Népszava, 1953. november (81. évfolyam, 257-280. sz.)

1953-11-06 / 261. szám

NÉPSZAVA 2 1953. NOVEMBER 6. PENTER A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata szocializmus építésének kulcskér­dése Magyarországon. Ez további fejlődésünk döntő láncszeme. Ahhoz, hogy pártunk sikeresen végre tudja hajtani ezt a politikát, elengedhetetlenül szükséges az ipari termelés és a beruházások alapvető átcsoportosítása. Csak­ a szükséges átcsoportosítás szervezett és gyors végrehajtásával biztosítható a könnyű- és élelmiszeripar termelé­sének növelése — tehát a fogyasz­tási és közszükségleti cikkek meny­­nyiségének növelése, minőségének javítása és főként a mezőgazdaság gyors fejlesztése. Ezért a Központi Vezetőség szükségesnek tartja, hogy pártunk tagjai — kiki a maga te­rületén — minden tudásukkal és erejükkel biztosítsa a szükséges át­csoportosítás szervezett és sikeres végrehajtását. A Központi Vezetőség júniusi ha­tározata megállapította, hogy a szo­cialista iparosítás politikája helyes volt, de az iparosítás túlságosan gyors üteme akadályozta az életszín­vonal emelését, a mezőgazdasági termelés fejlesztését. Az aránytalan­ságok kiküszöbölése érdekében az 1954. évi népgazdasági tervben lé­nyegesen csökkenteni kell a nehéz­ipari beruházásokat. Az eddiginél gyorsabb ütemben kell fejleszteni a könnyű- és élelmiszeripar termelé­sét. Lényegesen meg kell változtatni­ a fogyasztási és termelési javak termelésének arányát a fogyasztási cikkek javára. Biztosítani kell, hogy a nehézipar üzemei is jelentős mér­tékben gyártsanak közszükségleti cikkeket. Gyorsabb ütemben kell fejleszteni azon iparágak termelését (mezőgazdasági gépek, műtrágya, nö­vényvédőszerek, állatgyógyászati sze­rek stb.), amelyek a mezőgazdaság fejlődését segítik elő. A Központi Vezetőség megálla­pítja, hogy az iparosítás túlhajtott üteme miatt­ kárt szenvedett az ipar egyes fontos területein az üzemelte­tés biztonsága. Háttérbe szorult a gépek rendszeres karbantartása, pót­­alkatrészek gyártása, tartalékok kép­zése. Az iparfejlesztés lassúbb üteme lehetőséget nyújt e hibák kiküszöbö­lésére, a termelés jobb megszerve­zésére, a folyamatos anyag- és ener­giaellátás biztosítására. Az ország zavartalan villamos­­energiaellátásának érdekében a leg­fontosabb tennivaló: az országos kooperációba bekapcsolt nagy erő­művek biztonságos üzemeltetése, a rendszeres karbantartás és javítás, az erőművek ellátása tartalék alkat­részekkel. Vaskohászatunk termelje pontosan, programmszerűen azt, amire iparunknak szüksége van. Legfontosabb feladata a minőség megjavítása. A szénbányászatban el kell érni a reálisan megállapított terv hiánytalan teljesítését, egyenle­tesen, hónapról hónapra. Ehhez szükséges a bányászat irányításának megjavítása, a megfelelő munkáslét­szám biztosítása, figyelmesebb gon­doskodás a bányászok — és elsősor­ban az új munkások — ellátásáról és neveléséről. Biztosítani kell az iparban az 1953. évi népgazdasági terv sikeres teljesítését és az 1954. évi népgazda­sági terv alapos, átgondolt előkészí­tését annak érdekében, hogy az át­menet 1953-ról 1954-re zökkenőmen­tes legyen. Fokozott gondot kell for­dítani az új helyzetben az önköltség­csökkentésre, s a termelékenység emelésére, mert ezek a szocialista felhalmozás s a nép életszínvonala emelésének döntő forrásai. Meg kell javítani a termékek minőségét mind a könnyű- és­ az élelmiszeriparban, mind az egyéb iparágakban s az­­ építkezésen. A legszigorúbb ta­karékosságot kell megvalósítani anyaggal, energiával, pénzeszközök­kel. Biztosítani kell a szilárd szocia­lista munkafegyelmet, a technológiai fegyelem, a bérfegyelem megerősíté­sét. A