Népszava, 1954. május (82. évfolyam, 103-127. sz.)
1954-05-19 / 117. szám
1954. MÁJUS 19. SZERDA LONDONI LEVÉL: A genfi problémák angol tükörben A béke erői Angliában elég erősnek bizonyultak ahhoz, hogy szétzúzzák Dullesnak az indokínai brit beavatkozásra vonatkozó terveit. A reakció most ellentámadásba ment át és világosan megmutatta, hogy távolról sem hajlandó belenyugodni a vereségbe. Az angol alsóházinak a távolkeleti kötelezettségekre vonatkozó angol és amerikai nyilatkozatok közötti eltérés nyomán támadt felzúdulása napvilágra hozta azt a színfalak mögötti összeesküvést, amely arra irányul, hogy bármilyen módon fegyveres intervencióba vonja a nyugati hatalmakat. A legdurvább provokáció valamennyi közül az a javaslat volt, hogy az indokínai nép elleni francia hadjáratot változtassák át az ENSZ háborújává! Ezt a fogást már alkalmazták Korea esetében. A népeknek azonban elegük volt ebből. Brit kormánykörökben és a munkáspárt jobbszárnyán legszívesebben Indokína felosztásának tervét támogatják. E terv szerint a nyugati hatalmak garanciát vállalnának katonai akció megkezdésére a megegyezés megsértése esetén. Indiára és más ázsiai országokra is nyomást gyakorolnak, hogy csatlakozzanak a kezességvállaláshoz. Mi ennek a tervnek a lényege? Először is abból a hazugságból indul ki, hogy Vietnam, Pater Lao és Khmer népiének jelentős része olyan bábkormányokat támogat, amelyeknek támaszai valójában a francia és az amerikai szuronyok s a dollárküldemények. Ezenkívül ez a terv azt feltételezi, hogy a nyugati hatalmak vonalat húzhatnak Ázsiában és kijelenthetik, hogy ezen a vonalon innen semmiféle szociális változást nem engedélyeznek. Az indítvány szerint tehát arra kellene angolok életét feláldozni, hogy területet biztosítsanak a gyarmati kizsákmányolás fenntartására. Ami Angliát illeti, a küzdelem ismét oda összpontosul, hogy külpolitikai kérdésekben fenntartsák a két nagy párt egységét. Ha a munkáspárt szakszervezeti és szövetkezeti testvérszervezeteivel síkraszáll a gyarmatosítás ellen, egyetlen kormány sem meri új gyarmati háborúba sodorni az országot. A munkáspárti vezérek azonban éppoly szorosan elkötelezték magukat a gyarmati intervenció mellett, mint a konzervatív kormány. Ezek a vezérek indítottak háborút Malájföld népe ellen. Hogyan követelhetnék a francia gyarmatosítás beszüntetését, amíg Malájföldre özönlenek a fegyverek — az angol gyarmatosítás érdekében. Amikor tehát Herbert Morrison arra törekszik, hogy a pártgépezet egész erejét a bevanisták szétszórására használja fel, emögött az a szándék rejlik, hogy elfojtsa a külpolitikai koalícióval szemben a munkáspárton belül növekvő lázadást. A munkáspárt végrehajtó bizottságának legutóbbi ülése után közzétették az indokínai brit beavatkozás tervét elítélő határozatot. Két másik határozatot azonban óvatosan visszatartották. Az egyikben a végrehajtó bizottság újból kiállt a nyugatnémet újrafelfegyverzés és az »európai védelmi közösség« ügye mellett, a másikban pedig kifejezte azt az elhatározását, hogy elbánik azokkal a munkáspárti képviselőkkel (köztük Jennie Lee-vel, Aneurin Bevannak, a balszárny vezetőjének feleségével), akik részt vettek a nyugatnémet újrafelfegyverzés elleni párizsi konferencián. Morrison, Attlee teljes támogatásával, arra készül, hogy a végrehajtó bizottságban meglevő többségét azoknak a munkáspárti parlamenti képviselőknek a megfélemlítésére használja fel, akik nem hajlandók elfogadni a nyugatnémet felfegyverzés kérdésében a párt hivatalos irányvonalát. A jobbszárny vezére azzal számol, hogy ha ez sikerül neki, akkor már könnyű dolog lesz rákényszeríteni az egész pártot az »ázsiai koalíciós politika« elfogadására. A Fact, a munkáspárt hivatalos lapja nyilvánvalóvá teszi, hogyan is festene ez a politika. A lap nyíltan beismeri, hogy míg a második világháború alatt Ho Si Minsh az ellenállást, vezette, addig