Népszava, 1954. január (82. évfolyam, 1-26. sz.)

1954-01-15 / 12. szám

NÉPSZAVA ___SZÓ­VÁ TESSZÜK Miért nem bővítheti gyártelepét a Felvonógyár A Magyar Felvonógyár udvarán hatalmas, hóval lepett dombok ma­gasodnak. A hó alatt pedig milliós értéket, alkatrészeket, kész felvonó­kat már a rozsda, mert raktározá­sukra nincs hely az üzemben. De más bajokat is okoz a helyszűke. A kicsinek bizonyult öltöző bővítésére kiürítettek egy raktárhelyiséget. Az ott tárolt anyagokat és alkatrésze­ket lehordták a pincébe. Ez a költö­zés azonban csaknem harmincezer forintba került. A pincébe szállított anyagokat pedig rozsdakár fenyegeti. Ugyanakkor azonban az öltözőhelyi­ségek fűtésének problémáját sem tudjuk megoldani. A kisméretű ka­zán ugyanis képtelen a műhelyek­nek és öltözőknek elég meleget szol­gáltatni. Nagyobb kazán kellene. De beszerelésére szintén nincs hely. Csak egy módon segíthetnénk a nehézségeken. Mindenki tudja az üzemben, hogy telephelyünk mel­lett majdnem egy év óta üresen áll egy gyárépület, a Fúrógépgyár volt helyisége. Ez a helyiség kihúzna bennünket a csávából, volna hely raktárnak, öltözőbővítésre és így to­vább. A vállalat vezetősége sokszor kérte is már az épület kiutalását a kohó- és gépipari minisztérium gép­ipari igazgatóságától, de ígéretnél többet nem kapott. Egyszer már kö­zölték ugyan velünk, hogy foglaljuk el a telepet, hiszen a helyiség úgyis a miénk lesz. Ám másnap vissza­vonták az ígéretet, mert — miként kiderült — a helyiséget már kiutal­ták egy másik üzemnek, a Csiszoló­gépgyárnak. Mi erre közöltük, hogy a Béke­tér 3. szám alatt volna a Csiszoló­gépgyárnak egy megfelelőbb helyi­ség, amelyet ők is szívesebben fo­gadnának. A gépipari igazgatóság ekkor arra hivatkozott, hogy ez a he­lyiség az Újpesti Rádiószekrény­­gyáré. Még egyszer megnéztük a Béke-tér 3. szám alatti helyiséget. Úgyszólván teljesen üresen állt, mindössze mintegy húsz rádiószek­rény árválkodott az egyik sarokban. Ismét elmentünk a minisztériumba, de határozott válasz helyett újból csak ígéreteket kaptunk. Közben a Csiszológépgyár már meg is kezdte a költözést a Fúrógép­gyár volt helyiségébe. Bár a mi­nisztériumban megmondták nekik: azzal a feltétellel vegyék birtokba az épületet, hogy még lehetséges, mégis a béketéri helyiség lesz az övék. Az újabb költözködés persze újabb tetemes költségekkel is jár majd. Úgy gondoljuk, fél év után ideje volna pontot tenni az üzemünk mel­lett levő helyiséggel kapcsolatos huzavonára. Annál is inkább, mert emberek egészsége és számottevő gazdasági értékek sorsa függ tőle. Koszorú Attila termelési felelős, Magyar Felvonógyár Mezőgazdasági tudományos dolgozók beszámolója a Magyar Tudományos Akadémián A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat nagy feladatok elé állítja a mező­­gazdasági tudomány dolgozóit. Ezekről a feladatokról adtak tájé­koztatót a magyar mezőgazdasági tudomány legkiválóbb képviselői csütörtök délelőtt a Magyar Tudo­mányos Akadémián rendezett sajtó­­fogadáson. Manninger Rezső Kossuth-díjas akadémikus megnyitója után So­mos András, a Magyar Tudományos Akadémia agrártudományi osztá­lyának titkára ismertette az agrár­­tudományok feladatait. Utána