Népszava, 1954. január (82. évfolyam, 1-26. sz.)

1954-01-08 / 6. szám

NÉPSZAVA Jobb felvilágosító munkával segíthetik a textilgyárak üzemi bizottságai a kiviteli terv teljesítését A »Hungarotex« nádortéri irodái­ban a textiláruk száz- és százezer méterei, a ruházati cikkek tízezrei cserélnek gazdát ezekben a napok­ban — egyelőre csak papíron. Kül­földi kereskedők, megbízottak írják alá a vásárlási szerződéseket. S az aláírók száma, állampolgársága jelzi, milyen sokat fejlődött textilkivite­lünk! Néhány év alatt harmincról százhúszra nőtt a tőlünk vásárló ál­lamok száma. De ennél is nagyobb arányban növekedett az eladott áru mennyisége. A Goldberger Kiké­szítő Gyár készítményeiből például néhányszázezer helyett havonta több millió méter fehérneműkelmét, ruha­anyagot szállítunk külföldre. A Fe­hérneműgyárból ötszáz százalékkal több férfi- és gyermekinget exportá­­lnnk, mint három évvel ezelőtt. A Minőségi Nőiruhaüzem néhány száz­ról több tízezerre növelte a kivitelre termelt áru mennyiségét. Egyre kifogástalanabb minőségű textília hagyja el hazánkat. A Fe­hérneműgyár és a Minőségi Nőiruha­üzem szállítmányaira például évek óta semmi panasz nem érkezett. Ha­sonló sikere van számos más üze­münk árucikkeinek is. Minden előre­haladás és szép eredmény mellett azonban a szállítási határidőkkel már nem állunk ilyen jól. Sok esetben csak közvetlenül a szállítás előtt de­rül ki, hogy a megrendelt mennyi­ség egy része hiányzik, vagy a rossz kikészítés miatt tönkrement. A pót­gyártás pedig eltolja a határidőket. Jó felvilágosító munka helyett elcsépelt jelmondatok E hibákról sokat beszélnek egy­más között textilüzemeink műszaki vezetői, a könnyűipari és külkeres­kedelmi minisztérium munkatársai. De a textilgyárak munkásai alig, vagy igen kevéssé ismerik export­terveink teljesítésének izgalmas, ta­nulságos körülményeit. A felvilágo­sítás, amelyet az üzemi bizottságok, bizalmiak többsége folytat a kiviteli tervek érdekében, tartalmatlan és egysíkú. Nem több, mint néhány el­csépelt jelmondat: »Az exporttervek teljesítése hazafias kötelesség« — vagy »Az export devizát jelent nép­gazdaságunknak« stb. Bár ezek a jelmondatok igazat szólnak, mégsem elegendőek, hogy gondosabb, lelki­­ismeretesebb munkára serkentsenek. Hiányzik belőlük az eleven élet, az üzem sajátos termelési feladatainak tudatosítása. Ennek pedig legfőbb oka, hogy üzemi bizottságaink nem ismerik a saját üzemükben gyártott áru útját, az exporttermelés problé­máit. A Fehérneműgyár például a HPS-től, a Pápai Textiltől, a Kis­tereitől kapja a méterárut, amelyből férfi- és gyermekingeket készít ki­vitelre. De a Fehérneműgyárnak ne­hézséget okoz, hogy csak egy példát említsünk: a cérnapuplinban sok az olaj- és egyéb folt. Éppen ezért a nyersanyaggyártó üzemek versenyé­nek középpontjába kellene állítani a hiba megszüntetését. S erről kellene beszélniük a szakszervezeti aktivis­táknak, amikor szervezik, ellenőr­zik a munkaversenyt. Meg jobb terméket, újfajta árukat Vagy itt van a Minőségi Nőiruha­üzem esete. Szinte minden gyapjú­gyárunktól kap méterárut, kizárólag elsőosztályút. Mégsem tudja mindig időben teljesíteni megrendeléseit, mert a leszállított anyagok egy ré­széből nem lehet kifogástalan ruhát varrni. Ugyanis az elsőosztályú árukban is van bizonyos »megenge­dett hiba«, s ha az ilyen hiba a sza­básnál rossz helyre kerül, használ­hatatlan a ruha. Nem egy­éb úgy véli: ezen nem lehet változtatni. A Hazai Fésűsfonógyár üzemi bizott­sága mégis talált megoldást. Miután értesült erről a hiányosságról, úgy irányítja a szövők exportversenyét, hogy a »megengedett hibákat« is csökkentsék, vagyis az első osztályon belül tovább javítsák a minőséget. Kár, hogy ez a nagyszerű kezdemé­nyezés még nem terjedt el eléggé többi textilüzemünkben. De az üzemi bizottságok mással is segíthetik exportunkat. Tudott do­log, hogy textilgyáraink vezetői és munkásai általában idegenkednek az újfajta áruk gyártásától. Pedig az ízlés állandóan alakul, fejlődik. Népünk növekvő igényei mellett ki­vitelünk szélesítése érdekében is egyre több új árucikk gyártására van szükség. Az idegenkedés oka: a munkás kezdeti időben — mivel nincs még gyakorlata — átmenetileg kevesebbet keres, nem találja meg számítását. A műszaki vezetők pedig attól tartanak, hogy nem teljesítik a tervet. A szakszervezeti aktivisták sokat segíthetnek itt is, ha megma­gyarázzák, hogy mintagyűjtemé­nyünk gyarapodása, exportrendelé­seink növekedése szoros összhang­ban van életszínvonalunk emelkedé­sével. A textiliparban ezt igazán nem nehéz megértetni, hiszen — kevés kivételtől eltekintve — a tex­tilgyártáshoz szükséges nyersanyag­tól a segédanyagig mindent külföld­ről hozunk be, ami azt jelenti: ha több készárut szállítunk ki, akkor több nyers- és segédanyagot hozha­tunk be és ezáltal fokozottabban elé­gíthetjük ki dolgozóink ruházati igé­nyeit. De harcoljon a szakszervezet azért is, hogy — a ruházati iparhoz hasonlóan — a textilipari bérezés­nél is jobban vegyék tekintetbe, ha új cikk gyártására térnek át. „Kibővített“ termelési értekezletek Az üzemi bizottságok azzal is hoz­zájárulhatnak az exporttervek telje­sítéséhez, ha a termelési értekezle­tekre, ankétokra meghívják a kül­kereskedelem és az együttműködő gyárak munkatársait. Néhány hónap­pal ezelőtt a Kistextben rendeztek is ilyen közös megbeszélést. Igen kevés munkást hívtak meg azon­ban és még kevesebbet a szakszer­vezeti aktivisták közül. A műsza­kiak így jóformán csak egymás kö­zött vitatkoztak. S az egyébként tar­talmas ankét tapasztalatait ilyenfor­mán az üb nem tudta megfelelően hasznosítani, nevelőmunkájában nem használta fel a külkereskedelem képviselőinek észrevételeit. Textiliparunk növekvő kivitelét sokféle módon segíthetik az üzemi bizottságok, ha állandóan tájékozód­nak a saját és az együttműködő üzemek műszaki vezetőitől, vala­mint a külkereskedelem dolgozóitól. Frissítsék fel a tőlük kapott értesü­lésekkel a felvilágosító munkát. Szervezzék fáradhatatlanul a mun­kaversenyt, serkentsék a leglénye­gesebb feladatokra a fonókat, sző­röket, kikészítőket. (i. e.) A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Szállítsunk ép téglát építkezéseinknek Mintegy két évvel ezelőtt felke­restem egy építkezést. Elnéztem, hogy az építőmunkások mennyit bosszankodtak, mert sok törött téglát kaptak. Igazat adtam ne­kik és megállapítottam, hogy mi, téglagyári dolgozók is felelősek va­gyunk a törött téglákért. Nem jól rakjuk az árut a vagonokba, így sokszor a tégla 20—25 százaléka is törötten érkezik rendeltetési helyére. Sokat gondolkoztam dolgozótár­saimmal arról, hogyan rakhatnánk észszerűbben a téglát. És rá is buk­kantunk a megoldásra. A múlt év ele­jén azután üzemünk, az Újlaki Tégla­gyár egy kezdeményezést indított azzal a céllal, hogy minden tégla ép állapotban érkezzék rendeltetési he­lyére. A Népszava is foglalkozott vele. A sajtó felhívására tizenkét téglagyár dolgozói jelentkeztek, hogy csatlakoznak kezdeményezé­sünkhöz. A Vas megyei Téglagyári Egyesülés még tapasztalatcserére is elküldte egyik dolgozóját. Több más téglagyár, de különösen a budapes­tiek, azóta már közölték is, hogy a gyárunk kezdeményezte rakodási módszerek