Népszava, 1954. május (82. évfolyam, 103-127. sz.)

1954-05-20 / 118. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! NÉPSZAVA Szerdán ismét zárt ülést tartottak Genfben A DIMAVAG az élen a kohó- és gépipari üzemek kongresszusi versenyében­­ A MA­G­Y­A­R SZAKSZ­E­R V­EZ­E­T­EK KÖZPO­NT­I LA­P­J­A 82. ÉVFOLYAM, 118. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1954. MÁJUS 20. CSÜTÖRTÖK A fegyelmezett munka mindnyájunk érdeke A kongresszusi hét minden napján új munkagyőzelmek születnek. Nagyszerű teljesítményekkel, kiváló minőségi eredményekkel újabb és újabb dolgozók emelkednek az országos hírű munkahősök sorába. Jakubecz István, a Duna Cipőgyár 251-es műhelyének szabasza a kon­gresszusi hét első napján aznapi tervét négy óra alatt befejezte: 40 pár csizmát, 35 pár bakancsot és 10 pár gyermekcipőt szabott ki. Közben 404 forint értékű bőrt megtakarított. Munkája kifogástalan minőségű volt. A 42/1-es Építőipari Vállalat angyalföldi úti lakásépítkezésénél Damásdi Pál kőművesbrigádja hét­főn és kedden a lakások belső falá­nak vakolásánál 132 százalékot ért el és kifogástalan minőségű mun­kát végzett, amivel az egész építke­zésen példát mutatott. És így sorol­hatnánk tovább a kongresszusi hét első napjainak sikereit. Felemelő érzés olvasni, hallani ezekről a munkahőstettekről, dol­gozó, szorgalmas népünk eredmé­nyeiről. Annál bántóbb azonban arra gondolni, hogy miközben százezrek önfeláldozóan dolgoznak szebb jele­nünk és boldogabb jövőnkért — azalatt akadnak szép számban olya­nok is, akik­ kivonják magukat a becsületes alkotómunkából. Meg­bontják a munkafegyelmet, igazolat­lanul kimaradoznak, semmibe ve­szik a technológiai utasításokat, se­lejtes, rossz minőségű árut gyárta­nak. Egyesek munkahelyüket átjáró­háznak tekintik és jobb kereset, könnyebb élet reményében elhagy­ják üzemüket és más vállalatnál próbálnak szerencsét. Mások pedig nem több és jobb munkával igye­keznek magasabb bérhez jutni, ha­nem fűhöz-fához futkosnak indoko­latlan bérpótlékokért, lazább nor­mákért, meg nem érdemelt pré­miumért. Egy-két példa is szemlélteti, hogy milyen nagyméretű még mindig a fegyelmezetlenség üzemeinkben. A bányamunkások közül több mint tízezren változtatták meg munka­helyüket ez év első negyedében. Az ide-oda vándorló munkások meg­zavarják az üzem tervteljesítését , és ezzel súlyos károkat okoznak nép­gazdaságunknak. De nem kisebb az a kár sem, amelyet az igazolatlan hiányzók okoznak a bányászatban. Ez év első negyedében igazolatlan műszakok miatt 36.000 tonna szén­nel jutott kevesebb az üzemekbe, az erőművekbe és a dolgozók háztar­tásába. Hasonló a helyzet számos építőipari vállalatnál is. A 44. sz. Állami Építőipari Tröszttől hétszer annyi munkás távozott el idén már­ciusban , mint a múlt év már­ciusában. Ugyanakkor a hozzájáru­­lással kilépők száma is megkétsze­reződött. A fegyelmezetlenek, miközben egész nevünket megkárosítink, saját maguk igazolására elm­edetlenked­­nek, dohognak, árleszállítást, maga­sabb életszínvonalat követelnek. Pártunk és kormányunk politikáiéra hivatkoznak, de tetteikből magatar­tásukból világosan kitűnik: félre­­magyarázzák ezt a politikát. Hely­telenül értelmezik a kormány pro­­grammját, akik abban reményked­nek, hogy a jólét sült zaj­arabként repül hozzánk anélkül, hogy megdolgoznánk érte. Vajjon mit gondolnak az ilyen emberek, ki teremti meg számukra a jómódú, nyugodt élet feltételeit, ki juttatja őket, családjukat és ve­lük együtt az ország lakosságát több, jobb és olcsóbb áruhoz? Meg kell érteni és a fegyelem lazítóival is meg kell értetni: a magasabb élet­­színvonal feltételeit csakis mi ma­gunk teremthetjük meg. Csakis sa­ját munkánkkal, a tervek teljesíté­sével, a termelékenység emelésével, az önköltség csökkentésével biztosít­hatjuk népünk