Krey­­big Lajos Kossuth-díjas akadémikus beszélt a talaj termőerejének foko­zásáról, majd Schandl József aka­démiai levelezőtag, az Állattenyész­tési Kutató Intézet igazgatója is­mertette az állattenyésztés terén megoldandó feladatokat. A növény­­nemesítési munka jelentőségével Sedlmayr Kurt Kossuth-díjas aka­démikus foglalkozott. Az állategész­ségügyi tudományok előtt álló fel­adatokról Mócsy János és Kotlán Sándor Kossuth-díjas akadémikusok tartottak beszámolót, Sós Rezső Kossuth-díjas akadémikus pedig a botanikai kutatás feladatairól szólt. Erdei Ferenc igazságügyminiszter, Kossuth-díjas, az Akadémia leve­lezőtagja a mezőgazdaság gépesítési, termelésszervezési és közgazdasági kérdéseiről beszélt. A beszámolók után feltett kérdé­sekre az akadémikusok részletes válaszokat adtak. A sajtófogadás Manninger Rezső zárószavaival ért véget. A Pest megyei gépjavító vállalat vezet a téli gépjavításokban Harminchat munkanap van még hátra a téli gépjavítás határidejéig. Az ország területén 22 gépjavító vállalatra igen kemény munka vár még ez alatt az idő alatt. A gépállo­mások és állami gazdaságok gépei­nek százait kell még kijavítani, hogy a tavaszi nagy munkák kezdetére jó gépekkel vonulhassanak ki a föl­dekre. A megyei gépjavító vállalatok kö­zül a Pest megyei gépjavító vállalat jár az élen. Molnár Ferenc igazgató és Márkus János műszaki vezető irányításával gépjavítási tervét a legmagasabb százalékra teljesítette. A második Komárom megye, igaz­gató Vörös Jenő, műszaki vezető Lipóth János. A Csongrád megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat a harmadik legjobban teljesítő üzem, igazgató Nyámádi Gábor, műszaki vezető Spisák Jajos. A tervteljesítésben utolsó válla­latok: Győr megyei II. sz., igazgató Winkler Károly, műszaki vezető Ba­lázs Miklós, Nógrád megyei, igaz­gató Varga Márton, műszaki vezető Alexy János, Borsod megyei, igaz­gató Miklós Imre. Gépjavításban élenjáró dolgozók: Szerelők: Aranyosi Béla Pest me­gye 283, Barta Sándor Szolnok me­gye 242, Duka Miklós Győr II. 209, Körösi Vince Komárom m. 194, Ka­szai András Békés II. 186, Balassa József Győr I. 161 százalékos telje­sítménnyel. Esztergályosok: Sztarek Lajos Győr II. 243, Kóbor László Bács I. 227, Víg József Csongrád 201, Gavura János Pest m. és Kovács János Sza­bolcs m­. 200—200 százalékos telje­sítményt ért el. Lakatosok: Csomós István Pest m. 307, Kiss Mihály Szolnok m. 263, Becker Ferenc Bács uI. 245, Jambrik László Nógrád megye 217, Bujtor Zoltán Vas megye 185 százalékos tel­jesítménnyel. Kovácsok: Rührich Antal Pest m. 294, Kutasi József Szolnok m. 185, Csörgő János Békés II. 184, Tapodi Sándor Bács I. 168, Lutter Zoltán Zala 136 százalékra teljesítette ter­vét. Hegesztők: Első: Gergely Miklós Nógrád megye 341 százalékos telje­sítménnyel. Fehér Lajos Vas m. 251, Sztabó István Szabolcs m. 211, Kiss Béla Zala m. 224, Horváth Ist­ván Győr II. 233 százalékos teljesít­ményt ért el a január 10-i dekád ér­tékelése alapján. A Mezőgazdasági Gépjavító Tröszt vállalatainak a határidő lejártáig 2555 darab erőgép-főjavítást kell elvégezniök. Január 10-ig csak 72,1 százalékra teljesítették a tervet. Új általános iskolák