átvétele óta lényegesen csökkent a törés. Hasonló levele­ket kaptunk különböző építőipari vállalatoktól is. A kezdeményezéshez csatlakozott téglagyárak tíz százalék alá szorították a törési százalékot. Hazánk legtöbb nagy téglagyára — így a békéscsabai, lőrinci, soproni, valamint Baranya, Csongrád, Győr, Hajdú, Komárom, Pest, Somogy, Tol­na, Veszprém és Zala vármegyék tég­lagyári egyesüléseinek téglagyárai még nem csatlakoztak a nagyjelentő­ségű kezdeményezéshez. A Vasme­gyei Téglagyár dolgozói azonban megtanulták, hogy helyes rakodás­sal a felére csökkenthetik a törési arányt. Jó volna, ha az ország vala­mennyi téglagyárának dolgozói csat­lakoznának kezdeményezésünkhöz. Ily módon több téglát adnánk az építkezésekhez. Pogács József kétszeres sztahanovista, Újlaki Téglagyár vezetőinket, nagyon­ sürgős a pótlás, mert különben rövidesen nem vé­gezhetünk jó munkát. A figyelmezte­tés nem használt. Már több mint két hónapja nincs acéllemez a raktár­ban. Mi, korongosok reméljük, hogy a minisztérium illetékes szervei job­ban felfigyelnek üzemünk hiányaira és gyorsan gondoskodnak a mun­kánkhoz elengedhetetlen szerszá­mokról. Sürgős segítségre van szük­ségünk, máskülönben nem tudunk kifogástalan árut gyártani. Diszkes Pál korongos, Budapesti Porcelángyár Üdülési felelősünkről Rendszeresen olvasok újságot. Látom, hogy a sajtó naponta népsze­rűsíti a jó műszaki vezetőket, szak­­szervezeti aktivistákat. Az üdülési felelősök munkájáról azonban kevés szó esik. Ezért elhatároztam, hogy írok néhány sort üdülési felelősünk­ről, Raskó elvtársnőről. Az elvtársnő azok közé a szakszervezeti aktivisták közé tartozik, akik szívvel-lélekkel végzik társadalmi munkájukat és bármilyen feladattal bízzák meg őket, határidőre teljesítik. A leg­utóbbi üd-ülésen például határozatot hoztunk a téli üdülés népszerűsíté­sére. Raskó elvtársnő azonnal mun­kához is látott és egy-két napon be­lül üzemünk minden részlegében szemléltető faliújságrajzok hívták fel a dolgozók figyelmét a téli üdü­lés szépségeire. Most, hogy a tt-felelős teendői is az üb-elnökre hárulnak, nagy segít­ség nekem az üdülési felelős jó munkája. Raskó elvtársnő pontosan betartja az üdülési ütemtervet. Nem sajnálja a fáradságot, ha arról van szó, hogy összeegyeztesse a különböző munkahelyen dolgozó házastársak üdülésének az idejét és helyét. Lelki­­ismeretes törődésének eredménye­ként ez év elején is két házaspár és egy nászutaspár ment együtt hazánk gyönyörű vidékeire üdülni. A múlt hónapban a textiles szak­­szervezetben értékelték az üdülési felelősök 1953. évi munkáját. Raskó elvtársnő lett az első az összes tex­tilüzemek üdülési felelősei között és egy hatszemélyes herendi mokkás­­készletet kapott jutalmul. Az elisme­rés nem tette elbizakodottá, azóta még jobban dolgozik. Tóth Lajos ab-elnök, Férfiruhagyár Jobb szerszámellátást kérünk dolgozótársammal végzem ezt a szép munkát minden gépi berende­zés nélkül. Kezünk munkájával ké­szülnek a hófehér egészségügyi áruk, laboratóriumi dobozok, vala­mint a szappan- és kendőtartók, dísztárgyak. A hazai szükséglet ki­elégítése mellett rengeteg árut szál­lítunk külföldre is. A Budapesti Porcelángyár készítményeinek jó híre van sok országban és cikkein­kért értékes nyersanyagot kapunk cserébe külföldről. Ezért nagyon fontos, hogy a minőségi követelmé­nyeknek megfelelően végezzük mun­kánkat. Ehhez elsősorban jó szer­számra van szükségünk. De ebben bizony sok hiányt szenvedünk Pót­­anyagokkal nem tudjuk az eredetit helyettesíteni. Áruinkkal kímélete­sen, óvatosan kell bánni. Munkánk legfontosabb kellékei: a jó puha, nagy