Népszava, 1954. május (82. évfolyam, 103-127. sz.)

1954-05-19 / 117. szám

1954. MÁJUS 19. SZERDA LONDONI LEVÉL: A genfi problémák­­ angol tükörben A béke erői Angliában elég erős­nek bizonyultak ahhoz, hogy szét­zúzzák Dullesnak az indokínai brit beavatkozásra vonatkozó terveit. A reakció most ellentámadásba ment át és világosan megmutatta, hogy távolról sem hajlandó belenyugodni a vereségbe. Az angol alsóházinak a távolkeleti kötelezettségekre vonat­kozó angol és amerikai nyilatkoza­tok közötti eltérés nyomán támadt felzúdulása napvilágra hozta azt a színfalak mögötti összeesküvést, amely arra irányul, hogy bármilyen módon fegyveres intervencióba vonja a nyugati hatalmakat. A legdurvább provokáció vala­mennyi közül az a javaslat volt, hogy az indokínai nép elleni francia had­járatot változtassák át az ENSZ há­borújává! Ezt a fogást már alkal­mazták Korea esetében. A népeknek azonban elegük volt ebből. Brit kormánykörökben és a mun­káspárt jobbszárnyán legszíveseb­ben Indokína felosztásának tervét támogatják. E terv szerint a nyugati hatalmak garanciát vállalnának ka­tonai akció megkezdésére a meg­egyezés megsértése esetén. Indiára és más ázsiai országokra is nyomást gyakorolnak, hogy csatlakozzanak a kezességvállaláshoz. Mi ennek a tervnek a lényege? Először is abból a hazugságból indul ki, hogy Vietnam, Pater Lao és Khmer népiének jelentős része olyan bábkormányokat támogat, amelyek­nek támaszai valójában a francia és az amerikai szuronyok s a dollárkül­demények. Ezenkívül ez a terv azt feltételezi, hogy a nyugati hatalmak vonalat húzhatnak Ázsiában és kije­lenthetik, hogy ezen a vonalon in­nen semmiféle szociális változást nem engedélyeznek. Az indítvány szerint tehát arra kellene angolok életét feláldozni, hogy területet biz­tosítsanak a gyarmati kizsákmányo­lás fenntartására. Ami Angliát illeti, a küzdelem is­mét oda összpontosul, hogy külpoli­tikai kérdésekben fenntartsák a két nagy p­árt egységét. Ha a munkás­párt szakszervezeti és szövetkezeti testvérszervezeteivel síkraszáll a gyarmatosítás ellen, egyetlen kor­mány sem meri új gyarmati hábo­rúba sodorni az országot. A munkás­párti vezérek azonban éppoly szo­rosan elkötelezték magukat a gyar­mati intervenció mellett, mint a kon­zervatív kormány. Ezek a vezérek indítottak háborút Malájföld népe ellen. Hogyan követelhetnék a fran­cia gyarmatosítás beszüntetését, amíg Malájföldre özönlenek a fegyverek — az angol gyarmatosítás érdeké­ben. Amikor tehát Herbert Morrison arra törekszik, hogy a pártgép­ezet egész erejét a bevanisták szétszórá­sára használja fel, emögött az a szándék rejlik, hogy elfojtsa a kül­politikai koalícióval szemben a mun­káspárton belül növekvő lázadást. A munkáspárt végrehajtó bizottsá­gának legutóbbi ülése után közzé­tették az indokínai brit beavatkozás tervét elítélő határozatot. Két másik határozatot azonban óvatosan vissza­tartották. Az egyikben a végrehajtó bizottság újból kiállt a nyugatnémet újrafelfegyverzés és az »európai vé­delmi közösség« ügye mellett, a má­sikban pedig kifejezte azt az elha­tározását, hogy elbánik azokkal a munkáspárti képviselőkkel (köztük Jennie Lee-vel, Aneurin Bevannak, a balszárny vezetőjének feleségével), akik részt vettek a nyugatnémet újrafelfegyverzés elleni p­árizsi kon­ferencián. Morrison, Attlee