és óvodák épülnek a fővárosban Az 1947/48-as tanévben 118.390 ál­talános iskolai tanuló volt Budapes­ten. Ez a szám az 1954/55-ös tanév­ben már 187.800-ra emelkedik. Ezért a Budapesti Városi Tanács 1954. évi oktatási tervében új iskolák építé­séről gondoskodik. A X. kerületben a Keresztúri­ úton nyolctantermes iskola épül, négytantermes iskolát építenek a XVI. kerületben és új is­kola épül Csillaghegyen. A XI. kerü­letben jelentősen bővítik a Bartók Béla­ út 141. szám alatti iskolát. Az I. kerületben a Toldi Ferenc­ utcai gimnázium épületét, amely a háború alatt részben elpusztult, kétmillió forintos beruházással helyreállítják. Ezenkívül több kerületben fordíta­nak jelentős összegeket az általános iskolák kisebb-nagyobb bővítésére. A most épülő lakótelepek egy részé­hez iskolát és óvodát is építenek. Az új lakótelepeken ez évben hat általános iskola és öt óvoda épül. ­ A »Szebb könyvért« pályázat díjkiosztó ünnepsége csütörtök este volt a Nyomda- és Papíripari Dol­gozók Szakszervezetének kultúrter­mében. Galló Ernő, a szakszervezet elnöke közölte a bíráló bizottság döntését: a legtöbb szép könyvet az Ifjúsági Könyvkiadó hozta forga­lomba. A nyomdák versenyében a Budapesti Szikra Nyomda került az első helyre. Az 1953. év legszebb könyvét, a »Művészeti anatómia« című könyvet a Művelt Nép Könyv­kiadó állította elő. 2 1954. JANUÁR 15. PI­NTEA Az „iparterv“ dolgozói a lakástervezésben is megállják a helyüket A kormányprogrammból fakadó feladatok végrehajtása során új fel­adatot kaptak mindazok az üzemek, vállalatok, amelyek eddig főként a nagy létesítmények alkotásában vet­tek részt. Ezek közé tartozik az I-es számú Ipari Épülettervező Válla­lat is, az »Iparterv«. Az Iparterv dolgozóira is nagy feladatok hárulnak. Mind nagyobb gondot kell fordítaniuk a gyárak szo­ciális létesítményeire és a lakások tervezésére, ami eddig nem tartozott a feladataik közé. Ezeknek a feladatoknak a megol­dásához részleges átállásra volt szükség a vállalaton belül, természete­sen nem csupán szervezési vo­natkozásban. A mérnökök, technikusok és általá­ban a tervező vállalat minden dol­gozója éveken keresztül csak nagy­szabású feladatokat hajtott végre, ők tervezték a Sztálin Vasművet, Kazincbarcikát, Inotát. Amikor a kormányprogramra ráirányította a figyelmet a »kis« feladatokra — a szociális létesítményekre, családi há­zakra,­ kultúrházakra —, sokan úgy érezték, hogy ezek a feladatok alatta vannak az Iparterv színvonalának. Szóban ugyan elismerték, hogy az ilyesmi is fontos, de a gyakorlatban vonakodtak tőle. »Persze, hogy szük­ség van ezekre is — mondták —, de miért éppen mi csináljuk?« Mintha az új feladatok méltatlanok lennének a nagy létesítmények ter­vezőihez! A párt segítségére volt szükség, hogy a dolgozók megértsék új fel­adataik jelentőségét. Az Iparterv pártbizottsága a felvilágosító munká­ban a népnevelőkkel együtt a vezető szakemberek, mint például Takács Miklós és Székely-Kovács Ferenc irodavezető elvtársak segítségére is támaszkodott. Nem sokkal később már megmutatkoztak az első ered­mények. A IV. számú irodán például La­­votta János tervezőmérnök és Rényi Oszkár statikus tervezőmérnök há­rom hét alatt