Népszava, 1953. december (81. évfolyam, 281-306. sz.)
1953-12-12 / 291. szám
NÉPSZAVA A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Megszerettem a bányát Október 30-án kezdtem dolgozni a tatabányai VIII-as aknában. Addig nem is tudtam elképzelni, hogyan is fest egy bánya, csak az újságban olvastam és a rádióban hallottam róla. Mégis kedvet kaptam a bányászmesterséghez és egy szép napon útnak indultam Kecskemétről, hogy én is segítsek felszínre hozni a szenet. Mikor először szálltam le a föld mélyébe, bizony nehéz érzések között tettem meg az első lépéseket. Munkatársaimnak köszönhetem, hogy visszanyertem bizalmamat. Bevallom, eleinte féltem, hogy az idősebb bányászok nem segítenek. De éppen az ellenkezőjét tapasztaltam. Igyekeztem, hogy minél előbb elsajátítsam a földalatti munkát, megismerjem a fogásokat. Úgy vettem észre, ha látják, hogy az ember iparkodik, szívesen segítenek. Az öreg és fiatal bányászok közötti jó viszony nagyrészt tőlünk, új bányászoktól függ. Ha elismerjük a tapasztaltabbak tudását, tiszteletben tartjuk őket, becsületesen dolgozunk, akkor ők is megbecsülnek és szívesen tanítanak bennünket. A hatnapos bányajárás leteltével csoportba kerültem. Igyekeztem, hogy megálljam a helyem és elértem, hogy november hónapban már állandó csoportbeosztást kaptam. Beke János és Kalász József vájár elvtársak megkérték Komár István aknászt, hogy ott maradhassak a csapatban. Nagyon megörültem, mikor azt mondták: »Hadd maradjon Pista velünk.« A további munkámmal akarom bebizonyítani, hogy nem csalódnak bennem. Jelenleg az 513-as elővárosi csoportban dolgozunk, általában 150—250 százalékot érünk el. Tervünket minden nap 10—15 csille szénnel is túlteljesítjük. Szeretném, ha új bányásztársaim, akik gyakran hivatkoznak arra, hogy az »öreg« bányászok lenézik a toborzott munkásokat , tanulnának tapasztalataimból és megértenék: a lógosokat persze nem becsülik, de szeretettel tanítják azokat, akik megfogják a csákány nyelét és becsületesen dolgoznak. Papp István Tatabánya VIII-as akna csapatcsillés Ötvenhárom csillés A mi brigádunk szervezetten dolgozik. Mindenki tudja, mit kell tennie. Nagy közöttünk az összetartás. Ha nehéz feladatunk van, ketten, hárman is összefogunk és úgy végezzük el. Megy is a munka. Már régen harcolunk azért, hogy elérjük az ötvencsillés műszakonkénti termelést. Ez még senkinek sem sikerült munkahelyünkön. Az egyik este Csépke Csaba főépítésvezető azon vitatkozott velünk: nem tudjuk elérni ezt a »bűvös« teljesítményt. Mi erre azt mondtuk: legyen meg minden feltétel a munkához, akkor elérjük. — Rendben van — válaszolta Csépke elvtárs s még kezet is adtunk rá. Hanem amikor a munkát elkezdtük, bizony nem ment minden baj nélkül. A legnagyobb hiba az volt, hogy a pajzs gyengén haladt előre. Azonnal kijavítottuk ezt a hibát és nekiláttunk a lemaradás pótlásának. Munka közben jókedvvel biztattuk egymást. Közben az idő is haladt és már csak 10 perc hiányzott a műszak végétől, amikor a 48. csillénél tartottunk. — Na, most mindent bele mondottam és közben egymásután számoltuk a csilléket. Negyvenkilenc, ötven, ötvenegy, ötvenkettő, az ötvenharmadik csillét indítottuk útnak, amikor a műszak végét jelezték, örömünkben hurrát kiáltottunk, elértük, amit akartunk. De még ezt is túlszárnyaljuk! Varga Gyula