Bao Daj együttműködött a japánokkal. A munkáspárt lapja helyeslően állapítja meg, hogy amikor a brit csapatok 1945- ben a munkáspárti kormány parancsára Indokínába mentek, akkor »visszaállították a törvényességet és a rendet« azáltal, hogy visszaállították a háború előtti állapotokat és átadták a fennhatóságot a francia hatóságoknak. Hogy bebizonyítsa: Ho Si Mirth »nem egyszerűen gyarmatosítás-ellenes nacionalista vezér«, a lap azzal érvel, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság szervezetei kapcsolatban állanak a Szakszervezeti Világszövetséggel és a Demokratikus Ifjúsági Világszövetséggel ... A konzervatívok egyébként pontosan ugyanezt a »vádat« használták fel arra, hogy eltávolítsák Brit-Guyana törvényesen megválasztott kormányát. A Fact végül kinyilatkoztatta, hogy Ho Si Minh győzelme »közvetlenül fenyegetné Burma, Thaiföld, Malájföld, Indonézia és India biztonságát«. S miután néhány közhelyet szajkóz el a genfi megegyezésbe vetett reményéről, a lap ezt írja: »A Nyugat a jelenleg rendelkezésére álló erőkkel nem érhet el döntő katonai győzelmet Indokínában.« Íme, itt a recept Anglia belebonyolódásához olyan végnélküli gyarmati háborúskodásba, amely világháborúhoz vezethet. A béke megőrzése — ami Angliát illeti — a koalíciós politikával szembeszálló irányzatok erején múlik. Egyet mindenkinek meg kell értenie: a béke megköveteli annak elismerését, hogy különböző társadalmi rendszerek — a kapitalizmus és a szocializmus — egymás mellett élhetnek. Az együttélés azonban nem jelenti azt, hogy a szabadságtörekvések és a gyarmati kizsákmányolás is egymás mellett élhetnek. Semmiféle erő sem kényszerítheti rá Ázsia népiéit — vagy a világ bármely más tájának népiéit —, hogy külföldi elnyomók igájába hajtsák fejüket. És a problémát az sem oldja meg, ha amerikai fegyverekkel és amerikai pénzen bábkormányokat hoznak létre. Gordon Schaffer „Németország sorsát a német népnek kell eldöntenie“ A Demokratikus Németország Nemzeti Frontja II. nemzeti kongresszusának felhívása Berlinben május 15-étől tanácskozott a Demokratikus Németország Nemzeti Frontja II. nemzeti kongresszusa. A záróülésen jóváhagyták a valamennyi némethez intézendő felhívást. A felhívás a többi között így hangzik: A II. nemzeti kongresszus azzal a felhívással fordul Németország mindkét részének állami, társadalmi, vallási, tudományos és kulturális szervezeteihez, valamint intézményeihez, úgyszintén Németország mindkét részének összes lakosaihoz, hogy együttesen követeljék a hidrogénbomba és az összes többi tömegpusztító eszköz eltiltását, szorgalmazzák, hogy a képviselők ezzel a követeléssel lépjenek fel a parlamentekben! Az amerikaiak által sugallt bonni és párizsi szerződések — hangzik a továbbiakban a kongresszusi felhívás — halálos veszélyt jelentenek a német nép szempontjából. Ezért a II. nemzeti kongresszus felszólít minden németet: minden eszközzel harcoljanak a bonni és a párizsi szerződések megvalósítása ellen! A béke érdekében — hangzik a továbbiakban a felhívás — az»erő politikáját« az egyetértés becsületes politikájával kell felcserélni. Az Európia szempontjából veszélyt jelentő háborús tömbök rendszerét az összes európai államok kollektív biztonsági rendszerével kell felcserélni. Németország egysége — folytatódik a felhívás — csak az ország mindkét részében élő németek közötti megegyezés eredményeként érhető el. A német kérdés megoldása lehetetlen diktátum útján és csakis az öszszes vitás kérdésekkel kapcsolatos tárgyalások eredményekép lehetséges. Ezért a pillanatnyi követelés a nagy nemzeti jelmondat megvalósítására irányul: »Németek, egy asztalhoz! ...