Népszava, 1954. április (82. évfolyam, 77-102. sz.)
1954-04-16 / 90. szám
NÉPSZAVA 2 A MUNKA TÖRVÉNYKÖNYVE NYOMÁBAN *4 módosított Munka Törvénykönyve tovább szélesítette a dolgozók jogait. Rendelkezéseivel számos lehetőséget nyújt a munkások élet- és munkaviszonyainak megjavításakor.1. Az igazgatók, a műszaki vezetők és az ■üzemi bizottságok lelkiismeretességén múlik, hogy a törvénykönyv rendelkezései hiánytalanul megvalósuljanak. Nekik kell elsősorban tudniuk, érezniük, hogy nemcsak a tervteljesítésért, hanem elsősorban az emberekért felelősek, kötelességük, hogy törődjenek a dolgozók pihenésével, gyáronkívüli életével, egészségével — mert ez a legdrágább vagyon a mi társadalmunkban. Az alábbiakban néhány üzemben szerzett tapasztalatunkról számolunk be. A Központifűtés- és Redőnyjavító Vállalatnál megtartják a Munka Törvénykönyve rendelkezéseit A Budapesti Városi Tanács Központifűtés- és Redőnyjavító Vállalatának vezetői gondosan tanulmányozzák a Munka Törvénykönyvét. Tudják, hogy nagyobb a felelősségük, mint korábban. Gondosabban megtartják a munkásokat védő törvényeket. A Munka Törvénykönyve megszabja például, hogy a rendes szabadságot az egész évre előre elkészített szabadságolási terv szerint kell kiadni. Ugyanakkor azonban lehetőséget nyújt arra, hogy az igazgató ettől eltérően is engedélyezhesse a szabadságot. A vállalat vezetősége jókor, az év elején elkészítette a szabadságolási tervet. Gondoltak arra is, hogy aki tavaly a téli hónapokban pihent, az idén lehetőleg nyáron kapja meg szabadságát. A kapu alatti hirdetőtáblán mindenki elolvashatta, mikorra osztották be. Természetesen helyt adtak az egyéni kérelmeknek is. Platni Lajos például az idén ismét félre kérte szabadságát, mondván, hogy akkor jobban tud pihenni. Hajtó Emil néhány hete közölte: nősül és szeretne rendes szabadságából négy napot igénybe veni. A vezetők hozzájárultak kéréséhez. Gerbovics Ferenc a legkülönbözőbb kazánműszereket javítja nagy hozzáértéssel. Munkakörülményeiről beszélgetünk vele. Amikor megkérdezzük, szokott-e túlórázni, így válaszol: »Nagyon ritkán van rá szükség. Akkor azonban már jóelőre megkapom írásban az utasítást.« A vállalatnak állandóan újabb és újabb szakmunkásokra, szerelőkre meg lakatosokra van szüksége. A jó szakmunkásutánpótlást főleg az üzem dolgozóiból nevelik. Jelenleg több tanfolyam működik. Az egyiken 19 munkás tanulja a sűtőszerelő szakmát. Ha júniusban sikeresen vizsgáznak, a második és harmadik kategóriából a negyedikbe kerülhetnek s a keresetük is magasabb lesz. A lakatosátképzés március 5-én kezdődött és tíz hónapig tart. Tízen vesznek részt a tanfolyamon. Nem feledkeztek meg a legjobbakról sem: ugyancsak tízen tanulnak a sztahanovista továbbképző iskolán. A vállalat előtt egyre nagyobb termelési feladatok állnak. Mégsem feledkeznek meg az egyes dolgozók problémáiról. Nemrégen például kiderült, hogy Almási Rózsi súlyos beteg, nem bírja a nehéz fizikai munkát. Az igazgató — hogy megkímélje a munkásnő egészségét — a városi tanács segítségével áthelyezte a Műszerkészítő Vállalathoz, ahol lényegesen könnyebb munkát végez. A felsorolt példák azt bizonyítják, hogy az üzem vezetői megértették a Munka Törvénykönyvét. S noha van még javítanivaló, remélhető: rövidesen helyrehozzák a kisebb hibákat Biztosítsák a lőrinci hengerészek pihenőnapját A Lőrinci Hengerműben nagyon elharapózott a túlórázás, de még inkább a heti pihenőnapon végzett munka. Ha a vasárnapi munka elkerülhetetlen, más napot kellene heti pihenőül kijelölni. A gyár vezetői azonban nem ezt teszik. Februárban a túlmunkában és a heti pihenőnapon ledolgozott munkaórák száma elérte a nyolcezret. Sok munkás hosszú hónapok óta egyetlen pihenőnapot sem kapott. Lendvai Gyula kompresszorgépkezelő például ez évben — és tavaly is — majd minden pihenőnapját a gyárban töltötte. Magyari Károly gurítós februárban négy, Cserni József két vasárnapon is dolgozott — más pihenőnapot azonban nem kapott helyette. Különösen a TMK lakatosainál sok az ilyen eset. A Lőrinci Hengerműben lábrakapott törvénysértésekért elsősorban a műszaki vezetőkre hárul a felelősség. Homola László üzemfőnök például nemrégen még így kardoskodott: »Ha a hengersor dolgozik, a kikészítők is jöjjenek be vasárnap.« Bár jól ismeri az üzemi adottságokat, mégsem tett semmit, hogy csökkentse a heti pihenőnapon végzett munkát. Kósa Sándor TMK-csoportvezető sem törődik azzal — noha ez is kötelessége —, hogy eleget pihennek-e a beosztottai. A TMK lakatosai nem mindig győzik a munkát, főleg nagyobb javítások idején nem. Ezért rendszerint a heti pihenőnapon is dolgoznak. A gépműhely lakatosai ilyen esetben már nem egyszer felajánlották segítségüket. A munkások együttérzése tehát lehetőséget nyújt arra, hogy a TMK dolgozói is megkaphassák a megérdemelt pihenőnapot. De ahol azt hiszi, hogy Kósa Sándor kapva kapott az alkalmon, az téved. Ellenkezőleg: már több alkalommal kereken elutasította a segítséget. Helytelen intézkedéseivel akarva, akaratlanul súlyos károkat okoz az államnak is. Ahol a műszakiak nem értik meg eléggé a dolgozók és az állam érdekeit, ott az ab feladata volna, hogy erélyesen érvényt szerezzen a törvényeknek. Igaz, Mészáros Kálmán ab-elnök értekezleten felszólalt a törvény védelmében. A szavak mögött azonban még messze elmaradnak a tettek. Az üb szemet húny a munkások törvényes jogainak durva megsértése felett. Még egyetlen törvénysértő műszaki vezetőt sem vont felelősségre, de a felsőbb szervek figyelmét sem hívta fel a mulasztásokra. Holott az üzemi bizottság —ha lelkiismeretesen jár el — nagyon sokat tehet a munkásokért, a törvények tiszteletben tartásáért. Ellenőrizzék arendelkezések érvényesítését az Újpesti Bőrgyárban A szakszervezetek munkatársai sorra látogatják az üzemeket, ellenőrzik a Munka Törvénykönyve rendelkezéseinek végrehajtását. Tanulságosak ezek a látogatások. Megtudják belőlük, mennyire tartják tiszteletben a vezetők a dolgozók jogait. Az Újpesti Bőrgyárban általában megtartják a Munka Törvénykönyve rendelkezéseit. Néhány esetben azonban nem. Például: még nem készítettek tervet a szabadságolásra; a belépő dolgozót nem figyelmeztetik, hogy kívánságára írásban kell megkötni a munkaszerződést. Csak részben valósult meg az a rendelkezés is, amely a vállalat kötelességévé teszi, hogy az előző hónap 25. napjáig írásban közölje az egyenlőtlen munkaidőbeosztást. A bérelszámolók például már február 19-én tudták, hogy március 1-én, 2-án, 3-án és 4-én napi 