Központi Vezetőség leszögezi: a párt politikájának és a kormány pro­­grammjának sikeres megvalósításá­tól függ elsősorban, hogy tovább emelkedjék hősiesen dolgozó mun­kásosztályunk életszínvonala, annak az osztálynak anyagi és kulturális ellátottsága, amely szocializmust építő államunk vezető ereje. A Központi Vezetőség megálla­pítja, hogy bár a párt júniusi hatá­rozata és az új kormányprogramja megjelenése óta javult a munkásosz­tály helyzete, azonban ez a javulás még korántsem kielégítő. Ezért köte­lezi a Politikai Bizottságot és fel­hívja a minisztertanácsot, hogy dol­gozza ki azokat az intézkedéseket, amelyek elősegítik a munkásosztály gazdasági, szociális és kulturális helyzetének további javulását. Gon­doskodni kell arról, hogy a minisz­tertanács sürgősen tárgyalja meg és fogadja el a Munka Törvényköny­vének olyan módosítását, amely ki­szélesíti a munkásosztály és az al­kalmazottak jogait. A népgazdaság teherbíróképessé­gének megfelelően­­ meg kell való­sítani a munkásosztály anyagi ellá­tottságának, a munkaviszonynak, a munkavédelemnek, az üzemi szociá­lis, kulturális és sportintézmények megjavítását. Rendezni kell a legnehezebb testi munkát végző és a népgazdaság szá­mára különlegesen fontos szénbá­nyászati dolgozók bér- és munka­­viszonyait, hasonlóképpen a legala­csonyabb fizetésű munkások bér­viszonyait is. Hely­es arányt kell létrehozni az egyes munkáskategó­riák bérei között. Fokozottabban kell gondoskodni az idős munkásokról, és mindenekelőtt javítani kell a régi jo­gon nyugdíjas ipari munkások nyug­ellátását. A Központi Vezetőség felhívja az állami, a szakszervezeti és a párt­­funkcionáriusokat, az üzemek, bá­nyák, vállalatok igazgatóit, hogy fel­tétlenül, minden körülmények között biztosítsák a kormány által felemért munkavédelmi és szociális beruhá­zások programmjának teljesítését. Gondoskodjanak nap mint nap a dolgozókról, szükségleteikről, jogos kívánságaik kielégítéséről, panaszaik orvoslásáról. A terv teljesítése és a dolgozókról való gondoskodás­ el­választhatatlan! Ez a Magyar Dol­gozók Pártjának és népköztársasá­gunk kormányának politikája! IV. A Központi Vezetőség júniusi ülése óta eltelt időszak bebizonyította, hogy a dolgozó parasztság egyre egy­ségesebben tömörül a párt és a kor­mány politikájának támogatására. Pártunk keresztülhúzta az ellenség tervét a termelőszövetkezetek szét­bomlasztására. Idejében hozott, he­lyes határozatokkal és széles politi­kai tömegmunkával megvédte a szö­vetkezeteket. Az eredményes harc, amelyet a szövetkezeti parasztság pártunk vezetésével a szövetkezetek megvédéséért az utóbbi négy hónap­ban vívott, megmutatta, hogy a nagyüzemű, szocialista, szövetkezeti gazdálkodás mély gyökereket eresz­tett a magyar faluban. A szövetke­zeti termelésnek, több százezer főnyi, lelkes,­ harcos, céltudatos tá­bora van, melyre pártunk, munkás­­osztályunk bizton számíthat. Az egyénileg gazdálkodó parasz­tok termelési kedvének, biztonság­­érzetének fokozódását bizonyítja a mezőgazdasági termelési eszközök iránt növekvő kereslet, továbbá az a tény, hogy a tartalékföldeket már­­csaknem teljes egészében bérbevet­ték a dolgozó parasztok, s nem egy községben kevésnek is bizonyult a bérbevehető földterület. Az egész dolgozó parasztság foko­zódó termelőtevékenységére támasz­kodva, a Központi Vezetőség és a minisztertanács a mezőgazdaság nagyarányú fejlesztésére irányuló alapvető intézkedések előkészítését határozta el. Ezek fő célja: a gabona­kérdés megoldása, a terméshozam növelése; az állattenyésztés hoza­mának emelése; a lakosság bőséges burgonya- és zöldségellátásának biz­tosítása; a világhírű magyar bor- és