megtervezték a Kőbá­nyai Fonógyár negyvennégyszemélyes bölcsődéjének korszerűsítési mun­káit. Kezdeményezett az Iparterv a munkavédelem területén is: munka­­védelmi kiállítást rendezett, amelyen szemléltetően mutatta be biztonsá­gos állványok tervezését és más nél­külözhetetlen munkavédelmi eszkö­zöket. Fejlődést jelent, hogy a tervezők az épületeket a tájegységbe beillesz­kedő stílusban, a helyi hagyomá­nyokhoz alkalmazkodva készítik. Ebben a szellemben tervezte meg például Ibrányi Tamás a zagyva­rónai kultúrházat. A részlettervek el­készítésénél a mérnök elhatározta: kikéri a zagyvarónai dolgozók véle­ményét is. Mindinkább előtérbe kerül a terve­zés minőségének kérdése. Az 1953-as tervek készítésénél erre még nem fordítottak elég gondot, ami ke­­vésbbé kidolgozott építőművészi megoldásokban, nem egyértelmű, vagy nem elég részletes tervekben mutatkozott meg. A hibák megszüntetése most a központi feladat. Gondos, alapos tervezési munkára, közben a határidők pontos betartá­sára van szükség. Álljanak intő példaként a tervezők előtt az RM konyhaüzem, a tokodi építkezés, a Mechanikai Mérőműszergyár vagy az Erzsébet királyné­ úti Alumínium­gyár tervezésénél elkövetett hibák, késések. Az alaposabb, gondosabb, gazda­ságos és amellett jó minőségű mun­kára jó példa Schall József és Sa­lamon István építészmérnökök te­vékenysége, akik egy új városnegye­det terveznek, vagy Heffer János irányító tervező munkája, aki a VÁTI lakóház típusterveihez nyúj­tott segítséget a födém­panelek ké­szítésében. Gazdaságos építkezésre törekednek a 2. és 4. iroda dolgozói is, akik egy teljesen előregyártott elemekből építendő lakóház tervezé­sén dolgoznak. Az Iparterv kollektívája már eddig is bebizonyította, hogy meg tudja ol­dani újszerű feladatait. Az ipari ter­vezésben sokrétű, nagy részletessé­get és pontosságot kívánó munkást végeztek , kamatoztassák most en­nek a munkának a tapasztalatait és fejlett szaktudásukkal segítsék még jobban a maguk területén a kor­mányprogramja megvalósulását. Tornai Tibor A Róna­ utcai lakótelep látképének egyik részlete (vázlat). Tervezők: ifj. Dávid Károly, Róna Pál és Arnóth Lajos. A nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok fokozásáért Az új év alkalmából a világ min­den részéből számos üdvözlet érke­zett a Magyar Kereskedelmi Kama­rához. Eljuttatták jókívánságaikat a Szovjetunió és a népi demokráciák kereskedelmi képviselői, ugyanakkor számos külföldi kereskedelmi ka­mara, a nemzetközi vásárok igazga­tóságai, üzletfelek, magáncégek a nyugati, tengerentúli országokból tolmácsolták azt a kívánságukat is, hogy tovább akarják fejleszteni ha­zánkkal üzleti összeköttetéseiket. A Magyar Kereskedelmi Kamara az újévi jókívánságokra adott válaszá­ban ugyancsak kifejezésre juttatta azt, hogy a magyar népi demokrácia tovább kívánja fokozni a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokat, elsősor­ban a népi demokráciákkal, de ugyanakkor kinyilvánítja szándékát a nyugati államok felé is az egyenlő jogok alapján történő nemzetközi kereskedelem fokozására és tovább­fejlesztésére. Megjelent a Társadalmi Szemle új száma A Társadalmi Szemle decemberi számában Fekete Ferenc