Népszava, 1954. január (82. évfolyam, 1-26. sz.)
1954-01-14 / 11. szám
I 1954. JANUÁR 14, CSÜTÖRTÖK 5 Január 14-én ülést tartanak Koreában az összekötő titkárok Keszon, január 13. Kiang Nan, az Új Kína hírügynökség különtudósítója írja: Kenneth Young, az amerikai küldöttség tagja, a koreai-kínai félnek válaszolva hozzájárult ahhoz, hogy az összekötő titkárok január 14-én — vagyis a koreai-kínai fél által javasolt időpontnál egy nappal később — ülést tartsanak. Young válaszában kijelentette, azt akarja, hogy az összekötő titkárok megvitassák a tanácskozás újbóli megindulásának »időpontját« és »feltételeit«, ámbár a koreai-kínai fél azt javasolta, hogy az összekötő titkárok csupán az újrakezdés időpontjáról tárgyaljanak. Az az amerikai követelés, hogy az összekötő titkárok vitassák meg a tanácskozás folytatásának »feltételeit«, nem egyéb, mint sakkhúzás a tanácskozás újbóli megkezdésének elodázására. Dulles beszéde az USA külpolitikájáról Washington, január 13. (TASZSZ) Dulles, az Egyesült Államok külügyminisztere kedden New Yorkban beszédet mondott a »külföldi kapcsolatok kérdéseivel foglalkozó tanács« előtt. Beszédében igazolni próbálta azt a külpolitikát, amelyet az Egyesült Államok az Eisenhowerkormány uralomrajutása óta folytatott. Dulles mindenekelőtt beismerte, hogy az Egyesült Államok kifejleszdtettegy katonai rendszert olyan ütemben, amely óriási költségvetési deficitet eredményez, a valuta elértéktelenedésére vezet és gazdasági hideglelést okoz«. Dulles anélkül, hogy bármivel is alátámasztotta volna, azt állította, hogy ezeket a »rendkívüli intézkedéseket« külső »fenyegetés« diktálta. Az Egyesült Államok ázsiai politikájáról szólva Dulles megerősítette, hogy az Egyesült Államok »fenn szándékozik tartani pozícióit Okinaván« és »igen mozgékony haditengerészeti, légi és ejtőernyős egységekből« álló amerikai fegyveres erőket szándékozik tartani a Távol-Keleten. Dulles dicsekedett azzal, hogy az Egyesült Államok beavatkozott az indokínai háborúban kijelentette, hogy az Egyesült Államok »nagy mértékben hozzájárult« ehhez a háborúhoz. Dulles lényegében megállapította, hogy az úgynevezett »európai védelmi közösséget« az Egyesült Államok kormánya sikertelenül próbálja rákényszeríteni az európai államokra. Dulles emlékeztetett arra, hogy az »európai védelmi közösségről« szóló szerződést 1952 májusában írták alá, majd a következőket mondotta: »azonban, amikor az Eisenhower-kormány tavaly januárban uralomra jutott, az volt a helyzet, hogy egyetlen kormány sem törekedett a szerződés parlamenti ratifikálására és a szerződéstervezet közel került a pusztuláshoz.« Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke — jelentette ki Dulles — most »tovább folytatja annak megvilágítását, hogy az Egyesült Államok milyen nagy jelentőséget tulajdonít az európai védelmi közösség — miként reméljük — az európai politikai közösség megteremtésének.« Az amerikai külügyminiszter beismerte, hogy »nem érték el az európai védelmi közösség célkitűzéseit«, majd amiatt panaszkodott, hogy »óriási nehézségek állják útját a francia-német megegyezés végleges megvalósulásának. Az amerikai külügyminiszter beszédében még csak célzás sem történt arra, hogy az amerikai politikának valamiképpen szándékában áll a nemzetközi feszültség enyhítésének útjára lépni. A feltámasztott Messerschmitt-konszern »bevetésre kész« Berlin, január 13. (TASZSZ) A nyugatnémet repülőiparban, mint azelőtt is, most is a régi Messerschmitt-konszern játssza a vezető szerepet. A Berlin demokratikus körzetében megjelenő Die Wirtschaft »A Messerschmitt-konszern — a nyugatnémet harci repülőgépipar magvai című cikkében a konszern háború utáni fejlődéséről számol be. Messerschmittnek is, mint Hitler többi cinkosának sikerült gyorsan leküzdenie a hitleri Németország megsemmisülésével járó nehézségeket. A Nyugat-Németországban 1948 júniusában