gyümölcstermelés feljavítása; a gép­állomások további fejlesztése és munkájuk minőségi megjavítása. Ezen alapvető kérdések megoldása érdekében a Központi Vezetőség el­határozza, hogy még ez évben meg­tárgyalja a mezőgazdasági termelés további nagyarányú fellendítése ér­dekében szükséges rendszabályokat. A mezőgazdaság e nagyarányú fej­lesztésének politikája a dolgozó pa­rasztság, a munkásosztály, egész né­pünk alapvető érdeke. A munkásosz­tály, s általában a városi dolgozók életszínvonalának emelése legközvet­lenebbül a növénytermelés és állat­tenyésztés fejlesztésétől függ. Az élelmiszeripar és részben a könnyű­ipar nyersanyagellátásának emelése mindenekelőtt a mezőgazdasági ter­melés fokozását követeli meg. A mezőgazdaság fejlesztésének po­litikája erősíti népi demokratikus államunk alapját: a munkás-paraszt szövetséget. Szorosabbra fűzi a mun­kásság és az egész dolgozó parasztság kapcsolatát, elmélyíti, erősíti a munkásosztály szövetségét a közép­parasztsággal. A munkás-paraszt szövetség erősítése érdekében is fo­kozott gondot és figyelmet kell for­dítani a jelenleg a mezőgazdaságban túlsúlyban levő egyénileg gazdálkodó parasztok termelési szükségleteinek kielégítésére. Össze kell egyeztetni a paraszti kisárutermelők egyéni ér­dekeit a munkásosztály, az állam ér­dekeivel mindkettőjük hasznára. Gazdasági és politikai rendszabályok révén el kell érni, hogy tovább ja­vuljon a viszony a párt és a dolgozó parasztság között és nem utolsósor­ban a párt és a középparasztság kö­zött. Minden körülmények között bizto­sítani kell­ az őszi munkálatok, a szántás, a vetés, a mélyszántás stb. mielőbbi, jó minőségben való elvégzé­sét, a felemelt kenyérgabona-vetés­terv megvalósítását, mert ettől függ jövő évi kenyerünk, és mert ez lépés a kenyérgabonakérdés megoldása felé. V. A Központi Vezetőség elhatározza, hogy lényegesen meg kell javítani a város és a falu áruellátását s az áruforgalmat. A lakosság szükség­leteinek fokozottabb kielégítése ér­dekében meg kell változtatni a nem­zeti jövedelem felhasználásának arányait. Az 1953. évi 58 százalékkal szemben 1954-ben a nemzeti jö­vedelemnek mintegy 70 száza­lékát kell a lakosság ellátására fordítani. Biztosítani kell, hogy a lakosság nemcsak több, de jobb minőségű és gazdagabb vá­lasztékú áruhoz jusson. 1953 negye­dik negyedében és fokozottabban 1954-ben jelentősen növelni kell azoknak az áruknak a mennyiségét és választékát, melyek iránt a ke­reslet megnövekedett, s amelyekben még hiány mutatkozik. Nagyobb mennyiségben kell gyártani és for­galomba hozni: jó minőségű szöve­teket, készruhát,­ cipőt, gyermek-­­fehérneműt, bútort, edényárut, kü­lönböző háztartási felszerelési tár­gyakat, motorkerékpárt stb. 1954-­­ben biztosítani kell a lakosság ellá­tását jó minőségű tüzelővel. A pa­raszti vásárlókat jobban el kell látni kisgépekkel, műtrágyával, szerszámokkal, szeggel, dróttal, építőanyaggal, mésszel, részgáliccal stb. Meg kell javítani kereskedel­münk munkáját. Belkereskedelmi szerveink munkájából ki kell­ kü­szöbölni a szervezetlenséget, vezér­elvükké kell tenni a vásárlók igényeinek minél tökéletesebb ki­elégítését, a közönség figyelmes, gondos kiszolgálását. Az ipari köz­pontokban a munkások, a dolgozók igényeinek gondos mérlegelésével tovább kell fejleszteni az üzletháló­zatot, el kell érni, hogy a dolgozók gyorsabban végezhessék el vásár­lásaikat és munkájuk után is friss élelmiszerekhez juthassanak. Meg kell javítani a földművesszövetkezetek munkájét, hogy a falu iparcikkek­kel való ellátása bőségesebb, zök­­kenőmentesebb legyen. VI. A Központi Vezetőség júniusi ki­bővített ülésének határozata nyo­matékosan