keszonos, Földalatti Gyorsvasút, 5-ös munkahely Több függönytartót gyártunk Üzemünk, mint neve is mutatja, képkereteket gyárt, de most nagyobb mennyiségben készítünk a képkeretek mellett függönytartókat is. Kedvvel, sok szeretettel végezzük ezt a munkát, mert tudjuk, minden darab függönytartó egy-egy dolgozó lakását teszi szebbé, otthonosabbá. Nagy a kereslet a függönytartókban és mi igyekszünk minden igényt kielégíteni. Ez a kereslet is fokmérője annak, hogy dolgozóink életszínvonala hogyan emelkedik, mint ahogyan kedvezően változott a mi üzemünkben is a dolgozók élete. Többet termelünk, többet keresünk és sokkal egészségesebb körülmények között végezhetjük munkánkat, mint például a kormányprogramm megjelenése előtt. A múltban a gépházban szinte ellepett a fűrészpor bennünket. Nehéz volt a munka a csiszolóban is, ahol a finom krétapor, mint a köd szállt a dolgozók tüdejére. Ebben az évben porelszívókészüléket szereltek fel mindkét helyiségben. Azóta nyoma sincs a fűrész- vagy krétapornak. A gépházat korszerűbb, világosabb helyiségbe helyezték, amelyben központi fűtés is van. Az egészségünket védő beruházások a jövő esztendőben is folytatódnak, korszerű ebédlő, fürdő és öltöző teszi majd még kellemesebbé, jobbá munkahelyünket. Egervári Hermanné Budapesti Képkeretgyár uzsoki utcai telep rekord a keszonban iyet oly sok szeretettel és verítékkel építettünk újjá, nem akarjuk ismét romokban látni. Mi a szorgalmas munkánk árán több lakást, kényelmet, olcsóbb ruházkodást, gyermekeinknek több tanulási és szórakozási lehetőséget akarunk. Békeküldött társaim hasonló üzeneteket hoztak munkahelyükről, otthonukból. A találkozón részt vettek a kínai és koreai ifjúsági küldöttek is. Elmondták, hogy saját szemükkel győződtek meg a magyar ifjúság boldog jelenéről, majd arról beszéltek, milyen szeretettel veszik körül és tanítják őket itt nálunk. Megfogadták, hogy éppen úgy, mint a magyar ifjak, jó tanulással tesznek hitet a béke mellett. Hasonló fogadalmat tettek a kis úttörők is, akik köszönteni jöttek a békeküldötteket. Hordós Teréz sztahanovista orsózónő Magyar Pamutipar Minden erőnkkel megőrizzük a békét November 29-én békeküldöttként vettem részt a IV. kerületi béketalálkozón. Munkatársaim üzenetét vittem a találkozóra, akiknek legfőbb vágyuk, hogy békében éljenek. Lelkemre kötötték, mondjam el a béketalálkozón: féltjük férjeinket, fiainkat és minden erőnkkel megbízzuk a békét, országunkat, ame Vasárnap délelőtt van, a mama ebédet főz, a papa sétálni viszi a kisfiát. »Hová menjünk, Petikém?« — S ha pesti családról van szó, akkor a kisfiú könnyen rávágja: »Menjünk az Úttörő Áruházba!« Lehet ünnep vagy hétköznap, e háromemeletes palota mindig hangos a csivitelő, játékot válogató, cipőcskéket próbálgató legifjabb vásárlóktól. A falat csillogó színes meseképek borítják, a levegőben hatalmas repülőgép köröz, suhanó lift szállítja fel a harmadik emeleten levő mozi 16 éven aluli közönségét. A »gyermekparadicsomban« a komoly felnőtt vásárlók arca is elégedettséget tükröz. A szülők kedvükre válogathatnak a jó minőségű, bőséges, választékos gyermekárukból. A pult mögött kedves, előzékeny fiatal elárusítók szorgoskodnak. Sokan gondolnak rájuk szeretettel, megelégedéssel. De vájjon gondolnak-e arra az emberre, aki nem látható a pult mögött,akit