Népszava, 1953. december (81. évfolyam, 281-306. sz.)

1953-12-03 / 283. szám

1953. DECEMBER 3, CSÜTÖRTÖK szletesebb ételeket,066 ellátást az üzemi konyhákon Amikor délben a világos, barátságos üzemi étkezőhelyiségben terített asztalhoz ülnek a Beloianniszgyár, a Vörös Csillag Traktorgyár, a Marhavágóhíd, a Keltex dolgozói — sokuknak eszébe jut a múlt. Újságpapírcsomagban vagy kis láboskában vitték magukkal az ételt, a gép mellett fogyasztották el olajos, piszkos kézzel, gyakran meg sem szakítva a munkájukat. A rendszertelen étkezéstől, a hideg ételtől jónéhányuk kapott gyomorbajt. Ma barátságos étkezők fehér asztala mellett már csak rossz emlékként gondolnak vissza minderre. Pártunk és kormányzatunk gondoskodásából a legtöbb üzemben már meleg ételt kapnak a dolgozók, a konyhák mellett tiszta, kellemes étkezőhelyiségeket létesítettek és egyre több vállalatnál vezetik be a felszolgálást, valamint az étlap szerinti étkezést. Sok konyhán kímélő ételeket is készítenek a gyengébb gyomrú dolgozók számára. Mindennek eredményeként az elmúlt években szinte ugrásszerűen emelkedett az üzemi étkezésben részt vevők száma. Kormányunk programmja értelmében államunk nagy összeget biztosít az üzemi étkezés színvonalának további fejlesztésére. Több gyárban épül új étkezőhelyiség és konyha. Az új büffékben, falatozókban pedig gyümölcsöt, tésztaféléket, hús- és csemegeárut is vásárolhatnak a dolgozók. Számos üzemben, köztük a Fehérnemű Gyárban, a Duna Cipőgyárban, az Épületszerelő Vállalatnál, a Tűzállóanyaggyárban javul az ételek minősége, változatosabb az étrend, figyelmesebb a felszolgálás. Mindez hatalmas fejlődés a Horthy-rendszerhez viszonyítva. Mi azonban nem elégedhetünk meg annyival, hogy egyszerűen jobban gondoskodunk a dolgozókról, mint a múltban. A kormányprogrammá célkitűzéseinek megfelelően úgy kell megszerveznünk az üzemi étkeztetést, hogy lépést tartsunk az egyre növekvő igényekkel, hogy minél táplálóbb, ízletesebb, meleg ételről, kényelmes, tiszta étkezőhelyiségről és figyelmes felszolgálásról gondoskodjunk minden munkás számára. A legtöbb üzemben azonban még távolról sem felel meg ezeknek a követelményeknek az étkezés. Különösen sokat panaszkodnak a dolgozók az ételek minőségére. Az RM Acélmű és Kovácsológyár üzemi konyháján gyakran zsírtalan az étel, egyhangú a koszt. A Gheorghiu-Dej Hajógyárban sokszor teljesen hideg, élvezhetetlen ebédet kapnak a munkások. A MÁVAG- ban és több más üzemben azért elégedetlenek a dolgozók, mert csak az étlapon van választék, a valóságban nincs semmi különbség a drágább »minőségi« és a normál étel között. Sőt előfordul, hogy ha sokan fizetnek elő a »minőségi« kosztra , rosszabb lesz, mint az olcsóbb étel. A közétkezésben tehát most az a legfontosabb feladat, hogy minden lehetőséget felhasználjunk az ételek minőségének javítására. Ennek egyik legfontosabb feltétele, hogy a rendelkezésünkre álló anyagi eszközökből olyan mértékben növeljük a konyhák teljesítőképességét, hogy lépést tartsanak az üzemi étkezésben részt vevők számának emelkedésével. Sok helyütt éppen az rontja az ételek minőségét, hogy a túlzsúfolt, elhanyagolt felszerelésű konyhán csak nehezen vagy egyáltalán nem tudják megtartani az egészségügyi, higiéniai szabályokat. A konyhák kibővítésével, korszerűsítésével, gépesítésével és megfelelő számú edény beszerzésével jelentősen javíthatjuk az étkezés színvonalát. Az eddiginél jóval nagyobb gonddal és lelkiismeretességgel kell megszerveznünk az üzemi étkezés nyersanyagellátását is. Sok még a hiba akereskedelmi szervek ilyenirányú