végrehajtott »pénzreform« alkalmával a Messerschmittrészvénytársaság 5,6 millió márka alaptőkéjét oly módon váltotta be, hogy a konszern egyetlen márkát sem vesztett. A bonni kormány hathatós támogatásával a Messerschmitt-konszernnek már 1951-ben — a részvénytársaság adatai szerint — 1900 munkása és alkalmazottja volt. Ezt követően a konszern tovább bővült és megerősítette állásait. Az augsburgi anyavállalaton kívül hét másik társaság is hozzá tartozik. A Messerschmitt-társaság (Regensburg) tőkéje, amely a háború idején hétmillió márkát tett ki, már 1951-ben elérte a 3,5 millió márkát. A társaság tőkéjének 90 százaléka az augsburgi Messerschmitt-vállalathoz tartozik. A Lichtbau részvénytársaság (Regensburg) egymilió márkás alaptőkéje teljes egészében az augsburgi Messerschmitt-vállalat tulajdonát képezi. Messerschmitt még 1952-ben kijelentette, hogy ruhrvidéki repülőgépgyár létesítését tervezi. A ruhrvidéki iparmágnások örömmel fogadták Messerschmitt terveit és nem késlekedtek támogatni azokat. »Több hónapig tartó tárgyalások után — írja a Die Wirtschaft — az esseni kereskedelmi cégek listájára bejegyezték a Messerschmitt-Rheinland korlátolt felelősségű részvénytársaságot. Essenben létrehoztak egy 10.000 munkást és alkalmazottat foglalkoztató üzemet, amely a repülőgép-sorozatgyártás minden követelményének megfelel. A Messerschmitt-konszern minden termelési és technikai előkészületet megtett a háborús termelésre. Messerschmitt azonban nem elégszik meg azzal, hogy Nyugat-Németországban visszaszerezte hatalmát, az utóbbi években külföldön is aktív tevékenységbe fogott. Mivel Nyugat-Németországban látszólagosan tilos új típusú repülőgépek tervezése és kipróbálása, Messerschmitt más országokhoz, fordult, »segítsékért«. Már 1951-ben ellátogatott Spanyolországba, ahol röviddel ezután megnyílt a Messerschmitt-konszern irodája. Az utóbbi két év alatt Spanyolországban a »Messerschmitt 109« típusú repülőgépek és lökhajtásos vadászgépek javított típusai jelentek meg. Ezeket a repülőgépeket a »Hispano-Suiza« spanyolsvájci hadikonszern építette és próbálta ki. Ily módon Messerschmitt, a hitleri hadsereg hadiszállítója a bonni kormány áldásától kísérve ismét kész arra, hogy a Wehrmacht, a háború számára termeljen és a többi nyugatnémet mágnáshoz hasonlóan tevékenységének teljes és nyílt kifejtése érdekében csupán a jelze: az »európai védelmi közösség szerződésének életbeléptetésére vár. A négymilliós Dánia fővárosában, Kopenhágában járt az elmúlt hetekben egyik honfitársunk. Az ő tapasztalatait tolmácsoljuk az alábbiakban: — Több hétig tartózkodtam Dániában. Beszéltem a legkülönbözőbb társadalmi helyzetű emberekkel, megfigyeltem életüket, megismertem véleményüket. Nyugodtan mondhatom: Dániára ma az a legjellemzőbb, hogy minden dolgozóját erős békevágy tölti el. A dán békebizottság igen aktív. Legtevékenyebb tagjai a német megszállás idején is derekasan kivették részüket az ellenállásból. A békebizottság elnöke Mogens Fogh orvosprofesszor, aki az elmúlt évben Budapesten részt vett a Béke Világtanács ülésén. A békebizottság minden jelenségre felfigyel, s nyilvános felhívásokkal harcol, tiltakozik minden ellen, ami Dánia békéjét veszélyeztethetné. Minden szombat délután nagyszámú hallgatóság előtt ismerteti a világ haladó íróinak munkásságát és a nagy nemzetek kultúráját. Dánia, mint atlanti ország, szinte teljesen ki van szolgáltatva gazdasági téren az Egyesült Államoknak, amely a legfőbb dán kiviteli cikkek, a sajt és a vaj legnagyobb átvevője. Ha Dánia szembehelyezkedik az amerikaiak kívánságával, akkor ezt súlyosan megérzi a külkereskedelmi mérleg. A dán nép életszínvonala fokozatosan csökken. Ennek jelentős tényezője az egyre fokozódó munkanélküliség. A munkanélküliség elsősorban a kisparasztságot sújtja. Dánia ugyanis agrárország. A vidéki nagyobb népszaporodás következtében