MÉH-vállalat, amely a lakóterüle­ten,­ a városokban gyűjti össze a vas- és fémhulladékot, ugyancsak jól fel­készült a vasgyűjtő hónapra. Kétezer társadalmi gyűjtőhelyet szerveztek, amelyből 1300-at vidéken, 700-at pe­dig Budapesten állítanak fel. A vasgyűjtő hónap során legjobb eredményt elérőket első ízben no­vember 15-én jutalmazzák pénzzel és különféle jutalomtárgyakkal. A vasgyűjtő hónap elteltével újabb pénz- és egyéb jutalmakat kapnak a legjobb gyűjtők, akik közül többet »kiváló fémgyűjtő« jelvénnyel is ki­tüntetnek majd. Miniszteri dicsérő elismerés az őszi munkákban élenjáró traktorosoknak és traktoros-brigádvezetőknek Az őszi szántás­ vetési munkák ha­táridő előtti befejezését a legjobb traktorosok magas teljesítményekkel segítik. Ezért a földművelésügyi mi­niszter az őszi munkákban élenjáró traktorosokat és traktoros-brigád­­vezetőket miniszteri dicsérő elisme­résben részesítette. A gépállomások traktorosai közül dicsérő elismerést kap­tak L. Kovács Béla, L. Kovács József, ifj. Köntés József, Nemes Mihály traktorosok, idős Köntés József és Agócs József brigádvezetők a jászkiséri gépállo­másról; Veres Lajos, Molnár László, Tolvaj István, Berkes Béla traktoro­­­sok és Gyulai György b­ri­­gádvezető az egyeki gépállomás­­ról; Tóth László és Karakó András kiskunfélegyházi, Fernbach Antal és Takács György szentlőrinci, Varga Gábor és Bakuja Ferenc várnál, An­gyal László és Nagy János háromfai, Kovács Lajos és Varga András bará­­tai, Varga Kálmán és Horváth Sán­dor kiskunlacházi traktorosok. Az állami gazdaságok traktorosai közül: Jánosházi József, Jangli Gyula, Kovács Imre és Stefán Sán­dor balatonnagybereki, Túri Lajos, Rézsó Imre, Apostol Imre és Kis László bánhalmi, Báli László és Maczkó Lajos beremendi, Horváth László és Horváth János kistölgyfái, Bauer Lajos és Peti Ferenc sátor­helyi traktorvezetők részesültek mi­niszteri dicsérő elismerésben. A begyűjtési minisztérium versenyjelentése A megyék begyűjtési eredményei még mindig nem kielégítőek. A be­gyűjtés üteme jelentősen fokozható, ha megfelelő módon végzik munká­jukat a tanácsok. A jó módszerekre számos példát találunk. Székesfe­hérváron például jó felvilágosító munkával két nap alatt meghárom­szorozódott a begyűjtés üteme. A tapasztalatok felhasználásával a következő napokban mindenütt, de elsősorban a begyűjtésben elmaradt megy­ékben javítsák meg a mun­kát, hogy minél hamarabb teljesít­sék a tervet. A legutóbbi értékelés szerint a megyék sorrendje a következő: A kukoricabegyűjtésben élenjár Zala, Győr és Nógrád megye; utolsók He­ves, Szabolcs, Bács megye. A napra­forgóbegyűjtésben Vas, Győr és Zala megye vezet; utolsók: Pest, Bács és Szolnok megye. A burgonyabegyűj­tésben Vas, Nógrád és Győr megye áll az első­ helyen; Békés, Szabolcs és Csongrád megye lemaradtak. Ál­lat és állati termékek begyűjtésé­nek együttes értékelése szerint Zala, Békés és Szolnok megye vezet, Hajdú, Borsod és Bács megyék pedig elmaradtak. A NEHÉZIPAR ÉLÜZEMEI A nehézipari minisztérium az ille­tékes szakszervezetekkel közösen értékelte a harmadik negyedévi ered­mények alapján az élüzem címért folyó verseny helyzetét és a