a közönség kevésbbé ismer, de aki ezt az eleven, nyüzsgő, nagyszerűen működő gépezetet irányítja, vezeti az áruház igazgatójára? ... Feltárul az első emeleten levő igazgatói szoba ajtaja. Közepes termetű, őszbecsavarodott hajú férfi áll előttünk: Erdős Lászlónak hívják. ★ Segédlevéllel és nagy reménységgel jött fel vidékről Pestre. S aztán jött ifjúkorának nagy csalódása: hosszas munkanélküliség után került csak a Guttman-áruházba a ruhakiadónak. Esztendők teltek, míg egy-egy fokkal feljebb léphetett a ranglistán. A pult ekkor már olyan volt előtte, mint rabnak a rács. Élesen látta már rideg, visszataszító képiében az áruház belső életét, a kenyéririgységet, a hajszát a »bóvlik« eladása körül — hisz ezt a tőkés néhány fillérrel vagy elismerő mosolylyal jutalmazta. Ha a jövőjére gondolt, csak Fehér bácsit látta maga előtt, az áruház legidősebb dolgozóját. Egy egész életen át való hajbókolás kétrétbe görbítette az öreg — hajdan magas — szálfa alakját. Még sohasem látott embert, aki így rettegett volna az öregségtől — a közelgő munkanélküliségtől —, mint Fehér bácsi. Erdős László dereka csak a felszabadulás után kezdett kiegyenesedni. Ezekben az esztendőkben virágzott ki tehetsége. Egy időben rosszul működött a Debreceni Állami Áruház. Leküldték Erdős Lászlót, aki a fővárosi tapasztalatok átadásával három hónap alatt fellendítette az üzlet forgalmát. Amikor megnyílt az első új, modern áruház Szombathelyett, Erdős László vállalta, hogy átsegíti az áruház dolgozóit az első hetek nehézségein. Az áldozatos, minden nehézséget legyűrő munkára ebben az időben már a párt tanította Erdős elvtársat... Ismét Pesten dolgozott már, amikor egy szép napon behivatták a minisztériumba és közölték, hogy jó munkája elismeréséül az épülő Úttörő Áruház igazgatójának nevezték ki. .. Úgy jött ki akkor a minisztériumból, mintha italos lenne. A boldogság és az aggodalom érzései viharzottak benne. Ilyen nagy feladat elé még sohasem állították. Várjon megfelel-e? Erős elhatározással győzte le aggályait: a csatát meg kell nyerni! ★ Ugyan miféle csata dúlhat egy áruházban? Az egyszerű vásárló nehezen tud ilyesmit elképzelni. Pedig hát, ami három esztendő alatt az Úttörő Áruházban történt —, az csata volt a javából. Ez volt akkoriban az első gyermekáruház — s mint mindenütt, ahol valami új keletkezik, felütötték fejüket itt is az aggályoskodók, a maradiak, a gáncsvetők. Néhány régi szakember úgy vélekedett, hogy a Kossuth Lajosutcában még egy márványpalotában sem lesz akkora forgalom, mint a Rákóczi-út legkisebb üzletében. S kezdetben bizony nem is volt megfelelő a forgalom. Erdős elvtárs ekkor különös mozgalmat kezdeményezett. »Meghoszszabbítani a Rákóczi-utat!« — ez volt a jelszó. Árut, árut, a gyermekholmik egész tömkelegét behozni az áruházba! Meghonosítani a figyelmes, előzékeny kiszolgálást! — ezek voltak a legégetőbb feladatok. S ez a különös mozgalom szárnyat adott az áruház ifjú kereskedőinek... ★ ... Egyszeribe hire ment a városban, hogy Erdős elvtárs »gyermekei« — mert csak így nevezték az idős igazgató ifjú beosztottjait — betörtek a nagykereskedelembe. A félénk, szelíd, tizenkilenc esztendős Kézli Károlyné, a gyermekruhaosztály vezetője még a lehetetlent is kiharcolta a különböző vállalatoknál. Az ifjú, harcos osztályvezetők előtt