már csak alig-alig parcellázhatják, a családok, földjeiket és csökkenti a megművelhető földterületet a repülőterek, gyakorlóterek, kaszárnyák céljaira történő földkisajátítás is. A falusi fiatalság ezért egyre kevesebb munkát talál odahaza, a városba özönlik, s ezzel növeli a munkanélküli ipari proletariátus számát. A városokban, különösen az építőiparban nagy a munkanélküliség. Most nézzük, hogyan élnek azok, akiknek van foglalkozásuk. Mennyi a havi jövedelmük? A nehéziparban fizetik legjobban a dolgozókat. Egy kiváló szakmunkás havi jövedelme azonban nem haladja meg a 800—1000 koronát és csak egészen kivételes esetben tud 1200 koronát megkeresni. Az alkalmazott mérnöknek nincs több jövedelme, mint egy kiváló szakmunkásnak. Az átlagos szakmunkás hatszáz, a segédmunkás négyszáz koronát keres havonta. Ebből egy háromnégytagú családnak ruházkodásra még a legszerényebb keretek között sem telik. A nő, akár szellemi, akár fizikai munkát végez, csak a fele fizetést kapja, mint az azonos munkát végző férfi. Hallatlanul magas a lakbér. A fizetés 20—25 százalékát emészti fel. Ugyanakkor igen magas adókat vetnek ki, s a közvetett adók tömege is jelentősen sújtja a lakosságot. Jellemző, hogy egy doboz átlagos minőségű cigarettát 3 korona 20 őréért, adnak, de adó nélkül ennek az ára pontosan a fele lenne. Ugyanez a helyzet számos más fogyasztási cikknél is. Különösen drága Dániában a ruhanemű, ezek között is a női ruha. Textiliparuk gyenge lábon áll, külföldi behozatalra szorulnak. Az elmúlt évben igen nagy sikert aratott a magyar férfi készruhák megjelenése a dán piacon. Dánia lakóinak legfőbb szórakozása a mozi. A mozielőadásokra elővételben kelnek el a jegyek. A színházak helyárai elég magasak és egy átlagos dolgozó csak kivételesen engedheti meg magának ezt a »luxust«. A színházak művészi színvonalát csökkenti, hogy a legtöbb helyen kéthárom színészre, »sztárra« épül az egész előadás, az együttes többi tagja már lényegesen gyengébb játékerőt képvisel. Kopenhágának igen fejlett a zenei élete, sok külföldi vendégművész fordul meg a főváros hangversenytermében. Az elmúlt esztendőben igen nagy sikere volt Fischer Anniénak, Kossuth-díjas zongoraművésznőnknek. Mozgalmas a sportélet is. A magyar sportot az elmúlt évi olimpia óta igen nagyra becsülik és sportolóink hírnevét jelentősen öregbítette a londoni 6:3-as győzelem. Dánia népszerű sportja az atlétika és az úszás. A dán sportrajongók már alig várják, hogy a nyár folyamán úszóink visszaadják a dán úszók decemberi budapesti látogatását. Sok kívánnivalót hagy hátra Dánia egészségvédelme. Két súlyos fertőző megbetegedés, a tbc és gyermekbénulás növeli a betegstatisztika adatait, pedig az orvostudomány magas fokon áll. De a kiváló orvosoknak kevés férőhelyes, elavult felszerelésű kórházakban kell dolgozniuk. Kötelező betegellátás nincs. Magánbiztosító intézetek működnek, ott biztosíthatják magukat a dolgozók betegség esetére. De a betegsegélyző egyesületek szolgáltatásai nem kielégítőek. Éppen ezért sokan egyidőben inkább két betegbiztosító intézetbe is befizetik a havi biztosítási járulékot, hogy megbetegedésük esetén megkaphassák azt, ami gyógyulásuk érdekében szükséges. Csak a legnagyobb üzemek biztosítják betegség esetére ezekben a magánintézetekben munkavállalóikat, de a járulékot levonják dolgozóik keresetéből, így teljesen érthető, hogy a táppénz Dániában ismeretlen fogalom. Az állami költségvetésben csak egészen jelentéktelen összeggel szerepelnek a szociális és egészségügyi célok. Ez az oka annak, hogy ebben az országban példátlanul elburjánzott a társadalmi gyűjtés. Minden elképzelhető és elképzelhetetlen célra gyűjtenek. Kórházra, szegény gyerekek karácsonyi megajándékozására, a gyermekbénulási járvány, vagy a tbc leküzdésére stb. Után, útfélen szervezetten kéregetnek, előadásokon, kávéházakban, szórakozóhelyeken stb. Egyedül