elvtárs »Mezőgazdaságunk fellendítésének nagyszabású programmja« címmel írt vezércikket. A szám tartal­mazza Hegsérüs András elvtársnak a Központi Vezetőség 1953. december 19-i ülésén elhangzott előadói beszédét, va­lamint a Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetőségének és a Magyar Nép­­köztársaság Minisztertanácsának határo­zatát a mezőgazdasági termelés fejlesz­téséről. A folyóirat közli Farkas Mihály elv­társnak »Az új szakasz és a politikai tö­­megmunka feladatai« címmel írt cikkét. A magyar szakszervezetek helyzetét és jelenlegi feladatait tárgyalja Köböl Jó­zsef elvtárs cikke. Kaász Árpád elvtárs tanulmánya az imperialsta hatalmaknak az »európai egység« és Németország kér­désében mutatkozó ellentéteivel foglal­kozik. Lenin Műveinek 5. kötetét Nemes De­zső elvtárs ismerteti. »Móricz Zsigmond értékeléséhez« címmel közli a folyóirat Révai József elvtársnak Nagy Péter elvtárs Móricz Zsigmondról szóló disszertációja megvitatása alkalmából írt levelét. »Szemle« rovatában a folyóirat közli Világhy Miklós elvtárs »A munkaviszony­ból eredő jogok törvényes védelme és a Munka Törvénykönyvének módosítása«, valamint Komját Irén elvtársr.ő »A Pella­­kormány bukása és a kommunista párt harca az olasz nemzet jövőjéért« című­ cikkét. A »Könyvismertetés« rovatban Kálmán Endre elvtárs a »Pártépítés Kiskönyv­tára« című sorozat magyar vonatkozású kiadványaival foglalkozik. Kalinyin: »A kommunista nevelés kérdése­« című kö­tetét Lengyel Judit elvtársnő ismerteti, Incze Miklós elvtárs pedig »Az ellenfor­radalom hatalomrajutása és rémuralma Magyarországon« című dokumentumgyűj­teményt értékeli. ­ Mintegy 1300 termelőszövetke­zeti tag részesül kéthetes téli üdü­lésben. A jó munka jutalmául jelen­leg is 306 termelőszövetkezeti tag pihen az ország legszebb üdülő­helyein. Élénk, változatos versenynyilvánosság a Budapesti Tűzállótéglagyárban Nagyon furcsa körülmények kö­zött indult meg a verseny nyilvá­nossága a Budapesti Tűzállótégla­gyárban, az egykori »Drasche«-ben. Nem az üzemben, hanem távol, a cse­peli martin falain jelent meg az első felirat. A kemencekőművesek rótták fel nagy betűkkel: »Drasche-féle tég­lát nem falazunk be.« Igazuk volt! A Budapesti Tűzállóanyaggyár, az akkori »Drasche«, rossz minőségű téglát szállította . Ez az eset három évvel ezelőtt tör­tént. Azóta sok minden megváltozott: új nevet kapott a gyár. És új vezető­­ség is került az üzem élére. A veze­tők a dolgozók elé tárták a csepeli kemencekőművesek bírálatát s egy­­ben megmutatták a hibák kijavítá­sának lehetőségeit. Azóta — 1950-től — az üzem négyszer nyerte el a büszke élüzem jelvényt s minden hó­napban rendszeresen teljesítette a tervét. A múlt évi tervet 15 nappal a határidő előtt fejezték be. Javult a tűzállótéglák minősége is. A csepeli kemencekőművesek véle­ménye már szintén megváltozott. Tapferner Mihály csepeli kemence­kőműves például így vélekedik: »A Drasche-gyár készítményeit semmire sem tudtuk használni, rengeteg ba­junk volt velük. A Budapesti Tűz­állóanyaggyár téglái a rácskamrák­hoz és az oldalfalazáshoz egyaránt kiválóak.