minden ajtó kinyílt és egyre több áru került a pultokra. Akadtak azonban olyan osztályvezetők, akik először kézzel-lábbal kapálóztak a »gyermekprofil« ellen. Amikor a cipőosztályról »száműzték« a felnőttcipőt, kétségbeesve rontott be az igazgatóhoz az osztályvezető: »Lecsökken a forgalom! Nem tudjuk teljesíteni a tervet! A tények győzték meg az osztályvezetőt: a forgalom nem csökkent, hanem emelkedett. Erdős elvtárs gondoskodott róla, hogy megfelelő készlettel rendelkezzék az osztály, harcolt a különböző gyárakkal a gyermekcipők jó minőségéért, választékosságáért. Sok gondja volt — ahogy ő nevezi — a »rideg típusú« beosztottakkal. Egy időben áldatlan állapotot teremtett az áruházban Stiller Lívia, az áruátvételi osztály vezetőjének magatartása. Rendkívül kemény ember volt ez a Stiller Lívia, vagy, ahogy mondani szokás, »rossz volt a viszonya társaihoz«. Még a hangjában is volt valami... valami visszatetsző. Erdős elvtárs próbált a lelkére beszélni: »Hiába dolgozol jól, Lívia, mégis elriasztod magadtól az embereket. Légy barátságosabb.« Ám az ifjú osztályvezető ingerülten felelt vissza: — Jó, jó, de akkor a fejemre nőnek! A ridegség gyakran csak álarc. Lívia valójában melegszívű, áldozatkész ember volt. Csak meg kellett győzni, hogy nem veszti el tekintélyét akkor sem, ha néha mosolyog, ha mer fiatal lenni... Nehezen alakult át Stiller Lívia — de aztán ő lett az áruház egyik legjobbja. Még a múlt évben történt, hogy Erdős elvtárs felfigyelt az egyik fiatal takarítónőre. Varga Erzsi, ez a tizennyolc esztendős karcagi parasatlány, rendkívüli szorgalmával kivált a takarítónők közül. A kislány titokban arról ábrándozott, hogy egyszer majd ő is a pult mögé kerül — ez volt szíve vágya- S amikor az igazgató megkérdezte, hogy lenne-e kedve más beosztáshoz, rendkívül boldogan vállalta az új feladatot. A földszinti csomagolóba került s egy hónap múlva már elnyerte a »legjobb csomagoló« címet az áruházi versenyben. Esténként Varga Erzsi lett elsőnek kész a munkával s ilyenkor átment segíteni egy másik elmaradt csomagolóba. Később Erzsi példamutatásából valóságos mozgalom kerekedett. Erdős elvtárs Varga Erzsit bízta meg elsőnek azzal, hogy próbáljon a csomagolóban eladni kisebb tételű, keresett árucikkeket, szappant, bébihintőport és így tovább... Erzsinél a próba várakozáson felül sikerült. ★ Az áruház kollektívája a háromesztendős küzdelem alatt valóban összeforrt, egyetlen nagy családot alkot. Ma már csaknem teljes egészében gyermekcikkeket árusítanak. Az elárusítók kitartóan, fáradhatatlanul kutatják, mire van szüksége a gyermeknek. A keresett cikkeket azonnal legyártatják s forgalomba hozzák ... Meghosszabbodott a Rákóczi-út! — Ma már nemcsak a fővárosiak keresik fel az áruházat, de idevezet a vidékiek útja is... ... S az áruház éli tovább a maga életét, tovább folyik a küzdelem a vásárló közönség igényeinek még jobb kielégítéséért. Ez a közönség sok örömet, de néha csalódást is okoz az áruház dolgozóinak. Jónéhány hónappal ezelőtt történt, hogy Varga Erzsi kisírt arccal lépett be Erdős elvtárs szobájába. Akadozva, könyönyeit nyelve mesélte el, hogy milyen vitája volt egy türelmetlen, házsártos vásárlóval. — Semmi, de semmi hibát nem vétettem — szipogta Erzsi —, mégis becsmérlő hangon beszélt a munkámról. Képzelje csak, Erdős elvtárs, azt mondta: »Ez is munka? Állna csak az esztergapad mellé ... az igen, az munka. Ott még hősök is születnek!