teljes támogatá­sával, arra készül, hogy a végrehajtó bizottságban meglevő többségét azoknak a munkáspárti parlamenti képviselőknek a megfélemlítésére használja fel, akik nem hajlandók elfogadni a nyugatnémet felfegy­verzés kérdésében a párt hivatalos irányvonalát. A jobbszárny vezére azzal számol, hogy ha ez sikerül neki, akkor már könnyű dolog lesz rá­kényszeríteni az egész pártot az »ázsiai koalíciós politika« elfogadá­sára. A Fact, a munkáspárt hivatalos lapja nyilvánvalóvá teszi, hogyan is festene ez a politika. A lap nyíltan beismeri, hogy míg a második világ­háború alatt Ho Si Minsh az ellen­állást, vezette, addig Bao Daj együtt­működött a japánokkal. A munkás­párt lapja helyeslően állapítja meg, hogy amikor a brit csapatok 1945- ben a munkáspárti kormány paran­csára Indokínába mentek, akkor »visszaállították a törvényességet és a rendet« azáltal, hogy visszaállítot­ták a háború előtti állapotokat és át­adták a fennhatóságot a francia ha­tóságoknak. Hogy bebizonyítsa: Ho Si Mirth »nem egyszerűen gyarma­tosítás-ellenes nacionalista vezér«, a lap azzal érvel, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság szerve­zetei kapcsolatban állanak a Szak­­szervezeti Világszövetséggel és a Demokratikus Ifjúsági Világszövet­séggel ... A konzervatívok egyéb­ként pontosan ugyanezt a »vádat« használták fel arra, hogy eltávolít­sák Brit-Guyana törvényesen meg­választott kormányát. A Fact végül kinyilatkoztatta, hogy Ho Si Minh győzelme »közvetlenül fenyegetné Burma, Thaiföld, Maláj­­föld, Indonézia és India biztonságát«. S miután néhány közhelyet szajkóz el a­ genfi megegyezésbe vetett remé­nyéről, a lap ezt írja: »A Nyugat a jelenleg rendelkezésére álló erőkkel nem érhet el döntő katonai győzel­met Indokínában.« Íme, itt a recept Anglia bele­­bonyolódásához olyan végnélküli gyarmati háborúskodásba, amely vi­lágháborúhoz vezethet. A béke megőrzése — ami Angliát illeti — a koalíciós politikával szembeszálló irányzatok erején mú­lik. Egyet mindenkinek meg kell ér­tenie: a béke megköveteli annak el­ismerését, hogy különböző társa­dalmi rendszerek — a kapitalizmus és a szocializmus — egymás mellett élhetnek. Az együttélés azonban nem jelenti azt, hogy a szabadságtörek­vések és a gyarmati kizsákmányolás is egymás mellett élhetnek. Semmiféle erő sem kényszerítheti rá Ázsia népiéit — vagy a világ bár­mely más tájának népiéit —, hogy külföldi elnyomók igájába hajtsák fejüket. És a problémát az sem oldja meg, ha amerikai fegyverekkel és amerikai pénzen bábkormányokat hoznak létre. Gordon Schaffer „Németország sorsát a német népnek kell eldöntenie“ A Demokratikus Németország Nemzeti Frontja II. nemzeti kongresszusának felhívása Berlinben május 15-étől tanácsko­zott a Demokratikus Németország Nemzeti Frontja II. nemzeti kon­gresszusa. A záróülésen jóváhagyták a valamennyi némethez intézendő felhívást. A felhívás a többi között így hangzik: A II. nemzeti kongresszus azzal a felhívással fordul Németország mindkét részének állami, társadalmi, vallási, tudományos és kulturális szervezeteihez, valamint intézményei­hez, úgyszintén Németország mind­két részének összes lakosaihoz, hogy együttesen követeljék a hidrogén­­bomba és az összes többi tömegpusz­tító eszköz eltiltását, szorgalmazzák, hogy a képviselők