jólétét. Az üzemek­ben, a bányákban, a szántóföldeken, az építkezéseknél dől el, várjon lesz-e szebb és olcsóbb ruha, cipő, több és jobb élelmiszer, időre fel­épülnek-e az egészséges új lakások. Saját jólétünk ügye a mi kezünkben van. Éppen ezért a mi munkás­tár­sadalmunkban nincs helye a »sült galambra várásnak«, a henyélésnek, az élősködésnek. A munkafegyelem megszilárdítá­sában nagy szerep vár a párt- és szakszervezeti aktivistákra. Hiszen sokan a fegyelmezetlenek közül őszintén kívánják az árak csökken­tését, a jólét emelkedését, de nem látják az összefüggést a fegyelme­zett, szervezett munka, a többter­melés és az életszínvonal emelke­dése között. Kötelességünk tehát felnyitni a kevésbbé öntudatos dol­gozók szemét. Megmagyarázni, szá­mokkal, tényekkel bizonyítani, ho­gyan rövidíti meg saját magát a fe­gyelmezetlen munkás. Nem nehéz néhány dolgozó példáján megmu­tatni, hogy fegyelmezett munkával több bért érhetnek el, magasabb ke­resetért pedig többet vásárolhatnak, tehát jobban élhetnek. De meg kell azt is mutatni, hogy a fegyelmezett munka gyümölcse közvetve is a dol­gozókhoz jut. Hiszen a becsületes munka biztosítja a tervek teljesíté­sét, emeli a termelékenységet, csök­kenti a termékek önköltségét. Ez az út vezet az árak leszállításához, ez teszi lehetővé, hogy az állam új iskolákat, új kórházakat, bölcsődé­ket, kultúrotthonokat építtethessen. Hátráltatja, gátolja azonban fej­lődésünket a fegyelmezetlenség, a jogtalanul felvett bér és jutalom. A becsületes dolgozótól vonja el a pénzt az a vezető, aki elnézi a csalá­sokat, eltűri, hogy például az elvég­zett munka mennyiségénél jelenté­kenyen többet számoljanak el. Ilyen eset fordult elő a Dunavölgyi Tim­földgyár építkezésén, ahol 657 köb­méter ténylegesen elvégzett falazás helyett 1109 köbméter és 2236 négyzetméter ténylegesen elvégzett vakolás helyett több mint kétsze­resét, 1262 köbméter ténylegesen el­végzett földkitermelés helyett 2596 köbmétert számoltak el. Nem csoda, hogy a Dunavölgyi Timföldgyár építkezésénél januárban 30 száza­lékos tervteljesítés mellett 85,2 szá­zalékos béralapot használtak fel. A dolgozók összességét károsítják meg azok a vezetők, akik megbocsátha­tatlan,­ bűnös könnyelműséggel gazdálkodnak népünk vagyonával. A fegyelemre nevelésnek a felvi­lágosító szó nem egyedüli eszköze. Nagy nevelő, emberformáló ereje van a versenynek is, amely a mun­kához fűződő szocialista viszony legfontosabb iskolája. Most, a kon­gresszusi héten a verseny hevében eggyé kovácsolódnak a dolgozók és a közös, nagy küzdelem olyan légkört teremt, amelyben a fegyelmezetlen­ség, a lógás valóban szégyen. Hasz­náljuk fel ezt a hangulatot arra, hogy a fegyelmezetleneket a munka megbecsülésére neveljük, megszeret­tessük velük az üzemet. Bátran tá­maszkodhatunk ebben a becsületes, öntudatos dolgozóikra, akik készsé­gesen, szívesen részt válalnak a nevelésben. A kongresszusi hét eredményei és a fegyelem megszilárdítása más te­kintetben is összefüggnek. A kon­gresszusi hét sikereinek egyik leg­főbb titka: jó a műszaki előkészí­tés, folyamatosabb a termelés. Ez pedig szorosan összefügg a munka­­fegyelemmel. Hiszen sokan azért hagyják el a gyárakat, az építkezé­seket, mert a rossz munkaszerve­zés miatt gyakran órákat kénytele­nek várni anyagra, szerszámra, da­rura, gépbeállításra. Az időveszte­ségek miatt keveset keresnek, elége­detlenek, ezért megpróbálnak olyan munkahelyet találni, ahol egyenle­tesebb, folyamatosabb a termelés — tehát több a kereset. De a rossz munkaszervezés az üzemen belül is szüli a fegyelmezetlenséget: semmit­tevésre, ténfergésre kényszeríti a dolgozókat. Ha sikerül állandósí­tani a kongresszusi hét műszaki eredményeit, akkor csökken a munkaerővándorlás, szervezettebbé, fegyelmezettebbé válik a munka az