munkájában. A zöldség- és főzelékfélék rendszertelen elosztására jellemző például, hogy a főidényben több konyhán kényszerültek a zöldáruk bősége ellenére is szárazfőzeléket készíteni, mert a MEZŐKER nem tartotta be a szállítási feltételeket. Hiba az is, hogy az élelmiszeripar nem veszi figyelembe az üzemi étkezés minőségi követelményeit. Számos panasz hangzott el például a különbözőhúskonzervek, kolbászféleségek miatt az üzemi konyhákon. Kiderült az is, hogy a lecsókonzervek túl erősek. Az élelmiszeripari üzemek mégsem figyeltek fel ezekre az észrevételekre. Hogy az élelmiszeripar nem törődik az üzemi konyhák szükségleteivel, azt mi sem mutatja jobban, mint hogy csak fél, esetleg egykilogrammos konzerveket gyárt. Nem is gondolnak arra, hogy ezzel nagyon megnehezítik a konyhák munkáját. Nagy mértékben függ az üzemi konyhák munkája, az ételek minősége attól is, mennyire viselik szívükön a konyhák szakácsai, alkalmazottai a dolgozók ellátásának az ügyét. Ha a szakács gondot fordít az ételek megfelelő elkészítésére, ízesítésére — miként ezt például a Fehérneműgyár konyháján tapasztaltuk — az rögtön megmutatkozik az ételek minőségében. Lapunk más helyén beszámolunk arról is, milyen sokat tehet az élelmes, ügyes beszerző, aki nem veszi át a rossz minőségű árut, hanem utánajár és nem nyugszik addig, míg megfelelő hozzávalót nem szerez az ételhez. Fontos, hogy a szakácsok törődjenek a tálalással is. Most még igen gyakori, hogy az első étkezőknek adják az étel színe-javát és a későbbieknek csak az alja marad. Éppen, mert ilyen sok múlik a szakácsok lelkiismeretességén, gondosságán, rendkívül fontos, hogy a felsőbb szervek — az Üzemélelmezési Igazgatóság és a belkereskedelmi minisztérium — törődjenek a konyhák dolgozói szakmai továbbképzésével. Az egységes főzés módszereinek kidolgozása alapos segítséget nyújthat a kevésbbé képzett szakácsoknak. Az üzemi étkezés megjavítása nem utolsó sorban azon múlik, hogy az üzemek vezetői és az üzemi bizottságok rendszeresen ellenőrzik-e a konyhák munkáját. Különösen olyan üzemekben tapasztalható ebben a tekintetben nemtörődömség, amelyek saját kezelésben volt konyháját átvette a Közétkeztetési Vállalat. Az üzemek igazgatói, az üzemi bizottságok ilyenkor valósággal megkönnyebbülnek, úgy gondolják, hogy a konyhák átadásával megszabadultak minden felelősségtől és a továbbiakban nem is kell törődniük az étkezéssel. Pedig, ha a konyha vezetői és alkalmazottai érzik, hogy figyelemmel kísérik munkájukat , növekszik felelősségérzetük és megszilárdul a kapcsolatuk is az üzemmel. Jobban törődnek a dolgozók véleményével, figyelembe veszik a panaszkönyvbe írt észrevételeiket, igyekeznek kívánságaikat teljesíteni. Ennek a kapcsolatnak megteremtésében igen sokat tehetnek az üzemi bizottságok és a munkásellátási bizottságok. Az ő feladatuk, hogy megszervezzék az üzemi konyha társadalmi ellenőrzését és gondoskodjanak arról, hogy meghallgassák a dolgozók véleményét, jogos kívánságait. Ha a társadalmi ellenőrök figyelme kiterjed az üzemi konyha egész munkájára, tehát a nyersanyagfelhasználásra és a tálalásra is, nagy segítséget nyújthatnak, hogy megjavuljon a dolgozók ellátása. A mindennapos érintkezés, ellenőrzés közben lehetőségük nyílik arra is, hogy felvilágosító szóval lelkes, odaadó munkára serkentsék a konyha dolgozóit. Az üzemi étkezés szüntelen javítása a kormányprogramm megvalósításának fontos része. Harcoljon tehát a konyhák minden dolgozója az üzem vezetőinek és szakszervezeti aktivistáinak a segítségével, a magasabb színvonalú, kulturált üzemi étkezés