« A felhívás befejező része hangsúlyozza: A német nép előtt két út áll: az »európiai védelmi közösség« útja, Nyugat-Németország remilitarizálásának, Németország széttagoltságának, a testvérháborúhoz, valamint világháborúhoz vezető út és a megegyezések útja az egész Németországgal való békeszerződés megkötésének, a megszálló csapatok kivonásának útja, az egységes, független, békeszerető és demokratikus Németország megteremtéséhez vezető út. A német népnek lehetőséget kell kapnia ahhoz, hogy szabadon kinyilvánítsa véleményét azzal kapcsolatban, hogy melyik utat akarja követni. Ennek megfelelő törvényes eszköz a népszavazás. A II. nemzeti kongresszus azzal a javaslattal fordul a Nyugatnémet Szövetségi Köztársaság szövetségi gyűléséhez és a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájához, hogy tartsanak ilyen népszavazást. 3 A francia hatóságok felelősek azért, hogy az expedíciós hadsereg sebesültjei még mindig Dien Bien Phuban vannak A genfi külügyminiszteri értekezlet sajtóközpontjában kedden mozgalmas nap volt. Két küldöttségnek, a Vietnami Demokratikus Köztársaság és Franciaország küldöttségének szóvivői hívták öszsze sajtóértekezletre a svájci és a külföldi újságírókat. Hoang Van Hoa, a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttségének szóvivője sajtóértekezletén kijelentette, hogy a sajtóértekezlet összehívására a dienbienphui sebesültek kérdésével kapcsolatos fejlemények adtak okot. — Fam Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttségének vezetője a genfi értekezlet május 10-i ülésén kijelentette — mondotta a szóvivő —, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya kész lehetővé tenni a sebesültek elszállítását Dien Bien Phuból faji vagy nemzetiségi különbség nélkül. A szóvivő ezután hangsúlyozta, hogy a vietnami főparancsnokság mindent megtett a sebesültek elszállításának meggyorsítására. Ezután a szóvivő közölte, hogy Eden angol külügyminiszter, az angol küldöttség vezetője május 15-én levelet küldött Fam Van Dongnak. Eden levelében rámutatott, hogy »Bizonyos félreértés mutatkozik a körül a nyilatkozat körül, amelyet ön május 10-én tett és amelyet az egész értekezlet elfogadott. Hálás lennék, ha közölné velem, várjon kíván-e újabb nyilatkozatot tenni.. .* Fam Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttségének vezetője Eden levelére levélben válaszolt. A levélben a többi között ezeket írja: »Szükségesnek tartom, hogy hivatkozzam a genfi értekezlet május 10-i ülésén tett nyilatkozatomra, amelyben kifejtettem a Vietnami Demokratikus Köztársaság álláspontját. Akárcsak akkor, a Vietnami Demokratikus Köztársaság ma is úgy vélekedik, hogy észszerű a dienbienphui sebesültek elszállításával kapcsolatban esetleg felmerülő konkrét problémákat a helyszínen megoldani. A szóvivő ezután rámutatott, hogy mialatt ez a levélváltás történt, Vietnamban a francia hatóságok megkezdték a szóbanforgó megegyezés szabotálását. Május 15-én, sőt május 16-án sem küldték el a repülőgépeket Dien Bien Phuba a sebesültekért. Május 17-én éjszaka pedig a vietnami francia légierő bombázta a 41-es számú útvonalat és a bombázások megöltek 16 francia sebesült hadifoglyot, akiket ebben az időpontban szállítottak a 41-es számú útvonalon. A szóvivő hangsúlyozta, hogy a francia fél különböző okokból szabotálta a dienbienphui sebesültek elszállításával kapcsolatos megállapodásokat. Erre elsősorban az igazságtól való félelem késztette. A francia hatóságok ugyanis attól félnek, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság haderői által szabadon bocsátott sebesültek elterjesztik az igazságot a dienbienphui ostromról, helyzetről és általában az indokínai francia expedíciós hadseregben uralkodó állapotokról. Azért, hogy a francia expedíciós hadsereg sebesültjei még mindig Dien Bien Phuban vannak, a felelősség a francia hatóságokat terheli, amelyek nem teljesítették az elszállításra vonatkozó megállapodásokat — hangsúlyozta a szóvivő. Nehru Kína elismeréséért az ENSZ-ben Az indiai Államok Tanácsa (felsőház) kedden külpolitikai vitát kezdett. A vita megnyitásául Dzsavaharlal Nehru miniszterelnök mondott beszédet. Nehru — mint a Reuter jelenti — kijelentette: »Mindig lesznek zavarok Ázsiában és egyebütt, amíg a kommunista Kínát nem ismerik el az ENSZ-ben. Az elmúlt négy év folyamán a világon felmerült zavarok javarésze kizárólag annak tudható be, hogy bizonyos országok nem tanúsítottak reális magatartást egy olyan kormány iránt, amely a kínai nép igazi képviselője.