12 órát kell dolgozniok és ehelyett 8-án, 15-én, 18-án és 29-én vehetnek igénybe négy-négy órai pihenőt. A könyvelés dolgozói azonban nem tudnak előre az egyenlőtlen munkaidőről. Gyakran csak aznap, vagy legjobb esetben előző nap értesülnek róla. Egy-egy esetben fény derült azonban a Munka Törvénykönyvének súlyosabb megsértésére is. A gyár vezetői szóban rendelik el a túlmunkát. A túlórabizonylatot csak jóval később írják alá s a dolgozó meg sem kapja. Bakonyi elvtárs, az igazgató arról hivatkozik: »A munkások írás nélkül is túlóráznak. Van becsületszó a gyárban.« Az igazgató eljárása sérelmes. Tudnia kellene, hogy túlmunkát csak túlórabizonylatttal — tehát írásban — lehet elrendelni. Megtörténhet, hogy az üb nem írja alá a túlóralapot vagy a felsőbb hatóság nem engedélyezi s akkor a dolgozó megrövidül, hiszen írás nélkül még bizonyítani sem tudja a túlmunkát. Az Újpesti Bőrgyárban számos mulasztást elkerülhettek volna, ha a dolgozók ismerik a Munka Törvénykönyvének rendelkezéseit. Az ab hibát követett el, hogy a munkásokkal nem ismertette a Munka Törvénykönyvét és nem ellenőrizte annak érvényesítését. Ha a dolgozók jól ismerik a törvényeket, maguk is éberen őrködnek megtartásuk felett. Az ütem szakszervezeti vezetősége pótolhatatlan segítőtársakat szerezhet így a Munka Törvénykönyve ellenőrzéséhez. Kendemai János 1954. Április 16, péntek SZÓVÁTESSZÜK Miskolc—Salgótarján—Riese—Budapest — telefonon és vonaton Az elmúlt hetekben Miskolcon annyi meglepetés ért, hogy csepp híján utánvéttelkellett feladnom magamat fehéráruként »a Budapest Keleti pályaudvar«. A meglepetések zömét a miskolci posta és az ugyancsak miskolci »Tiszai« pályaudvar szolgáltatta. Egyik nap sürgősen beszélnem kellett telefonon Miskolcról Salgótarjánnal. Az azonnali hívást 40 percnyi késéssel kapcsolták , s ez ellen nem is tiltakozom. Ilyesmi a nagy forgalomban előfordul. Viszont mire a második emeletről lementem a szállodai portára, bontották a kapcsolást. A hívást meg kellett ismételni. Kellemetlen , de még ez sem volna ok a kifakadásra. De mi történt azután? A beszélgetés befejeztével a szálloda kérdésére a posta közölte: kétszer hatperces beszélgetésért 156 forintot kell fizetnem. Hasztalan volt a vita. Itt valami nem stimmel. Először is, mert több fültanúval igazolható, pontosan két percet beszéltem. (Mondanivalómat éppen a rövidség kedvéért írásban is rögzítettem.) De nem stimmel amiatt sem, mert két nappal később ugyanitt négy percig (tehát hosszabb ideig) beszéltem Ricsével és nyolc forintot fizettem. A két számla még tízszeres árat számolva sem egyeztethető össze. A második meglepetés néhány nap múlva ért Ricsén. 40.70 forintot fizettem Miskolcig a vonatjegyért. Ez önmagában nem meglepő, csak azzal együtt, hogy előző napon reggel ugyanezért az útért 49,80 forintot fizettettek velem a miskolci »Tiszai« pályaudvaron. Egyet aludtam rá, és akkor ért a harmadik és legnagyobb meglepetés — ugyancsak a »Tiszai« pályaudvaron. Nagyon sokadmagammal a negyedkettes személyhez akartam jegyet váltani Budapestig, az »E«jelű pénztárnál. Az indulás időpontja veszedelmesen közeledett. A pénztárablaknál nem volt tanácsos sokat morfondírozni, elsöprő erejű volt a »tömegnyomás«. Százassal