követ­kező sorrendet állapította meg. (A bányászat élüzemeit már korábban közöltük.) Villamosenergiaipar. Élüzem: Budapest Főváros Elektromos Mű­vek. II. helyezett: Salgótarjáni Erőmű. Kőolajipar: Élüzem: MASZOLAJ Budafai Kőolajtermelő Vállalat. II. helyezett: MASZOLAJ Lardoline Vegyigyár. Nehézvegyipar: Élüzem: Győri Lakk- és Festékgyár. II. helyezett: Dissous Gázgyár. Szerves vegyipar: Élüzem: Veszp­­rém megyei Festékgyár. Gyógyszer­ipar: Élüzem: Hajdúsági Gyógyszer­­gyár. Gumiipar: Élüzem: Ruggyanta­­árugyár. Szénfeldolgozó ipar: Él­üzem: Műszéntermelő Vállalat. AZ ÉPÍTŐIPAR ÉLÜZEMEI Az építésügyi minisztérium és az építők szakszervezete a harmadik negyedévi terv teljesítése alapján ér­tékelte az egyes iparágak üzemeinek az élüzem címért folyó versenyét és a következő sorrendet állapította meg: Nagyipari Létesítmények Igazga­tósága: 1. a 26­2-es építőipari válla­lat 123.3 százalékos tervteljesítéssel. 2. a­­34/3. építőipari vállalat, 3. a 31/3. építőipari vállalat. Középipari Létesítmények Igazga­tósága: 1. 30 2. Kazánfalazó és Ipari Kéményépítő Vállalat 118.4­ százalé­kos teljesítéssel. 2. a 23/5. építő­ipari vállalat, 3. a 21/1. építőipari vállalat. Központi Lakás- és Középítési Igazgatóság: 1. a 42 4. építőipari vál­lalat 113,5 százalékos tervtel­jesítés­­sel. 2. a 49.2. építőipari vállalat, 3. a 47.4. építőipari vállalat. Országos Lakás- és Középítési Igazgatóság: 1. a 73/3. építőipari vállalat 115.6 százalékos tervteljesí­téssel, 2. a 62 3. építőipari vállalat, 3. a 65/1. építőipari vállalat. Szerelőipari Igazgatóság : 1. a Vil­lanyszerelő Segédipari Vállalat 120.7 százalékos tervteljesítéssel, 2. Ipari Villanyszerelő Vállalat, 3. Villany­­szerelő Vállalat. Gépesítési Igazgatóság: 1. Zuglói Fűtőberendezési Vállalat 125,6 száza­lékos tervteljesítéssel. 2. Kecskeméti Épületlakatosipari Vállalat, 3. Építő Gépjavító Vállalat.­Tervezési Igazgatóság: 1. Mély­építési Tervező Vállalat 118 százalé­kos tervteljesítéssel, 2. Általános Épülettervező Vállalat, 3. Ipari Épü­lettervező Vállalat. Tanácsi Főosztály: 1. XIV. kerü­leti Tatarozó és Építő Vállalat 112,7 százalékos tervteljesítéss­el, 2. Zala­­megyei Tatarozó és Építő Vállalat, 3. Vasmegyei Tatarozó, és Építő Vál­lalat. Anyagellátási Igazgatóság: 1. Épí­tőipari Szerelőanyagellátó Vállalat 109,4 százalékos tervteljesítéssel, 2. Központi Építőanyagellátó Vállalat. A tanácsi főosztály MEGYEVILL vállalatai részére alapított vándor­zászlóért folyó verseny állása: 1. Bács-Kiskun megyei Épületszerelő Vállalat 135,5 százalékos tervtelje­sítéssel. Pályázati felhívás kristály pickup" tervezésére A kohó- és k­ézipari minisztérium hír­­»őastechinikai ifj­azh­atósága a lemezjátszók minőségének megjavítása érdekében pá­lyázatot h­irdet jó minőségű, kristály »pickup« tervezésére. Célunk az, hogy a magyar dolgozóknak olyan lemezjátszó­kat gyártsunk, amelyek kielégítik a kor­szerű igényeket. Bárki részt vehet a pá­lyázaton. A pályázat nyerteseinek 15.000 forintot fizetünk iki: I. díj 10.000 forint, IT. díj 3000 forint, 111. díj 2000 forint. A pályázat részletes feltételeit kívánságra postán elküldjük. Pályázati határidő 1554. január 