Népszava, 1954. február (82. évfolyam, 27-50. sz.)

1954-02-02 / 27. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! NÉPSZAVA 82. ÉV­FOLYAM, 27. SZÁMÁra 50 fillér • Molotov elvtárs ismertette a szovjet küldöttség javaslatait a német kérdés békés megoldására­­ A MAG­YA­R S­Z­A­K­S­ZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 1954. FEBRUÁR 2. KEDD —4 nép érdekében — a nép nyelvén Népi demokráciánk életének im­már esztendőről esztendőre vissza­térő ünnepe a magyar sajtó napja. Ezen a napon megemlékezünk a ma­gyar újságírás dolgozóinak munká­járól, számba vesszük elért eredmé­nyeinket és azokat a feladatokat, amelyek előttünk állnak. A magyar sajtó napja az egész dolgozó nép ünnepe. Hiszen sajtónkban a dolgo­zók joggal látják legjobb barátjukat, mindennapos harcaik hűséges segítő­társát, tanítójukat és informátoru­kat. A magyar sajtónak legfőbb célja, legfőbb feladata népünk oda­adó szolgálata, pártunk útmutatá­sainak közvetítése a nép tömegei­hez. A magyar sajtó hivatása, hogy fegyver és szerszám legyen száz­ezrek kezében abban a küzdelem­ben, amelyet az életszínvonal szün­telen emeléséért, a kultúra növelé­séért, a szocializmus építéséért foly­tatnak. A szabad magyar sajtó nagy és di­csőséges hagyományok betetőzője és továbbfejlesztője. Népünk történeté­ben vörös fonálként húzódik végig a szabadságért, a haladásért folyta­tott küzdelmek láncolata. Ezek a küzdelmek mindig összekapcsolódtak a szabad szóért folytatott harccal, azokkal az erőfeszítésekkel, amelye­ket népünk legjobbjai tettek, hogy a magyar sajtót az igazság hirdető­jévé tegyék. Hány fényes név csat­lakozik a magyar újságírók szabad­ságharcos gárdájához! Kossuth La­jos, Petőfi Sándor, Arany János, Ady Endre, Móricz Zsigmond, Szamuely Tibor, Schönherz Zoltán — hogy csak a legnagyobbakat említsük — alkották meg azt a nagyszerű hagyo­mányt, amely a magyar újságírás szent öröksége, amely mai sajtónk tanítója és erőforrása. Kossuth »Pesti Hirlap«-ja, az 1848-as »Már­cius Tizenötödike", Táncsics »Mun­kások Újságja«, Frankel Leó »Mun­kás Heti Króniká«-ja, a Tanácsköz­társaság és Vörös Újság«-ja, az illegal­ittasban harcoló kommunista párt lapjai — előfutárai és ősei a mai magyar sajtónak. Előfutárai és lelke­sítői, mert a maguk idejében, koruk társadalmi viszonyai közepette né­pünk felemelkedéséért, a haladásért küzdöttek, mert tevékenységük a mi korunkat készítette elő. A magyar nép legjobbjai mindig olyan sajtóról ábrándoztak, olyan sajtóért harcoltak, amely a népért van, a népnek szól, a nép érdekeit fejezi ki. »Én a népnek valóságos politikai és szépirodalmi lapot ké­szültem kezébe adni, saját erőteljes nyelvén, de nem pimaszkodva; poli­tikait, mely szerint a hon jelen ál­lását, ahol szükséges, múltjából is világosítva, felfoghassa, külországok­hoz­ viszonyát megismerhesse s dol­gainak kifejlését, idő szerint folyto­nosan kísérhesse, szépirodalmit, mely a népköltészet művészi orgá­numa legyen, mely által a nép rom­latlan kedélyére művészi hatás gya­koroltassák ...« — írta Arany János Petőfi Sándorhoz intézett levelében. Ez a cél vezérli a mai magyar saj­tót, amely feladatául tűzte ki, hogy a nép nyelvén szóljon a néphez, hogy tanítsa, nevelje, felvilágosítsa a dol­gozókat. S e szabad sajtó, amelyet a marxizmus-leninizmus eszméi ve­zérelnek, olyan széles tömegekhez szól, amilyenekhez a múltban nem érhetett el az írott betű hatalma.­A magyar sajtó legfőbb törvénye — szemben az imperialista lapok szenzációhajhászásával — az igaz­ság szenvedélyes, pártos tisztelete. “... hogyha a lap bizalmas, jó ba­rátja akar lenni a népnek s kelendő — írta Móricz Zsigmond —, akkor legyen az első sortól az utolsóig: tisztességes, becsületes, megbízható.