megteremtéséért. Magyar művészek hangversenye Moszkvában Moszkva, december 2. (TASZSZ) November 30-án a Szovjetunió kulturális ügyei minisztériumának meghívására a Magyar Népköztársaságból művészcsoport érkezett Moszkvába. A csoport tagjai: Kadosa Pál zeneszerző, Székely Mihály operaénekes, Csinády Dóra és Fülöp Viktor szólótáncosok, Hajdú István zongoraművész és a Tátrai-vonósnégyes tagjai. A pályaudvaron a kulturális ügyek minisztériuménak felelős munkatársai, a főváros zenei társadalmának képviselői és a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövetségének tagjai fogadták a vendégeket. A magyar művészek hangversenyt adnak Moszkvában és a Szovjetunió több más városában. December 1-én a Csajkovszkijhangversenyteremben került sor a magyar vendégművészek bemutatkozására. A hangversenyen a Tátrai-vonósnégyes, Székely Mihály, Csinády Dóra, Fülöp Viktor és Hajdú István lépett fel Haydn, Mozart, Chopin, Verdi, Kodály Zoltán, Szabó Ferenc és mások műveivel. A kétezer főnyi hallgatóság melegen köszöntötte a magyar művészeket. 3 Őrjárat az üzemi éttermekben Az RM szakszervezeti bizottsága közvéleménykutatást rendezett az üzemi élelmezéssel kapcsolatban. Sok jogos panaszt és helyes javaslatot juttattak el hozzájuk a dolgozók. Többen aláírták a következő észrevételt: »Legyen változatosabb és tartalmasabb az ebéd. Vigyázzanak a tarhonyás ételekre. Ne legyen mindig kozmás!« Nyári Ferenc meg úgy érzi: »Azért csökken állandóan az előfizetők száma, mert az utóbbi időben egyre inkább romlik az ebéd minősége. Előfordul az is, hogy kevesebb adagot hoznak vagy elfelejtik kiadni a savanyúságot. Több mint félezer közvéleménykutatólapon mondják el a dolgozók véleményüket. Jobb minőségű ételt kérnek és gondos, gyors kiszolgálást. A szakszervezeti bizottság értekezletet tartott, amelyen megbeszélték az észrevételeket. Jelen volt a csepeli Közélelmezési Vállalat, az RM munkásellátási osztályának küldötte és a központi konyha vezetője. Sok szó esett a nyersanyagok minőségéről, különösen a nagyvásárcsarnoki zöldségelosztóról, amely nagyon silány minőségű árut szállít. Hasznos volt a megbeszélés, több jó javaslat hangzott el. Virizlai elvtárs, a kohászati szb elnöke azt tanácsolta: gondoskodjanak a szakácsok továbbképzéséről és rendezzenek próbafőzéseket. Helytelen volt azonban, hogy általában csak a külső hibákról beszéltek és hallgattak saját mulasztásaikról. Sokkal nagyobb eredménnyel járhatott volna az értekezlet, ha több munkásnőt is meghívnak és azután megfogadják tanácsaikat. A kezdeményezés mindenesetre mutatja, hogy az szb törődik a munkások észrevételeivel, javaslataival. Ez azonban még korántsem elegendő. Sokkal következetesebben kell harcolniok a jobb ellátásért! Ne hányjanak szemet a konyha mulasztásai fölött sem. Gondoskodjanak arról, hogy igényesebben, tisztábban készítsék elő az ételt, ízletesebben főzzenek, mert elsősorban a konyha lelkiismeretességétől, odaadó munkájától függ az ebéd minősége. Kezdeményezéssel — sok minden megoldható Az üzemi konyha miatt hosszú hónapokig heves viták folytak a Táncsics Bőrgyárban és a szomszédos Duna Cipőgyárban, amelynek dolgozói ugyancsak a bőrgyár konyhájáról étkeznek. Jogosan elégedetlenkedtek, mert rossz minőségű, sokszor ehetetlen volt az étel. A két üzem vezetői mindig azzal hárították el a panaszokat, hogy az étkeztetés javítása megoldhatatlan új konyha építése nélkül. Várni kell tehát, míg a felsőbb szervek engedélyt és pénzt adnak az építkezésre. Ez a bizonytalan és távoli lehetőség természetesen egyáltalán nem nyugtatta meg a munkásokat. Annál