ezzel a követelés­sel lépjenek fel a parlamentekben! Az amerikaiak által sugallt bonni és p­árizsi szerződések — hangzik a továbbiakban a kongresszusi felhí­vás — halálos veszélyt jelentenek a német nép szempontjából. Ezért a II. nemzeti kongresszus felszólít minden németet: minden eszközzel harcoljanak a bonni és a párizsi szerződések megvalósítása ellen! A béke érdekében — hangzik a továbbiakban a felhívás — az­­»erő politikáját« az egyetértés becsüle­tes politikájával kell felcserélni. Az Európia szemp­ontjából veszélyt je­lentő háborús tömbök rendszerét az összes európai államok kollektív biz­tonsági rendszerével kell felcserélni. Németország egysége — folytató­dik a felhívás — csak az ország mindkét részében élő németek közötti megegyezés eredményeként érhető el. A német kérdés megoldása lehetet­len diktátum útján és csakis az ösz­­szes vitás kérdésekkel kapcsolatos tárgyalások eredményekép lehetsé­ges. Ezért a pillanatnyi követelés a nagy nemzeti jelmondat megvalósí­tására irányul: »Németek, egy asz­talhoz! ...« A felhívás befejező része hangsú­lyozza: A német nép előtt két út áll: az »európiai védelmi közösség« útja, Nyugat-Németország remilitarizálá­­sának, Németország széttagoltságá­nak, a testvérháborúhoz, valamint világháborúhoz vezető út és a meg­egyezések útja az egész Németország­gal való békeszerződés megkötésé­nek, a megszálló csapatok kivonásá­nak útja, az egységes, független, békeszerető és demokratikus Német­ország megteremtéséhez vezető út. A német népnek lehetőséget kell kap­nia ahhoz, hogy szabadon kinyilvá­nítsa véleményét azzal kapcsolatban, hogy melyik utat akarja követni. En­nek megfelelő törvényes eszköz a népszavazás. A II. nemzeti kongresszus azzal a javaslattal fordul a Nyugatnémet Szövetségi Köztársaság szövetségi gyűléséhez és a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájához, hogy tartsanak ilyen népszavazást. 3 A francia hatóságok felelősek azért, hogy az expedíciós hadsereg sebesültjei még mindig Dien Bien Phuban vannak A genfi külügyminiszteri értekez­let sajtóközpontjában kedden moz­galmas nap volt. Két küldöttség­nek, a Vietnami Demokratikus Köz­társaság és Franciaország kül­döttségének szóvivői hívták ösz­­sze sajtóértekezletre a svájci és a külföldi újságírókat. Hoang Van Hoa, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság küldöttsé­gének szóvivője sajtóértekezletén kijelentette, hogy a sajtóértekezlet összehívására a dienbienphui sebe­sültek kérdésével kapcsolatos fejle­mények adtak okot. — Fam Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldött­ségének vezetője a genfi értekezlet május 10-i ülésén kijelentette — mondotta a szóvivő —, hogy a Viet­nami Demokratikus Köztársaság kormánya kész lehetővé tenni a se­besültek elszállítását Dien Bien Phuból faji vagy nemzetiségi kü­lönbség nélkül. A szóvivő ezután hangsúlyozta, hogy a vietnami főp­arancsnokság mindent megtett a sebesültek elszál­lításának meggyorsítására. Ezután a szóvivő közölte, hogy Eden angol külügyminiszter, az angol küldöttség vezetője május 15-én levelet küldött Fam Van Dongnak. Eden levelében rámuta­tott, hogy »Bizonyos félreértés mu­tatkozik a körül a nyilatkozat körül, amelyet ön május 10-én tett és ame­lyet az egész értekezlet elfogadott. Hálás lennék, ha közölné velem, várjon kíván-e újabb nyilatkozatot tenni.. .