« A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége május 17-én törvényerejű rendeletet adott ki, amely szerint a kronstadti haditengerészeti erődöt Vörös Zászló renddel tüntetik ki a hazának tett nagy szolgálatai elismeréséül, abból az alkalomból, hogy az erőd május 25-én ünnepli fennállásának 250. évfordulóját. A vietnami néphadsereg főparancsnoksága az emberiesség érzésétől vezérelve és nem törődve a francia főparancsnokság akadékoskodásával, újból átadott 18 súlyos sebesültet. A khmeri népi felszabadító hadsereg a május 4-ével véget ért 10 nap alatt elpusztított két francia erődöt és tizenöt őrtorony kiürítésére kényszerítette a franciákat — közli a Vietnami Tájékoztató Iroda. A Kelet-Pakisztán Narajangani városában levő »Adandji«-vállalatnál május 15-én véres összetűzésekre került sor a munkások és a vállalati őrség között. Az összetűzés következtében több mint kétszázan meghaltak és ötszázan megsebesültek. /jk HANGVERSENY- l/jj) NAPTÁR Május 24. Bartók-terem, fél 7. IV. mikrobarázdás-bérlet, 3. — Erkel Színház, 8. Beethoven-est. — Zeneakadémia, 8. Az »Erkel Ferenc« Zeneművészeti Szakiskola IV. nyilvános hangversenye. — Zeneakadémia, kisterem, 8. Sopronyi Mária és Sztanilov Sztanyi hangversenye. Május 25. Bartók-terem, fél 7. V. mikrobarázdás-bérlet, 3. — Zeneakadémia, 8. Magyar Állami Hangversenyzenekar kamarazenekari estje. Május 26. Bartók-terem, 8. Palló Imre dr. és Sándor Judit dalestje, K-bérlet, 1. — Zeneakadémia, 8. Manolova Rajna hegedűművészi oklevélpályázati hangversenye. Május 27. Bartók-terem, fél 7. VI. mikrobarázdás-bérlet, 2. Május 28. Zeneakadémia, 8. Bächer Mihály zongoraestje. Színművészeti Főiskola, 8. Gosztonyi János orgonaestje. Május 29. Zeneakadémia, délután 5. Pedagógiai Főiskolai-bérlet záróhangverseny. Este 8. Beethoven—Bartók-bérlet, 6. est. — Színművészeti Főiskola, délután 5 órakor. IX. kerületi Ifjúsági-bérlet, 3. Este 8. Üzemi dolgozókbérlet, 3. — Városi tanács, délután 4. Ifjúsági-bérlet, 2. Este 8. Üzemi dolgozók bérlet, 2. — Déryné Színpad, délután 4. Üzemi dolgozók-bérlet, 2. — Dózsa György kultúrotthon, este 7. Üzemi dolgozók-bérlet, 2. Május 30. Nyomdaipari Dolgozók Szakszervezete, délelőtt fél 11. Ifjúságibérlet, 2. IV. kerületi MSZT kultúrterme, délelőtt fél 11. Ifjúsági-bérlet, 2. NÉPSZAVA Molotov szovjet külügyminiszter elnökölt a genfi értekezlet keddi zárt ülésén Genf, május 18 Az MTI kiküldött tudósítója jelenti: A genfi értekezlet kedd délután három órakor újra zárt ülésen folytatta az indokínai béke helyreállításának kérdésével kapcsolatos tanácskozásokat. A keddi zárt ülésen Molotov szovjet külügyminiszter elnökölt. A fogságba esett de Castries tábornok nyilatkozata Dien Bien Phu végnapjairól Párizs, május 18. (MTI) A vietnami demokratikus rádió és ennek nyomán különböző hírügynökségek közük de Castries tábornoknak, Dien Bien Phu erőd hadifogságba esett parancsnokának nyilatkozatát. A vietnami demokratikus rádió által közölt nyilatkozatában a tábornok éles szavakkal ítéli el az indokínai francia főparancsnokság »hadműveleteit«, amelyekkel az ostrom kilátástalan utolsó napjaiban »erősítésül« tömegesen dobatott le ejtőernyősöket a már romhalmazzá vált táborerőd területére. A tábornok így írja le az erőd végnapjait: — Az utolsó napok és éjszakák valóban borzalmasakoltak. Az ostromtüzérség szakadatlanul lőtte a tábor egész területét, úgyhogy még a fejünket sem dughattuk ki fedezékeinkből A .Vietmind-gyalogság egymásután intézte elsöprő rohamait állásaink ellen. Ezekben