üzemekben. Ezekben a napokban új munka­győzelmek születnek szerte az or­szágban. A dolgozók lelkesedése, a legjobbak példamutatása magával ragadja a közömbösöket, sőt a fe­gyelmezetlenek egy részét is. Az üzemi bizottság tagjai, a szakszer­vezeti munkások a kongresszusi hét sikereit teszik még teljesebbé, ha szüntelen harcot folytatnak a fe­gyelmezetlenség minden megnyilvá­nulása ellen. A pártnak adott szó valóra váltásának útján Túlteljesítik ígéretüket a diósgyőri hengerészek és kohászok (Kiküldött tudósítónk jelenti.) A diósgyőri durvahengermű dolgozói vállalták a második negyedév elején, hogy a kongresszus tisztele­tére havonként 150 tonna acéllal teljesítik túl tervü­ket. A diósgyőri hengerészek versenylendületére jel­lemző, hogy ezt a vállalásukat már május első dekád­­jéban teljesítették. Sőt, május 1-től 10-ig 732,4 tonnát hengereltek terven felül. Május 11-én indították a kongresszusi műszakot, s azt ígérték, naponta háromszáz tonna acélt henge­relnek terven felül. Május 18-ig már 1578 tonnát hen­gereltek előirányzatukon felül. A hengerészek közül kiválik Molnár Béla blokk­­sori hengerészbrigádja, Lerch Zoltán és Novák István brigádja. A brigádok jó eredményei tették lehetővé, hogy a durvahengermű dolgozói május 19-ig már 108,3 százalékra teljesítették havi tervük esedékes részét. A durvahengermű eredményei közül különösen örvendetes, hogy az utóbbi időben sok nehézséggel küsz­ködő gerendasor is előrelendült. Május 19-én már 126,8 százalékos tervteljesítést értek el a gerendasoron. Náluk Szatmári János hengerészbrigádja dolgozott a legderekasabban.­ A diósgyőri finomhengerműben öt brigád már teg­nap délben túlteljesítette kongresszusi felajánlását. Segítségükkel a gyárrészlegen az ünnepi műszakra vál­lalt 250 tonna helyett már eddig 370 tonna acélt henge­reltek terven felül.­ A diósgyőri nagyolvasztómű kollektívája szerda délig a terven felül vállalt ötszáz tonna helyett már hatszáz tonna nyersvasat gyártott. Szoó Károly selejtmentes munkával ünnepel A selejtmentes kongresszusi műszakért harcoló Április 4 Gépgyár leg­jobb minőségi munkása Szoó Károly öntő. Tizenöt hónapja selejtmente­­sen dolgozik, ami öntőnél különösen kimagasló eredmény. A képen az RM Művek részére készülő szénőrlő- ma­lomház formáját készíti, amelynek selejtmentes elkészítése fontos része Szoó Károly kongresszusi válla­lásának (Gonda György felvétele) Komló­n .Molnár István elővájó brigádja „két napból egyet“ csinál Komlón a »százméteres«­mozgal­­mat kezdeményező Molnár István előváló brigádja a márciusi 101 mé­teres s az áprilisban elért 102 méte­res eredményét a kongresszusi mű­szakban tovább növeli. Május 17-én és 18-án a tervezett három méter helyett hat-hat métert haladtak előre, vagyis két nap tervét teljesí­tették egy műszak alatt. Május 19-én reggelig az egész hónapra előirány­zott 75 méterből már 61 méter szál­lítóvágatot hajtottak ki. Vasút: Kiváló eredmények országszerte A Debreceni MÁV Vasútépítő Vál­lalat munkásai Hajdúszoboszlón fél­­kilométernyi vágányt építettek ter­ven felül s az új vonalszakaszt már át is adták a forgalomnak. A MÁV Épületszerelő és Előgyártó Vállalat dolgozóinak kongresszusi versenye a mezőgazdaság munkáját is segíti. Ponizsil Antal bádogos­ bri­gádja három nappal a határidő előtt készítette el a detki gépállomás vető­gépszóróit. Nekik köszönhető, hogy ezek a fontos mezőgazdasági eszkö­zök május 21 helyett már 18-án el­jutottak Detkre. A Landler Jenő Járóműjavító rúgókovácsműhelyének dolgozói a kongresszusi műszak minden napján — a korábbi 24 darab helyett — 39 rúgót készítenek a kocsirészleg ré­szére. Ganz Kapcsolók: Jó minőségű munka, 231 százalék az öntvénymegmunkálóban A Ganz Kapcsolók és Készülékek Gyárának öntvénymegmunkáló mű­helye a kongresszusi műszak