hangsúlyozta, hogy meg kell szilárdban, törvényességet. A párt és a kormány intézkedéseinek eredményeképpen­ a törvényesség megszilárdítása a júniusi teljes ülés óta jelentős lépésekkel haladt előre. Megvalósult a széleskörű amnesztia. Megszűnt az internálás rendszere, feloszlatták az internálótáborokat. Feloldották a kitelepítettek lak­helyhez kötöttségét. Megszűnt a kuláklista. Hatékony intézkedéseket léptettek életbe a rendőrség, az ál­lamvédelmi szervek, a bíróságok gyakorlatában a törvényesség biz­tosítása érdekében. Létrejött a Leg­főbb Ügyészség, a törvényesség egyik alapvető biztosítéka. A Központi Vezetőség azonban fel­hívja a párttagok és különösen az állami szervekben és a tanácsokban dolgozó kommunisták figyelmét, hogy még mindig előfordul törvény­sértés, még most is megtörténik,­ hogy hatóságok, különösen a falunk ridegen intézik a dolgozók ügyeit. A Központi Vezetőség felszólítja az összes állami­ és pártszerveket, hogy­ erélyesen számolják fel a he­lyenként még előforduló törvény­­sértéseket és teljes mértékben sze­rezzenek érvényt a törvényeknek az állami, a gazdasági és a társadalmi életben. Az ország törvényes rendje, a la­kosság nyugodt, biztonságos élet­­körülményei ugyanakkor megköve­telik, hogy minden­­ állampolgár tartsa tiszteletben a törvényeket, fe­gyelmezetten tegyen eleget köteles­ségeinek. Érvényt kell szerezni az állampolgári fegyelemnek minden téren: az adófizetésnél, a begyűj­tésnél, az összes állampolgári köte­lezettségek hiánytalan teljesítésé­nél j­ an. A Központi Vezetőség megálla­pítja, hogy a júniusi kibővített ülés határozata nyomán javult a párton­­belüli demokrácia. Fejlődött a párt alapszervezeteiben és a vezető párt­szervekben a bírálat és önbírálat, szélesedett az alulról jövő bírálat. Csökkent a személyi kultusz, amely összeegyeztethetetlen a marxizmus­­leninizmus szellemével. Kezd ki­alakulni a pártszervezetekben és a pártszervekben a kollektív vezetés. Megnőtt a taggyűlések, valamint a választmányok szerepe és tekintélye. Növekedett a párttagság aktivitása a pártéletben. A Központi Vezetőség ugyanakkor leszögezi, hogy a vezetés módszerei-­ nek és egész rendszerének megjaví­tása, a belső pártélet kifejlesztése, a kollektív vezetés megvalósítása terén a párt még csak kezdeti eredménye­ket ért el. Felhívja az egész párttag­ság, valamennyi pártszervezet és pártszerv figyelmét arra, hogy a pár­ton belüli demokrácia, a kollektív vezetés ügyét ne tekintse időleges, egyszeri, kampányjellegű feladatnak; ez a lenini forradalmi munkáspárt­nak, a Magyar Dolgozók Pártjának is állandó módszere, működési törvé­nye. Döntő feltétele ez a párt előtt álló feladatok sikeres megoldásának, a párt és a munkásosztály, a párt és a pártonkívüli dolgozó tömegek kö­zötti szoros, megbonthatatlan kap­csolatnak. Megállapítva a pártélet megjavítá­sában eddig elért eredményeket, a Központi Vezetőség rámutat arra, hogy a belső pártélet felélénkülése számos pártszervezetben befelé fordu­­lással párosult; a széles pártonkívüli tömegek között a párttagok és a párt­szervezetek által végzett felvilágo­sító, agitációs munka elégtelen; a pártszervezetek nagy része nem egyezteti össze megfelelően a belső pártmunkát és általában a politikai munkát a gazdasági munkával, s ezért gyengült a pártszervezetek és pártszervek figyelme a termelés iránt az iparban és a mezőgazdaság­ban. A pártszervezetek és pártszer­vek kezdik ugyan elsajátítani a párt­életben a vezetés helyes módszereit, de a tömegek helyes kommunista vezetése terén még lényeges előre­haladás nincsen. A bírálathoz való viszony és­ az önbírálat olykor formá­lis: nem mindig követik