« A kommunista sajtóban valósult meg először következetesen ez az elv. Abban a sajtóban, amely szembe­­szállva az ellenforradalom minden aljasságával és terrorjával, a fasiz­mus szörnyű évei alatt is magasra emelte a népünk felszabadulásáért vívott harc lobogóját, amely a sza­badság világítótornyaként sugározta ki a magyar nép felszabadító harcá­nak útját bevilágító eszméket. A felszabadulás után a magyar sajtó új szakaszba lépett Népünk győzelmes előrehaladásával pár­huzamosan vált sajtónk egésze is a nép fegyverévé a szocializmus győ­zelméért vívott küzdelemben. A mai magyar sajtót azok a nagyszerű elvek vezérlik, amelyeket Marx, En­gels, Lenin, Sztálin fektettek le, amelyek jegyében a haladó emberi­ség folytatja küzdelmét a népek tel­jes felszabadulásáért. A felszabadult magyar sajtó példaképe a világ élenjáró sajtója, a szovjet újságírás, amely a legmesszebbmenően való­sította meg Lenin és Sztálin tanítá­sait a sajtó szerepéről, a leghatéko­nyabban tölti be a kollektív agitá­tor, propagandista és szervező nagy­szerű feladatát. Ma lapjaink a szo­cializmusért vívott küzdelemre moz­gósítják népünket, a békeharc zengő szócsövei, az igaz ismeretek, a ha­ladó tudomány és kultúra terjeszté­sének az orgánumai. Ma lapjaink­ban — a szovjet példa nyomán — mind határozottabban kapnak hangot a dolgozó nép, az egyszerű emberek mindennapi problémái, sajtónk mindinkább fejlődésünk hajtóere­jévé, a tömeges kritika, önkritika forrásává és fórumává válik. Ezért érzik magukénak a dolgozó milliók lapjainkat s elsősorban pártunk központi lapját, a Szabad Népet. Mind több dolgozó érzi szükségleté­nek, hogy tevékeny közreműködésé­vel segítse lapunk munkáját, hogy a közvélemény parancsnokaként híradásaival, bírálatával, javasla­taival, ötleteivel, problémáival se­gítse a sajtó tevékenységét, népünk nevelését, tanítását, mozgósítását az előttünk álló feladatokra. Jelentősek a magyar sajtó ered­ményei, de igen sok feladat vár még megoldásra. A magyar sajtó fejlődé­sét csak azokkal a nagyszerű célok­kal, feladatokkal lehet mérni, ame­lyeket a párt politikája állít elő. Számunkra a mérce csak az lehet, hogyan teljesíti a sajtó a kollektív szervező, agitátor, propagandista feladatát, hogyan tesz eleget azok­nak az igényeknek, amelyeket a dol­gozó tömegek joggal támasztanak vele szemben. Népünknek az elmúlt esztendők alatt hatalmasan kitágult látóköre, nagyot emelkedett politikai és kul­turális színvonala. Lapjaink azon­ban nem minden tekintetben tudtak lépést tartani ezzel. A magyar sajtó­nak még nem sikerült egész népün­ket átfognia, minden dolgozó min­dennapos szellemi táplálékává vál­nia. A magyar sajtónak még nem sikerült maradéktalanul baráti kö­zelségbe kerülni az olvasók hatal­mas tömegeivel, nem sikerült szé­leskörűen és sokoldalúan kielégíte­nie dolgozóink érdeklődését a po­litika, a termelés, a kultúra, a tudo­mány kérdései iránt. A magyar sajtó még nem vált a tömeges kri­tika-önkritika olyan harcos fó­rumává, amilyenné tennie kell, hogy pártunk, kormányunk programmjá­­nak megvalósításában betölthesse a nép felvilágosítójának, tanítójának, mozgósítójának nagyszerű hivatását. Lapjainknak közelebb kell kerül­niük a mindennapi élethez, azokhoz a problémákhoz, amelyek munká­sainkat, parasztjainkat, értelmisé­günket foglalkoztatják. Sajtónknak meg kell találnia és tovább kell fej­lesztenie azokat a módszereket, ha­ladó hagyományokat, amelyeknek birtokában a nép nyelvén szólhatnak a néphez. Az újságírók előtt az a fel­adat áll, hogy érdekesebb, kulturál­tabb, a dolgozók problémáihoz köze­lebb álló lapszámokat adjanak az olvasók kezébe. Kutatniok kell szün­telenül, melyek azok a nehézségek, amelyek a dolgozókat foglalkoztat­ják és milyen módon gyűrhetők le ezek. Ismertetniük kell azt a ha­talmas küzdelmet, amely világszerte folyik a béke megőrzéséért. Moz­­gósítaniuk kell a termelés csatáira, megmutatva az összefüggést a munka frontján elért eredmények és életszínvonalunk emelkedése kö­zött. Le kell leplezniük az ellenség mesterkedéseit és szószólóivá kell