Népszava, 1954. január (82. évfolyam, 1-26. sz.)
1954-01-15 / 12. szám
NÉPSZAVA ___SZÓVÁ TESSZÜK Miért nem bővítheti gyártelepét a Felvonógyár A Magyar Felvonógyár udvarán hatalmas, hóval lepett dombok magasodnak. A hó alatt pedig milliós értéket, alkatrészeket, kész felvonókat már a rozsda, mert raktározásukra nincs hely az üzemben. De más bajokat is okoz a helyszűke. A kicsinek bizonyult öltöző bővítésére kiürítettek egy raktárhelyiséget. Az ott tárolt anyagokat és alkatrészeket lehordták a pincébe. Ez a költözés azonban csaknem harmincezer forintba került. A pincébe szállított anyagokat pedig rozsdakár fenyegeti. Ugyanakkor azonban az öltözőhelyiségek fűtésének problémáját sem tudjuk megoldani. A kisméretű kazán ugyanis képtelen a műhelyeknek és öltözőknek elég meleget szolgáltatni. Nagyobb kazán kellene. De beszerelésére szintén nincs hely. Csak egy módon segíthetnénk a nehézségeken. Mindenki tudja az üzemben, hogy telephelyünk mellett majdnem egy év óta üresen áll egy gyárépület, a Fúrógépgyár volt helyisége. Ez a helyiség kihúzna bennünket a csávából, volna hely raktárnak, öltözőbővítésre és így tovább. A vállalat vezetősége sokszor kérte is már az épület kiutalását a kohó- és gépipari minisztérium gépipari igazgatóságától, de ígéretnél többet nem kapott. Egyszer már közölték ugyan velünk, hogy foglaljuk el a telepet, hiszen a helyiség úgyis a miénk lesz. Ám másnap visszavonták az ígéretet, mert — miként kiderült — a helyiséget már kiutalták egy másik üzemnek, a Csiszológépgyárnak. Mi erre közöltük, hogy a Béketér 3. szám alatt volna a Csiszológépgyárnak egy megfelelőbb helyiség, amelyet ők is szívesebben fogadnának. A gépipari igazgatóság ekkor arra hivatkozott, hogy ez a helyiség az Újpesti Rádiószekrénygyáré. Még egyszer megnéztük a Béke-tér 3. szám alatti helyiséget. Úgyszólván teljesen üresen állt, mindössze mintegy húsz rádiószekrény árválkodott az egyik sarokban. Ismét elmentünk a minisztériumba, de határozott válasz helyett újból csak ígéreteket kaptunk. Közben a Csiszológépgyár már meg is kezdte a költözést a Fúrógépgyár volt helyiségébe. Bár a minisztériumban megmondták nekik: azzal a feltétellel vegyék birtokba az épületet, hogy még lehetséges, mégis a béketéri helyiség lesz az övék. Az újabb költözködés persze újabb tetemes költségekkel is jár majd. Úgy gondoljuk, fél év után ideje volna pontot tenni az üzemünk mellett levő helyiséggel kapcsolatos huzavonára. Annál is inkább, mert emberek egészsége és számottevő gazdasági értékek sorsa függ tőle. Koszorú Attila termelési felelős, Magyar Felvonógyár Mezőgazdasági tudományos dolgozók beszámolója a Magyar Tudományos Akadémián A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat nagy feladatok elé állítja a mezőgazdasági tudomány dolgozóit. Ezekről a feladatokról adtak tájékoztatót a magyar mezőgazdasági tudomány legkiválóbb képviselői csütörtök délelőtt a Magyar Tudományos Akadémián rendezett sajtófogadáson. Manninger Rezső Kossuth-díjas akadémikus megnyitója után Somos András, a Magyar Tudományos Akadémia agrártudományi osztályának titkára ismertette az agrártudományok feladatait. Utána Kreybig Lajos Kossuth-díjas akadémikus beszélt a talaj termőerejének fokozásáról, majd Schandl József akadémiai levelezőtag, az Állattenyésztési Kutató Intézet igazgatója ismertette az állattenyésztés terén megoldandó feladatokat. A növénynemesítési munka jelentőségével Sedlmayr Kurt Kossuth-díjas akadémikus foglalkozott. Az állategészségügyi tudományok előtt álló feladatokról Mócsy János és Kotlán Sándor Kossuth-díjas akadémikusok tartottak beszámolót, Sós Rezső Kossuth-díjas akadémikus pedig a botanikai kutatás feladatairól szólt. Erdei Ferenc igazságügyminiszter, Kossuth-díjas, az Akadémia