megfelelő tettek a bírálatot és az önbírálatot. Egyes pártszervezetekben megfeled­keznek arról, hogy a párt szervezeti felépítésében és egész működésében érvényesülnie kell a demokratikus centralizmusnak, hogy a demokra­tikusan megválasztott szervek hatá­rozatai a­ párt minden szervére és minden tagjára egyaránt kötelezőek. Komoly elmaradás mutatkozik azon feladatok megvalósításában, amelyeket a júniusi kibővített ülés ideológiai és elméleti téren szabott meg. Egyes párttagoknál a kapitaliz­musból a szocializmusba való átme­net elméleti és ideológiai kérdései­ben bizonyos zavar és tanácstalan­ság mutatkozott, aminek leküzdé­séhez a párt vezetése kellő időben nem fogott hozzá és amelyet mara­déktalanul még nem számolt fel. A Politikai Bizottságnak gondoskod­nia kell arról, hogy kidolgozásra és tisztázásra kerüljenek azok az elmé­leti és ideológiai kérdések, amelyek az új helyzettel, pártunk­ és népi­­de­mokráciánk fejlődésének új szaka­szával kapcsolatosak, s amelyeknek tisztázása elengedhetetlenül szüksé­ges a párt helyes politikájának meg­valósításához. Tekintetbe véve, hogy egész to­vábbi fejlődésünk döntő láncszeme, kulcskérdése a mezőgazdaság terme­lésének nagyarányú fejlesztése — és figyelemmel arra, hogy a magyar­­mezőgazdaságban még különféle tí­pusú gazdasági alakulatok egymás­mellett működnek, ami bonyolulttá teszi a feladatokat a párt számára: az egész párt egyik legdöntőbb, alapvető feladata a falusi pártmun­kában évek óta tapasztalható elma­radás, sőt visszaesés felszámolása. A Központi Vezetőség kötelezi a Politi­kai Bizottságot, valamint a párt megyei, járási és egyéb vezetőszer­veit, hogy a mezőgazdaság jelentősé­gének megfelelően, foglalkozzanak a falusi, gépállomási, termelőszövetke­zeti, állami gazdasági stb. pártszer­vezetek megerősítésével, építésével, pártéletével, vezetésének megjavítá­sával és e szervezeteknek, különösen a falusi pártszervezeteknek összeté­telével. Biztosítsák, hogy a falusi pártszervezetekben mind nagyobb számban legyenek közvetlen ter­melőmunkát végző dolgozó parasz­tok. Mind az iparban, mind a mező­gazdaságban biztosítani kell, hogy a pártszervezetek összeegyeztessék a politikai munkát a gazdasági mun­kával, elsősorban a termelés felada­taival, irányítsák, vezessék a mun­kaversenyt, karolják fel a dolgozóit helyes, élenjáró kezdeményezéseit! Támogassák erőteljesen a műszaki értelmiséget (a mérnököket, techniku­sokat,­­agronómusokat) a népgazda­­ság erői gyors átcsoportosítása érde­kében kifejtett tevékenységükben; tudatosítsák közöttük munkájuk nagy jelentőségét és közvetlen össze­függését az egész nép jólétének eme­léséért folytatott harccal. Pártunk erejét az 1953-as tervév sikeres befejezésére és az 1954. évi népgazdasági­ terv teljesítésére, il­letve túlteljesítésére kell összponto­sítani. E cél érdekében mozgósítani kell a magyar munkásosztályt, az egész dolgozó népet. Meg kell értetni minden dolgozóval, hogy népgazda­­sági tervünk a népjólét emelésének terve. Helyileg és országosan a terv teljesítését minden egyes dolgozó ügyévé kell tenni. Minden egyes pártszervezetünk, minden egyes kommunista lelkes, odaadó munká­jától függ, hogy győzelemre vigyük a népjólét emelésének 1954-es ter­vét! A párt csak akkor­ képes eredmé­nyesen leküzdeni a nehézségeket, ha széleskörű, fáradhatatlan felvilágo­sító munkát végez a dolgozó töme­gek, a lakosság legszélesebb rétegei között. Ennek érdekében a kommu­nistáknak jobban kell támogatniuk­­ és mozgósítaniuk a szakszervezete­ket, a DISZ szervezeteit, az MNDSZ-t és más tömegszervezeteket. Fordítsanak a pártszervezetek és a pártszervek fokozott figyelmet a helyi tanácsok