* Fam Van Dong, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság küldöttsé­gének vezetője Eden levelére levél­ben válaszolt. A levélben a többi között ezeket írja: »Szükségesnek tartom, hogy hi­vatkozzam a genfi értekezlet május 10-i ülésén tett nyilatkozatomra, amelyben kifejtettem a Vietnami Demokratikus Köztársaság állás­pontját. Akárcsak akkor, a Viet­nami Demokratikus Köztársaság ma is úgy vélekedik, hogy észszerű a dienbienphui sebesültek elszállításá­val kapcsolatban esetleg felmerülő konkrét problémákat a helyszínen megoldani.­ A szóvivő ezután rámutatott, hogy mialatt ez a levélváltás történt, Vietnamban a francia hatóságok megkezdték a szóbanforgó megegye­zés szabo­tálását. Május 15-én, sőt május 16-án sem küldték el a re­pülőgépeket Dien Bien Phuba a se­besültekért. Május 17-én éjszaka p­edig a vietnami francia légierő bombázta a 41-es számú útvonalat és a bombázások megöltek 16 fran­cia sebesült hadifoglyot, akiket ebben az időpontban szállítottak a 41-es számú útvonalon. A szóvivő hangsúlyozta, hogy a francia fél különböző okokból sza­botálta a dienbienphui sebesültek elszállításával kapcsolatos megálla­podásokat. Erre elsősorban az igaz­ságtól való félelem késztette. A francia hatóságok ugyanis attól fél­nek, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság haderői által szabadon bocsátott sebesültek elterjesztik az igazságot a dienbienphui ostromról, helyzetről és általában az indokínai francia exp­edíciós hadseregben ural­kodó állapotokról.­­ Azért, hogy a francia expedíciós hadsereg sebesültjei még mindig Dien Bien Phuban vannak, a fele­lősség a francia hatóságokat terheli, amelyek nem teljesítették az elszál­lításra vonatkozó megállapodásokat — hangsúlyozta a szóvivő. Nehru Kína elismeréséért az ENSZ-ben Az indiai Államok Tanácsa (felső­ház) kedden külpolitikai vitát kez­dett. A vita megnyitásául Dzsava­­harlal Nehru miniszterelnök mondott beszédet. Nehru — mint a Reuter je­lenti — kijelentette: »Mindig lesz­nek zavarok Ázsiában és egyebütt, amíg a kommunista Kínát nem is­merik el az ENSZ-ben. Az elmúlt négy év folyamán a világon felme­rült zavarok javarésze kizárólag an­nak tudható be, hogy bizonyos or­szágok nem tanúsítottak reális maga­tartást egy olyan kormány iránt, amely a kínai nép igazi képviselője.«­­ A Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak Elnöksége május 17-én törvény­­erejű rendeletet adott ki, amely sze­rint a kronstadti haditengerészeti erődöt Vörös Zászló renddel tüntetik ki a hazának tett nagy szolgálatai elismeréséül, abból az alkalomból, hogy az erőd május 25-én ünnepli fennállásának 250. évfordulóját.­­ A vietnami néphadsereg főpa­­rancsnoksága az emberiesség érzésé­től vezérelve és nem törődve a fran­cia főparancsnokság akadékoskodá­sával, újból átadott 18 súlyos sebe­sültet.