31. Kohó- és gépipari miniszté­rium híradástechnikai igazgatás**«. Bu­dapest, .v., Arany János­ u. a.6. Telefon: 158—869. Az üzemorvosok nagygyűlése Az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete munkaegészségügyi (üzemorvosi) szakcsoportjának nagy­gyűlése szombaton fejezte be tanács­kozásait. A nagygyűlés határozatot fogadott el, amelyben a többik között javasol­ják, hogy mind a fővárosban, mind vidéken létesítsenek baleseti állomá­sokat és Budapesten baleseti köz­pontot a baleseti sérültek szakszerű ellátása és kezelése érdekében, a kórházak és üzemorvosok munkájá­nak összehangolására. 2 Meg kell találni hozzájuk az utat AZ EMAG forgácsolójában, amely már befejezte havi tervét, ahol meg­lepi az embert az eredményeket hir­dető táblák tarka sokasága, ahol valóban el lehet mondani, hogy élénk a verseny... ebben a műhelyben nagyon gyenge a szakszervezeti munka, illetve majdnem semmi. Milyen verseny folyik hát itt a szakszervezet segítsége nélkül? EGY FIATAL ESZTERGÁLYOS gépé­nél állunk meg. Ollár Sándor, 17 éves. Két hónapja még tanuló volt. A­ kis fekete fiú arca már csupa faa­­szat, pedig csak most kezdődött a műszak. Csurog róla a veríték. Olajos kezével minduntalan az arcát törül­­geti. Nem boldogul valamivel. — Nem tudom a kést jól beállí­tani — mondja elkeseredetten. Megnézzük, mi a baj. A kis munkadarab­ nem erre a gépre való. Az amerikaner és a késtartó között olyan kicsi a távolság, hogy a fiú állandó félelmében a géptöréstől, csak csigalassúsággal tudna dolgozni. Egyáltalán nem áthidalhatatlan nehézség ez. A tapasztaltabb eszter­gályos már régen segített volna ma­gán egy S-alakú hajlított késsel vagy egy egészen primitív kis ké­szülékkel, amelybe befoghatná a hatszögletű csavart (persze csúccsal megtámasztaná). — Nem mondta senki, hogy mit kellene csinálni? — Nem, csak ideadták... — mondja tanácstalanul. Nem messze tőle beszélünk egy másik fiatal munkással, Bertalan Gézával. — November 7-re tett-e valami­lyen vállalást az elvtárs? — Tettem: 110 százalékot vállal­tam. Rövidesen kiderült azonban, hogy csak hatvan százalékot ér el. Pedig ügyesen dolgozik. Késének élét úgy képezte ki, hogy egyszerre két mun­kát végez: a csapágy oldalazásával egyidejűen a belső és külső élek le­törését is. Valami tehát nem stimmel itt. El­kérjük a művelettervet. Két műve­letre 9.9 percet kapott , és elszá­molják 3.3 percre. A tapasztalatlan fiú persze nem veszi észre a téve­dést. Nem akar elmaradni, keresni szeretne, de falba ütközik. A mű­vezető is meglepetve nézi a művelet­tervet. Senkinek sem jutott eszébe megnézni, vájjon hanyag-e, lusta-e ez a fiú és azért nem boldogul, vagy talán ... másutt a hiba. Negyven év körüli, de már kopa­szodó munkás, aki hallotta, miről van szó, odalép. — Ügyes gyerekek volnának ezek mind — mondja. — Szeretnek dol­gozni, versenyezni, mert melyik munkás nem szeret. A verseny nem­csak dicsőség, hanem több forint is ... Csak hát tapasztalatlanok. Velem is megtörtént már, hogy szo­katlan volt a munka, más gépre kel­lett mennem ... Mert az üzemveze­tőtől sem lehet kívánni, hogy min­dig csak az esztergályos szája íze sze­rint adja ki