levelezőtagja a mezőgazdaság gépesítési, termelésszervezési és közgazdasági kérdéseiről beszélt. A beszámolók után feltett kérdésekre az akadémikusok részletes válaszokat adtak. A sajtófogadás Manninger Rezső zárószavaival ért véget. A Pest megyei gépjavító vállalat vezet a téli gépjavításokban Harminchat munkanap van még hátra a téli gépjavítás határidejéig. Az ország területén 22 gépjavító vállalatra igen kemény munka vár még ez alatt az idő alatt. A gépállomások és állami gazdaságok gépeinek százait kell még kijavítani, hogy a tavaszi nagy munkák kezdetére jó gépekkel vonulhassanak ki a földekre. A megyei gépjavító vállalatok közül a Pest megyei gépjavító vállalat jár az élen. Molnár Ferenc igazgató és Márkus János műszaki vezető irányításával gépjavítási tervét a legmagasabb százalékra teljesítette. A második Komárom megye, igazgató Vörös Jenő, műszaki vezető Lipóth János. A Csongrád megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat a harmadik legjobban teljesítő üzem, igazgató Nyámádi Gábor, műszaki vezető Spisák Jajos. A tervteljesítésben utolsó vállalatok: Győr megyei II. sz., igazgató Winkler Károly, műszaki vezető Balázs Miklós, Nógrád megyei, igazgató Varga Márton, műszaki vezető Alexy János, Borsod megyei, igazgató Miklós Imre. Gépjavításban élenjáró dolgozók: Szerelők: Aranyosi Béla Pest megye 283, Barta Sándor Szolnok megye 242, Duka Miklós Győr II. 209, Körösi Vince Komárom m. 194, Kaszai András Békés II. 186, Balassa József Győr I. 161 százalékos teljesítménnyel. Esztergályosok: Sztarek Lajos Győr II. 243, Kóbor László Bács I. 227, Víg József Csongrád 201, Gavura János Pest m. és Kovács János Szabolcs m. 200—200 százalékos teljesítményt ért el. Lakatosok: Csomós István Pest m. 307, Kiss Mihály Szolnok m. 263, Becker Ferenc Bács uI. 245, Jambrik László Nógrád megye 217, Bujtor Zoltán Vas megye 185 százalékos teljesítménnyel. Kovácsok: Rührich Antal Pest m. 294, Kutasi József Szolnok m. 185, Csörgő János Békés II. 184, Tapodi Sándor Bács I. 168, Lutter Zoltán Zala 136 százalékra teljesítette tervét. Hegesztők: Első: Gergely Miklós Nógrád megye 341 százalékos teljesítménnyel. Fehér Lajos Vas m. 251, Sztabó István Szabolcs m. 211, Kiss Béla Zala m. 224, Horváth István Győr II. 233 százalékos teljesítményt ért el a január 10-i dekád értékelése alapján. A Mezőgazdasági Gépjavító Tröszt vállalatainak a határidő lejártáig 2555 darab erőgép-főjavítást kell elvégezniök. Január 10-ig csak 72,1 százalékra teljesítették a tervet. Új általános iskolák és óvodák épülnek a fővárosban Az 1947/48-as tanévben 118.390 általános iskolai tanuló volt Budapesten. Ez a szám az 1954/55-ös tanévben már 187.800-ra emelkedik. Ezért a Budapesti Városi Tanács 1954. évi oktatási tervében új iskolák építéséről gondoskodik. A X. kerületben a Keresztúri úton nyolctantermes iskola épül, négytantermes iskolát építenek a XVI. kerületben és új iskola épül Csillaghegyen. A XI. kerületben jelentősen bővítik a Bartók Béla út 141. szám alatti iskolát. Az I. kerületben a Toldi Ferenc utcai gimnázium épületét, amely a háború alatt részben elpusztult, kétmillió forintos beruházással helyreállítják. Ezenkívül több kerületben fordítanak jelentős összegeket az általános iskolák kisebb-nagyobb bővítésére. A most épülő lakótelepek egy részéhez iskolát és óvodát is építenek. Az új lakótelepeken ez évben hat általános iskola és öt óvoda épül. A »Szebb könyvért« pályázat díjkiosztó ünnepsége csütörtök este volt a Nyomda- és Papíripari Dolgozók Szakszervezetének kultúrtermében. Galló Ernő, a szakszervezet elnöke közölte a bíráló bizottság döntését: a legtöbb szép könyvet az Ifjúsági Könyvkiadó hozta forgalomba. A nyomdák versenyében a Budapesti Szikra Nyomda került az első helyre. Az 