­ A jó versenynyilvánosság lépést tart az élettel Segíti a munkát az is, hogy a szak­­szervezeti munkások ötletesen hasz­nálják fel a versenynyilvánosság kü­lönböző változatos formáit a dolgo­zók mozgósítására. A táblák és fel­iratok naponta tájékoztatják a dol­gozókat, hol tartanak a terv teljesí­tésében. Megmutatják a legfontosabb tennivalókat is, mert ha valahol el­maradás mutatkozik, nyomban fel­hívják rá a figyelmet. A központi versenytábla a többi között tájékoz­tat a műhelyek közötti verseny sor­rendjéről. E hó 13-ig azt mutatta, hogy a sajtolóműhely kétnapos előnyre tett szert terve előtt, míg a kéziformázó műhely dolgozói két nappal elmaradtak. A műhelyek között élénk vetélke­dés folyik az első helyért. Ez érthető is, hiszen a győztes műhely nyeri el a vándorzászlót, a jelvényt és juta­lomban is részesülnek dolgozói. A verseny feltételeiről A műszakiak és szakszervezeti munkások helyesen állapították meg a verseny feltételeit. Nem elegendő, ha csupán teljesítik a tervet. Az is eldöntheti a versenyt, hogy me­­lyik műhely hogyan használja fel a béralapot, volt-e igazolatlanul hiányzó, ért-e valakit baleset a mű­helyben. Legutóbb például az elő­­készítő műhely 108,2 százalékra tel­jesítette tervét és mégis második lett, mert egy dolgozó igazolatlanul hiányzott és baleset miatt három műszak esett ki a termelésből, így a sajtolóműhely került az első helyre 107,2 százalékos tervteljesí­téssel. Igen helyes versenyfeltétel az is, hogy a minőségi munkában visz­­szaeső műhely nem nyerheti el az első helyet. Hasonlóképpen havonta értékelik a legjobban teljesítő brigádok és egyének eredményeit is. A sajtoló­műhelyben elhelyezett verseny­­tábla például azt mutatja, hogy a »November 7« brigád e hó 13-ig 60 tonna tűzállótéglát készített az elő­irányzott 48 tonnával szemben* vagyis ezideig háromnapos előnyt szerzett a havi terv teljesítésében* Alig néhány százalékkal marad el mögötte a Vidám-brigád. A gondo­san vezetett versenytábla szinte órapontossággal megmutatja a bri­gádok sorrendjét. Naponta közlik a dolgozók keresetét is Rendkívül példamutató és ser­kentő, hogy a dolgozók naponta ki­számítva kézhez kapják, milyen szá­zalékot értek el s mennyit kerestek. A dolgozók egymás lapját is meg­nézik, s bizony nem egy elhatározás születik, amikor valamelyik mun­kás látja, hogy versenytársának a keresete jóval magasabb, mint az övé. A versenytáblákon a dolgozók teljesítményszázaléka mellett min­dig feltüntetik a keresetüket is. Különösen jól használják fel a hangoshíradót. Nemcsak a teljesít­ményszázalékokat ismertetik, ha­nem azt is, milyen módszerrel érte el egy-egy dolgozó vagy brigád az eredményét. Legutóbb például arról adott hírt a hangoshíradó, hogy a kéziformázó »Sport« brigádja több mint egy nappal elmaradt a tervé­ben. Egyben felhívta a brigádtago­­kat, hogy kövessék a »Béke« bri­gádot. Ez a brigád a munkaidő min­den percének lelkiismeretes és ész­szerű kihasználásával négy és fél nappal megelőzte őket és máris há­romnapos előnyre tett szert a terv teljesítésében. A verseny élénk, friss, ötletes nyilvánossága nagy segítség a terv teljesítéséhez a Budapesti Tűzálló­­anyaggyárban. Hozzájárult, hogy e hó 13-ig az üzem 106,7 százalékra telje­sítette tervét. Tatai L­ászló

Next