a munkát. Ha érti az ember a szakmát, kicsit gondolkodik, újformán köszörüli a kést, egy kis újítást alkalmaz — és már nincs is hiba. De mit csinál ilyenkor egy ilyen gyerek, vagy átképzés, magára hagyva, minden segítség nélkül. Leég. Még a tiszta vizet is alig ke­resi meg ... Van belőlük vagy har­minc. Elkelne nekik a segítség! Most már többen odagyűlnek. Mindenkinek van néhány szava. A sok véleményből kialakul a kép. ★ az előbb említett fiúk, volt iskola­társai eredményével. Vállalását mintegy harminc százalékkal telje­sítette túl. Kíváncsiak vagyunk en­nek a nyitjára. Óramű pontossággal, simán dolgo­zik, megerőltetés, kapkodás nél­kül. Kombájn-szíjtárcsákat esztergál és fúr egyszerre. A gépén figyelemre­méltó újítás van. Az esztergapad szegnyergéhez szerelt készülék segít­ségével az esztergálással egyidőben automatikusan végzi a fúrást is. Mennyivel könnyebben és gyorsabban halad így a munkával ez a vékony­termetű fiatal lány! Nincs szüksége a megerőltető kézimunkára úgy, mint eddig. — Az újítást maga készítette? — kérdezzük meglepetve. — Á, dehogy — mondja kissé megütődve. — Hát a Buncsik elvtárs. Buncsik Sándorban felismerjük az előbbi beszédes esztergályost. Né­hány szavából is kitűnik: tapasztalt szakember. Ő itt az »agyközpont«, ahogyan tanítványai mondják. Mert Buncsik 12 fiatal segéddel dolgozik, az észszerűsítések tömegét alkal­mazza gépeiken. Tanítványai azután nem torpannak meg, ha baj van a géppel, ha rossz a műveletterv, Buncsik segíti őket. De Buncsik mégis csupa panasz. Egy újítása után törvénytelenül levett normájáról, egyéb sérelmeiről, mellőzöttségéről beszél. Elkeseredett ember benyomá­sát kelti. — Lám, itt van egy jó szakmunkás, aki tanítja a fiatalokat — célzunk Buncsikra —, miért nem támogat­ják? ... Ne csak tizenkét ember, hanem az egész műhely ismerje meg újításait, munkamódszerét. Az üzemvezető nem válaszol azon­nal. Alig észrevehető kis mosoly ül ajkán és a fejét csóválja. —­ Az elvtársaknak van most egy jelszavuk: ha egy munkás panasz­kodni kezd a gépnél, azonnal kala­pot emelnek előtte. De Buncsik ezt nem érdemli meg. Príma szakmun­kás, az az egy biztos, de... hiába is kértük, csoportján kívül másnak nem segít. Ha rájön a bolondóra ... iszik is! .. . Mindenből kivonja magát. Magának való ember. Nem nagyon érdemli ki az elismerést... Kiderül, hogy Buncsiknak folt is van az életében, még 47-ből. Bele­keveredett egy »fuseráló« társaságba (gyári anyagból készítettek külön­böző használati cikkeket). Meg is kapta érte a megérdemelt büntetést. Buncsik, mikor ezekről kérdezge­tik, ennyit mond: — Elvtársak! Én látom hibáimat. De valahogy nem tudok más lenni, ha észreveszem, hogy az emberek kerülnek. • Sokszor megbántam már azt a régi pillanatot is. A munkában igyekeztem helytállni. Bebizonyítani, hogy tudok használni és segíteni... Jól esne már néhány elismerő szó. A gyár pártbizottságának titkára, Juhász elvtárs, más szemmel nézi Buncsikot, mint a műhelyben néhá­nyan. Elsősorban arra gondol, hogy az esztergályos nem mindennapi ké­pességű szakember, akit segíteni kel­lene, hogy hibáit levetkőzze. — Nem megbocsátásról van szó. Magatartásán