munkájának megja­vítására; segítsék elő, hogy a taná­csok, mint az államhatalom helyi szervei és mint a lakosság legszéle­sebb tömegszervezetei, teljes mér­tékben betöltsék szerepüket, erősít­sék kapcsolataikat a lakossággal, törődjenek a lakosság mindennapi érdekeivel, a községfejlesztés és gazdálkodás ügyével, s ugyanakkor biztosítsák a központi feladatok megvalósítását is. A Magyar Dolgozók Pártjának po­litikája — a magyar munkásosztály politikája. Ez a politika a munkásosz­tály, a magyar nép anyagi és szel­lemi felemelkedésének, Magyar­­ország felvirágoztatásának, a béké­nek, a nemzeti függetlenségnek, a nemzeti egység megerősítésének, a szocializmus építésének a politikája! A Központi Vezetőség júniusi ki­bővített ülésén meghatározott poli­tika megköveteli, hogy a párt még következetesebben elmélyítse és meg­sokszorozza kapcsolatait a munkás­osztállyal, a dolgozó parasztsággal, az értelmiséggel, az egész néppel. A Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége felhívja a párt valamennyi szervezetét, az összes párttagokat és tagjelölteket, hogy zárják még szorosabbra soraikat, s odaadóan, szilárd akarattal biztosít­sák a Központi Vezetőség júniusi tel­jes ülésén hozott határozatok, az ott megállapított politika, valamint a jelen határozatban megjelölt felada­tok gyors megvalósítását! A Központi Vezetőség felhívással fordul az egész magyar dolgozó nép­hez, minden hazáját szerető magyar­hoz, a béke és a függetlenség minden hívéhez, hogy széles nemzeti egy­ségben összefogva, segítsenek valóra­­váltani a Magyar Dolgozók Pártjá­nak, népköztársaságunk kormányá­nak politikáját, diadalra juttatni a magyar nép felemelkedésének nagy ügyét. - Ma nyitják meg „A szocializmusban legfőbb érték az ember“ című kiállítást A Magyar-Szovjet­­ Társaság a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 36. évfordulója tiszteletére »A szocializmusban legfőbb érték az ember« címmel­ kiállítást rendez, amelyet november 6-án délben nyit­nak meg ünnepélyesen az Iparmű­vészeti Múzeumban. Megnyitó beszé­det Erdei Ferenc igazságügyminisz­ter, a Magyar-Szovjet Társaság el­nöke mond. A nagy gonddal és körültekintés­sel megr­endezett kiállítás első ter­mében üveglapon, arany betűkkel csillog a szocializmus gazdasági alaptörvényének sztálini megfogal­mazása. Ennek a törvénynek meg­valósulását dokumentálja a hét te­remben kiállított gazdag anyag. Megalakult a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat központi technikai szakosztálya Csütörtök délután a Műszaki Egye­tem­­dísztermében tartotta alakuló ülését a Társadalom- és Természet­­tudományi Ismeretterjesztő Társulat központi technikai szakosztálya, amely a műszaki tudományok nép­szerűsítésével,­ a modern technika eredményeinek ismertetésével segíti majd dolgozóink műveltségének eme­lését. Az alakuló ülésen részt vett Szíjártó Lajos építésügyi miniszter, Biró Ferenc kohó- és gépipari mi­niszterhelyettes, valamint a magyar műszaki tudomány számos kiváló képviselője: Kossuth-díjas tudósok, akadémikusok, egyetemi tanárok, mérnökök. Az ülést Verő József Kossuth-díjas akadémikus nyitotta meg, majd Gillemot László Kossuth-díjas, az Akadémia levelező tagja ismertette a szakosztály célkitűzéseit. Ezután megválasztották a szakosztály elnök­ségét. Elnök Mosonyi Emil Kossuth­­díjas, az Akadémia levelező tagja lett, társelnök: Verő József Kossuth­­díjas akadémikus. Alelnökké Gille­mot László Kossuth-díjast, az Aka­démia levelező tagját, Valkó Endrét, az MTESZ főtitkárát és Vásárhelyi Boldizsárt, a műszaki tudományok doktorát választották meg. Az ülést Varga József Kossuth­­díjas egyetemi tanár zárta be.

Next