nap­jaiban teljesen selejtmentesen dol­gozik. A dolgozók emellett 200- ról 231 százalékra emelték mű­helyátlagukat. Kiváló eredményüket nagyban elősegíti, hogy a részükre dolgozó öntödében ez alatt az idő alatt öt százalékról 2,6 százalékra csökkentették a selejtet. Szerelvényipari Tröszt: Versenyben egymással és együtt (A tröszt pártbizottsága jelenti.) A Szerelvényipari Tröszt tizenkét üzeme vállvetve harcol egymással és együtt a kongresszusi műszak sike­réért. Terveikben szereplő fontos fel­adataikat — vízgőz- és gázszerelvé­nyeket készítenek az ipar és a la­kásépítkezés számára — kimagasló egyéni eredmények útján telje­sítik túl A Fémszerelvény­­árugyár esztergályosai, marósai és fúvósai közül sokan haladták túl a kétszáz százalékot. De hasonlóan ör­vendetes a fejlődés az Angyalföldi Vasszerelőgyárban, a Minőségi Bronzöntödében s a tröszt többi üze­meiben. Az Esztergomi Fémszerel­­vényárugyár ötletes újítója, Fehér István esztergályos 666 százalékos teljesítménnyel járul hozzá a kon­gresszusi műszak nagyszerű eredmé­nyeihez. Dunakeszi Vagongyár: Versenynyilvánosság — amely gyakorlati segítséget ad Érdekes módon növelik a kon­gresszusi műszak eredményeit a Dunakeszi Vagongyárban. A hangos­beszélő segítségével »kérdezz, fele­lek« híradót indítottak. Íme egy példa: »Figyelem! A kovácsműhely rúgásai kérdezik a l1-es gyáregy­ség vezetőit, mikor készítik el a ja­vításra váró rúgókat?« Kis idő múlva Holló Mátyás, a gyáregység vezetője válaszol, de nemcsak a han­gosbemondóban ... Délután egy óra­kor átszállíttatta a sürgetett, kijaví­tott rúgókat. De vannak olyan kérdések, ame­lyekre sem szóban, sem tettel nem tudnak választ adni a Dunakeszi Vagongyárban. Beleegyezésükkel mi tesszük fel a kérdést a Járműfelsze­relések Gyárának: miért nem kül­dik már a villamoskocsik gyártásá­hoz szükséges, régen megígért ajtó­zárakat? Náluk talán nincs kon­gresszusi műszak? Csavarárugyár: Ifj. Neckl Lajos újítással 895 százalékot ért el A Csavarárugyárban kimagasló eredmény született a kongresszusi műszak második napján — jelenti a vasas-szakszervezet budapesti bi­zottsága. Ifj. Neckl Lajos kétszeres sztahanovista sajtoló a mérőcsúszda­csavarok sajtolásánál olyan újítást alkalmazott, amellyel 895 százalékra emelte teljesítményét. Az újítás lé­nyege: kétszeri melegítés helyett egyszeri melegítéssel sajtolt. Első Magyar Betűöntöde : Barcsa András és Kamarás Ferenc elkészítették a hazai betűmatricát A nyomdaipari matricagyártás eddig ismeretlen volt hazánkban. Külföldről, értékes valutáért vásá­roltuk a drága sárgaréz betű anyá­kat s egyéb tartozékokat. Barcsa András és Kamarás Ferenc, az Első Magyar Betűöntöde két kiváló mat­ricakészítője azonban néhány hó­nappal ezelőtt elhatározta: a párt­­kongresszus tiszteletére elkészíti az első magyar matrica-készletet, ígé­retüket sok fáradozás, küzdelem kö­vette. Erős akaratuk, a párt iránti szeretetük azonban úrrá lett minden nehézségen. A matricák elkészültek.­­Ha a két kiváló újító fokozott segít­séget kap találmánya tökéletesítésé­hez, hamarosan megindulhat a nyomdai szedőgép-matrica hazai gyártása. Gyöngyössolymos : A dolgozó parasztok példás beadással ünnepelnek Gyöngyössolymos község dolgozó parasztjai elhatározták, hogy a kon­gresszus napjáig teljesítik egész évi sertés- és vágómarhabeadási kötelezettségüket és eleget tesznek harmadik negyedévi tojás- és ba­romfibeadási kötelezettségüknek is, ígéretüket tett követte. A kongresz­­szusi hét harmadik napján már dél­ben 214 dolgozó paraszt emléklap­jára írták fel: »Kongresszusi foga­dalmát teljesítette«, így szerda délre az egész község valóra váltotta fo­gadalmát: mindenki teljesítette egész évi sertés- és vágómarha­beadási kötelezettségét és három­negyed évre törlesztette tojás- és baromfibeadását is.

Next