válniuk azoknak a jövőt formáló eszméknek, amelyek pártunk harcát, programmját áthatják. Váljanak lapjaink az új típusú hazafiság, a nép, a haladás odaadó szeretettnek messzezengő szó­csöveivé. Tegyék egész népünk köz­kincsévé a kultúra alkotásait, ha­ladó hagyományainkat s a most szü­lető szocialista-realista magyar kul­túrát. Szolgálják még odaadóbban, még harcosabban népünk felemelke­désének, békéjének nagy ügyét. Új olvasztókemence a Nagykanizsai Üveggyárban A Nagykanizsai Üveg­gyár olyan laboratóriumi és híradástechnikai célra szükséges üvegeket gyárt, amelyek vetekednek az eddig külföldről beho­zott üveg minőségével. A gyár rövidesen hőálló üveggyártásunk büszke­ségévé válik. Új üzem­részében felépült hazánk egyik legkorszerűbb üveg­olvasztó kemencéje, mely­ben megkezdték a kísér­leti munkát és több, üzemi laboratóriumok­hoz szükséges felszerelés már el is készült. Köz­sikségleti cikkeket is gyártanak a vasúti járműjavítók A Landler Jenő Jármű­javító Üzem az idén fo­kozottabb mértékben ké­szít közszükségleti cik­keket. A terv szerint az első negyedévben több száz húsdarálót gyárta­nak, továbbá elkészítik az üzemben gyártásra ke­rülő villanyvasaló mo­delljét is. Az üzem dolgo­zói tervbe vették szecska­­vágógépek és kézi kuko­­ricamorzsolók készítését is. A Pest megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat teljesítette téli tervét A Pest megyei Mezőgaz­dasági Gépjavító Vállalat dolgozói megfogadták, hogy téli gépjavítási ter­vüket a minisztertanács határozata szerint előírt február 25 helyett feb­ruár 5-re teljesítik. Ter­vüket 168 traktor főjaví­tásával már január 31-én teljesítették. A III. párt­­kongresszus tiszteletére vállalták, hogy február 15-ig terven felül újabb 35 traktort javítanak ki. /• r r /r HAZANK ELETEROL Szénbányászatunk 101.1 százalékra teljesítette januári tervét Januárban nagy feladatok hárultak szénbányá­szainkra. Havi tervüket teljesítették is: 101.1 száza­lékos eredményük azzal biztat, hogy mind jobb tel­jesítményekkel veszik ki részüket a szén- és áram­ellátás problémáinak megoldásából. Feladataikat azonban nem teljesítették hiánytalanul. A tavaly­ról elmaradt 204.000 tonna és a terven felül felaján­lott 26.000 tonna szén januárban esedékes részét nem küldték felszínre. Nem kis mértékben a borsodi, a do­rogi és a középdunántúli tröszt hibáin múlt az elma­radás, ez a három tröszt nem teljesítette még a havi tervet sem. Egész szénbányászatunk hibája volt ja­nuárban,­­hogy a bányák többsége nem ügyelt eléggé a szén minőségére, ami, mint ismeretes, nehézségeket okoz a közlekedésben. Az ország legfiatalabb gyára a pártkongresszusra készül A nemrég üzembehelyezett sarkadi kenderfeldol­­gozógyárban — az ország egyik legfiatalabb és egyben legkorszerűbb üzemében — a pártkongresszus tiszte­letére lelkes verseny folyik. A kendertilolók versenyé­ben Boda Imréné kétszeres sztahanovista és Ködrcön István párosversenye áll az érdeklődés középpontjá­ban. Bodáné már az első nap 38 kilóval túlszárnyalta versenytársát. A kóckikészítőknél a Tomanicska- és a Török-brigád vetélkedése a verseny napról napra ismétlődő eseménye. A dolgozók lelkesedése és az üzem műhelyeinek korszerű felszerelése biztosítja a vállalások teljesíté­sét. Az új gyár dolgozóinak közös ígérete, hogy a párt­­kongresszus tiszteletére több mint 360 mázsa rostanya­got termelnek és javítják munkájuk minőségét. A miskolci honvédek hősies harca a hótorlaszok ellen A vasárnapi hófúvás Miskolc közelében, Mező­­nyárád-Mezőkeresztes és Csincsetanya között el­torlaszolta nemcsak a vasútvonalat, de az or­szágutat is. A vasút a miskolci helyőrséghez fordult gyors segítségért Az egyik laktanyában ép­pen kultúrverseny folyt. A műsor a végefelé tar­tott, amikor bejelentették a vasút dolgozóinak ké­rését. »Segítsetek a for­galmat helyreállítani.