« — S te mit feleltél erre? — Azt mondtam, én azt hiszem, hogy minden munkaposzton születhetnek hősök. — Én is hiszem... És így is van, Erzsikém... ★ Igaz ügybe vetett hitét mi sem bizonyítja jobban, mint saját példája. 1953 november 6-án a »Szocialista Munkáért fördemérem«-mel tüntették ki. Ugyanezen a napon nyerte el Varga Erzsi is a »belkereskedelmi minisztérium kiváló dolgozója« címet, Péter Ilont A „gyermekparadicsom“ igazgatója 2 1953. DECEMBER II, SZOMBAT Hogyan javíthatjuk meg Újpest áruellátását AMIKOR A CSEPELI TANÁCS végrehajtó bizottsága elnökhelyettesének cikkét olvastam a Népszavában a XXI. kerület áruellátásáról, sok részletében magunkra ismertem. A vásárló hiába keres gyakran nálunk is számos olyan árucikket, amelyet akármelyik üzletben könynyen megtalál a város belső kerületeiben, így az olcsó kekszet, édességben az úgynevezett darabárut, a pasztőrözött tejet, a mackóruhát és a guminadrágot. Újpest jelentékeny munkáskerület, éppúgy, mint Csepel. Ezért tartom hát szükségesnek, hogy — eredményeink mellett — szóvátegyem a mi áruellátásunkban mutatkozó hibákat, hiányokat is. Eredményként könyvelhetjük el, hogy az utóbbi időben nagy mértékben megjavult a kerület élelmiszerellátása. Minden fontos élelmiszer — a liszt, kenyér, zsír, cukor — korlátlan mennyiségben kapható. Az idén októberben például kétszer annyi zsír fogyott el, mint a múlt esztendő hasonló időszakában. Az árleszállítás óta lényegesen megnövekedett a ruházati cikkek forgalma is. Konfekcióüzleteinkben jelentős mennyiségű lódenkabátot, típusöltönyt, bőrkabátot, paplant, gyapjú- és flanelltakarót, cipőt adtak el. A Vas- és Edényboltban sok olyan áru kapható — például mosdótál, különböző zománcedények —, amelyekért néhány hónappal ezelőtt hiába jártak üzletről üzletre a dolgozók. Bolthálózatunkat azonban még tovább akarjuk fejleszteni. A Mártírok útján egy új, korszerű KÖZÉRT- üzletet létesítünk. Az Árpád-úton levő pékségünket pedig kétszeresére nagyobbítjuk és korszerűsítjük is. Öt boltban bevezettük az áruk házhozszállítását. Azokat a háziasszonyokat, akik házhoz kérték az árut, időnként felkeressük, hogy megtudjuk, elégedettek-e a kiszolgálással. A jó tapasztalatok nyomán mind több üzletben bevezetjük az áruk házhozszállítását. EREDMÉNYEINK MELLETT azonban beszélnünk kell azokról a fogyatékosságokról, hibákról is, amelyek akadályozzák, hogy zökkenőmentesen, hiánytalanul elégíthessük ki az újpesti fogyasztók igényeit. A legtöbb hiba a rossz áruelosztásból, a szervezetlenségből, az egyes áruk késedelmes kiszállításából adódik. Ezt bizonyítja a kerületi KÖZÉRT-üzletek dolgozóinak és a tanács társadalmi ellenőreinek néhány nappal ezelőtt megtartott ankétja. A 4804-es számú tejfiók vezetőnője elmondotta: vevői nem vásárolhatják meg a tejjel együtt napi vajszükségletüket, mert hiába kér több vajat , nem küldenek. Ugyanakkor a Templom utcában levő 4402-es számú KÖZÉRT vezetője elpanaszolta, hogy két nappal ezelőtt a szokásos vajmennyiségnek csak egyharmadát rendelte meg, mert az utóbbi napokban felgyülemlett a készlete. Az áruforgalmi osztály azonban »annyi van előirányozva« jelszóval nem vette figyelembe kívánságát. Nagyon