a rohamokban egész századaink, sőt zászlóaljaink semmisültek meg. Az Egyesült Államok indokínai beavatkozási terveiről A New York Times közli az alábbi washingtoni jelentést: »Amerikai hivatalos személyek újból mérlegelik az Egyesült Államok indokínai katonai intervenciójának kérdését. Annak alapján teszik ezt, hogy a francia kormány — nyilvánvalóan — már elhatározta, hogy erősítéseket küld és folytatja az indokínai háborút. A lap szerint Franciaországnak az a kérése, hogy tisztázzák, milyen kötelezettségeket hajlandó vállalni az Egyesült Államok, azt bizonyítja, hogy Indokínában »nemzetközivé akarják tenni a háborút«. I.1. Iljicsov ausztriai szovjet főbiztos nyilatkozata I. 1. Iljicsov, ausztriai szovjet főbiztos május 17-én magához kérette Raab osztrák szövetségi kancellárt és Scharf alkancellárt és nyilatkozatot tett előttük, amelyben a többi között ezeket hangsúlyozta: Mint ismeretes, az ellenőrzési egyezmény és a négy hatalom Ausztriára vonatkozó más határozatai arra kötelezik az osztrák kormányt és az osztrák helyi közigazgatási hatóságokat, hogy ne engedjék meg a megszálló hatóságok által megállapított rend megbontását. E határozatok ugyanakkor arra kötelezik Ausztria politikai pártjait és sajtószerveit, hogy ne folytassanak olyan tevékenységet és ne közöljenek olyan anyagot, amely a megszálló hatalmak és a megszálló csapatok ellen irányul. Ausztria vezető pártjai az idézett határozatok ellenére szovjetellenes megnyilatkozásokat szerveznek és sajtójuk nap nap után közöl rágalmazó koholmányokat a Szovjetunióról és az ausztriai szovjet megszálló csapatokról. A továbbiakban Iljicsov elvtárs leszögezte, hogy az osztrák kormány nem intézkedik arról, hogy az említett szovjetellenes tevékenységnek véget vessenek, sőt maga is elősegíti ezt a tevékenységet. Ezután Iljicsov elvtárs megállapította, hogy az osztrák kormány képviselőinek tevékeny részvételével folytatott ellenséges tevékenység durván megsérti a négy hatalomnak az ausztriai ellenőrzésről hozott határozatait. Az ausztriai szovjet megszálló hatóságok elvárják, hogy az osztrák kormány megteszi a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy megszűnjön a szovjet hatóságok és az ausztriai szovjet megszálló csapatok ellen irányuló ellenséges tevékenység. Amennyiben az osztrák kormány nem teszi meg a szükséges intézkedéseket — a többi közt a belügyminisztérium vezetése tekintetében, akkor a szovjet megszálló hatóságok a négy hatalom idevágó határozatainak értelmében kénytelenek lesznek maguk megtenni a megfelelő lépéseket — mondotta befejezésül Iljicsov elvtárs. Laniel nem merte kitűzni az„európai védelmi közösséggel kapcsolatos vitát A francia kormány egy hónapja — április 15-én — minisztertanácsot tartott, amelyen elhatározta: május 18-án a parlamenti csoportok elnökeinek értekezletét felkéri, intézkedjék, hogy a nemzetgyűlés azonnal vitát kezdhessen a bonni és párizsi egyezmények ratifikálásáról. Laniel annak idején erre vonatkozóan határozott ígéretet is tett a Párizsban járt Dullesnak. Május 18-a elkövetkezett és a francia kormány semmi jelét nem mutatta annak, hogy az április 15-én beharangozott lépést megteszi. A nyugati sajtó a kormány ingatag helyzetével hozza kapcsolatba a halasztást. Előzetes adatok a csehszlovákiai választások eredményeiről Prága, május 18. (TASZSZ) Május 17-én valamennyi központi lap jelentést közölt a csehszlovákiai nemzeti bizottságok választásainak menetéről. A lapok megírják, hogy a választások az ország dolgozói egységének jegyében zajlottak le. A központi választási bizottsághoz csupán az ország kerületeinek egyharmadából érkeztek jelentések a választások eredményeiről. Az előzetes jelentések szerint ezekben a kerületekben a választók 98 százaléka szavazott. A Nemzeti Arcvonalnak a kerületi nemzeti bizottságokba megválasztandó küldötteire a választók 82,9 százaléka szavazott.