1953. év legszebb könyvét, a »Művészeti anatómia« című könyvet a Művelt Nép Könyvkiadó állította elő. 2 1954. JANUÁR 15. PINTEA Az „iparterv“ dolgozói a lakástervezésben is megállják a helyüket A kormányprogrammból fakadó feladatok végrehajtása során új feladatot kaptak mindazok az üzemek, vállalatok, amelyek eddig főként a nagy létesítmények alkotásában vettek részt. Ezek közé tartozik az I-es számú Ipari Épülettervező Vállalat is, az »Iparterv«. Az Iparterv dolgozóira is nagy feladatok hárulnak. Mind nagyobb gondot kell fordítaniuk a gyárak szociális létesítményeire és a lakások tervezésére, ami eddig nem tartozott a feladataik közé. Ezeknek a feladatoknak a megoldásához részleges átállásra volt szükség a vállalaton belül, természetesen nem csupán szervezési vonatkozásban. A mérnökök, technikusok és általában a tervező vállalat minden dolgozója éveken keresztül csak nagyszabású feladatokat hajtott végre, ők tervezték a Sztálin Vasművet, Kazincbarcikát, Inotát. Amikor a kormányprogramra ráirányította a figyelmet a »kis« feladatokra — a szociális létesítményekre, családi házakra, kultúrházakra —, sokan úgy érezték, hogy ezek a feladatok alatta vannak az Iparterv színvonalának. Szóban ugyan elismerték, hogy az ilyesmi is fontos, de a gyakorlatban vonakodtak tőle. »Persze, hogy szükség van ezekre is — mondták —, de miért éppen mi csináljuk?« Mintha az új feladatok méltatlanok lennének a nagy létesítmények tervezőihez! A párt segítségére volt szükség, hogy a dolgozók megértsék új feladataik jelentőségét. Az Iparterv pártbizottsága a felvilágosító munkában a népnevelőkkel együtt a vezető szakemberek, mint például Takács Miklós és Székely-Kovács Ferenc irodavezető elvtársak segítségére is támaszkodott. Nem sokkal később már megmutatkoztak az első eredmények. A IV. számú irodán például Lavotta János tervezőmérnök és Rényi Oszkár statikus tervezőmérnök három hét alatt megtervezték a Kőbányai Fonógyár negyvennégyszemélyes bölcsődéjének korszerűsítési munkáit. Kezdeményezett az Iparterv a munkavédelem területén is: munkavédelmi kiállítást rendezett, amelyen szemléltetően mutatta be biztonságos állványok tervezését és más nélkülözhetetlen munkavédelmi eszközöket. Fejlődést jelent, hogy a tervezők az épületeket a tájegységbe beilleszkedő stílusban, a helyi hagyományokhoz alkalmazkodva készítik. Ebben a szellemben tervezte meg például Ibrányi Tamás a zagyvarónai kultúrházat. A részlettervek elkészítésénél a mérnök elhatározta: kikéri a zagyvarónai dolgozók véleményét is. Mindinkább előtérbe kerül a tervezés minőségének kérdése. Az 1953-as tervek készítésénél erre még nem fordítottak elég gondot, ami kevésbbé kidolgozott építőművészi megoldásokban, nem egyértelmű, vagy nem elég részletes tervekben mutatkozott meg. A hibák megszüntetése most a központi feladat. Gondos, alapos tervezési munkára, közben a határidők pontos betartására van szükség. Álljanak intő példaként a tervezők előtt az RM konyhaüzem, a tokodi építkezés, a Mechanikai Mérőműszergyár vagy az Erzsébet királyné úti Alumíniumgyár tervezésénél elkövetett hibák, késések. Az alaposabb, gondosabb, gazdaságos és amellett jó minőségű munkára jó példa Schall József és Salamon István építészmérnökök tevékenysége, akik egy új városnegyedet terveznek, vagy Heffer János irányító tervező munkája, aki a VÁTI lakóház típusterveihez nyújtott segítséget a födémpanelek készítésében. Gazdaságos építkezésre törekednek a 2. és 4. iroda dolgozói is, akik egy teljesen előregyártott elemekből építendő lakóház tervezésén dolgoznak. Az Iparterv kollektívája már eddig is bebizonyította, hogy meg tudja oldani újszerű feladatait. Az ipari tervezésben sokrétű, nagy részletességet és pontosságot kívánó munkást végeztek , kamatoztassák