« Rövid percek alatt csak­nem négyszer annyian je­lentkeztek, mint ameny­­nyire szükség volt. La­pátokkal, csákánnyal fel­szerelve indultak a mis­kolci pályaudvarra. Mezőnyár­ád-Mezőkeresz­­tes állomás közelében a nyílt pályán vesztegelt egy hosszú teherszerel­­vény, amely nyersanya­got szállított a Borsod­­vidék üzemeinek. Mikor a honvédek odaértek, a mozdony lámpája alig látszott ki a nagy hóból. A már ott levő vasúti dol­gozókkal együtt kemény harc indult a tehervonat kiszabadításáért és a pálya megtisztításáért. A mozdonyt és néhány ko­csit valósággal ki kellett ásni a hótengerből. Jó­kedvűen és megállás nél­kül ment a munka. A honvédek politikai tiszt­jeik vezetésével és sze­mélyes példamutatásával nagyszerű munkát végez­tek. Nemcsak a vonatot és a vonalat szabadítot­ták fel, de a­ közeli or­szágúton is szá­­os gép­kocsit mentettek ki a hó­torlaszok közül és haj­nalra biztosították a for­galom zavartalanságát. A derék honvédek joggal érdemelték ki a polgári lakosság s katonai elöl­járóik elismerését. A pártkongresszus tiszteletére A Fogaskerékgyár megkezdi a szekszárdi gépállomás patronálását A Fogaskerékgyár dol­gozói elhatározták, hogy a III. pártkongresszus tiszteletére vállalják a szekszárdi gépállomás ál­landó támogatását. Nem­csak a téli javítómunká­ban vesznek rész­t, hanem mérnökeik, technikusaik és szakembereik­ modett a könyvelők, bérelszá­molók és tervkészítők is átadják szaktudásukat egész éven keresztül rendszeresen a gépállo­más dolgozóinak. A cél megvalósítása ér­dekében alakult brigád nevében Hatos László elv­­társ művelettervező, a brigád vezetője írta alá első helyen a közös vál­lalást, melyben arra kéri az üzemi pártszervezetet, a szakszervezetet és a vállalatvezetőséget, hogy mind szakmai, mind po­litikai vonatkozásban nyújtson teljes támoga­tást a felajánlás valóra­­váltásához. A SZOCIALISTA MUNKA HŐSEI Ifj. Kovács József a balfi Micsurin tsz elnöke. Szövetkezetében 22,10 mázsás átlagtermést takarítottak be őszi búzából. Holdanként 62 hekto­liter boruk termett. Egy munkaegy­ségre 8,45 forintot osztottak. Péti János a tamási Vörös Szikra tsz elnöke. A vezetése alatt álló ter­melőszövetkezetben magas termelési eredményeket értek el: búzából 14,50 mázsás, kukoricából 25 mázsás, rozs­ból 12 mázsás átlagtermést. Jámbor Istvánnak, a földes­ Rákóczi tsz elnökének vezetésével jó terme­lési eredményeket ért el a szövetke­zet. Egy munkaegységre hat kiló búzát, egy kiló árpát, hat kiló kukoricát, fél kiló cukrot osztottak. Új postahivatal Balmazújvároson Balmazújvároson mint­egy százezer forintos be­ruházással modern posta­­hivatalt létesítettek. A tágas, világos, egészséges munkahelyeken kívül a közönségnek is szépen be­rendezett váróterem áll rendelkezésére. Az új postahivatalt már át is adták rendeltetésének. Primőráru­s februárban A bonyhádi »Szabad Föld« termelőszövetke­zetnek az elmúlt évben tízholdas kertészete volt. A rossz munkaszervezés miatt azonban a kerté­szet nem jövedelmezett úgy, ahogy kellett volna. Az idei tervkészítésnél már ügyeltek arra, hogy a kertészetben is zavar­talanul folyjék a munka. Már decemberben mun­kához látott egy 11 tagú kertészbrigád. Munkájuk eredménye, hogy 740 me­­legágyi ablak alatt — már most, a legnagyobb hidegben is — nyolc-tíz centis hónapos retek-pa­lánták virulnak. Ez azt jelenti, hogy már e hó­nap végén mintegy 7500 csomó retket szállítanak piacra a bonyhádi ker­tészek. A nagymiskolci állami gazdaság dolgozói is fel­készültek a város kora tavaszi zöldségfélével való ellátására. Míg a múlt évben 1400 meleg­­ágyi ablak alatt neveltek korai zöldségfélét, az idén 3400 melegágyban mintegy 130.000 fej salá­tát, húszezer csomó hó­napos retket s közel tíz­ezer fej kalarábét ter­melnek. A palántákat négy üvegházban neve­lik és ha az idő enyhül, azonnal melegágyakba ültetik, hogy március kö­zepén már friss salátát és hónaposretket adhassa­nak a város dolgozóinak.

Next