a hadiiparban van »prosperitás«, mert Dánia amerikai nyomásra kénytelen nagy mértékben fegyverkezni. Ez a fő oka annak, hogy az elmúlt évben hatmillió korona volt a költségvetési hiány, így él ma, így csúszik egyre lejjebb a lejtőn Dánia. Nincs menekvés? Nem volna kiút a hanyatlásból? Lenne. Az, amit az Egyesült Államok minden áron meg akar akadályozni: a béketábor országaival való kereskedelem fejlesztése sokat segítene Dánia gazdasági nehézségein. Dánia dolgozóinak fokozódó nyomására a kormány igyekszik is szélesíteni az ország kereskedelmi kapcsolatát a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal, mert látja, hogy csak ily módon akadályozhatja meg a jókedélyű, derűs nép országának további hanyatlását* Dánia az atlanti lejtőn (Úti jegyzetek) „Békés, boldog, gazdag ország az életcéljuk Az angol szakszervezetek Magyarországon járt küldöttségének beszámolója Az angol szakszervezetek küldöttsége, amely 1953 nyarán Magyarországon járt, beszámolót tett közzé tapasztalatairól. A beszámoló hangsúlyozza, hogy a küldöttség tagjai bizonyos előítéletekkel indultak el Angliából. A küldöttség elhatározta, hogy saját tapasztalatai alapján állapítja meg, mi történik Magyarországon. Terjedelmes jegyzéket készítettek arról, mit akarnak látni Magyarországon és — hála a magyarok figyelmes vendégszeretetének — meg is volt minden alkalmuk, hogy megismerjék a magyar embereket munkájukban és szabadidejükben egyaránt. Meggyőződtek róla, hogy a Magyar Népköztársaság népe boldog és egységes nemzet. A nép büszke önbizalommal, hatalmas léptekkel halad előre a szocializmus építésének útján. — Életbevágóan fontosnak tartjuk — hangoztatja a beszámoló —, hogy az angol nép megismerje az igazat és hogy a Magyarországról terjesztett hazugságokat és torzításokat egyszers mindenkorra megcáfoljuk. Meggyőződésünk, hogy a magyar nép tanult, művelt, magaskultúrájú, jómodorú, őszinte, békeszerető nép, amelynek életkedve kifogyhatatlan. — Láttuk a nép mindennapi életét. Sportversenyeken, ahol 80.000 főnyi tömeg közé vegyültünk, feltűnt, hogy milyen jólöltözöttek. Bámulattal láttuk, mennyi élelmiszer áll rendelkezésükre, kiváló minőségben és nagy választékban. A magyarok sokkal több húst és gyümölcsöt esznek, mint mi itt Angliában. Ha ezeket a tapasztalatokat összevetjük a magyarországi éhínségről és elnyomatásról szóló vad és ostoba mesékkel, megérthetjük, milyen nevetségesek sajtónk jelentései. — Láttuk, hogy a magyarországi életszínvonal már most is előnyösen állja ki az összehasonlítást az angolokéval. A magyar nép felszámolta a Horthy-féle fasiszta rendszertől örökölt kétségbeejtő nyomort, a háború borzalmas pusztításait és hatalmasméretű építkezéseket folytat. A beszámoló hangsúlyozza, hogy mindig emlékezetes marad a küldöttség látogatása Sztálinvárosban, amelynek építése során a munkások a leghihetetlenebb akadályokat győzték le s megmutatták a nemzetnek és a világnak, hogy a mai időkben is lehet csodákat művelni. Hosszú fejezet ismerteti a magyar szakszervezetek működését, hangsúlyozva, hogy szervezetük és működésük sokkal nagyobb szabású, mint az angol szakszervezeteké.Jóllehet, angol munkások alapították az első szakszervezeteket — hangzik a beszámoló —, a magyarok most sok tekintetben messze túlszárnyaltak bennünket. Reméljük, nemsokára lehetséges lesz, hogy mindenki a szakszervezeti mozgalom mindent felölelő nemzetközi szövetségében egyesül. Ami a két ország közti kereskedelmet illeti, a küldöttség meggyőződött arról, hogy Magyarország kész kereskedni Angliával. A kereskedelem újrafelvétele a két ország közti szorosabb baráti kapcsolatot és a béke megteremtését is előmozdítaná.