kellemesebb meglepetés most nekik, hogy néhány hete megjavult az étel minősége. Pedig ugyanazon a konyhán, ugyanabból a nyersanyagból készül. Új szakács került ugyanis az üzembe, aki több szívvel és igyekezettel főz, mint az elődje. Mindkét üzem vezetői rendezhetnének még más »megoldhatatlannak« vélt problémát is. A Táncsics Bőrgyár étkezőjét például barátságosabbá tehetnék, ha idejében gondoskodnának fűtéséről. És a Duna Cipőgyár dolgozói is táplálóbb ételhez jutnának, ha szállítás közben nem lötyögtetnék ki az étel színejavát a rázós kiskocsin. Látszat és valóság a MÁVAG-dolgozók étkezésében Látszatra semmi hiba nincs a MÁVAG-ban az étkezés körül. A Kőbányai Közétkeztetési Vállalat kezelésében levő konyháján étlap szerint főznek. A dolgozóik háromféle étrend között választhatnak: három forintért két tál ételt, 3,80-ért minőségi kosztot kaphatnak és a gyengébb gyomrúak számára kímélő ételeket is készítenek. A sokféle lehetőség azonban csak papíron van meg. Mit sem ér az étlap szerinti főzés, ha sohasem kapható az az étel, amelyet előzően feltüntettek az étlapon. Nagyon bosszantó az is, hogy a drágább »minőségi étrend« gyakran ugyanaz, sőt nem egy esetben gyengébb, mint a rendes koszt. Az adagok pedig általában olyan kicsinyek, hogy a dolgozók bizony éhesen kelnek fel az asztaltól. Mindezt már nem egyszer panaszolták, szóban, írásban, de semmi sem változott. Ott jártunkkor a Közétkeztetési Vállalat embere éppen fényképezte a Mozdonygyár étkezőhelyiségét. Valóban szép az elénk táruló kép: terített asztalok, virág az üvegvázában, fehérkabátos pincérek. A fényképezésre azonban olyan időpontot választottak, amikor nem volt ott egyetlen munkás sem. Talán azért, mert nem akarták, hogy bosszús arcok kerüljenek a képre? Készül az ebéd a Láng Gépgyár jól felszerelt konyháján Jobb minőségű ételt, gondos és gyors felszolgálást kérnek az RM dolgozói Egy jó beszerző Vidákovics Antal három hónapja konyhai beszerző az Épületszerelő Vállalatnál. Már sok dicséretet kapott, mert amióta ott van, lényegesen javult az ebéd minősége. Mindig a legjobb árut igyekszik beszerezni Gyakran már nyitás előtt ott van a csarnoknál, hogy elsőnek vásárolhasson. A Rákóczi téri csarnok Illas zöldségelosztójával van szerződésük, de ha itt nem kapja meg a kívánt árut, addig megy, míg meg nem szerzi azt. Nem fordulhat elő, hogy ne biztosítsa, andre a konyhának szüksége van. Gondol azonban a holnapra is. Állandóan tartalékol legalább egy hétre elegendő nyersanyagot, így nem éri meglepetés, ha egyik vagy másik cikk beszerzése pillanatnyi nehézségekbe ütközik. Most is telt az éléstár. Van ott lecsó, több mint két mázsa vöröshagyma, egyszóval minden, ami a főzéshez kell. A lelkiismeretes beszerző sokat segíthet a szakácsoknak, hogy ízletei is változatos ebédet készíthessenek, különösen, ha megvan a kellő szakadása is. SZOVJET BALETT-TÁNCOSOK ÉRKEZTEK BUDAPESTRE Szerda délelőtt Budapestre érkezett Irina Tyihorlikrova Sztálin-díjas balett-táncosnő, az OSZSZSZK érdemes művésze és Leonid Zsdanov balett-táncos. A szovjet balettművészeket a ferihegyi repülőtéren a Kultúrkapcsolatok Intézete, a Magyar-Szovjet Társaság és az Állami Operaház képviselői fogadták. A szovjet balettművészek itt-tartózkodásuk során a »Bahcsiszeráji szökőkút« és a »Hattyúk tava« előadásain lépnek fel. Lengyel matematikusok Budapesten A magyar-lengyel kulturális egyezmény keretében az elmúlt napokban Budapestre érkezett Marek Fisz, a varsói egyetem matematikai tanszékének tanára, Edward Marczewski docens és Marek Sokolowski adjunktus