most ennek a munkának a tapasztalatait és fejlett szaktudásukkal segítsék még jobban a maguk területén a kormányprogramja megvalósulását. Tornai Tibor A Róna utcai lakótelep látképének egyik részlete (vázlat). Tervezők: ifj. Dávid Károly, Róna Pál és Arnóth Lajos. A nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok fokozásáért Az új év alkalmából a világ minden részéből számos üdvözlet érkezett a Magyar Kereskedelmi Kamarához. Eljuttatták jókívánságaikat a Szovjetunió és a népi demokráciák kereskedelmi képviselői, ugyanakkor számos külföldi kereskedelmi kamara, a nemzetközi vásárok igazgatóságai, üzletfelek, magáncégek a nyugati, tengerentúli országokból tolmácsolták azt a kívánságukat is, hogy tovább akarják fejleszteni hazánkkal üzleti összeköttetéseiket. A Magyar Kereskedelmi Kamara az újévi jókívánságokra adott válaszában ugyancsak kifejezésre juttatta azt, hogy a magyar népi demokrácia tovább kívánja fokozni a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokat, elsősorban a népi demokráciákkal, de ugyanakkor kinyilvánítja szándékát a nyugati államok felé is az egyenlő jogok alapján történő nemzetközi kereskedelem fokozására és továbbfejlesztésére. Megjelent a Társadalmi Szemle új száma A Társadalmi Szemle decemberi számában Fekete Ferenc elvtárs »Mezőgazdaságunk fellendítésének nagyszabású programmja« címmel írt vezércikket. A szám tartalmazza Hegsérüs András elvtársnak a Központi Vezetőség 1953. december 19-i ülésén elhangzott előadói beszédét, valamint a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának határozatát a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről. A folyóirat közli Farkas Mihály elvtársnak »Az új szakasz és a politikai tömegmunka feladatai« címmel írt cikkét. A magyar szakszervezetek helyzetét és jelenlegi feladatait tárgyalja Köböl József elvtárs cikke. Kaász Árpád elvtárs tanulmánya az imperialsta hatalmaknak az »európai egység« és Németország kérdésében mutatkozó ellentéteivel foglalkozik. Lenin Műveinek 5. kötetét Nemes Dezső elvtárs ismerteti. »Móricz Zsigmond értékeléséhez« címmel közli a folyóirat Révai József elvtársnak Nagy Péter elvtárs Móricz Zsigmondról szóló disszertációja megvitatása alkalmából írt levelét. »Szemle« rovatában a folyóirat közli Világhy Miklós elvtárs »A munkaviszonyból eredő jogok törvényes védelme és a Munka Törvénykönyvének módosítása«, valamint Komját Irén elvtársr.ő »A Pellakormány bukása és a kommunista párt harca az olasz nemzet jövőjéért« című cikkét. A »Könyvismertetés« rovatban Kálmán Endre elvtárs a »Pártépítés Kiskönyvtára« című sorozat magyar vonatkozású kiadványaival foglalkozik. Kalinyin: »A kommunista nevelés kérdése« című kötetét Lengyel Judit elvtársnő ismerteti, Incze Miklós elvtárs pedig »Az ellenforradalom hatalomrajutása és rémuralma Magyarországon« című dokumentumgyűjteményt értékeli. Mintegy 1300 termelőszövetkezeti tag részesül kéthetes téli üdülésben. A jó munka jutalmául jelenleg is 306 termelőszövetkezeti tag pihen az ország legszebb üdülőhelyein. Élénk, változatos versenynyilvánosság a Budapesti Tűzállótéglagyárban Nagyon furcsa körülmények között indult meg a verseny nyilvánossága a Budapesti Tűzállótéglagyárban, az egykori »Drasche«-ben. Nem az üzemben, hanem távol, a csepeli martin falain jelent meg az első felirat. A kemencekőművesek rótták fel nagy betűkkel: »Drasche-féle téglát nem falazunk be.