— Beszélgetéseink során a magyarok mindig hangoztatták a béke szükségességét és láttuk, hogy minden erőfeszítésük békés célokra irányul. Könyveikben nincs nyoma háborús propagandának. Lépten-nyomon meggyőződtünk róla, hogy a magyar nép csak azt kívánja, hogy békében építhesse szocialista jövőjét. A béke a jelszavuk, a békés, boldog, gazdag ország az életcéljuk — állapítja meg a jelentés. ír Jubileumi ülésszakok Ukrajna és Oroszország újraegyesülésének 300. évfordulója alkalmából Ukrajna Oroszországgal való újraegyesülésének 300. évfordulójával kapcsolatban az OSZSZSZK Legfelső Tanácsának Elnöksége elhatározta, hogy 1954 májusában a Legfelső Tanács jubileumi ülésszakot tart, amelyen e nevezetes eseménnyel foglalkozik. Az Ukrán SZSZK Legfelső Tanácsának Elnöksége határozatot hozott, amelynek értelmében 1954 májusában megtartják az Ukrán SZSZK Legfelső Tanácsa Ukrajna Oroszországgal való újraegyesülésének 300. évfordulójával foglalkozó jubileumi ülésszakát. KÜLPOLITIKAI HÍREK — John Hull tábornok, a koreai ENSZ-haderők parancsnoka szerdán kijelentette: a hadifoglyokat január 23-án, az »indiaiak és a kommunisták tiltakozása ellenére is szabadon bocsátják« — jelenti az AFP Tajpehből. — A CIO vezetői csatlakoztak John Lewisnek, a Bányamunkások Egyesült Szakszervezete elnökének ahhoz a véleményéhez, hogy a Taft— Hartley-féle törvényt teljes egészében el kell törölni. A newyorki Daily Worker és a The Worker január 13-án ünnepelte fennállásának 30. évfordulóját. Az évforduló tiszteletére januárban az Egyesült Államok több városában ünnepségeket tartanak. NÉPSZAVA Japán vasutasok tiltakozó mozgalma Peking, január 13. (Új Kína) A háromszázezres létszámú Japán Vasutasok Országos Szakszervezetének tagjai január 9-én munkalassító mozgalomba kezdtek, tiltakozásul a szakszervezeti vezetők elbocsátása ellen. A Japán Mozdonyvezetők Országos Szakszervezetének tagjai január 10-én ugyancsak munkalassítási mozgalmat kezdtek. Ebben a mozgalomban az országos szakszervezet mintegy 27 tagozata vesz részt, 30.000 taggal. Súlyosbodott Chile gazdasági helyzete A New York Herald Tribune tudósítója jelenti Santiagóból:Chile súlyos inflációval küzd, amelynek következtében a megélhetés tavaly ötven százalékkal megdrágult. Az áremelkedésekkel egyidejűleg növekszik az alsó- és középrétegek elégedetlensége és a dolgozók állandóan béremelést követelnek.« Chile legfontosabb valutaforrása a rézbányászat. Ezzel kapcsolatban a New York Herald Tribune megállapítja: »1954-ben Chilének szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy réztermelésének részesedése a világtermelésben az 1945. évi 20,37 százalékról 13 százalék alá esett és valószínűleg tovább csökken. Chile az egész múlt évben egyre fokozódó válsággal küzdött, mivel az ország külföldi valutabevételének több mint 70 százalékát a réznek köszönheti.« ★ Az amerikai lap arról bölcsen hallgat, hogy mindez elsősorban a Wall Street rablópolitikájának a következménye. Chile rézkivitelének túlnyomó részét ugyanis az Egyesült Államok vette át, mint ahogy a rézbányák nagy része is amerikai monopóliumok kezében van. Múlt év novemberében az Egyesült Államok jegyzékben követelte, hogy a chilei kormány 35,5 centről 28 centre szállítsa le a réz árát fontonként (egy font , kb. félkiló). Chile kénytelen volt beszüntetni a rézszállítást Amerika felé. Az USA ugyanakkor mindent elkövet annak megakadályozására, hogy Chile a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal folytasson kereskedelmet, pedig ez igen előnyös lenne Chilének, hiszen a Szovjetunió például 5,5 centtel többet ajánlott a rézért, mint az Egyesült Államok. Chile réztermelése 1952 első tizenegy hónapjában 342.847 tonna volt, míg 1953 ugyanezen időszakában csak 291.810 tonna. A Wall Street politikájának következtében év végére ebből is 150.000 tonna eladatlanul halmozódott fel a raktárakban. A New York Herald Tribune »tárgyilagos« cikkének nyilvánvalóan az a célja, hogy bebizonyítsa: Chile csak a réz árának leszállításával fokozhatja a réz eladását s ezen keresztül gazdasági helyzetének megszilárdítását.