­­ A khmeri népi felszabadító hadsereg a május 4-ével véget ért 10 nap alatt elpusztított két francia erődöt és tizenöt őrtorony kiürítésére kényszerítette a franciákat — közli a Vietnami Tájékoztató Iroda. A Kelet-Pakisztán Narajangani városában levő »Adandji«-vállalat­­nál május 15-én véres összetűzésekre került sor a munkások és a vállalati őrség között. Az összetűzés következ­tében több mint kétszázan meghal­tak és ötszázan megsebesültek. /jk­ HANGVERSENY- l/jj) NAPTÁR Május 24. Bartók-terem, fél 7. IV. mik­robarázdás-bérlet, 3. — Erkel Színház, 8. Beethoven-est. — Zeneakadémia, 8. Az »Erkel Ferenc« Zeneművészeti Szakiskola IV. nyilvános hangversenye. — Zeneakadémia, kisterem, 8. Sop­­ronyi Mária és Sztanilov Sztanyi hangversenye. Május 25. Bartók-terem, fél 7. V. mikro­barázdás-bérlet, 3. — Zeneakadémia, 8. Magyar Állami Hangversenyzenekar kamarazenekari estje. Május 26. Bartók-terem, 8. Palló Imre dr. és Sándor Judit dalestje, K-bérlet, 1. — Zeneakadémia, 8. Manolova Rajna hegedűművészi oklevélpályázati hang­versenye. Május 27. Bartók-terem, fél 7. VI. mik­robarázdás-bérlet, 2. Május 28. Zeneakadémia, 8. Bächer Mi­hály zongoraestje.­­ Színművészeti Főiskola, 8. Gosztonyi János orgona­estje. Május 29. Zeneakadémia, délután 5. Pe­dagógiai Főiskolai-bérlet záróhangver­seny. Este 8. Beethoven—Bartók-bér­­let, 6. est. — Színművészeti Főiskola, délután 5 órakor. IX. kerületi Ifjú­sági-bérlet, 3. Este 8. Üzemi dolgozók­­bérlet, 3. — Városi tanács, délután 4. Ifjúsági-bérlet, 2. Este 8. Üzemi dolgo­­zók­ bérlet, 2. — Déryné Színpad, dél­után 4. Üzemi dolgozók-bérlet, 2. — Dózsa György kultúrotthon, este 7. Üzemi dolgozók-bérlet, 2. Május 30. Nyomdaipari Dolgozók Szak­­szervezete, délelőtt fél 11. Ifjúsági­bérlet, 2.­­ IV. kerületi MSZT kultúr­terme, délelőtt fél 11. Ifjúsági-bérlet, 2. NÉPSZAVA Molotov szovjet külügyminiszter elnökölt a genfi értekezlet keddi zárt ülésén Genf, május 18 Az MTI kiküldött tudósítója je­lenti: A genfi értekezlet kedd délután három órakor újra zárt ülésen foly­tatta az indokínai béke helyreállítá­sának kérdésével kapcsolatos tanács­kozásokat. A keddi zárt ülésen Mo­lotov szovjet külügyminiszter elnö­költ. A fogságba esett de Castries tábornok nyilatkozata Dien Bien Phu végnapjairól Párizs, május 18. (MTI) A vietnami demokratikus rádió és ennek nyomán különböző hírügynök­ségek közük de Castries tábornok­nak, Dien Bien Phu erőd hadifog­ságba esett parancsnokának nyilat­kozatát. A vietnami demokratikus rádió által közölt nyilatkozatában a tá­bornok éles szavakkal ítéli el az indokínai francia főp­arancsnokság »hadműveleteit«, amelyekkel az ostrom kilátástalan utolsó napjaiban »erősítésül« tömegesen dobatott le ejtőernyősöket a már romhalmazzá vált táborerőd területére. A tábornok így írja le az erőd vég­napjait: — Az utolsó na­pok és éjszakák va­lóban borzalmasak­oltak. Az ostrom­tüzérség szakadatlanul lőtte a tábor egész területét, úgyhogy még a fe­jünket sem dughattuk ki fedezé­keinkből A .Vietmind-gyalogság egy­másután intézte elsöprő rohamait állásaink ellen. Ezekben a rohamok­ban egész századaink, sőt zászló­aljaink semmisültek meg. Az Egyesült Államok indokínai beavatkozási terveiről A New York Times közli az alábbi washingtoni jelentést: »Amerikai hivatalos személyek új­ból mérlegelik az Egyesült Államok indokínai katonai intervenciójának kérdését. Annak alapján teszik ezt, hogy a francia kormány — nyilván­valóan — már elhatározta, hogy erő­sítéseket küld és folytatja az indo­kínai háborút.