« Igazuk volt! A Budapesti Tűzállóanyaggyár, az akkori »Drasche«, rossz minőségű téglát szállította . Ez az eset három évvel ezelőtt történt. Azóta sok minden megváltozott: új nevet kapott a gyár. És új vezetőség is került az üzem élére. A vezetők a dolgozók elé tárták a csepeli kemencekőművesek bírálatát s egyben megmutatták a hibák kijavításának lehetőségeit. Azóta — 1950-től — az üzem négyszer nyerte el a büszke élüzem jelvényt s minden hónapban rendszeresen teljesítette a tervét. A múlt évi tervet 15 nappal a határidő előtt fejezték be. Javult a tűzállótéglák minősége is. A csepeli kemencekőművesek véleménye már szintén megváltozott. Tapferner Mihály csepeli kemencekőműves például így vélekedik: »A Drasche-gyár készítményeit semmire sem tudtuk használni, rengeteg bajunk volt velük. A Budapesti Tűzállóanyaggyár téglái a rácskamrákhoz és az oldalfalazáshoz egyaránt kiválóak. A jó versenynyilvánosság lépést tart az élettel Segíti a munkát az is, hogy a szakszervezeti munkások ötletesen használják fel a versenynyilvánosság különböző változatos formáit a dolgozók mozgósítására. A táblák és feliratok naponta tájékoztatják a dolgozókat, hol tartanak a terv teljesítésében. Megmutatják a legfontosabb tennivalókat is, mert ha valahol elmaradás mutatkozik, nyomban felhívják rá a figyelmet. A központi versenytábla a többi között tájékoztat a műhelyek közötti verseny sorrendjéről. E hó 13-ig azt mutatta, hogy a sajtolóműhely kétnapos előnyre tett szert terve előtt, míg a kéziformázó műhely dolgozói két nappal elmaradtak. A műhelyek között élénk vetélkedés folyik az első helyért. Ez érthető is, hiszen a győztes műhely nyeri el a vándorzászlót, a jelvényt és jutalomban is részesülnek dolgozói. A verseny feltételeiről A műszakiak és szakszervezeti munkások helyesen állapították meg a verseny feltételeit. Nem elegendő, ha csupán teljesítik a tervet. Az is eldöntheti a versenyt, hogy melyik műhely hogyan használja fel a béralapot, volt-e igazolatlanul hiányzó, ért-e valakit baleset a műhelyben. Legutóbb például az előkészítő műhely 108,2 százalékra teljesítette tervét és mégis második lett, mert egy dolgozó igazolatlanul hiányzott és baleset miatt három műszak esett ki a termelésből, így a sajtolóműhely került az első helyre 107,2 százalékos tervteljesítéssel. Igen helyes versenyfeltétel az is, hogy a minőségi munkában viszszaeső műhely nem nyerheti el az első helyet. Hasonlóképpen havonta értékelik a legjobban teljesítő brigádok és egyének eredményeit is. A sajtolóműhelyben elhelyezett versenytábla például azt mutatja, hogy a »November 7« brigád e hó 13-ig 60 tonna tűzállótéglát készített az előirányzott 48 tonnával szemben* vagyis ezideig háromnapos előnyt szerzett a havi terv teljesítésében* Alig néhány százalékkal marad el mögötte a Vidám-brigád. A gondosan vezetett versenytábla szinte órapontossággal megmutatja a brigádok sorrendjét. Naponta közlik a dolgozók keresetét is Rendkívül példamutató és serkentő, hogy a dolgozók naponta kiszámítva kézhez kapják, milyen százalékot értek el s mennyit kerestek. A dolgozók egymás lapját is megnézik, s bizony nem egy elhatározás születik, amikor valamelyik munkás látja, hogy versenytársának a keresete jóval magasabb, mint az övé. A versenytáblákon a dolgozók teljesítményszázaléka mellett mindig feltüntetik a keresetüket is. Különösen jól használják fel a hangoshíradót. Nemcsak a teljesítményszázalékokat ismertetik, hanem azt is, milyen módszerrel érte el egy-egy dolgozó vagy brigád az eredményét. Legutóbb például arról adott hírt a hangoshíradó, hogy a kéziformázó »Sport« brigádja több mint egy nappal elmaradt a tervében. Egyben felhívta a brigádtagokat, hogy kövessék a »Béke« brigádot. Ez a brigád a munkaidő minden percének lelkiismeretes és észszerű kihasználásával négy és fél nappal megelőzte őket és máris háromnapos előnyre tett szert a terv teljesítésében. A verseny élénk, friss, ötletes nyilvánossága nagy segítség a terv teljesítéséhez a Budapesti Tűzállóanyaggyárban. Hozzájárult, hogy e hó 13-ig az üzem 106,7 százalékra teljesítette tervét. Tatai László