persze először neki magának kell változtatnia — mondja a pártbizottság titkára. — De ehhez kommunisták módjára kell elbeszél­­getnünk vele. Meg kell nézni pél­­dául, hogy az a bizonyos ivás nincs-e összefüggésben azzal, hogy a meg­­bántottság, mellőzöttség érzése for­rong bennre. Meg kell próbálni kö­zelebb kerülni hozzá, ezt eddig nem próbáltuk. Igaz, kissé hosszasabban foglalkoz­tunk Buncsikkal , de félreértés ne essen, nem Buncsik megnyerése a varázsszer arra, hogy a jó szak­munkások, sőt a művezetők is segít­sék a kezdőket. A Buncsik-eset csak kirívó­­ példa, hogy nemcsak az el­maradókról feledkeznek meg, hanem a jókat és a bennük rejlő segítőkész­séget sem veszik sokszor, észre, nem karolják fel.. . Nem egyesítik a két erőt, a kezdők akarását az élenjárók gazdag tapasztalataival. Holott ebből a versenynek még na­gyobb sikerei születhetnének! ★ AZ ÜB-ELNÖKÖT, Pusztabiró elv­társit nagy munkában találjuk. Va­­lami beszédvázlatot diktál. Mindamel­lett örömmel fogad bennünket, régi ismerősök vagyunk. Írtunk már a gyárról többször. Még hozzá jót. Egészen röviden közöljük megálla­pításainkat: a szakszervezet bizony nem segíti a versenyt és ez bajokat okoz. — Jól folyik ott a verseny — mondja ő is. — Persze tudni kell — teszi hozzá —, hogy most válasz­tottunk új mb-elnököt... Belevaló elvtárs, majd jobban megy a munka. Igen, az új műhelybizottsági elnök nyilván majd javítja a munkát. De nemcsak új mb-elnök kell ide. Más szemlélet is, így lehetne mondani: finomabb érzék az embe­rekhez. Nemcsak tömegben kell őket meglátni, hanem egyénileg is. Például azt a fiatalembert is, aki most került ki az iskolából. Ember­nek, szakmunkásnak érezte magát, amikor belépett a gyárba. Egyszerre azonban kiderül, hogy ő nem képes arra, amire a többi. És ezen köny­­nyen lehetne­ segíteni. Lehetne segí­teni — ha a jó szakmunkásokat —, köztük Buncsikot meg tudják nyerni a közös ügynek — a többiek segíté­­sének. Meg kell találni hozzájuk az utat. Biztosan nem olyan egyszerű ez,­­mint írni róla, mint jó tanácsot adni. Minden ember más és más. Mégis meg kell kísérelni.­. . A versenyből így lesz általános emelkedés ... Segítség — nem pedig vereség az elmaradóknak. Mészáros András—Verő Endre A GYÁR VEZETŐITŐL az üzem ve-­­zetőiig elkönyvelték: a forgácsoló jó műhely. És ez így igaz. Ezért el­ismerés illeti Gábor elvtársat, az üzemvezetőt. Hiszen nem hull az égből az anyag és nem magától oldó­dik meg a műhelyek­­közötti együtt­működés, az ezer kisebb-nagyobb akadály legyűrése. De Gábor elvtár­sat mindenekelőtt a terv érdekli. Ezt kérik tőle számon, ezért vonják fele­lősségre. A terv sikerét pedig bizto­sítják azok, akiknek gépe fölött ott van a 110, a 200 százalék. És elég sokan vannak. Úgy lehet rájuk épí­teni, mint a betonalapra. Ki gondol ilyenkor arra a húsz-harminc vagy negyven kezdőre, ki gondol reájuk, hiszen a terv és persze a prémium nélkülük is megvan. .