tengeri szivacs és a különböző speciális külföldi acéllemezek. Saj­nos, beszerzésük sok nehézséggel jár. Ez azonban nem lehet ok arra, hogy egyáltalán ne kapjunk. Már néhány hónappal ezelőtt is az volt a helyzet, hogy két-három kisebb szivacs öszevarrásával ké­szítettünk egy nagyobbat. De még így is nehezen ment a munka. Most meg acéllemez nincs elegendő. Hó­napokkal ezelőtt a Gránit Csiszoló­koronggyárnak volt szüksége ilyen acéllemezekre. Üzemünk kisegítette őket. Akkor rögtön figyelmeztettük Korongos vagyok a Budapesti Porcelángyárban. Csaknem hatvan Új nagy filmsiker a Kiskrajcár színes, magyar játékfilm Kisérő műsora a PÉNTEK 113 című kacagtató fi­lm vígjá­ték URÁNIA prol. SZIKRA prol. DÓZSA prol. SZABADSÁG prol. TÁNCSICS (Csepel) prol. ALKOTMÁNY prol. 2 1954. JANUÁR, 8. PONTOS SZÓ­B ÁT­ESSZÜK Szocialista házkezelőség — vagy háziúr? Reggel hatkor 7—8 fok a szobában a hőmérséklet. Dél felé már megkö­zelíti a 10 fokot. Délután, ha min­den jól megy, felkúszik a hőmérő higanya 15—16 fokra is, de éppen csak rövid időre és máris elindul lefelé. Estére azután megint vala­hol a tíz fok körül állapodik meg. Fogvacogva ébrednek és este di­deregve bújnak az ágyba hetek óta a XI. kerületi KIK jóvoltából a Lágymányosi­ út 15. számú hateme­letes bérház lakói, akik között sok a gyerek, az öreg és a beteg is. Pe­dig van szén bőven. A hiba ott van, hogy a XI. kerületi KIK vezetői — a sorozatos bejelentések ellenére — sem szervezik meg jól a fűtést és egyáltalában nem törődnek azzal, hogy a lakások hőmérséklete elérje a kormányrendeletben előírt 18 fo­kot. A XI. kerületi KIK vezetői — úgy látszik — háziúrnak kép­zelik magukat. Olyan háziúrnak, aki a régi világban vastag arany­láncot hordott a mellényén és akit messziről megsüvegeltek a la­kók. Aki csak azzal törődött, hogy minden hónapban pontosan meg­kapja a házbért, de a füle botját sem mozgatta, ha a szerencsétlen lakó panaszkodni merészelt. Igaz, túlzás lenne azt állítani, hogy a XI. kerületi KIK sem moz­gatja meg a füle botját, amikor a lakók törvényes jogaikra hivatkozva kérnek és követelnek. Megmozgatja , csak éppen rendesen fűteni nem hajlandó. Bizonyára azt gondolják a KIK-nél, úgyis kimelegednek a lakók, mire felérnek az ötödik vagy hatodik emeletre. Mert a lift sem működik már második hónapja a Lágymányosi­ út 15-ben. A KIK-et általában sokan és sok­szor kritizálják. Ez azonban nem so­kat javított eddig a KIK munkáján. Egyes bürokraták megfeledkeznek arról, hogy fontos feladatokat kellene teljesíteniük a nép jóléte ér­dekében. A KIK-nek nem az a fel­adata, hogy állandó témaként szere­peljen a Vidám Színpadon és a Lu­das Matyi hasábjain. A KIK-nek az a feladata, hogy becsületesen, lelki­ismeretesen, a törvényes­­ előírások betartásával lássa el a maga munká­ját, ugyanúgy, mint a népi demokra­tikus államunk más intézményei. A XI. kerületi KIK vezetői tehát ezek­nek a példáját kövessék, nem pedig a volt tőkés háziurakét. Ha pedig akadnak még a házkezelőségekben olyanok, akiken nem fog a kritika , azokat a tanácsok a legerélyeseb­ben vonják felelősségre. (ádám) A Szovjetunió legnagyobb áruháza Gyönyörű újévi ajándékot kaptak a moszkvaiak. A Vörös-téren ismét megnyílt a korszerűen átépített Állami Nagyáruház, a Szovjetunió leg­nagyobb és legszebb áruháza. Méreteire jellemző, hogy az áruház eladói egy óra alatt 20.000 vásárlót szolgálhatnak ki. A közszükségleti cikkek leg­változatosabb tömege áll a vevők rendelkezésére. Egy pár új cipő az új évre Hűtőszekrényeket, villamos mosógépeket vásárolnak a vevők az áruház háztartási gép­osztályán

Next