fizettem és visszakaptam 9 forintot. A pénztárosnő szabadkozva közölte, hogy aprót nem tud visszaadni. (Elképzelhető volna az is, hogy egy pályaudvari pénztár berendezkedik ilyen »váratlan meglepetésekre«.) No, de kicsiség — gondoltam — maximum 99 fillérről van szó, a lényeg, hogy elérjem a vonatot. A kupéban azután gondolkodni kezdtem. — Mégis csak különös: 91 forintot fizettem. Hím Két hete gyorsvonattal jöttem 74 forintért. Makó János vonatkísérő készségesen felvilágosított, hogy 70.80 forintot kellett volna fizetnem. Fejcsóválva megjegyezte, hogy nem én vagyok az első utas hasonló panaszszal a vonaton. Sőt azt is mondta, hogy mint a vasút dolgozója, restell az ilyesmit. Jómagam nem vagyok sem postás, sem vasutas, de engem is bánt a dolog. Elsősorban nem is tulajdon »önköltségem« szempontjából. Csak úgy általában is Rajki András A MEDOSZ aktívaértekezlete a kivngési állami gazdaságban bizottságokkal. Nem is kérték ki véleményüket egy-egy feladat elvégzéséhez. Mindennel az ab-elnök foglalkozott, nem adott feladatokat a többi szakszervezeti aktivistának. A SZOT elnöksége határozata alapján most fordulatot akarnak teremteni a szakszervezeti munkában. Egyik legfontosabb feladat a III. pártkongresszusra indult verseny további szervezése, irányítása, a verseny eredményeinek értékelése. Mint jó és követendő példát említette meg az vb-elnök Szívós Gyula traktorost, aki váltótársával 2200 normálhold talajmunka elvégzését vállalta, vagy Lami János és Rónaszéki István traktorosokat, akik éves tervüket már 32 százalékban teljesítették. Az állattenyésztők közül Csejtei Margit és Horváth Mihály sertésnevelőkértek el jó eredményeket, a tehenészetben pedig Duska Kálmán, aki 6.2 literről 8,6 literre emelte a gondjaira bízott állatok tejhozamát. Részletesen beszélt Horváth elvtárs a dolgozók szociális és kulturális igényeinek kielégítéséről is. Elmondotta, hogy háromszáz személyes kultúrotthont építenek, s összesen 1.130.000 forintot fordítanak szociális és kulturális beruházásokra. Hat családi ház és két idénynapközi készül a kiskovácsi és rostáspusztai üzemegységekben. Ezután arra hívta fel a figyelmet, hogy a gazdaságukba érkező új dolgozókat fogadják szeretettel, gondoskodjanak ellátásukról, hogy azok mielőbb otthonosan érezzék maguikat a gazdaságban. Az aktívaértekezleten több felszólalás volt a szakszervezet eredményeiről és mulasztásairól. Henrich István traktoros azért bírálta az üzemi bizottságot, mert nem látogatják őket, nem érdeklődnek munkájukról, problémáikról. Elmondotta, hogy nincs elegendő és megfelelő szerszám, rossz az üzemanyagellátás, nem kapnak szappant. Majd arról beszélt, hogy nem értékelik a kongresszusi verseny eredményeit, nem tudják, hol tartanak vállalásuk teljesítésében. Több felszólaló szólott az ételek minőségéről és szállításáról. Hibáztatták a szakszervezetet, mert nem ellenőrizte ezt. Előfordult, hogy rossz edényekben, fedő nélkül szállították az ebédet és így az porral szennyeződött, ehetetlenné vált. A felszólalások után Horváth József ab-elnök ígéretet tett, hogy a jövőben sokkal nagyobb gondot fordítanak a dolgozók ellátására és az ellenőrzésbe bevonják a szakszervezeti bizalmiakat, valamint a többi aktivistát is. Ezután határozatot