sérelmezik a IV. kerület dolgozói, hogy — a bőséges konzervgyártás ellenére — sokszor nincs egyes boltokban savanyúság. Lélektelen árukezelésre és meggondolatlan áruelosztásra vall, hogy az egyik boltba kiküldtek 53 hordó — 240,kilogramm — olyan csatornádót, amelyért már csak tizennégynapos szavatosságot vállalt a konzervgyár. Gyakori a fogyasztóközönség panasza amiatt is, hogy egyes üzletekbe későn érkezik az áru. Két nappal ezelőtt például a Nádor utca 1. szám alatti tejfiákban időztem vagy félóra hosszat. A vevők egymásnak adták a kilincset és péksüteményt kerestek — de hiába. Sokszor csak tíz óra felé szállítják a pékárut az üzleteknek. A késedelmes áruszállítás legkirívóbb példája volt azonban, hogy a Télapó napja előestéjén a IV. kerület összes boltjai csak délután kaptak árut. JOGOS PANASZ hangzik el amiatt is, hogy a bolyhos anyagból készült igen kedvelt »Jackie« gyermekruhákat sokszor hiába keresik a vásárlók. Ugyanakkor az ebből az anyagból készült férfiingekkel tele vannak az üzletek és kirakatok. Sok borsot tör a fogyasztóközönség orra alá a II. számú Zöldség- és Gyümölcs Kiskereskedelmi Vállalat. Szalmával kevert, szemetes, sáros burgonyát küldenek eladásra. A 4421-es számú árudába nemrégen 540 kilogramm burgonya érkezett zsákokban. A zsákokat »színezték«, vagyis egészséges burgonyát raktak a tetejére, alulra viszont emberi fogyasztásra alkalmatlant. Jogosan sérelmezik a háziasszonyok azt is, hogy Jonathán-almaként kimérnek kevésbbé jó minőségű almát is. Ha az ilyen és ezekhez hasonló mulasztásokat szóvátesszük, mindig azzal érvelnek: »Éppen most szervezték át a vállalatot, így hát még gyermekcipőben jár.« Sajnos ezt az öreg »gyermekcipőt« — az elmúlt évek tapasztalatai igazolják — nehezen növi ki a Zöldség- és Gyümölcs Kiskereskedelmi Vállalat. Ennek pedig a fogyasztóközönség látja kárát. Sokszor egyes kereskedelmi szer-vek szűklátókörűsége akadályoz bennnüinket abban, hogy haladéktalanul kielégíthessük a dolgozók fokozott igényeit. Beszédes példa erre, hogy a Ruházati Bolt Központ azzal utasította el a 35-ös számú konfekciószaküzlet női télikabát megrendelését, hogy a 35-ös számú bolt már teljesítette tervét, az árut pedig azoknak az üzleteknek tartogatják, amelyek elmaradtak a tervteljesítésben. Ezzel az állásponttal semmiképpen sem serkentik jó munkára a bolt dolgozóit. Bürokratikus szűklátókörűségre vall a TÜKER álláspontja is. Mi már hónapokkal ezelőtt kijelöltük a megfelelő TÜKER-elárusítóhelyeket. Egy részük már működik is. A TÜKER azonban azzal az indokolással, hogy nincs rá »fedezete«, nem keríti és nem fedezi be a kijelölt, de még üresen álló területeket. Emiatt III-as körzetünkben a dolgozók csak másfél, kilométerre találnak TÜKER-fiókot. A LEGUTÓBBI ANKÉT és a k-ereskedelmi osztály dolgozóinak az üzletekben szerzett személyes tapasztalatai azt mutatják tehát, hogy tovább kell fokoznunk az ellenőrzést. Minél gyakrabban kell ankétokat szerveznünk, amelyeken a kerület háziasszonyaitól, az üzemek dolgozóitól, a társadalmi ellenőröktől, de a kereskedelmi alkalmazottaktól is közvetlenül tudhatjuk meg, hol szorít a cipő, milyen intézkedéseket kell tennünk, ha azt akarjuk, hogy zavartalanul kielégítsük a lakosság egyre növekvő szükségleteit Nagy Gáspár, a IV. ker. tanács kereskedelmi osztályának vezetője