— A sztahanovisták sem segíte­nek vagy csak úgy tessék-lássék módra — mondja az egyik művezető. — A Röder-mozgalmat nálunk nem ismerik — teszi hozzá.. — De csak nem minden fiatal boldogul ilyen nehezen? — Nem — mondja. — Itt van pél­dául a Hantsik Ilona. Nézzék meg őt. A komolyarcú kislány gépétől nem messze egy tábla hirdeti a 150 szá­zalékot, önmagában is szép ered­mény, hát­ még ha összehasonlítjuk Megkezdődött a zenei héten előadott művek vitája Szombat délelőtt a Zeneakadémia nagytermében megkezdődött a II. magyar zenei héten elhangzott mű­vek vitája. A vitaülést Szabolcsi Bence Kossuth-díjas zenetudós, a Magyar Zeneművészek Szövetségé­nek ügyvezető elnöke nyitotta meg, majd Szabó Ferenc Kossuth-díjas zeneszerző, érdemes művész, a nép­művelési minisztérium zene- és tánc­­művészeti főosztályának vezetője mondott beszédet. Bevezetőben vázolta az első zenei hét óta elért eredményeket, beszélt arról a nagy és sokrétű anyagi és erkölcsi segítségről, amelyet pár­tunk és kormányunk nyújtott a zeneszerzői alkotómunka kiszélesí­tésére, az évente mintegy 400.000 forint összegű állami megrendelé­sekről, a zenei alap munkájáról, majd különböző zenei problémákról beszélt. Ezután rátért a plénumon el­­hangzott művek bírálatára és meg­­állapította: az elmúlt két év alatt szimfonikus zenénk minden, terü­letén, minden vonatkozásban emel­kedett a színvonal. A továbbiakban tömegzenénk gyengeségének okait ismertette. Megállapította, hogy­ a zeneszerzők nem ismerik eléggé népünket, né­pünk mai életét és hogy tömegze­nénk jelentős része egyhangú, tele van f­elhasznált, fáradt zenei fordu­latokkal. Szabó Ferenc előadásához . Ujfa­­lussy József, a népművelési minisz­térium zene- és táncművészeti­ fő­osztályának helyettes vezetője, szó­lalt fel és zenekritikáiok hiányos­ságaira, valamint a tánczene terü­letén tapasztalható hibákra­­hívta fel a figyelmet. A vita során még számos felszólalás hangzott el. A „FÁRTÉPÍTÉS" októberi havi száma megjelent. Tartalmá­ból az alábbi cikkek emelkednek ki: L. Szlenov: A »puskák« alapján tartott beszámolókról é­s az általánosítás képessé­­géről. — Sámli Ottó: Harcoljanak párt­szervezeteink az őszi mezőgazdasági mun­kák és a begyűjtés sikeréért. — Kazi Jó­zsef: A Fémáru- és Szerszámgépgyár dol­gozóinak harca a terv teljesítéséért. — Vad András: A pártpolitikai munka meg­­­javításával a termelőszövetkezetek meg­szilárdításáén. — M. I­amila: Minden pártszervezet oldja meg, önállóan a helyi feladatokat. — Úszta Gyuláné: Tartsuk tiszteletben a párttagok jogait! E cikkek mellett még­ számos más fon­tos cikket közöl az MDP Központi Veze­tősége kiadásában megjelent folyóirat. ­ Kálmán Imre, a világhírű ma­gyar operettszerző 71 éves korában Párizsban elhunyt. 1953. NOVEMBER I, VASÄRNAT A megyei képzőművészeti munkacsoportok országos értekezletének második napja Szombat reggel a Művészeti Szövetségek­­ Házában folytatták a megyei képzőművészeti munkacso­portok országos értekezletét. A munkacsoportok vezetői és tagjai beszámoltak eredményeikről, el­mondották problémáikat. A vita tanulságait Kmetty János Kossuth­­díjas festőművész, a szövetség tö­megkulturális bizottságának elnöke összegezte. — Bélyegkiállítás a 26. bélyegnap alkalmából. A Magyar Bélyeggyűj­tők Országos Szövetsége a 26. bé­lyegnap alkalmából , november 1-től­ 8-ig, a Sztálini­ út 3. szám alatt bélyegkiállítást rendez.

Next