hoztak, amelyben az elhangzott hozzászólások alapján megjelölték legfontosabb tennivalóikat a szakszervezeti munka megjavítására. Hasonló aktívaértekezletet tartottak a sárospataki gépállomáson és az erdőteleii állami gazdaságban is. A Veszprém megyei küngösi állami gazdaság kultúrtermében szerda este az üzemi bizottság tagjai, szakszervezeti bizalmiak, gazdasági vezetők és szakemberek, valamint a legjobb dolgozók részvételével aktívaértekezletet tartottak. Horváth József ab-elnök mondott beszámolót. A többi között elmondotta, hogy szakszervezetük munkájában sok a tennivaló, bár már vannak kezdeti eredmények is. Nem ellenőrizték az üb-ülés határozatainak végrehajtását. Keveset foglalkoztak a bizalmiakkal és a társadalmi munka- Sablonok helyett ötlet és szín Kultúragitáció a vasipari üzemekben Az elmúlt idők kulturális agitáció** jának a legelterjedtebb formája az a gyenge rigmusokból összeállított műsor volt, amely csupán csak köszöntötte és dicsérte a kiváló dolgozókat. A kongresszusi verseny agitációjában már mind gyakrabban találunk tartalmukban színvonalasabb, frissebb, elevenebb, vidám kisműsorokat. Ezeket nemcsak a déli köszöntések alkalmával adják elő, hanem a műhelymegbeszélések, értekezletek előtt is. A kulturális agitációnak ez a módszere sokkal inkább hat a dolgozókra, mint a régi »szabvány-rigmusok« ledarálása. Ezenkívül számos újabb és újabb ötlet teszi élénkebbé, sokszínűbbé a kongresszusi verseny kulturális agitációját. A Vörös Csillag Traktorgyárban például a napi értékelés alapján legjobb eredményt elérő dolgozókat az úgynevezett díszasztalhoz ültetik az ebédlőben. Az itt adott déli kisműsor számait ezeknek a dolgozóknak ajánlják. A kitüntettek nemcsak eredményükre büszkék, hanem erre a megtiszteltetésre is. A kulturális agitációban a kulturális munkások a maguk sajátos eszközeivel ismertetik a sztahanovista cím elnyerésének új feltételeit. Eddig csak a mennyiségi és bizonyos fokig a minőségi munkára buzdítottak kultúrcsoportjaink. Ma már foglalkoznak az anyag- és szerszámtakarékosság, a munka módszerei talán, a tapasztalatcsere, az újítómozgalom kérdéseivel, továbbá serkentik hallgatóikat a példamutató munkafegyelemre is. Ugyanakkor továbbfejlődtek az eddig alkalmazott módszerek is. Az üzemi hangszóró például már nemcsak az eredmények »vízállásjelentésszerű« bemondására és egy-egy hanglemez küldésére szolgál, hanem egyéb ötletek is közkedveltté teszik a dolgozók előtt. Igen eredményesen használja fel az üzemi hangszórót a Dunakeszi Vagongyár üzemi bizottsága is. »Kérdezz — felelek« formájában a nagy nyilvánosság előtt kérdezik meg a dolgozókat és a gazdasági vezetőket a munka esetleges akadályairól, azok okairól. A válasszal egyidőben felhívják a dolgozókat a hibák megszüntetésére. Az írásos agitáció színvonala is nagy fejlődést mutat. A Ganz Vagongyár plakátjai már nemcsak a neveket és a termelési százalékokat köztik, hanem a kiváló dolgozók portréit, munkamódszereit is tartalmazzák. A hibák ellen szellemes karikatúrákkal harcolnak. Ezenkívül rövidszövegű rajzos »villámokat« készítenek, amelyeken a kongresszusi verseny jelentőségét, valamint a versenyben elért eredményeket ismertetik a munkamódszerekkel együtt. Ezzel segítik