­ A lap szerint Franciaországnak az a kérése, hogy tisztázzák, milyen kötelezettségeket hajlandó vállalni az Egyesült Államok, azt bizonyítja, hogy Indokínában »nemzetközivé akarják tenni a háborút«. I.1. Iljicsov ausztriai szovjet főbiztos nyilatkozata I. 1. Iljicsov, ausztriai szovjet fő­biztos május 17-én magához kérette Raab osztrák szövetségi kancellárt és Scharf alkancellárt és nyilatko­zatot tett előttük, amelyben a többi között ezeket hangsúlyozta: Mint ismeretes, az ellenőrzési egyezmény és a négy hatalom Auszt­riára vonatkozó más határozatai arra kötelezik az osztrák kormányt és az osz­trák helyi közigazgatási hatósá­gokat, hogy ne engedjék meg a megszálló hatóságok által megálla­pított rend megbontását. E határo­zatok ugyanakkor arra kötelezik Ausztria p­olitikai p­ártjait és sajtó­szerveit, hogy ne folytassanak olyan tevékenységet és ne közöljenek olyan anyagot, amely a megszálló hatal­mak és a megszálló csapatok ellen irányul. Ausztria vezető p­ártjai az idézett határozatok ellenére szovjet­­ellenes megnyilatkozásokat szervez­nek és sajtójuk nap nap után közöl rágalmazó koholmányokat a Szovjet­unióról és az ausztriai szovjet meg­szálló csapatokról. A továbbiakban Iljicsov elvtárs leszögezte, hogy az osztrák kormány nem intézkedik arról, hogy az em­lített szovjetellenes tevékenységnek véget vessenek, sőt maga is elősegíti ezt a tevékenységet. Ezután Iljicsov elvtárs megállapí­totta, hogy az osztrák kormány kép­­viselőinek tevékeny részvételével folytatott ellenséges tevékenység durván megsérti a négy hatalomnak az ausztriai ellenőrzésről hozott ha­tározatait. Az ausztriai szovjet megszálló ha­tóságok elvárják, hogy az osztrák kormány megteszi a szükséges lépé­seket annak érdekében, hogy meg­szűnjön a szovjet hatóságok és az ausztriai szovjet megszálló csap­atok ellen irányuló ellenséges tevékeny­ség. Amennyiben az osztrák kor­mány nem teszi meg a szükséges in­tézkedéseket — a többi közt a bel­ügyminisztérium vezetése tekin­tetében, akkor a szovjet meg­szálló hatóságok a négy hatalom idevágó határozatainak értelmében kénytelenek lesznek maguk meg­tenni a megfelelő lépéseket — mon­dotta befejezésül Iljicsov elvtárs. Laniel nem merte kitűzni az„európai védelmi közösséggel kapcsolatos vitát A francia kormány egy hónapja — április 15-én — minisztertanácsot tartott, amelyen elhatározta: május 18-án a parlamenti csoportok elnö­keinek értekezletét felkéri, intézked­jék, hogy a nemzetgyűlés azonnal vi­tát kezdhessen a bonni és párizsi egyezmények ratifikálásáról. Laniel annak idején erre vonatkozóan hatá­rozott ígéretet is tett a Párizsban járt Dullesnak. Május 18-a elkövetkezett és a francia kormány semmi jelét nem mutatta annak, hogy az áp­rilis 15-én beharangozott lép­ést megteszi. A nyugati sajtó a kormány ingatag helyzetével hozza kapcsolatba a ha­lasztást. Előzetes adatok a csehszlovákiai választások eredményeiről Prága, május 18. (TASZSZ) Május 17-én valamennyi központi lap jelentést közölt a csehszlovákiai nemzeti bizottságok választásainak menetéről. A lapok megírják, hogy a választások az ország dolgozói egy­ségének jegyében zajlottak le. A központi választási bizottsághoz csupán az ország kerületeinek egy­­harmadából érkeztek jelentések a választások eredményeiről. Az előze­tes jelentések szerint ezekben a ke­rületekben a választók 98 százaléka szavazott. A Nemzeti Arcvonalnak a kerületi nemzeti bizottságokba meg­választandó küldötteire a választók 82,9 százaléka szavazott.

Next