matematikus. Ufcpsiai Atf. A társadalmi ellenőrzés segít az ételek minőségének megjavításában Sok jogos panasz hangzott el az Egyesült Gyógyszer- és Tápszerárugyár üzemi konyhájára. A Kőbányai Üzemélelmezési Vállalat kirendeltsége sok esetben adott ehetetlen ételt. Az üb emiatt szervezte meg áprilisban az üzemi konyha társadalmi ellenőrzését. A kezdeményezés eredménnyel járt. Az étkezőt rendesebben takarítják és most már tiszta, terített asztalok várják a dolgozókat. A társadalmi ellenőrök tálalás előtt megkóstolják az ételt, hogy élvezhető-e. Ügyelnek arra is, hogy kielégítőek legyenek az adagok. Az ebéd minőségével azonban még mindig bajok vannak. Ezt legtöbbször már csak a kóstolásnál veszik észre, mint a minap például, amikor híg és savanyú volt a paradicsomleves. Ugyancsak nemrégen fordult elő, hogy a konyhaszemélyzet kevésnek találta a tejberizst és utólag vízzel szaporította. Mindezt megelőzhetnék, ha szigorúbban ellenőriznék a nyersanyag felhasználását. Ha megnézik a paradicsomlevest és a tejberizst főzés előtt, azonnal látták volna, hogy nincs benne a kellő mennyiségű hozzávaló. Elengedhetetlen tehát, hogy ne csak kóstolásból álljon a társadalmi ellenőrzés, hanem figyelmük arra is terjedjen ki, hogy az előírt mennyiségű hozzávalót megfelelően felhasználják. Ahol lelkiismeretes a szakács , ott ízletes az étel Háromszorosára gyarapodott az étkezők száma a Fehérnemű gyárban. Mindenki megelégedéssel beszél az élelmezésről. A szakácsok nem a saját kényelmüket, hanem a dolgozók kívánságainak a kielégítését tekintik a legfontosabbnak. Szijártó Gyuláné főszakács sok nehézséggel küzd, mert gyakran kap minőségileg kifogásolható árut. Mégis ízletes eledelt főz. A hibás nyersanyagot ugyanis még sokkal gondosabban tisztíttatja és készítteti elő. Ügyesen és szakszerűen fűszerezi az ételt, hogy így is javítsa a minőséget. Nem akar egyhangúan főzni. Nemrégiben például kétszer kaptak káposztát a bevásárlók. Egyszer töltött káposztát készítettek belőle, másik alkalommal pedig rántotthús mellé adták párokton. Több ezer kötvénytulajdonos vette már Lei nyereményét Az I. Békekölcsön ötödik sorsolásán 18 ötvenezer forintos nagynyereményt sorsoltak ki. Tíz nyertes már a nyereménykifizetések első két napján felvette az ötvenezer forintos nyereményét, ötvenezer forintot nyert a többi között Molnár Lajos pécsi villanyszerelő, Lécfalvi László, az Ózdi Kohászati Művek finomhengerdéjének technikusa, Serényi Vilmos, az Ózdi Villamos Forgógéptervező Iroda mérnöke, Szenes Iván, a Vidám Színpad dramaturgja, Ducánszky István, az újpesti Táncsics Bőrgyár dolgozója. Győr megyében két nap alatt 556.955 forintot fizettek ki a nyerőknek. Kovács Károlyné hetvenéves győri asszony kötvényét tízezer forinttal húzták ki. A debreceni főpostán egyszerre öt pénztár fizette ki a nyereményeket. Az OTP debreceni fiókjait csaknem félezer nyerő kereste fel. Az Országos Takarékpénztár salgótarjáni fiókjánál fél nap alatt 238 nyerő kötvényére 61.085 forintot fizettek ki. Ipari munkások is segítik a téli gépjavításokat a gépállomásokon A Járműfejlesztési Intézet a Csepel Autógyárral és a Vörös Csillag Traktorgyárral közösen három munkabrigádot indított útnak, amelyek a gépállomásokon a nagyjavításoknál nyújtanak segítséget. Szerszámokat, pótalkatrészeket, tartalékmotorokat vittek magukkal és bemutatják, hogy a megrongálódott traktorokat, motorokat hogyan kell szakszerűen kijavítani. A munkabrigádok összegyűjtik a gépállomások traktorosainak javaslatait is, hogy azokat visszatértük után az autó- és traktorgyártásban hasznosíthassák.