a tapasztalatcserék sikerét. Így terjesztik a Koleszovmódszer továbbfejlesztésében elért újabb eredményeket vagy a fémkeményítést is. A különféle művészeti csoportok és szakkörök más-más formában járulnak a kongresszusi verseny sikeréhez. Az Egyesült Izzó kultúrtermében a kongresszusi verseny megindulása óta ötször rendeztek műsoros klubestet egy-egy üzemrész dolgozóinak. Megalakult az úgynevezett „Humor-brigád”. Színes, vidám műsorszámokkal világítja meg a munkában jelentkező hibákat. A Gheorghiu-Dej Hajógyár gépműhelyrészlege is rendezett klubestet. Ezen röviden értékelték az üzemrész eredményeit és mulasztásait is. A megbeszélést műsor és tánc követte. A hangulatos klubest nagy mértékben erősítette az üzemrész dolgozóinak baráti, elvtársi kapcsolatát, aminek eredménye a termelési eredmények további emelkedésében mutatkozott meg már a következő napokban. A Klement Gottwald Villamossági Gyár fotóköre fényképfelvételeket készít a legjobb dolgozókról az üzem dicsőségtáblái számára. A Beloiannisz-gyár képzőművészeti köre kiállítást rendezett pártunk harcainak eredményeiről, az üzem fejlődéséről. Számos üzem könyvtára rendez ízléses könyvkiállítást a szakmai, illetve a párt harcait bemutató, munkára, harcra lelkesítő szépirodalmi művekből. Ezzel hívják fel a dolgozók figyelmét e művekre. Kulturális bizottságaink jól használják fel a szakmai ismeretterjesztő előadásokat is. A Csepel Autógyár minden üzemrészében rendszeresen tartanak szakmai előadást. Ezeket az előadásokat az üzemrészek sajátosságainak megfelelően állítják össze. Az egyikben a minőség jelentőségéről, másikban az anyagtakarékosságról szólnak az előadások, aszerint, hogy melyik szakmai kérdés a legégetőbb az érdekelt üzemrészben. Mindamellett a kulturális agitáció egyes üzemekben még mindig csak a kultúrbrigádok tevékenységében merül ki. Az üzemi bizottságok egy része csupán a rigmusbrigádok műsorszámait tekinti a kulturális agitáció hathatós eszközének. Kulturális agitációnk másik hibája az, hogy egy-egy műsorszám felajánlásai vagy a zenés köszöntője és rigmusok sokszor mértéktelenül, sablonosan és egyoldalúan osztogatják a dicséreteket. Még mindig nem adnak eléggé hangot a dolgozók véleményének, nem bírálják kellően a felsőbb szervek, illetve a vezetők mulasztásait. Hiba az is, hogy kulturális bizottságaink nem veszik igénybe az írásos agitáció igen hasznos, hatásos eszközét: a faliújságot. A művészeti csoportok előadásaival kapcsolatban pedig teljesen helytálló a kifogás: amennyire örvendetes, hogy az utóbbi időben a vidám műsorok megszaporodtak, éppen annyira hiba, hogy színvonaluk sok esetben nem üti meg a mértéket éppen azért, hogy mihamarabb helyrehozzuk ezeket a hibákat, a vasas-szakszervezet kulturális-nevelési osztálya tapasztalatcserére hívja össze kéthetenként a jelentősebb üzemek kultúrfelelőseit. Ez a tapasztalatcsere könnyebben felismerhetővé teszi a kulturális agitáció hiányosságait, egyúttal hozzásegíti üzemeinket, hogy megismerjék és felhasználják a kulturális agitáció újabb formáit, módszereit. Azokat a formákat és módszereket, amelyekkel a kongresszusi verseny győzelmének az ügyét szolgáljuk.Pollák Ferenc a vasas-szakszervezet kulturálisnevelési osztályának vezetője